Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
Író a katedrán Rendhagyó irodalomóra az egri Szilágyi Gimnáziumban — Számotokra az író elvont fogalom. Homérosz, Mo- liere valamiféle misztikum, nemegyszer megközelíthetetlen hideg szobor. Hogy élővé tegyük 3000 év irodalmát, ezért hívtuk meg Szakonyi Károly novellistát, drámaírót. így kezdte dr. Ladó Erzsébet irodalomtanár, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium I. B osztályában a rendhagyó magyar órát. A katedrán helyette Szakonyi Károly foglalt helyet. Közel negyven tizenéves tekintete tükrözte: érdeklődéssel vegyes izgalommal várták ezt a találkozást. A tanulók előtt az író eddig megjelent kötetei sorakoztak. Szakonyi Károly óra előtti mondatai jutottak eszembe: — Számomra is újszerű az ilyen találkozás. Felvillanyoz a fiatalok aktivitása, nemegyszer sarokba szorítanak eredeti kérdéseik. Úgy érzem, mintha önmagambái vizsgáznék. Lámpalázban katedrán és katedrán túl sem volt hiány. Az érzékelhető feszültség mégis hamar feloldódott. A tanárnő a műelemzés szempontjairól faggatta a tanulókat. Senki sem bizonytalankodott, a fiatalok pontosan fogalmazott, precíz válaszai jelezték: nemhiába foglalkoztak egy éve irodalommal. — Először az alkotó és a kor viszonyát vizsgáljuk, majd a mű eszmei, tematikai és formai elemzése következik. végül megállapíthatjuk, hogy az irodalom és az olvasó szempontjából mit ér az alkotás... — Most nézzük ezt a gyakorlatban. Vendégünk várja kérdéseiteket — adta át a szót a tanárnő a tanulóknak. Ezt a rendhagyó fordulatot várta érdeklődéssel az író és a látogató egyaránt. ♦ Meglepett a fiatalok aktivitása. Egyszerre nyolc-tíz kéz lendült a magasba. Konkrét kérdések sora következett, méghozzá igen ügyes módszerrel: egy-egy számukra problémát jelentő novellarészletet olvastak fel, s utána kérdeztek. — Az Ezüsthasú halakban a háború lelki vetületéről ír. Az ön számára milyen élményt jelentett a háború? — A Még négyen jöttek is háborús problematikájú. Ezzel kapcsolatban kérdezném, hogy miért elsősorban hátországi vetületből ábrázolja a háború hatását? — Az Emberi üdvözlet majdhogy mai katonáról szól. Nem értem Botos Pál halálát. Öngyilkos lett, vagy bosz- szúból lőtték le? — Mennyiben jelképes értelmű a Cirkusz című novellája? Én úgy érzem, hogy a mai élet egy kórjelenségét célozza: az anyagiasság előretörését az eszmeiséggel szemben. — Az Éjjeli műszakhoz milyen személyes élménye fűződik? Én konkrét élményeket érzek benne. Számomra ezt igazolja ez a részlet is. Szeretném tudni: megsejtettem-e az igazságot? A jól fogalmazott kérdések önvallomásra késztették az írót. Elmondta a fiataloknak, hogy csak átélt vagy tapasztalt élményeket tud kedvvel novellává formálni. Hosszasan időzött az Ezüsthasú halak boncolgatásánál: — Számomra a háború csak hátországi élmény volt, következményeit, lelkeket romboló hatását érzékeltem abban a korban — 14 éves voltam —, amikor a fiatal minden élmény iránt a legfogékonyabb. A kegyetlenség, az embertelenség láttán úgy éreztem, hogy becsaptak; csalódtam a világban. Nem túlzók, ha azt mondom, jiogy ez a kiábrándító élmény formált íróvá. Akkor még nem érlelődött meg bennem a konkrét elhatározás, csak szembehelyezkedtem a világgal, mindennel, ami idegen az emberségtől. Az íráshoz hosz- szú út vezetett, sok pályán próbálkoztam, sok helyütt dolgoztam. Az itt tapasztalt élmények formálódtak novellákká. Az indító lökést mégis a gyermekkori élmények adták. ♦ Alig vettem észre, hogy megszólalt a jelzőcsengetés. Nem akarták ezt tudomásul venni a diákok sem: — Még annyi kérdezniva- lónk lenne ... S választ, beleegyezést alig várva adták át egymásnak a szót: — Legújabb darabja az Adáshiba. Olvastam a kritikát, de ebből vajmi keveset tudtam meg a darabról. Beszélne róla? — Hogyan lehet megállapítani, hogy egy írás valóban érték, vagy úgy-ahogy szórakoztató fércmű? Mi a mérce? — Hogy lehet elsajátítani a biztos megítélés készségét? Az író vendég készséggel beszélt új darabjáról, amelyben a kispolgári életérzés ürességét, lélektelenségét fricskázza. Bemutatta a dráma életből mintázott alakjait. Aztán a kritikai érzékről is szólt: — Irodalomórán lehet megtanulni a jó és a rossz alkotás megkülönböztetését. Azt hiszem, gyakorlatilag hasznosítható az én módszerem is. Fiatalkoromban Jókait, Móriczot és Mikszáthot olvastam először. Ok adták a mércét, náluk lejjebb nem adtam, hiába került kezembe bármilyen könyv, nem lehetett már félrevezetni. Az ember — hogy képletesen fejezzem ki magam —, jó étel után fanyalog a rossz falatoktól. ♦ Jó másfél óráig húzódott a rendhagyó óra, ám kérdések még utána is akadtak volna. Az író, a tanár, a látogató egyaránt elégedett volt a tapasztaltakkal, valóban sikerült maradandó élményeket szerezni a tanulóknak. Kár, hogy csak ritkán látni írót a katedrán.., Pécsi István A bélapátfalvi óvodában is tartalmas, vidám műsorral búcsúztak a gyerekek az oktatást évtől. (Foto: Körmendi Károly) Fehérgyarmati gyerekek Mátrafüreden A szervezés nem volt tökéletesnek mondható. Szombaton délelőtt szóltak le az IBUSZ mátrafüredi üdülőjébe Horján Ferencnének, a gondnoknak, hogy hétfő délután huszonnyolc gyerek érkezik, készítse elő a fogadásukat. Éppen kéthetes karbantartási munkák előtt álltak. Gyorsan elő kellett keríteni a vízvezeték-szerelőket, a villanyosokat, hogy jöjjenek; ha kell, egész éjszaka dolgozzanak, de a gyerekeknek helyük legyen — két nap alatt A Fűszert, a Tüzép, a MÉK és az üdülőellátó egy szót sem szólt, amikor bejelentették, hogy az árvízkárosult gyerekek ellátására kérnek soron kívül szállítást tőlük. Azonnal és készségesen csinálták. Egyébként két hét a megrendelési idő. Most mindenki megtett mindent, ami erejéből tellett. XVH. Ami viszont a tea- és kávékereskedőt, Campoman es urat illeti, ő is elkülönült ugyan a többiektől, de más okból, mint Juanita. Tudta ő jól, nem tehet arról, hogy neve azonos a kolumbiai konzervatívok alelnökiének nevével és arról sem, hogy ez a névazonosság megtévesztette a merénylőt Tapasztalhatta, hogy társai — az egy Juanitát kivéve — semminemű ellenszenvvel nem viseltetnek iránta, nem öt okolják a történtekért józan ésszel ezt nem is tehették, mégis .A derék üzletember szívét önvád mar- dosta. Nem is egészen alaptalanul. Bogotái barátai ugyanis többször tanácsolták neki, hogy változtasson nevet. Ö ezeket a tanácsokat azzal utasította visz- sza, hogy változtasson nevet a másik, annak tényleg lenne oka szégyenkeznie elsősorban a személyéhez és csak formálisan a Campo- manes névhez fűződő gyalázatos tettek miatt. E mögött az érvelés mögött — félelem bujkált. A tea- és kávékereskedő aggódott, hogy ha ilyen névváltoztatási kérelemmel fordulna az illetékes hatóságokhoz, kellemetlenségei származhatnak, magára haragíthatja a konzervatívokat, elvesztheti e párthoz tartozó üzletfeleit, és így tovább. És tessék, mi lett ennek a megalkuvásnak a vége?!... QJlWiWg, M10. június 5., péntek Ezért, e bűntudat miatt kerülte Campomanes úr volt útitársait, és tetette magát szinte kihívóan gondtalannak, vidámnak. Jóformán minden szabad percét a Floresta Szálló ivójában és a Dias Nagyáruházban töltötte, nagyokat evett, ivott, esetlenség többi áldozatával ... Végeredményben talán mindnyájuk közül 6 szenvedett a legjobban, lelkileg törték meg a Caanpo- manes név végzetes következményei ,.. Egyedül Krecsmár Jenő volt még ilyen bánatos és hangoskodott, pikáns történeteket, vicceket mesélt, fizette a rundókat, valósággal rátukmálta a barátságát a Madame-ra, a Madame lányaira, a szatócsra, az encar- regador especialra, az aranyásókra, boldog-boldogtalanra. A szolid kispolgár a mulatozó jópofa, a könnyelmű életművész szerepét játszotta, hogy rokonszenvet keltsen maga iránt, hogy legyenek támogatói, legyen, aki kiáll mellette, ha mégiscsak felelősségre vonják, ha szembe kerülne a repülőszerengonclterhelt, csak rajta meg is látszott. Nem elég, hogy a dél-amerikai piacszerzésnek befellegzett, a pénzük, holmijuk odaveszett, ráadásul most itt kell rostokolniuk, ahol ezer veszély fenyegeti az embert. És még egy gyötrelmes hajóút, újabb repülés is áll előttük. Aztán kérdés még, sikerül-e egyáltalán akkora kártérítést kapniuk az Avona légitársaságtól, amely az itteni kiadásokat és hazautazást fedézi? Vagy a követséghez kell-e fordulniuk? És mi lehet otthon a családdal, a szövetkezettel? Hogyan fogadják majd a kudarccal hazatérőket? Ha valaha is épségben hazatérnek ... Becsületére szolgáljon, a Pirkadat káté- esz elnöke még e gyötrő gondok közepette is igyekezett hasznára válni a közösségnek. Kisebb asztalos- munkákat végzett, bevezette a villanyt a barakkba, később Izának segített néha a ház körül. Ezzel szemben Honda László nem dolgozott, nem csinált semmit. Miután Ernest visszakísérte övéihez a németek parcellájáról, egy darabig sziszegve borogatta a feje búbját, ahol a puskatus érte, türelmesen végighallgatta főnöke korholó szavait, aztán átballagott a szatócsüzletbe, felírásra vásárolt egy nagy üveg whiskyt az erősebb fajtából, elrejtette a priccsén és kedve ellenére két-három óránként „meghúzta”. Közben pedig — pestiesen szólva — „lötyögött” egész áldott nap. Lassacskán mindenki megszokta, észre sem vették, hogy a hallgatag kis kopasz hol ehhez, hol ahhoz az asztalhoz ül le a Floresta nagytermében, vagy a konyhában Madame és a lányai fecsegéséhez asszisztál, órák hosszat könyököl a pulton a szatócsboltban, néha hívatlan kísérőként meg a pad- rehoz csatlakozik, ha az orvosságot visz valamelyik beteg aranymosónak. Honda László előtt mindenki szabadon beszé't, mindnyájan úgy tudták, hogy ez a kissé ütő- döttnek látszó emberke csak azon a furcsa magyar nyelven ért. Ezt a véleményt ő maga azzal erősítette meg. hogy bocsánatkérő mosollyal tárta szét karját, vagy zavartan rázta mee fejét, valahányszor angolul, portugálul, spanyolul szóltak hozzá. íFolytatjuk) Farkas Magdolna jött a gyerekekkel Fehérgyarmatról. Az ottani ÁFÉSZ könyvelője. Mindig szerette ugyan a gyerekeket, de most magára hagyatottan, alig tudja, hogy mit kezdjen eny- nyi gyerekkel. Viszi őket étkezésre a Benevár Étterembe, ott van közöttük a játéknál, a kisebbeknek segít a mosdásban, öltözködésben. Vannak itt hatévesek és tizenhat évesek is. Fiúk is, lányok is. Mindannyian az ÁFÉSZ alkalmazottainak gyerekei. Farkas Magdolna mindegyikük szüleit jól ismeri, a gyerekek nagyobb részét is. Maga is még nagyon fiatal, ezért a csoport tagjai tegezik, ahogy panaszolta: nem nagy a tekintélye a kamaszok előtt. Jó volna szakképzett pedagógus, aki tudná, mikor mit kell csinálni. A városi tanács művelődésügyi osztályát senki sem értesítette, hogy jönnek a gyarmatiak. Amikor megtudták, azonnal fogadtak egy nyugdíjas pedagógust a gyerekek mellé. A mátrafüredi iskola igazgatója, Kovács László, aki egyben az alapszervezet párttitkára, sem tudott a szabolcsi gyerekek érkezéséről. Ezért maradtak azok egy napra teljesen magukra. Gácsi László, a városi tanács vb-elnökhelyettese és Fejes János, a művelődésügyi osztály vezetője társaságában kerestük fel a vendég- gyerekeket. A borús, esős idő miatt valamennyien az üdülő épületében voltak. Egy részük a társalgóban játszott, másik részük pedig a szobákban maradt. Szűcs Anna IV. osztályos és Varga Ildikó, III. osztályos ültek egymás mellett az egyik szobában. A kis asztalon két hajas baba. Édesanyjuktól kapták az elutazás előtt. Most már sokkal jobban érzik magukat, mint a kitelepítés után Debrecenben, mert itt sok a játék, mondták. Ott csak sírtak, itt már jó a kedvük. Biztonságban vannak, a család minden tagjáról tudnak mindent. Annának szandál és papucs kellene, de zsebkendője sincs elég. összesen tíz forintot kapott otthon, mielőtt vonatra szállt. Az apja segédmunkás. Ildikó ugyan azt mondta, hogy neki van elég pénze, összesen 69 forintja; hetvenet kapott útravalónak, de jó volna egy mackó, azaz: melegítő és papucs is. Danó Margit és Danó Erzsébet testvérek, ök százszáz forintot kaptak otthon egy-egy cipőre. Még nem tudták hol megvenni. Addig pedig még cukorra sem mernek költeni egy forintot sem. Juhász Mária és Erika szintén testvérek. Nekik kettőjüknek összesen százhetven forintjuk van. Kisvárdára menekítették őket annak idején, egy darabig édesanyjukkal maradtak együtt, apukájuk pedig ment a gátra dolgozni. Később anyukájuk is visszatért Fehérgyarmatra, őket T ömösvári György rendőr családja fogadta be. Reggelit, ebédet, vacsorát vendéglőben kaptak jegyre, a szállásról gondoskodtak Tömösváriék. A két gyerek együtt volt velük. Somossy Béla is nővérével, Zsuzsával érkezett Mátrafü- redre. Bélának az mindene, ami rajta van. Rostás János sem áll jobban ruha dolgában. Béla negyedikes, János ötödikes. Melegítőt és játékokat kérnek Király István VIII. osztályos, Csurka Szabolcs és Varga Edit szintén nyolcadikos korosztályú gyerekek. A reggeli, ebéd, vacsora biztosításáért az IBUSZ naponta gyerekenként negyvenkét forintot fizet a Benevár Étteremnek. Ez nagyon szép összeg, ezért a pénzért kitűnő kosztot lehet adni. Például egy napra: reggelire szalámi, vaj és tea. Ebédre borsóleves, bécsi szelet rizzsel, egy szelet torta és egy pohár málna. Vacsorára bográcsgulyás és palacsinta. Az IBUSZ az üdülő vezetőjének még napi mintegy kétszáz forintos keretet biztosított úgynevezett kalóriapótlékra. Ebből citromot, gyümölcsöt, édességet vehetnek a gyerekeknek. A mátrafüredi úttörők elvállalták, hogy patronálják menekült társaikat. Kirándulni viszik őket a Mátrába, meghívják otthonaikba is pajtásaikat, hátha sikerül valamennyire is pótolniuk a család melegét, gondoskodását, szeretetét. Olyan hálásak ezek a fehérgyarmati gyerekek minden jó szóért, kedvességért. A városi tanács az egészségügyi osztályán megbízatást adott egyik dolgozójának az árvízkárosultak pat- ronálására. Akik bármilyen módon segíteni akarnak a gyerekeknek, az egészségügyi osztályt keressék meg. Bármilyen furcsa: sem a fővároson, sem Nyíregyházán keresztül nem sikerült még elintézni, hogy huszonöt gyereket fogadhasson Gyöngyös. Erre készen áll, akár egész nyárra is vállalja a gyerekeket. Teljes ellátásukról gondoskodik, de még a szükséges ruhákat is biztosítja. Most az történik majd, hogy Fejes János, a művelődés- ügyi osztály vezetője személyesen megy el Szabolcs megyébe és „verbuválja” az ottani gyerekeket. Persze, a helyi tanácsok segítségével. Segíteni sem minden esetben könnyű, úgy látszik. Megkérdeztem a gyerekeket, mindet, külön-külön is: mit üzennek haza. Azt mondták: puszilnak mindenkit, jól vannak, ne aggódjanak miattuk. A legtöbbjük már az első napon írt is haza. ha többet nem t- egy képeslapot. Mátrafüredről — Fehér- gyarmatra. (G. Molnár)
