Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
0 legtöbbet az ember tehet is feltűnt már, hogy amikor egy üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság, vagy más vállalat gazdasági tevékenységéről van szó, nagyon kevés szó hangzik el az emberről'. Különösen így van ez akkor, ha kevésbé volt eredményes a hónap, a negyedév vagy az év, ha az eredmény elmaradt a tervezettől, a várakozástól. Szállítási nehézségeink voltak, a technikánk, bár fejlődött, még nem korszerű, nyersanyag- , alkatrész- hiánnyal küzdöttünk, piaci, értékesítési gondjaink voltak, nem kaptok meg a várt segítséget, támogatást az illetékes szervektől, stb. — Ilyen és ehhez hasonló tételekkel, csak objektív okokkal magyarázzák az eredménytelenséget. A hangsúly itt a „csak’-on van! Alapos, részletes, megfontolt es igaz a felmérés, logikusak, ésszerűek a magyarázatok, hogy miért nem sikerült úgy a munka, ahogyan kellett volna, milyen — a vezetéstől független — tényezők, események játszottak közre, hogy ez van, ami van és — tárja szét kezét a könyvelő, az igazgató — mit csináljunk. bo „objektív ok”, felsorolás, de arról már alig esett szó, hogy mit tett az, aki legtöbbet tehet — az ember, a dolgozó ember. Mintha ebben a technikai rohanásban egyesek megfeledkeznének a kétkezi dolgozóról, mintha — hadd kockáztassam meg — a technikai forradalom időszakában lebecsülnék az ember szerepét a termelésben. Erre enged következtetni az, hogy ha a termelékenységről, gazdaságosságról van szó, ezeknek csak a tárgyi, dologi oldalát emlegetik egyes gazdasági vezetők és a munkás - ember csak „áttételesen” mint munkaerő, lazuló vagy szilárduló _ munkafegyelem kerül beleit beszámolóba, az értékelésber Anélkül, hogy az úgynevezett objektív tényezőket egy pillanatra is lebecsülném, néhány megjegyzést, véleményt mondanék az ember mellett — a termelésben. Kell és nagyon fontos — hu úgy tetszik létfontosságú — a korszerűsítés, de mit sem ér, ha nem „kalkulálják”' be azt, akiért történik — az embert. Téves az a nézet, hogy az automatizálás, a korszerű gépek mindent megoldanak, s hogy mdnéL modernebb egy üzem, annál kevésbé fontos az emberi kéz. Éppen fordítva van ez! A KORSZERŰSÍTÉSNÉL, a gépesítésnél tehát feltétlenül számolni kell az emberrel, képességével, tehetségével, hozzáértésével — mert a gép egymagában nem old meg semmit. Nagyon, nagyon sok múlik a munkahely légkörén, attól, hogyan érzi magát ott, a munkahelyén az ember. Azt hiszem nem kell különösképpen bizonygatni: a megelégedett ember jobban dolgozik, többet termel, többet produkál, mint az elégedetlen. Vannak, akik úgy vélik, hogy a magas órabér, a jó fizetés már egyenlő az elégedett kollektívával, az elégedett emberrel. Nem egészen így van ez. Persze, akad olyan munkás, aki nem bánja, ha a hátán fát hasogatnak, csak fizessék meg. De van olyan is, akinek egy jó szó, elismerés többet ér, mint néhány forint. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ebben a nagy munkahely-változtatásban milyen szerepe van a nagyobb bérért való, nem mindig meggondolt tülekedés mellett más okoknak is. Tudnék felsorolni olyanokat, akik azért hagyták ott és cserélték fel régi munkahelyüket, mert közvetlen munkatársaikkal nem tudtak együtt dolgozni. Van, áld azért ment el más üzembe, mert — ahogy ő mondta — ázsiai állapotok uralkodtak a munkahelyén, a minimális egészségi, és tisztálkodási feltételeket sem biztosították. Más azért távozott. mert a vezetőjével nem tudott kijönni, mert az „rászállt”, és ő már ott nem nagyon rúghatott labdába. Ismét másnak az nem tetszett régi munkahelyén, hogy állandóan az üzemi demokráciáról beszéltek a termelési tanácskozáson, hogy így az övék, meg úgy az övék az üzem, eredményeivel és gondjaival együtt, de olyan döntésekről, ami őt és a zsebét is jelentősen érintette, csak utólag értesült, vagy volt úgy, hogy véleményére, javaslatára egyszóval sem reagált a vezetőség. nem kell különösebben győzökődnöm e példák után, hogy az elégedettség a munkahelyen nemcsak az órabértől függ, hanem legalább annyira attól is, milyenek a kapcsolatok a munkás és a vezető között, van-e ténylegesen, lehet-e szava a munkásnak az üzemben, adnak-e véleményére, vagy meg sem hallgatják, az üzemi érdeket és az ő érdekét a lehetőségekhez mérten megpróbálják-e egyeztetni, hogyan beszél véle a művezetője, és van-e hol megmosakodnia munka után, I ÉRDEMES LENNE I fS?,6* j __________________| számít ást végezni, hogy a jó munkahelyi légkör, az emberi elégedettség, az, hogy valójában magáénak tekinti a munkás az üzemét és élvezi a jogát is a kötelesség mellett, mennyire járul hozzá az eredményesebb munkához, a hatékonyabb gazdálkodáshoz. Tudom, nehéz ezt kimutatni, de állítom, hogy kimutatható. Spk olyan üzem, tsz, vállalat van a megyében, amély azonos feltételek mellett eredményesebben dolgozik, mint a szomszédja, amelyben az „objektív feltételek” éppúgy adva vannak, de elhanyagolják, kevésbé veszik figyelembe a másik nagyon fontosat, vagy fontosabbat — az embert. (pappj TALÁN MÁSNAK VAN TEHÁT AZT HISZEM, Ab Egyesült Izsóban jártunk (2) Már nem falusiak, de még nem városiak A . női dolgozók tekintélyes hányada faluról jár be a gyárba dolgozni. A nap huszonnégy órájának legalább a felét töltik a lakóhelyüktől távol. De a nap megmaradó másik felének nyolc óráját alvásra szánhatjuk. Marad mintegy négy ura aktív idejük. Életkörülményeik meghatározásában döntő tényező tehát a gyár. Vajon hogy mutatkozik ez meg a gondolkodásukban életfelfogásukban, céljaikban, vágyaikban? Tetten érhetjük-e az átalakulás folyamatát, és hogyan segíti ezt a gyári kollektíva, az üzem politikai, — szakszervezeti —, társadalmi apparátusa? o o o o Három személyt választottam ki. Pásztor Jánosné mar kétgyermekes anyaként jött el a gyárba Gyöngyöshatász- ról, Bernáth Magdi húsz éves fejjél, szakközépiskolai érettségivel Gyöngyös patáról, de még tőle is fiatalabb a gyöngyössolymosi Molnár Mária, aki az erdő- gazdaságot hagyta itt a gyár kedvéért, alig egy évvel ezelőtt. A másik kettő már természetes közegének tekinti a gyári légkört. Könnyű köpenyt hordanák, öltözetük nagyon otthonosan lezser. A fiatalasszony szolidan festi magát, a húsz éves lány arca kendőzetlen. Viszont a legfiatalabb olyan zárt öltözetben van. mintha a falusi közerkölcs húzott volna rá valami áilig csukott mundért, ami semmit sem sejtet, de mindnet eltakar a kíváncsi szem elöl. Ez még a hajdani merevség maradványa. Nemhiába ő az, aid a legkevesebb időt töltötte a gyárban eddig. A két gyerek miatt nem tudott munkába állni hamarabb Pásztorné. Most már mind a kettő akkora, hogy a kisebbet óvodába adhatta, a nagyobb pedig már iskolás. A férje nem ellenezte, hogy az Izzóba jöjjön dolgozni, de nem is szorgalmazta. Rábízta a döntést, mintha felelősségét sem akart volna vállalni az esetleges csalódásért. Hogy miért lelt gyári munkás? Mert már nem tudott tovább megmaradni a fakanál mellett. De a pénz is jól jön, amit kap. Nem is csekély összeg, majdnem ezerötszáz, forint. Ebédet a gyáriján eszik, napi 4,40-ért, ami nem pénz ezért. Amikor a munkából hazamegy, hozzáfog a ház körüli teendőkhöz. Utána a tv következik, esetleg könyv — Ber- kesi es Szilvássy a kedvence —, vagy kézimunka. Más nincs. Nagyon szeretne Gyöngyösön lakni, és nagyon szeretné, ha még több pénze lenne. Ez a két legfőbb kívánsága. Most építkeznek az OTP segítségével. O O O O Amikor Magdi érettségizett, nem tudott máshol állast kapni, ~sak az Izzóban. Segédmunkásként kezdte, mert elektroműszereszi képzettségét nem vették figyelembe — hely hiányában. Kevés volt a fizetés is, de mostmár fél éve műszerész és a havi ezernyolcszázat megkapja. A KISZ. az ifjúsági szervezet ...! Ez a legfőbb jó az életében. Sürgölődik, teve- kenykedik. A vers évdekli a legjobban, de erről alig akad kivel beszélgetnie. Otthon időnként előfordul nézeteltérés, főként a mamával, akinek nagyon hiányzik, mert szinte soha nincs otthon. Mindig csak a városban van. Félti? Ügy nem félti, hiszen ismeri a lányát, állítja Magdi. A legfőbb mar gyarázat: egyes gyerek, rajta kívül nincs mást szeretni otthon. Mit tudna kezdeni Gyön- gyöspatán? Van egy presszó, ami inkább kocsma, a művelődési ház nem ad lehetőséget a fiataloknak a szórakozáshoz. Marad a mozi, de milyen filmekkel! És Gyöngyös? Tulajdonképpen a KISZ adja Gyöngyöst: ifjúsági klub, irodalmi színpad, néha presszó. Otthon már nem találja a helyét, de a városban sincsenek még barátai, akikhez, tartozna a mozgalmi munkán túl is. ooo o Az általános iskola után az erdőgazdasághoz ment. A csemeték körül foglalatoskodott. Időnként még a csákányt is kézbe kellett vennie. Az eső, a szél, a hideg természetes velejárói voltak a munkájának. Négyen vannak testvérek, a pénz kellett, munkahelyben pedig nem volt válogatási lehetőség. Egy éve dolgozik az Izzóban Molnár Mária. Mintha nem is munkahely lenne olyan itt minden. Otthon sincs nagyobb tisztásáé, jobb levegő. Még mindig olyan hihetetlen az, ami körülveszi. A városi lányoknak, persze, könnyebb. Neki otthon még ma is főzni, takarítani kell, a háztájiba is ki kell menni, kapálni. Mégsem Tl^oüfaxdaKsIs:! soron kívül A Budapesti AGROTRÖSZT Vállalat a gépellátás területén is előnyben részesíti az árvíz sújtotta területeket. A Szovjetunióból a napokban 21 MTZ—50-es traktor érkezeti, amit a nyíregyházi AGROKER-en keresztül szervizelés és műszaki vizsga után Garbóié. Nagyar, Tunyogmatolcs, Kishódos. Olcsvaapáti községek szövetkezeteibe irányítanak. Érkezett még tíz DT—75 típusú szovjet lánctalpas és 40 magyar gyártmányú pótkocsi is, amelyek ugyancsak a kárt szenvedett gazdaságokhoz kerülnek. (MTI foto — Balogh László felvételei FelaEiairlcóaeilc cs Heixtcsjl igen jelentős az a szemléletben! változás, amely végbement a háztáji gazdasággal kapcsolatban kialakult szemléletben. A háztáji gazdaságot, jelentős tömegű termékeit nem nélkülözheti a népgazdaság, a háztáji gazdaságot nem a közös ellenségének tekintjük, hanem annak szerves kiegészítő részeként, megfelelő súllyal kezeli gazdasági és politikai vezetésünk. Óhatatlanul fogalmazódik meg mindenkiben a kérdés, mégpedig az, hogy miért nem jöttünk rá erre előbb, miért csak most tekintjük egész népgazdaságunk hasznos pillérének a falu kis' közösségének, a családinak a gazdaságát? Eddig talán nem volt szükség szeretne városban lakni. Nem mondja magát falusinak, mert az olyan szó, ami nem illik a mai községek lakóira. Nem fogad el semmiféle rangsorolást, ami szerint volnának „különbek” — tehát falusiak és városiak. De nem titkolja, szorongások fogják el a városban. Nincs szokva a nyüzsgéshez, akár a szórakozó helyek zsivajához, akár a feltűnőskö- dö emberekhez. Havonta átlag egyszer beruccan a varosba, kimondottan szórakozni, de nagyon jó érzés onnan hazamenni. Otthon azért is könnyebb, mert nem kel! mindenért a piacra menni. A kertben sok minden megterem, pénzt sem kell érte adni. És ha férjhez megy? Igen, úgy gondolta, szakmunkás legyen a térje. Gyöngyösi? És akkor be kellene költöznie a városba? Eszébe sem jutott ez. Pedig otthon sincs hely. A KISZ-nek nem volt a tagja, most sem az. Újabban már jut ideje könyvet is a kezébe venni, de a legtöbb szórakozást, ismeretet a tv-töl kapja. Egy fél éve van tv-jük. Egy barátnője volt, ő is itt, dolgozik az Izzóban, de mióta az férjhez ment. megszakadt a régi kapcsolat. o o o o A következtetés könnyű: a faluról bejárók eletenek kulcsa az üzem. De a munkahelyi törődésen túl felelősseget kell érezni a bejárók gondolkodásának, életszemléletének alakításáért is. A szándékot erre már sokszor megfogalmazták, akár a szakszervezeti, akar a KISZ- gyűleseken. G. Molnár Ferenc rájuk? Igenis volt, nagyon nagy szükség volt, talán sokkal nagyobb, mint jelenleg, amikor termelőszövetkezeteink gazdaságilag megerősödtek és magas technikai és jól szervezett technológiai szinten jobb és nagyobb mennyiségű terméket állítanak elő. A háztáji gazdaságot elsősorban a háztáji tulajdonosa tekintette a közös ellenpontjának, s csak, miután visszavonhatatlanul bebizonyosodott a nagyüzemi módszer vitathatatlan létjogosultsága, fordult a háztáji gazdák felé, mint a közös mellett kiegészítő tevékenységhez. Miután a háztáji gazdaság konszolidálódott á köznapi tudatban és a lényegtelen különbségnek látszó, jogi okoskodásnak tűnő személyi és magántulajdon közti különbség a valóságos életben jelentkezett mindennapi tényként, a háztáji gazdaság valóban a nagyüzemi gazdaság szerves részévé vált — eszmeileg A legjobb úton van, hogy gyakorlatilag is azzá váljék. Csonigrád megyében úgynevezett háztáji részvényt A kormány Gazdasági Bizottsága a munkaügyi miniszter reprezentatív felmerése alapján megvizsgálta a vállalati munkásszállások helyzetét. A felmérés a NIM, a KGM és az ÉVM 42 munkásszállására terjedt ki. A vizsgálat alapján megállapították. hogy a vizsgált helyeken az üzemeltetés gazdaságossága nem kielégítő, sőt, bizonyos mértékben még romlott is az utóbbi időben. A Gazdasági Bizottság az előterjesztést tudomásul vette. Szükségesnek tartja, hogy az építésügyi és város- fejlesztési, a nehézipari, valamint a kohó- és gépipari miniszter vizsgálja meg a munkásszállások jobb kihasználásának és gazdaságosabb üzemeltetésének lehetőségeit. Mint a SZOT-ban az MTI munkatársának elmondottál?, a munkásszállások kihasználásában igen nagyok a különbségek. Egy részük zsúfolt. más szállások pedig lakókra várnak. A munkás- szállások iránt az utóbbi időben általában némileg csökkent az igény. A termelőszövetkezetek megerősödése, szövetkezeti melléküzem- ágak létrehozása sok olyan dolgozót visszahívott a falvakba, akik azelőtt városokalapítoltak. A háztáji gazdaságok közösen vásárolnak mezőgazdasági kisgépeket, amelyek alkalmasak arra. hogy kis területen segítsék az embert, egyszóval modernizálják a minigazdaságokut. Ezekhez a kisgépekhez közösen alkalmaznak gépkezelőt. A háztáji gazdaság napjainkban új szakaszába lép. Valóban szerves részévé válik a nagy közös gazdaságnak, az egész népgazdaságnak, és így már nem elég a régi módon termelni, a régi. megszokott formák között. A technika betör az élet ^minden területére, így á' kis. családi gazdaságokba iíj. Minél előbb ismerik fel a termelőszövetkezet, hogy háztáji gazdaságaik termelési- technikai eszközei elavultak és minél előbb teret adnak az új gyakorlati és eszmei áramlatnak, annál gyorsabb tempóban változik meg a háztáji arculata és anál gyorsabban kapcsolódik egész népgazdaságunk modem, a kor követelményeinek megfelelő színvonalom termelő vérkeringésébe. (szigethy) ban kerestek munkát, t munkásszállásokon hétközi lakóhelyet. Ugyanakkor az anyagi ösztönzés hatására a vállalatok kerülik a költséges új munkásszállások létesítését. A munkásszállások száma lényegesen csökkent, jelenleg 4549 működik az országban, szemben az 1965. évi 6092-vel. E jelentős csökkenésnek azonban elsősorban nem a mérséklődő igény az oka, hanem az, hogy az újabb szállások jóval nagyobbak a régieknél, s a legelavultabbak működését szerencsére megszüntették. Jelenleg 156 000 ember lakik munkásszállásokon, 30 000- rel kevesebb, mint öt évvel ezelőtt, s jó részük jóval kulturáltabb körülmények, között, mint elődeik. 11.7 I. kategóriába sorolt munkás- szálló működik, ahol valamennyi szoba hideg-meleg vizet kap. s szobánként háromnál több ágyat nem he? lyeznek él. A VI., tehát | legalsóbb osztályúak közti az utóbbi öt évben 17ül megszűnt. (MTI) (970. juuiun 5., iicntsi, A vállalati munkásszállások helyzetéről tárgyalt a Gazdasági Bizottság
