Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

Á rossz bizonyítvány árnyéka Tapasztalt határőrtisztek mondják, a „forgalom” min­dig pontosan jelzi, ha kö­zeledik a bizonyítványosztás ideje az iskolában. Ilyenkor rendszerint feltűnik néhány csellengő gyerekember a ha­tárövezetben, akiknek szinte az orrukra van írva, miben törik a fejüket. Persze van­nak „dörzsöltebbek” is — vagy legalábbis, akik annak hiszik magukat — ám határ­őreink és az őket segítő ha­tár menti lakosság éberségét kijátszani roppant nehéz. A vállalkozások rendszerint már a kezdeti stádiumban kudarcba fulladnak, a világ­gá indulók a legtöbb esetben el sem jutnak a határig, ha pedig olyan szerencséjük van, hogy mégis sikerül, a mo­dern technikai eszközökkel dolgozó határőrség hallatlan biztonsággal lefüleli őket. Ahány eset, annyi kis drá­ma. A kihallgatások, beszél­getések során elmondott in­dítékoknak azonban van egy figyelemre méltó közös vonásuk: a rossz bizonyít­vány, vagy a bukás réme mögött szinte mindig kísér a bomlott család, a gyakran ri­deg környe zet. A közelmúlt napokban négy pórul járt gyerekkel beszélgettem egy határőr- laktanyában. Három fiú — mindhárom tizenhat éves és ipari tanuló — meg egy lány. Ö tizenöt éves, hetedik álta­lánosba járna, ha járna, de akkor már két hete feléje se nézett az iskolának. Az egyik bányászvárosból indultak a nyugati határ felé azzal a szándékkal, hogy átszöknek Ausztriába, és . és... az­után minden további köd­be vész, megállt a tudomá­nyuk. Amikor a hogyan tovább­ra kérdeztem — akár oda­kint, akár itthon — csak elkerekedett szemek néztek vissza rám. „Azon még nem gondolkoztam”. „Valami majd csak lesz”. Képtelen­nek tűnő, mégis gyakran is­métlődő válaszok. A három fiú kollégiumban lakott, a lány a szüleinél. „A szüleim válnak, idegileg ki­vagyok, nem bírom a tanu­lást” — mondta. „Apámról nem tudom hol van, anyám alkalmi munkás. Amit nap­pal keres, este elissza. Szak­rajzból meg matekból bukás­Kétmillió férőhely Hűtőszekrények Jászberényből A Jászberényi Hűtőgép­gyár harmadszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla­ját. Az idén megpályázták a szocialista munka válla­lata címet. A Heller—For­gó-féle hűtőelemek teljes gyártókapacitása 1972-ig le van kötve. Újdonság, amely a nagyközönséget érdekli, a 60 literes abszorpciós hűtő- szekrény, amelyből kb. 24 ezer készül a hazai piacra. Megkezdik az idén a 140 literes abszorpciós hűtőszekrények gyártását is. Háztartási hűtőszekré­nyekből az elmúlt évben hétezer darabot szállítottak az NSZK-ba Az idén 10— 20 ezer darabot készítenek az NSZK megrendelésére. Képünkön: a háztartási hűtőszekrények bemérése. (MTI foto — 'Mező Sándor felvétele) Az évek óta gondot okozó — az okokat több ízben fej­tegető érveli magyarázzák a gondok okát, — hús, azon belül is elsősorban a ser­téshúsellátás javítására szá­mos kitűnő kezdeményezés született országszerte, de me­gyénkben is. Lapunk is be­számolt ezékről a kezdemé­nyezésekről, amelyek egyfe­lől a szövetkezetek és az ál­lami szervek felelősségérze­tét példázzák a hazai húsel­látás javítására, másfelől azt, hogy felismerték a modem hústermelésben rejlő kétség­telen gazdasági hasznot is. Kormányszervek, de helyi erők is jelentős erőfeszíté­seket tesznek, hogy az egyéb­ként is feszítő beruházáspia­con kielégíthető kereslettel jelentkezzenek, az állami hozzájárulások és saját anyagi erőforrásaik mellett igyekeznek olyan lehetősé­geket is keresni, amelyek szervesen, és eredményesen épülnek a kormány háztájit segítő határozataira. Nos. úgy véljük, a nagy és kor­szerű beruházások mellett minden erőt szervezni kell a háztáji állattartás növelésé­re is. A korszerű és az „otthon­szerű”, kölcsönösen kiegé­szíti egymást. Ha meggon­doljuk, hogy országosan mintegy kétmillió sertésfé­rőhely áll kihasználatlanul a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiban, s hogy ugyan­akkor nem kevés millióit a forintoknak kell és fogjuk is beruházni a korszerű sertés- kombinátok létesítésére, — nyilvánvalóvá válik a dol­gok ellentmondása. Országo­san kétmillió, Heves megyé­ben is tízezerszámra tehető ezeknek á férőhelyeknek a száma, amelyek ugyan nem „korszerűek”, de adottak, megvannak, kihasználhatók és a háztáji gazdaságokban, megfelelő anyagi ösztönzők segítségével, gazdaságosak is. Nem lenne helyes, ha itt, Heves megyében is, csak a legkorszerűbb sertékombiná- tokra várnánk, amelyek — úgy vélem —, még felépül­tük után sem lennének ké­pesek egymagukban megol­dani a közben is jelentősen növekvő húsigények kielégí­tését. Fel és ki kell hasz­nálni a háztáji gazdaságok lehetőségeit e téren is! (-ó) ra állok. Gondoltam, úgy is meghúznak, most már mind­egy”. — vonta íel a vállát az egyik fiú. „Fegyelmi úton kitettek a kollégiumból. Ügy tudom, a szüleim valahol Angliában élnek. 56-ban disszidáltak.” — így a másik. „Tizenhárom éves korom óta állami gondozásban vágyóit. Eddig mindenhonnan meg­szöktem Nem szeretek ta­nulni. Semmi értelme ...” így a harmadik. Erősen az iskolaév végén járunk A bizonyítványok előrevetik árnyékukat... az eíkönnyelműsködött. ellógott hónapok következményeivel szembe kell nézni. Az éret­len homlokok mögött tehát most ott dörömböl a félsz, most mi lesz? És mindig akadnak, akiknek félrehord a logikájuk. Ügy gondolják, hogy a hibákat egy még na­gyobbal el lehet törölni, kis vétségeiktől bűn árán akar­nak megszabadulni. Tanárok, nevelők, szülők ezekben a napokban nagyobb figyelem­mel kísérjék a gyerekek, kü­lönösen a nehezen nevelhető, rosszul tanuló gyerekek vi­selkedését, környezetét. Szükség esetén ne fukarkod­janak a bíztató szóval, az okos, meggyőző tanácsokkal. Sok mindent meg lehet és meg kell nekik magyarázni. Többek között azt is, mi a haza..„ Várhelyi József Eger és Ifiulsi pesl közölt Az új vasúti menetrend szerint vasárnap elindult Miskolcról az a közvetlen vonat, amely a borsodi ipar­vidéket — Miskolcot — köti össze a Balatonnal. A szep­tember hetedikéig naponta. Keszthelyig, illetve onnan vissza. Miskplcig közlekedő gyorsvonat szeptembertől Budapest Keleti pályaudva­rig jár majd. A- korábitól eltérően, ua ponta közlekedik a nyári hó­napokban is a miskolc—haj dúszoboszló—szegedi közvet­len motorvonat is. A Debre cen—Nyíregyháza közötti pályaátépítési és villamosítá sí munkákat sikerült úgy át ütemezni és megszervezni, hogy a korábban életbe lép­tetett korlátozásra nem lesz szükség. Megérkezett Egerbe is az a vonat, amely — az új me­netrend életbe lépésével — Budapest és Eger között közvetlenül közlekedik. A munkaszüneti napokon még egy vonatpár közlekedik majd Budapest és Eger kö­zött, hogy az egri borvidék, a történelmi értékeiről és fürdőjéről ismert város ide­genforgalmi igényeit ki tud­ják elégíteni. Zalagyöngye — Egerben Az egri szőlőkísérleti te­lep háza táján megszületett az első elismert szőlőfajta, amely közel negyedszázados kísérleti és kutatómunka eredményét fémjelzi. A most Zalagyöngye néven elismert szőlőfajta az Egri csillagok 24-es számon volt nyilvántartott fajtajelölt. A nemesítők: dr. Csizmazia József és Bereznai László. Az új fajta rövid jellemzője: ko­rai érésű, bőtermő, étkezési szőlőnek és bornak is meg­felelő, rothadásnak ellenál­ló, jó a fagytűrő képessége. peronoszpórának és filoxérá- nak gyakorlatilag ellenálló, illetve egy vagy kétszer kell erős fertőzési időjárás mel­lett permetezni. Bora kelle­mes asztali bor. Az elmúlt idők borversenyein jó minő­ségével a mezőnyben rangos helyet vívott ki magának. Az új szőlőfajta elsősor­ban Zala megyében a noafa leváltására hivatott, de az egész ország területén a bá- zikerti és háztáji kiskert­tulajdonosok részére engedé­lyezett a telepítése. (fcs-saj Lehunyt szemmel, arco­mat a napnak vetve pihenek a mérai strand nyugágyán. Alig hihető, hogy falun va­gyok. A szomszédomban le­vő asztaltársaságból most is az a fiú beszél, aki délután óta szóval tartja a társasá­got — Amikor “letettem a lan­tot a tanyán, bementem a „tejesbe”. Mondom az -öre­geknek; letusolok! Jó — mondják ők —, de legalább annyi meleg vizet hagyjál, hogy a tőgyet megmoshas­suk ... Oké, apókák — hagy­tam rájuk. Átdobom magam a menőbb ruciba és repesz- tek ide a Jáwával. A bátyó rneg alig talál helyet a meg­őrzőben. Azt mondja, negy­ven autó, meg ki tudja hány motor van előttem. Aztán mégis ledekkoltam... Mit isztok? Colát? Arra jó vagy­tok nálam ... és egy Fecskét is, kisasszony... A gyöngyö­si lányok átmentek a presz- szóba?. _ Na akkor, szia, srácok... vágtatok utánuk! Este a klubban majd talál­kozunk ... Hallom, hogy feltúráztatja motorját és elporzik... a város felé. Lehet, hogy fél­óra múlva odaér ... Elindulok a falu felé én is... nem számolom a lépé­seket, de az is sok, amit a falu közepéig meg kell ten­ni. .. hát még a városig. Pe­dig az itteniek ezekből a lé­pésekből nem keveset tettek már meg. ,,A Gyöngyöst Hevessel • össze- kötő ,postaút* Flc-fí a ;falut két részre osztotta. Ehhez az útvo- i*i£ nalhoz csatlako- O f zott a Vámos­györk. Zaránk fe- ''öl érkező ,pos- aúV. így Tarna- néra a közle- kedési útvonala- YS£ hat tekintve is igen előnyös fekvésű ... ez a község fejlődésén is igen jól lát­szik.” — Valóban szerencsés he- telepedtek le elődeink Tárnáméra 1970. Lépések a város felé — mondják a tsz-iroda előtt beszélgető emberek. — In­nen el lehet jutni mindenfe­lé. .. pláne meg azóta, hogy ilyen jó útjaink vannak. Mennek is az emberek a közeli városokba dolgozni, vásárolni, de messzibb vi­dékre is. Naponta 11 autó- buszjárat indul innen csak Gyöngyösre és ugyanannyi vissza. A Pestre igyekvők Ludasra mennek a vonathoz. Ügyeiket intézni pedig He­vesre utaznak, szintén autó­buszokkal. Ezenkívül Szol­nok és Eger felé is jó az összeköttetésük és mint a legújabb menetrendváltozás­ból olvastam, külön fürdőjá­ratok is érkeznek ide a nyá­ron. Kiszabadulni a sár rabsá­gából ... jó utakon eljutni munkahelyre, piacra, szóra­kozni ... világot látni — ez a törekvés hatotta át a falu vezetőit és lakosait, amikor a falun átvezető műút példá­jára egymás után portalaní- tották, szilárd burkolattal látták el Méra útjait. Nem kis büszkeséggel jelenthették ki; még dűlőút sincs olyan a faluban, ahol legalább az egyik oldalon ne lenne jár­da. Melyik város mondhatja el ezt?... Nagyon kevés... Kérdeztem, hogy az utak, a jó utak mellett mit tarta­nak a méraiak a városi szín­vonal felé tett lépések legna- gyobbjának? — A víz.... a jó ivóvíz! — felelték egyöntetűen. Itt az első artézi kút megfúrá­sától kezdve szorult vissza sok betegség. Ez is a falu összefogásá­val vált valóra... Összeszá­molni is nehéz, mennyit dol­goztak, fizettek ezért a mé­raiak. A fiatalok a hidrogló- bus helyének elkészítésében jeleskedtek, mások a házuk előtt áfkoltak, s valameny- nyien fizették a községfej­lesztési hozzájárulást. De a jó víz meglett... most már vezetékeken jut el mind több utcába, lakásba... ti „...azelőtt egy „ivenver házban átlagosan " ' 8 fő lakott. Kő m a.am fundamentumot, IIICOCII alapot nem rak­II I ■■ tak ... a lakú- iakunk helyiségek nyir­■ wnumv kossá váltak” ... a víz eljut a lakásokba. Ettől már hatvannégy ház komfortosnak számít. Termé­szetes a közületek is Vízve­zetékkel rendelkeznek és ha újabb kutat fúrnak, jut a majdnem hatszáz otthon mindegyikébe a „házhoz szál­lított vízből”. Nézegetem a statisztikát, tanulmányokat a falu lakás- viszonyairól. Nem mutatnak rossz képet. Míg a felszaba­dulás előtt átlagosan nyolcán laktak — a nem is egészsé­ges — lakásokban, ez a szám mostanra felére csokiként. A mérai házaknak több mint fele kétszobás, negyvennégy pedig három, vagy több szo­bával épült. A tervezők máj- nem is kérdezik, kell-e für­dőszoba, és hogy két szobá­nál kevesebb legyen-e, hisz ez természetes követel­mény . .. Legalábbis a ta­pasztalat és a statisztikák sze­rint az. Márpedig e számok nem hazudnak ... Nézze meg bárki a község arculatát, könnyen meggyőződhet iga­zamról. A villany — természetes. Sőt a higanygőzlámpák is „itt honosodtak meg” e környé­kén, a járási székhelyet is megelőzve. Erre a tényre azt mondta az egyik kereskedő: — Ja, kérem, minket ha­marabb legyintett meg a vá­ros szele. Itt, Mórán, nemcsak ké­nyelmesen laknak (az orszá­got átlagnál egyharmadával kevesebb lakos jut ugyan­olyan lakóterületre), hanem kulturáltabban is, mint sok falunkban. Nincs már meg ez a ház. A fonók mellett ez volt pedig szinte az egyelten szórakozó­hely. Más van helyette... más van azóta. Sok olyan ház, amelyben nem azért kell kétszer köszönni, mert olyan hosszú, hanem azért, mert érdemes köszönésre, mert kulturáltabb szórakozást kí­nál, mint a „mulatóház”. Mire e sorok megjelennek, mái- mintegy háromszáz ház­nál lesz televízió — fizetés­napokon négyet-ötöt is vesz­nek a boltból —, majd min­denütt rádió, újságok ezer­számra. Népújságból másfél száz jár a faluba, de más na­pi- és hetilapokból is sok száz és zenei folyóiratból is harmincnál több fogy a köz­ségben. A könyvárusoknak sem kell üres kézzel elmen­niük a faluból, sokan vesz­nek tőlük, bár a nem hiva­talos felmérés szerint több ezer kötet található a házi A „A mai PetőU utca elején állt egy ház. Olyan !,í , , L ^ 1 hosszú volt, hogy XI ti D O K a mondás szerint kétszer kellett i __|. "__ benne köszönni. T GESUIQ Ezt bérelték ki a * * legények mulat­ság idejére .. kiskönyvtárakban és majd ti­zennyolcezer kötet a közös könyvtárban. Aki pedig a csendes szóra­kozások mellett hangosabbra vágyik, moziba mehet — igaz, csak hétvégén —, a presszó­ba, vagy a kisvendéglőbe. Itt a zárórát meghosszabbítják egy-egy rendezvény esetében: amikor énekesek, vagy zene­karok lépnek fel, esetleg tán­cos összejövetelt rendeznek a fiatalok. Erdélyi István, a művelő­dési ház igazgatója, szinte 'kapásból több mérai klubot sorolt fel, mint amennyi a megyeszékhelyen hivatalosan működik. Tárnáméra többek között „a klubok faluja ...” — olvasom az egy^k jellem­zésben. Találó a megállapí­tás ...! Meghitt, barátságos Össze- jövőhelyük akad itt a tűzol­tóknak, jól berendezett klub­juk az iskolásoknak, a KISZ- eseknek, az iparosoknak. A termelőszövetkezetnek, a ta­nácsnak pedig még a tanya- világban is fellelhető, szépen látogatott klubja. Kik látogatják ezeket a klubokat? Ki-ki a legközelebbit, a legszimpatikusabbat. A pusz- tafogacsi tanyavilág lakó: például a tsz-klubot. A leg­távolabbi tanya kilométerek­re van ettől, az egyetlen villannyal, tv-vel, könyvek­kel ellátott épülettől, klubtól — amelynek „gazdája” Vik­tor János brigád vezető — mégis sokan lejárnak ide. Iz­gulnak Kloss kapitányért, együtt dalolnak a Röpülj pá­vával és megvitatják a szö­vetkezet, a világ dolgait, a gyerekek érvényesülését a tá­voli városokban, mert a ta­nya már nem bírja megfogni a fiatalságot — Itt, a tanyavilágban még nem a városi szint elérése a cél... inkább a mérai szín­vonalé —, teszi hozzá a fo- gacsi helyzet ismertetéséhez Kéri Imre főagromóimis*. — Az a lényeg, hogy „kop­nak a tanyák”, a fiatalok szétszéledtek, vagy a faluban építkeznek... vagy bejárnak motoron Mórára. Bejárnak szórakozni, ta­nulni ... másképp élni, mint l a hatvan tanya őslakossága élt és él a fogacsi pusztákon. A másik tanyasi klub „be­tegeskedik”, mert az aggre­gátora nem bírja már a tem­pót, kevés áramot termel, azt is szeszélyesen. Ennék a klub­nak a bűvköréből inkább a faluba járnak már a szóva- kozni és tanulni vágyók... Elősorban a KISZ-klubba, amely benevezett a kiváló klubok megyei versenyébe és legutóbb vendége, Mohamed Ali szudáni diák ajánló so­raival ment el a naplójuk az értékelő bizottsághoz. Itt az irodalmi kör is szépen mű­ködik, szinte nincs olyan ün­nepség, amelyen ne köszön­tenék nívós műsorral a ven­dégsereget. Van tehát hova menni..., csak győzze az ember. Szemrehányóan mondták, amikor néhány nap múlva találkoztam a m óraiakkal, hogy a múzeumukat, amely a kastély alagsorában találha­tó, meg se néztem. Őszintén szólva, nem is gondoltain, hogy ilyen is létezik. Pedig két termet tölt meg a hely­történeti gyűjtemény és bi­zonyítja minden látogatónak, hogy itt már a népvándorlás korában is éltek, dolgoztak emberek. Kovács Endre (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom