Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

Szerény „főhadiszállás" — fontos megbízatással A Vöröskereszt az árvízkárosultakért Külsőre semmi sem utal Itt főhadiszállásra az egri Panakoszta-ház oldalbejára­tánál, ahol csak szerény tábla jelzi, hogy itt találha­tó a Vöröskereszt megyei szervezete. Bent annál in­kább főhadiszállásibb a hangulat. Éppen telefonon jön, hogy a visszautazó gye­rekek, akik az árvíz sújtot­ta vidékről jöttek ide pihen­ni, kitől kapják meg az uta­záshoz szükséges pénzt? Cere István, a Vöröske­reszt megyei titkára intézke­dik, majd gyors konzultációt tart munkatársaival a követ­kező napok tennivalóiról. Sok a tennivaló! Sokan várnak a segítségre az ár­víz sújtotta vidéken. Sok a „csatorna A Minisztertanács a Vö­röskeresztet bízta meg az ár­vízkárosultak megsegítésére indítandó gyűjtési és segé­lyezési akció szervezésével, bonyolításával. A segítőakció jelenleg még „sokcsatornás”. A vállala­tok, intézmények dolgozói ál­tal befizetett összegek a Vö­röskereszt számlájára fut­nak be és a részesedési alap­ból felajánlott pénzt is a „Magyar Vöröskereszt 5350 — Árvízkárosultak megsegí­tésére OTP Budapest, V. kér. fiók” csekkszámlára utalják át. Az árvíz következtében tönkrement termelőberen­dezések helyreállítására szánt összegek viszont a Pénzügyminisztérium által nyitott számlára futnak be, míg a termelőszövetkezetek maguk juttatják el a TOT és a területi szövetségek aján­lásai alapján természetbeni juttatásukat az árvízkárosult közös gazdaságokhoz. Ezeken kívül még a lakos­ság egyéni befizetései is megkerülik a Vöröskeresztet. Jó lenne ezt a sokféle segí­tési módot összefogni. A la­kóterületi gyűjtés, amelynek szervezése a Vöröskereszt feladata, s amely máris szá­mottevő eredményeket ho­zott — bizonyítja ennek hasznosságát, szükségessé­gét. Háziasszonyok, nyugdíjasok, kisipa­rosok félmilliója Amikor a gyűjtés gondol latát felvetették, akadt köz­ségi vezető, aki azt mondta: teljesen reménytelen ez- az akció, mert vagy a tsz-ben, vagy a gyárban már úgyis mindenki letette pénzét a károsultak megesegítésére. A Vöröskeresztes gyűjtőpárok mégis elindultak és rövid néhány óra alatt beszédes cáfolatot hoztak a kishitű érvekre. Az első héten Eger­ben több mint hatezer, az egri járásban majd százezer forintot adtak össze a házi­asszonyok, nyugdíjasok, or­vosok, kisiparosok. Azóta a hevesi járásban közel het­vennyolcezer, a füzesabo­nyiban harmincezer, a gyön­gyösiben ötvenkettő és fél ezer, Hatvanban jóval húsz­ezer forint feletti összeg szerepel már a gyűjtőíve­ken, s megyei szinten megkö­zelíti a félmillió forintot. Ezt a félmilliót már el is postázták, hogy gyorssegélyt adhassanak belőle a káro­sultaknak, de a gyűjtés to­vább tart. Különösen sokat segíte­nek az asszonyok — mint Molnár Gábor, az egri járá­si vöröskeresztes titkár el­mondotta. A mátraballaiak huszonnégyezer forint érté­kű terményt és ruhát gyűj­töttek, a tartnalelesziek mint­egy százezer forint értékű adományt hoztak össze rö­vid idő alatt, a váraszói, de­recskéi asszonyok is jelentős pénzt gyűjtöttek. Máshol — mint Sírokban, Pétervásá- rán — szeretnének gyereke­ket fogadni. A segitőkészség sokoldalú Vegyük például a kisipa­rosokat. A KIOSZ június 11-i jelentése szerint 84 ISO forintot gyűjtöttek Össse, de sokan vállalkoznak társa­dalmi munkára is, hogy mi­előbb eltüntethessék az ár­víz okozta károkat. Hajdú hajós egri villanyszerelő kisiparos egy családi ház villanyszerelését vállalta, Bóta Bernát arra tett ígére­tet, hogy valamelyik káro­sult faluban az összes cse­répkályhát rendbe hozza. Kasza MihályNagy Lajos, Sasvári Illés, Urbán József, Karácsony József hatvani kisiparosok egy-egy családi ház építésében működnek közre a szintén hatvani két áccsal: Üsztöke Józseffel és Kovács Ferenccel. Az árvíz által összedöntött családi házak mielőbbi fel­építésében szeretne részt venni harmadmagával Ploch- man Gyula egri vízvezeték­szerelő, aki már ezer forin­tot adott gyorssegélyre, Bo­csi József pétervásári tetőfe­dő mester, Fülöp József bol- dogi kőműves és még sok más kisiparos. Mindenki úgy segít, ahogy tud ... Boros Frigyes heves­aranyosi kőműves ezer fo­rintot adott, hasonlóan Tuza Gergely füzesabonyi kőfara­gó, Sárvári Kálmán cukrász és Rózsa Miklós kárpitos. Katona Károly egri cipész ötven pár, új női szandált postázott el a nyíregyházi Vöröskereszt címére, Perge János és más kárpitosok új bútorokat, míg az új lakásba költöző orvosok szobabútort, konyhafelszerelést ajánlottak fel. Elsősorban... pénzt! Szívesen adnának új, ke­vésbé használt, tiszta ruha­neműket, felszerelési tárgya­kat, rádiókat, bútorokat más családok és vállalatok is, hi­szen sok falusi házat, cuk­rászdát, boltot, KISZ-klubot lehetne ezekkel ideiglenesen felszerelni, de egyelőre csak a felajánlásokat írják össze, még nincs döntés ezek elfo­gadásáról. A Vöröskereszt is azt kéri elsősorban a la­kosságtól, hogy pénzadomá­nyokkal segítsenek az árvíz- károsultakon. Pillanatnyilag nem rendelkeznek sem olyan raktárral, sem elegen­dő szállítóeszközzel, hogy a másféle ajándékokat eljut­tathatnák a rászorulóknak. Várják a döntést ezekben az ügyekben, s azt is, hogy valóban a segítés főhadiszál­lása lehessen a Vöröskereszt. Bár a társadalmi szervek képviselőiből megalakult az akcióbizottság, de egyelőre — megfelelő személyi, hír­közlési, szállítási, anyagi fel­tételek híján nem tudja a ráháruló, sokrétű feladatot időben megoldani. A segítés pedig sürgős len­ne . Kovács Endre Filmesek Székesfehérvárott A harmincas évek Magyar- országa elevenedett meg Székesfehérvár főterén, ahol a Ma­gyar Televízió forgatócsoportja Zsurzs Éva rendező irányí­táséval filmet készít Szabó Pál novellájából „Soo Mihály kalandjai” címmel. A látványos képviselő-választás felszínes csillogását bemutató filmrészlet humoros epizódjain sokat derült a mintegy 200 statiszta és a nagyszámú érdeklődő. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Megjelent a JELENKOR júniusi szúrna Gazdag, változatos tai'ta- lommal, értékes szépirodal­mi- és tanulmányanyaggal jelent meg a Pécsett szer­kesztett irodalmi és művé­szeti folyóirat új száma. A lírai rovatban többek között Csorba Győző, Maraf- kó László, Rózsa Endre és Takáts Gyula verseit, a szép­prózai írások sorában Bere- ményi Géza. Kalász Márton és Sobor Antal elbeszélését olvashatjuk. Folytatja emel­lett a folyóirat Thiery Ár­pád véméndi szociográfiájá­nak közlését. Bertíia Bulcsu interjúsoro­zatában ezúttal Székesfehér­várra látogatott, s az ott élő Sobor Antal prózaíróval beszélgetett. Üj oldaláról mutatkozik be az ugyancsak Székesfe­hérváron élő Takács Imre költő. Rajzairól, festményei­ről, faragásairól ír vallo­mást és néhány művét be is mutatja a folyóirat. Az irodalmi tanulmányok között különös figyelmet ér­demel Pomogáts Béla terje­delmes elemző írása Juhász Ferenc Anyám című új kö­tetéről. Érdeklődésre tarthat számot továbbá Bajomi Lá­zár Endre új Francia króni­kája és Bécsy Tamás drá­maelméleti tanulmánya. Müteremlátogatás Dargay Lajos szobrászművésznél Az egyik tőnek egri Hadnagy utca lcilencemeletes épüle- legfelső szintjén, a senki által nem használt mo­sókonyhában, illetve szárí­tóban kapott műtermet, megfelelő helyiséget a nyu­godt, elmélyült alkotáshoz Dargay Lajos fiatal szobrász- művész. Míg felértünk, ez a riportcím kívánkozott a je­lenlegi írás elé, hogy Szob­rász a toronyban,.. de a benne ülő képzettársítás ro­mantikára következtet, ám Dargay Lajos művészete tá­volról sem romantikus. És általában — alkotásai nem kényeztetik el a nézőt, mi­ként a hajdani, vagy a ma élő néhány mester, akik job­bára a gyönyörködtetésen túl nem sok pluszt adnak — eltekintve a művészettör­ténet néhány idevonatkozó megállapításaitól... Félkész és kész alkotások fSSSSSSSS/S/SfSSSSS/-SSSSSSS/SS//SSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.'SSSySS.VSyS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSJSS/SS'SSSSSSSSSSSSS/-fSSS/SS/SSSSSS/SSSSSSS//SSSS/SSSSSYSSSS?ss * XXVIII. — Barátaim, nagy nap ez Ciduro életében — kezdte li- tániás hanglejtéssel. — Esz­tendeje tartó lidércnyomás­tól szabadultunk meg ma es­te. Nem baj, hogy hárman a gazfickók közül még nin­csenek a kezünkben. Sorsu­kat nem kerülhetik el, fog­lyok ők, csak még nem tud­ják. Mi pedig örvendezzünk. Hálánk első szava a Minden­hatóé legyen, de ne feled­kezzünk meg azoknak a föl­di lényeknek a szerepéről sem, akik az igazság győzel­mét elősegítették. Mindnyá­junk nevében elsősorban An­na asszonynak mondok kö­szönetét. Ki tudja, hogyan alakultak volna a fejlemé­nyek ha ő nem enged egy keveset a szakmai elveiből, a civil verekedést illetően, ha a nevelése alatt álló három hivatásos sportember és sze­mély szerint ő maga ... — Álljon meg a menet! — koppintott a söntéspult réz- lapjára erélyesen a Mama. Tisztázuk a dolgot! Nem volt semmi elvi engedmény. Szabályos írásbeli ajánlatot fc. *970. június 19., péntek kaptám arra, hogy ma este óvjuk, biztosítsuk két olasz úriember testi épségét, aki­ket csibészek bántalmazni szándékoznak. Ilyenfajta szolgáltatásokat a szakmánk szabályai nem zárnak ki. — Előbbre lépett, két papírla­pot nyújtott fel a szánoknak. — Hm — emelte szemüve­ge vastag lencséje elé a pa­pírokat a padre. — Egy csekk. Egy dollárról... Nem túlságosan kevés ez? Mintha jelképes összegről volna szó csupán... Jó, nem firtatom. Emery Ewans professzor úr írta alá a csekket és a fel­kérő levélkét. Akkor neki is hadd tolmácsoljam mindnyá­junk nevében ... A professzor közbevágott, zsörtölődve hárította el ma­gától a köszönetét. — Ugyan, kérem, sejtel­mem sem volt semmiről. Dik- tálás után írtam. Mint utol­jára kisiskolás koromban. Itt a szálakat egy rendkívüli ké­pességű férfiú mozgatta a háttérből. Miszter Hondáról, magyar, barátunkról beszé­lek. — Megfordult, átkarolta Honda László vállát, előre- húzta. — Ha már minden­áron hálaadó ünnepséget akarnak- szervezni, elsősor­ban őt ileti meg az elisme­rés. Éljenzés, taps, lelkes felki­áltások a teremben. A Klau­zál térd Pirkadat ktsz rész­legvezetője úgy elpirult, mint egy kislány, aki pikáns vic­cet hall és szégyenül, hogy még nem ismerte. Rettentő zavarba jött. Így még életé­ben nem ünnepelték. Először esetlenül hajlongani kezdett, aztán a kezével integetett, ta­lán még csókokat is dobál, ha a főnöke nem böki oldal­ba. — Ne komoly tál ankod j un k, kartársam! — sziszegte Krecsmár magyarul. — A nemzeti becsületünkről van szó. Mi itt a termelőszövet­kezeti kisipart, hazánk egyik szocialista szektorát képvi­seljük. Mondjon talán erről egy kis beszédet., És kérdezze meg, nem akamaík-e hűtőgé­peket venni? Ragyogó alka­lom! ­Honda kiegyenesedett, meg­köszörülte a torkát, körülné­zett a hallgatóságon, szeme megállapodott egyik-másik mineiro sovány arcán, ron­gyos öltözékén, és szikraként villant az eszébe egy ötlet... — Hagyjuk a ceremóniát — jelentette ki portugál nyelven, mindenki meglepe­tésére. — Fontosabb dolgunk van. Az Aranypatak parcellái egyre kevesebb aranyport ad­nak, nem igen érdemes kín­lódni velük, ördög vigye az aranyat, éljen a pirkolit! Hogy mi a pirkolit? Pompás, értékes anyag. Felhatalmazá­som van rá, hogy önökkel, Ciduro lakosaival közöljem: városuk határában gazdag pirkolitlelőhely terül el. Rö­vid beszámolómnak ez lesz az első napirendi pontja. A második: javaslat arra vo­natkozóan, hogy önök mi­ként hasznosíthatnák a leg­célszerűbben a feltáruló nagyszerű lehetőségeket. Ügy, hogy a Müller, Eber- hardt-féle gazemberek ne te­hessék rá a pirkolitra a ke­züket. Kezdjük az elején. A Sziklás Dombokon, néhány száz méternyire Ewans pro­fesszor egy napon... Odakünt változatlanul öm­lik az eső. Esta chuvep.do. i.’ A Floresta nagytermében pedig mint valami csodála­tos mesét, mint angyali üd­vözletét, oly áhitatos csönd­ben, lélegzetét visszafojtva, szobor-mozdulatlan hallgatja több mint harminc ember hősünk „rövid” beszámolóját. Mert telnek a negyedórák, a félórák és Honda még min­dig beszél... ÍX. FEJEZET EGY ÉV MÚLVA Lágyan ért földet a hasas helikopter, kis ideig puhán rugózott kerekein, utolsókat forogtak a hatalmas lengőla­pátok, aztán megálltak. A pilóta kikászáiódott plexifa­lú vezetőfülkéjéből, hátra­ment, röVid létrát támasz­tott a gép oldalához, kinyi­totta az a]tóf Először né­hány láda, zsák, egy sod­ronyos vaságy, összefűzött edényhalom repült ki az aj­tón, majd négy férfi mászott le. ^folytatjuk.) között, falra erősített vers­idézetek és szoborvázlatok társaságában beszélgetünk. Mindenekelőtt arról, hogy közös iskoláséveinkben mint festőígéretet tartottók szá­mon tanárai és iskolatársai. A szobrokat tekintve a fes­tészettel történt szakítás vég­legesnek látszik... — Igien, festőnek indul­tam — mondja. — De kép­telen voltam elválasztani a formát a szín­től. Hajdani festményei­men tulaj­donképpen „színezett szobrok” vol­tak ... Ami­kor erre rá­jöttem, el­kezdtem min­tázni. Néhány éve, a' színház klubjában rendezett ki­állításán szembetűnően más gondolat­sort jeleztek a bemutatott plasztikák. Térplasztiiká- na;k nevezte őiket. — Az a gon­dolat foglal­koztat, hogy a tér által léte- zik-e a plasztika, vagy a szo­bor teremti meg a teret?... Amikor felfedeztem magam­nak azt, hogy nemcsak a szo­bor a lényeg, hanem az ál­tala megjelenített tér is, már úgy éreztem, megtaláltam az utat. Csak egyet kérdezek, hogy érthetőbb legyen: van-e szebb és érdekesebb például az emberi orr és a szem kö­zötti távolságnál ? ... Egy női akt ül — élet­nagyságban — gipszbe öntve a műterem falánál. Ami ezen a szobron jellegzetes, a műterem más szobrain is megtalálható. A családi fo­tók kedvelői bizonyára a fe­jüket csóválnák, vagy rosz- szabb esetben néhány humo­rosnak szánt megjegyzést eresztenének meg... , (Há­nyán megtették ezt, mikor a színháznál felállított Thália- szobor mellett mentek el — elnézést kérek Dargay La­jostól. j hogy más művészre hivatkozom —, s most sokan elégedetten, sőt: gyönyörköd­ve nézik ugyanezt a Nép­kertben, ahol megfelelő te­ret kapott a szobor és meg­felelő szobrot a tér...) Egy kis gondolkodással sok min­dent meg lehet érteni őszin­tén megvallom, az aktot lát­va némi bizonytalanság — vagy hiányérzet? — fogott el. Hamar megkaptam rá a magyarázatot — s bepillan* ■tást egy érdekes világba! — Igyekszem úgy megal­kotni a szobrot — mondta Dargay Lajos —, hogy a há­rom dimenziót ne önmagá­ban hordja, hanem vetítse ki a térbe. A figurát kifejezés­telenné teszem, keresek hoz­zá egy megfelelő környeze­tet... Nézd csak meg eze­ket.'. . Két fényképet mutat Az egyiken a női akt egy fur­csa holdbéli tájon látszik, derékig a homokba süpped­ve, körülötte szinte mértani pontossággal egymás mellett nagy kődarabok hevernek... Valami fenyegető dermedt­séget sugároz a montázs. A másik képen ugyanez a női figura teljes egészében lát­szik, s mintegy ellensúlykép­pen a háttérben épületma­radvány képe vonzza a te­kintetet. — Az Ember-témához: azt keresem, hogy az ember ki­szolgáltatottja-e a térnek? Hogyan formálja a natura- lisztikus embert a tér fizikai ereje? Megkockáztatok egy kér­dést az elidegenedésről. — Az ember próbálja el­idegeníteni önmagát, s erre sürgősen föl kell figyelnünk. Az ember — aki megtartja önálló, zárt egységét — a természetben egy létező és nem elidegenedett rész! Dargay Lajos az örökké kereső, töprengő, a szinte vakmerőségig bátran kísér­letező művész típusa, akiben a hagyománytisztelet nem azonos a szolgai követéssel — pedig milyen egyszerű lenne!... —. s aki tudja, hogy egy felfedezett új gon­dolat nem egyenlő a megál­lapodás kényelmével. Kátai Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom