Népújság, 1970. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-19 / 142. szám
Lakáshelyzet közelről és távolról í. Mennyivel zöldebb a rét*.* V A 'iakáskérdés egyidős az osztálytársadalmakkal. A látszatdemokrácia adta látszatjogokat érzékeltető mondás, miszerint bankárnak, koldusnak egyaránt joga a híd alatt lakni, a maga egyszerűségé-, ben villantja fel a píobléma bonyolultságát. Azt, hogy nem jogokról, hanem a társadalomban elfoglalt helyzetből következő lehetőségeikről van szó. S arról, hogy élvben minden társadalom minden tagjának joga van a megfelelő lakáshoz. Kérdés: a különböző gazdasági-társadalmi rendszerek miként elégí tik ki e természetes emberi igényt? A szomszéd rétje mindig zöldebbnek tűnik. Most, amikor az ismert határozatok alapján a lakáskérdés hazánkban is napirendre került, vegyük szemügyre, közelebbi és távolabbi szomszédaink rétjeit. A lakáshelyzet megítélésének nemzetközileg elfogadott szempontjai a következők: a különböző jövedelmű rétegek lakásellátottsága; a csa- ládok-háztartások átlagos nagysága; a lakások nagysága és felszereltsége; a lakás- állomány kora és állapota. Számszerűen: rossznak minősítik a szakemberek a lakás- helyzetet, ha kétszáz lakásnál kevesebb jut ezer lakosra. Közepesnek, ha az ezer lakosra jutó lakások száma kétszáz-háromszáz között van, s jónak, ha háromszáz fölött. A lakásépítés erőteljes ott, ahol évente nyolcnál több új lakás jut ezer lakosra. Közepes, ha ez a szám öt-nyolc. Gyenge, ha öt alatt van. Az európai tőkés országok s hazánk adatait összevetve — a szocialista országok lakáshelyzetével a következő cikkben foglalkozunk — megállapíthatjuk: a középmezőnyben helyezkedünk el, az általános lakáshelyzetet tekintve, néhány esetben azonban már a jók között sorakozunk. Magyarországon — itt és a továbbiakban minden esetben 1968-as adatokról van szó — ezer lakosra 309 lakás jut. Ugyanez az adat Ausztriában 354, Nagy- Britanniában 337, Dániában 356, Hollandiában 280, a Német Szövetségi Köztársaságban 348, Olaszországban 314, Spanyolországban 284, Svájcban 32G. A legjobb a helyzet Svédországban. Itt az ezer lakosra jutó lakások száma 371. Az adatok tények — s bármennyire is nehéz a hazai lakáshelyzet, szégyenkezésre nem adnak okot —, de néhány „finomságot” már nem fejeznek ki. Azt például, hogy emberek tízezrei csak statisztikai értelemben lakástulajdonosok — pl. Spanyolországban, Nagy-Britan- niában —, mert a részükre jutó lakások üresen állnak, míg ők nyomortanyákon, hulladékból tákolt kalyibákban élnek... Vagy azt — ami viszont számunkra kedvezőtlen —, hogy mekkorák ezek a lakások? A kép megalkotása tehát nem olyan egyszerű, mint első látásra tűnhet. Tagadhatatlan: a fejlett tőkés országok lakáshelyzete kedvezőbb a mienknél. Ám, ha azt kezdenénk vizsgáim, hogy honnét indultak ezek az országok 1945 után, s honnét hazánk, illetve azt, milyen károkat szenvedett a lakás- állomány a háborúban idehaza, s milyet másutt, már jóval reálisabb képet alkothatnánk. Hagyjuk azonban a visszatekintést azzal, hogy köztudott dolgokról senkinek sem szabad elfeledkeznie...! A legtöbb lakást nemcsak Európában, hanem a világon — számszerűen — a Szovjetunióban építik. Az európai tőkés országok számKinek az asztala? Eladó — egy ügy... szerű lakásépítési adatai erős — de érthető — eltéréseket mutatnak. Dániábah 45 ezer, Ausztriában 51 ezer (hazánkban 67 ezer) lakás épült fel egy esztendő alatt, de Nagy-Britanniában már 431 ezer, a Német Szövetségi Köztársaságban 542 ezer. Éppen ezért jobb mércét választunk. Ilyen az ezer lakosra jutó lakásépítések száma. (Magyarországon 6,5.) Ezt tekintve Svédország ismét a listavezető, ahol az ezer lakosra jutó újonnan épített lakások száma 13,4. Ausztriában 6,9, Dániában 9,2, Nagy-Britanniában 7,7, Franciaországban 8,2, a Német Szövetségi Köztársaságban 9,0, Olaszországban 5,3. A kérdés folytatása törvényszerű. Most már tudjuk, mennyi lakás épül, ám ki és kiknek, s milyen lakásokat épít? (Spanyolországban például 7,7 az ezer lakosra jutó lakásépítés mutatója, s az épített lakások nagyobb része négy vagy több szobás. Az épített lakások egyharmada azonban üresen áll, míg a hivatalos jelentések hajléktalanok százezres seregéről számolnak be...) Tény: Angliát kivéve, az európai tőkés országokban a lakások túlnyomó többségét magánszemélyek, illetve magánvállalatok építik, s az állami lakás- építkezés nem tölt be jelentősebb szerepet. Ausztriában például 9,9 százalék, Dániában 1,8, Hollandiában 0,5, a Német Szövetségi Köztársaságban 3,0 százalék mindössze az állam finanszírozta lakásépítések aránya a teljes mennyiségből. (Görögországban nulla, s az építési kölcsön is teljesen ismeretlen.) A magánvállalatok természetesen áruként értékesítik a lakást: aki megfizeti, azé. S a legtöbb országban alakbérek megállapítását sem korlátozza semmiféle állami rendelkezés. Mészáros Ottó (Következik: Csizmák és leptek) T '- — L Megérkezett a Füzesabonyi Állami Gazdaságba a szovjet I iuKTviQiImSOK gyártmányú K—700-as típusú gumikerekes óriástraktor. A 220 lóerős gépóriás különösan nagy segítséget nyújt majd az állami gazdaságnak. A 8 ezer holdas szántóterületet, a két gép ..kisebb társai” segítsége nélkül képes felszántani. Egyszerre nyolcvasú ekét húz, de rövidesen megérkeznek hozzá csatlakozó munkagépek is. (Foto: Kiss Béla) Eger rendszeresen is helyei adna Nemzetközi filmszemle — nemzetközi szinten Az elmúlt hét folyamán, lapunkban többször is beszámoltunk az Egerben rendezett nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari filmszemle eseményeiről. Most, hogy a szemle véget ért, a díjak gazdára találtak és elcsitult az ünnepi hangulat, talán nem haszontalan, ha még egyszer visszatérünk a hét szocialista ország szakfilmjeinek, filmeseinek, szakembereinek találkozójára. Az egy hét folyamán a Vörös Csillag Filmszínházban 75 alkotás került vetítésre. Ha a filmek tiszta vetítési idejét és összhosszúságát tekintjük, akkor könnyen megállapítható, hogy a bemutatott szakfilmek mintegy 18 játékfilmet tennének ki. Ilyen szempontból tehát a szemle mindenképpen megfelelt a mennyiségi követelményeknek, széles körű betekintésre adott lehetőséget a részt vevő szocialista országok és a hazai szakfilmgyártásba, a legfrissebb termésbe. A bemutatott alkotások négy csoportban versenyeztek, nagyobb részük az oktató és tájékoztató kategóriába tartozott, kisebb részük pedig dokumentum- és népszerű-tudományos film volt. Ez az arány is mutatja, hogy a figyelem egyre inkább a szakmai kérdésekre, megoldásokra irányul, s a filmek nem szakadnak el a mező- gazdaságban, élelmiszeriparban érvényesülő fő tendenciáidéi. Nem véletlen, hogy sok alkotás- foglalkozott a nagyüzemi gazdálkodás szervezési, technikai kérdéseivel, hiszen napjainkban egyik legfontosabb kérdések ezek. Érdemes megemlíteni, hogy a filmek jelentős része színes volt, s ez sem véletlen, mert a korszerű tartalom mellett egyre nagyobb követelmény a vonzó forma, a téma filmszerű feldolgozása. A szovjet, a román s a hazai szakfilmek jelentős része azért is aratott sikert — mint ezt a díjak is bizonyítják —, mert sikerült ezeket a célkitűzéseket összhangba hozni. A szemle természetesen nemcsak az ■ alkotások, hanem az alkotók, szakemberek találkozója is volt. Behető- seg adódott így a vitákra: véleménycserékre is. Nagyon sok kérdésről szó esett a beszélgetéseit, viták kapcsán, de az egyik legfontosabb probléma a szakfilmek cseréje — nemzetközi cseréje is —, valamint a forgalmazás volt. Hiszen korántsem elegendő, ha az alkotások javát csupán a szemlén lehet megtekinteni, fontos, hogy a filmek a szélesebb szakmai közöséghez is eljussanak, információkat közvetítsenek, mozgósítsanak. Ez a kérdés ma még nem megoldott és szükséges, hogy az országok tájékoztassák egymást: terveikről, a meglevő alkotásokról, s alkalom nyíljon a cserére is. A szellemi tőke csali akkor hasznosul, ha eljut a termelő üzemek szakembereihez. Szó esett arról is, s erről dr. Lénárt Lajos miniszterA mese már elég régi: vannak ügyek és dolgok, amelyek — néha-néha kideríthetetlen okok miatt — valahogy egyetlen hivatal egyetlen ügyintézőjének sem tartoznak az asztalához. Értem ezalatt a bürokráciának ama „klasz- szikus” ismérvét, amikor itt is, ott is kijelentik: „Nem az én asztalom!” Itt van például a mész- sze híres egri Szépasszony- völgy, ahol szinte majdnem minden Egerben járt turista megfordul, hogy hitelesítse melengetett illúzióját, amely a jónevű egri nedűkről benne él. Igen, az az igazság, hogy még ma is túláradóan él a legtöbb borisszában a paraszti pince mítosza, ami nem más, mint az a vakhiedelem: valódi egri bort csakis az őstermelő paraszti pincékben lehet inni. Persze minden bizonnyal lehet olyat is inni ezekben a pincékben, de — nem mind bikavér az, amelyik piros... A lényeg: az említett vakhiedelmet — mint minden ilyesmit — nem is kevesen és nem is rövid idő óta „lovagolják” Egerben, különösen a Szépasszony- völgyben. Tudniillik se szeri, se száma az olyan — minden higiéniai és esztétikai adottságot nélkülöző — pincének, amelyben gátlástalanul folyik az engedélynélküli, poharazó kimérés. Az még csak hagyjál!, hogy c jelentéktelennek távolról sem nevezhető jövedelem után nem fizetnek adót, de ennél sok- Jial elgondolkndtatóbb szőkébb hazánk egyik legjelentősebb idegenforgalmi vonzástényezőjének, az egri bor jó hírnevének, hitelének fokozatos és kitartó lejáratása. Nos. ez az ügy (megmagyarázhatatlan okok miatt...!?) valahogy- szintén, már-már évtizedek óta „nem fér bele” egyetlen hivatal, hatóság,, szerv és intézmény egyetlen ügyintézőjének ügykörjegyzékébe sem. Ugyanis nemrégiben, amikor a megyei tanács idegenforgalmi állandó bizottsága szervezésében a vendégfogadásban, az ellátásban érdekelt szervek, vállalatok hatóságok ék intézmények vezetői a főszezon küszöbén a gondokról és sürgős tennivalókról tanácskoztak, újra szóba került ez a gazdátlan ügy. Ami meglepő és teljességgel érthetetlen: az egyik felszólaló nem kis felháborodással arról számolt be, hogy — bár nem az ő asztala, de — egy tucat zúgkimérőt jelentett fel egyszerre több, általa illetékesnek vélt szervhez, hatósághoz. de rendre azt a választ kapta: „Nem a mi asztalunkra tartozik az ügy kivizsgálása, megnyugtató rendezése.” Tehát: eladó egy ügy. egy megoldásra váró probléma. „Megvétele” esetén — megmarad az egri bor jó hírneve, jól jár az ideérkező sok tízezer turista — s • még mindig tisztes jövedelemhez jutnak a működési engedéllyel kimérő, valódi őstermelők is... (falud!) Jó piac — drága piac Dicsőnk a gyöngyösi piacot mindazok, akik máshonnan érkeznek a városba. Az itteni háziasszonyok azonban neru mindig elégedettek. A legfőbb érv: sok minden drágább Gyöngyösön, mint a fővárosban, és nem is lehet mindig kapni mindent. Amikor ezt említem Kiss Zsinmondnak, a városi tanács kereskedelmi felügyelőjének, kimutatást vesz elő. A hivatalos kiadványból az derül ki, hogy a burgonya, a sárgarépa, a karalábé, a petrezselyem, a zöldhagyma és a baromfi is olcsóbban került a bevásárló kosarába Gyöngyösön, mint a fővárosban, és Egerben. Egyedül a retek nem tudta kiállni ezt az összehasonlítást. A primőrök mindig drágák Gyöngyösön, ezt is megállapítottuk a kereskedelmi felügyelővel. Amikor már tömegméretben hozzák a termést a piacra, akkor Gyöngyösön nincs baj az árakkal. De itt is el kell választani az állami és a szövetkezeti ágazatot a magánkereskedelemtől. Amíg a MÉK olcsóbban kínál valamit itt, mint amennyiért megkapható ugyanaz a pesti nagy vásárcsarnokban, ugyanez nem mondható el a kofáról. D% az is igaz. hogy a kofánál kapható áru általában frissebb, mutatósabb, gusztusosabb. A magyarázat Kiss Zsig- mond szerint: három olyan kofa van Gyöngyösön, akik rendszeresen feljárnak az autójukkal Pestre, ott meg-( veszik a vásárcsarnokban az árut, vagy elmennek a termelőhöz az ország különböző részébe, és a kertből szedik a legfrissebb zöldségét, gyümölcsöt. Ugyanezt nem tudja ilyen módon megtenni a MÉK, az ÁFÉSZ. Más a feladatuk, más a szervezésük. más a nézőpontjuk. A MÉK milliós tételekben gondolkozik. Összforgalmához viszonyítva nem számottevő az a forgalom, amit a standjain bonyolít le. Más a kapcsolata a termelővel. Azt azonban sokan kifogásolják, hogy nagy a különbség a felvásárlási ár és az eladási ár között. Most ült össze a városi pártbizottság szervezésében működő gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottság, amely megvitatta a népi ellenőrzési bizottság tájékoztatóját a város áruellátásáról és az árak alakulásáról. Itt tették szóvá, hogy az epret 6,30-ért veszik meg a termelőtől és ugyanazt tizennyolc forintért értékesítik a piacon és az üzletekben. Száz- és kéj^ száz százalékos haszonnal adják tovább a zöldborsót, a paprikát és a burgonyát is. Hol van itt a tisztességes haszon? Azonnal reagált erre az élelmiszer kisker igazgatója. aki kijelentette, hogy ezentúl a fűszerüzletekben a zöldségeket és gyümölcsöt csak tízszázalékos haszonnal árusítják. Ez szép, de mi az a meny- nylség, arai? s kisker érteMÉK ugyan indokolta a nagyobb hasznot a kockázat kényszerével, a szállítási költségekkel és más módon is, de ezt nem tudta elfogadni a bizottság. Mert az is igaz, hogy a kelendő áruból a szövetkezeti üzletek, a MÉK boltjai nem tudnak annyit juttatni a piacra, mint amennyi u kereslet. Amikor elfogy az árujuk néhány óra alatt, akkor a kofák rögtön felemelik az árakat, hiszen ettől kezdve már csak náluk lehet megvásárolni a keresett termésfélét. A helypénz ügyében is lehetne tenni valamit. Ha a kereskedő kénytelen magas helypénzt fizetni, akkor azt rácsapja az eladási árra. Nem a termelővel, a kereskedővel fizetteti meg a városi tanács szakigazgatási szerve a hejypénzt, hanem a vevővel. Mi a jobb: ha több áru van a piacon olcsóbban, vagy ha nő a bevétele a tanácsnak a helypénzből? Miért tud néhány ipari nagy város kedvezményt adni az elárusítónak, illetve: bizonyos zöldségfélék árusításánál a helypénzt is elengedni? A piacon a kereslet és a kínálat törvényei érvényesülnek: Az árakat csak úgy lehet csökkenteni, ha kiváló árut tud az állami és szövetkezeti kereskedelem nagy mennyiségben kínálni. Ezzel a kiváló minőséggel és elegendő mennyiséggel nincs még minden a renden olv- Kór-oiyKor. (Gmí) ■ késit? A helyettes is beszélt a díjkiosztás alkalmával hogy célszerű lenne a szemléket kétévenként rendszeresen megtartani, valamint néhány tőkés országot is meghívni. A filmek, az alkotók így még nagyobb megbecsüléshez jutnának, másrészt pedig meg több lehetőség leime a személyes találkozásokra, vitákra, szakmai kérdések megbeszélésére. A részvevők egyöntetű véleménye volt, hogy az idei szemle nemcsak nemzetközi volt, de nemzetközi szinten is került megrendezésre. Külsőségeiben, de tartalmilag is. Mindez újabb bizonyíték arra, hogy megyénk és a megyeszékhely alkalmas ilyen jellegű és szintű események megtartására. Felvetődik a gondolat, hogy érdemes lenne elgondolkozni azon: nem lenne-e célszerű, ha a város, a megye adna színhelyet a későbbiekben is a szemle megrendezésére. Hiszen ahogy Pécs, Miskolc, Debrecen évek óta méltó környezetet biztosít a hazai játékfilmszem- léknék, úgy Eger is — mint az idei példa is bizonyítja — képes otthont adni a szakfilmek vetélkedőjének. Nemcsak a lokálpatriotizmusból fakad ez a gondolat, hanem abból is. hogy a hagyományos környezet, az egy helyen való rendszeres találkozások bizonyára újabb vonzerőt jelentenének s gazdagíthatnák a filmszemlét. Kaposi Levente 19*0. június 19., péntek
