Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

Csak felnőtteknek A Magyar Televízióban Fritz László rendező irányításával készült a televízió nagy sikerű sorozatának, az „Ezeregyedik éjszaká”-nak folytatása. Vezető operatőr Varga Vilmos. (MTI foto — Tormai Andor felv.) Á hevesi zenetanárok hangversenyéről A Hevesi Állami Zeneis- • kola művésztanárai szerdán este a járási művelődési köz­pont nagytermében hangver­senyt rendeztek felszabadu­lásunk 25. évfordulója tiszte­letére. A hevesi járást eddig úgy ismertük a megyében, mint az éneklő pedagógusok ott­honát, ahol a karéneklés nagy múltra tekint vissza és ma is egyik erőssége a pe­dagógus-énekkar a kellőkép­pen nem értékelhető kórus­mozgalomnak. Most arról győződtünk meg e hangver­seny kapcsán, hogy a falusi múltból nagy lépésekkel ha­lad a városiasodás útján elő­re Heves, ez az épületeiben, életstílusában, gazdasági mozgásában is egyre eleve­nebbé váló járási székhely. A megye közönsége köze­lebbről is megismerkedhe­tett a hevesi művésztaná­rokkal Egerben ez év ápri­lisában, amikor valamennyi, a megyében működő zeneis­kola tanárai adtak díszhang­versenyt egy emlékezetes ta­lálkozó alkalmával. A most elhangzott műsorban nem­csak az akkori reprezentán­sok zenéltek, hanem minden Mindent társadalmi segítséggel...1.” ff Tíz év a történelmet te­kintve nem nagy idő, de egy iskola életében már tekinté­lyesnek számít, főleg ha olyan múlttal és megbecsü­léssel dicsekedhet, mint Gyöngyösön az 5. sz általá­nos iskola. Tíz évvel ezelőtt — ekkor állították az oktatás szolgálatába —, csak a kül­város iskolájaként emleget­ték. így is volt, hiszen abla­kaiból a szántóföldekre, Gyöngyöshalász házaira te­kinthetett a szemlélődő. Büszkén tekintették azon­ban sajátjuknak a 80-as la­kótelepiek, mert otthont ka­pott végre benne a tanulni vágyó fiatalság, és rangosabb lett vele az egész lakótelep is. Mindenki sajátjának tekin­tette, akit valami is az alsó városrészhez kötött. És en­nek a kibontakozó tennivá- gyásnak az iskola és a gye­rekek látták hasznát. A lel­kes összefogásról, emlékezünk Pataki Gyulával, aki tíz év óta az iskola igazgatója. — Csak a „négy falat” kap­tuk tíz évvel ezelőtt. A tan­testület tagjai rakták he­lyükre a bútorokat. Takarí­tottunk, iasztalos- és kőmű­vesmunkát végeztünk. Segí­tettek a szülők is. A. parkosítás tervrajzát — mint az iskola hőskorának egyik dokumentumát — még ma is őrzi Pataki Gyula. Ö készítette! Egyik szülő né­hány virágot hozott, a má­sik egész díszbokrot vagy cserjét. Városszerte fűmag- hiány volt akkor, de a szülők azt is hoztak, ki mennyit tu­dott. A fákat, amelyek alatt ma vígan hűsölhetnek a kis diá­kok, akkor ■ csemetékként, mint győzelmi diadaljelvényt hozták a Hazafias Népfront Városi Bizottságának tagjai. — Minden tárgyhoz em- * lék, szülői szorgalom fűződik — emlékezik az igazgató, amint lassan végigsétálunk a folyosókon. — Ezeket a vi­rágtartókat Urban József készítette. A többi szülő be­festette ... — Az úttörőbölt sem sze­repelt az eredeti tervben. Volt egy ifivezetőnk. A kő­művesmunka zömét ő végez­te a szülők segítségével. A belső berendezés pedig Vá­mos Ferenc szülő szorgalmát dicséri... A földszinti folyosón füg­gönnyel takart szekrények so­rakoznak. Itt helyezik el ru­háikat, cipőiket a napközis gyerekek. — A Vas- és Fémipari Vál­lalat dolgozói készítették tár­sadalmi munkában — ma­gyaráz az igazgató. A XII-es akna faanyagot adott, az Ag- romechanika Ktsz a tanmű­helyt segítette szerszámokkal. A Mátra Fehémeműkészítő Ktsz és az Állami Építőipari Vállalat a nyári táborozások­nál bábáskodott. Beszélgetés közben szinte észrevétlenül léptünk ki az udvarba, a napsütésbe. Balra a jegenyesorral szegélyezett sportpálya. — Amit itt látni, szintén a társadalmi összefogás gyü­mölcse. A kerítés, a pályák, minden ... De története van, ezért bővebben erről néhány szót... Szemetes, bozótos tér­ség húzódott ezen a helyen. Aztán Fekete János úttörő­csapatvezető testnevelő tanár felvetette a sportpálya ter­vét. Ezt csakhamar tett kö­vette, sok száz társadalmi munkaórával támogatta a honvédség, a MÁV Kitérő­gyártó Üzemi Vállalat, a XII- es akna. így a pálya rövide­sen elkészült, de az enge­dély hiányzott. A tanács il­letékes osztálya azzal érvelt, hogy a stílus nélküli kerítés rontja a környék képét. Egy másik terv szerint piac ke­rült volna ide. Szinte orszá­gos összefogás kellett a pá­lya megmentéséhez. Három évre engedélyezték, de im­már tíz éve sportolnak rajta az alsóvárosi gyerekek. ’s* I<aczik János zenetanár fellépett és így le­het megállapítani, hogy minden kiválasztás-kiemelés viszonylagos értékű. Értékrendi megállapítások egy-egy ilyen hangverseny­nél nem ildomosak, hiszen a maga hangszerén ki-ki arról bizonyított, hogy a zene megszólaltatása alázatból, a művészet iránti lelkesedés­ből és a művészi élmény megteremtésének vágyából fakad. A hangverseny lírai alap­hangja miatt mégis a hege­dűsöket kell az elsők között említenünk. Szabó Tivadar - né Csajkovszkij- és Bartók- száma megérdemelt siker, de az est betetőzésének számít­ható a Lévai Zsolttal elő­adott Vivaldi A-moll kettős- versenye. Bach g-moll szonátáját Ferenczi Katalin. Lévai Zsolt és Gáspár Mária ad­ták elő. . Popper gordonkára írott virtuózszámát Járdányi Ka­milla nagy technikai felké­szültséggel játszotta. Dr. Ábrahám László fi­nom lírával adta elő Mozart Esz-dúr kürtversenyét. Ismét felfigyelhettünk Lé­vai Zsolt dinamikus . hege­dűjátékára, amikor Wie- niawski egyik polonaise-ével kedveskedett a közönségnek. Kádár Imre né több szóm zongorakíséretének ellátása mellett Chopin-számot adott elő, érzékeltetve a lengyel géniusz szenvedélyes líráját. De hatásos volt Mozart Dop- pel-koncertjében is, amelyet Gáspár Máriával játszottak. Gáspár Mária Wiener Népdalvariációival, Mezei László Arutjunjan trombita­számával, míg Ferenczi Ka­talin Hajdú parasztdalaival járult hozzá az est sikeré­hez. A zenetörténeti bevezető­ket Szabó Tivadar mondotta el. A nagyszámú és fegyelme­zett közönség, a tanárokat virágokkal köszöntő zeneis­kolások azt igazolják, hogy Heves szellemileg is moz­gásban van. (farkas) Várni - és fogadni. Megyénk idegenforgalmi helyzetéről LASSAN-LASSAN rang­jának. jelentőségének megfe­lelő hangsúlyt kap hazánk­ban is az idegenforgalom. Nemcsak a lapok és külön­böző folyóiratok hasábjain, hanem elsősorban azokon a fontos társadalmi és állami fórumokon, ahol komoly dön­tések születhetnek — és szü­letnek is —. az idegenfor­galom alakulását, fejlődését befolyásoló kérdésekben. Országos szinten alig né­hány hónappal ezelőtt került a kormány elé — az orszá­gos Idegenforgalmi Tanács előterjesztéseként — a fejlesz­tés következő öt évben meg­valósítandó programja. Me­gyénkben pedig legutóbb — éppen egy évve] ezelőtt — 1969. tavaszán vitatta meg a megyei tanács megyénk ide­genforgalmi helyzetének és > fejlesztésének gondjait. A kormány nyomán a me­gyei tanács határozatai is megállapítják, hogy az ide­genforgalom gyors ütemű emelkedése elsősorban a sze­gényebb jövedelmű turisták tömegeinek bekapcsolódásá­ból származik. A turisták út­juk során igykeznek több he­lyet, vagy több országot is felkeresni. Előtérbe kerültek az egyéni, kötetlenebb utazá­sok. Mindezek következtében bonyolultabbá vált a turis­ták fogadása és ellátása, sok­rétűbb létesítmények — több szálláshely mellett szórakozá­si, művelődési, sportolási le­hetőségek megteremtése is szükséges. FEBRUÁR VÉGÉN, — "amikor lapunk hasábjain, a szocialista országok utazási irodáinak vezetői egri láto­gatása, tapasztalatcseréje óta, gyakori téma lett az idegen- forgalom — arról írtunk: megyénk, tájegységünk a Ba­laton és a Duna-kanyar után vagy mellett az ország legvonzóbb, leglátogatottabb idegenforgalmi helye. így nyilatkozott az IBUSZ vezér­igazgatója is, erről beszélt a Turistaeliátó Vállalat igazga­SZIHALMt GOND Társulásra lenne szükség ... Szihalmon nemrég fejezték be (elsősorban a község főutcáján) a vízvezeték lefektetését. Elké­szült közel öt kilométernyi hosszban a vezaték. húsz köz­kifolyó csappal, iletve ' kúttal. Sikerült nagy vízhozamú kutat is fúrni, s a hidroglóbus fényes gömbfeje már messziről jelzi: ebben a községben is megoldó­dót egy alapvető gond: van jó ivóvíz, és fürdőszoba-építési le­hetőség . .. Az örömbe azonban vegyül némi üröm is: a községi, tanács­nak egyelőre nincs több pénze a vízvezeték teles kiépítésére . . . Eddig az elkészült -alapvezetek — amely legalább a jó ivóvíz- ellátást mégis megoldotta a köz­ségben — több mint két és fél millió forintba került. Az is igaz, hogy akinek csak elhaladt a portája előtt a vezetéképítés, vállalta a szükséges árok kiá­sását, vagy ásatásának költsé­geit. így jelentősnek mondható az a társadalmi munka, ame­lyet a szih almiak végeztek a községi vízhálózat megteremté­séért. Jelentős, de mégsem elegen­péntek dő ahhoz, hogy ebből és a köz­ségi tanács száz- meg százféle kiadásaira mindig kevés pénzé­ből. egyszerre elkészülhessen a község rhinden utcájában a víz­vezeték. (Amint a község veze­tői a napokban elmondták: nemsokára megkezdik a régen várt új kultúrház építését, kor­szerűsíteni kell az : iskololát, kel­lene egy új fogorvosi rendelő, stb-i A vízvezeték további épí­tésével tehát — más, ugyancsak fontos beruházások miatt — vagy öt évre meg kellett állni. A hírt a legkevésbé sem fo­gadta lelkes megnyugvás. hi­szen a már elkészült vezeték mellett lakók közül többen be­vezették a portájukra, házukba a vizet. Példájukat sokan sze­retnék követni. Itt csak a társulás segített volna — mondogatják már egy­re többen a községben. Igen, a vízműtársulás, amelyet Szihal­mon is meg akartak alakítani annak idején, amikor két éve megkezdték a kút fúrását, a gló­bus felállítását. Akkor azonban a lakosság többsége nem vállalta az ez­zel járó részletfizetési költsé­get. Számos községben viszont vállalták, s ott folyamatosan ha­ladnak is a munkálatok a teljes befejezésig. Ma már bizonyára Szihalmon is vadainak . . ♦ _______ tíaimdü G ONDOLATOK a fiatalkorú bűnözésről IFJÚSÁGUNK többsége törvénytisztelő, becsületesen él, tanul és dolgozik. Ám vannak, akik a bűn útjára tévednek, akik a tanulás és a munka helyett a csavar­gást választják, lopnak, ga­rázdálkodnak. 1969-ben a fiatalkorú bűnelkövetők szá­ma az ország fiatalkorú la­kosságának 1,1 százalékát tette ki. Jóllehet megyénk­ben ez az arány kedvezőbb, a fiatalkorú bűnözés elleni küzdelem, a megelőzés nem jelenthet számunkra keve­sebb gondot, könnyebb fel­adatokat. Ifjúságunk nevelésében nem várható komoly ered­mény társadalmi összefogás nélkül. Különösképp vonat­koztatható ez a bűnöző és a bűncselekmények elköveté­sére hajlamos fiatalkorúak esetére. A lejtőre jutott fia­talok jellemének formálása, a velük való törődés társa­dalmi igény, s ezen a téren elengedhetetlenül fontos az egybehangolt munka. Me- > gyénkben éppen itt tapasz­talható a legnagyobb hiá­nyosság. Nincs kellő össz­hang, s megfelelő együttmű­ködés az ifjúság nevelésével, formálásával foglalkozó kü­lönböző társadalmi szervek, iskolák, intézmények és a bűnüldöző hatóságok között. Az összehangolt munka hiá­nyát számos példa igazolja. MEGVIZSGÁLTUK me­gyénkben a szabálysértési el­járások gyakorlatát, s fő­ként olyan ügyekben foly­tattunk ellenőrzést, amelyek­ben az elkövetők fiatalkorú­ak voltak. Köztudomású, hogy hatóságaink igen elné­zőek. a szabálysértést elkö­vető fiatalokkal szemben, s ellenük csak a legkirívóbb esetekben kezdeménveznek eljárást. Az elmúlt félévben összesen 120 esetben volt a szabálysértési eljárásoknak fiatalkorú „szereplője”. A fiatalok többségükben közle­kedési szabályaink ellen vé­tették, s nagy részük csupán figyelmeztetésben részesült. Nem került sor iskolai fe­gyelmi eljárásokra, a sza­bálysértési hatóságok ugyan­is elmulasztották az ügyira­tokat az iskoláknak megkül­deni, az iskolák vezetőit egyetlen esetben sem tájé­koztatták a lefolytatandó eljárásokról, a tárgyalások időpontjáról. Az Egri Városi Tanács szabálysértési ható­sága például még a szülőket sem idézte meg a fiatalko­rúak tárgyalására. Számta­lan esetben előfordult, hogy sem a szülők, sem az iskola igazgatósága nem szerezhe­tett tudomást gyermekük, il­letve tanulójuk „vétkeiről”, az ellenük lefolytatott sza­bálysértési eljárásokról. A VIZSGÁLT SZERVEK és az iskolák között sok esetben még az a kapcsolat sem volt meg, amit a sza­bálysértési törvény ír elő. Arra is akad természetesen példa, hogy a felmerült problémákat, azok megvita­tását, elintézését nem tart­ják elsőrendűen fontos kér­désnek az iskolák igazgatói. Az egyik általános iskola igazgatója, amikor a bűnül­döző hatóság képviselőié fel­kereste egyik tanulójuk ügyében, időt sem . szakított a kérdések megtárgyalására, s mindent az osztályfőnökre hárított. Az ifjúság nevelése a csa­ládban kezdődik, az iskolá­ban folytatódik, igazi társa­dalmi üggyé azonban csak akkor válik, ha az iskolán túl, az üzemekben és mun­kahelyeken sem ér véget. Helytelen az a szemlélet, hogy az üzemekben, munka­helyeken az ifiúság nevelése kizárólag a KISZ feladata. Ez a kérdés csakis széles körben, közös összefogással oldható meg. Egybehangolt munkára van szükség az erkölcsi züllés­nek kitett fiatalkorúak érde­kében tett intézkedések vo­natkozásában is. Egyik üze­münk lelkiismeretes szakok­tatója felfigyelt arra, hogy tehetséges fiatalkorú tanuló­ja mennyire veszélyeztetett körülmények között él. Az üzem vezetősége azzal a ja­vaslattal fordult az iparita- nuló-intézethez, hogy tegyen intézkedést a fiatalkorú ál­lami gondozásba vételére. Az intézet az írásbeli javaslatot továbbította a gyermekvédő intézet igazgatójának, s in­nét a kérelem a városi gyámügyi hatósághoz jutott. Hosszú-hosszú időbe telt, amíg a fiatalkorú ügyét vég­legesen rendezték, jóllehet a legsürgősebb intézkedésre lett volna szükség. A VIZSGÁLATOKBÓL ki­derült, hogy — éppúgy, mint a bűncselekményeket — a szabálysértéseket is többségében ipari tanulók követik el megyénkben. Az ipari tanulók már szakmai ismereteik elsajátítása során szoros kapcsolatba kerülnek az üzemek dolgozóival, mun­kahelyi kollektíváival, s a fiatalkorúak nevelésében, bűnözésének csökkentésében, illetve a szabálysértések visszaszorításában ezek a közösségek tudnák a legtöb­bet nyújtani. Helyes lenne, ha az inari tanulókat, a fia- talkorúaknak ezt a nagy tö­megét a legképzettebb pe­dagógusokra. a' legkiválóbb jellemű, kommunista gon- dolkozású oktatókra bíznák, hiszen a jövő szakmunkásai­nak gondolkozása és művelt­sége a jövő szakmunkásai­nak emberré formálása a legkisebb mértékben sem el­hanyagolható. Dr, Szoboszlay István főügyészségi ügyész tója, s ezt bizonyítják a cikk­sorozatban leírt statisztikai adatok. Az idegenforgalom „tolvajnyelvén” ezt úgy mondják: adottak a vidék vonzástényezői, amely ma­gyarul és világosan szólva azt jelenti, hogy tájegysé­günkre nem kell különöseb­ben csalogatni a kül- és bel­földi turistákat, mert isme­rik, tudják: a Mátra, a Bükk és Eger az ország egyik leg­vonzóbb, turisztikai szem­pontból is legkedvezőbb vi­déke. Ebből máris adódik egy fontos következtetés: nincs igazuk azoknak, akik me­gyénk idegenforgalmi gond­jai közül mint az egyik leg­jelentősebbet emlegetik a megfelelő idecsalogató propa­ganda hiányát. A propagan­dával inkább az a baj, hogy a már ideérkezett turisták számára nem nyújt kellő el­igazítást — komplex módon! —. a helyi kirándulási, spor­tolási,, szórakozási, művelő­dési, szállás- és étkezési le­hetőségekről. Ebből a továb­bi következtetés talán meg­hökkentő, de sajnos igaz: ép­pen ezekkel a lehetőségekkel állunk gyengén. Vagyis — az idegenforgalmi szakirodalom műszavával élve: szűk a fo­gadási tényezők köre. A me­gyei tanács említett ülésére készített előterjesztés ezt úgy határozza meg: jelenleg még nem az a gondunk, hogy mi­lyen módon növeljük a for­galmat, hanem az, hogy a meglevőt, az egyre fokozó­dót hogyan fogadjuk. Konk­rétan kevés a szálláshelyünk, s vendéglőink, szórakozóhe­lyeink sincsenek felkészül ve a lökésszerű forgalom kielé­gítésére. FOLKLÓR, ILLETVE kul­turális és egyéb rendezvé­nyeink — a szilvásvárad! lo­vasnapok kivételével — sem gyakorolnak általában a he­lyi érdeklődést meghaladó hatást az ideérkezőkre. Alig hihető, de ez is igaz: a leg­nagyobb turistaforgalmat le­bonyolító megyeszékhelyen, Egerben jelenleg nincs egyet­len tágas, korszerű székháza egyik utazási irodának sem és a végre épülő IBUSZ- székházat is „eldugják” egy lakóház mögé... Az „apróságok” között meg kell említeni azt is: Egerben és a megye más forgalmas területén egyaránt igen ke­vés a munkaszüneti napokon is nyitva tartó ajándékbolt, s egyáltalán az olyan keres­kedelmi egység, ahol a jóví- kend számos apróbb-nagyobb kellékét megvásárolhatnák a kiránduló, üdülő ezrek. A hiánylistát hosszan le­hetne még sorolni, de ezek nagy részét a megye idegen- forgalmának egy-egy terüle­téről írott korábbi cikkeink is tartalmazzák, melyek alap­ján megállapítható:, a nö­vekvő forgalom arányában, fokozott mértékben fejleszte­ni, bővíteni kell a fogadási tényezők körét. Jelenleg ott tartunk, hogy már elkészült egy tájegységi általános ren­dezési tervtanulmány, Sőt Egernek már néhány hónap­pal ezelőtt az Építési- és Vá­rosfejlesztési Minisztérium elkészítette az általános ren­dezési tervét is. Mindez per­sze csupán program és kon­cepció, amelynek megvalósí­tásához — a kisebb helyi erő­forrásokon túl — pénz, sok pénz kellene. EZZEL. MÁRMINT a na­gyobb arányú népgazdásági pénzügyi kerettel kapcsolat­ban, sajnos nincsenek jelen­leg biztató reményeink. No­ha — amint a Mátra—Eger —Nyugat-bükki Intéző 'Bi­zottság elnöke elmondotta, amikor a bizottság gondjai­ról, tevékenységéről interjút adott lapunknak: — statisz­tikai tény, hogy vidékünk Budapest és Balaton mellett az ország leglátogatottabb helye, s Egerben például az idegenforgalmi értékeknek szinte a teljes köre megta­lálható —, de a negyedik öt­éves terv idegenforgalmi fej­lesztési előirányzatai között a Mátra—Eger—Nyugat-bükk vidéke mégsem szerepel. ... És nemcsak a Balaton meg a Duna-kanyar fejlesz­tése előz meg bennünket... i »*.. Faludi Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom