Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

Rátífr . J ' L .11 8.20 Népi zene 9.00 Hol történt? 9.10 Zenekari muzsika 10.05 Karcolatok 10.25 Áriák 11.00 Iskolarádió 11.35 Édes anyanyelvűnk 11.40 Fuvószene 12.20 Jíi nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Dallal, tánccál a világ körül 13.50 Hiport 14.00 Szomszédolás 14.25 Iskolarádió 15.10 Kóruspódium lő.18 Operettrészl. 15.43 A Rádióegyetem 10.05 A Rádióegyetem antológiája 17.05 Az ENSZ-ről 17.25 Mikroíorum 18.15 Egy rádiós naplójából 19.35 Kaleidoszkóp 22.25 Beethonvenről a zongora mellett 22.50 Népdalok 23.25 Esztrádzene 0.10 Kamarazene PETŐFI 8.03 Csajkovszkij: Az évszakok 9.00 Ezeregy délelőtt 11.45 Jegyzet 12.00 Zenekari muzsika 13.03 Versek 13.23 Verdi: Aida. ''Részi. Mindenki kedvére) kettőtől — hatig ... 18.10 Falusi esték 19.00 Arany és muzsika 19.30 Dzsesszíesztivál 21.50 Láttuk, hallottuk ... 22.10 Népi zene 22.30 Filozófia, címszavakban 22.40 Könnyűzene 23.15 Zenekari muzsika MAGYAR 8.05 ITV# 17.58 Hírek 18.05 Közv. a csepeli színesfémműből 18.45 Esti mese 18.55 kiportfilm 19.25 Veres Péter életműve és közéleti tevékenysége 20.00 Tv-híradó 20.20 Rkdványi Ervin szatíráiból 21.25 S2ülők, nevelök egymás közt ... 22.05 Tv-hiradó POZSONYI 9.00 Visszatérés a szülőfölre (Tv-film) 9.30 Margaréta barátai (Francia-olasz film) 17.00 Közv. és 22.30 Tudósítás a kerékpáros békeversenyről. 18.00 és 22.10 Tv-híradó 21.05 Zenei műsor 21.30 Tíz nap, amely megren­gette a világ. 2. rész * EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél (i 8 órakor. Utazás a Nap túlsó oldalára Színes angol film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. N. N. a hálál angyala Színes magyar film EGRI KERT: Az előadás kezdete: fél 8 órakor. Kalandorok GYÖNGYÖSI PUSKIN: Hétszer hét GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Kis titkok HATVANI KOSSUTH: A halott gyanús HEVES: Furcsa társaság FÜZESABONY: Gyöngyvirágtól, lombhullásig PETÉRVÁSÁRA: A varászló [GM®] ÜBTEIET Egerben: 19 órától szombat reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Te­lefon: ll-io.) Rendelés gyerme­kek részére is. Gyöngyösön: in órától szom­bat reggel 7 óráig a Jókai utca 41'. szám alatti rendelőben. (Te­lefon: 17-27.) Hirdessen a „Emberevők” kongresszusa Ötszáz törzs — Ötszáz uyelv — Holdbéli ember Ha az ember belelapoz a legkülönbözőbb képes folyó­iratokba, szinte ámulatba ej­tik az űrhajózással, Hold­utazással és a technika leg­újabb vívmányaival kapcso­latos képek, ‘közlemények.. Ezek mellett szinte hihetet­lenül hatott, amit a napok- bah az egyik közismert nyu­gati képes magazin közölt. A szemtanú leírása szerint az Üj-Guinea-i Moust Hagen kisváros utcáin kétévenként rendszeresen bábeli nyelvza­var uralkodik. Nem ritka, hogy ezeken az összejövete­leken sokszor száznál is több törzs képviselteti magát, ab­ból az ötszázból, amely a szi­geten él. Mivel minden törzs egi'-egy különálló völgyet foglalt el magának, mind­egyik más-más nyelvet is fej. lesztett ki az idők folyamán. Voltaképpen egy akkora te­rületen mint Norvégia, vagy Svédország — ötszáz nyelven beszélnek. Egy-egy ilyen összejövete­len százak és ezrek tolon­ganak. A törzseket az öltö­zet, a színek különböztetik meg egymástól. A színes ké­pek tanúsága szerint van­nak sárgára festett arcú, óri­ás piros parókás, átszűrt o"*- lyukú bennszülöttek. Varazs-. lóik arca kékre festett, csu­pán orrukat mázolták piros­ra. A többiektől az is meg­különbözteti őket, hogy fe­jüket fekete paróka díszíti. A férfiak meztelen felsőtes­te ragyog a kenőcsöktől, vi­seletűket tőrök, nyilak, íjak egészítik ki. Ezeken a törzsi összejöveteleken vad tánco­kat lejtenek. Századok óta így ünneplik a dunák, az emberevő szomszéd népek fe­letti győzelmet. A nők arca festetlen, csupán fejüket dí­szíti valamilyen fűféléből fo­nott hosszú sál. Valamennyi­ük között az azsarok hatnak a legkísértetiesebben. Ki­csiny, úgyszólván törékeny testüket szürkés, agyagos sár fedi, fejükön sárszínű, vö­dör nagyságú agyagmaszk, amelyen a szélesre tátott szá­jat kutyafogak díszítik. A szemtanú Tony Clifton, a Quick riportere nem érte be a törzsi gyülekezeten lá- totakkal, hanem valódi vada­kat: porgaiákat, hevákat akart látni, akik még ma is megeszik az embert. Útnak indult hát Új-Guinea keleti hegyvidékére duna torzsbéii málhahordozókkal. Az út nagy részét hegynek felfelé tették meg, egészen 1500 méter magasságig. Csak­nem állandóan sűrű, trópusi esőfüggönyben haladtak. Ez az európai ember számára jóformán elviselhetetlen, a dunák számára azonban tel­jesen megszokott. Ök otthon vannak, az időjárás nem je­lent számukra megterhelést. Érdekes, hogy a falu, vagya nagyobb település ismeretlen számukra. Minden duna csa­lád külön-külön, önmagának él. Olyannyira, hogy még a férfiak és az asszonyok is kü­lön kunyhóban élnek. A fiúk például 10 éves korukig az anyával laknak, azután át­költöznek az apa kunyhójá­ba. Törzsi törvény, hogy a férfi, vagy a nő soha nem léphet be társának kunyhójá­ba. Azt a nézetet vallják, hogy a szerelem számára az ég a-legalkalmasabb tető. Az expedíció mély szaka­dékok és rohanó vad folyók felett haladva ért el a Yaru folyóhoz. A folyó mindkét oldalán száz méternél is ma­gasabb, iszonyú meredek mészkősziklák magasodnak. E falak mögött szinte kőkor- szakbeli állapotok között él­nek a törzsek. A porgaigák ■törpeszerűen kicsinyek, s úgyszólván csak édesburgo­nyán (csicsókán) élnek. Ha mégis nagyon gyötri őket az éhség, hát megesznek egy- egy szomszédot. Néhány hó­napja is, egy elhagyott tá­bortűz hamuja alatt, két por- gaiga csontjaira bukkantak. A fehér mészkősziklákon túlra a kormányzati őrjárat nem engedte Cliftont és kí­sérőit, mondván, hogy ezek­től az emberevőktől nehéz az út visszafelé. Az utazó tehát nem találkozott szemtől szem­be a porgaigákkal, jóllehet, már számos kutató járt kö­zöttük. Ismeretes, hogy pél­dául Mikluho-Makláj orosz antropológus és etnológus egy évszázaddal ezelőtt a többi között Űj-Guineában is végzétt úttörő jellegű ter­mészettudományi, antropoló­giai és etnológiai kutatáso­kat. A2 emberevő pápuák nem bántották. Azt hitték Ugyanis, hogy ő a Holdról .jött ember. Mikluho-Makláj idejében ember még nem járt a Hol­don. Napjainkban azonban ez már megtörtént és az űrku­tatás már túl a Holdon más égitesteket is megcéloz. Ép­pen ezért elgondolkoztató, hogy Földünkön még ma is van olyan pont, ahol kőkor- szakbéli állapotok uralkod­nak. <-s) Huddle Zsuzsa, Hatvan: Kedves levelét az érettségizők buesüztatásárJl megkaptuk, kö­zöltük is Postánkból című ro­vatunkban. Várjuk újabb beszá­molóit. Id. Bodó János, Gyöngyös- halász: Panaszát kivizsgáljuk, és a ki­vizsgálás eredményéről levélben tájékoztatjuk. Kérjük szives tü­relmét. ,,Helyettes” jeligére: Valóban van -a Munka Tör­vénykönyvének olyan rendelke­zése, amely szerint a helyettesí­tést végző dolgozónak jár a sa­ját és a helyettesített személy munkabére közötti különbség. Ez a rendelkezés azonban csak akkor hatályos, ha a helyet­tesítés meghaladja a harminc napot. Az ön esetében nem járt el szabályellenesen a vál­lalat, mert a helyettesítés har­minc napnál minden esetben kevesebb volt. A harminc nap­Csendélet Egyike a leghasznosabb fo- totevékenységnek. Kezdők ré­szére kiválóan alkalmas a vi­lágítási viszonyok és ezzel együtt a plasztikusság tanul­mányozására, a negatív és pozitív technika útvesztőjé­ben való eligazodás elsajátí­tására. Haladóknak pedig a képszerkesztésről tanultak gyakorlatban való alkalma­zására. Tanulmányozhatjuk vele a vonalvezetés, folthatás, csoportalakítás, ritmus, ki­emelés, héttécbeszorítás aranyszabályait, vagyis a ta­nult elméleti ismereteket át­ültethetjük ezen keresztül a gyakorlatba. Csendélet fényképezésének sokféle célja lehet. Fotogra- fáló készségünk fejlesztése céljából pl. megfigyeljük a mozdulatlan tárgyakat. Ipar­kodunk azokat a kifejezés szolgálatába állítani. Megfe­lelőtérbehelyezésükkel a vi­lágítási effektusok változtatá­sával, nézőpontunk különböző megválasztásával stb., a leg­különbözőbb hatásokat érhet­nél növídebb ideig tartó he­lyettesítéseket — a helyette­sítési díj szempontjából nem le­het összevonni. p. E., Eger: A jelenleg érvényben lévő jog­szabályok szerint a sorkato­nai. Illetve tartalékos szolgá­latra bevonuló dolgozó részére kérésére két munkanap fizetés nélküli szabadságot kell enge­délyezni. A két munkanap azt az Időt jelöli meg. amit a vál­lalat feltétlenül köteles bizto­sítani. Ennél többét adhatnak, megtagadni azonban a két nap kiadását nem lehet. Kérésével a vállalat Igazgatójához fordul­jon. Gergely Józsáfné, Mátrafüred: Gratulálunk az üdülő dolgozói­nak a kitüntető elmért és az emlékéremért. Sok sikert kívá­nunk további munkájukhoz, e kérjük, keressen fel bennünket máskor is levelével Kérjük, le­vélben Jelölje meg közelebbi cí­mét Is. jük el. Látni fogjuk, hogy életre kelnek, mondanivalót hordoznak ezek az élettelen tárgyak. Arra vigyázzunk, hogy a tárgyakat ne akárhogyan, ha­nem összefügésük szerint íz­léssel csoportosítsuk és ren­dezzük. Csak így fogja a né­zőt megragadni a kép, így lesz a csendélet reprodukció he­lyett egyre inkább fotóművé­szeti alkotás. Kerüljük a sablonosságot, a formák öncélú fényképezé­sét, mert különben nem fej­lődik kompozíciós érzékünk, ízlésünk, kulturált alkotó- készségünk. Ha sokat dolgozunk ezen a területen, rájövünk, hogy minden rendezgetés nélkül is találunk olyan mozdulatlan tárgyaltat, amelyek egy-egy életfolyamatot fejeznek ki. Különösen ha megfelelő né­zőpontból és kellő világítási viszonyok mellett fényké­pezzük azokat. A munkahelyen pihenő szerszámok, összehordott anyagok, vagy a mozdulat­lan gépek mind olyan tár­gyak, amelyek kifejezhetik azt a hatalmas fejlődési ten­denciát, aminek részesei va­gyunk napjainkban. Kimeríthetetlen a csend­élet témája. Elmondhatjuk vele mindazt, amiért érde­mes élni ezen a földön. Körmendi Károly Valamennyi között az azsarok hatnak a legkísértetiesebben. Ahogy öregszem, minden reggel megborotválkozom a Kávéház Kombinát melletti állami fodrászatban. Egy nap se maradhatok borostá­san, ilyen előnyt már nem adhatok senkinek. — Jó reggelt! Csókolom! Alászolgája, szerkesztő úr! — köszönnek a boltban, mert itt mindenki jól nevelt és mert én lekörözve minden­kit, előre köszönök minden­kinek. A legeredetibb ember eb7 ben a boltban a pénztáros néni. Hatvanéves, bájosan mosolyog és azt mondja: — Puszi... Tibi úr beszappanoz, szid­ja a Fradit, elmond két szakállas viccet, nagyokat röhög és közben fájdalom és vér nélkül megszabadít a szakállamtól. A manikűrös leányzó ke­resztrejtvényt fejt és min­den reggel kérdez tőlem va­lamit. Természetesnek tart­ja, hogy ismerem azt a vá­rost, ahol Dantét eltemették, hogy fejből tudom Spanyol- ország íolyóit és hogy is­merem a szanszkrit ábécét. Gyakran kell csalódnia bennem, de a kedves leány­zó, mindig megbocsát. Fizetek, a pénztárosnéni megkérdezi, nem tudom, lesz-e háború? Megnyugta­tom: „Amíg engem lát...” Az utcán felrakom a lábam a sámlira és az a szép, pi­ros arcú, fehér bajszú bácsi a cipőmnek esik. Közben olvasom az újságban, hogy nálunk tovább tart a tava­szi langyos szép idő. Olasz­országban viszont ismét tel­jes a tragédia. A cipőtisztító bácsinak van egy okos tekintetű, tiszta fajkutyája. Nem tudom, hogy milyen fajta, mert nem értek a kutyához, de dicsé­rem, simogatom az állatot Az öregúr örül, a kutya is, miért is kérdezném meg, mi­ért is rontanám a kedvét és a sgját tekintélyemet. A ku­tya barátságosan meghuhuk- kolja a cipőmet, a bácsi kék bársony ronggyal fényesít. Bent a kombinát presszó­jában a pénztárosnő a kör­mét lakkozza, kevés a ven­dég ilyentájt, nyugodtan te­heti. Csak igyam nyugodtan a feketét, biztat. Majd ké­sőbb fizetek, akkor lesz blokk is. — Juci, légy szíves..: — szól a kávéfőzönőnek. Juci szíves és hideg po­hárba önti a forró feketét, mert ismeri a háklimat. Köz­ben megkérdezi, hol csinál­tattam a ruhámat. A ház­számot nem tudom, de azonnal lerajzolom neki egy papírszalvétára, hogy merre fekszik Király bácsi ruha­terme. A rögtönzött térképet megköszöni és elteszi. A belső térből jön, kacsá- zik Béla, a pincér. Ma ő a nappalos. Fanyar arcot vág, nem szereti a nappali szol­gálatot. Sok a külföldi reg­geliző, borravaló helyett, mind jelvényt akar adni. Fogom a poharam és a' törzsasztalomhoz baktatok. Öten-hatan ülnek már, min­denkit jól ismerek, de csak Karcsi bácsit tegezem, mert ez az ismeretség a legrégibb. Volt ő szegény minden, leg­utóbb kofa a nagycsarnok­ban. Most nyugdíjban van; Törékeny alakja a zsokéé, soványságát a nagyon bő nadrág hangsúlyozza. Arcán ezer ránc, .orrán hatalmas pápaszem. Minden reggel 7- kor már itt ül. Behatóan ta­nulmányozza a lottó—totó­variációkat, utána a Turf következik, mert a lóver­senyt is imádja. Amint meg­lát, fölkiált. — Olvastam a cikkedet, nagyon jó volt. Sokat rö­högtem rajta. Az asszonynak is felolvastam. Neki is tet­szett. Semmit sem olvasott a vén betyár,' hiszen tegnap éppen semmit sem írtam, az­előtt is csupán egy komoly­kodó szomorút, azon aztán nemigen lehetett nevetni. Mégis jólesnek szavai. Sze- retetbőj mondja, érzem én. De annyi ideje még sincs, hogy az én írásomat olvas­sa. Rudi bácsi, a nyugdíjas nagybőgős minden reggel kapucinert iszik, kiflit már- togat a csészébe. Itt játszott negyven évig, és hogy nyug­díjba ment, a nosztalgia mindennan újra kínozza, behozza ide már korán reg­gel. Hatkor kiugrik az ágy­ból, felveri asszonyát. — Menjünk a kávéházba — és nyolc órakor már mind a ketten itt ülnek. Rudi bácsi elegáns, ‘ fia híres prímás, évek óta kül­földön játszik, hordja, küldi haza az öregnek a finom holmikat. Hallgatag ember. Nagy barna szemével a messzibe néz. Egy héten csak egyszer szól hozzám, akkor megkér­dezi tőlem: — Nem hallottad, fiam, emelik Kádárék a nyugdíja­kat? Nemrég az övét fölemel­ték. Nekem köszönte meg. Asszonya elnyűtt, elfáradt ember, szemlesütve, piron­kodva hozta eres, vékony barna kezében a konyakos­poharat. — Az egészségünkre igya meg ezt a kis snapszot — kérlelt. — Ismertem az ap­ját, meg a bátyját, Bélát, aki Amerikában is járt — tette még hozzá. Géza, az órás kacsint, azt mondja, csak nyugodtan igyam meg, aztán suttogva: — Nem szabad megsérte­ni őket — és hangosan: — Fel kell akasztani a bankrablót is, meg ezt a kettős gyermekgyilkost is! Ezt kijelenti, sőt kiáltja, de tulajdonképpen tőlem várja a választ, mert eddig egyedül volt az álláspontjá­val, és várja, hogy a társa­ság előtt hivatalosan is megerősítsem igazságérzetét. — Mind a kettőt halálra fogják ítélni — előlegeztem a bizalmat a bíróságunknak. Ekkor megjelenik Kovács úr, a maszek. Azonnal kije­lenti, hogy ő nem politizál, ő egyetért mindennel, ami itt történik, de ha azt a két fickót nem akasztják fel, ak­kor ő... A két civilbe öltözött pos­tástól, akik egész éjszaka a lapokat expediálták a szom­szédban, átveszi az összes reggeli újságot. Kovács úr gavallér, egy kicsit bizal­maskodik még és miután hű­ségesküt .tett a kormányzat mellett, mindenkinek kér egy kávét. Józsi bácsi, a „hamis bos- nyák”, lehuppan a székre, pitralonszagot áraszt maga körül, ő is most borotválko­zott, frissen a szomszédban. Viszont itt árulja a Super Silver és a Wilkinson zsi­lettpengéket. De az arra rá­szorulóknak ad rágógumit és minden más külföldi jót. Mindannyian jó vevői va­gyunk, de nekünk becsüle­tes áron adja a portékáját. — Hej, azelőtt ... nem mondom, most is megélek, de azelőtt gazdagabb volt a repertoárom. Lóversenytip- pek, lányok címei. Az volt a nagy lehetőség. Aztán jött Száíasi. Elvittek a koncent­rációs lágerbe. No, ja ... Azért inkább kis bót és sza­badság ... — Az á Király szabó rész­letre is dolgozik? — kiabál az asztalhoz Jucíka, a kávé- főzőnö. — Igen, azt hiszem — fe­leltem és zsebre vágok két mokkacukrot. Elbúcsúztam, az utcán a cuKrot a c'pőpucoló kutya- janaK. adom, de nr.<m kell neki. Hi‘Hi orrával finnyá­sa» Írtaddal. Gazdájától leap sgy falat csabait. S«*ha Andor 1970, május Vi.. péntek * \

Next

/
Oldalképek
Tartalom