Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-14 / 111. szám

um­KOSSUTH 8.20 Áriák. 9.00 Az emberi társadalom biológiája. 9.25 Operettrészlctek. 10.05 Rádióegvetem. 10.35 Zenekari muzsika. 12.20 Ki nyer ma! 12.30 Tánczene. 13.40 Vita a korszerű mező­gazdaságról. 14.00 Hegedümuzsika. 14.! 1 Onerettrészletek. 11.40 Az élő népdal. 15.05 Shakespeare: Machbet. Rádióváltozat. 17.15 Néndalfeldolgozások. 17.33 Nyitott stúdió. 17.58 Töltsön egy órát kedven­ceivel. 19.25 Az öttusábajnbkságról. 19.30 Kritikusok fóruma. 13.40 Wagner: A bolygó hollandi. v Háromfelvonásos opera. 23.00 E. Dickinson versei, 23.15 Nóták. 0.12 J. Bream gitározik. PETŐFI 8.05 Könnyűzenei hiradó, 8.50 Népi zene. 9.15 Zenekari muzsika. 11.50 Magánvélemény, közügyekben. 12.00 íOperarcszletek. 13-03 Nyíregyházi stúdió. 13.20 Mozart: Esz-dúr szonáta. Kettőtől — hatig .. . 18.40 Rádióhaugversenyekről. 18.10 Rádióe~yetem. 19.10 Táncdaiok. 10.30 Dzsesszfesztivál közvetíté­se Székesfehérvárról, 21.50 Verbunkosok, 22.30 Könnyűzene. 23.15 Pergoiesi: Stabet Mater. MAGYAR 8.10 Iskola-tv. 17.55 Hírek. 18.00 Az orvosi gondolkodás története. 18.35 Esti mese. 18.45 Kukkantó . . ' 10.30 Dzsesszfesztivál közv.-e Székesfehérvárról. 20.00 Tv-hlradó. , 20.20 A rózsák háborúja. 4. A kormánytanácis. 21.10 Állatai díjas tudósaink. 21.55 Tv-híradó. 22.05 Ének a galaktikáról. Elektronikus tóvékölte- mény. POZSONYI 16.45 Közv. a kerékpáros békeversenyről. 19.00 és 22.00 Tv-bíradó. 20.45 A háború utáni filmgyár­tás Bulgáriában. Romániá­ban és Jugoszláviában. EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Utazás a Nap túlsó oldalára Színes angol film EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. N. N. a halál angyala Színes magyar film EGRI KERT: Kalandorok GYÖNGYÖSI PUSKIN: Hétszer hét GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Kis titok FÜZESABONY: Gyöngyvirágtól* lombhullásig USYEI.IT Egerben: 19 órától péntek reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Ter lefon: 11-10.) Rendelés gyerme­kek részére is. Gyöngyösön: 19 órától pén­tek reggel 7 óráig a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Te­lefon: 17-27.) Visontóról // 1 ]$§Sb A Mátraalji Szénbányák gépészeti osztálya megrendelt a Thorez Külfejtéses Bánya­üzem részére egy komplett szállítóhevederhez alkalmas, helyhez kötött, hidraulikus javítóprést és egy komplett, mozgatható hidraulikus vul­kanizáló prést az NSZK-ból. A préseket 1970. október 15. előtt kell leszállítani. A moz­gatható vulkanizáló prést áp­rilisban már le is szállítot­ták. Az új gépet a III. sz. főműhelybe fogják beszerel­ni és üzemeltetni. Ezzel meg­oldódik a külfejtési szalag­javítás, íizembiztosabbá válik a meddő- és a szénszállítás. Szerződést kötöttek egy an­gol céggel egy „Jones” típu­sú, 35 tonnás autódarura is. A darura a nagyméretű gé­pek szereléséhez, javításához van szükség. Az angol cég a nagy teljesítményű autóda­rut május 22-től bemutatja a BNV-n, majd a vásár befe­jezése után szállítják le a Thorez bányaüzemhez, ahol a cég szerelője tanítja be a dara szerelésére az üzem dol­gozóját. Tóth Lajos Péfervásárárél Fontos témát tűzött napi­rendre a Pétervásári Közsé­gi Tanács, A tanácsülésen az áruellátás helyzetét tárgyal­ták meg a Pétervására és Vi­déke ÁFÉSZ beszámolója alapján. Az elmúlt éviben a kiske­reskedelmi forgalom 3,09 szá­zalékkal, a vendéglátóipari forgalom 6,5 százalékkal nö­vekedett. Kitűnő munkát vé­geztek a pétervásári kisven­déglő, az önkiszolgáló élel­miszerbolt, a könyvesbolt, a leértékelt áruk boltja és a gázcseretelep dolgozói. Az áruellátást értékelve megál­lapították, hogy alapvető élelmiszerekből — a hús- és hentesáru kivételével — ja­vult az ellátás, az iparcik­keknél hosszú ideig hiány­cikk volt a női fehérnemű, a női, fiú- és lánykaruhák vá­lasztéka is kicsi volt. A vas- műszaki boltból a tűzhely és a motorkerékpár hiányzott. Nem volt zökenőmentes a zöldség- és gyümölcsellátás sem. Az 1970. év első negye­dét értékelve megállapítot­ták, hogy a hiánycikk-listá­ra újak is felkerültek. A beszámoló után a ta­nácstagok jó javaslatokat tet­tek az ÁFÉSZ-nek, a javas­latok felhasználásával javít­hatják az áruellátást, korsze­rűbb kereskedelmi egysége­ket létesíthetnek. Vizsgálta a tanácsülés az állandó bizottságok tevé­kenységét is. Nagy József Petőfibányáról A napokban készítette el az oktatási bizottság jelenté­sét az 1969/70-es évi szak- szervezeti, politikai oktatás ról. A szakszervezeti oktatás­ban 230 dolgozó vett részt, a dolgozók megszerették a tanfolyamokat, a megjelenés 82 százalékos volt. A tanfo­lyamon résztvevők kezdemé­nyezői voltak különböző vi­táknak. A társadalmunk idő szerű kérdései című tanfo­lyam tematikája olyan témá­kat dolgozott fel, amelyek nagy érdeklődésre tartottak számot. Nagy érdeklődéssel fogadták a Gazdaságosság — jövedelmezőség, Helyünk a világban, Egyenlősdi vagy szocialista elosztás, A jó munkahelyi légkör című té­mákat. A tanfolyamok kö­zéppontjában hazánk fejlő­désének 25 esztendeje és a X^en in-centenárium volt. A tanfolyamokat 11 cso­portban szervezték, helyi és vidéki tagozatokban. A si­ker titka a jó szervezés és a jó előadók biztosítása volt. A tanfolyamok, túl a vitá­kon, javaslattevő fórumokká is váltak és elősegítették az üzem gazdasági, politikai eredményeit. Dobrocsi Pál Kápolnáról Nines egy fél éve, hogy Kápolnán átadták a vásár­lóknak az új bútoráruházát és máris népszerűvé vált a bolt. A megyén kívülről is járnak ide vásárolni, mert bőséges az áruválaszték. A kápolnai ÁFÉSZ vezetői ha­vi egymillió forintos forga­lomra számítottak, de az eredmény várakozáson felüli. Még nem volt olyan hó­nap, amikor túl ne lépték volna az előirányzott össze­get. A bútorok mellett kü­lönböző lakberendezési cik­keket is árusítanak. A kony­ha- és szobabútorok mellett irodabútor is található. A legkeresettebbek a Csillag szekrénysor és a Nógrád gar­nitúra. Az olyan árufajtákat, ami­vel nem rendelkezik az áru­ház, megrendelik a vásárlók részére. Az üzlet egy-egy tel­jes garnitúra megvásárlása­kor ingyenesen haza is szál­lítja a bútort. A kápolnaiak és a környéken lakók is so­kat nyertek az új üzlettel. Szilvást István Pálfy József: Latin-amerikai útinapló 3. A hosszú ország Évi 845 millió dollár — rézből Választási harc és bankrablások Puccskísérlet, ha kevés a zsold Pudahuelból, Santiago re­pülőteréről a város felé ha­ladva az országutat szegé­lyező kerítéseken, a házak falán az utas tarka felirato- kat lát, s egy csapásra meg­érzi az elnökválasztási év politikai hangulatát. Nem kell sok előképzettség ahhoz, hogy kitaláljuk: a legtöbb­ször szereplő név, — Ales- ................ s andri — a jobboldal je­löltjéé, neki lehet, van is a legtöbb » pénze a vá­lasztási kam­pányra. A je­lenlegi elnök pártjának, a keresztényde­mokratáknak emberét pi­ros-kék szín­nel, Chile nemzeti szí­neivel nép­szerűsítik. De Törnie neve mellett már gyakran ta­lálkozni ilyen gúnyos fel­irattal : „Blato- la”... Aztán a népi egy­séget hirdető jelszavakat le­het olvasni, Allende ne­vével), aki hat baloldali párt közös jelöltje. S ha már a félórás autótűt olvasnivalóit mind fel akarjuk sorolni, nem hagyhatjuk ki, hogy a Lenin- centenáriumra is számos jel­mondat figyelmeztet, — chilei kommunista fiatalok festették a falakra. Chile érdekes ország. S nemcsak földrajzi értelem­ben. (4/flO kilométer hosszan nyúlik el a Csendes-óceán partján, szélessége viszont csak 180 kilométer, keleti határa az Andok havasain át húzódik.az ország földjének nagy többsége hegy és hegy, igaz, a mélyén rézzel és más értékes ásványi kinccsel.) Chile politikai szempontból azért kivételes ország Latin- Amerikában, mert viszony­lag itt a legfejlettebb a par­lamenti demokrácia. (1938- tól a második világháborút közvetlen követő évekig nép­front volt uralmon, számos haladó intézkedést hozott.) Legális itt és jelentős tömeg­befolyással rendelkezik a kommunista párt, a mostani elnökválasztási harcban úgy tudott szövetségre lépni a szocialistákkal, radikálisok­kal és más kisebb politikai csoportokkal, hogy —' közös kormányprogramot is kidol­goztak! De Latin-Amerikában Va- gyúnk, s ezért nem lephet meg, hogy éppen ott-tartóz- kodásunk alatt jön híre egy katonai puccskísérletnek: Gamboa nyugalmazott tábor­nok és tucatnyi tiszttársa la­itat alá kerül. Sok bántódása nem lesz, akárcsak Roberto Viaux tábornoknak, aki 1969 őszén próbálkozott katonai hatalomátvétellel, amikor katonáival megindult a Tac- na-tüzérezred vörös téglás, középkori bástyákat giccse- sen utánzó laktanyájából. Viaux megúszta azzal, hogy kudarca után házi őrizetre ítélték... ' -'sí-": - m ■ . . -N.S- ^ <• ' ' -y' tani akarják az amerikai kézben levő bányákat, úgy mint Peruban, a különbség csupán az, hogy lassabb ütemben, nagyobb kártalaní­tással ... Ami a magyar—chilei gaz­dasági kapcsolatok kérdését illeti, e téren viszonylag ke­vés a lehetőség. A chilei kormány megszorítja az im­portot. Előfordul például, hogy a Banco Centralnál, az ottani nemzeti banknál, a behozandó áru értékének százszorosát (!) kell letennie az importőr cégnek, a pénzt csak fél év múlva kapja vissza, ami 15—18 százalék kamatveszteségnek felel meg. Nem csoda, ha ilyen körül­mények között a chilei üzlet­ember százszor is meggon­dolja, rendeljen-e külföldi árut S az sem csoda, hogy a boltokban az importcikkek ára igen magas, — még Vina de! Mar kaszinója. A chilei ten?cnfart leghíresebb üdülőhelye hevomuK a történelembe, mert falai között jelentkezett először 1969-ben a latin-amerikai orszá­gok egysígtörek vése — az USA ellenében. A katonai államcsíny-kí­sérletek oka — anyagi ter­mészetű. Rosszul fizetik Chilében a katonákat! Per­sze, nem csupán a katonák­nak van okuk a panaszra az élet állandó drágulása miatt. Az örökös inflációra jellem­ző, hogy a legutóbbi pénzre­form során, amikor új pénz­egységként az escudót vezet­ték be, a régi pesót 1000:1 arányban váltották át. (Ami­nek a következménye, hogy a chileiek még ma is ezre­sekben számolnak...) Alejandro Hales Jamame Hales bányaügyi miniszterrel sikerült találkoznunk, — akárcsak Peruban, itt is ez az egyik legfontosabb mi­niszteri tárca. A legfrissebb, 1969-es gazdasági adatokból idéz: az ország teljes export­ja 1061 millió amerikai dol­lár volt, ebből a bányászat 942 millióval részesedett. Csak a rézexport 845 millió dollárt tett ki! Kulcskérdés tehát a rézbányászat fejlesz­tése, az export növelése. Ho­gyan? Chilében is áliamosí­öreg nénike lépett be a postahivatalba. Régi, kopott, fekete láncfogantyús kézitás­kájából előhalászott egy levelet, gyengéden kisimította, azután megszólított egy férfit. — Nem adná ide a töltőtollát? Tetszik tudni, messzire megy a levél, a fiamnak, és a város nevét alá sze­retném húzni. Megkapta a töltőtol­lat, reszkető kézzel aláhúzta a New York szót, megköszönte a segítséget, azután az egyik ablakhoz tipe­gett. Átadta a levelet. A postáskisasssony átvette, ráragasztotta a „Légiposta” cím­két, és miközben bé­lyeget tépett le az ív­ről, kiszólt az abla­kon: — Tessék, kedves, már előkészítettem. Ezzel a postáskis­asszony részéről be is fejeződött az ügy. De nem a nénike részé­A'ŰasM fnfoyxiht rőt. Beszólt az ablakon: — Ne haragudjon, kisasszony, de ez a két bélyeg, amit a levél­re tett... — Mi van vele? — Rosszul van rá­ragasztva. Félek, hogy leesik. És akkor az én Pistám nem kapja meg a levelet. — Ne tessék félni, nénike, nem esik le. De ha akarja, még a sarkát is jobban rára­gasztom. Így is történt, és új ügyfél ért az ablakhoz. Újságot adott fel. A nénike azonban nem mozdult. A postás­kisasszony kiszólt az ablakon: — Van még valami, nénike? — Jaj, már úgy szé­gyellem magam, de arra gondoltam, hogy az én levelem becsúsz- hatik abba az újság­ba, amelyet rá tet­szett dobni. — Dehogy csúszik bele! — Mégis, ha lehet­ne. — Jó, jó, a levelet legalulra . teszem. Így jó lesz? — Köszönöm, ked­ves. köszönöm. Közben már mások is feladták a külde­ményüket, de az öreg­asszony nem mozdult az ablak mellől. Az egyik sorban álló gú­nyosan megjegyezte: — Vigyázzon, néni­ké, mert ha a levél a földre esik, sose kapja meg a fia. — Jaj, csak ne es­sen le! — Vigyázok, nem fog leesni — szólt ki mosolyogva a kisasz- szony. — Mert, tetszik tud­ni, ha nem kapja meg, akkor ő se ír. És olyan messze van ... A rossz ember, aki az előbb megijesztette, folytatta a kegyetlen tréfálkozást: — Aztán jól címezte meg? — Jaj, nem is tu­dom — ijedezett a né­niké, majd újra be­szólt az ablakon: — Ne tessék hara­gudni, de ha nem tar­tom fel, megnézném a címzést. Félek hogy .. Annak a szőke lány­nak ott az ablak mö­gött nemcsak sok dol­ga. hanem sok türel­me is volt. Kikereste a levelet, megmutatta, hogy jó a címzés. A vicces ember még ugratni akarta a né­nit, de szeme találko­zott a postáskisasz- szony szigorú tekinte­tével. Nem mert meg­szólalni. A nénike két lépéssel hátrább ment, és oldalról lesett be az ablakon. Várt... Vagy félóra múlva egy postás érkezett az asztalkához, amelyen a lebélyegezett leve­lek feküdtek. Felnya- lábolta, és gondosan egy zsákba csúsztatta valamennyit. A néni­ké fellélegzett, és meg­elégedetten indult a kijárat felé. Az ajtó­ban azonban megtor­pant, és visszatotyogott a terembe. Éppen ak­kor vitte át a postás a zsákot a gyűjtő­helyre. Az öreg néni megállította, és hal­kan megkérdezte: — Tessék mondani, nem lyukas a zsák? Palásti László Svájc is olcsóbb országnak tűnik Chilénél... Santiago külső képe sok­ban emlékeztet az európai városokra. Talán azért is, mert szép számmal vannak európai bevándorlók. (Saját szememmel láttam Bellavis- tában, a hegyek közti kis tő partján ezt a jelenetet: egy tahidon szőke fiatalember üldögél, távolabb feltűnik egy jellegzetes arcú, ősz fér­fi, s odaköszön neki — „Heil, Hitler!” A köszöntés viszon­zása ugyanaz... Történt ez 1970 tavaszán!) Az üzleti életben különösen sok az eu­rópai. Chilei kispolgárokká váltak, gyarapítván a Santia- góban amúgy is nagy szám­arányú kispolgári réteget. E réteg politikai súlya is tekin­télyes, — az elnökválasztás a főváros, Santiago, továbbá a nagy kikötőváros Valparaiso, továbbá Concepcion és Vina del Mar, a konferenciák szin- helyéül szolgáló tengerparti üdülőhely lakosainak szava­zatain dől el. A kispolgárt pedig, hogy egy MIR elnevezésű ál-forra­dalmár, szélsőséges csoport — tagjainak számát összesen százra becsülik! — riogatja. Itt-ott robbantgat, gyújtogat, bankokat rabol ki „forradal­mi” indokokkal. Kétségtelen, hogy ezzel csak a jobboldal malmára hajtja a vizét Nincs kizárva az sem, hogy éppen a reakció támogatja a maroknyi bajkeverő társasá­got. Ez Argentínától Guate­maláig egész Latin-Ameri- ltára jellemző. A szélsőséges elemek egyéni akciói távol tartják a tömegeket a társa­dalmi változásokért folyó harctól, semminthogy csata­sorba állítanák. A kommu­nista pártok pedig, mint a Chilei KP is, a kizsákmá­nyolt milliókat akarják moz­gósítani döntő küzdelemig. Hogy Latin-Amerikában vég­re érvényesüljön a társadal­mi igazság hogy végre em­beri élet jusson osztályrészül a ma még kisemmizett, éhe­zésre, -nyomorúságra és ko­rai halálra ítélt tömegeknek. 1970. mája# 1L, csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom