Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

* * Egy hír margóiára 1 “ “ Es bírják majd as utak ? f Az a h'bája, hogy nem iát („Humanizmus" Átányban ...) Á napokban adták hírül az újságok a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rövid kommünikéjét, amely sze­rint „befejeződtek az elő­készületei a darabáru-forga­lomnak a közúti terelésére”, vagyis köznyelven fogalmaz­va: ezután nem vasúton, nein síneken, hanem teher­gépkocsikon utazik majd a darabáru. Talán a véletlen, vagy a sors iróniája, élcelődése: e sorok írójának éppen a hár­mas számú fő közlekedési útnak, a kerecsenéi erdő melletti szakaszán jutott tudomására a KPM szóban forgó jelentése. Így egyszer­re volt alkalma a hírt tu­domásul venni, és a hely­színen meggyőződnie: készül az új út, valószínű semmi akadálya sem lesz majd a darabáru közúti forgalmá­nak. Amíg a hírt megbeszéltük a gépkocsiban, elhagytuk az erdőt, s „befutottunk” az utat építő gépek, emberek közé. Az egyik közülük álljt parancsolt, mivel az útnak csak az egyik sávja volt szabad. Nem sajnáltuk az időt, mert az út másik sáv- ján frissen párolgott a bitu­men, s ha pár percig is, de szemtanúi lehettünk: hogyan készül, épül a XX. század­ban, a technika korában egy út. Félre ne értsék, nem gú­nyolódni akarunk, de a lát­vány meglehetősen szomo­rú, 'lehangoló: az egyik út­építő lapáttal készített sí­rna, s tiszta helyet a bitu­mennek. Aztán jött egy „gép” és kiöntötte a forró fekete keveréket, majd hat lapátos érkezett és elsimí­tották a bitument. Amikor ez is megvolt, egy idősebb szaki bácsi vizes kannát fo­gott a kezébe, s végiglocsol­ta az új út tetejét. Hogy jobb legyen a minősége... Szinte sajnáltuk, amikor indulni kellett. így csak epi­zódjait ismerhettük meg a mai, korszerű útépítésnek, a mai korszerű technikának, technológiának. Utunk alatt az élmény és a KPM híre akaratlanul is összekapcsolódott. Hiszen valamennyien tudjuk: Ma­gyarország úthálózatának je­lentős része elavult, szinte már veszélyezteti a közle­kedést. Ennek ellenére most még a darabáru-forgalom is az utakra kerül majd. Valószínűnek tartjuk, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium alapos vizsgá­latok után hozta meg dön­tését, és azt is elhisszük, hogy a darabáru-forgalom­nak a közútra terelése jelen­tős haszonnal jár majd. Elvég­re kevesebbszer kell az árut mozgatni és lehetőség van a háztól házig szállításra is. Az ötlet tehát nem rossz, de az utak minőségére apel­lálva mégis aggódva kér­dezzük a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól: a rendkívül rossz minőségű útjaink bírják-e majd az újabb megterhelést? Az utak építése, korszerűsítése, mint a hármas számú fő közleke­dési út is bizonyítja, rend­kívül nehezen halad, és az is közismert már, hogy az elkövetkezendő években több százezer új gépkocsi rója majd hazánk úttalan útjait. Plusz az újabb dön­tés: a darabáru-forgalom közútra terelése. Vajon mindezekkel kellő­en számolt-e a KPM? Va­jon a döntése nem jelent-e még a jelenleginél is na­gyobb és több kátyút hazánk útjainak személy- és teher­forgalmában. Félünk, hogy igen. Pedig kátyúból máris annyi van, hogy közlekedni most is alig lehet tőle. *— koós —< 7,-'.'. állandóan szedem a gyógyszert, amely, ha nem is gyógyít meg, de sokat enyhít a szenvedésemen. Ha nem lennék tsz-tag, s nem volna SZTK-biztosításom, nem tudnám szedni, mert így is 40 forintba kerül egy hónapban”. ★ Negyven forint bizony nem sok pénz, ^ mindössze egy kiló disznóhúst adnak érte. Ha viszont két ember­nek havi 260 forintból kell élnie, s ebből negyvenet az egyiknek gyógyszerre kell költenie, az bizony nagy pénz... Tóth Erzsébet 40 éves átányi tsz-tag írta szerkesz­tőségünknek azt a levelet, amelyből az ő és idős édes­anyja nehéz sorsát olvastuk ki. A levélnek a fenti néhány sor csak egy töredéke. A többi sor tudósít arról is, hogyan jutottak ilyen nehéz helyzetbe: Tóth Erzsébet még munkaképes korban van, de évek óta sokat be­tegeskedik. Eleinte csupán csökkent látóképessége, sze­mének gyengesége volt az egyetlen betegsége, később — a munkalehetőségért foly­tatott állandó, eredményte­len küzdelem felőrölte, meg­viselte idegrendszerét is. Ideggyógyászati kezelést kap már vagy két éve. Erre szedi a gyógyszert. ★ — Miért nem kap évek óta Tóth Erzsébet Átány­ban. a termelőszövetkezet­iben erejéhez, képességeihez megfelelő munkát? — Pedig igazán dolgozhat­na még az irodában is — mondja egy átányi asz- szony. — Szorgalmas? — Tessék megítélni abból, hogy néhány évvel ezelőtt esőben, szélben, hidegben kerékpárral járt be Egerbe, hogy elvégezze a közgazda- sági technikumot... — A mezőn sem szabadna neki dolgoznia, mert olyan gyenge a szeme, hogy nem bírja a tűző napot sokáig. Akinek a szeme ilyen gyen­ge, az egy se bírja. — Kérnék szépen egy narancsitalt 1-1 — Nincs. •— Akkor egy Coca Colát, ha lehetne­— Nincs. — És Pepsi Cola? — Az sincs, kérem. — Hozzon egy fél konyakot .»Z — Máris hozom a kedves vendégnek! —- De énédesaranyos anyukám, bizony- egyistenemre, hogy nem volt semmiféle szén­savas, üdítő ital. Konyak volt. Narancsital nem volt. Hát én tehetek róla, hogy egyet­len jó férjed kénytelen volt bkcsics ... estes­be ... becsípni? »•.. o) — Még ha bírná is, hí szén nem azért tanult... A párbeszéd, amelyet a faluban — Tóth Evzsébet fe­lől érdeklődve — néhány helybelitől hallottam, még inkább arra ösztönzött, hogy alaposabban tájékozódjam egy szomorú sorsot még szomorúbbá tevő körülmé­nyeiben. ★ Az átányi termelőszövet­kezet irodájában, amikor először kint jártam, sem az elnökkel, sem a főkönyve­lővel nem tudtam ■ beszélni. Valamilyen hivatalos ügy­ben éppen Egerben tartóz­kodtak. Csinos, divatosan, ízlésesen öltözött íiatalasz- szonyoktól, lányoktól ér­deklődtem az irodán: — Miért nem dolgozhat Tóth Erzsébet? összenéztek, hogy ki és mit is válaszoljon. Hellyel kínálnak, majd egy tűzpiros garbós. mosolygós fiatalasz- szony kezd bele: — Dolgozhatna ő. de csak itt szeretne, az irodán .'.. — Szeme és idegállapo­ta... — próbálok érvelni, de egy másik asszonyka a szavamba vág: — Ilyen alapon többen is Követelhetnék, hogy az iro~ dán kapjanak munkát. , ~ 2e hat úgy tudom, hogy Tóth Erzsébetnek köz- gazdasági technikumi vég­zettsége is van? Rövid, kínos csönd után, megszóljál a könyvelési ak­ták fölött egy harmadik iro­dai alkalmazott: — Tán járt a technikum­ba. hogy aztán elvégezte-e? Nem is tudom: , ~ °da is a2ért járt, hogy ide kerülhessen — veti újra koítt. eLSÖnek 5lyilaí­★ Tóth Erzsébet idős, özvegy édesanyja a külső állapotá­ra nézve is rozoga ház ud­varának végéből kiabálta elő a lányát aki éppen a kertben ásózott, veteménye- zett. Bementünk az első szo­bába, amely ugyanolyan földes szoba, mint a többi helyiség a házban. Hűvös, nyirkos a levegő. A i lakásügy - társadalmi ügy II. , Az állam és a lakosság együttes erejével AZ VILÁGOS, HOGY több lakás csak akkor lesz, ha több épül. Nem mindegy azonban, hogyan, hol, milyen foiTásoikból, s a lakosság milyen arányú aktív részvé­telével. A lakásépítés és -el­osztás mai rendszerének leg­főbb problémája hogy a nö­vekvő építés ellenére is „új­ratermelődik” a lakáshiány, s1 ez fékezi egyes rétegek szociális helyzetének javulá­sát, nehezíti a fiatalok csa­ládalapítását, , hátrányos a népszaporulat alakulására is. A gyorsabb, érezhetőbb ja­vulás érdekében lényegbevá­gó változtatások indokoltak a lakásépítés-elosztás és lak­bérfizetés egész eddigi, egy­mással összefüggő komplex rendszerében. Az intézkedések bevezetése és. végrehajtása az életszín­vonal emelésének további folyamatában, a társadalmi egyenlőség és igazságosság hatékonyabb érvényesítésével valósul meg. Ez egyrészt ma­gába foglalja azt is, hogy a munka szerinti elosztás szo- cialistta elveinek megfelelően minden állampolgár igényei mértékében és lehetőségei szerint járuljon hozzá a la­kásépítés és fenntartás költ­ségeihez. Másrészt azonban: a különböző kedvezmények­ben jobban kell érvényesíte­ni a szociáloolitikai szem- • utókat, A kedvezmények lapja elsősorban a család agysága, a keresők és eltar­tók aránya; a családala- író fiatalok, továbbá a - víijasok és a csökkent t a kaképess sgűek támoga- ~a lakásgondjaik megoldá- ' an. Mindenekelőtt: a párt- és mányivá'árosát 1975 ig i eddiginél nagyobb ú. legalább 400 ezer új s felépítését tűzte ki ul Ez a befejező idő- a’ ■ '5 éves lakás­pí i t: az egymillió lak \ e, amely 1960­ih<u i 1975-re való­sággá válik. Az összes laká­sok mintegy kétharmadát a városokban és a kiemelt te­lepüléseken építik, s a buda­pesti program olyan, hogy a lakáshelyzet itt az országos átlagot meghaladó arányban javul majd. AZ UTÖBBI ÉVEKBEN átlagosan. 63 ezer új lakás épült, a következő öt évben évi 80 ezer felépítése a cél. Ennek anyagi-műszaki, ter­vezési. építő- és építőanyag­ipar. valamint kommunális feltételeit biztosítani állami, tanácsi feladat, az eddigiek­nél nagyobb arányú népgaz­dasági beruházásokkal. Az öt év alatt központi költségve­tésből, a tanácsok lakásépí­tést szolgáló bevételeiből, to­vábbá a vállalatok, intéz­mények erre fordítható pénz­forrásaiból összesen mintegy 180—200 ezer új (bér- és szolgálati, valamint értékesí­tésre szövetkezeti) lakás épül; ez a teljes 400 ezres programnak mintegy a fele. Korábban olyan alapokból csak az új lakások mintegy egyharmada épült, a többi tisztán magánerőből és zöm­mel állami hitellel segített magánerőből készült. \ Az össziakásépítésnek leg­alább 55—60 százalékát kor­szerű építési technológiával készítik; az állami lakások átlagos nagysága két szobát kell, hogy elérjen; a lakások és házak technikai felszerelt­ségénél, átlagos emeletma- gasságánál tartani kell a már kialakult nívót. Emellett azonban — a különböző igé­nyekre, anyagi lehetőségekre figyelemmel — egyszerűbb kivitelű, olcsóbb lakások is készülnek. S külön részfel­adat: elősegíteni, hogy a fia­tal házasok, a nyugdíjasok, az egyedülállók növekvő ré­sze megszabadulhasson a drága albérlettől, s kulturált- szálláshoz, olcsóbb lakószo­bához jusson. Az állami központi forrá­sok mellett a lakásépítés te­rületén is bővül a tanácsok önállósága: a lakásépítést szolgáló tanácsi pénzügyi alapok felhasználásáról ma­guk dönthetnek majd s jo­guk lesz a különböző építési formák (állami, szövetkezeti, vállalati, társas, magán) ará­nyainak hélyi kialakítására is; a kidolgozásra kerülő jog­szabályok alapján magúk alakítják majd ki a helyi la­kásgazdálkodást. Amii)t látható: a lehetősé­gekhez ! képest maximális ál­lami lakásépítésről van szó, de emellett ugyanilyen fon­tos: a lehető legnagyobb mértékben növekedjék a la­kosság részvétele, anyagi hoz­zájárulása is a lakásproblé­mák megoldásában. ENNEK MEGFELELŐ döntő változás: 1971. július 1-től senki sem kaphat in­gyen lakást. Ma ugyanis az, hogy melyik család hogyan jut, lakáshoz — lyiutalás, vá­sárlás, vágj- építés útján — nagymértékű és indokolatlan differenciákat okoz a csalá­dok . életszínvonalában. Két azonos nagyságú, összetételű és jövedelmű család közül ma az, amelyik ingyen jut bérlakáskintaláshoz, áltálá­ban egyharmaddal magasabb nívón élhet, mint az a csa­lád, amelyik a gondjain csak vásárlás, vagy építés útján enyhíthet. Az arányosabb, igazságo­sabb teherviselés érdekében is kerül bevezetésre az új bér- és szolgálati lakások kiutalásánál az egyszerű épí­tési hozzájárulás fizetése; ré­gi lakás kiutalása esetén pe­dig az építési hozzájárulás­sal arányos — lakáshaszná­lati .díj. Ezek összege 10—40 ezer forint lehet a lakás nagysága, minősége szerint. Hogyan és kik javára ér­vényesülnek majd a kedvez­mények, s melyek lesznek azok? ,A részletezés teljessé­ge nélkül: háromféle kedvez­mény lehetséges. Az egyik: árengedmény a lakás építési költségéből. Ennek formája szövetkezeti lakások építésé­nél, illetve vásárlásánál ál­lami árengedmény az építé­si költségből, illetve dotáció az építési költséghez, össze­ge kb. 20 ezer forint. Emel­lett az állam kedvezményt és engedményt ad a városi és kiemelt településű társashá­zak, szövetkezeti lakások épí­tésénél. illetve vásárlásánál: gyermekenként és eltartottal? után személyenként 20—30 ezer forintot. Az összes ked­vezmény felső határa az épí­tési költség 40—45 százaléka lehet. Fiatal házasok lakás­építésénél a gyerekek után járó kedvezményt — két gyermekig — megelőlegezhe­tik. Vagyis a fészekrakó há­zaspárt már eleve két gyer­mekesnek számítják, feltéte­lezve természetesen, hogy bi­zonyos idő — mondjuk pl. öt ev — múltán valóban meg is születnék a gyerekek. Ha nem, az előlegezett kedvez­mény természetesen — utó­lag — érvényét veszti. A MÁSIK KEDVEZMÉNY: a gyerek és eltartottak után személyenként 20—25 száza­lékkal, de legfeljebb 80 szá­zalékig csökkenthető a ki­utalt bérlakásoknál az építési hozzájárulás, illetve a lakás­használatbavételi díj. A fia­talok az esetben is megkap­ják az imént már említett „előleget”, sőt a befizetendő összeg egy részére részletfi­zetési kedvezményt is kap­hatnak. A kedvezmények harmadik csoportja a különböző for­mákban építkezőknek nyúj­tott pénzügyi támogatás. Ezek érvényesülhetnek az élőtakarékosság beszámításá­val, a kamatnál, a hitelösz- szeg, a törlesztési idő meg­állapításánál stb. Itt is első­sorban a gyermekes csalá­dok, s a fiatal fészekrakók kaphatnak, nagyobb előnyö­ket. A társasházak, szövetkezeti és öröklakások építői, vásár­lói eddig is kaptak állami dotációt, 1968-as árakon szá­molva az említett sorrendben mintegy 30, 54, illetve 60 ezer forintot, vagyis az ál­lamnak ennyivel kevesebb térül vissza az építési költ­ségekből. Ez a dotáció azon­ban burkolt, s élvezői szá­mára ismeretlen volt, így nem is méltányolhatták. Most az árengedmények, do­tációk, kedvezmények nyüttá válnak, a tudomására hozzák azoknak, akik kapják s ami a legfőbb: a nagycsaládosok, u családalapítók elsősorban szociálpolitikai szempontok­ból, s az eddigieknél ki­egyenlítettebben, arányosab­ban élvezhetik -majd. MINT ISMERETES, a kü­lönböző ellentmondások fel­oldása érdekében 1970. július 1 -i kezdettel egységes elyek alapján a lakbérek újjáren- dezésére is sor kerül. (Folytatjuk) flaemes Sándor . — Sajnos, nedves az ab­lak alatti .falrész. Fűié.. sem fűtöttünk a tél utókí két hónapjában. Nem no? mivel — mondják kissé mentegetőzve is. — Miért nem kap maga munkát? — Nagy a választék. Biz­tos vannak nálam szebbek meg fiatalabbak is... Elcsuklik a hangja. Meg törli vastag üvegű szemüve­gét. Édesanyja szól közbe: — Na, jól van már, ne ríjál. Majd csak megsegít bennünket az Isten... Tóth Erzsébet kissé türel­metlen kézlegyintéssel foly­tatja: — Az anyukám 260 fo­rintos járadékából éltür.;. évekig, meg az ő háztáji földjét dolgozom, ahogy tu­dom. Nemrég a Vakok és Csökkentlátók Szövetségétől, amelynek tagja vagyok, ér­kezett egy kis segítség, amelynek nagyon megörül­tem: 300 forint segélybe:, részesítenek havonta, két éven át. A tsz is küldött néhány mázsa búzát, meg egyszer kaptunk 600 forint szociális segélyt. Csak any- nyit kértem az elnöktől, hogy legalább időnként dol­gozhassa!?, mint az összevo­nás előtt a Béke Tsz-ben, ahol ősszel a répaátadásnál alkalmaztak adminisztrációs munkára. Azt mondja, egy­másra írom a számokat. Pe­dig nem így igaz, mert az orvos is megmondta, hogy még 20 dioptriás szemüveg­gel is dolgoznak irodai mun ­kán, s nékem csak nyolcdi optriás van... — A technikumot elvégez­te? — Tessék, itt aa okleve­lem. „Közepes eredménnyel el­végezte, kelt Eger, 1964...* — olvasom a gondosan őr­zött okmányról. — Már azt is kértem, hogy terjesszenek fel járadékra engem is az SZTK-hoz, mert talán idegileg közben any- nyira tönkrementem.., — Na, jói van már.;; s* ríjál... — £s nem javasolták ar­ra sem? — Azt mondta az elnök, hogy inkább adjam Írásba, hogy kilépek a tsz-ből, mert minek lag az olyan, aki nem dolgozik:..; Másodszori átányi utam során sikerült a főkönyvelő­vel beszélgetni. — Miért nem dolgozhat Tóth Erzsébet, hiszen techni­kumi végzettsége is van? — Dolgozna ő, de csak az irodán... itt meg kivan a létszám... — Az itt dolgozó lányoí. , asszonyok is mind érettsé­gizettek, technikusok? — Nem, nem azok, de;.; — Persze, érettségi nélkül is ellátható munkakörökben vannak... — Igen. — Es Tóth Erzsébet érett­ségivel sem lenne alkal­mas? — Az a baja, hogy ros­szul lát... — Idénymunkára sem tud­ják alkalmazni legalább? — Ja, ő is ezt hajtogatja az utóbbi időben. De hát tessék megítélni: ősszel is idejött egy vékony ruhában., hogy vegyük fel a répaát­adáshoz adminisztrálni. Nem volt szívünk kiküldeni a hi­deg állomásra. Csak megfá­zott volna... — ? ? ?... ,, — Legjobb lenne neki is járadékot kérni, meg ad­nánk részére is egy kis ház­táji földet. Ez lenne a leg­jobb. Beszel vele most? Küldje be. Elintézzük a szükséges formaságokat... Nem lehetett volna ezt, vagy valami mást évekkel ezelőtt... ? Faludi cándor 1OT». m*pts 13., átérd*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom