Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
A Központi Bizottság és a kormány együttes ülésének határozata í (Folytatás az 1. oldalról) költségeit, ezzel megteremtődjék a folyamatos és színvonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbérekben sem amortizációt, II. Ä lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és gazdálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bizottság és a kormány szükségesnek tartja, hogy az insem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, elosztásában, valamint a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. tézkedések a negyedik ötéves terv keretében megoldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben, vagy a végrehajtás kezdeti időszakában érvényesítsek a párt határozatát. A lakásépítés jövőbeni programja 1. A lakásépítési feladatokat jelenleg öt évre kell megtervezni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesítése legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezése a tervezett időre. Ehhez a negyedik ötéves terv időszakában; 1975-ig legalább 400 ezer lakás megépítését kell biztosítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagáról évi 80 000-re kell növelni az építést. E feladat megvalósításának döntő feltétele, hogy a lakásépítésre, a közművesítésre és a hozzákapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesztésére fordított eszközök hányada és összege a népgazdasági beruházásokból növekedjék. Ez a gazdaságpolitikai követelmény egyik kiinduló pontja legyen a negyedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt álló, 1985-ig terjedő távlati gazdaságfejlesztési koncepció elkészítésekor. 2. A legégetőbb szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban lakó mun- kóscsaládok és a családalapító fiatalok lakáshelyzetének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépítésének elsősorban e feladat megoldását kell szolgálnia. Az állami lakásépítés jelen„ tős növelésével el kell érni, * hogy ,az össz-lakásépítésnek kpzel a fele állami (központi költségvetési, tanácsi és vállalati) erőforrásokból valósuljon meg. A központi költségvetésből és a tanácsok lakásépítési célú helyi bevételeiből, továbbá a vállalatok, intézmények eszközeiből ösz- szesen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetkezeti) lakást kell megépíteni. A magánlakásépítés növelése céljából törekedni kell a lakosság erőforrásainak és a vállalatok törvényesen erre fordítható eszközeinek a lakásépítésbe való fokozott bevonására, A lakosság részéről várhatóan jelentkező saját lakásépítési (vásárlási) igények kielégítésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossági. építésen belül növekedjék a korszerű, többszintes és telepszerű építés aránya, A szükségletekkel összhangban a fővárosban, a vidéki városokban és a kleméit településeken az össz-lakásépítés- nek mintegy kétharmada épüljön meg az állami lakásépítés és társasházépítés jelentős növelése útján, döntően többszintes lakóházakban. A fővárosban olyan mértékű lakásépítés feltételeit kell megteremteni, hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mértékben javuljon. 3. A negyedik ötéves tervben a harmadik ötéves tervhez képest lényegesen — mintegy 100 ezerrel — növekvő lakásmennyiség megépítéséhez biztosítani kell az építőipari szervezetek lakásépítési és közművesítési 'tevékenységének fejlesztését, az építőanyag-termelés fokozását, az épületszerkezetek és -szerelvények megfelelő mennyiségű és választékú kínálatát. 4. A laíkásépítési feladatok gazdaságos megoldása érdekében erőteljesen fokozni kell a tömegiszerű, koncentrált lakásépítés arányát. Az összes lakásoknak legalább 55—66 százaléka korszerű építési technológiával épüljön. Megfelelő segítséggel lehetővé kell tenni, hogy az állami építőipar mellett a szövetkezeti építőipar is fokozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az építési igényekkel összhangban lenn kell tartani a lakosság és a kisiparosak lakásépítő tevékenységét és a lakosság építőanyag-keresletének folyamatos kielégítésére kell felkészülni. Ezekkel a célokkal összhangban kell megvalósítani a kapcsolódó iparágak fejlesztését. 5. A negyedik ötéves tervben az állami lakások átlagos nagysága két szobát érjen el. A lakások technikai felszereltsége és a házak átlagos emeletnagysága tekintetében pedig tartani kell a kialakult színvonalat. Indokolt, hogy a lakosság differenciáltan jelentkező igényeihez és teherviselő képességéhez igazodó különböző felszerel t- ségű, egyszerűbb kivitelű, olcsóbb lakások is épüljenek. Külön elő kell segíteni azt, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő hányada szabadulhasson meg a drága albérletektől, s ehhez hasonló jellegű kulturált és olcsóbb lakószobához juthassanak. 6. A lakásépítési program megvalósításában olyan irányítási és szabályozási módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a tanácsi önállóság kiszélesítését, ugyanakkor biztosítják a központi fejlesztési célok megvalósítását. A tanácsok önállóságát a lakások építésében elő kell segíteni azzal, hogy az államtól kapott központi pénzeszközök, valamint a lakásépítési célú tanácsi pénzügyi alapok mikénti felhasználásáról a tanácsok maguk dönthessenek. Helyes orientálásukat központi irányelvekkel kell elősegíteni. A tanácsok a lakásépítéssel kapcsolatos központi előírásoktól annyiban térhessenek el, amennyibe a saját elhatározásaikon alapuló fejlesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. 7. A lakásépítési program a tanácsok számára megnövekedett feladatot jelent.' Szükséges, hogy a tanácsok a területükön élő lakosság lakásproblémáinak megoldásával, az állami, vállalati és magánlakásépítéssel komplexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program megvalósítása érdekében megfelelő és időben történő területelőkészítéssel, előközmű- vesítéssel, aktív területgazdálkodással tegyék megalapozottabbá és szervezettebbé a lakásépítkezést. A tanácsok, a vállalatok és a lakosság lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez intézményes segítséget kell biztosítani. E célra szolgáltató jellegű szervezeteket (szövetkezeteket, irodákat, vállalatokat) lehet létrehozni, vagy e feladatokkal meglevő szervezeteket kell megbízni. A lakásépítési formák fejlesztése 8. A lakásépítés továbbfejlesztése keretében ezután is többféle formát kell alkalmazni, hogy lehetővé tegyük a lakásépítési program biztonságos teljesülését, a központi, a tanácsi, a vállalati a lakossági erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és ezzel a lehető legtöbb építési és vásárlási igény kielégítését. A lakásépítés rendszerének lehetővé kell tennie, hogy a családok a különböző konstrukciókban jövedelmi helyzetüknek és igényeiknek megfelelően elégíthess ele ki lakásszükségletüket. Ezért a lakásépítés jövőbeni rendszerében indokolt fenntartani az állami, a szövetkezeti, a vállalati lakásépítési formákat, továbbá a lakossági építkezést és az értékesítésre történő örökl&kásépítést. 9. A tanácsi lakásépítés keretében megvalósuló ’állások legalább egyharmadát — megyei szinten — a tanácsok szövetkezeti lakásként értékesítsék, de legalább 40 százaléka bérlakás legyen. Az értékesítés meghatározott arányának növelésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egy harmadon felül értékesített lakások utáni készpénzbevétel (előtörlesztés) a tanácsokat illesse meg és ezekből növeljék a lakásépítkezések pénzügyi alapját, 10. A mai lakásszövetkezetek mellett a szövetkezésben rejlő lehetőségek kihasználása és a lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövetkezeti formát is ki kell alakítani. Ki kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció feltételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a lakás- építési forrna mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépítésben. A lakásépítő szövetkezetek tagjaik számára biztosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szolgáltatásokat. Azok száméra, akik — főleg fiatalok — keresetükből csak hosszabb idő alatt képeseik előteremteni a lakásépítkezéshez szükséges hozzájárulást, élőtakarékossági rendszert kell létrehozni. 11. Az építési formák között kapjon nagyobb szerepet a vállalatok, üzemek és intézmények lakásépítése, a jelenlegi keretek és feltételek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját lakásépítésének támogatása mellett célszerű a vállalati és a tanácsi erőforrások hatékonyabb együttes felhasználására törekedni. 12. Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is lehetővé tenni a lakosság saját lakásépítésének különböző formáit. Ezen belül lényegesen növelni kell a szervezett (vállalati, OTP, valamint a személyi kezdeményezésű) társasházépítés arányát. A vidéki lakáshelyzet megoldásában továbbra is fontos szerep jut a családi- ház-építésnek. A fővárosban és nagyobb városokban a lakossági építkezés fő formája a többszintes társas- házépítés legyen. 13. A lakásellátás társadalompolitikai jelentősége, a lakásra való előtakarékossag, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a lakásépítési költségek (árak) alakulásának tervszerűségét biztosítani kell. A lakások átadási (eladási) árai fejezzék ki a lakások használat értékének — méretének, felszereltségének, területi fekvésének stb. — különbözőségét. A lakásszövetkezetek esetében ne hárítsák át a lakás megvásárlójára a hatósági áremelkedésből eredő többletköltségeket Az illetékes állami szervek a lehetőségeinket meghaladó korszerűsítés, építési szintszám növelése stb. címén jelentkező áremelkedéseknek vessenek gátat. Az állami lakások átadási árainak színvonalában átlagosan legfeljebb évi 1—2 százalékos emelkedés engedhető , meg. Az árak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érdekeltségét, ugyanúgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentésére. A lakáscserék ösztönzése és a lakásforgalom szabályozása 14. Meg kell teremteni a mainál lényegesen nagyobb érdekeltséget az önkéntes lakáscserére, mert ez az országos lakásalap relatív növelésének eszköze lehet, ami jelentősen hozzájárulhat a lakásigények jobb kielégítéséhez. A kellő érdekeltséget mind a lakásátadó, mind a lakásátvevő részéről meg kell teremteni. Az érdekeltség növekedése feltételezi a lakbéreik arányosságát, a tényleges használati értékhez való igazodási, továbbá a lakásbérek értékének pénzbeli kifejeződését. 15. Mind a lakáscserére ösztönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás érdekében szükséges, hogy a bérlakásellátásban részesülők se jussanak minden ellenérték nélkül lakáshoz. Ebből a célból indokolt, hogy a lakásbérlet értékének általános elismerése keretében az új bér- és szolgálati lakások juttatása esetében a bérlők fizessenek egyszeri, építési hozzájárulást a tanácsnak. A régi, megüresedő bérlakások kiutalásánál pedig az építési hozzájárulással arányos lakás-használatbavételi dijat fizessenek a kiutaló tanácsnak. A lakáscseréknél viszont a lakásbérlet értékének különböze tét térítsék meg a cserélő felek egymásnak. A tanácsok számára biztosítani kell a jogot, hogy saját mérlegelésük alapján (szociálpolitikai érdekből) a régi megüresedő komfort nélküli és és félkomfortos bérlakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól eltekinthetnek. 16. Az építési hozzájárulás és használatbavételi díjmértékét a lakások nagysága, minősége szerint differenciáltan — központi irányelvek figyelembevételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tanácsok határozzák meg. A tanácsi minőségi lakáscsere és szanálás esetén a két lakás bérleti értéke közötti különbözeiét indokolt megfizetni. A bérlő a tanács javára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti értékére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabályok keretei között — a személyi tulajdonú bérlakások körében is érvényesíteni lehet. 17. A lakásalap jobb hasznosítása, a lakástartaléikok felszabadítása, a lakásforgalom élénkülése érdekében a lakosság csereigényeinek lebonyolítását elő kell segíteni a szolgáltató szervezet fejlesztésével. A lakásforgalom egészséges kibontakozásához megfelelő összetételű és volumenű lakáscserealap szükséges. 18. A lakásforgalom és a lakáscserék fokozottabb ki- szélesítésére a szövetkezeti lakásállomány körében is szükség van. Ennék érdekében ki kell dolgozni a szövetkezeti lakástulajdonosok lakáscseréjének új szabályait. Állami kedvezmények a lakásépítés és -elosztás terén 19. A lakásépítés fokozása érdekében az állam a lakosság anyagi befektetésének arányában a továbbiakban is biztosítson kedvezményeiket. Az állami kezdvezmények rendszerét azonban tovább kell fejleszteni, úgy, hogy a kedvezmények elsősorban szociálpolitikai célúak, tehát céltudatosabbak és amellett igazságosabbak legyenek. A lakosság lakással kapcsolatos anyagi terhei pedig az eddigieknél kiegyenlítettebbek, arányosabbak legyenek. 20. Az állami kedvezményt a lakásépítő, illetve vásárló család részére kell nyújtani. A kedvezmény jogcímét és mértekét a lakásépítésben részt vevőkkel, illetőleg a vásárlókkal ismertetni kell. A szociálpolitikai érdekből nyújtható kedvezmény alapja a család nagysága, a gyermekek és eltartottak (kereső- képtelenek) száma legyen. 21, A városokban és a kiemelt munkástelepüléseken a többszintes társasházépítésben részt vevőknek, továbbá a szövetkezeti lakást építőknek és vásárlóknak az állam adjon az építési költségből árengedményt, illetve a építéshez dotációt: a gyermekek (és eltartottak) után személyenként 20—30 ezer forintot. Az adható kedvezmény felső határa az építési költség 40—45 százaléka. A fiatal házasok lakásépítésének elősegítésére a gyermekek után járó kedvezményt — két gyermekig — előlegezni lehet. 22. A bérlakások kiutalása esetén a gyermekek és eltartottak után a tanácsok nyúj- sanak engedményt az építési hozzájárulásból, illetve a használatba vételi díjból, kedvezményezett személyenként 20—25 százalékot. A teljes ingyenességig azonban •nem lenne helyes kiterjeszteni a kedvezményt, ezért az legfeljebb 80 százalékos lehet. Két gyermekig megelőlegezésképpen kedvezmény nyújtható a fiatal házasoknak. Az összeg egy részére részletfizetési kedvezmény adható. 23. A lakásépítés hitelezése a lakásépítési formáknak, a lakás- és épitéspolitikai céloknak megfelelően differenciáltan érvényesüljön. A lakásépítési konstrukciók keretében a részvétel pénzügyi feltételeit (készpénzelőleg-takarékosság, kamat, hitelösz- szeg törlesztési idő) a szövetkezeti. a, vállalati, valamint a társas- és családi Ház építésénél, állami szabályozás keretében, központilag szükséges megállapítani. Az OTP által értékesített öröklakások nagy részénél a feltételek a kereslet-kínálatnak megfelelően alakuljanak. Az egyes lakáskonstrukciókon belül csak korlátozott mértékű építési hitelt kaphassanak a magasabb jövedelműek (szabadfoglalkozásúak, magántevékenységet folytatók), továbbá a nagyobb értékű ingatlannal rendelkezők. 24. Az építési és lakásvásárlási hitelek után minden lakásépítési formában mérsékelt kamatot kell fizettetni. A kamatlábak fejezzék ki a lakásépítés társadalompolitikai jelentőségét, továbbá az egyes építési formákhoz: a városi, többszintes, telepszerű (szervezett) lakásépítéshez fűződő állami építési érdekeket. Emellett a hitelfeltételek ösztönözzenek arra, hogy az építtetők nagyobb mértékben saját megtakarításaikat használják fel és érdekeltek legyenek a hitel mielőbbi visszatérítésében. Á lakások elosztási rendszerének javítása 25. Ä lakások igazságosabb elosztása érdekében tovább kell fejleszteni a bérlakások és az értékesített szövetkezeti lakások igénylésének és elosztásénak gyakorlatát. A jelenlegi, nyilvántartott lakásigényeket felül kell vizsgálni és új igénynyilvántartást, valamint új elosztási és kiutalási tervet kell készíteni és azt nyilvánosságra kell hozni. 26. A bérlakások elosztása és az értékesítésre kerülő szövetkezeti lakások esetében az igényjogosultak kijelölése a tanácsok feladata. A tanácsok a helyi jövedelmi és lakásviszonyokhoz, valamint egy-egy időszak lakás- építési lehetőségeihez igazodva — központi irányelvek alapján — maguk állapítsák meg azokat a sorolási, kiválasztási, illetőleg kizárási tényezőket, amelyeket a lakások elosztásánál alkalmaznak. A tanácsok, a társadalmi és munkáltató szervek bevonásával bírálják el minden igiénylőnek a jogosultságát és közöljék velük, hogy jövedelmi és vagyoni helyzete alapján melyik lakásellátási formában elégíthetik ki lakásigényüket. Azok részére, akik teljes bizonyossággal csak állami és kiutalásos szövetkezeti lakással elégíthetik ki szükségletüket, a tanácsok határozzák meg, hogy 1975-ig kiknek ac igénye teljesíthető és hozzávetőleg milyen időpontban. 27. A lakásalap jobb kihasználása érdekében fokozni kell a tanácsa lakásgazdálkodás szerepét. Oj, átfogó lakásügyi szabályokat kell kidől goad, amelyek alapján a tanácsok — helyi adottságaik és körülményeik, valamint a lakásépítési, fejlesztési lehetőségeik figyelembevételével — maguk alakítják ki helyi lakásgazdálkodási szabályaikat. Hinnék keretében újra kell szabályozni az igénylés módját, a lakáski- utalási normatívákat, az albérletre és társbérletre, a bérleti szerződésre és annak érvényesítésére, valamint a személyi tulajdonú lakások használatára és bejelentkezésekre stb., vonatkozó szabályokat. 28. ösztönözni keil a esa- ládiház-tulajdonosokat arra, hogy házuk egy részét főbérleti jelleggel bérbeadják. Ilyen esetben jelentős adókedvezménnyel, vagy más pénzügyi eszközökkel támogassa az állam a lakástulajdonost. 19. Olcsóbb lakások ás megfelelő szállások építésével, állami szabályozással és társadalmi ellenőrzéssel intézkedéseket kell tenni az albérleti uzsora letörésére. A személyi lakástulajdon mértékének szabályozása 30. A társadalmi viszonyainknak megfelelően kell szabályozni a személyi lakástulajdon mértékét és a lakások feletti rendelkezési jogot. A személyi lakástulajdon rendezésénél azt az elvet kell érvényesíteni, hogy egy háztartást képező családnak (a házas társak, az együttélő gyermekeik és szüleik) állandó lakás céljára legfeljebb egy személyi tulajdonú lakása és ezen felül egy üdülője lehessen. Aki ilyen célokra már megfelelő lakással (üdülővel) rendelkezik, további lakást nem építhet, illetve nem vásárolhat. 91. A személyt tulajdonú bérlakások bérlői és tulajdonosai közötti jogviszony rendezése, valamint e lakásállomány megóvása szükségessé teszi annak elősegítését, hogy lakását a tulajdonos, illetve családja használja. Ennek érdekében megfelelő állami intézkedésekkel elő kell segíteni a tulajdonosok számára a beköltözést. Lehetővé kell tenni a bérlő számára az általa bérelt személyi tulajdonú lakás megvásárlását, illetve felszabadítását, hosszú lejáratú állami kölcsön nyújtásával. A tulajdonos és bérlő közötti cserét a tanácsok is segítsék elő. A lakóházak fenntartásának fejlesztése 32. Növekvő figyelmet kell fordítani a meglévő lakásalap megóvására, kezelésére és fenntartására. A lakóházfenntartásban a tulajdonosok, és a bérlők fokozottabb érdekeltségét kell megteremteni. Az állami é§ a személyi tulajdonban levő lakásalap fenntartásához fejleszteni kell a szolgáltatásokat és bővíteni az anyagés szerszámellátást. A negyedik ötéves terv időszakában a fenntartási munkák (Folytatás a 4. oldalon) 1970- május 10., vásárnál»
