Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
Stratégiáink s a mnnka Tolt Új bútorgyár épül Egerben Xevés «íjtsb Jdl, övrlfl évre eredményesebben, dolgozó kis vállalat székel Egerben, mint a Heves megyei Tanácsi Bútoripari Vállalat. Megannyi kitüntetés — 1963- ban kiváló vállalati cím, a megyei pártbizottság elismerő oklevele az elmúlt évben végzett munkáért — dicséri a lelkes kollektíva eredményeit. Mindezek ellenére azonban a vállalat örömébe éveken át jókora üröm is vegyült. A vásárlók hiába voltak elégedettek az egri garnitúrákkal. A különböző stílbútorok hiába arattak osztatlan sikert a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron. A szép, elegáns reneszánsz és barokk bútorok hiába vívtak ki nevet, tekintélyt a kapitalista piacokon is, a vállalat öröme azonban mégsem volt teljes. Mégpedig azért nem, mert „Damoklész kardja”, a megszűnés veszélye éveken át ott lebegett a vállalat felett Mert az már több évvel ezelőtt tisztáztatott: a jelenlegi helyéről költöznie kell a vállalatnak. De hová? Egyáltalán megma, ,.J-e? Lesz-e majd pénz az új gyárra, vagy az ámen a végzetet jelenti? Megannyi válasz nélkül hagyott kérdés zavarta az amúgy is rendkívül mostoha körülmények között dolgozó kollektíva munkáját Ezért is érthető az a nagy öröm, m elégedettség, ahogyan a hírt, a „felmentő ítéletet” fogadta a vállalat A hír pedig így szól: ...de mondja el inkább Kormos Pál, a vállalat igazgatója. — Gazdánk, a megyei tanács úgy döntött, hogy új bútorgyárat épít Egerben. Nagyon örülünk, hiszen évek óta egy korszerű, modern gyár volt valamennyiünk vágya Remélem, nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondom: stratégiánk a munka volt. A munkákkal érdemeltük ki ezt a gyárat Bővítettük a termelést, a profilt, megteremtettük az igényes stílbútorgyártás alapjait, bővítettük a hazai, a külföldi piacot, jelentősen növeltük exporturrlcat. Ha mindez nem így sikerül, aligha beszélhetnénk most új gyárról. — Hol épül fel a gyár? — A déli ipartelepen, a KAEV egri gyáregysége mellett. — Mennyibe kerül? — Negyvenhétmilldó forintba, — Hogyan, s honnan teremtik elő ezt a jelentős ösz- szeget? — A megyei tanácstól 18 600 OOO forintot kapunk. Bankhitelt veszünk fel, és ugyancsak hitelügyben tárgyalásokat folytatunk a BÚTORÉRT és az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal. Ajánlatainkat mindkét válMosolycsekkel nem oldunk meg semmit... Ligeti László, a KP VOSZ főtitkára nyilatkozik lapunknak Nemrégiben háromnapos látogatáson vett részt megyénkben Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, a SZOT elnökségi tagja, áld mindezek mellett a kereskedelmi dolgozók szakszervezete nemzetközi szövetségében is tekintélyes funkcióit tölt be az elnökségben. A KPVDSZ főtitkári székében 1945. óta ül, de az illegalitás éveiben is figyelemre méltó munkát fejtett ki Heves megyei látogatásának alkalmával interjút adott lapunk munkatársának. — Miképpen foglalná ösz- sze a szakszervezet elmúlt huszonöt esztendős eredményeit? — A KPVDSZ — mondta Ligeti László — az egyik legnagyobb létszámú szakszervezetünk, több százezer tagot számlál. Közöttük igen sok a női dolgozó: 240 ezer fő! A jelenlegi helyzettel összehasonlítva a felszabadulás utáni éveket, tagadhatatlanul nagy a fejlődés. Annak idején — ha csak a kereskedelemről beszélünk — azt tartották, hogy itt nincs szükség szakképzett dolgozókra, ez a szakma nem igényel szakképzettségei Ez aztán súlyos következményekkel járt. Ma már — s ez eredmény — dolgozóink 50 százalékát teszi ki a harminc éven aluli szakképzett kereskedelmi dolgozók száma. — Jelenleg mit tartanak a legfontosabb feladatnak? — A korszerű kereskedelem megteremtése politikai kérdés is. Nem mindegy, hogyan érzi magát munkahelyén a dolgozó, s nem mindegy, milyen szájízzel távozik a boltból a vásárló. Kereskedelmünk sokban lemaradt más szocialista és kapitalista ország mögött. Dolgozóinknak még a negyven- nyolc órás munkahét sincs biztosítva, s hogy a vendéglátóipari dolgozók is eljVM. mája* K 9tmi*I érjék a csökkentett munkahetei hosszú-hosszú évekre van meg szükség. Hadd említsek egy franciaországi példát : a testvér-szakszervezetünk jelenleg a 36 órás munkahétért harcol!... A munkaidő csökkentése azonban még nem old meg mindeni (A vásárlóknak is be kell látniuk, hogy a kereskedelmi dolgozóknak is szükségük van a pihenésre.) Korszerűsítés nélkül, a hálózat további és gyorsabb ütemű fejlesztése nélkül nem sokat érnénk el. Ebben sajnos igen távol állunk a világszínvonaltói — Az ipar monopolhelyzete ugyancsak befolyásolja az eredményesebb kereskedelmet ... — Ma még így van. Ha azonban az ipar és a kereskedelem kapcsolata tervszerűbbé válik, már nagyot léptünk előre. El kell érnünk, hogy az ipar ne szívességet tegyen, amikor a kereskedelmet áruval látja el, hanem a lakosság igényeire gondojon. A nagyobb import útján is rá lehetne kényszeríteni az ipart a jobb termelésre. — Milyen tapasztalatokat szerzett Ligeti elvtárs megyénkben? — Heves megye problémái az ország problémáit tükrözik. A megyeszékhely megérdemelne — már nagy idegenforgalmára való tekintettel is — sokkal nagyobb fejlesztést. Égetően hiányzik egy korszerű áruház. A kereskedelmi egységeket nagyüzemekké kellene tenni, ez nagy könnyebbséget, nagy haladást jelentene. A korszerűsítés igénye — melyek során velejáróként jelentkezik a munkaidő csökkenése, és a szabad idő növekedése (kevesebb időt töltsünk bevásárlással, stb.) — jobb munkakörülményeket kér dolgozóink számára, amely erősen csökkentené a ma még sajnos igen nagy fluktuációt, s elégedettek lehetnének vásárlóink is. — Mosolycsekkel nem oldunk meg semmit — tette még hozzá Ligeti László, a fflPVDSZ főtitkára. *4ta0 Fejezetek egy kitüntetett váliaiat életéből lalat kedvezőm fogadta. — Mikorra tervezik az ünnepélyes alapkőletételt? — Ez év őszére. — És a kulcsátadást? — 1973. végére. Az új gyár egy ötezer négyzetméter alapterületű csarnokból, üzemekből, irodákból, szociális létesítményekből áll majd. A másik komoly tervünk pedig: a gyárat korszerű gépekkel szereljük fel. Ügy is mondhatnám, hogy forradalmasítani kívánjuk a termelést. A gyárban a jelenleginek kétszeresére kívánjuk növelni a termelést. Nem kevesebb, mint 350 ezer dollár értékű stílbútorgyártásra is alkalmas lesz az új üzem. — A fejlesztési programban első helyen áll a stílbútor gyártása, fejlesztése. — Valóban így van. Ezek a bútorok jelenleg drágák. De ha beindul gyári termelésük, körülbelül 30 százalékkal olcsóbban tudjuk előállítani. És még egy ális dologgal számolunk: az élet- színvonal évről évre emelkedik. Nem véletlen, hogy stílbútoraink iránt már itthon is egyre nő a kereslet. Végezetül, de nem utolsósorban: stílbútoraink valóban keresett cikkek a fejlett bútoriparral rendelkező kapitalista országokban is, hogy jelentős értékű devizát tudunk bútorainkkal az országba behozni. Ezek a bútorok nagyon igényes munkát követelnek. Ezért is tervezzük a minőség mércéjét magasabbra emelni, hogy a bútoraink minden szempontból megfeleljenek az igényeknek. Az idei nemzetközi vásáron ismét ott leszünk, reméljük, a jó folytatás nem marad el. De visszatérve még az új gyárra: talán még érdekességnek is jó: a tanácsi iparban a mi gyárunk lesz az első új, korszerű tanácsi gyár. Számúnkra természetesen a „mi gyárunkon” van a hangsúly ... K. J. Tavalyi eredményei alapján kiváló címmel, a jubileumi munkaversenyben elért teljesítménye elismeréseként pedig a megyei párt- vb oklevéllel jutalmazták a Heves megyei Erősáramú Villanysze- relőipari Vállalatot. A megtisztelő kitüntetéseket csütörtökön délután Bcrecz István, a megyei tanács vb-elnök- helyettese és Bár! József, a megyei pártbizottság osztályvezetője adta át a vállalat dolgozóinak. A Heves megyei Erősáramú Villanyszerelőipari Vállalatnál búcsú előtt áll Szabó Joachim, az egyik betanított munkás. Májusban készül nyugdíjba menni. Szaktársai között — mint beszélik — a jó hírét, emlékét hagyja, hiszen „az öreg” mindig figyelmeztetés nélkül, példásan végezte a feladatát. S ez nem is olyan kis dolog, kiváltképpen, ha azt tekintjük, hogy a távozó a legutóbbi két évtizedben állandóan változó vidéki munkahelyeken töltötte az idejét! No, persze, „az öreg” Szabó korántsem tartja magát hősnek, cseppet sem akar többnek látszani, mint a többiek, más törzsgárdisták, azok, akik hasonló viszontagságos körülményeket vállalva vele együtt Igyekeztek megvalósítani a közös programot, edősítették az akkor még kevés reményre feljogosított vállalatot, „gyűjtögették” az apróbb-nagyobb sikereket. OOO A vállalat dolgozói valamikor a falvak, tanyák, mezőgazdasági termelőszövetkezetek villamosításával fog- I lalkoztak. Gondjaikban sokáig úgyszólván egyedül s jókora ládával kiegészített 750-es Zundapp segített, s még évek múltán is nagy támaszuknak számított a gépállomástól kilónként öt forintért vásárolt, selejtes Hoffer-traktor. Szinte hihetetlen, hogy ilyen körülmények közepette Is határidő előtt kigyújtották például Nagyvisnyó valamennyi házában a fényt, volt olyan év, amelyben ugyanannyi pénzért négy megyében 87 helyett 114 tsz-ben végezték el a szerelési munkákat, leküzdötték az edelényi bánya- vízbetörést, túltették magukat a rudabányai körzetben tapasztalt földcsuszamlás által okozott veszélyen, viszonylag hamarosan a „kon- kurrens” ÉMASZ lett az ajánlójuk az. újabb megbízatásokra. OOO Deli István igazgató mondta, hogy „betörtek” már a pesti „piacra” is. a megyei igények mellett az ország legkülönbözőbb helyeiről annyi a kérés, hogy csupán egy részét teljesíthetik. 34,8 helyett tavaly 45,8 millió forintos termelési értékkel zárták az évet, s bár hosszú ideje megszokott munkájuk helyett többnyire újabb feladatokat kaptak, tetemes „iskolapénzt" kellett fizetniük, a nyereségüket mégis 2,6 millió forintra növelték. Esztendők óta tartó sikersorozatuk titka, hogy szűkös lehetőségeiken belül is megpróbálták mind vonzóbbá. marasztalóbbá tenni a vállalatot. Létszámuk jelentős része tartozik a torzs- gárdához, s ennek tagjai kipróbált, szorgalmas, ügyes emberek. Törekszenek szakmai, politikai tudásuk fejlesztésére, szívesen foglalkoznak egymással. Maguk nevelték a főmérnöküket, nemrég két társukat segítették a mesterlevél megszerzéséhez, most pedig újabb ötöt próbálnak sikeres vizsgához juttatni. Két brigád-, vezető a villamosenergia-, ipari technikumot végzi, mások tanfolyamokon tanulnak. Minden területen képzeté emberek dolgoznak már, t elképzeléseik szerint ilyeneket nevelnek 35 ipari tanuló» j ükből is. A korábbi esztendőhöz képest, tavaly megélénkült az újítási kedv, az ötletek jelentős megtakarításhoz vezettek. Szembetűnően csökkent az önköltség, továbbra is kedvező ajánlatok mellett, „áron alul" vállalkozhatnak egy-egy megbízatás teljesítésére. Lakókocsik vásárlásával biztosították 72 vidéken dolgozó ember kényelmesebb elhelyezését, Egerben új telephely kialakításába kezdtek, s ide költöztették máris segédüzemüket, régebbi, zsúfolt, egészségtelen műhelyeiből. A bérszínvonal emelésével főként a változó munkahelyen dolgozó, a többinél nehezebb munkát végző emberek keresetét javították. Nőtt a munkakedv, tavaly lényegesen csökkent az igazolatlan mulasztások száma, nem emelkedtek a balesetek. OOO Néhány héten belül — mint beszélik — végképp kiköltöznek az egri Zalár utcai központi telephelyről, a vállalat rangosabb épületbe teszi át a székhelyét. Korszerű segédüzemükben már foglalkoznak annak a gondolatával, hogy ezután előszerelt oszlopokat szállítanak majd a távvezeték-építésekhez. Az év végére megharminckétsze- rezik 18 esztendővel ezelőtti termelési értéküket. A tegnap avatott öt kiváló dolgozó egyike, „az öreg” Szabó Joachim nyugodt szívvel készül a búcsúra. A vál- lalata 18 éves. Minden tekintetben „nagykorú”..; Gyónt Gyula / VISON'ÍA 197tf. MAJ£0 1. (Kin Béla felvétek»..
