Népújság, 1970. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-21 / 117. szám

,Nagypénzű" emberek: Egy munkásdinasztia forintjai Míg birkóztam a kaptató-* val, Gárdonyi Géza sorai jutottak eszembe: „Az éle­tem gyötrő nyugtalanságok sorozata volt olyasmikért, amiket ha el is értem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrel­mekkel. Ne akarj semmi olyasmit, ami nyugtalanít.” Ellenpontként a munkás- családra gondoltam, akik­hez igyekeztem, rájuk, akik évtizedeken át nyugtalan­kodtak, küszködtek szebb­nek remélt holnapjaikért. Vajon mi a teremtő nyug­talanság ára, eredménye — morfondíroztam ma­gamban? ... Almássy Pál út 13. Két szoba összkomfortos, rnajd- hogy új családi ház, hozzá jókora telek. Az udvarról „kínálkozik” a szemnek a Szépasszony-völgy frisszöld panorámája. Üj György a kertben szorgoskodik: — Ezt szereztük, ezért nem ismertünk meghátrálást... — mutatja kis „birodalmát” — de hosszú sora van ám ennek! Felesége nemrég jött haza a gyárból, mégsem pihen, nagymosás közben találtam. A még otthon élő kisebb fiú — már ő is elmúlt húszéves —- segédkezik. Közösen gyor­sabban halad a munka. Az új, modem bútorokkal ízlésesen berendezett szoba-' ban elevenítjük fél Újék sor­sának krónikáját... ♦ Az apa ifjúkora háborús ifjúkor volt. 1943-ban szer­zett asztalos képesítést. Ad­dig megismerte a Horthy- rend pengőtlen kisember- sorsának minden keserű ízét. Kis rföldes szobából indult az életnek. Jobbat álmodni, jobbért viaskodni sem jutott ideje, mert idegen érdeke­kért — mint annyi mást — hajtották a frontra. 1945- ben. amikor hazatért, azt is nagy sikernek tartotta, hogy életben maradt. Innen, a majd holtpontról kellett kez­deni ... Az otthon szűk volt, éle­tet, jövőt akart alapozni. Dolgozni men/t az Egri Do­hánygyárba. A háború, az ifjúkor megannyi keserűsége megtanította látni, gondol- koni, az újat, a jobbat aka­rók oldalára állt: belépett a pártba. Nem érdekből — nem mint annyian; — csak elvből. Megmaradt munkás kisembernek. 1947-ben nő­sült. Egy apró, földes szoba jutott a fiatal párnak a szü­lői házban. Szórakozás? Jó konyha? Minderről lemond­tak. Tették holnapjaikért. _ Az első hónapokban n em pénzt, hanem élelmet és tüzelőt kaptunk a gyár­tól. Akkoriban ez mindennél többet jelentett. A „merni”? Annak a zsíros kenyérnek is volt íze, azért is meg kellett izzadni. ■. Jöttek a gyerekek. Több száj, több falat. S zsúfolód­ni még mindig a kis földes szobában. A házaspár saját otthonra vágyott: tágasra, Garbo mint statiszta Párizsban terjedő szóbe­széd szerint a 64 esztendős Greta Garbo állítólag haj­landó statisztaként közre­működni a Warner-cég „A Sphinx” című filmjében. A kis szerepet azért vállalja, mert szívességet akar tenni régi barátjának. Brad Guilford régiségkereskedő­nek. A film cselekménye négy hippi kalandjairól szól, akik mint zenészek vándorolják végig a világot. kényelmesre, egészségesre. Gyűjtötték a forintokat. Se mozi, se színház, se szóra­kozás. Helyette szabad idő­ben pluszmunka, becsületes „fusizás” a jövőért. Először a házhelyet vették meg, 1956 tavaszán. Aztán kezdeni az építkezést hatezer forint készpénzzel és konok szor­galommal, akarással. Egy kő­művesmester segített. Ö is építkezett: Üj József nála végezte az asztalosmunká­kat, ő meg cserébe jutányo­sán az építést. Másfél év múlva — igaz, vakolatlanul — állt á ház, a rég vágyott otthon. Addig minden dél­után dolgozott a házaspár: téglát hordtak, maltert ke­vertek; így is csökkentek a költségek. Maradt közel 10 ezer forint adósság: azt is meg kellett spórolni: nem tellett ruhára, különleges konyhára: — Mégis, annak a „véko­nyabb” falatnak jobb íze volt a legízletesebb ételek­nél is. A magunkéban fo­gyasztottuk ... ♦ Közben évek teltek. Nőt­tek a gyerekek. Szakmun­kásnak tanultak, az egyik géplakatos, a másik elektro­műszerész lett. Mindketten szüleik munkahelyéin, a do­hánygyárban helyezkedtek el. Egyik már elhagyta a családi otthont, megnősült. Az új családi házban hár­man maradtak, három kere­ső: — Mennyi az összjövede­lem? — En 2300-at; a felesé­gem 1700-at, s a fiam 1900 forintot keres havonta. — Hogy osztják be a fo­rintokat? — Egyikünk fizetése koszt­ra kell, a másikból ruház- kodunk. Most már erre is van lehetőség. Ebből a fize­tésből rendezzük a részlete­ket is. — Még mindig újabb vál­lalás? — Már csak a hűtőgép „térítése” maradt. De még mennyi minden kellene: job­ban gépesíteni a háztartást, parkettázni a szobákat... — S a harmadik fizetés? — Takarékba kerül, ha majd nősül a gyerek, legyen miből megalapozni az éle­tét. — A kert mennyit hoz a konyhára? — Nem kell a piacon vá­sárolnunk, ezért megéri bí­belődni vele. ♦ — Szórakozás? — Színház, mozi, kirándu­lások, legtöbbször együtt a szocialista brigáddal. — Külföldön jártak? — Talán majd jövőre, ed­dig még nem futotta, más­ra kellettek a forintok. — A legkellemetlenebb emlék? — Nem az ambíciók miat­ti lemondás, hanem a gye­rekkor értelmetlen nélkülö­zése. — Amit legszívesebben idézne ? — Unokám születése. Negy­venöt éves vagyak, s már egyéves a „másodfiam”,' — Spórolnak? — Nem szórjuk a pénzt, de nem is kuporgatunk: jó tudni, azt veszünk, eszünk, amit kívánunk. — Terveik? — Csinosítani, bővíteni az otthont. A verandából egy szobát kellene csinálni. — Most, hogy minden megvan, úgy érzi, elégedett? — Megérte éveken át akarni, küszködni. — A siker titka? — Az ambíció, az, hogy egyetértettünk, hogy nem is­mertünk meghátrálást... Gárdonyi sorai jutnak is­mét eszembe, s mellé kontrasztként egy munkás­dinasztia, Üjék nyugtalan, konok akarása; ők elége­dettek, amit elértek, azért megérte évtizedeken át ál­dozatot vállalni. Dolgoz­tak becsületes munkás­ként, tevékenykedtek a közért, s megalapozták kis „birodalmukat”: a Szép­asszony-völgyre néző kom­fortos otthont. Éltek, élnek harmoniku­san nyugtalanul, i épp ezért szép életet... Pécsi István 30 év után feléledt a nílusi rózsa Nem mindennapi ajándékot kapott munkaadójától egy fiatal leány. Főnöke hosszabb időt töltött Egyiptomban, s amikor hazatért, egy papír­zacskóba csomagolt száraz fücsomónak tűnő növényt adott át a következő szavak­kal: „Ezt a nílusi rózsát hoz­tam magának, Bözsike, őrizze meg gondosan. Az arab nép­hit azt tartja erről a rózsáról, hogy halhatatlan, s aki ilyet őriz, azt egész életében bol­dogság, szerencse kíséri Harminc esztendeje játszó­dott le ez a kis epizód. Bö­zsike nem sokkal ezután férj­hez ment, s a fővárosból Ta­tabányára költözött. Bár nem hitt a kabalának szánt aján­dék varázserejében, talán rendszereiéiből, vagy inkább emlékként megőrizte a száraz fűcsomót. A papírzacskóban búvó virág sokáig a fiókok mélyén hányódott, majd egy szép napon a sokféle kacat- t tál együtt a padlásra került. Három évtized nagy idő, s a növény gazdája már-már meg­feledkezett a birtokában levő kabaláról. Nemrégiben azon­ban egy botanikai szakkönyv lapozgatása közben a nílusi rózsáról irt cikk ragadta meg figyelmét. A cikk szerzője megerősítette, hogy ez a nö­vény szinte elpusztíthatatlan, s ha évek múlva vízbe rakják, újra feléled. A rózsa tulaj­donosa nem volt rest, felkutat­ta a padláson porosodó pa- pírzazskót, majd vízbe tette a pergamenné száradt levele­ket. Néhány óra múlva a ta­tabányai asszony tanúja lehe­tett a, regeneráció csodájának. A harminc esztendőn át Csip- kerózsika-álmot alvó növény feléledt, visszanyerte üdezöld színét, mintha csak az imént hozták volna a nagy folyam j valamelyik csendesvizű obié- I bői. Viharjelző szolgálat a Balatonon : ■ " rí;*­tjvj. W’ov.é.'.ji... Megkezdte — nyáron át tartó — munkáját a Központi Me- teorológiai Intézet viharjelző obszervatóriuma Siófokon. Képünkön: az obszervatórium diszpécsértornya. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Nyáron jól szórakozunk Minden ellenkező híresz­teléssel szemben, Magyar- országon táncdalénekesékből hiány van. Az Országos Rendező Iroda a nyári és őszi hónapok folyamán az ország minden megyéjében megrendezi a „Táncdaléne- kes kerestetik” vetélkedőket. Az első három vetélkedőt még a nyár elején lebonyo­lítják: május 19-én Egerben, majd Miskolcon és június 3-án Veszprémben. A vilá­got jelentő „deszka” tehát adva van... Sok sikert! Május 22-től június 8-ig — immár harmadízben — a Nahsville Teens együttes ér­kezik országos turnéra, a magyar beat-rajongófc által is megszeretett Ray Phillips vezetésével. Többék közt május 2i„ csütörtök k&jhTandzás IV. Egy oszlopra szerelt tele­fonhoz ballagott, lustán be­ejtett egy pénzdarabot az automata nyílásába, tárcsá­zott. Amikor a vonal túlsó végén felemelték a kagylót, csupán ennyit mondott: — A papagáj elrepült, de gyűrű van a lábán. Választ sem várva, a he­lyére akasztotta a hallgatót. Körülnézett, intett egy tar­ka-barkára mázolt négykere­kű, ütött-kopott valaminek, amin csak a „Taxi” felírat utalt arra, hogy mifajta tá­kolmány lehet, beszállt, egy vendéglő címét dobta oda a sofőrnek. A kocsi megugrott, szágul­dani kezdett. Ha akad a vi­lágán, ami a legtökéleteseb­ben fedi az „írott malaszt” kifejezés lényegét,-- akkor az a közúti közlekedési szabály­zat Kolumbiában. Különös tekintettel a bogotai taxisok­ra. A sebesség és a versen­gés. a „test test elleni já­ték” megszállottjai. A jelzé­seknek, az előírásoknak fity- tyet hánynak, nincs az a pénz, amiért egy bogotai taxis két kézzel fogná meg a kormányt. És miként haj­danán a párbajmániás né­met egyetemi ifjak a kard­vágások nyomaira az arcu­kon, olyan büszke minden bogotai sofőr a masinája száz vad összekoccanásban, istenkísértő előzésben szer­zett sebeire. A letört kilin­csekre, a behorpadt sárhá­ny ókra, a felszakadt motor­házakra, minden dicső harc emlékére. Mellesleg szólva, a helybeli utazóközönségnek is csak az ilyen viharvert járgányokhoz van bizalma. A vadonatúj taxi — aggo­dalmat kéjt. Az ép, a sértet­len — nemkülönben. Az ilyennek a sofőrje tapaszta­latlan kezdő, kedvenc cél­pontja a többieknek, okos ember olyan kocsiba ül be, amelyik már roncs, és nem olyanba, amelyik a közeljö­vőben, esetleg épp ennek a következő fuvarnak a során válik azzá. Ezúttal mindössze annyi történt, hogy amikor meg­érkeztek a vendéglő bejára­ta elé, a visszapillantó tük­rön egy fürt banán lógott, szuvenír egy utcai gyümölcs- árus volt standjából, és a bal oldali reflektor helyén csak egy darabka kábelvég lóbálódzott. Az utas elisme­rően veregette meg a sofőr vállát, kiszállt, fizetett, be­sétált a vendéglőbe, helyet foglalt, odaszólt az asztalok között bágyadtan andalgó pincérnek: — Egy chicát! — Mányáná — felelte álomkóros hangon a felszol­gáló, rá sem pillantva a vendégre. A „mányáná” pon­tosan azt a félórát jelenti Bogotában, mint Budapesten a ..rögtön”, Nápolyban a „subito”, Moszkvában a , szi- csász”. De jelenthet „hol- nap”-ot is. A forradásos arcú fiatal­ember tudomásul vette a választ, hátradőlt a Máikéin, behunyta a szemét, s né­hány perc múlva már éde­sen aludt. Néha elmosolyo­dott álmában, mint jól vég­zett munka után a tiszta lel­kiismeretű emberek. Jó kis idő telt el így, amikor csen­gő gyerekhang ébresztette fel: — Megjelenít a Libertad! Friss hírekkel a Libertad! Oampomanes úr nyilatkoza­tával a Libertad! koncertet adnak a salgótar­jáni, kecskeméti, nyíregyhá­zi, székesfehérvári, debrece­ni, miskolci, dunaújvárosi, pécsi, kaposvári, tatabányai, tatai és szombathelyi fiata­loknak is. A hazai együtte­sek közül az Illés együttes Koncz Zsuzsával július 1-től augusztus 1-ig, az Omega és a Neoton együttes közösen július 31-től szeptember 5-ig és a Metro együttes Zalat- nay Cinivei (sokan Saroltá­nak ismerik) június 1. és jú­lius 1. között szerepel az or­szág majdnem minden váro­sában. Idén is megrendezik a hagyományos országjáró műsort: a „Slágerhullám 70”-et. A Balaton partján, nyaralóknak is „helybe” vi­szik a szórakozást a „Halló, itt Balaton” széreplői július W, a forradás az arcán vö­rösen felizzott. Csúnyán el- káramkodta magát, földhöz csapta az újságot, félretaszí- totta a pincért, aki pedig már hozta a chicát, kirohant az ajtón. Lihegve pillantott körül, észrevett egy bérautót, amelyik kivételesen lépés­ben baktatott, mert a sofőr utasra vadászott. A fiatalemlbe felugrott a tragacs hágcsójára. — A repülőtérire, de gyor­san! A vezető sértődötten né­nézett rá, ilyet mondaná egy bogotai taxisnak! Aztán gázt adott... Tíz perc múlva a mesztác berobbant a repülőtér váró­csarnokába. Szétlökdöste ma­ga elől az embereket, átug­rott egy bőröndön, feldön­A mesztic szempillantás alatt magához tért a mély álom révületéből. A gyerek­hez ugrott, kikapott egy la­pot a kezéből, végigpásztáz­ta az első oldalt, tekintete megakadt egy kis híren. El­állt a lélegzete, homlokán hideg verítékcseppek ütöttek tötte a, volt tartományi kor­mányzó özvegyét, aztán még két buonaveaturai adomány- gyűjtő szerzetest is, perse­lyestül. Átrohant a termen, ügyet sem vetve az utána küldött szidalmakra. Amikor az irányító toronyhoz vezető folyosó üvegajtajához ért, 1 és augusztus 31-e között. A műsort a jól ismert Express együttes kíséretével Koós János, Kovács Kati, Aradszky László, Fenyvesi Gabi, Balázs Eszter és An­gyal János népszerű parodis- ta adja. Vidéken több városban szokatlan, még kísérleti jel­legű koncertet rendeznek, ahol a közönség egyszerre hallhat dzsesszt, beat- és soul-zenét, neves előadók tolmácsolásával. Kiemelkedő élményben lesz részük a május 14—15 —16-án sorra kerülő szé­kesfehérvári Inter Jazz Fesz­tivál látogatóinak is. Má­jus 20-án ismét a budapesti közönségnek énekel Ella Fitzgerald, a világhírű ame­rikai énekesnő. valaki útját állttá. öles ter­metű rendőr volt az illető. Magas szárú, fűzős cipő, fe­kete nadrág, patyolat ing­blúz, és a fehér derékszí-; jón akkora pisztolytáska, amiben egy kisebb költöz­ködést is le lehet bonyolí­tani. — Erre tilos az átjárási-— Elsta bian! — sziszegte a meszitic, és a következő másodpercben ökle nagyot csattant a hatósági közeg állán. A rendőr megtánto- rodott, aztán a falnak dőlt, lassan lecsúszott a keramit padlóra. Elájult. A merény­lő áldozata fölé hajolt, elő- ránágálta a tokból a Col- tot, belökte az üvegajtót, vé­gigfutott a folyosón, fél a lépcsőkön, benyitott az irá­nyítótorony rádiós szobájá­ba, s amint bent volt, rög­tön kulcsra zárta maga mö­gött az ajtót. Pisztolyoső meredt a helyi­ségben tartózkodókra. És eb­ben a pillanatban odakint félvijjogott a sziréna éles, kellemetlen hangja. A süvöl- tés még a párnázott ajtajú rádiós szobába is betört. — Uraim, aggodalomra semmi okuk! — szólalt meg a jövevény, bár zilált külse­je, égő szeme, a szírénázás, no meg a Colt nem támasz­totta alá nagy meggyőző erővel a szavait. — Békés szándékkal jöttem, ha oko­san viselkednek, nem lesz bántódásuk. Legyenek segít­ségemre egy üzenet közvetí­tésében, ha ez megtörtént, átadhatnak a rendőrségnek. Rendben van? Három ijedt fej bólintott némán. — Nagyszerű! — nyugtáz­ta az egyetértést a hívatlan látogató. — Melyik úr tart­ja a kapcsolatot az Avona társaságnak azzal a gépével, melyik innen nyoichuszonöt- kor indult Sao Paolo felé? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom