Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

Stratégia ~ »erm elősző vederetekbe» Termelni és eladni — hosszabb távon Vasártókosár Xmffor s visárfg KonrÜm lesrf IrSfSt renisanM ue#- >éd; mennyibe kerül? mostanábai s,yre többen firtat* Ják azt is; miért keriu ennyibe? Mi van az ár mögött... egyes kereskedők, vagy termelők manipulációja-e, vagy pe­dig valódi értéknövekedés? Erre szeretnénk választ adni cikksorozatunk mostani számában is. Ezért néztük meg, bogy... Wéhány érvve! ezelőtt az értékesítés nem jelentett gon­dot egyetlen termelőszövet­kezetben sem. Nem is jelent­hetett, hiszen mindenki any- nyit termelt a különböző ter­mékekből, mint amennyit a •tervszámok előírtak. Ma a gazdálkodás kötet­len, ugyanakkor áruit min­den közös gazdaságnak ma­gának kell eladnia. S nem könnyű feladat ez, különösen akkor nem, ha bizonyos cik- . kékből felesleg is mutatko­zik. Néhány közös gazdaság el­nökével arról beszélgettünk, hogy gazdaságuk termelési szerkezete mennyiben igazo­dik az értékesítési lehetősé­gekhez, hogyan tudják ter­mékeiket biztonságosan érté­kesíteni — hosszabb távon is. O O O O Vígh László, a tenki Béke Tsz elnöke; — A mi szövetkezetünknek mindössze 1400 hold a terü­lete. így a fejlesztésre szánt anyagi eszközeink sem túl nagyok, s nagyon meg kell gondolnunk, hogy mihez kezdnük. Annyi bizonyos, hogy szakosodás nélkül ma már alig lehet az egyről a kettőre haladni. Mi a sertés és szarvasmarhatenyészté­sünket fejlesztjük. Ügy lát­juk, hogy mindkettőnek, de különösen a szarvasmarhá­nak biztos piaca lesz — táv­latban is. — Miből lehet erre kö­vetkeztetni? — Egyrészt a hazai piaci igényekből másrészt pedig rendszeresen figyeljük, hogy külföldön miként alakul a fogyasztás., Emellett persze az is döntő, hogy a szövetke­zet belső adottságai milye­nek. Nálunk például az ál­lattenyésztés fejlesztése bi­zonyos ellentmondásokat is szül. — Miképpen? — Nagy a taglétszámunk, az állattenyésztéshez viszont kevés munkaerő szükséges. Éppen ezért zöldségtermesz­téssel is kell foglalkoznunk. — Ez mennyiben kifize­tődő? — Megmondom őszintén, a búza például többet hozma. Éppen ezért most azon kell gondolkoznunk, hogy a zöld­ségtermesztést miképpen tud­nánk gazdaságossá tenni. Ta­ndíj/ korán tudtunk a para­dicsommal megjelenni a pia­con, s ez többlethaszonnal járt. A mennyiség viszont kevés volt. Az idén növeljük — körülbelül duplájára —, a fólia alatti termesztést, s így korán is nagyobb mennyisé­get tudunk biztosítani. — Véleménye szerint ter­mékeik közül miből lehet — távlatban — feleslegre szá­mítani? — Búzából. — S mit fognak tenni? _ Ha esetleg lemenne a b úza ára, akkor többet hasz­nálnánk fed takarmányozási célokra. o o o o Juhász Jenő, a tamamérai Tárnámén te Tsz elnöke: — Nálunk az állattenyész­tés a fő profil. Közös vállal­kozásként hozzákezdtünk egy sertéstelep építéséhez, amely 6500 hizót bocsájt ki évente. Ebből mintegy 1600 jut ami szövetkezetünkre. Ez hat­százzal több, mint a jelenlegi állomány. — Tudják-e biztonságosan értékesíteni a sertést? _ Ügy érzem néhány évig ige n. Különösen azért, mert a közös vállalkozás több előnnyel jár. Olcsóbb a ter­melés, jobb a minőség, tehát nagyobb a haszon is. — S később, ha több lesz a sertés? — Akkor se esünk kétség­be. Egy korszerű telep mel­lett^ lehet egy korszerű fel­dolgozó üzemet is építeni. — Az állattenyésztés mel­lett milyen távlati elképzelé­seik vannak? Más termékek biztonságos értékesítésére? — Azzal azt hiszem min­den termelőszövetkezeti ve­zető tisztában van, hogy a jövőben egyre inkább igazod­ni kell a vevő, a fogyasztó igényeihez. Csak azt lehet majd eladni, ami egészen ki­váló minőség. Mi éppen ezért a minőségi termelést helyez­zük előtérbe. — Mit ért ezalatt? — Ki kell választanunk a talajviszonyainkhoz legmeg­felelőbb fajtákat a növény- termesztésben, s tudományos alapon kell termelnünk őket. Szerintem a jó árunak min­dig van vevője a piacon. S ha jó árut állítunk elő, plusz növeljük a hozamokat, akkor később is meglesz a kellő haszon. Többet, de főleg jobban — talán így fogal­maznám meg távlati értéke­sítési tevékenységünket O O O O Széli Ferenc, a pétervásá- ri Gárdonyi Tsz elnöke; — Azt hiszem, az teljesen világos, hogy ha egy ter­mékféléből sok van a piacon, akkor a vevő válogat. Tudn; kell tehát, hogy a vevő mi lyen árut akar vásárolni. Éppen ezért a jövőben sok­kal nagyobb gondot kell for dítani a piackutatásra. — A gyakorlatban miként lehet ezt megvalósítani? Hi szem a termelőszövetkezetek­nek nincs ehhez külön ap­parátusuk. — Egyrészt jobban kell tá maszkodnunk a nagykeres­kedelmi vállalatok piackuta­tásaira, másrészt pedig azért mi is tudunk bizonyos infor­mációkhoz jutni. A FAO- adatok például kellően tük­rözik a külföldi fogyasztás tendenciáit, s erre is lehet alapozni. A termelőszövetke­zeti területi szövetségek is megbízható adatokkal ren­delkeznek. Nemcsak piaci vo natkozásban, hanem a köz gazdasági ösztönzők várható alakulásáról is. A távlati el­képzeléseket ezekhez az in­formációikhoz érdemes ala­kítani. — Az információk tehát mutatják, hogy mivel lesz ér­demes foglalkozni. Nern^ biz­tos azonban, hogy ettől a termek olcsóvá, piacképessé válik. — Természetesein. A továb­bi lépés az, hogy az illető közös gazdaság kiválasztja a neki legmegfelelőbb árucik­keket, lehetőleg minél keve­sebbet, s azt termeli. Lénye­gesnek tartom ugyanis, hogy minél kevesebb termék le­gyen. Egy közös gazdaság ne szatócsbolt legyen, hanem ko­moly üzem, ahol kevés áru termelnek, de azt rendkívü olcsón és jó minőségben. A korszerű technológiával, a modem gépekkel ugyanis ol­csóvá lehet tenni a termelést — Mi az ön szövetkezeté nek értékesítési „stratégiá­ja”, ha mondjuk dömping van bizonyos termékből? — Olyan olcsón akarunk termelni, hogy nekünk mér akkor is legyen haszon egv cikken, ha másnak már ncn: nagyon van. Persze ehhez az olcsóságon kívül még a jó minőség is szükséges. Kaposi Levente Ki fizeti a reprezentatív csomagolás költségeit...? Aki arra szavaz, hogy ál tálában a vásárló fizeti meg... az nyert De nem is ez a fontos, hiszen, ha kul­turáltabb, praktikusabb cso­magolásban kapjuk az árut és főleg elfogadható áron, az csak öröm és kel­lemes érzés. Ezzel valóban csak nyer­het a vásárló; nem ömlik ki az ecet nem kenödik a sajt nem szóródik szét a tea... sok bosszúságtól mentheti ez meg a vásárlót az ízléses, korszerű csomagolás. Sajnos, jó néhány esetben úgy tűnik, hogy a csoma­golás mintha nemcsak az árut takarná, hanem az ár­emelést is. Hozzátehetjük... az indokolatlan áremelést. Bár a szabad áraknál „egye­lőre nem lehet semmit ten­ni” mindenki olyan árat ír­hat az árura, amilyet akar... illetve amennyiért el tudja azt adni. Ez különösen ab­ban az esetben okoz gondot amikor kénytelen-kelletlen meg kell venni ezt az árut is, annyiért, amennyiért ad­ják, mert nincs olcsóbb, egy­szerűbb csomagolású helyet­te. Volt például kezdetben — nem is olyan régen — ét­ecet literenként 5,50-es áron. Vitték ... szerették, de most hiába keresik. Van viszont helyette műanyag flakonban „háromnegyedes” étecet, de már 9 forintért Igaz, a cso­magolás eldobható... de mi­ért kell a vásárlónak „el­dobni” literenként 5—6 fo rintot amikor a háziasszo­nyok nem ragaszkodnak... főleg ilyen áron... a mű­anyag csomagoláshoz. Kérdezhetné persze az ember; miért nem rendel­nek az ugyanolyan minősé­gű üveges, olcsó ecetből? A kereskedő csak elnézően mosolyog az ilyen naívsá gon... akkor semmilyen ecetet nem küldenének, mert rendszerint nem gyártják to­vább a régebbi olcsóbb árut. Ez a tapasztalat... Félreértés ne essék, nem az ízléses, praktikus csoma­golás elterjedését panaszol­ják a vevők. Legyen ilyen reprezentatív csomagolás is, de ne az egyedüli. Legyen olcsó ecet üvegben és legyen bordás, fehér műanyagfla­konban is vagy színesben ... de választani lehessen a ve vőnek az olcsó és a csoma­golás miatt drágább áru-kö­zött Látok ízléses műanyag zacskóba csomagolt sajtot — Mennyi az ára? — ötvenkét forint kilón­ként — ötvenkét forint? És ki­mérve „lédig” áruként? — Ügy negyvenhét forint — Melyiket veszik szíve­sebben? — Ki ezt... ki azt. Az ol­csóbb ... a csomagolatlan ritkábban kapható. Veszik te­hát a csomagoltat Abból van... Hasonló a helyzet a szá­raztésztáknál is. Sem a kereskedők, sem a vásárlók nem értik miként lehet három-négyforintos lisztből és akár nyolc tojás hozzáadásával is kilónként negyven forinton felüli árat „kihozni” a reprezentatív csomagolás ürügyén? Sőt! Most jött ki az „eperlevél” a Miskolci Hű­tőház készítménye, amely már ötven forintot kóstál ki­lónként ötven forint egy kiló tész­táért ... csak mert a név, a csomagolás tetszetősebb. Vagy csak azért, mert le­het?... Nemrég ugyanis megint áthúzták rajta az árat és öt forinttal növeke­dett a kilónkénti ára. A csomagolási, elnevezési és egyéb változások áreme­lési „módszereire” talán elég­gé jellemző példa a Ceylon tea esete, öt deka tea van a dobozban, ára 17,50. A tea ára 8,50 forint. A doboz, il­letve a csomagolás tehát többe kerül, mint a benne levő áru. De ezt a vásárló nem tudja ... neki összesen­be számolják a teát. Így kal­kulálták az árát... így ad­ják eL A fémdobozba csomagolt olasz Carthage étolaj ára 30 forint félliterenként, a magyar étolaj ára műanyag flakonban ennek a fele. Talán egyik példája ez an­nak, hogy a csomagolás nem feltétlenül áramelő té­nyező ... de ez viszonylag ritka eset. Sajnos... Leg­többször nincs meg a repre­zentatív csomagolású árunak a szerényebb, olcsóbb válto­zata, ahol az áru minősége ugyanaz és a vevő dönti el, hogy a színes nyomású, ma­nökenekkel díszített doboz­ban veszi-e meg ugyanazt az árut, vagy szerény, de praktikus, olcsóbb csomago­lásban. Mivel nincs Ilyen válasz­ték ... vagy legalábbis nem minden esetben, azért tűnik ellenszenvesnek sok vásárló számára a rikító, többszín- nyomásos doboz, vagy fla- koa Tapasztalják, hogy sok­szor nemcsak az árut cso­magolják ezekbe... hanem burkolják vele az áremelést, s ezzel a vásárló becsapását is. Engedjék meg a vásár­lóknak, hogy ők döntsék el, színes dobozt akarnak, vagy olcsó árut... legyen mind­kettő, hadd lehessen válasz­tani. Kovács Endre Tóbiás Dénes jóké­pű, magas, erős, értel­mes fiatalember volt. A harmincas évek kí­nosabb végénél tartott, foglalkozására nézve üzletvezető, de elsősor­ban mindenekf elett halálosan szerelmes volt feleségébe, szüle­tett Krusnyák Matild- ba. Ez már így ment tíz esztendeje, és a szere­lem nem csökkent, ha­nem napról napra fo­kozódott. Maga az asszony ső- tálan, színtelen, szag­talan, se nem kövér, se nem sovány, seszínű nő volt, az a típus, akinek hatszor mutat­kozik be az ember, míg végre teljesen el­felejti. Néha együtt voltunk valamelyik vendéglő­ben, ilyenkor Dénes elemében volt. Semmi másra sem figyelt, csak az asszonyra, és elárasztotta kérdései­vel: — Jól ülsz, szivem? Nincs itt huzat? Hogy ízlik a hús? Nem innál egy kis bort? Ne hoz­zam be a kabátodat a ruhatárból? Nem fogsz Megfázni? Hozzak egy ^RÁLyHfGYi Pál* AJÖI lÉllK párnát alád? A férfi nem volt megelégedve a lakás­sal, mert huzatos volt és földszinti, ami hely­telen, tehát eladta és OTP-kölcsönt vett fel, nagy erőfeszítéssel vett egy öröklakást, ami sokkal kényelmesebb. Boldog volt, mert tudta, hogy az új la­kásban az asszony jó­kedvű lesz, mert a nők szeretik a szép lakást, az ékszereket, meg a központi fűtést. Hogy a boldogság teljes legyen, az asz- szony kapott gazdag külföldi rokonaitól egy Volkswagent, de nem igazi boldogság az au­tó, ha Matild nem tud vezetni. A férj azonnal átlátta a helyzetet és szerzett egy sofőrt, aki jó szóért vállalkozott arra, hogy megtanítja Matildot vezetni. A negyedik lecke után az asszony közöl­te férjével a tényál­lást: — Dénes, meg kell mondanom neked, hogy beleszerettem a sofőrbe, vagyis Laciba, ö is szeret engem, és ezért én még ma be­költözöm egyszerű kis négyes társbérletébe. A válópert indítsd meg te, mert nem tudok nélküle élni él nem is akarok. A férj sírt, mint egy lány, egy egész Matild omlott össze benne. Mindenkit érhet sofőr, és a szerelem nem életbiztosítás. Két héttel az esemé­nyek után véletlenül találkoztam Matilddal és új vőlegényével egy egyszerű vendéglőben. Meghívtak az asztaluk­hoz és ebédelni kezd­tünk. Az asszony izgatot­tan leste új szerelmé­nek minden pillantá­sát. Szemlátomást bol­dog volt. A férfi csak velem beszélt, hosszan mesél­te so] őr élményeit. és amikor a nő bátortala­nul közbeszólt, olyano­kat, hogy „igen" meg „úgy volt”, az új vőle­gény ráordított: — Nem szeretem a duettet, fiam. Már ezerszer megmondtam, hogy ha én dumálok, ne szólj bele! És miért nem eszel? Én már ré­gen befejeztem, te meg csak piszkálsz az étel­ben! Nem fogom po­tyára fizetni a drága ebédet... — Igen... bocsáss meg, szívem, ne hara­gudj, kicsit elgondol­koztam — igy Matild. Ez így ment az egész ebéd alatt. Persze, a férfi nem volt mindig ilyen finom, alkalma­zott erősebb kifejezése­ket is. A feketekávé­nál, ismert tapintatom­mal, megkérdeztem az asszonyt: — Furcsa az élet. Volt férje a csillagokat naponta lehozta magá­nak az égről, örökla­kást szerzett a földön, ami nehezebb, a gon­dolatait leste, én tu­dom legjobban, meny­nyire szerette magát. Mi volt az mégis, ami hiányzott a házassá­gukból? — A gyengédség. úti Építő Vállalatnak az élőmunkákhoz ötezer tonna hengerlést kavicsra, kereken ezer tonna nemes zúzalékra van szüksége. A közelmúltban területi operatív bizottság alakult Heves megyében a feladatok sorrendiségének meghatáro­zására, a munkák koordiná­lására, segítésére. Már fel­vette a kapcsolatot az or­szágos bizottsággal is, hogy — ha némi késéssel, de — hozzáláthassanak végre az útjavításokhoz. Remélhető, hogy a Heves megyeiek ké­rése kellő megértésre talál Budapesten, az országos programban feltétlenül a fontosabb munkák közé ke­rül legalább a 3. számú fő- közlekedési út javítása, s ehhez — több más segítség mellett — például a recski kőbánya az alföldi, Tiszán túli, békési részek helyett elsősorban inkább a közeleb­bi Heves megyei szakaszok­ra küldi a kért anyagot. A tél okozta károk hely­reállítása mellett folytatják a 3. számú út rekonstrukci- ját, korszerűsítését, megva­lósítják a mátrai út még hátralevő programját Az előbbin — ha a postakábel áthelyezését időben elvégzik — Kápolnától egészen Zsóri- fürdőig haladnak előre. A Gyöngyös és a parádi el­ágazó közötti 17,9 kilométe­res szakaszon Mátrafüredtől a Sás-tóig terjedő részen az új nyomvonalak befejezett földmunkái után a burkolat építését végzik, másutt pe­dig a még mintegy húsz százalékban hiányzó burko­latot helyezik el. Ugyanekkor szeretnék ki­javítani a felnémeti Tárká- nyi utat, amelyet a nagy bervai igénybevétel rongált meg észrevehetően, s ha ugyancsak késedelem nélkül áthelyezik a postakábeleket: még ebben az évben 14 mé­teresre szélesítik, korszerű, tartós aszfalttal burkolják az egri Lenin út vasútállomás­tól a székesegyházig terjedő szakaszát. (gyóni) vasárnap A tél országszerte jelen­tős útkárokat okozott erő­sen megrongálta a Heves megyei szakaszukat is. Mint a KPAÍ Egri Közúti Igazga­tóságának vezetőjétől. Mol­nár Károlytól és Kálmán István főmérnöktől pénte­ken értesültünk: „szűkebb hazánkban” az előzetes becs­lések szerint mintegy 10 mil­lió forintos érték vált a fa­gyok áldozatává. Megyénk föhálózatán hoz­závetőlegesen 27, alsóbbren­dű útvonalain 25 kilométe­ren szükségesek a rendkívüli javítások. Egyedül a 3. szá­mú főközlekedési úton 18 kilométernyi szakasz követel sürgős munkát másutt Recsk térségében, a mátra- ballai úton, Eger és Szarvas­kő között Szucson, Péter- vásárán. Szentdomonkoson, Tamaleleszen, Tenk—Dor- mánd között illetve a dem- jéni bekötő részen, az eger- szalók—verpeléti, tarna- szentmária—egerszóláti, nősz vaj—bogácsi vonalon kell ki­sebb, nagyobb feladatokat elvégezni mielőbb. Jóllehet még januárban megkezdték a megviselt utak foltozgatását — lényegesebb javulásról egyelőre nem be­szélhetünk, észrevehetőbb változásokra csupán azután számíthatunk, ha a kátyúk kiszáradnak, s a „tömő­anyagot” tartósabban a he­lyére lehet építeni. Az útjavításokat egyéb­ként nemcsak efféle foltoz- gatóssal akarják elvégezni — hanem alaposabb kar­bantartásokra is sort keríte­nek. Az alsóbbrendű háló­zat megrongált 25 kilométe­réből húszon a KPM Egri Közúti Igazgatósága házilag gondoskodik a javításról, míg a többi szakaszon — ide számítva a főhálózatot is — az egri, a debreceni Közúti Építő Vállalat és a Betonút­építő Vállalat dolgozik majd. E három vállalat — a ter­vek szerint — már a jövő hétfőn, március 23-án elkez­dené a munkát, ha az ehhez szükséges építőanyagot biz­tosítani tud iák. A debrece­nieknek Halmajugrától avé- csi elágazóig összesen 8,5 | ezer tonna kő, 700 tonna bi­tumen kellene, s ahhoz, hogy elképzeléseiknek megfelelően haladhassanak, az egri Köz- 11 i'öbb mint 10 milliós útkór Heves megyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom