Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-12 / 60. szám
Hozzászólás az „Értük vág' ellenük?” című cikkünkhöz Betartani és betartatni a „játékszabályokat” „Jóska üzeni Egerszólátről...!” A mindentudó agronómus □ Moszkvics a patakban □ Rekorder a Mironovszkaja □ Kétszáz liter bor vándorlása vegyes Érzelmeket ébresztett bennem a Népújság március 1-i számában megjelent „Értük vagy ellenük?” című cikk. Miért Voltak vegyesek érzelmeim? Mert a munkaerő-vándorlás valóban súlyos problémákat okoz az állami iparnak. Ennek ellenére én is azt mondom: hogy a dolgozók maguk válasszák ki munkahelyüket, hiszen munkavállalási jogaikat törvény biztosítja. Az „ellentábor”, mint olvastam, tudja: hogy a vállalatvezetők okai mindennek, mert a munkaerő-csábítást a vállalatvezetők kezdték. Ha ez így van, akkor viszont nem értem, hogy az „ellentábor” miért nem élt vétójogával. „A vállalatvezetők megszegték a szocialista bérezés elvét” Ez rendkívül súlyos vád a vállalatvezetőkre, és ha volt ilyen — bizonyára volt — miért nem vonták felelősségre ezeket a vezetőket? Népgazdaságunk tervszerű fejlődésének az egyik fő kérdése a helyes arányok betartása. Az arányok betartását követeli meg a vállalat tervszerű és gazdaságos vezetése is. A munkaeszközök leggazdaságosabb kihasználásához tartozik egy optimális létszám. Ha ez a létszám csökken, romlik a gazdaságosság is. És van egy minimális létszám, amellyel az eszközök kihasználása már nem biztosít nyereséget Az egyik baj tehát azzal kezdődik, hogy a vállalatok még a minimális létszámot sem tudják biztosítani. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének felszólalása szerintem ezekre a vezetőkre vonatkozott akik a munkaerőhiányra hivakoz- va szinte hisztériát csaptak. Ez válóban élő gond és segíteni úgy lehetne rajta, ha a vállalatok - fejlesztik a technikát és a termelést létszámnövelés nélkül emelik A MI GYÁREGYSÉGÜNKNEK az Öntödei Vállalat egri gyáregységének is az az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a nehéz fizikai munkát további gépesítéssel csökkentse. A fluktuáció sajnos, nálunk 1969-ben meghaladta a 90 százalékot. Főleg a segéd- és betanított munkások mentek el. Az öntödék munkaerő-ellátottsága rendkívül rossz. Ennek egyik rv. Ismétlem, nem vagyok biztos benne, hogy Martov az élső ülésen beszélt-e, csak azért említettem meg őt, hogy elmondjam, hogyan beszéltek. Beszéde után a munkások äz' ülésterem előtti helyiségben zordan mondogatták: — Lám még Martov is! Pedig „iszkrás” volt! Az értelmiségi elvtársak renegáttá válnak. Szépen, szenvedélyesen és élesen fogalmazva beszélt Sósa Luxemburg, kitűnően forgatta az irónia fegyverét. De íme, felsietett az emelvényre Lenin, és raccsolva megszólalt: — Elvtársak! — Ügy rémlett, rosszul beszél, de egy perc múlva engem is, akárcsak a többieket, magával ragadott a beszéde. Először hallottam a politika legbonyolultabb kérdéseiről ilyen egyszerűen beszélni. Nem próbált ő szép mondatokat szerkeszteni, hanem . i'.nden szavát mintegy a te- ayerén nyújtotta át, bámulatos könnyűséggel tárva fel a szó pontos értelmét. A szokatlan élményt nagyon nehéz érzékeltetnem. Kezét előrenyújtotta és kissé felemelte, tenyerében mintegy mérlegre tette minden egyes szavát, kirostálta £ ellenfelek mondatait, s elük szegezte a maga meg- fcző állításait, bebizonyítva,, oka többek között, hogy a kereseti arányokat más iparághoz viszonyítva helytelenül alakították ki, szinte lejáratták a szakmát, így évek óta rendkívül nagy gond a munkaerő utánpótlása. A vállalatvezetés mindent elkövet a törzsgárdatagokért, de sajnos, a lehetőségek korlátozottak. Hogyan lehetne előbbre lépni? Az egyik módja lehetne, hogy a belső tartalékok feltárásával az eddiginél is komolyabban kellene foglalkozni. Közgazdasági elemzésekkel kell meghatározni a termeléshez szükséges létszámot is. A gazdasági reform bevezetésével néhány „zsilipet” szándékosan hagytak nyitva. A munkaerő-gazdálkodás zsilipjeit azonban akkor is felhúzták, amikor nem kellett volna, s így az árterületeken kívülre is kiengedték a vizet KONKRÉT PÉLDÁT a bizonyítására: számtalan mezőgazdasági és kisipari szövetkezet hiányos technikai felkészültséggel, szakember nélkül különböző ipari tevékenységbe kezdett. Nem értettek a bér- és munkaügyi gazdálkodáshoz, ellenben az üzemektől elcsábított dolgozóknak kétszeresére emelték a fizetésüket Szerintem itt kezdődött a baj. Több olyan esetet is ismerek, amikor egy-egy jó szakmunkás, aki már bonyolult automata gépeken is dolgozott kilépett a vállalattól és elment a termelőszövetkezetbe, ahol egy kimustrált esztergapadon csavarokra vág menetet És ezért a munkáért kétszer annyi fizetést kan. mint korábban a vállalatnál. Megjegyzem, hogy az nem baj, ha esy dolgozó többet akar keresni, de az Két és fél éve működik a kiváló áruk fóruma, amely eddig öt pályázaton 457 kiemelkedően jó minőségű és esztétikai tulajdonságú cikknek ítélte oda a megkülönböztető minősítő jelet. A kiváló „árujelöltek” most a tavaszi fórumra készülnek. A vállalatoknak ugyanis hogy a munkásosztálynak joga és kötelessége a maga útján haladni, nem pedig a liberális burzsoázia mögött vagy akár mellett kullogni — mindez szokatlan volt, és úgy hangzott, mintha ő, Lenin nem magától, hanem valóban a történelem akaratából mondaná. Beszédének egyöntetűssége, nyíltsága és ereje, egész lénye, amint az emelvényen állt, mintha egy klasszikus műalkotás lett volna, amelyben megvan minden, és semmi sem felesleges. nincs díszítés, és ha van is, nem látszik, ugyanolyan természetes és nélkülözhetetlen. mint az arcon a két szem, a kézen az öt ujj. Rövidebb ideig beszélt, mipt az előbbi szónokok, a hatása mégis jóval nagyobb volt; nemcsak én éreztem ezt, a hátam mögött lelkesen suttogták: — Milyen tömören beszél. így is volt; minden érv önönmagától, a benne rejlő erőtől bontakozott ki. A mensevikek nem átallották kimutatni, hogy Lenin beszéde kellemetlenül érinti őket, ő maga pedig több mint kellemetlen. Minél meggyőzőbben bizonyította annak szükségét, hogy a pártnak fel kell emelkednie a forradalmi elmélet magaslatára, mert így lehet minden szempontból ellenőrizni a gyakorlat helyességét, annál dühösebmégis nevetséges, hogy az anyagi juttatásokban egy több ezer dolgozót foglalkoztató üzem, vállalat egy közepes képességű termelőszövetkezettel sem tud versenyre kelni. A másik oldala a dolognak: amíg a jól szervezett állami vállalatok a termelékenység növelése érdekében még percekért is harcolnak, addig az üzemekből elcsábított kitűnő szakmunkások kimustrált gépeken meneteket vágnak. Sok tehát a gond, a baj. Ezeket a gondokat a felettes szervek is ismerik, ezt bizonyítja, hogy kormányunk már eddig is több intézkedést hozott a termelést, a vállalatvezetést gátló tényezők megszüntetésére. De hogy előbbre tudjunk lépni, hogy lényeges minőségi és mennyiségi változás történjen, még több központi in-, tézkedésre van szükség, hogy a konjuktúra-lovagok ne jussanak munka nélkül nagyobb órabérhez, ne rontsák meg a törzsgárda hangulatát. BEFEJEZÉSKÉPPEN: a munkaerő-vándorlás bonyolult, összetett kérdés. Megoldásához — legalábbis szerintem — bizonyos központi intézkedésekre van szükség, másrészt pedig a gondokat, a problémákat a dolgozókra, a törzsgárda tagjaira támaszkodva kell a vállalatvezetőknek megoldaniuk. A gazdaságvezetők pedig akkor geeítenek üzemeiken, vállalataikon, s egymáson, ha valamennyien betartják, illetve betartatják a „játékszabályokat”, a szocialista bérezés elvét Hcsz János az Öntödei Vállalat egri vasöntödéjének gyáregységvezetője március 31-ig kell bemutatniuk a mintadarabokat minőségvizsgálatra a KERMI- hez, amelynek véleménye után dönt az esztétikai zsűri. A minden tekintetben kifogástalannak tartott termékeket májusban mutatják be a közönségnek. ben szakították félbe beszédét — A kongresszuson nincs Helye filozófiának! — Ne tanítson minket nem vagyunk gimnazisták! Különösen egy szatócsképű, szakállas, magas termetű ember ágált; padjából felugorva, dadogva kiáltozta: — ö-össze-es-küvők... Ö- összeesküvést játszanak! B- blanquisíák! Rosa Luxemburg viszont bólogatott s az egyik következő ülésen alaposan megmondta a magáét a men- sevikeknek: — Maguk nem állnak a marxizmus alapján, hanem ülnek, sőt, fekszenek rajta. Az ingerültség, a gúny, a gyűlölet dühös, forró szellője fújt a teremben, a tekintetek százai különféle módon világították meg Lenin alakját. Nem lehetett észrevenni, hogy az ellenséges támadások felizgatják: hévvel, de nyomatékosan, nyugodtan beszélt; néhány nap múlva megtudtam, milyen árat kellett fizetnie külső nyugalmáért. Nagyon furcsa és bántó dolog volt, hogy csak emiatt a természetes gondolatmenete miatt ellenségeskednek vele: a párt csak az elmélet magaslatáról ítélheti meg világosan a soraiban keletkezett nézeteltérések okait Az a véleményem alakult ki, hogy a kongresszus mindé» — Szikéra János kint lesz a Laposon — mondta a fiatalember, akit megállítottunk Plastovee (vagy más- pékken Palásti) község fő utcáján. A Lapos, valóban sík vidék a Litva patak túlsó partján, de oda eljutni kétféleképpen lehet. Vagy nekivág az ember a patak széles, de nem mély, kavicsos medrének, vagy négy kilométert került a műút felől. A patakot választottuk. A víz fodrozott a kavicsos meder felett és nem olyan mély volt, mint azt kalauzunk mondta: sokkal mélyebb! Ám a Moszkvics megmutatta, hogy mit tud. Kirántott bennünket a túlsó partra... Nyomozás telefonon A Laposon két állatgondozó fogadott. Szívélyesek és barátságosak. Katonatörténetek sorakoznak egymás után és nevek: az őrmesterek, hadnagyok, parancsnokok nevei. Mind magyar volt és Heves megyei. Telefonon keressük az elnököt, de nyoma veszett. Gál János, az agronómus viszont jelentkezik a vonal túlsó végén. „Jöjjenek csak, majd várom magukat egy zöld, vaskerítéses háznál.” És várt... A felesége is kint állt a hideg időben, s a szobában percek alatt a barátság melege fűtött valamennyiünket. Egerszólát? A fényképek? A zárszámadás? A vendégfogadás? Kell-e minderről beszélni .... — Nagyon kikaptam idehaza Dér Jóskáék miatt, — Csak nem? — Ügy bizony mert én ott voltam a zárszámadásukon) látja, itt ülök nagykabátban az elnökségben.), de ők nem jöttek el, pedig én nagyon akartam, hívtam őket. — A Jóska azt üzeni Egerszólátről, hogy nem jöhettek, mert hófúvás, meg miegymás akadályozta őket... napja új és új erőt ad Leninnek, frissebbé, biztosabbá teszi, beszédei mindennap egyre súlyosabban hangzanak, s a kongresszusi tagok egész bolsevik csoportja eltökéltebbé, keményebbé válik. Az ő beszédein kívül majdnem ugyanígy feltüzelt Rosa Luxemburgnak a mensevikek ellen irányuló remek, metszőén éles beszéde. Lenin a munkások között töltötte szabad' perceit, óráit. életük legaprólékosabb részleteiről is kikérdezgette őket. — No, és a nők? Felőrli őket a háztartás? De azért csak tanulnak, olvasnak? A Hyde Parkban néhány munkás, aki először látta Lenint, kongresszusi magatartásáról beszélt. Egyikük jellemzően ezt mondta: — Lehet, hogy van itt Európában egy másik, ugyanilyen okos emberük a munkásoknak, Bebel vagy még valaki, nem tudom. De, hogy létezne még egy ember, akit én így, egyszerre megszerethetnék, azt nem hiszem! Egy másik munkás mosolyogva hozzátette: — ö a mi emberünk! Volt, aki ellene vetette: — Plehanov is a mi emberünk. És hallottam a találó feleletet: — Plehanov a tanítónk, a gazdánk, Lenin viszont a vezérünk és elvtársunk. Az egyik fiatal legény tréfásan megjegyezte: — No, Plehanovot szorítja a cipő. 'Folytatjuk.) — Akkor jól van... — és megnyugszik Gál János, de azonnal hozzáteszi: Amikor az idő engedi, várjuk, nagyon várjuk őket! Négy éve kezdődött. . . Egy kis történelem: a két termelőszövetkezet barátsága — határokon keresztül — négy esztendeje kezdődött. A palástiak libákat kaptak Egerszólátről. S ennek a nyomát magunk is láttuk a faluban. Igaz, ma már csak a háztájiban található liba, de ott azután „nagyüzemi” mennyiségben. A Litva patak festő palettájára kívánkozó képet mutatott a csendesen fürdőző libákkal. Az utcákon nehéz közlekedni, mert a harcias gúnárok „csatába” viszik a ludakat a gépkocsik, a gyalogosok ellen. Ma inkább csirkével foglalkozik a plastovcei termelőszövetkezet. Januárban kapták az első szállítmányt, 12 ezer csirkét Bábolnáról. Az állami gazdaság saját, jól fűtött teherkocsiján vitte Szlovákiába a baromfit Most a második szállítmányra várnak — türelmetlenül. A palásti termelőszövetkezetet vetőmagszaporító gazdaságnak jelölték ki. — És a tapasztalat? — mondom, de Gál Jánosnak több se kell, azonnal sorolja, érti: — Nálunk tavaly a Mironovszkaja remekelt. Hektáronként 38—40 mázsát is adott. A Bezosztája valahogyan nem sikerült a környéken, nálunk sem. Az okát nem tudtuk megtalálni.., Pörkölt — konzervből Hátranéz, a feleségét keresi a konyhában. — Készíts valami harapnivaló! a vendégeknek. Bontsál fel konzervpörköltet..„ S hogy furcsán nézünk az agronómusra, megmagyarázza: vásárolt 1500 koronáért egy „házi” konzervgépet és szinte az egész hízót dobozba zárták. Csak a dobozokat kellett megvenni. Akkor az ízlésük szerint fűszerezték a pörköltet és konzerválták. Még nyár végén is friss húst esznek a bádogdobozokból. Amíg a pörkölt melegedett, a négyéves kapcsolat hasznáról beszélgettünk. — Nagyon hasznos, nekünk "különösen az — mondotta a kerek arcú, 42 esztendős, pa- lócos kiejtéssel beszélő agronómus. — Például legutóbb is azt néztük meg, hogy milyen Egerszóláton, a magya termelőszövétkezetekben a munkamódszer és sok hasznosat hoztunk magunkkal. S számunkra is mesélt ér- dekeset, hasznosat. Például azt, hogy a kerületben, min den évben és rendszeresen összehívják az agronómuso- kát. Most például a Csorbató festői vidékén találkozna). 4—5 napra és megbeszélik a múlt esztendő tapasztalatait. De nemcsak erről van szó ezeken a szakmai tanácskozásokon. Mindenről tájékoztatást kapnak: a gabona nemzetközi árának alakulásáról, a legújabb agrotechnikai módszerekről, a hozamokról, a vegyszerekről, a műtrágya- felhasználásról. — Még azt is megmondják, mit, honnan érdemes beszerezni, melyik jobb, melyik gazdaságosabb... A „barátságautóbusz” Van a palásti termelőszövetkezetnek egy autóbusza. Csak felrakodnak rá, beülnek és indulnak Ipolyságon, Parasa-pusztán keresztül Heves megyébe. — A Szépasszony-völgy, ha ismerik, olyan név itt, Palástiban, mint a Lapos, a Korpona patak. Mármint a bora miatt. Mert az egri bornak híre is, története is kering a termelőszövetkezet lakói között. Egyszer alaposan felpakoltak az autóbuszra. Négy, egyenként ötven literes üvegben állt a bor és csoda-e, ha a határon, a „Bandi-bácsi” ingatta a fejét. . •• •. \i — Ez nem megy, ezt nem lehet kivinni, ez sok... Ha sok — mondom, most utólag az agronómusnak — miért nem itták meg ott helyben a felesleget”. Elnevette magát: — Csak hatan voltunk az autóbuszon... Az más! Hát így alakul, fejlődik, tapasztalatcserékkel és boros históriáikkal a kapcsolat a két termelőszövetkezet, a két ország, a két nép között, S amikor kezet rázunk a zöldre festett vaskapuban, Gál János a lelkemre köti, de „isten bizonyra”: — Azt üzenem a JóskánaK. el ne feledkezzenek az ígéretükről, mert nem szeretnék még egyszer kikapni miattuk a tagságtól... Gotyár Gyula. Nem akar ön két napon át vacsorázni? Ha igen, utazzék el Bangkokba, s potom 1800 dollárért végigeheti a „nagy kínai vacsorát”. Eme vacsorán tökéletes udvariasságú pincérek 108 olyan fogást tálalnak fel a csekélyke összegért cserébe, amit a XVI. századi kínai arisztokraták ettek. Például: Nyárson sült egércomb. Csigafarok á la mandarin.. Folytassam? Csak még annyit, hogy magam is imádom a kuriózumokat, s egye fene azt az 1800 dollárt, ha már egyszer Bangkokban vacsorázhat az ember. Sőt még a nyárson sült egércomb is rendben lenne. De csigafarok?l Mandarin módra? I Életemben nem láttam még csigát, amelyiknek farka lett volna! S ezt akarják nelcem adni mandarin módr»! Maradok. GORKIJí LENINRŐL A tavaszi fórumra készülnek a kiváló árujelöltek .