Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-11 / 59. szám
Olvasóink kérdésére Miért és hogyan módosítottuk a részesedési alap felosztását? Hosszú időn át a közhangulat középpontjában állt a részesedési alap kategóriánkénti felosztása. A vita végére a párt kezdeményezésére a kormány tett pontot: rendeletét adott ki a részesedési kategóriák megszüntetéséről, és 1963. évre visszamenőleges hatállyal módosította a részesedés felosztását. Milyen hibái voltak a részesedési alap korábbi felosztás ónak ? Kövidec szólva: nem hozta azt, amit vártak tőle. A gazdasági reform az anyagi érdekeltség kialakításában nagyfokú vállalati önállóságot biztosított A vállalatok széles határok között határozhatják meg az alapbéreket és bérpótlékokat önállóan döntenek a bérformák megválasztásáról, a normák megváltoztatásáról. Ezt a nagyfokú önállóságot azonban nem biztosították a részesedési alap felosztásánál. Központilag írták elő a kategóriákat — I., n., IIL —a r-soportmaximumokat — 80, 50, 15 százalék, A vállalatok nem kaptak hatáskört a kategóriák között átcsoportosításhoz, vagy a munkások nem kerülhettek magasabb kategóriába. Tehát: egyfelől önállóság, másfelől a bérrendszer többi összetevőitől eltérően — túlzottan aprólékos szabályozás volt. Az év végi részesedés őszszege — a bérek 8—9 százaléka. Az emberek ennek is . csak egy részét, az I—II. kategóriában levő maaasabb részesedést helytelenítették. Tulajdonképpen a dolgozók ösz- e;zes éves jövedelmének 3— 4 százalékán folyt a hosszas vita. Ez egyébként annyira előtérben volt, hogy háttér- ne szorította az alapbérek, a bérpótlékok, a darabbér, egyszóval a munkateljesítményekben közvetlenül tükröződő!, ahhoz kapcsolódó évközi anyagi ösztönzést. Jogos ezek után a kérdést ha ez ilyen ellentmondásos megoldás volt, akkor miért vezettük be? Az év végi részesedés kategóriánkénti felosztása, a jövedelmek differenciálása, a hatékonyabb ösztönzés érdekébe^ történt A szocialista bérezés elve szerint a magasabb szakképzettséget, a nagyobb felelősséget anyagilag is el kell ismerni, kife; jezésre kell juttatni. A vezetők munkája vala- - mennyi dolgozó munkájára kihat, jogi és erkölcsi felelősségük lényegesen nagyobb, mint a vállalat többi dolgo-' sójának. A vezetőket tehát nagyobb anyagi elismerés illeti meg, mert vezetői és szervezői munkájuknak a kollektíva számára is előnye van. Természetesen itt azokról a vezetőkről és vezetői posztokról van szó, amelyek — következményekkel járó — felelősséget jelentenek, illetve akik felelősséget vállalnak a helyes vállalati döntésekért, a munka irányításáért, a piaci igényekhez alkalmazkodó termelési profil kialakításáért, tehát a termelés és az értékesítés legszakszerűbb irányításáért. Érthető, hogy a vezetőknek . jóval nagyobb a ráhatása a vállalati nyereségre, mint egy beosztott dolgozónak. Ennek helyes kifejezésre juttatása azonban az, hogy a bérek és a jövedelem egészét az ösztönzés szolgálatába állítsuk. A kategorizálásnál jobb formát, kell találnunk e célok eléréséhez. A mostani változtatás megfelel . é törekvésünknek. Tekintsük át ezek után Mi a változtatás lényege ? Megszüntették a dolgozok kategóriába sorolását, valamint a részesedési normamaximumra vonatkozó előírásokat. Egységesítették a «etítési alapot, és az év végi Kezesedért ezentúl m?wde-v ki az éves keresetének figyelembevételével kapja. Az egyéni részesedés számítási alapja a dolgozó átlagkeresete. (Korábban az alkalmazottaknál csak az alapbért, a munkásoknál a teljesítményszázalékot, pótlékokat stb.-t vették alapul.) Ez azt jelenti, hogy az év végi részesedés kifizetésére —- már 1970. tavaszán is! — az éves kereset százalékában határozzák meg a vezetőknél és a munkásoknál is az alap- nyereség-részesedést Leegyszerűsítve: a munkásoknál és a vezetőknél egyaránt 20—20 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés a kiindulási pont. Ez azonban csak kiindulás, a számítás alapja, mert a gyakorlatban nem kap — de nem is kaphat — mindenki egyformán 20 napi nyereségrészesedést, ugyanis, ha így lenne, az a legteljesebb egyenlősdit jelentené. Az év végi részesedést differenciáltan kell felosztani ezután is! Mit ielent ez? — Az éves kereset különbsége az egyik legfontosabb differenciálási tényező. — Az eddigi gyakorlatnak megfelelően figyelembe kell venni a munkában való helytállást, illetve a fegyelmi vétséget, az igazolatlan hiányzásokat, és a rendszeresen Ismétlődő késéseket. Kizárják az év végi részesedésből a súlyos fegyelmezetlenségeket elkövetőket, csökkentik (az eddigieknél szigorúbban veszik) a későnjövők és más módon fegyelmezefc- ienkedők részesedését, — Ugyanakkor a dolgozók másik részénél növelik — sokféle módon — az alaprészesedést. A vállalatnál huzamosabb Idő óta dolgozókat ún. hűségjutalomban részesítik. Valószínűleg a .vállalatnál eltöltött időt az eddigieknél fokozottabban veszik figyelembe. A központi bizottság is az 1970. évi feladatok között szabta meg: „Gazdaság- politikai céljaink elérése megköveteli, hogy a szorgalmas munkát, az üzemi törzsgárdát minden vállalatnál jobban megbecsüljék erkölcsileg és anyagilag is.” Ezen belül a különlegesen nehéz, egészségre ártalmas munkakörökben dolgozókat az átlagosnál nagyobb elismerésben részesítik. — A gazdasági egységek, az eredményeiktől függően —az eddiginél nagyobb, differenciált év végi részesedést kapnak. Pl. amelyek a nyereség megtermelésében különlegesen kimagasló munkát végeztéit, a vállalati átlagos nyereségrészesedésnél nagyobb arányú részesedést kapnak. (Természetesen, amelyeknél bizonyítható, hogy tevékenységükkel rontották a vállalat gazdaságosságát, jövedelmezőségét, azok az átlagosnál kisebb összeget kapnak). — Üj vonás az év végi részesedés felosztásánál, hogy ezentúl az egység (gyáregység, üzemegység, műhely) vezetőjének a részesedési alap meghatározott része rendelkezésére áll. Ebből azoknak a dolgozóknak növelheti az egyébként szokásos részesedését,* akik a nyereség megtermelésében különösen kiváló munkát végeztek. Minden előírás annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — mondjuk. A cél — amint az előzőekben láttuk —, a sokoldalú differenciálás. De nemcsak az ev végi részesedésnél! Egyrészt: a kormányrendelet alapján prémiumban lehet részesíteni a részesedési alapból — de az év végi részesedésen felül —, a válla lati eredmény szempontjából jelentős befolyást gvakorló egyéneket, kollektívákat, sőt üzemegységeket is Erinek is az ösztönzés javítása, fokozása a célja, miközben a munkateljesítményekhez kapcsolódva osztják a juttatásokat. Egyfelől tehát a nyereségre való fokozott ráhatást a prémiumban is elismerhetik. Azonban veszteséges gazdálkodás esetén a vállalat működésére lényeges befolyással bíró személyek alapbérét 15 százalékkal csökkenteni kell! Ezeket a munkaköröket a vállalat határozza meg a kollek- tíz szerződésben. Végül néhány szót; az állam által kinevezett vezetők anyagi érdeke. tsógórőL Náluk is változik a részesedés, illetve az anyagi érdekeltség. Az igazgató és helyetteseinek a részesedését központilag határozzák meg, a következőképpen: eddig kapott prémiumátlagukat — differenciáltan — alapbére- sítik. Év végi részesedést ők is a vállalat többi dolgozójára vonatkozó elvek szerint — a kollektív szerződésben rögzített módon kaphatnak. Már utaltunk rá, hogy a nyereségre való ráhatásuk sokkal nagyobb mint a beosztott dolgozóké. Ezért a jövőben a nyereség alakulása a jövedelmükben kétféleképpen jelentkezik: 1. A nyereség, illetve a vállalati dolgozók jövedelmének alakulásától függően prémiumot kaphatnak. 2. Veszteséges gazdálkodás esetén semmilyen mozgóbert nem kapnak, sőt alapbérüket 25 százalékkal csökkentik. Látható tehát, hogy a módosítás a sokoldalú differenciálási lehetőség érdekében történt és nem az egyenlősdit erősíti. A cél az, hogy — és ezt a kollektív szerződések így szabályozzák majd —, a jobban dolgozókat, a vállalathoz hűséges munkavállalókat előnyösebben bérezik, jobban megfizetik. Segít ö vállalat 1200 000 forint lakásra Hogyan lehet megbecsülni, illetve kialakítani a törzs- gárdát? Mivel, milyen módszerekkel, eszközökkel lehet évekre, évtizedekre megnyerniük a dolgozók bizalmát, tudását, lelkesedését az üzemeknek, a vállalatoknak? Megannyi útja, módja van a kölcsönös bizalom, elégedettség kialakításának, megvalósításának. Lehet válogatni. de az egyik mindenképpen az, amelyet az ÉVM Heyes megyei Állami Építőipari Vállalat is választott: az erkölcsi megbecsülésen kívül anyagilag is segíti a rászorultakat. Azokat, akik tisztességesen, becsületesen élnek, dolgoznak, akik a legtöbbet „húznak”, akik a legtöbbet vállalnak a munkából, akik a legtöbbet adják a vállalat eredményeihez... — Közel ezer fiatal dolgozónk van — újságolta nem kis büszkeséggel Réz János, a vállalat igazgatója —, és a vállalathoz való ragaszkodáson, a lelkesedésen kívül még egy közös „ismertetőjel” teszi sorstársakká fiataljainkat: nagyon sokan házasok. A sajószentpéteri üve?biroda!om Már a múlté, hogy minden egyes palackot külön-külön fúvócsővel kellett formába kifújni, kézzel rakodni és szállítani. A Sajószentpéteri Üveggyár ma az üvegipar egyik legmodernebb üzeme, majd minden munkafolyamata automatizált. Ipari televízió segítségével a gyári „agytröszt”-böl irányítják. a nehéz és kényes gyártási műveleteket, a huták gáztüzelésnek, ember leginkább már csak ellenőriz, szervez és irányít. Évente 150 millió konzerv, palack, csomagolóüveg kerül innen forgalomba. Képünkön: üveghegyek várnak, elszállításra a gyár udvarán. (MTI foto — Mizerák István felvétele) de még nincs lakásuk. — Mivel, s hogyan kíván rajtuk segíteni a vállalat'! — Az anyagi segítségadást vállalatunk gazdasági eredményei teszik lehetővé. A vállalati lakásépítési akció keretében már 1969-ben is 600 ezer forinttal segítettük dolgozóinkat. — Eddig hány lakás épült fel vállalati támogatással? — Gyöngyösön 27 lakásba már be is költöztek. — A kezdet biztató, de. ndi. ígér a folytatás? — Ez évben újabb 600 ezer forinttal segítünk dolgozóink lakásgondjain. Gyön, gyösön nem kevesebb mint 60 lakás előkészítését kezd tűk meg’. A vállalat egyik legnagyobb föepitésvezetösége Égerben dolgozik... — Nem feledkezünk meg az egri dolgozóinkról sem. Tizenkét lakás már épül, ás ezenkívül még 60—70 lakáshoz szeretnénk telket vásárolni. — Két év alatt 1200 00C forint lakásra. Jelentős őszszeg... — Az anyagiakon kívül szállítóeszközökkel, különbö- * ző építőanyago is s •’ít- jük az építtetőket. • De segítenek a tervezők, a műszaki dolgozók is. Mindent megmozgatunk, mindent megpróbálunk. hogy több és olcsóbb lakás épüljön. — Természetesen egyszerre mindenkin — kapcsolódott a beszélgetésbe Bodócu János, a pártbizottság titkára —, nem tudunk segíteni, de senkiről sem feledkezünk meg, és ha a vállalatunk' eredményei a jövőben is lehetővé teszik, úgy egyszer mindenki, sorra kerül. — Hogyan válogatnakt Mit, s milyen érdemeket vesznek figyelembe? — A jelentkezők igényeit a vállalat párt-, KISZ-, szak- szervezeti bizottsága vizsgálja felül. Elsősorban a szociális körülmények.; aztán az eltöltött idő, és a végzett munka alapján döntünk. A törzsgárda tagjai, -a jó szakmunkások, akik tudnak és szeretnek dolgozni, akik ragaszkodnak vállalatunkhoz, azok biztosra -vehetik a vállalat segítségét —fc. j. — GORKIJ; LENINRŐL ML Azután továbbutaztam Olaszországba, Capriba, ott belemerültem az orosz újságok, könyvek olvasásába, ez is nagyon nyomasztóan hatott hangulatomra. Ha az állkapocsból kivett fog képes érezni, akkor bizonyára ugyanolyan egyedül érezheti magát, mint akkor én. Nagyon csodálkoztam azon a bohóchoz méltó fürgeségen, amellyel ismerőseim átugrottak az egyik „platformról” a másikra. Oroszországból alkalmi, szétugrasztott. megrémült forradalmárok érkeztek; dühösek voltjak önmagukra meg azokra, akik berángatták: őket a ..reménytelen vállalkozásba”. Minden elveszett — mondták. — Mindent szétvertek: kiirtottak, száműztek, bebörtönöztek! Sok nevetséges eset is akadt, de ezek a legkevésbé sem voltak mulatságosak. Az egyik oroszországi vendég, mégpedig egy tehetséges író, azt bizonygatta nekem, hogy én az Éjjeli menedékhely Lukájának a szerepét játszottam: jöttem, vigasztaló szavakat szóltam a fiatalsághoz, az hitt nekem és betörte a fejét, én pedig megszöktem. Egy másik erősköd ott. hogy engem felfalt az „irányzatosság”, -s „bukott ember' vagyok. aki csak azért tagadom a balett jelentőségét, mert az „cári”. Egyáltalán nagyon sok nevetséges ostobaság hangzott el s gyakran úgy éreztem. Oroszországból dohos port hoz a szél. És hirtelen, mint a mesében: ott termettem az oroszországi szociáxöernokirata pár* kongresszusán. Persze, hogy ünnep ez! De csak az első ülésig ünnepeltem, a „napirend” feletti vitáig. E viták szila j- sága egyszeriben lehűtötte lelkesedésemet,, s nemcsak azért, mert éreztette, milyen élesen szakadt ketté a párt reformistákra és forradalmárokra — ezt már 1903 óta tudtam —. hanem mert a reformisták ilyen ellenségesen viselkedtek Leninnel. Ez szűrődött és fröcskölt át beszédeiken, mint a nagynyomású víz az ócska tűzoltófecskendőből. Amit mondanak, az nem mindig fontos — de mindig fontos, hogyan mondják. Plehanov nyakig begombolt kabátjában protestáns lelkészhez hasonlított; megnyitotta a kongresszust, s akár egy hitoktató, abban a meggyőződésben szónokolt, hogy gondolatai vitathatatlanok, minden szava egy-egy drágakő, sőt még a szavai közt a szünetek is azok. Nagyon ügyesen aggatta a levegőbe, az ülésezők feje fölé a szépen Idcirkalmazott frázisokat, és ha a bolsevikok padjaiban valaki megmoccant. összesúgott valamelyik társával, akkor a tiszteletre méltó szónok, rövid szünetet tartva, szögként döfte bele pillantását. Kabátjának egyik gombját jobban kedvelte, mint a többit, ezt kedveskedve és szakadatlanul simogatta az ujjával, és ha szünetet tartott, úgy nyomogatta, mint egy csengőgombot; az ember azt hithette, hogy éppen ez a gombnyomás szakítja félbe a beszéd egyenletes folyását. Az egyik ülésen Ple- ívanov appaa vasssaolni akart valakinek, karját keresztje fonta mellén, és hangosan, megvetően ennyit mondott: •— H-iie! Ezen a bolsevik munkások nevettek. Plehanov felhúzta a szemöldökét, es fél arca tisápadt. Azért mondom, nogy fél arca, mert en az emelveny oldalán ültem, és profilból láttám az arcát. Mialatt Plehanov az első ülésen beszélt, a bolsevikok "padjában leggyakrabban Lenin fészkelődött, hol összehúzódott, minha fázna, hol kinyujtózott, mintha melege volna; ujjait bedugta a hóna ala, állát dörzsölgette, megrázta értelmes fejét, és valamit súgott Tomszkijnak. Amikor pedig Plehanov kijelentette, hogy „a pártban nincsenek revizionisták”, Lenin elörehajolt, kopasz feje kipirult, válla rázkódott a hangtalan nevetéstől, a mellette és mögötte ülő munkások ugyancsak mosolyogtak, a terem végéből pedig valaki zordul és hangosan megkérdezte: — Hát a túlsó oldalon mifélék ülnek? A tömzsi kis Fjodor Dan úgy beszélt, mint. akinek a hamisítatlan igazság á tulajdon edeslánya, ő szülte, ó nevelte fel, és még most is nevelgeti; ő maga, Fjodor Dan pedig Marx Kájoiy rö keletes megtestesülése, és a bolsevikok faragatlanok, illetlen gyerkőcök, ami különösen kiviláglik a mensevi- kekkel szemben tanúsított viselkedésükből, akik között „a marxizmus minden kiváló, teoretikusa” megtalálható — mondta. — Önök nem marxisták — jelentette ki megvetően —. rtem, önök rfcstn * marxisták; — és sárga öklét jobb felé emelte a levegőbe. Az egyik munkás megkérdezte tőle: — Hát maga mikor teázik megint együtt a liberálisokkal? Nem emlékszem, . hogy Martov felszólalt-e az első ülésen Ez a lenyűgözően rokonszenves ember fiatalos; tűzzel beszélt, és úgy látszott, különösen mélyen át- érzi a szakadás drámáját, az ellentmondások fájdalmát. Egész testében remegett hajlongott, görcsösen gom bolgatta keményített ingének gallérját, hadonászott; kabátja ujjából kiugró kézelője eltakarta a keze fejét, ezért magasra emelte a kezét, és megrázta, hogy a kézelői visszazökkentse törvényes helyére. Olyan volt, mintha Mártov nem érvelne, hanem könyörögne, ri mánkodna: a szakadást feltétlenül meg kell szüntetni a párt túl gyenge ahhoz hogy kettéhasadjon, a mun kasnak mindenekelőtt „sza badságjogokra” van szüksége, lelket kell beléje önteni Beszéde olykor majdnem hisztérikusan hangzott, szóbősége érthetetlenné tette, maga a szónok pedig fárasztó volt. Beszédének végén, s mintegy attól függetlenül, de mégis „harcias” hangon, továbbra is tüzetesen ellenezd a harci csoportokat és általában a fegyveres felkelési előkészítő tevékenységet. Jól emlékszem, amint a bolsevikok padjaiból valaki álmélkodva felkiáltott: — Ejnye már. no! S ekkor. azt hiszem. Tomszkij megkérdezte: ' — Talán még a kezünkéi ,s levágassuk, hogy Martov elvturs megnyugodjék? (Folytatjuk) 1979. márdtts 11.. szent*
