Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

Kevesebb, több lenne

| Beszélgetés az ismeretterjesztésről Juhász Tamással, I a TIT megyei titkárával

______

A

z ismeretterjesztésről beszélgettünk Juhász Tamással, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Heves megyei Szervezetésiek titkárával.

HOROSZKÓP

— Beveietóül kérem, fogalmam* meg a TIT funkciójú.

— A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak hármas feladata van: összefogni, tömegszervezetbe tömörí. terű az értelmiséget, gondoskodni a tagság továbbképzéséről, és magas szintű ismeretterjesztő munkát végezni.

—4 Hogyan tölti be a Heves megyei szervedet ezeket a funkciókat?

— Ami a tömegszervezeti •jelleget illeti, 378 tagja van a TIT-nek Heves megyében.

— Az értelmiség szamara- njpábo7, képest nem kevés ea a szám?

Ha így nézzük, kevés. OÍb e* csnpán a kérdésnek az egySfe oldala. Ha a taglétszámot a feladatokhoz mérjük, akfew nyugodtan mondha- rom, tagságunk létszáma megfejel a. követelményeknek. A TIT-nek elsősorban nem nagy létszámra, inkább aktív tagokra van szüksége.

► Nem a létszámmal, inkább a tagság területi elosztásával vannak nekünk problémáink, lágerben például 268 tagja van a TIT-nefe, míg a hevesi járásnak csak 54. Ebből i$ 34 Hevesen. Számos községben nincs tagságunk, s ez a körülmény bizony befolyás solja munkánkat.

Ami tagságunk továbbköpí zését illeti, elmondhatom, hogy különböző fórumokon sokoldalú és alapos képzést biztosítunk. Tagságunk 17 szakosztályban, tevékenykedik, s ezek a szakosztályok önállóan dolgoznak. A szakosztályok országos választmányai rendszeresen rendeznek előadói konferenciákat, ahol kicserélik a tapasztalatokat. Ezt a célt szolgálják azok a táj konferenciák is, amelyet Borsod, Nógrád és Heves megye TIT-szervez-'le rendez, s amelynek keretében egy-egy előadástémát dolgoznak fel igen részletesen.

«1st bvrmadik funkció? Hogyan sikerül megvalósíts - ni a magas szintű ismerd- tcifecntest?

— Nézzük először az adatokat: az elmúlt évben 3698 előadást tartottunk, mintegy Iö6 ezer hallgató előtt. Az előadásokat előre elkészített terv alapján, a helyi idények. a politikai, valamint gazdasági aktualitások figyelembevételével tartjuk. Előadásaink egy része szerepel a népművelési tervben, de hetven üzemmel, illetve termelőszövetkezettel külön megállapodásunk van. Az előadások 35—40 százalékát megyei előadók, a témát értő szakemberek tartják, de gyakran jönnek a megyébe központi előadók, országos hírű t szaktekintélyek is. A központi és a megyei előadók többsége feltétlenül színvonalat jelent, de elmondhatom azt is, hogy azok a helyi előadók, akik kiveszik részüket a szakosztályok munkájából, megfelelő felkészültséggel rendelkeznek és képesek színvonalas előadásokat tartani. Az előadások színvonalának emelkedését jelzi az is, hogy az utóbbi években a városokban és néhány járásban is, az ismeretterjesztésnek egy szervezettebb, tartalmilag átfogóbb formáját Igyekeztünk kialakítani. Ilyenek például az évről évre ismétlődő természettudományos hetek, csillagászati hetek, Tárná menti és tiszai napok, de ide lehet sorolni a felszabadulási évfordulóval kapcsolatos

' előadásokat is.

— És mi van a raámok mögött? Hogyan lehet lemérni az előadások hatását?

— Ez bizony nagyon nehéz. Az az igazság, htfgy bármilyen hasznos lenne a rendszeres és módszeres hatásvizsgálat, meg kell mondani, erre sajnos, nincs erőnk. Vannak persze az ismeretterjesztésnek olyan formái, ahol könnyen mérhető

az eredmény. Ilyenek például a nyelvtanfolyamok, az egyetemi előkészítők, a kis matematikusok baráti körének rendszeres foglalkozásai, de előadásaink többségénél már sokkal nehezebben mérhető munkánk hatása. Mindezek ellenére hisszük, hogy a megye ideológiai, politikai és gazdasági fejlődésében, úgy is mondhatnám, hogy a mában, valamilyen formában bennfoglaltatik a mi munkánk is. Az eredményekhez mi is hozzájárultunk. Hadd mondjak erre néhány példát. Megyénk egészségügye sokat fejlődött, javult az utóbbi években. Orvosegészségügyi szakosztályunk 120 tagja nagyon sok előadást tartott. A mezőgazdaság fejlődését is tapasztalhatjuk. Bizonyára elősegítette ezt mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztályunk is, amelyik 80 taggal tevékenykedik, Megnőtt az érdeklődés a műszaki kérdések iránt, közel 100 tagú műszaki szakosztályunk előadógárdája kielégíti ezeket az igényeket De sorolhatnám tovább a nemzetközi, az irodalmi, a jogi. vagy a filozófiai szakosztály munkáját. Napjainkban például a köz- gazdasági és a történelmi szakosztály került előtérbe. Előbbi a gazdasági mechanizmussal, míg az utóbbi a lörténelmi évfordulóval magyarázható,

— ismerve a iévf sókotda- W, jól «tervezett ismeretterjesztő munkáját, felmerül » kérdés: van-© továbbra Is létjogosultsága a helyi Ismeretterjesztésnek. illetve kcll-e folytatni ezt a munkát olyan mennyiségben és tempóban. ahogyan a TIT eddi* csinálta? Hadd toldjam meg e kérdést azzal a közismert ténnyel, hogy a tévé ismoret- terjesztó munkája szolgálatába állítja az országos hírű szakembereket, külföldi tudósokat, nem beszélve arról a korszerű technikai apparátusról, amely segíti, szemlélteti az ismeretterjesztő műsorokat.

— Ismerjük és becsaljuk a

tv-ismeretterjesztő tevékenységét Hozzáteszem, nem is tudunk, de nem is akarunk a televízióval versenyezni. A tv valóban sokfajta eszközzel és neves szakemberekkel rendelkezik, mégis azt mondom, a televízió sem tud mindent megoldani.

A televízió előadásai, sorozatai egy egész országhoz szólnak, a mi előadásunk egy üzemhez, vagy egy termelőszövetkezethez csupán. A ty

ft

1— A már jól ismert Németh László János, Balogh Mihály, Baranyai Mihály, Kiss István, Juhász Lajos, Kucsera László, Novak Já- nossi Péter, Kurella Mátyás... Mind a vagongyár - ban dolgoznak, többen közülük a dobozgyárban, ahova áttelepült a bombázások miatt az autógyár szerszámüzeme.

Nem panaszkodhatott a Gestapo győri főnöke. A barátja által közölt tényeket valóban komoly eredményként kellett értékelnie.

— Köszönöm, Willi. Ez már valami. De változatlanul bosszantanak ezek a röpcédulák. Valósággal nevetségessé tesznek bennünket. Feltétlenül nyomra kell szagolnotok. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a röpcédulák mennyire kényelmetlenek. Szinte demonstrálják a tehetetlenségünket és többet ártanak a tekintélyünknek, mintha naponta lelőnének egy katonánkat a nyílt utcán.

— Tejiffipn- egyetértek

nem tud mindenkihez alkal- maakodni. Mi igyekezünk, megpróbáljuk kielégíteni a helyi igényeket, az egyes községek, üzemek, vagy üzemrészek érdeklődését. A mi előadásunkat nyomban megvitathatják a hallgatók, kérdezhetnek is, a tévében ez már bonyolultabb, nehezebben megy. Én azt hiszem, ha a tévé és a TXT jól végzi a maga feladatát, hasznosan kiegészíthetik egymás munkáját,

— Ezzel a megállapítás«a) egyetértek. De ami az előadások nagy számát illeti, megemlítem, az ismert moai- dást: kevesebb, több lenre*. Arra gondolok, hogy ideje lenne háttérbe szorítani az évek óta kialakult mennyiségi szemléletet és helyette a minőséget kellene a központba állítani.

— Ez valóban hasznosabb lenne. Többek között azért is, mert a szemléltetéssel igencsak komoly gondjaink vannak. Igaz, elég jó technikai felszereléssel rendelkezünk, mégsem tudjuk maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Legnagyobb problémánk a film.

— Miért?

— Kevés az ismeretterjesztő film, az egyes előadásokhoz kapcsolódó riport. Gyakran előfordul, hogy a kísérőfilm egyáltalában nem illik az elhangzott előadáshoz. Véleményem szerint jó lenne a TIT kezelésébe adni a megyei filmfcárat. Ebben az esetben mi mindig időben tudnánk arról, hogy milyen filmek érkeztek, sőt előadóink részére rendezhetnénk vetítéseket is. A szemléltetés valamennyi problémáját ezzel persze nem lehet megoldani, csupán arról van szó, hogy valamit javítanánk a helyzeten.

— Beiejezésnt mondjon véleményt a TIT é* más Közművelődéssel foglalkozá szervek együttműködéséről.

— Ami az elveket és a politikai tartalmat illeti, jó az együttműködés. De ha konkrét napi munkáról beszélünk, lehetne jobb is. Arról van szó, hogy jobban kellene konkretizálni, körülhatároln az egyes szervek feladatait, A jobb és .hasznosabb együttműködés elősegítésére a TIT együttműködési megállapodást kíván kötni a szakszervezettel, a KISZ-szel, a könyvtárakkal és művelődési otthonokkal. Remélem, hogy ezek a megállapodások megkönnyítik a munkánkat, s végső soron mindannyiunk érdekeit szolgálják.

Márkusé László

— Willf, minél hamarabb

itt akarom látni az asztalomon a röpcédulák kliséjét. A vörösöket pedig az akasztófán. Világos, Willi?

A szeplős Heinike pontosan megismételte előző szavait:

— Teljesen egyetértek veled ...

Közben elérkezett a vacsoraidő és Volkhardt úgy döntött, hogy hálából a jó hírekért magánál marasztalja pulykasültre a barátját.

Inkább záptojás szagú széngáz, mint meleg áradt az Aranykert mozi kályháiból. Foghíjasán égtek a csillár villanykörtéi és a gyér fényben még inkább kopottnak' látszott a fáradt közönség. Németh László János a vagongyáriak szürkéskék viharkabátjában ült az úgynevezett zártszék harmadik sorában, mellette üres volt a szélső hely. Alig borult sötét a nézőtérre, elfoglalták mellette az üres szélső széket. Feltűnés nélkül a jövevényre pillantott. Kissé nyúlt profiljáról, fülére omló hosz- szú hajáról megismerte Stei- caer Lajost, a Keffel-gyár fia- - tűi* itsatüiiclójéti

Ügy tűnik — ez a fiimis bizonyítja —, hogy a mai fiatalok és ez előttük járó generáció között nemcsak érzelmi szakadék tátong. Mintha a forradalmian változó világban a mai tizenévesek nem lelnék helyüket Talán az az oka,. hogy nem kapnak nekik megfelelő és elegendő útravalót apáiktól, vagy még nincs önálló világ- szemléletük, amely értékes munkára, magatartásra serkentené őket.

Ebben a jugoszláv filmben is a fiatalok arról panaszkodnak, nincs mit kezdeniök tengernyi idejükkel. Itt a nyár és a főhős, Vida úgy szerzi meg a tétlen unalom agyonütéséhez a szükséges pénzt, hogy apját lopkodja. Társai sem sokkal szerencsésebbek. Lézengenek az is- isten háta megetti vasútállomás körül, ahol hippi-utasok és jól vasalt nyárspolgárok egyformán leszállnak, amíg csatlakozást kapnak. Az aJb kálóm szüli a kevés pénzt és az ismeretséget, amelyből végül is kegyetlen és kerek dráma alakul.

A néző riadtan veszi észre, hogy ezeknek a félig felnőtt emberkéknek milyen veszélyes játékaik vannak. A kés mindig náluk van. Nemcsak a kezükben, de tetteikben, szavaikban is bujkál a het- venkedő felelősségre vonás másokkal és magukkal szemben. A hétnapos fogadás nemcsak nagyképűség és nagyszájúiig itt, hanem tartalmatlan hencegés is, amely mögött a megsértődés és a sértés kettős veszedelme lebeg. És ez a veszedelem annál nagyobb, minél kevesebbre taksálják a hősök magukat, ellenfelüket és az életet, amely itt többször kockára kerül. Ezek a fiatal férfiak látszólag egészségesek. Van véleményük is a világról, mert a tobzódó hippinépet közömbösen, végignézik. Nem kapcsolódnak bele értelmetlen és véget nein érő különcködésekbe, csak azt nem tudják még, hogy valamit tenniök kellene. Ejtett hangon mondják, hogy egy jugoszláv fiatalembert megöltek külföldön, s kisül, hogy ők maguk is értelmetlenül esnek áldozatul ebben a történetben is, saját korlátáiknak, _

A film címe utal arra, mintha a csillagokban megírt végzet uralkodna a viláStelczer Lajos üres szipkát tett a szájába. Németh László János ebből megtudhatta, hogy ismét sikerült hamis papírokat szerezni a katonai nyilvántartóból, újabb öt szökött munkaszolgálatost csempésztek biztonságba a Pannonhalmi Főapátság nemzetközileg védett falai közé. A költő nézte, de nem látta a filmet. Mindössze any- nyit vett észre belőle, hogy valami csuhás. kalapos fiatal pap rohan a pesti utcán, pisztollyal hadonászik és nyilas suhancok loholnak utána. Németh László János szája elé tette összezárt öklét, hármat köhhentett, s ezzel mondta el Stelczer Lajosnak, hogy újra szerencsével járta meg az ácsi utat, elhozta a röpcédulákat.

Jó félórán át még a jelbeszédtől is tartózkodtak. Ekkor észrevétlenül sapkát cseréltek. A költő sapkájának bélése alatt kétszáz darab röpcédula rejtőzött.

Amikor az előadás felénél kigyulladt a nézőtéri csillár. Németh László János úgy hagyta el helyét, mintha nem is Ismerné Stelczer Lajost. A korutaaiasfikheá képest, akar

gon és az < embereken. A sorsnak.be kell következnie, hiszen meg van írva. De Milkának az újságból boldogságot ígér, szerencsés nyaralást a szerelmes Vida, s a végén tudjuk meg, mekkora sérüléssel utazik el a szőke lány erről a szerencsétlen, forrón perzselő tájról.

Hírekből tudjuk, hogy a film rendezője, Boro Draskovic, korábban Shakespea- re-t rendezett, Ibsent, Piran- dello-t és Sartre-t. Nyilván a klasszikusokon nevelt rendezői rutin és a mai fiatalok mélyebb ismerete teszi azt, hogy minden képe elevenbe vág, pontosan érzékeltet egy- egy lelkiállapotot, amely riasztó, amelyben nincsen szeretet, a barátság is valamiféle kényszerű egymásra utaltság közöttük, ami kínozza hordozóit és azokat is, akik velük kapcsolatba kerülnek.

Draskovic hősei mindig robbanásig telítettek, a végzetes leszámolás igénye és ingerlése él bennük, mert

jókedvűnek mondhatta volna magát. Eddig minden úgy történt, ahogy elképzelte. Már-már majdnem azt hitte, hogy a kelleténél jobban félnek a veszélytől. Latolgatta, miképpen szélesíthetnék vállalkozásukat egyrészt új társak beavatásával, másrészt merészebb akciókkal. Nem tartotta lehetetlennek, hogy fegyveres ellenállásra is sor kerülhet. A csendes szabotá- lásig mindenesetre már eljutottak. Fékezték a harckocsik javítását, ahogy csak tudták. Rongálták a gépeket, szerszámokat — munka közben találni magyarázatot ilyesmire. Ártatlannak látszó tévedésekkel hátráltatták a Messerschmidt vadászgépek sárkányépítését. Mindebből ösztönzést, önbizalmat merített Németh László János.

Mint afféle gondtalan legény, hanyag hánygvetiséggel baktatott az állomás felé. A laktanyaszerű állomás hosszúhosszú fala fentén nem győzte kerülgetni a sötét koraestében ácsorgó katonacsoportokat.

— Ennek már erősen frontszaga van — állapította meg önkéntelenül Németh László János. A lélegzettel együtt szívta magába a reményt: néhány hétnél már nem tarthat tovább. Élénkülő bizakodással sietett találkozni Bogdanov Istvánnal,

Azt hitte, összetévesztik valakivel. de pontosan szembe ringott vele egy vékony lá- •bú nő.

JUGOSZLÁV

FILM

valami oknál fogva hadban kell állmok azzal a világgal,

amelyet nem ők teremtetlek és amelyhez szemmel láthatólag nem 's igen akarnak tartozni. Ahhoz azonban nincsen erejük, hogy akár magukban, akár környezetükben kitalálnák, megfogalmaznák azt, amiért mindennek van valami értéke és amiért mégis csak érdemes élni.

A film elgondolkoztat és lever. Brutálisan őszinte felvételei néha azt az érzést keltik a nézőben, hogy keresettek. Mint a befejezés is. De az egész együttvéve: az erőszak megútáltatása akar lenni, az unalom és a közöny megvetése. És itt már nemcsak a fiatalok esnek kritika alá filmben, hanem azok is, akik felnőtti fedezékeikből lesik a lappangó tragédiát.

Milena Dravic Milkája eleven alakítás, a férfiak közül Drágán Nikolie és Pavle Vu- jisie formálnak pontos jelle— Nincs szüksége tiszta és alcsó szállásra a fiatalúrnak? — kérdezte a nő a szavaknál többet sejtetőn és iparkodott meleget sugározni nyütt, hideg arcáról.

önkéntelenül megtorpant a költő. Amilyen józanul feltalálta magát a veszélyes helyzetekben, annyira zavarba ejtették az ilyen megszégyenítő pillanatok: honnan veszik a bátorságot ezek az elhasznált nők, hogy lát- tukra vágyat tételezzenek fel a fiatal férfiakban?

— Nem, köszönöm, nincs szükségem szállásra...

Sietett volna tovább, de a nyűtt, ötven év körüli utcalány mellett termett egy áhítatot fakasztóan szép női teremtés.

Nem akart hinni a szemének. A lány ugyanaz a bronzbarna gyönyörűség volt, akit a minap látott a vonaton.

A lány is megismerte. Iszony tágult a szemében, mintha némán* sikoltott volna, aztán csaknem futva menekült. Németh László János egy pillanat alatt megértett mindent. Ettől a világosságtól a lány neve is eszébe jutott.'

— Lenke! — kiáltott utána.

Köteles Lenke immár valóban futott. A száraz, hervadt nő rémülten csodálkozott, egyre hátrált, majd a lány után eltűnt a sötétben. Hallotta a költő, hogy kincstári kedvességgel traktáljáka katonák a menekülőket.

(Folytatjuk.}

mekeí,

(farkas)

Márciusi vasárnap a Mátrában: napozás közben.

(MTI foto — Járai Rudolf felv.)

\