Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Gondolatok a nőnapon (Folytatás az 1. oldalról) Társadalmunkban elavult az a kevesek által ma is vallott nézet, hogy a nőnek csak egy hivatása lehet: a család. Ellenkezőleg. A nők tömeges belépése a társadalmi termelésbe, műveltségük és érdeklődésük kiterjedését, emberi értékük feltárását, szélesebb értelemben társadalmi megbecsülésüket eredményezte. Nálunk a nők megbecsülése nem kötődik dátumokhoz, évfordulókhoz, hanem természetes része a párt és kormány politikájának. A törvények és intézkedések sara nyitotta meg az utat a nők gazdasági és kulturális felemelkedése előtt, segítette őket abban, hogy betölthessék hivatásukat a családban, a munkahelyeken, a közéletben. Hazánkban ma az összkeresőknek mintegy 40 százaléka nő. Azaz csaknem kétmillió nő dolgozik különböző posztnfcnrr Megyénkben is a lakosság több mint 50, valamint a bérből és fizetésből élő dolgozók közül 37 százaléka nő. A felszabadulás előtt a kereső nők nagy többsége vagy a mezőgazdaságban dolgozott, mint cseléd, napszámos, részesarató, vagy mint háztartási alkalmazott, mert a szegényparasztok és proletárok leányainak nem volt lehetősége a tanulásra, szakképzettség szerzésére. Számuk ma a megye Iparában több mint 31 ezer, a termelőszövetkezeti tagságnak pedig 52 százaléka nődolgozó. De megtalálhatók leányaink, asszonyaink az élet minden területén, bár a lehetőségek — ha nem is korlátlanok — egyre inkább tárulkoznak és lelkesítőek. Vajon éltünk-e minden területen a lehetőségekkel? Nem éltünk, az asz- szonyck egy része sem vállalta, illetve nem vállalhatta a fáradságos utat, hogy előbbre, feljebb jussom Volt és van erre okuk, hiszen a második műszak terhei nemcsak a különböző írásokban súlyosak, hanem a valóságba» is. Ne haragudjanak a virággal köszöntők, ha megkérdezzük, tudják-e, hogy az egyenjogúság elismerése a gyakorlata segítség nélkül keveset ér, s ha a hétköznapokon magára hagyják a nőt, akkor hiába az ünnepi köszöntő? Az anyasáp a nő hivatása, de a családról való sokoldalú gondoskodás, a nevelés az édesapáknak is elsőrendű kötelessége. Igazságos munkamegosztásra kell törekedni a mad családban. Erre a munkamegosztásra nincsenek paragrafusokba foglalt szabályok, de nem lehet olyan ház, olyan szokások, amelyek konzerválják a nő házi rabszolgaságát. A női munka, a háztartás megszervezésének ügye egyre inkább társadalmi ügy. A három évre kiterjesztett, fizetett gyermekgondozási szabadság, — amelyet megyénkben is az igényjogosultaknak mintegy 60—65 százaléka vett igénybe — világ- viszonylatban is egyedülálló. Szűkebb hazánkban is szaporodnak a gyermekintézmények, igaz, 110 óvodánk 5900 férőhellyel ma is kevés. Nem ünneprontás, ha őszintén megírjuk, hogy nem mindenben vagyunk elégedettek a szolgál to fásokkal. Számban, minőségben, árban van még tennivalá A reális lehetőségeket tekintetbe véve még több társadalmi segítség szükséges a második műszakot megkönnyítő intézkedésekkel és szolgáltatásokkal. A nők is mindent megtesznek ezek megvalósításáért. Jelen vannak — számukhoz viszonyítva sajnos még igen kevesen —. a döntéseket hozó vezető szervekben. De az irányítás alsó posztjain és a legkülönbözőbb társadalmi funkciókban is egyre növekvő számban találjuk őket. A tanácsok vezető testületéiben több mint 700, a Hazafias Népfrontban 1000, a KISZ választott testületéiben 28 százalék, szakszervezeti szerveinknél a tisztségviselő nők számaránya 30—35 százalék. A nőmoz- galom választott testületéiben mintegy 5600 nő tevékenykedik. Az asszonyok közösségi munkájának kedvező tapasztalatai, eredményei figyelmeztetnek arra, hogy ezen az úton is tovább kell lépni. Ünnepi köszöntőnkben eredményeinkről, gondokról és feladatokról is beszéltünk, de ez ma már így természetes. Legyen minden vágyunk és törekvésünk az, hogy a jövőben több és szebb eredményekkel köszönttíessük leányainkat, asszonyainkat. Dr. Sípos István az MSZMP megyei titkára VWWVWWWWWVVVWNA/VWWSAAAA/Wt/WS/WV fpjfr eoff. STOCKHOLM: A svéd külügyminisztérium szombaton a kora délutáni órákban nyilvánosságra hozta a VDK területe felett lelőtt amerikai gépek 14 foglyul ejtett pilótájának névsorát. Az említett pilóták valamennyien tisztek, a legalacsonyabb rangúak hadnagyok, de van köztük négy alezredes is, (MTI) VIENTIANE: Souvanna Phouma, laoszi miniszterelnök, szombaton a legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott arról az angol lépésről, amelynek értelmében a londoni kormány „közös diplomáciai akciót” javasolt a Szovjetuniónak — mint a Laosszal foglalkozó, 1962-es genfi értekezlet társelnökének — annak értelmében, hogy biztosítsák Laosz semlegességének, függetlenségének és területi integritásának tiszteletben tartását. (AFP) BUDAPEST: Budapestre érkezett Gabriel Gyarmati, chilei egyetemi tanár, az Universidad Catolica szociológiai tanszékének professzora, aki a magyar felsőoktatás és a tudományos élet szervezetét, valamint a szociológiai kutatási rendszerünket tanulmányozza. (MTI) 1970. március &, vasárnap PÁRIZS: A Francia Kommunista Párt felhívást adott ki a járási választások vasárnap sorra kerülő első fordulója alkalmából, amikor is 15 millió'francia választja meg járási tanácsait A Francia Kommunista Párt jelöltet állított minden járásban, ahol most választásra kerül sor. Az FKP felhívása rámutat, hogy a most sorra kerülő választás lesz az első szavazás 1969. júniusi elnökválasztás óta, ezért nagy a politikai jelentősége. Ma a Francia Kommunista Párt a legfőbb ellenzéki erő az országban a hatalommal és a nagytőke szolgálatában álló politikájával szemben. SAIGON: Egy amerikai katonai szóvivő szombaton elismerte, hogy a partizánok a pénteki harcok során három amerikai helikoptert lőttek le. Ezzel — a szóvivő szerint — az 1961. kezdete óta Dél-Vi- etnam fölött lelőtt, ameri' 4 helikopterek száma 1498 ra emelkedett. (REUTER) Elrabol) attasé ■ Guatemala! ellenállók el* rabolták az Egyesült Államok nagykövetségének Scan M. Holly nevű attaséját. Kijelentették, hogy az attasét csak letartóztatott társaik szabadon bocsátása esetén adják ki. (Telefoto —AP—MTI—KS) Az ok még ismeretlen PÁRIZS: Csak néhány nap múlva lesz ismert a laboratóriumi vizsgálatok eredménye, amely eldönti, hogy a marseille-i kikötő szárazdokkjába bevontatott és ott megvizsgált, Tabarka nevű, tuniszi teherhajó fenekén felfedezett, fémes eredetű sérülések az Eurydice francia tengeralattjáróval való, esetleges összeütközésből származnak-e vagy sem. A vizsgáló hatóságok egyelőre nem vetik el a katasztrófa okaira vonatkozó többi feltevést sem (belső robbanás, vízbetörés stb.), mindenesetre a szerencsétlenség színhelyén folytatják a kutatást. A háborgó tenger és az e helyen szakadékom tengerfenék azonban rendkívüli módon megnehezíti a tengeralattjáró roncsainak megtalálását. A tengeralattjáró 57 főnyi legénységének emlékére kedden tartanak gyászünnepséget Toulonban. Ezen a francia kormányt Chaban-Delmas miniszterelnök éa Debrc, hadügyi állammi rüszt er képviseli. BERLIN Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára és Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök szombaton nem hivatalos látogatásra Lipcsébe érkezett. Husákot és Strou- gált, akik felkeresik a lipcsei nemzetközi vásárt, elkísérte Vasil Bilak, a CSKP KB titkára, a KB elnökségének tagja és Vaclav Hula miniszterelnökhelyettes, a CSKP KB elnökségének póttagja, tervezésügyi miniszter. A csehszlovák vendégeket a lipcsei repülőtéren Günter Mittag, az NSZEP KB titkára, a politikai bizottság tagja fogadta. (MTI) SPORT Küzdelmes mérkőzés Csepelen Csepel—SZEOL 3:0 (1:0) Csepel, 3000 néző. Vezette: Kamarás dr. Góllövők: Kalmár, Rotten- biller és Takács. Tl vés néző a Népstadionban Ferencváros—Dunaújváros 2:0 (0:0) Népstadion, 5000 néző. Ve- . e: Bállá. t llövő: Branikovics (2). t). Dézsa—Videoton 5:2 Külügyminiszterünk Varsóba utazik A magyar külügyminiszter tavaszi utazási és tárgyalási programsorozatában kiemelkedő helyet tölt be mostani lengyelországi látogatása. A Lengyel Népköztársaság hazánk küíkapcsolatainak szempontjából rendkívül fontos ország. Fontos mindenekelőtt azért, mert társunk, szövetségesünk a Varsói Szerződésben, s mert szorosan együttműködünk vele — akárcsak a többi európai szocialista országgal — a kölcsönös gazdasági segítség tanácsában. Szocialista testvérországunk, amellyel viszonyunkat barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés is szabályozza. Fontos ország azért, mert kontinensünk biztonsága megteremtésének egyik legfontosabb állama a Lengyel Népköztársaság. A magyar külügyminiszter olyan időpontban utazik Lengyelországba, amikor már megkezdődött a hivatalos véleménycsere Varsó és Bonn kormányképviselői között. Természetesen ez a véleménycsere nem az Odera— Neisse határról folyik, mint ahogy azt az NSZK egyes lapjai vulgárisán megfogalmazzák. Az Odera—Neisse- fcüyók ma már a végleges lengyel—német határt jelentik. Ezt már rögzítette az NDK és Lengyelország — a két közvetlen érdekelt fél — az 1950-es görUtzi egyezményben. Ezt a határt a nagyhatalmak potsdami megállapodása is szavatolja és a varsói szerződés katonai ereje biztosítja. A tárgyalások arról folynak, hogy az Odera —Neisse-államhatárt nyugatnémet részről is ismerjék el. A Varsó—Bonn eszmecserét a lengyel fél nem azért kezdeményezte, mintha féltené a határvonal tartósságát, hanem abból a nyilvánvaló meggyőződésből, hogy a jelenlegi rendezetlen helyzet nem tarthat a végtelenségig: az európai béke és biztonság érdekében Bonn-nak is a tartós békés együttélésre kell törekednie minden néppel, köztük a lengyel néppel is. Ez az európai biztonság egyik feltétele. Ismeretes, hogy Péter János külügyminiszter tavaszi tárgyalássorozatának éppen ez a kérdés a központi témája. Pártunk és kormányunk azt vallja, hogy Magyarország — amely annyit szenvedett a második világháborúban — mélységesen érdekelt a tartós európai biztonsági rendszer kialakításában. Ennek előmozdítása tehát sajátos nemzeti érdekünk. Az a körülmény, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívását szolgáló kezdeményezés Budapestről, a Varsói Szerződé® politikai tanácskozó testületének itt megtartott értekezletéről indult el, egyben jelképes többletkötelezettséget jelent a számunkra. A magyar külpolitika egyik központi feladata előmozdítani ennek az értekezletnek a megtartását Péter János lengyelországi látogatása mindezen túl a gyümölcsözően fejlődő magyar—lengyel kapcsolatok ápolását kívánja szolgálni. E kapcsolatok fejlődésének egyik kiemelkedő állomása volt 1968. májusában Go- mulka és Czyrankiewicz elvtársak magyarországi látogatása, amelynek során a két ország vezetői új barátsági szerződést írtak alá. Ugyancsak fontos állomás volt kapcsolatainkban Fock Jenő elvtárs tavaly januári lengyelországi látogatása is. Bizton számíthatunk rá, hogy a magyar külügyminiszter mostani tárgyalásai Varsóban még jobban elmélyítik a magyar—lengyel együttműködést, előmozdítják mindkét ország diplomáciájának aktivitását az egész kontinensünket életbevágóan érdeklő kérdésben. fgy hét a világpolitikában Leeresztett atomsorompó — Bonn reflektorfényben Pompidou Amerika után — Izraeli fenyegetőzés Salisbury »gólja” Londonnak Vitathatatlanul a hét legfontosabb politikai eseménye az immár formális aktus, amelyre csütörtökön került sor Moszkvában, Washingtonban és Londonban: az amerikai és szovjet ratifikációs okmány letétbe helyezésével (a britre már korábban sor került) hatályba lépett a majd száz ország által aláírt, s már félszáz ország által ratifikált, atomso- rompó-szerződés. Amint arra Koszigía a moszkvai ünnepélyes aktus során rámutatott, az atomsorompó lényeges lépés a nukleáris leszerelés útján, hiszen határozott korlátot szab a legveszélyesebb tömeg- pusztító fegyver terjedésének útjába. Kétségtelen, hogy — bármily fontos is —, csupán lépés a leszerelés útján ez a szerződés, vagyis még inkább ösztönző a továbbiakra. Éppen a nagyhatalmaknak más területeket, így a rakétafegyverkezés korlátozását is érintő, és egyáltalán: a leszerelés egész problémakörének megvitatására való törekvése a megfelelő válasz azokra az atomsorompó-ellen es bírálatokra, amelyek egyes országokban az aláírás és ratifikálás halogatását eredményezték. Közismert, hogy történetesen az atomsorompó ratifikálása Nyugat-Németországban az európai biztonság egyik fontos követelménye, s az új bonni kormány szándékainak — és belpolitikai erejének! — egyik próbaköve. A héten különben megkezdődtek azok a berlini megbeszélések, amelyeknek elő kell készíteniük az ugyancsak az NDK fővárosában esedékes, kormányfői találkozót a k** rémet állam között. A bonni „keleti politika” érdemi realizálódásának új állomása lesz ez a találkozó, amely természetesen legfeljebb kedvező feltételeket teremthet érdemi — és nemzetközi jogi értékű — megállapodásokhoz. Már ezeken a heti előkészítő üléseken, és azoknak a szokásos nyugatnémet sajtótálalásában jelentkeztek mindazok az ellentmondások is, amelyek eddig is jellemzőek voltak a Brandt-kormány vonalára. Megoldatlan még magának a Brand—Stoph-találkozónak több politikai jelentőségű részlete, így a kancellár,.nyugat-berlini kitérője”, ami természetesen barátságtalan, NDK-ellenes gesztus (lévén Nyugat-Berlin önálló politikai egység, s nem az NSZK része). A hét elején, a lipcsei vásáron nagy jelentőségű eszmecsere zajlott le az NDK vezetői és a nyugatnémet nagyipar képviselői között. Ezen kitűnt, hogy az NDK kész mindazoknak a mindkét fél részére elfogadható formuláknak a megkeresésére, amelyek eredményükben a demokratikus német államot sújtó megkülönböztetések felszámolásához vezetnek. Erről tanúskodott Walter Ulbricht lipcsei megnyilatkozása; amennyiben az NDK jóindulatot és hajlandóságot tapasztal a másik fél részéről, úgy kész erre a rugalmas megközelítésre. Sajnos, nem éppen biztató az a közvetett válasz, amely Londonból érkezett, az ott időző Brandttól, aki egyébként magához kérette megbízottját a berlini előkészítő megbeszélésekről. A nyugatnémet kancellár londoni sajtóértekezletén kitérő válaszokat adott a szocialista tudósítóknak a bonni keleti politika következetességét firtató kérdéseire. S hozzá kell tennünk, hogy a brit—nyugatnémet tárgyalások témája sem éppen kedvező az európai biztonság szemszögéből: bár első helyen Anglia közös piaci ügye szerepelt, alapjában London és Bonn együttműködése, és annak is főleg katonai vonatkozásai domináltak. Ráadásul éppen a héten került tető alá az a brit—holland— nyugatnémet gázcentrifuga egyezmény, amelynek az uránfejlesztés révén sajátos jelentősége van egy esetleges atomfegyverprogram szempontjából. S hogy kerekké tegyük a bonni körképet: a héten jelentette be Strauss pártja, a CSU, hogy „kilép” a bajorországi keretek közül, s — megszegve a CDU-val fennálló húszéves egyezséget —, egész Nyugat-Német- országban „baráti köröket”, magyarán pártszervezeteket állít fel; ekként a nyugatnémet szélsőjobb tömörítésének minden eddiginél nagyobb méretű lehetősége jelentkezik komor árnyékként Bonn felett. Kérdés, hogy ez mire ösztönzi a Brandt-kormányt: nagyobb következetességre, avagy meghátrálásra. Az európai események so- Jodsáfiáibál «■» 82) úSáfigg kormányválság újabb szakasza, a szocialisták sikere az osztrák választásokon — ezúttal Pompidou francia elnök majdnem fiaskót eredményező amerikai körútjáról kívánunk szólni. A cionista körök olyan tüntetést és inzultus- kampányt rendeztek Pompidou kőrútjának valamennyi állomásán, hogy csak az egyszer már hivatalosan elbúcsúzott Nixon New Yorkba sietése mentette meg a látszatot, és vette elejét annak, hogy a francia delegáció megszakítsa útját A tüntetések jelezték, hogy a közel-keleti és általában a földközi-tengeri kérdésekben változatlanok a francia—amerikai — a vetélkedésből fakadó — ellentétek. A franciák alapjában a rendezés hívei, ellentétben az amerikaiakkal, akik érdekeik csorbítását féltik az igazságos rendezéstől és ezért annak szabótá- lására bátorítják Izraelt. Mindamellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy Pompidou útjára és Nixom- nal folytatott tárgyalásaira nem csak az ellentétek voltak jellemzőek, sőt; az utazás valójában a De Gaulle utáni francia korszak nyugtázása, a két szövetséges viszonyának helyreállítási aktusa. A közel-keleti izareli— amerikai politikai szabotázs változatlanul megnyilvánult a héten a maga komor jelentkezési formájában: Tel Avív ezúttal Libanonra fordított „megkülönböztetett” figyelmet, s olyan nyütan fenyegetőző hangot engedett meg magának, ami komoly riadalmat okozott ENSZ-kö- rökben is. Talán a veszély érzete járult hozzá, hogy a négy nagyhatalom eheti megbeszélése állítólag a korábbiaknál valamivel kedvezőbb volt a rendezés előbbvitele szemszögéből. Formális politikai eseménnyel fejezzük is be: valójában csak a világközvélemény figyelmének felhívása tekintetében számít fontosnak a Smith-rezsim eheti lépése. Rhodesia elszakadása elszakítása a brit koronától. Smith joggal dicsekedett azzal, hogy hatástalanok maradtak a brit szankciók, s ma rezsimje jobb helyzetben van, mint volt... Ezzel Salisbury nagy gólt lőtt a brit politikának.