Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

A Parlamentből jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) teatarczottan járjanak el a fegyelmezetlenekkel szemben. A gazdaságirányítási re­form eddigi két évének ta­pasztalatairól szólva a kor­mány elnöke és a felszólalók többsége is hangsúlyozta: a reform kibontakozása mély­reható, hosszabb folyamat, Így tehát a népgazdaság egé­szét érintő változások rövid idő alatt nem következnek be. Az első három évet a reform bevezetésére és meg­szilárdítására szántuk. Ebben az időszakban hatottak és még ma is hatnak azok a körülmények, amelyek a nép­gazdaság korábban kialakult szerkezetéből és színvonalá­ból, a gazdálkodás reform- előtti rendjéből adódnak. E tényezők szerepe és jelentő­sége azonban évről évre csökken. A reform bevezeté­sétől eltelt időszak eredmé­nyei azt igazolják, hogy az alapelvek helyesek. Az új gazdaságirányítási rendszer a népgazdaság tervszerű irá­nyításának, a tervgazdálko­dásnak bevált, hatásos esz­köze. Helyesnek bizonyult az áttérés a közgazdasági sza­bályozókat fokozottabban al­kalmazó tervszerű irányítás­ra, a piád tényezők aktívabb szerepének kibontakoztatásá­ra, a vállalati önállóság fo­kozására. Több éves nézet, megnem- értés tisztázásához ad segít­séget a kormány elnökének megállapítása: a gyakorlat­ban módosult a népgazdasági tervek jellege és a tervsze­rűség értelmezése. Az új kö­rülmények között a népgaz­dasági terv: a gazdasági munka fő céljainak, elvei­nek és a megvalósítást szol­gáló gazdasági eszközöknek, valamint a kapcsolódó köz­ponti intézkedéseknek össze­függő rendszere. A kormány elnökének be­számolójában, s több képvi­selő felszólalásában is lénye­ges helyet kapott a reform végrehajtásával kapcsolatos negatív jelenségek, fogyaté­kosságok bírálata. Mint töb­ben is megállapították: amel­lett, hogy a gazdaságirányí­tás mai rendszere egészében jól szolgálja a gazdaságpoli­tikai céljainkat, és a fejlődés tervszerűségét, még koránt­sem sikerült minden elgon­dolásunkat megvalósítani. Ebben szerepet játszottak a szabályozórendszer egyes fo­gyatékosságai, valamint az, hogy az irányító szervek nem mindig értelmezték he­lyesen az elveket, egyes ká­ros jelenségeket későn ész­leltek, illetve nem léptek fel kellő időben, határozottan a visszásságokkal szemben. A kormány elnöke ismer­tette beszédében a készülő negyedik ötéves terv irányel­veit is. Mint bejelentette: az új ötéves tervet az év köze­pén terjesztik az MSZMP KB elé, s előreláthatólag ok- tóberben-novemberben nyújtják be megvitatásra, ■jóváhagysára, törvényalko­tásra az országgyűlésnek. A terv kialakuló fő elgondolá­sai eddigi gazdaságpolitikánk folytatását tűzik ki célul. A termelés gyorsabb ütemű bő­vítésére, az ipari szerkezet átalakításának folytatására, a műszaki fejlesztés ütemének gyorsítására, a termeléke­nyebb munkára, a rugalma­sabb külkereskedelemre ösz­tönöznek az új ötéves terv irányelvei. A lakosság jelen­tős részét érintő fontos cél­kitűzések a tervnek, hogy egy- harmaddal több lakás fel­építését irányozza elő, mint amennyi a mostani ötéves tervben készül. A kormány elnökének be­számolója foglalkozott a köz­életünk és társadalmi éle­tünk demokratizmusának ki­bontakoztatása érdekében eddig tett és tervezett intéz­kedésekkel is. Főleg az ál­lamigazgatás területén, első­sorban a tanácsok munkáját érintően születtek eddig in­tézkedések. A rendezésre vá­ró legfontosabb kérdések ki­dolgozása még folyamatban van. Ezek között említette Fock Jenő mint leglényege­sebbet, alkotmányunk módo­sítását, az új tanácstörvény megalkotását és a választá­IBM. március &, esOtíkOk si rendszer továbbfejleszté­sét A megalkotandó törvé­nyek, valamint az államigaz­gatás egész területére kiter­jedő intézkedés-sorozat egész közéletünkben a demokratiz­mus fejlődését a bürokrácia csökkentését a munka egy­szerűsítését fogja eredmé­nyezni. Általános megelégedést és egyetértést keltett a kor­mány elnökének az a beje­lentése, hogy a jövő tervei­nek kidolgozásánál jobban figyelembe veszik az ifjúság nevelésével és a nők politi­kai, gazdasági ét szociális helyzetével kapcsolatos fel­adatokat. Dr. Ortutay Gyula Bács megyei és Kovács Éva budapesti képviselő egész felszólalását az ifjúság ne­velésével, a pedagógusok helyzetével, az iskolák gond­jaival kapcsolatos kérdések­nek szentelte. A képviselők helyesléssel fogadták Fock Jenő beszá­molóját azokról az intézke­désekről, amelyeket “a dolgo­zó nők élet- és munkakö­rülményeinek javítására az utóbbi időben tett és a kö­zeljövőben tervez tenni a kormány. A kormány szük­ségesnek tartja a gyermekü­ket egyedül nevelő nők na­gyobb anyagi támogatását a nőknek a közéletbe, a veze­tésbe való fokozottabb bevo­nását s egy átfogó terv ki­dolgozását a nők helyzetének további javítására, társadal­mi megbecsülésük fokozásá­ra. A kormány nemzetközi te­vékenységéről a Miniszterta­nács megbízásából Péter Já­nos adott számot a képvise­lőknek. Mint a miniszter be­szédéből kitűnt, a kormányt a múlt évben is az a helyes törekvés vezette, hogy nem­zetközi kapcsolataink építése is országunk helyzetének to­vábbi javulását szolgálja, s erejéhez képest mindent megtegyen hazánk a béke megőrzése, a háborús feszült­ség csökkentése érdekében. Az országgyűlés ma dél­előtt folytatja a kormány­beszámoló feletti vitát, amelyre eddig 27 képviselő jelentkezett. Oláh György elvtársnak, megyei pártbizottságunk első titkárának, a Heves megyei 2. választókerület képviselőjének hozzászólása Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolóját végighallgatva, gondolataim akaratlanul is hosszabb idő­re menték vissza. A Minisz­tertanács egy viszonylag rö­vid időszak — elsősorban az előző beszámoló óta eltelt — két év tapasztalatairól, je­lenlegi helyzetünkről adott számot, de beszámolójában lényegesen hosszabb időszak küzdelme, eredményes mun­kája és gondja tükröződik. Ügy vélem, nem térek el na­pirendünk lényegétől, ha el­mondom a tisztelt országgyű­lésnek és az országgyűlés színe előtt tudomására ho­zom kormányunknak, hogy azokon a helyi ünnepsége­ken, amelyeken Heves megye dolgozói ünnepelték helysé­geik felszabadulásának 25. évfordulóját, világos és egy­értelmű bizalmat kapott a kormánynak a szocializmús építésére irányuló tevékeny­sége. Heves megye lakosai a kormányzati tevékenységet reálisnak, kellően következe­tesnek értékelik. Egyetértés­re talált az a bátorság is, amellyel kormányunk kezde­ményezi az adott időszakban szükséges olyan lépéseket is, amelyek, átmenetileg nem váltanak ki egyöntetű lel­kesedést, nem talál­nak azonnal teljes meg­értésre; hozom a mindany- nyiunk által egyformán jól ismert konkrét példát, a gaz­dasági mechanizmusunk re­formjára vonatkozó intézke­déseket. És bár igaz — a Minisztertanács beszámolója is kellő hangsúllyal beszélt erről —, reformunk még ma sem fejti ki mindenben tel­jes mértékben hatását, ma is bőven van tennivalónk to­vábbi tökéletesítésében, ha­tékonyságának növelésében, mégis, egyértelműen megál­lapítható: az aggályok nem igazolódtak. Megyénk dolgozód — mi­közben nemcsak szavakban juttatják kifejezésre elisme­résüket a kormány által folytatott politikával, hanem elismerésre méltó, sőt he­lyenként kiváló eredmények is születnek annak gyakorla­ti megvalósításában — egy­idejűleg kinyilvánítják azon véleményüket, hogy a he­lyes politika még következe­tesebb megvalósítását igény­lik. Ügy ítélik meg — és te­gyük hozzá, reálisan —, hogy a végrehajtás nem minden­ben felél meg a helyes cél­kitűzéséknek, a gyakorlati munka nem mindig hozza azokat az eredményeket, amelyeket az előirányzatok tartalmaznak. Kétségtelenül igaz, hogy az eredményeket illetően túlzottan nagyok az elvárások, sőt, nemegy­szer illúziók keletkeznek. Mindez beletartozik az élet realitásába. Amát azonban hangsúlyozni szeretnék, az, hogy tapasztalataink szerint dolgozóink az esetek túlnyo­mó többségében jogosan bí­rálják munkánk fogyatékos­ságait Többségükben jogosak a gazdasági vezetőket ért bírálatok. Az ipari és mező- gazdasági üzemekben, a ter­melő szférába tartozó külön­böző vállalatokban a munka- szervezés ma még nem éri el azt a fokot, amelyre nyugodt lélekkel rámondhatjuk, hogy megfelel az adott körülmé­nyeknek és követelmények' nek. Miközben egyik oldalon abnormálisán felfokozódó munkaerőhiány jelentkezik, aközben a másik oldalon a nervdelkeaésce álki munkaerő rendszeres foglalkoztatása nincs megszervezve. Feltétlenül szükséges a ve­zetés javítása a gazdasági egységekben és az állam he­lyi szerveiben, még céltuda­tosabbá, rendszeresebbé kell tennünk a területi párt- és társadalmi szervek szervező, segítő és ellenőrző tevé­kenységét Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a minisztériu­mok és egyéb országos hatás­körű szervek szemlélete és gyakorlati tevékenysége job­ban összhangban legyen a kormány célkitűzéseivel, tö­rekvéseivel. Lehet, hogy első pillanatra ez az igény külö­nösnek tűnik. Azok azonban, akik az állami munkában bi­zonyos ismeretekkel rendel­keznek, tudják, hogy sajnos, az egyes minisztériumok te­vékenysége számos részkér­désben nem pontosan tükrö­zi a kormány törekvéseit nem pontosan azt a hatást váltja ki, amelyet a kor­mány el szándékozik érni. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban egy olyan területről is szeretnék be­szélni. amely számunkra, Heves' megyeiek számára egyik legnagyobb gondot okozza, de mégsem csak Heves megyére szóló gond, hanem az ország minden te­rületét érinti. A közelmúlt­ban megvizsgáltuk a megyé­ben levő önálló telephelyű minisztériumi gyáregységek helyzetét A téma elemzését indokolta, hogy a megye szocialista iparában foglal­koztatottaknak 41 százaléka ebben a szervezési formában dolgozik. A kép, amely a vizsgálat nyomán elénk tá­rult igen változatos, de ösz- szességében nem kedvező. Azt a következtetést vol­tunk kénytelenek a tények­ből levonni, hogy a reform ugyan eljutott a nagyvállala­ti központokig, ott azonban elakadt és csak igen véko­nyan jutott el a gyáregysé­gekig. A gyáregységek hely­zete többségében nem ren­dezett. Számos olyan megkö­töttség tapasztalható, amely ellentmond a reform célki­tűzéseinek es törevéseinek, ami jelentős mértékben aka­dályozza a reform általános érvényű kibontakozását a nagyvállalati szervezeten be­lül. Jellemző a gyáregysé­gekre — néhány kivételtől el­tekintve —, hogy a rájuk vo­natkozó tervek kidolgozásá­ban alig kapnak lehetőséget a részvételre, nincs engedé­lyük, lehetőségük arra, hogy az átmenetileg szabad kapa­citást — amit a vállalati központ leterhelni nem tu­dott — lekössék és így a fog­lalkoztatást teljesebbé te­gyék, a termelést növeljék. (Olyan esetekre gondolok itt, amikor az előállítható ter­mékre megvan a piaci igény.) A szükségesnél ma még na­gyobb mértékben központosí­tott a nagyvállalati szerve­zetben a gyáregységeknél megvalósuló beruházás, ami nehézkessé teszi a gyáregy­ségek közvetlen részvételét az előkészítő intézkedések megtételében. Nem egy gyár­egységünk van, amelynek számára még 1969-ben is ál­lománycsoportonként megha­tározták a foglalkoztatható létszámot és átlagbért A bé­rek elosztása terén kialakult gyakorlat még az egyenlősdi törekvéseket erősíti. Nem ki­elégítő a gyáregységek köz­vetlen anyagi érdekeltsége a vállalati jövedelmezőségben. Tapasztalataink szerint a gyáregységek nagyobb részé­nél a részesedés mintegy 30 százaléka saját eredmény. 70 százaléka pedig bértömeg alapján képződik, amely a nivellálás irányába hat. Meg­ítélésünk szerint a gyáregy­ségek helyzetének rendezése szükséges és sürgős feladat. Néhány konkrét példa azt bizonyítja, hogy nemcsak le­hetséges a reform alkalma­zása a nagyvállalati rend­szeren belül, nemcsak lehet­séges a gyáregységek önálló­ságának növelése és érde­keltségének fokozása, hanem az egyetlen célravezető út is. Ezt bizonyítja például az Egyesült Izzó gyakorlata, ahol e vonatkozásban igen jó tapasztalatokat szereztünk. És végül szóvá szeretném tenni: megítélésem szerint szükség van arra, hogy a kü­lönböző országos hatáskörű szervek vezetői jobban meg­értsék az ágazatukat ért bí­rálatok lényegét és célját. Gyakran keletkezik az em­bernek olyan érzése, hogy az érintett területek vezetői a tényleges hibákat is meg­magyarázni törekszenek, véd­vén ágazatuk presztízsét. Magától értetődik, hogy azt a törekvést, amely az ága­zatnak a jogtalan bírálattól való megvédésére irányul. eofi aÍHDK MOSZKVA A Szovjetunióban szerdán végrehajtották a soronlevő múholdkisérletet: földkörüli pályára bocsátották a Koz­mosz 325-öt. A fedélzeten el­helyezett tudományos beren­dezés segítségével folytatják a világűr kutatását a ré­gebben meghirdetett prog­ramnak megfelelően. A műholdon elhelyezett berendezés szabályszerűen működik. (TASZSZ) OSLO: Norvégia szerdán bezárat­ta rhodesiai konzulátusát, válaszul a Smith-rezsim el­határozására, hogy „köztár­sasággá” nyilvánítja az or­szágot (UPF A legfrissebb amerikai bűnügyi statisztika szerint New York városban 1969- ben több mint ezer sze­mélyt gyilkoltak meg és csaknem 60 ezer embert ra­boltak ki vagy támadtak meg. a személy elleni bűn- cselekmények száma ta­valy az előző évihez képest 7,3 százalékkal növekedett. (Újsághír) Körülbelül egy esztendővel ezelőtt Nixon, az Egyesült Államok új elnöke azt ígérte, hogy hivatalba lépésével a választópolgárok és gyerme­keik végre valahára bizton­ságban érezhetik magukat a városok utcáin. „Helyreállít­juk a törvénytiszteletet. Tud­juk, hol kell kezdenünk. Űj igazságügyminisztert neve­zünk ki” — mondotta. Nos, az új elnök első ígé­retét tüneményes sebességgel beváltotta: A demokrata igazságügyminisztert elmoz­dította és a köztársaságpárti Mitchell-t nevezete ki erre a posztra. Ám eltelt egy esztendő, s kiderült, hogy az új vezetés, a személycserén kívül, egyet­len ígéretét sem váltotta va­lóra a bűnüldözés területén. A köztársaságiak uralkodásá­nak első kilenc hónapja alatt a komoly bűncselekmények száma az Egyesült Államok­ban nem csökkent, hanem 12 százalékkal növekedett. Magában Washingtonban katasztrofális a helyzet. Az A félelem városa (Washingtoni levél) amerikai alvilág az elmúlt évben „nagy ugrást” ért el: az amerikai városok bűnözé­si statisztikájában a fővárost a hatodik helyről a második­ra hozta fel, s a gengszteriz­mus fokmérőjét a korábbi szinthez viszonyítva, 29 szá­zalékkal emelte. A főváros polgármestere a napokban ismét emelte a rendőrség létszámát. Egy la­kosra számítva ma a wa­shingtoni rendőrség a legna­gyobb létszámú az egész Egyesült Államokban. Körülbelül tizenöt éve fo­lyik a város jobbmódú la-r kórságának kiköltözködése a peremvárosokba. Ez a folya­mat akkor kezdődött, amikor az ország különböző részei­ből, de főképpen délről a né­ger szegénység kezdett Wa­shingtonba települni. Az el­múlt esztendőben a fehér la­kosság „kivándorlása” már szinte az evakuálás jellegét öltötte. A város egész kerü­letei elnéptelenedtek. És sen­ki sem akar odaköltözni. Egyes amerikai szociológu­sok úgy vélik, hogy Wa­shington példáján kitűnően lehet tanulmányozni a bűnö­zés viszonylagos növekedését és a gyatra közbiztonsági ál­lapotoktól való félelmet. Kö­vetkeztetésük az. a félelem kétszer-háromszor gyorsab­ban növekszik, mint maga a bűnözés. A félelem a mérta­ni haladvány mértékében nő. A félelem statisztikusai ki­mutatták, hogy a washingto­ni peremvárosok fehér la­kosságának 65 százaléka, amelyet a munkaviszony nem köt a belvároshoz, leg­feljebb évente egyszer koc­káztatja meg, hogy berán- duljon a városba. A szövet­ségi kormányszervek és a magáncégek már azon gon­dolkodnak, hogy irodáikat a peremvárosokba helyezik át. Az igazságügyminisztérium és az alvilág párharcában, amely a főváros birtoklásáért folyik, az igazságügyminisz­térium az, amely sorozatos vereségeket szenved. Ezt egyébként az amerikai sajtó is beismeri. A város egyes részel teljesen az alvilág, a bűnözők ellenőrzése alatt vannak, a banditizmus sajá­tos erődjei. És legyünk tár­gyilagosak: nemcsak egyes lakónegyedek az alvilág erő­dítményei. Milyen katonai szakkifejezés illene például a szomszédos New Jersey ál­lam kormányhivatalaira, ahol évek óta teljesen otthon érzi magát a maffia, vágj' támogatna lehet De úgy fe­zem. az észrevételek az in­dokoltnál nagyobb arányba» kapnak „jogtalan”, „alapta­lan” és hasonló minősítést. Nem lennék őszinte, ha nem mondanám el, hogy nem egy­szer keletkezett bennem ig, úgy tudom más képviselők­ben is egyik-másik minisz­ter elvtárs felszólalása nyo­mán olyan érzés, hogy még a képviselőktől is védeni akarják ágazatukat, tárcá­jukat Véleményem szerint nem a kritikával szemben, hanem a képviselőkkel és valamennyi érintett szervvel együttesen összehangolt, az eddiginél eredményesebb munkát hozó intézkedéseket kell tenni. Befejezésül ezt mondotta Oláh György: Tisztelt Országgyűlés! Megyénk csakúgy, mint egész hazánk becsületes dol­gozói, támogatják pártunk, kormányunk politikáját. Ak­tívan, egyre tudatosabban és növekvő hatékonysággal vesznek részt annak végre­hajtásában. Ismerik az élet bonyolultságát és nehézsé­geit Általában nincsenek il­lúzióik, nem várnak hibák­tól mentes vezetést, de jog­gal várják az országos szer­vek vezetőitől és a helyi szervek vezetőitől egyaránt, hogy saját munkájában ki­ki a lehető legkisebb és leg­kevesebb hibát kövessen el. És ebben igazat kell adni. A vezetés hatékonysága a szo­cializmus építése soron levő feladataink, így gazdálkodá­si rendszerünk további töké­letesítésének, hatékonysága fokozásának, az állami mun­ka további javításának egy­aránt egyik kulcskérdése. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszá­molóját elfogadom. LONDON: Willy Brandt kancellár szerdán este hazautazott Londonból, miután befejez­te Nagy-Britanniában tett háromnapos hivatalos láto­gatását A repülőtéren Mi­chael Stewart külügyminisz­ter búcsúztatta. (AFP) KUSHIRO: Szerdán a Kamcsalka-fél- szigettől 340 kilométerrel délre a jeges vízben elsül­lyedt a Hooko Maru 11. ne­vű japán halászhajó. A ja­pán partőrség szóvivője sze­rint alig van remény arra, hogy a hajó 15 főnyi legény­ségéből valakit még életben találjanak. (UP' egyes kongresszusi hivatalok­ra, amelyek ugyanezzel a ké­teshírű szervezettel állnak kapcsolatban? Egyelőre csak a Fehér Ház érezheti magát teljes biztonságban — masz- szív vaskerítése és elektroni­kus védósávjai mögött A bűnözéssel nem birkózik meg sem az új igazságügy- miniszter, sem a rendőri stá­tuszok növelésére fordított rengeteg pénz. A köztársasá­gi igazságügyminlszter egy kobtélpartin, ahol volt kollé­gájával találkozott, mentege­tőzött egyes korábbi „sze­mélyes kirohanások” miatt s azt a korteshadjárat légkö­rével indokolta. Clark, a volt miniszter elfogadta a mente­getőzést Megjegyezte azon­ban, hogy a rendőri létszám emelésével nem lehet csök­kenteni a bűnözést: „A rend­őrségnek nem a betegség szimptómáit, tüneteit kell észrevennie, hanem az oko­kat kellene felderítenie” — mondotta- kissé ironikusan a volt miniszter. Hozzáfűzte: „Hiába szivattyúzzuk a vizet az elárasztott pincéből, ha nyitva felejtjük a vízcsapot”. A megjegyzés találó. Való­ban naivitás azt hinni, hogy a bűnözés rákfenéjét rend­őrkordonnal meg lehet szün­teti», ha figy^’men kívül hagyják a szxvális okokat. Kár. h 'gy Clatk igazság­ügyim niszter ah t v szolgálata idején megfeledxezett erről az igazságról. G. Botvrik

Next

/
Oldalképek
Tartalom