Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

Mondial", hogy manap .,.ó rossz álmaik vannak az újgazdagok­nak. El is hi­szem egyikéről- másikáról, különösen azokról, akikről majd minden vasárnapra jut történet az újságok­ban. Történet arról, hogy miként gazdago­dott meg és bukott le valamelyik újsütetű milliomos. Őszintén szólva, ettől a ténytől rossz ál­mai a nem milliomosoknak is lehetnek. Ép­pen a milliomosok miatt... Jóérzésű embe­rek kérdezik: Miként juthatnak egyesek a társadalom megkárosításával milliókhoz, vil­lákhoz, autókhoz, nyugati bankszámlákhoz? Egy-két példát megemlít a sajtó azokból az esetekből, amikor annyira szembeötlően1 volt milliomos valaki, hogy az már nem ke­rülte el a rendőrség, a vámhivatal, a mi­nisztérium, vagy az adóhivatal figyelmét sem... ami érthető, az eseteket tekintve, hi­szen majd mindegyikük jó évtizede gyara- pítgatja törvénytelenül milliócskáit. Kezdhetnénk a sort dr. Fábry Sándorral, a Győri Vagorr- és Gépgyár importosztálya volt vezetőjével, akinek az angolok, osztrá­kok fel merték ajánlani a baksist, hogy ne­kik kedvező üzleteket kössön. Ott felfigyel­tek rá rögtön... itthon nem. Tizenkét évig nyugodtan „képezhette át magát” többszörös milliomossá. Amikor nyilvánvalóvá vált „részrehajlása”, mindössze annyit tettek, hogy leváltották osztályvezetői tisztjéről, de továbbra is üzletkötő maradt. Vesz autót és épít villát... aztán újabb telket és örök­lakást. Bankszámláján több százezer schilling, sok ezer font... Mindez nem szúr szemet kerék tizenkét esztendőn át! Senki sem fir­tatja, hogyan telik mindenre osztályvezetői fizetéséből? Elhihető ez? Józan ésszel semmi esetre sem... de ak­kor mivel magyarázzuk, hogy ennyi ideig megúszta? A közömbösséggel, és azzal a mos­tanában elterjedt nézettel, hogy már nem szégyen milliomosnak lenni az állam, mind­annyiunk kijátszásával. Vegyük például a lebukottak közül Albert László díszhal- és madárkereskedő esetét. Nem tört be a Nemzeti Bankba, nem hami­sított bankókat, mégis annyi volt neki belőle, hogy évtizeden át a pesti éjszaka császára lehetett. Szórta az ezreseket a Pipacsban, a Paradisóbam, a Moulin Rouge-ban. Annyit költött esténként, amennyiért más ember egész hónapon át dolgozik. Hivatalosan neki is „tisztességes”, átlagos keresete volt, hiszen az adóhivatalnak évi huszonnégyezer forint forgalmat „vallott be”. Ebből (?!) épült fel a rózsadombi luxusvillája — természetesen úszómedencével — alig hétszázezerért, a Ba­laton mellett ennek a párja is hamarosan kész lett, de már „csak” félmillióért. A dísz- halkereske<^ő zsebéből futott^. még egyebek -mellett nyolc külföldi gépkocsira, harminc­ezer dolláros életbiztosításra is. Ennyit derí­tettek fel egyelőre a „kiskereskedő”' anyagi helyzetét Illetően... Ennyit... és ezt is jó évtized után. Miként tehette ezt büntetlenül ennyi Ideig? Nem tüdta talán senki, hogy munka nélkül milliók gyűlnek Albert. László pénz­tárcájába? Ismerniük kellett ezt a tényt azoknak, akik napról napra, éjszakáról éj­szakára tanúi lehettek mulatozásainak, ami­kor szórta az ezreseket. Tudtak milliomosa mivoltáról azok az illegálisan tartott alkal­maaottalS, akik­nek munkájá­ból — többek között — össze­jöttek a százez­rek. Kellett tud­ni róla a hivatalos szerveknek, közte az adó­hivatalnak is, hiszen kevesellték a bevallott forgalmat és látatlanban duplájára emelték Albert úr adóját. így fizetett évi tizenkét­ezret ... Megható ez a szigor... nem? Mit lehetne tenni ellenük? Olvastam az újságban, hogy az egyik svéd adóügyi hölgyemény megáll a porták előtt és húszféle kutya hangját utánozva ugatni kezd, és ha választ kap rá, megnézi, fizet­nek-e a kutya után adót és lefüleli az ebadó elbliccelőit. Egy másik újság, a Kanadában megjelenő New Wordl, arról közöl cikket, hogy a lakosság és a hivatalos szervek össze­fogásával milyen módon akadályozzák meg, hogy egyes gazdagok kibújjanak az adófize­tési kötelezettség alól. Igaz, nálunk még nincsenek ilyen okos gépek a tanácsoknál és ilyen túlbuzgó adó­hivatali tisztviselők sem, — bár ahogy né­zem, két ilyen díszhalkereskedő eltitkolt jö­vedelméből nyugodtan vehetnének ilyen nyilvántartó gépet, ha már nálunk az em­berek irtóznak az ilyen „kellemetlen” fel­adatokból, mint az illegális jövedelmek lelep­lezése. Mitől lehet ez az irtózás? Nem kívánja azt senki, hogy az arra il­letékesek húsz kutyany^lven tudjanak, hogy leleplezhessék az adócsalókat, de annyi utá­najárást mégis el lehetne várni, hogy az ilyen újmilliomosok kártyáit felfedjék. Jó ... nem egy év alatt, de ne is tíz év alatt. Mert sok ilyen újgazdag akad még, akik adócsalással, illegális munkáltatással jutnak óriási ősz- szegekhez, ha minden héten olvashatjuk gaz­dagodásuk történeteit. Ügy látszik, megérzik a lehetőséget a mil­liók szerzői, mint a hal az édesvizet, beleúsz­nak és lubickolnak benne, miközben tetsze­tős elméleteket terjesztenek millióik létjo­gosultságáról. Elméleteket, amelyeket némely hivatalos szervünk is szívesen elfogad. Nem­rég hangzott el a javaslat: ideje lenne mun­kaközösségbe fogni a magánirodák vezetőit és alkalmazottait — (mint korábban az ügy­védeket) —, mert egyikük-másikuk jövedel­me meghaladja az évi egyvf-illió forintot. Ezt a munkát szépen el lehetne látni állami cégér alatt is. De miért kellett ezzel a javaslattal hu­szonöt évet várni? Azért, mert alak er lehetővé tették, sőt pártolták az egymii.Tot jövedelmező magánirodák létét, arra hivat­koztak, hogy a külföldi ügyfélnék csak a ma­szekhoz van bizalma. Igaz ez? Nem! Az ügyek nagy részét korábban is és most is állami jogvédő irodákra bízták a külföldi kliensek. S így lenne a jövőben is, ha meg­szűnnének ezek a milliomosokat szülő iro­dák és lehetőségek. A lehetőség... ezen a talajon szaporod­nak napjaink milliomosai. Jó táptalaj ez számukra, gyorsan burjánzanak benne és rugalmasan hajlanak el a gyomláló-íéíora kezek elől. De... meddig? Többet kellene tennünk, hogy rossz álmai legyenek a hivalkodva dőzsölőknek. Rossz álmaik a lebukásról... és keserű ébredésük. Kovács Endre Rossz álmok ^ LENINRŐL XVII. Sokat gondolkozott az em­berekről, nyugtalanította az, amit így fejezett ki. — A mi apparátusunk ve­gyes. Október után sok ide­gen is bekerült. Ez az ön kedvencének, a jámbor értel­miségnek a bűne. ez az ő alávaló szabotázsuk követ­kezménye. Ügy bizony! Ezt akkor mondta, amikor együtt sétáltunk. Gorkiban. Nem emlékszem, máért terel­tem a szót Alekszinszkijra; azt hiszem, éppen az idő tájt követett el valami gazember­séget. — Elképzelheti: első talál­kozásunk óta valóságosan fi­zikailag undorodom tőle. Le­küzdhetetlen undorom. Soha, senki nem ébresztett bennem ilyen érzést. Amikor együtt kellett dolgoznunk, minden erőmmel uralkodtam maga­mon, nem volt könnyű do­log, mert éreztem, hogy ki nem állhatom ezt az elfajzott embert! Csodálkozva vont vállat, és Így folytatta: — És lám. azon a semmi­rekellő Malonovszkijon nem bírtam keresztüllátni. Na­gyon sötét eset ez a Malo- novszkij... Velem úgy viselkedett, mint a szigorú tanító és jósá­gos „gondos barát”. — Rejtélyes ember maga — jegyezte meg egyszer tré­fálkozva. — Az irodalomban, a jelek szerint, kiváló realis­ta, az emberekkel való kap­csolataiban pedig romanti­kus. Magánál mindenki a történelem áldozata? Mi is- »isrjük a történelmet, a azt mondjuk az áldozatoknak: döntsétek le az áldozati ol­tárokat, zúzzátok szét a szen­télyeket, le az istenekkel! Maga pedig arról akar meg­győzni, hogy a munkásosz­tály harcos pártja mindenek­előtt az értelmiségiek kényel­méről köteles gondoskodni. Lehet, hogy tévedek, úgy vélem: Leninnek jólesett ve­lem beszélgetni. Csaknem mindig invitált: — Ha megjön, hívjon fel. találkozzunk. Egyszer pedig azt mondta: — Magával mindig érdeke­sen lehet beszélgetni, a ma­ga élményvilága gazdagabb és tágabb. Kérdezgetett az értelmiség hangulatáról, különös figye­lemmel a tudósokról, én ugyanis akkoriban Halatov* val együtt dolgoztam a tudó­sok életkörülményeinek meg­javításával foglalkozó bi­zottságban. Érdeklődött a proletárirodalom iránt: — Mit vár tőle? Mondtam, hogy sokat, de feltétlenül szükségesnek tar­tom, hogy irodalmi főiskolát szervezzünk, nyelvtudományi, idegen — nyugati és keleti — nyelvű, néprajzi, világiro­dalomtörténeti és külön orosz irodalomtörténeti tanszékkel. — Hm-hm — mondta hu­nyorogva és nagyot kacagott. — Nagyszabású és kápráza­tos! Hogy nagyszabású le­gyen, azt nem ellenzem, de vajon ilyen káprázatos is lesz? Saját professzoraink nincsenek ebben a szakmá­ban, a bürzsoák pedig olvan történelmet fognak bemutat­ni, ho$y... Nem, most nem szabad ilyenbe kezdenünk. Még várnunk kell három, öt évecskét; És így panaszkodott: — Egyáltalán nincs időm olvasni! Nyomatékkai és több ízben hangsúlyozta Gyamján Bed- nij munkájának agitációs je­lentőségét. de így vélekedett róla: — Kissé nyers. Az olvasó után kullog, pedig kicsivel előtte kellene haladnia. Majakovszkijról bizalmat­lanul, sőt ingerülten nyilat­kozott. — Kiabál, mindenféle torz szavakat talál ki, és vala­hogy nem sikerül neki: sze­rintem nem sikerül, és ke­véssé érthető. Mindent szét­szór, nehéz olvasni. Tehetsé­ges? Sőt nagyon? Hm-hm, majd meglátjuk! De nem gondolja, hogy nagyon sok verset írnak? A folyóiratok­ban egész oldalakat töltenek meg a versek, és csaknem naponta jelennek meg újabb kötetek. Az feleltem, hogy a fiatal­ság ilyen időkben természe­tesen dalra vágyik, és hogy véleményem szerint köny- nyebb dolog közepes verset írni, mint jó prózát, s a vers kevesebb időt kíván: ráadá­sul nagyon sok emberünk van, aki kitűnőén tanítja a verstant. — No, hogy verset írni könnyebb a prózánál, azt nem hiszem! Nem tudom el­képzelni! Még ha megnyúz­nának. se tudnék két sort ír­ni — mondta és elkomoro- dotík, — Az egész régi forra­Vallif-ióls” 4 hairnnnuát A Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán kf- »» * «» UUl F sérletsorozatot végeznek az étkezésre legal­kalmasabb és a legjobb termesztési adottságokkal rendelkező burgonyafajta kiválasztásá­ra. A főiskola kutatói 15—20 féle fizikai, kémiai és biológiai próbának vetik alá a burgonya-hibrideket. (MTI foto — Jászai Csaba felv.) Huszonévesek a mezőgazdaságban —■ Szóval, teljes siker? Hallgat egy darabig, az­tán csendesen megismétli. — Igen. Teljes siker. Mióta van a faluban? — Két részletre osztha­tom az eddigi életemet a faluban: az első a könnyeb­bik. Itt születtem, itt nőt­tem fel, mindenki ismert gyermekkorom óta. Aztán elkerültem az egyetemre., Négy év. Szünetben a haza-1 látogatások, mindenki érdek­lődött, kérdezősködött, de másképpen mint annak előt­te. Ne vegye nagyképűség­nek, ha azt mondom, hogy tiszteletteljesebben, mint an­nak előtte, hogy elmentem volna. Aztán visszajöttem. Szeretettel fogadtak, de olyan szeretettel, hogy ne­kem megmelegedett az ar­com, amikor az első napon köszöntöttek, mint a falu hazatért agrármérnökét. Mindenkit ismertem és min­dent ismertem. A földet, a szederindást, tudtam, 1 hogy tavasszal a víz hol fog lero­hanni a meredélyen. Ott ke­resztbe szántattarn az erózió miatt. Akkor szóltak elő­ször. A traktoros. Azt mond­ta, hogy minek találtam ki dalmi irodalmat el kell jut­tatni a tömegekhéz. az egé­szet, ami csak nálunk és Nyugat-Európában van. Orosz volt, de sokáig élt Oroszországon kívül, ezért figyelmesen vízsgáilgatta sa­ját hazáját, amely távolról színesebbnek, ragyogóbbnak látszott. Helyesen mérlegelte az ország potenciális erejét, a nép rendkívüli tehetségét, mely még alig nyilatkozott meg, még nem rázta fel ne­héz és nyomasztó történelme, de ez a tehetség a fantaszti­kus orosz élet sötét háttere előtt mindenütt aranycsillag­ként ragyog. Vlagyimir Lenin, e világ nagy és igaz embere meghalt. Halála nagyon fájdalmasan sújtotta mindazok szívét, akik ismerték, nagyon fájdal­masan! A halál komorsága azon­ban még "nyomatékosabban hangsúlyozza a világ előtt, milyen jelentős személyiség volt: ő volt a világ dolgozó népének vezetője. S ha az ellene irányuló gyűlölet felhője, a neve kö­rül terjengő hazugság- és rá­galomfelhő még sűrűbb vol­na is, az sem számítana: semmiféle erő nem homályo- síthatja el annak a fáklyá­nak a fényét, amelyet Lenin emelt magasra e tébolyult világ fojtogató sötétségében. Rajta kívül nem volt még senki, aki ennyire méltó vol­na a világ örök emlékezeté­re. Vlagyimir Iljies meghalt. De élnek elméjének és aka­ratának örökösei. Élnek és olyan eredményesen dolgoz­nak. mint ahogy senki sem dolgozott még soha, sehol a világon. VÉGE ezt, mert az ő munkája sok­kal nehezebb lett így. Dél­után leültünk egy fröccs mellé és elmondtam, hogy a földet így nem lúgozza ki a rohanó víz, jobb lesz rajta a termés. Laci figyelt rám, görgette a kezében a poha­rat. Láttam, hogy akar va­lamit mondani, de aztán mégse szólt semmit. Pedig hát együtt nőttünk fel a Malom-laposban. Mégsem szólt semmit, csak láttam, hogy nem hiszi el, amit mondok. Azt gondolta, na végre, megmutathatom, hogy többre vittem, én parancso­lok. — összeveszett a volt ba­rátaival? — Dehogy vesztem, bár­csak összevesztem volna úgy. mint annak előtte, de ez más volt. — És az öregek? Letámasztja a kezét az asztalra, ráhajtja a fejét. Hallgat és az asztal meg- vénhedt repedését nézi. Ösz- szehúzza a szemét, vonallá szűkül. — Hát ez az, amit nem bí­rok ki. Hallgat. Az erek kacska­ringózva futnak le a fel­túrt ingujj alatt. — Hogy parancsoljak ne­kik. Hogy büntessem őket, ha nem úgy tesznek, ahogy azt a gazdaság érdeke meg­kívánja. Ök ültettek először a bakra, velük jártam pet- rencét hordani, kivették a villát a kezemből, ha elfá­radtam. Van-e jogom hozzá? Sietősen cigarettát kap elő. — Tudja, ezt nem mond­hatom el, senkinek nem mondhatom el. mert még bo­londnak néznének Tudom, hogy én vagyok az agrár­mérnök, tudom, hogy jó ügyet szolgálok, de jogom van-e hozzá, hogy nekik pa­rancsoljak? Nem alapsza­bályról és munkarendi jog­ról beszélek, már megbo­csásson, hogy ilyet mondok, de isten és ember előtti jog­ról van szó. Mit szenvedtek ők a földért, mit kuporga­A traktorosok a téli hóna­pokban szinte tétlenségre vannak kényszerítve. A Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság szakszervezete ép­pen ezért kezdeményezte a négy üzemegység traktoro­sainak kora tavaszi vetélke­dőjét, hogy kihasználja az időt és segítse a gépvezetők felkészítését Az üzemegységek önálló csapatot alkotnak, de egyé­nileg adnak számot a csapat tagjai arról, hogy mit tudnak a gépek műszaki ismeretei­ből, a munkagépek kezelé­séből, a gépek felhasználá­sának módjáról és a gépek­re vonatkozó munkavédelmi teendőkről. Az a csapat, ame­lyik győz a vetélkedőben, sze­mélyenként kétszáz forintot kap a vándorzászló mellé. A második helyezett egynapos tapasztalatcserére mehet a Vörös Csillag Traktorgyárba. tott az apán? meg a testvére Tudja, hogy az apám cseléd volt? A gróf birtokára járt Én nekik parancsolok. Tud­ja-e mindenki, hogy más ez. mint az akkori parancs, mert. én tudom, de nem hi szem, hogy ők is tudják Vari-e jogom arra, hogy négyévi tanulás után, ami ráadásul kellemes és szóra­koztató volt, odaálijak elé­jük és eligazítást csináljak reggelente. Ezt az érzést nem lehet másnak átadni, tsak aki kiáll reggel eléjük és nézi a kopott gallérú kabá­tokat és úgy érzi, hogy szét megy a feje. Végighúzza tenyerét a gyalulatlan faasztalon és fel áll. — Hát, siker. Ha jönnek r járástól vagy a megyétől megnézik a számokat, a ter­mésátlagokat, néha bekéri! az adatokat a vezetőséghez, megkérdik, mire van szük­ségem, milyen gépekre, meg- hogy rendben van-e minden Hát rendben van. Mióta itt vagyok, negyvenötről ötven­kettőre emelkedett a munka­egység. Szeretek dolgozni é.-. hagynak dolgozni, elismerik, hogy tudok. A véleménye­met elfogadják, nem mon dóm, néha cseleznem kell Ezt megtanultam. Ha valami nagy dolgot akarok megcsi nálni, a kisebbekben enged­nem kell. Néha látszatvitá­kat csinálok' azért, hogy iga­zat adjak majd a vita vé­gén a másiknak. Mi a véle­ménye ezek után rólam" Meg kell tennem, hogy el­érjem azt, amit akarok. Mu­száj. Eleinte ez csinált egy kis zavart bennem, már megszoktam. Lehet. hogy hozzátartozik a sikerhez Bai? Nem tudom. A tsz meg­erősödött, minden rendben megy. Ez a fontos. Ezt szok­ták meekérdézni tőlem, más­ra nemigen kíváncsiak. Nsm akar reggel kiiönni eligazí­tásra? Ott lesz az apám is, a növénytermesztésben dol­gozik. Szigethy András De ennek a kirándulásnak minden költségét a gazda­ság vállalja magára. A vetélkedőben részt ve­vő csapatok egyben a szo­cialista brigádok versenyé­nek is tagjai. Tehát ilyen vonatkozásban is érdekeltek Teljesítményük beszámít a szocialista címért folyó ver­senybe is Elképzelhető, hogy a Gyön- gyös-domoszőli Állami Gaz­daság traktorosvetélkedőjé­nek nyomán a hagyobb ter­melőszövetkezetek is meg­szerveznék gépvezetőik ré­szére ezt a kora tavaszi erő­felmérést. Nemcsak a ver­senyzők láthatnák annak hasznát. 1970. március 27., péntek Ex is felkészülés C2@Encal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom