Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-27 / 73. szám
Infecundin-tortúra Beszélgetés egy fievis!emberrei Néhánv évvel ezelőtt még a fogamzásgátló szerek gyártásáért kellett szót emelni. Aztán megjelent nagy reklámmal a C-film, amiről ma már alig esik szó, ha esik, akkor is általában elmarasztaló. Azt mondják, a hatékonysága nem éri el a reklámozott szintet. Pillanatnyilag mintha az Infecundinban lenne a legtöbb bizalma az érdekelteknek. De terjed körülötte szóbeszéd is — vannak akik esküsznek rá, mások pedig óvakodnak tőle. Ahogy ez lenni szokott. Mi van ezzel az Infecon- dinnal? o o o o — Szerencse, hogy nein tegnap találtam meg magát, amikor még nagyon mérges voltam; Most higgadtabban tudók beszélni arról a tortúráról, amin keresztül kellett mennem az Infecundin miatt. öt napomba került. Az egyik nap a nőgyógyászat. , Innen a laborba küldtek. Kiderült, hogy ott csak délután , két és három óra között foglalkoznak az infecundinosok- kaL Emiatt mehettem vissza másnapi Az eredményt pedig csak egy nappal később kaphattam meg. Következett a belgyógyászat Amikor a nőgyógyászaira akartam vissza menni, hogy most márt végre felírjuk az Infecundint, akkor közölték vélem, hogy a másik- orvoshoz tartozom, nem ahhoz, aki most bent van. Menjek vissza, amikor a másik orvos rendel. Érti maga ezt? O O O O A rendelőintézet asúíoift Emberek sűrűn egymás mellett, csak egy részüknek jut hely a padokon. Az óvatosabbak ott állnak a rendelő ajtajában, hogy lehetőleg ne előzze meg őket senki. — Már nyolc óra óta itt vagyok, de még mindig nem került rám a sor — mondja elkeseredetten, de csendes beletörődéssel az egyik „ajtónálló» Az ára fii! tizenegye?, mutat. — Ezt nem lehet kibírni. Már nem is mérges, csak fáradt, eütörődött Szeretne minél előbb megasafoadulm a tömegtől. Túlzsúfolt a laboratórium is. Naponta 150—160 beteget látnak: itt el, végzik el a szakorvos által előírt vizsgálatot. Köztük az infecundno- sok vizsgálatát is. Összesen hatan dolgoznak a laboratóriumban asszisztensek. Mindenki feszült idegekkel gyűri az időt. Az elégedetlenség könnyen kirobban a betegek és az itt dolgozóik között is. Vannak, akik kimondottan haragszanak az ínfecundinosokra. Minek jönnek ide, csak ,.azért”, miért veszik el a betegek elöl az időt? . oooo — Én orvos vagyok, de azt tapasztalom, hogy még a kollégáim is jobban szimpatizálnak a terhesség-megszakítás gyakorlatával, mint magával az Infecundinnal. Pedig a művi beavatkozás, a megszakítások egy harmada előbb vagy utóbb kóros elváltozásokhoz vezet. Szinte elkerülhetetlen a kaparásnál, hogy a méhszáj kisebb-na- gyobb sérüléseket ne szenvedjen. Azt gondolom, túlságosan sokat foglalkoztunk az Infecundin árnyoldalaival, és ezért feleslegesen elriasztottuk az embereket. Egyelőre az Infecundin a legajánlha- tóbb a nem kívánt terhesség megelőzésére. Még valamit. Az Infecundin használata óta a művi vetélések száma nem csökkent. Sokan nem szívesen mennék el az orvoshoz az Infecundinért. Elgondolkoztató dolog. o o o o Dr. Vágó József a gyöngyösi szakrendelő intézetben M79. március 27* péntek a nővédelmi tanácsadás orvosa. Tőle kérdeztem: — Honnan tudhatja meg egy nő, hogy hová kell mennie az Infecundinért? — Az egészségügyi dolgozóktól. A védőnőtől is. — Kell hoznia magával körzeti orvosi beutalót? — Egyáltalán nem kelL — Tizennyolc éven aluliak kaphatnak Infecundint? — Az érvényes rendelkezés szerint nem kaphatnak. — A doktor úrnál mennyi időt kell eltöltenie a jelentkezőnek ahhoz, hogy az Infe- cundinról szóló receptet kézhez vehesse? — Csinálhatnánk egy próbát is. Örával mérhetnénk az időt egy adott esetben, de biztos vagyok benne, hogy az első jelentkezéskor nem telne bele egy óra hossza.-— És a kezében lenne a recept az Infecundinról? — Igen. Az első havi adagról. Furcsa két adat. Az egyik, • panaszos öt napja, a másik az orvos egy óra hosszúja. Ezek szerint attól is függ, hogy ki, hová megy? o o o o Az Infecundinról a 9/1967. miniszteri rendelet intézkedik, amely az Egészségügyi Közlöny az évi 9. számában ■ jelent meg. Ennek második bekezdésében található: „Az infecundin fogamzásgátlás céljából — a kiskorúak kivételével — minden nő számára rendelhető.’* Kizáró ok: az orvosi éllen- javallat, Tizennyolc éven aluli nők tehát nem kaphatnak Inie- cundint. — Magyarázza meg, miért? Ezzel akarják talán a fiatalok erkölcsét védeni? Lehet i azt egy rendelettel megvéde- i m? Vagy: ilyen álszemt a Hi- i vatal nálunk? Aki 17 éves korában már nemi életet él, az fütyül a rendeletre. És mi i van olyankor, ha valaki már i tizenhét évesen asszony? Ilyenkor még a széplelkek sem botránykozhatnak meg . a házasságon belüli nemi életen. Csak éppen Infecundint nem kaphat? Ha tudja, magyarázza ezt meg! Nem tudom. Az Infecundin tudtommal a hormonműködést befolyásolja. Lényegében gátolja. De ha egészségügyi okokból nem használhatják fiatalkorú lányok, miiért nem képeznek kivételt a fiatalkorú asszonyok? o o o o — Ha az Infecundin ártalmas, akkor ne hozzák forgalomba. Ha pedig a terhesség megakadályozásra szolgál, akkor minek ez a sok vizsgálat előtte? Most mi a fontos? Az, hogy én nyugodtan dolgozzam a gyárban, ne kelljen kórházba mennem, ne foglaljak ott le egy ágyat, ha rövid időre is: egy orvost, egy műtőt; vagy az, hogy minél nehezebbé tegyék az Infecundinhoz való hozzájutásit? Nem bánom én, hogy minek nevezik, csak csináljanak egy olyan tablettát, amit recept nélkül meg lőhet kapni a gyógyszertárban. Fillérekért. Még mindig jobban jár az állam, ha a fogamzásgátlóra ráfizet is, mintha két-három napokra kimaradok a munkából. Az egészségemről nem is beszélve. o o o o A városi tanács főorvosa, dr. Bállá Gyula: — Az érvényben levő rendelet pontosan megszabja, milyen vizsgálatokat kell el végem! ahhoz, hogy valaki, az Infecundint megkaphassa Nekem ehhez a rendelethez ragaszkodnom : kell, mert a rendelet a nők egészségvédelme érdekében született meg. Nincs jogom és okom kételkedni a rendelet helyességében. Az más kérdés, hogy a rendelőintézetben a szervezést hogyan végezték el. Az a nő, aki első esetben jelentkezik Infecundinért, bármelyik nőgyógyászhoz mehet, de a következőkben már csak ahhoz, aki az első ízben foglalkozott vele Éppen a nő érdekében járunk így el. A laboratórium megint más dolog. Ott nem szabad megkötést alkalmazni. Ebben intézkedünk. De az is tény, hogy a laboratórium túlzsúfolt, a vizsgálatok hosszadalmasak. Erre a betegeknek fel kell készülniük. Hadd jegyezzük meg, hogy az olyan betegforgalmú intézetekben, mint amilyen a gyöngyösi, máshol 20—22 asszisztens dolgozik a laboratóriumban. Tudjuk, hogy általában szűkiben vagyunk az egészségügyi szakembereknek. De az alacsony gyöngyöd létszámot a laboratóriumban még ez sem menti. O O O O Bár az Infecundinról szóltunk. a lényeg most még sem csupán az Infecundin körüli tortúra. Hinein az ember, amely mindezek mögött van. Az ember nyugalma, biztonságérzete, munkakedve, jó közérzete, kiegyensúlyozottsága. Hiszen mindenre kihatással van a nem kívánt terhesség kivédése. Most a nehézéségeket akartuk megmutatni. Azokat, amelyek felesleges nyugtalanságot okoznak, idegességet, szóváltást, mérgelődést váltanak ki — a vérmérséklettől függően. Amiket jobb szervezéssel és elegendő munkaerő beállításával meg lehet szüntetni. De az érvényes rendelettel szemben is a realitások súlyosságát akartuk szembeállítani. Hiszen volt már rendelet, amely megtiltotta a művi beavatkozást. És móré mentünk vele? Ennek a rendeletnek a felesleges szigora sem érthető. G. Molnár Ferenc 23. Mindössze választ ad néhány kérdésemre. Még hangsúlyozni is felesleges, hogy korrektségét lovagiassággal fogjuk viszonozni. Nos?..» — Megpróbálhatjuk... Demeter vette legkevésbé tudomásul pühítása eredményét. Az unottság határát súroló nyugalma semmit nem változott. — Már-már nevetséges, olyan egyszerű. Két nevet kérek öntől. Azét, aki a röplapok kliséjét véste és azét, aki a röplapokat készítette. Ez a két név a szabadságát jelentheti. Abbahagyta ujjal tördelését Stelczer Lajos. Két kezét összekulcsolva az ölébe tette és fölfelé fordított tenyerébe figyelt — Sajnálom, főhadnagy úr. Nem tudom a választ. — Ez önre nézve határozott pech. Mi ugyanis tudjuk a neveket, csak éppen a maga lojalitásáról akartam meggyőződni. De hát annyi baj legyen. Most akkor egy komikusán könnyű kérdést teszek fel magának. Kitől szokta kapni a röplapokat? — Senkitől — jelentettek! egyszerűen a fogoly. Mintha oda se figyelt volna a válaszra Demeter. Annál jobban érdekelték a fali fogason függő gumibotok. Sorra megvizsgálta mindegyiket, rriajd gumibot helyett olyan korbácsot választott. amit különböző színű villanyhuzalból fontak. Faragó azt hitte, végre erélyesebb fellépésre határozza el magát halvérű felettese, de a csendőrtisztnek csak azért kellett a korbács, hogy játszadozva hajlítgassa és elnézegesse. milyen tarka színekből illeszkedik össze a fonat. — Jól van, Stelczer. Tudatosan idegenkedik az úri megoldástól. Elcsüggeszt a konoksága, dehát maga tudja. Talán még van remény. Arra kérem, gondolkodjon a A fiatalember, aki jóval a második világháború után született, azzal állt elém, hogy két ilyen egymástól távol eső nemzedék, mint az övé, meg az enyém, nem érthet egyet egymással semmiben. s Más az erkölcsi felfogásuk, más a tudományos világképük, más a művészetről vallott felfogásuk; min- denekfelett pedig mások az emlékeink, meg a reményeink, és ez az ellentét nem hangolható össze. Nem tagadhattam, hogy van ebben valami igazság. Az én nemzedékem az első világháború alatt született, s ha emlékünk nincs is róla, meg az azt megelőző „békebeli békéről”, neveltetésünknél fogva mégis megtapadt bennünk valami a „császári és királyi” légkörből, abból a langyos atmoszférából, amelyre legjellemzőbb az a tudat volt, hogy a sorsunkat nem magunk intézzük. A társadalom egy nagy gépezet, amelyben minden a helyén van, a gazdag gazdag, a szegény szegény, a politikát a politikusok intézik, a polgárok ügyeit pedig a hivatalok, nekünk épp csak el kell végeznünk a napi munkánkat, egyébhez nincs közünk. Nem a mi szemléletünk volt ez, hanem apáink nemzedékéé. az első világháború előtti felnőtteké — tehát mi ebben a szellemben nevelkedtünk, és ez ellen lázadtunk. A világháború felnyitotta apáink szemét, látták, hogy a nagy gépezet nem is működik olyan automatikusan, mint hitték, de a kö- vetkezetetéseket már mi vontuk le. — És mi volt ez a következtetés? — kérdi kissé megvetően Laci, a mai fiatalember. — Természetesen az, hogy a nagy gépezetben, a társadakérdéseimen., Nem szabad az ilyesmit elhamarkodni. Se nekünk, se magának. Ha esetleg eszébe jutna valami fontos, jelentkezzen a zárkaőrnél. Soron kívül állok rendelkezésére. — Aztán a lényére jellemző kényes ko- mótossággal sétált az ajtóhoz, kiszólt az őrnek a folyosóra: — Kísérjétek vissza a foglyot a cellájába! Oda se nézett, hogyan vezetik el Stelczer Lajost. Remélte Faragó, most hallani fog valami érdemlegest a főhadnagytól, elmondja neki, milyen céllal igényelte jelenlétét a kihallgatásnál.' — Szörnyen éhezem. Átugranál velem a Sárkánylyukba? — Legyen meg az akaratod — állt fel fürgén Faragó a cserépkályha mellől. Már a Sárkánylyuk étterem boltívei alatt érezte magát Demeter, amikor a szobába lihegett Bede Antal csendőrzászlós, ö is civilben volt, szörnyű rosszul állt rajta a szélesen csíkozott zakó. Mint akit örök mozgás- kényszer gyötör, minden tagja vibrált. — Főhadnagy úr, elkészült az áramfejlesztő! — Hol van? — kérdezte Demeter anélkül, hogy félbeszakította volna kalapja igazgatását. — Itt a folyosón a mérnökkel együtt. — Hát akkor lássuk a művet és alkotóját. Gyűrötten, nehéz szagot cipelve jelent meg . a nyilasok között Géiger Aladár munkaszolgálatos elektromérnök. Készítményét az íróasztalra állította és ügyefo- gyottan várakozott. Tömör kis szerkezet volt az áramfejlesztő, autómágnesből fabrikálva. Geiger Aladár kényelmesen kezelhető tekerőkart szerelt a forgórészre, n dinamótestből pedig két huzal ágazott ki. A huzalok csipeszekben végződtek. lomban, még sincs minden a maga helyén, és hogy nekünk is közünk van a sorsunkhoz. — És a kezetekbe vettétek? Ezt már olyan gúnyosan kérdezi, hogy bennem is felmegy a pumpa. — Ha azt hiszed, ez olyan egyszerű, nagyon sok keserves csalódás fog még érni. Mindenesetre megpróbáltuk. Beleszóltunk a sorsunkba, több-kevesebb eredménnyel, — A több az volt, hogy kitört a második világháború. És mi volt a kevesebb? — Nézd, Laci, azért ilyen egyszerűen nem varrhatod nyakunkba a világháború előidézésének személyes felelősségét. Biztosíthatlak, hogy én éppoly kevéssé áhítottam a másodikat, mint te a harmadikat. És ha ne adj isten, megéred a harmadik világháborút, sőt túl is éled, nagyon határozottan fogsz tiltakozni az ellen, hogy te akartad. — Éppen az a különbség a nemzedékeink közt, hogy mi felismerjük a személyi felelősség és a közösségi felelősség elválaszthatatlanságát. — Szép. De tudod mit, napoljuk el ezt a vitát arra az időre, amikor csakugyan vállalsz valami felelősséget. Mert egyelőre nem vállalsz, csak követelsz. — Igen, mert ti nem hagyjátok ... — Ez az. Látod, a mi fiatalságunk idején is volt ilyen ti, akik nem hagyták... És íme, máris áthárítod a felelősséget: ti... De legyen szabad felhívnom a figyelmedet, hogy amit te nemes egyszerűséggel „ti”-nek nevezel, a két részre bontható. Egyik része a társadalom irányító szervezete, amelyben nekem ugyanannyira van vagy nincs szerepem, mint — Nagyon csinos — szemlélte meg Demeter a masinát. -— De arra is kíváncsi lennék, hogy működik-e. ■ — Hozok valakit az alagsorból! — rohant volna el rögvest Bede Antal zászlós. — Minek — fintorított unottan a főhadnagy. — Elég nekünk az Aladár is. Amióta megbízták Geiger mérnököt az áramfejlesztő elkészítésével, szerette volna tudni, mire kell a csendőröknek a szokatlan szerkezet. Amit gyanított, most egyszerre bizonyossá lett előtte. Rémülten mosolygott, nem akarta elhinni, hogy rajta akarják kipróbálni a szerkezetet. De a zászlós nem sok időt hagyott, a kételkedésre. — Nyelvet kinyújtani Aladár. — Nem úgy — helyesbített a főhadnagy. — Ne kínozzuk fölöslegesen. Az egyik csipeszt *a nyakára, . a másikat a füle mögötti ideggócra. 1 Mohó buzgalommal teljesítette Bede Antal a parancsot. A csipeszek felilleszté- se után még mohóbban vetette magát a hajtókarra. — Majd Faragó testvér megforgatja — intette le a főhadnagy. — Béla, próbáld ki. Geiger Aladár rongyai máris rázódtak a test didergésétől, pedig a kísérlet el sem kezdődött. Lehullott a fültőre erősített csipesz. Bede Antal gyorsan visszaerősítette. Közben forgatni kezdte Faragó a hajtókart. Szemrebbenés nélkül, majdnem unatkozva tanulmányozta Demeter a hatást Sebes vibrálás torzította el a mérnök arcát, szája szederjesen remegett, szeme kanosaira torzult, lábujjhegyre állt, teste hullámzón vonag- lott, majd ordítva letépte magáról a huzalokat. — Kitűnő a masinája, Aladár — igazította meg végneked. Másik része ellenbe« valóban mi vagyunk, ha úgy tetszik: az idősebb korosztály. És ne vedd rossz néven, ha úgy gondoljuk, hogy a mai társadalomnak mi ugyanúgy részesei vagyunk, mint ti. Gondolkodott egy sort Laci, aztán ügyesen csavarin- tott a szón. — Persze, részesei vagytok. Csakhogy ti már kifelé menték belőle, ezért aztán nem akartok változtatni rajta. Beleültetek kényelmesen, és most sehogy sincs ínyetekre, ha mi a magunk feje szerint akarunk élni. Nem volt könnyű erre válaszolni. Hogy nem akarunk változtatni rajta? Ezt nem merném ilyen határozottan állítani. Mindenesetre nincsenek már olyan rózsás reményeink, mint Laci korában voltak. Az igényeink is szerényebbek: nem akarjuk egyik napról a másikra megváltani a világot — mert ha akarnánk is, úgysem lehet. Ezt nem mondom Lacinak, nem is hinné, meg minek csillapítsam ifjonti bizakodását — amiből őszintén szólva kevesebb van benne, mint amennyit szívesen vennék. Beleülni beleültünk, ha nem is olyan kényelmesen, mint Laci gondolja. Isten őrizz, hogy elmondjam neki, milyen nehezen. Ezt állják a legkevésbé, a mi kényelmetlenségeinket. — Felteszem, hogy nem irigyled — mondtam óvatosan. — És valami kényelem nektek is jut belőle, nem? Bizonytalanul ingatta a fejét, nem nagy meggyőződéssel. — Azért jó fej vagy — mondta végül, némi leereszkedéssel. — Eljöhetek máskor is? Ebben maradtunk, jöjjön. Benedek István képp a kalapját Demeter. — Mára két adag ebédet engedélyezek. De mi is menjünk már a Sárkánylyukba, mert éhen halok. Hagyta, hogy Faragó rásegítse ragián ujjú felöltőjét. Üjabb fordulat, ami növelte a szökött SS-katona zavarát. Nem tudott eligazodni felettese ellentmondásos viselkedésén. Eszes fickónak, remek helyzetfelismerőnek tartotta magát és most egyre jobban meggyőződött, hogy nincs eléggé tisztában értelmi adottságaival. Valósággal pánikba ejtette, mennyi modorbeli finomság takarja el a főhadnagy alattomos kegyetlenségeit. Vonzotta és rettegésben tartotta ez az ember, képes lett volna arra is, hogy megölje, s arra is, hogy minden parancsát teljesítse. A tegnapi kihallgatáshoz képest merőben más körülmények közé vezették elő Németh László Jánost. Akkor csak Demeter és Faragó tartózkodott a szobában, higgadt viselkedésükön elcsodálkozott, mondhatni egyenrangú félként kezelték. Hely- lyel és cigarettával kínálták, udvariasan magázták, amikor hatástalan maradt minden faggatózásuk, úgy látszott, türelmük változatlan marad. Most viszont orosz- lánverem közepén állt. a költő és a falak rríentén várakozó csendőrök nem is titkolták, hogy fenevadnak érzik magukat. Németh László János egy-egy elővigyázatos pillantása rosszatsejtőn ismerkedett Dobrai István őrmesterrel, Bede Antal zászlóssal, Csiba Ferenc törzsőrmesterrel — mindegyik csendőr a fal mellől figyelt, s a költőnek az az érzése támadt, hogy csupa megfeszített rugó veszi körül. Faragó Béla a cserépkályha melletti zugba húzódott és egy farkaskutya ült a lába mellett. Dr. Demeter Zoltán ezúttal főhadnagyi egyenruháját viselte, de éppolyan kínosan nett volt,' mint amilyen civilben szokott lenni. (Folytatjuk.)