Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
MŰVÉSZET Szomory Dezső: 4 mások boldogsága f '& Blum Adolf és Piszt- fánghy Renée boldog egybekelése körül, sajnos, volt még egy végső, s igen figyelemre méltó nehézség. Tudniillik a vőlegény anyja elváltán élt az urától. Ellenben néhány más úriemberrel a legszivélyesebb. s a leggyöngédebb barátságot tartotta fönn. — Ezt el kell rendezni — jelentették ki az öreg Piszt- ránghyék, akik igen erkölcsös és gazdag népek voltak. — Hogyne! — felelt Blum Zsigmond, a vőlegény apja. — Eztet el kell rendezni. Helyesebben el kellene rendezni. Azonban nekem fogalmam sincs róla, hogyan rendezzem el eztet. — Az ön dolga! — csattant ki Pisztránghyné éles és támadó hangon. És meglepően bajuszos szája búsan vonaglott, mint egy megsebzett, kopott gyík. — Az ön dolga! — hagyta helyben Pisztránghy, aki hitvesénél jóval fiatalabb volt, s vígan élt titokban rokonszenves nőkkel. — Az ön dolga — ismételte csillogó szemekkel, s valami különös buzdítással. — Menjen el Rózához, s beszéljen a szívére. Próbáljon csinálni valamit. Találjon valami megoldást, valami formulát, valami módozatot, valami kooperációt, mit tudom én. Egy kevés családi rendezettség, vagy legalább a rendezettség látszata okvetlenül szükséges gyermekeink egyesülésének szép órájában. Ezt kívánja a világ, tudja. Én nem akarom, hogy fecsegjenek. Én utálom az ilye*. Elvégre Róza a vő- legény.-^aijyja,. És egy. anya mindig egy anya. Talán nem is olyan rossz nő ez a Róza. Gondolom. Rózának hívják. Ugyebár, Rózának hívják az ön ex-féleségét ? — Nem — felelte Blum Zsigmond csendesen. — A neve Carmen — tette hozzá szemlesütve. . — Carmen! — sivított az öreg Pisztránghyné —, phüh! Hallottak már ilyet! Carmen! A Bizet zenéjével. Mindenkinek a zenéjével. Ez a legnagyobb gyalázat. — Mindenesetre igen különös, hogy Carmennek hívják — jelentette ki Pisztránghy kimondhatatlan vonzalommal. — Az effajta furcsa, idegen és bizarr nevek rontják el a nőt — folytatta az öregasszony. —r Ostoba szülői hiúság, becsvágy és póz. Carmen! ÜgyszólVán kötelező az ilyen. Elragadó az ilyen. A leány képzeletét megbolygatja. Mindenféle extravaganciákba hajszolja. Aki Undine, Izolda, Salomé, s más ehhez hasonló van a világon, mind azt hiszi, hogy izgulnia kell, hogy bolondulnia kell, eksztázis ide, eksztázis oda, mit tudom én, hogy mit kell, Carmen! Engem egyszerűen Adélnak hívnak. Soha eszembe sem jutott, hogy utánozzak egy operát. — Ez igaz — felelte Piszt- . ránghy. — De Blum Zsigmond el- borultan Carmnnre emlékezett. Arra a kövérded és dús formájú nőre emlékezett, aki éveken át élettársa volt, s akinek heves lelke volt, s barnás aranyra festett haja, rövidre nyírva, s lobogó, mint az oroszlánsörény. S amint Blum Zsigmond Car- menre emlékezett, s mind tovább emlékezett, tikkadt gyűlöletet érzett Pisztránghy- ék iránt és az egész világ irnnt, s önmaga iránt is, aki e nagyszerű nőt, s a nagyszerű estéket örökre elvesztette. _ A maga leányát is R onée-nek hívják, kedves Pisztránghyné — mondotta Ä10. február 8„ vasárnap , olthatatlan gyönyörűséggel, hogy Carment megvédheti e kitűnő ellenvetésben. Az élet olyan különös. — Ügy van — hagyta helyben Pisztránghy, aki békü- lékeny természetű volt. De az öregasszony fellázadt. — Mit különös! Semmi különös! — kiáltotta bajuszos ajka vonaglásával. — Az életben semmi sem különös a tisztességes emberre nézve. Maga engem nem fog zavarba hozni a leányommal, kedves Blum Zsiga bácsi, hallja. Rögtön visszaveszem a leányomat, nem is kell, hogy akarja. — Ne mérgesítsük el a dolgot — vetette közbe Pisztránghy. — Ez mind csupa fölösleges beszéd. Ezek szavak a levegőbe. A lényeg az, hogy valami formulát találjunk Blum Carmen asszonynyal, aki kedvelt Adolfunk édesanyja. A fiatalok szeretik egymást. — Mindenki szereti egymást! — folytatta az öregasszony, és remegett. — Könnyű az, szeretni egymást. Az benne van a természetben. Egészen világos és magától értetődő dolog, hogy két különböző nembeli fiatal lény szereti egymást. Nagy művészet! De Renée-vel ne tessék példálódzni, ezt egyszer, s mindenkorra megtiltom, tetszik tudni. Az nem egy céda név, az a legfinomabb név úri társaságban úri leánynak. Az egy átfinbmó- .dott, modern név az an tiki' Reindliből. Kedves Blum, maga nem tud franciául. — Hát nem tudok — hagyta helyben a fejét lecsapva, megadással. — Már én semmit sem tudok — folytatta keserű szájízzel. — Az élet olyan különös, ezt csak magamra nézve mondom. Mert az én életem fel volt dúlva, sőt még mindig fel van dúlva, holott már azt hittem, békén lehetek, s miután elváltam, csendesen élhetek, mert hiszen nekem van egy csomó gondom és üzletem és minden. De a bánat rajtaragad az emberen, az átok rajtaragad az emberen, és egy nyomorult szép nő mindent elronthat, éppen mert nyomorult és szép. Mindig elkerülöm az utcán, s a fejemet elfordítom, hogy ne lássam, és mégis látom, és ő nagyon jól tudja, hogy én látom őtet. Elhallgatott, egy székre roskadt, s a kezét idegesen végigdörzsölte a kopasz koponyáján. A szemek elborultak, és tanácstalanul néztek a nyugtalanul legyezgető pillák alatt. Csend volt és alkonyodott. S valaki kopogott az ajtón. — Minden a maga hibája — szólott Pisztránghyné. — A maga hibája, tudja. — Ö, az én hibám, felelt tragikus mosolygással. — Amiért Carmennek nagyon tetszett egy tüzértiszt, az az én hibám. S amiért egy baritonista is nagyon tetszett neki, az is az én hibám. S még az is az én hibám, hogy egy újságíró is nagyon tetszett neki, kérem. — Elég! — kiáltotta az öregasszony egy tiltakozó mozdulattal. — Igen különös az. kedves Zsiga — vetette közbe Pisztránghy —, hogy mindenki tetszett neki, csak éppen maga nem. De az ember nem nevetett. — Ez egy régi történet — mondotta csendesen —, minek is beszélni róla? Én is tetszettem neki, de csak együtt a többiekkel — mondotta még a szemét is lehunyva. Ekkor ismét kopogtattak. Most hallották, és megremegtek. És mind az ajtóra néztek merevea, — Ki az? — kérdezte Pisztránghyné szigorúan és rémüldözve. — Ki lehet az? — kérdezte Pisztránghy reménykedőn. Blum Zsigmond nem felelt. Ö éppúgy várt, bízott, re ménykedett, mint a többiek. A vére hevesen lüktetett, s a fülében amolyan gyötrő zsongásfélét érzett. Ügy tűnt, hogy valami csoda van készülőben. Sajátságos, feszültség terjedt, senki sem tudta, miért. S mind szaglászták a heves illatokat, amikor Blum Carmen belépett. Ügy lépett be, mint egy királynő a fürdőbe, könnyedén, gráciával és szemérmetlenül. Egy kicsit nevetett is, az elmúlt, de még mindig gyönyörű asszony ideges stacca- tójával, üdén, kedvesen és kihívóan, holmi benső, s titkos monológ visszhangjaképpen. A megnyúlt orráról, a felbiggyesztett ajkáról, az egész lobogó és kipeckélt alakjáról ragyogó gőg és ősi lenézés áradt valami sajátságos világosságban, ami a szemek vörhenyes fénye volt. — Ügy látom, nem vártak — mondotta élénken, s egy székre ült. S amint gyorsan a lábát keresztbe vetette, holmi bájos és telt formák csillogtak elő a vonzó selymekben. Pisztránghyné felkelt, s kiment. S a két ember csöndesen közeledett. — Gyermekünk boldogságáról van szó — rebegte Blum Zsigmond. elkapva a nő kezét. ,. ,, — Ügy van — suttogta Pisztránghy, a másik kezet ragadva meg; s ' Azontúl alig beszéltek. Már este volt. A szék két oldalánál a nő kezét tördelték csöndes, s makacs ostromlással. Már-már térdre ereszkedve, egymást lesték, s egymást figyelgették alattomos pislantásokkal. És Carmen nézte a kopasz koponyákat, mint két izzó golyót maga mellett, és hallgatott. Hetvenöt éve született Dési Huber István Már ismert festő volt, amikor még mindig aranyművesként kereste meg a kenyerét. Az arany köny- nyed, apró formajátékaiból élő mesterember tartotta el a kín, a keménység, a lázadás robusztus vonalaival dolgozó festő- és grafikus-f művészt. Dési Huber Istvánnak kemény sorsa volt. Gyötrő kenyérgondok és sorvasztó,tüdőbaj kísérték pályáján. Eljutott ugyan Olaszország piktort nevelő városaiba, de ott is kézművesként tartotta fönn magát Hatottak rá a kubisták — „A kubizmus valósággal leigázott — írta -r- s én évekig .éltem bűvöletében” —- de mégis olyan kifejezési formgt keresett'’ mondandójához,' ami annak szenvedélyteli humánus tartalmához jobban megfelelt. Így alakította ki a maga festői nyelvét, mely egy ismert maghatározás szerint „konstruktív expresz- szionizmusnak” nevezhető. Marxista ihletettségű szocialista művész volt, aki magas intellektuális és érzelmi szinten kiáltotta szét az ínség és a fáradság Magyarországa munkás és paraszt tömegeinek elégedetlenségét. Művészetében robbanó erővel jelentkeztek az illegális kommunista mozgalommal való találkozásnak világnézeti konzekvenciái. így fordulhatott elő a képzőművészet történetében meglehetősen ritka eset —, hogy 1934-ben egy sarlóskalapácsos csendélete miatt letartóztatták. Tagja volt a KÚT (Képzőművészek Üj Társasága) elnevezésű baloldali művészcsoportnak. Számos kiállítása volt Olaszországban és itthon is. % Igazi elismerést csak korai — 1944-ben bekövetkezett — halála után kapott. Elnyerte 1944-ben a Szinyei Társaság nagydíját, majd 1958-ban posztumusz Kos- suth-díj jutalmazta a szocialista magyar képzőművészet legbecsesebb hagyományai közé tartozott életművét. 'ssss/ssssssfsssssssssssss/sss/sssssssyssssssssssfs/ssss/ss/ssss/s/sssssss/sssss/sss/sss/s//s/ssssys/ssssss///ss//ss//sssf/ss///ssssssss/ssssssssss//sssssssfsssssssss//sssss/s/s* Máriássy Judit: Szabadság Budán 0 gy emlékszem, hogy február tizenharmadikán szélcsend volt és napsütés. De huszonöt év múltán ez a szép idő olyan előírásosnak, már- már kötelezőnek tűnik, hogy elbizonytalanodom! csakugyan felhőtlen volt az ég? Az ostrom alatt vezetett naplóm az időjárásra vonatkozóan semmiféle eligazítást nem nyújt. Csak azt jegyeztem fel, ami velem és körülöttem, a Batthyány tér 2. számú házban történt. Húsz évesen minden nap felkészültem a halálra. Repeszdarabok és igazoltatások fenyegettek. Kissé fellengzősen úgy véltem: az utókornak gyűjtök anyagot. Hátha valaki felhasználja majd... A valaki magam lehettem. A kétségbeesés és az öröm túlzó jelzőit mellőzve, íme az egykori tudósítás az utolsó huszonnégy óráról. II. 12. Délben beállít Herbert Wolt, az a német katona, aki a ház előtt sebesült meg és akit Lőrincznével bekötöztünk. A seb már meggyógyult. A katona kelletlenül jókedvű. — A kendő helyett, amellyel bekötözött, ezt a csomagot hoztam a háziasszonynak! — Harsog, mintha süketek lennénk. A csomagban: mo-iiogramos ágyneműhuzatok, lu'mze'.1 térítők és egy étkészlet. Á kalapomé udvariasan háláiké dik, közben magyarul dünnyögi: — Azoktól már úgyis ellopta __ H erbert Wolf megkér, kísérjem le a kapuig. — Magának nem hoztam semmit — közli odalent. — Magát meg fogom menteni! Megrémülök. Valaki feljelen+ett volna? Mit tud ez rólam? Életében egyszer látott. Akkor is félig eszméletlen volt. — Mitől akar megmenteni? Mosolyogva súgja: — Az oroszoktól. Az éjjel végre áttörjük ezt az átkozott gyűrűt. Már csomagolunk. Elvisszük teherautón Esztergomig, ott kivárhatja, amíg visszafoglaliuk ezt a rohadt katlant Estére legyen készen, majd beszólok magáért Hmm kell sok holmi, van nekünk minden bőven. Estig még ösz- szeszedek némi „Klamottent” ... Nem kell színlelnem. Őszinte lelkesedéssel rázom meg a kezét. Ennél szebb hírt nem hozhatott valna. Ma éjjel eltakarodnaik. Holnapra vége. És végre... ak utóbb ébredek rá, hogy közlése egy újabb. C egy teljesen humoros veszélyt jelent: valaki meg akar menteni a szabadságtól! Rohanók Lőrincznéhez. Elmondom, amit hallottam. Ö olyan, mint máskor: nyugodt és gyakorlatias. — Elbújsz lent az üzletben. Jánosit is elbújtatom. Hátha megint magyar férfiakat szednek össze „elővédnek”. Hallja, Jancsi? Magához beszélek És az ezüstöt vigye fel a padlásra! Tudja, hová... * Lekvárt ebédelünk. A széttört befőttek maradékát esz- szük. Üjra játsszuk a játékot: ki köp ki több üvegszilánkot? Jancsi úr győz. * — Sepp! Hallgattasd el ezt az idiótát! Az egyik katona puskatossal nekiesik a polcnak és mindent lever róla. Csúnyán káromkodik. Aztán mennek A harmadikat cipelik magukkal. II. 13. Reggel a csend ébreszt fel. Ilyen csendet nem hallottunk karácsony óta. Az ablakhoz rohanok. Kint semmi. A felrobbant lőszeres vagon roncsai ugyanúgy állnak a villamossínen, mint tegnap és tegnapelőtt. Egy lélek sem jár a téren. Kapkodva öltözöm, nem bírom megvárni, amíg a Planta tea elkészül. „Zdasztvujtye” — ezt fogom mondani ez első orosznak. Szótárból néztük ki ezt a köszönést még tavaly ősszel. Mire kiérek a kapun, több házon már fehér zászló lóg. Lepedők. A kórházra most szögeznek ki egy új táblát. Ciriilbetűs felirattal! ilenc óra körül tör ki a zűrzavar a csarnokban. Nőm tudom, ki fedezte fel a kincseket, ho- •;.] gyan kezdődött. Mire Lőrincznével ódáméulgyünk, már zeng a veszekedés a szétlőtt ía- -J lak között. Magasan felpakolt katonai teher- ’iyL» autókat szálltak meg a civilek. A németek zsákmányát, Herbert Wolfék „Klamotten”- jait tépik egymás kezéből az emberek. Két öregasszony egy kosárban csizmákat cipel. Egy tizenkét éves gyerek az anyjával vöröskeresztes ládát. — Hé! Azt a kórházba vigyék! — kiabál valaki utánuk. — Oda. oda... — bólogat az asszony. — Gyere gyor-' sabban. kisfiam! Lőrmczné fejcsóválva nézi a dolgot. Rámszól: — Nézzük meg nincs-e valahol egy National kassza. Az enyémet megfújták. Ha látsz egy National kasszát, az nekem jár. Szerencsére nem látok.
