Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
A tudósok Február első hete a tudományé lesz hazánkban: kedden kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia háromnapos közgyűlése, a tudósok parlamentje, amely a meghívó jelzése szerint ugyan a rendes évi közgyűlés, jelentősége azonban jóval túlnő az eddigi hasonló tanácskozásokénál. Nem volt ismeretlen nálunk azelőtt a szegény — nem ritkán nyomorgó — tudós típusa. A felszabadulás előtt igen szűkösek voltak az Akadémia anyagi lehetőségei: a tudományok vára egyetlen kutató intézettel sem rendelkezett. Ám a mostoha körülmények ellenére is voltak magyar tudósok, akik — sokszor nagy áldozatok, lemondások és nélkülözések' árán, a kellő anyagi és erkölcsi elismerés és tá mogatás nélkül is — nagyot, maradandót alkottak, jelentősen hozzájárultak a tudomány haladásához. Csak a fel- szabadulás óta foglalhatta el a tudomány — s vele az Akadémia — hazánk társadalmi életében azt a helyet és rangot, amely méltán megilleti. Tudósaink, kutatóink tevékeny részesei lettek a társadalmi haladásnak, munkájukkal eredményesen járultak hozzá a szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának megalapozásához és bővítéséhez. A népi állam tudományokat felkaroló áldozatvállalása nyomán sorra alakultak, az Akadémia kutató intézetei, ame lyek a kutatás magyar hagyományainak folytatása mellett lehetőséget teremtettek új tudományágak művelésének megalapozására is. így indult fejlődésnek hazánkban, egyebek között a kísérleti fizika, az atomfizika, a kémia, a kísérleti biológia, s a műszaki tudományok néhány modern ága. Ma ötezren munkálkodnak az Akadémia negyven kutató intézetében, amelyeknek zavartalan működésére és parlamentje fejlesztésére a múlt övben több mint 700 millió forintot fordított az állam. A fejlett társadalom életének ma mar úgyszólván nincs olyan területe, amely a tudományos eredmények közvetlen felhasználása nélkül is boldogulhatna. Napjainkban a tudománynak óriási szerepe van jövőnk alakításában. Ezt a jelentős szerepet mérlegelte az MSZMP Központi Bizottsága, amikor tudósok, szakemberek széles körű közreműködésével — a múlt évben kidolgozta tudománypolitikájának irányelveit, amelyeknek az a legfőbb célja, hogy a hazai tudományos kutatás a megnövekedett társadalmi- gazdasági igényeknek megfelelően az eddiginél is gyorsabban fejlődjön, s a tudomány erőteljesebben hasson a termelésben, a társadalmi életben, a szocialista építésben, egyszóval: nálunk is minél jobban kibontakozhasson a tudományos-technikai forradalom. A következő évek és évtizedek e létfontosságú tennivalóinak ellátásához nélkülözhetetlen a tudományos élet jobb megszervezése. Az Akadémia mai arculatának, felépítésének két évtizeddel ezelőtt történt kialakítása óta mennyiségileg is. minőségileg is annyira megnövekedett, megváltozott a tudományos munka, hogy a régi szervezeti keretek már nem alkalmasak a hatékony irányításra. Az új szervezeti formákat megtalálni és módosított alapszabályban megfogalmazni — az Elnöki Tanács legutóbbi törvényerejű rendelete alapján — ez a mostani közgyűlés legfőbb feladata, amelynek megoldása elé nagy várakozással tekint a tudomány minden művelője, az egész ország közvéleménye. Szatmári Gábor Régi elmaradás, újabb gondok Kevés üzlet — több forint Az idén is jelentős összeget fordít a posta a telefonvonalok bővítésére, korszerűsítésére. 170 vonallal bővítik — és ezzel 25-re 'emelik — a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság nemzetközi félautomata központjait. Korszerűsítik a belföldi interurbán beszélgetéseket lebonyolító központot is. Megépítik az úgynevezett távválasz- fos rendszert. Így az év végére mintegy 8—9 vidéki várqs telefontulajdonosai közvetlen tárcsázással hívhatják a budapesti előfizetőket! Az ideiglenesen megépült 250 vonalas nemzetközi távválasztás rendszer a már működő SO vonalas egységében Molnár Csabáné mérőműszerekkel ellenőrzi a hangfrekvenciás felvevőket. Kz utóbbi években több új üzletet nyitotak megyénkben, mégis naponként bosz- szankodunk, mert nemcsak kenyérért, tejért és felvágottéit állunk sorban, hanem túlzsúfolt az ABC-áru- ház, az illatszerbolt, nem is beszélve a Centrum Áruházról. A legtöbb üzlet olyan szűk és korszerűtlen, hogy azt az árut sem tudják elénk tenni, ami van, ami kapható. Több keresett cikk hamar kifogy, mert kicsi a raktár, vagy egyáltalán nincs. Mi okozza ezt az áldatlan helyzetet? Ha helyes választ akarunk kapni, akkor egy kicsit távolabbi évekre kell visszapillantani. A felszabadulás előtt az üzletek több mint fele „egyszemélyes” kis szatócs bolt volt. Ezek jelentős része a háború alatt elpusztult, tönkrement, majd 1952- ben, az államosítás során, az országban működő kiskereskedelmi üzletek mintegy fele megszűnt. Ma már tudjuk, hogy az államosítás szükséges volt, de az üzle tek számának ilyen nagymértékű csökkentésével hibát követtünk el, a mulasztást még a mai napig sem tudtuk helyrehozni. Nemcsak a szükséges milliók hiányoztak, hanem a megfelelő gazdaságpolitikai szemlélet is. A forgalom megkétszereződött A gazdaságirányítási reform bevezetese előtt a piac törvényeire nem nagy figyelmet fordítottunk, a kereskedelem népgazdasági feladat- tát az elosztásnál aligha tekintettük többre. Az első ötéves terv idején a kereskedelem az összes beruházásoknak csak 2.3 százalékát kapta, és részesedése később is alig növekedett, holott a bolti forgalom 1957—67 között megkétszereződött, de az üzletek alapterülete egyharma- dával sem bővült Meddig lehet növelni az egy négyzetméterre eső forgalmat? Az egri tejboltban, a Centrum Áruház jelenlegi helyiségében, a Széchenyi utcai csemege boltban és a kenyér szaküzletben, valamint a hatvani szövetkezeti áruházban már aligha növelhető a forgalom. A példaként felsorolt és még jónéhány üzletben nem lehet sem több árut, sem több vásárlót bepréselni. Szembetűnő, hogy Füzesabonynak, Hevesnek van áruháza, Egernek nincs, és Gyöngyösön is csak az elmúlt év végén épült. Több községben jobban lehet vásárolni, mint a városokban, a községek üzlethálózata általában jobban fejlődött, mint a városoké. Gyorsabb fejlesztés központi segítséggel Ismeretes, hogy a vállalatok évente 3—4 százalékkal emelik a béreket, a prémium és a részesedés, valamint a nyugdíjak rendezése .következtében a bérből és a fizetésből élők reáljövedelme evente 5—6 százalékkal, a parasztság jövedelme 8—9 százalékkal nőtt és növekedni fog a következő években is. A népes korosztályok jelentős része a negyedik ötéves terv során munkába lép tehát jelentősen női a keresők száma és tovább növekszik a lakosság vásárlóereje. Számítsuk ehhez hozzá, hogy megyénk takarékbetéteinek összege egymil- iiárcl forint. Sokan nagyobb befektetésekre takarékoskodnak, mások azért teszik takarékba spórolt pénzüket, mert áruhiány, vagy kellő választék hiányában nem tudják megvásárolni a keresett cikket. A hatvanas években tömegesen vásárolt televíziókat, rádiókat és háztartási gépeket hamarosan cserélni kell és közben újabb igények merülnek fel, tehát a lakosság fokozottabb mértékben akar vásárolni és minden bizonnyal pénze is lesz, tehát a vásárlók igénye és a gazdasági egyensúly érdekében is rendkívül fontos, hogy az eddiginél . sokkal gyorsabb ütemben bővítsék az üzlethálózatot, javítsák az áruellátást. Természetesen ehhez az eddiginél sokkal több pénz kell. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tanácsi, kereskedelmi és vendéglátói szakemberek bevonásával széleskörű vizsgálatot tartott és ennek összegezéseként megállapítható, hogy a neKOHANUNK. Az utcán, az üzletekben, a hivatalokban, a gyárakban, az üzemekben. Rohanunk az orvoshoz, a tejért, a gyógyszerért, a fizetésért, rohanunk a vitákra, megbeszélésekre, tanácskozásokra. Rohan az igazgató, az gépkezelő, rohan a művezető, a segédmunkás. Rohanunk. Mert már megszoktuk. Mert már így illák. Mert már követelmény. Mert ügye a kor... a technika... a modern kor életformájának divatos kelléke a rohanás. És ezt el is hisszük. És ezt másokkal is elhitetjük... Pedig nem mindig érdemes rohanni. Sőt: nem mindenkinek! Mert azok is rohannak, akiknek éppen lassítaniuk kellene a sebességet. Néha megállni egy-egy pillanatra. Szétnézni, néhány szót váltani, és csak azután rohanni. Kiről, illetve kikről van szó? A példatárt honnan, kikről állítottuk össze? Legyenek ez alkalommal a főszereplők a vezetők. Üzemek, vállalatok, intézmények magas, közepes kategóriájú vezetői. S közel sem azért, mert a nyilvánosság esetleg szűkösen bánt volna eddig nevükkel, munkájukkal, eredményeikkel, felelőssé- giiikflcri, gyedik ötéves terv során me- gyénkben legalább 60—65 ezer négyzetméterrel kell növelni az üzletek alapterületét. Ehhez mintegy 220— 250 millió forintos beruházásra lesz szükség, de- 80— 100 millióra nincs fedezet, s e hiányzó összegnek csak kisebb hányadára lehet iáiéit felvenni. Nincs pénz, tehát nem lesz fejlesztés? Nem, ebbe nem szabad belenyugodni, mert ez ellenkezik a lakosság és a népgazdaság alapvető érdekeivel. De ingyenes juttatást sem kaphat a kereskedelem és a vendégellátás, mert ez a gazdaságirányítási reform alapelveibe A jelenlegi szabályzók szerint a kereskedelm nyereségének nagyobb százalékát köteles a költségvetésbe befizetni, mint az ipar. Lehet vitatkozni az ipari és a kereskedelmi beruházási igények arányán, és megtérülésük idején, de az semmiképpen sem vitatható, hogy a következő években a kreske- delem gyorsabban fejlesztendő. Ezt diktálja a lakosság és a népgazdaság érdeke. Tehát szükséges és indokolt, hogy a kereskedelemnél felhalmozódó nyereségből — legalább átmenetileg — többet hagyjanak vissza a kereskedelem gyorsabb ütemű fejlesztésére. Összefogással, hatékoy vállalati gazdálkodással Az összes ágazatok közül leginkább a kereskedelem és Néhány nappal ezelőtt végigolvastam egy vállalati igazgató mu níkanap tárát. Tessék, olvassák el önök is. Hétfő: igazgatói tanácsülés. Kedd: jönnek a minisztériumból. Szerda: tervlebontó értekezlet az osztályvezetőkkel. Csütörtök: magas rangú vendégek fogadása. Péntek: jelentés a felügyeleti szervnek. Szombat: külföldi vendégek látogatása. EGY SZÜRKE HÉT programja. Akár tetszik, akár nem, rohanni kell. Pedig a termelésről, a minőségiről, a gyártásról, a selejtről, a ri- acról. az újításokról, a gépekről, az üzemek dolgozóiról még egy sor sincs a naptárban. Apropó. Emberek. Dolgozóik. Lakatosok, hegesztők, technikusok, művezetők, csoportvezetők, targoncásak, gépkezelők, segédmunkások. A legnagyobb kollektíva. A nélkülözhetetlen liollefctíva. Munkások. Ezen a héten nem fértek be a naptárba. A múlt héten, és azelőtt sem... Pedig igényelnék. Pedig jólesne nejeik. Pedig öröana vendéglátás dolgozóitól várható el, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a piaci helyzethez, az új mechanizmus követelményeihez. Éppen ezért a kereskedelemnek elsősorban önmagán kell segítenie. Nem lehet elfogadni azt az álláspontot, hogy kevés a pénz, s abból nem lehet gazdálkodni. Éppen / azért, mert sok a feladat és kevés a pénz, a rendelkezésre álló fejlesztési alapot koncentráltan és a lehető legnagyobb hatékonysággal kell felhasználni. Nem irigyeljük' a községek szép üzleteit és kisvendéglőit, de nagyon hiányoljuk a városok, főleg a megyeszékhely elmaradotsá- gát. • Kezdményezni és támogatni kell az ipar, a tanácsi és a szövetkezeti kereskedelem társulását, közös akarattal, az anyagi eszközök egyesítésével több új üzletet lehetne nyitni. Mit tehet még a keresőelem és a vendéglátás? Bátrabban és hatékonyabban alkalmazzák az új, korszerű kereskedelmi formákat. A kereskedelmi munkaszervezés megyénkben nem kielégítő, jelentősen javítható az árukínálat. Szükség van rá, tehát meg kell tanulni a bolton kívüli árusítást, a bizományi, a házi és a moz- góárusitást. Közös összefogással, központi intézkedéssel és a vállalati lehetőségek jobb kihasználásával, céltudatos üzletpolitikával be lehet hozni az elmúlt évek lemaradását. tam. Ök fogalmaztak így. Nem, nem azt kérik, nem azt hiányoljak, hogy az igazgató, a főmérnök, a párttá t- kár hólyagosra verje a váltókat. Nem a váillveregetés, nem a kézfogás hiányzik. A szavak. Egy rövid mondat. Egy „mi újság”? Egy „hallottam, hogy jól hajt a brigád”. Egy „meggyógyult, Béla bácsi”? Eg}7 „gratulálok az újításhoz”... „milyen volt az üdülés?”. Igaz, van termelési tanácskozás. Van fogadónap. Van bizalmigyűlés. Fórumuk van az alapszervezeteknek is. De az más. Ott szót kell kérni. Az túl hivatalos, kimért. A találkozás, a szóváltás melegebb, egyszerűbb. Egy kedves szó esetleg a háromszáz forintos prémiumnál is többet ér — hallottam az egyik esztergályostól. Nemrég a. hullámvölgybe került egri gyár üzemében beszélgettünk. Az új igazgató iránt érdeklődtem. Az öreg — társai becézik így — csoportvezető fogalmazta meg a választ: még csak néhány napA szakközépiskolák iránt, évről évre növekszik az érdeklődés. Ennek figyelembevételével állapították meg az illetékesek az idei felvételi keretszámokat. A művelődésügyi minisztérium szakoktatási főosztályán az MTI munkatársának elmondották, hogy az 1970—71-es oktatási évben a különböző szakközépiskolák első osztályaiban 31—32 ezer fiatal kezdheti meg tanulmányait. Ez csaknem 50 százaléka a középiskolák nappali tagozatára felvehető összes elsős diákok számának. A szakközépiskolák ma már 37 féle szakra képezik a tanulókat. A művelődésügyi miniszter — az érdekelt főhatóságokkal egyetértésben — szabályozta a felvételek lebonyolítását. A leglényegesebb tudnivalók a következők: alapvető feltétel a tanuló egészségügyi alkalmassága a választott szakra. A szakközépiskolába jelentkező fiatalok az egyes szakok jellegének megfelelő speciális orvosi vizsgálaton is részt ja van itt, de mindennap látjuk. Ö mindennap lejön közénk. Mosolya bizalomról, nyugalomról tanúskodott. PERSZE, HOGY NEM könnyű. Egy ’igazgatónak, egy párttitkámak, egy főmérnöknek is csak 24 órából áll egy nap. És mint a munkanap tár is bizonyítja: minden napra jut valami. Amit el kell végezni, ahová el kell menni, ahol fel kell állni, ahol beszélni, imi kell, ahol várni, fogadni kell. Sok a napi adag. Egyre több. Ezért is szelektálnak. És a legtöbbször lefelé. „Az üzembe máskor is lemehetek”. „Igen, megígértem, de Pestről jönnek”. „Ha csak tudok, elmegyek, de minisztert várok”. „Gratulálok, érezzék jól magukat”. „Dehogynem megyek szívesen, csak külföldiek jönnek”. Muszáj szelektálni. És lefelé könnyebb szelektálni. Egyszerűbb. És még így is rohanni kell. Még így sem jut mináenre idő. Mert a sok szükséges tanácskozáson, köszöntésen, felszólaláson, megbeszélésen kívül az egyre dagadó protovesznek. A felvételről történő döntésnél az általános iskolákban elért tanulmányi eredmény vizsgálata a Vlies év végi, és a VIII-os félévi átlagra, s különösen a választott szakemberek szempontjából fontos alapozó tantárgyakban elért tanulmányi eredményekre terjed ki. Ilyen például ipari szakközépiskolák esetében a számtan és a fizika, mezőgazda- ságiaknál a kémia és az élővilág. Figyelembe veszik természetesen a tanulók személyiségének egész fejlődését, családi körülményeit, szociális helyzetét is a felvételi kérelem elbírálásánál. A szakközépiskola igazgatója a felvett és elutasított tanulók névsorát köteles a döntéstől számított nyolc napon belül megküldeni az érdekelt általános iskoláknak, A felvételt elutasító határozat ellen, annak közlésétől számított nyolc napon belül — fellebbezni lehet a szakközépiskola irányító szervéhez, de a fellebbezést a szakközépiskola igazgatójánál kell benyújtani. (MTI) kom, a kötelező íírésjáratok, a felfelé címzett „illik ott lenni, illik ré^zt venni” tengernyi időt követel. És rohanni kell. Rohanás jobbra, rohanás balra, rohanás fölfelé, rohanás lefelé .. egy pillanat. . lefelé most nem jut idő. Majd holnap, vagy holnapután... Nagyon megtanultunk roham. Belejöttünk a rohanásba. „Pedig egy kedves, meleg szói a háromszáz forintos prémiumnál is .többet ér" — fogalmazta meg az esztergályos. Volt idő. amikor a pénz hiányzott. Ma a -szó a kevés. Pedig mennyivel könnyebb lenne most megállni, kérdezni. De hát rohanunk, most ez a divat. Ez a kor, ez a követelmény. PEDIG — és ezt állítólag nagyon okos bölcsek találták ki, és az élet is ezt bizonyítja — lassan is lehet messzire jutni. Ne siessünk tehát any- nyira. Jusson rá egy pillanat, hogy megálljunk, megálljának egy pillanatra. ’ Koós József 1970. február 1., vasárnap Dr. Fazekas László Álljunk ntacf eg pillanatra! mél vennénk. Tőlük hallót•v‘v''v'<rtv"'t-aV'N Több mint 31 ezer fiatalt várnak 37 féle szakra képeznek a szakközépiskolák
