Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
Titokzatos tőmeggyulések Kínában A bolgár sajtó Péter Dános látogatásáról SZÓFIA: Nagy Károly, az MTI tudósítója jelenti: A központi bolgár sajtó, a rádió és a televízió Péter János külügyminiszter szófiai látogatásának egész ideje alatt nagy figyelmet szentelt e látogatás ererpényei- nek,. bőségesen tükrözve azokat hasábjain és adásaiban. A vasárnapi lapok első oldalaikon közli k — nagy részük teljes terjedelemben — a látogatásról és a magyar—bolgár, külügyminiszteri tárgyalásokról kiadott közös közleményt. Valameny- nyi központi lap ismerteti — a Kabotnicseszko Delo és a I Trud első oldalán — azt a nyilatkozatot is, amelyet Péter János hazatérése után újságíróknak adott. A Zemedelszko Zname „A hagyományos barátság szellemében” címmel szerkesztőségi cikkben méltatja a lá- * togatás jelentőségét, hangsúlyozva, hogy „azok a tárgyalások, amelyeket a testvéri Magyarország neves küldötte bolgár földön folytatott és azok a találkozók, amelyeken részt vett, megerősítették a kétoldalú kapcsolatok fejlődéséről és a világban kialakult helyzetről vallott nézetek teljes azonosságát”. MOSZKVA: A pekingi „munkpsstadi- onban” az utóbbi időben tö- meggyüléseket rendeznek felnőttek és iskolás gyermekek részvételével. Sem a kínai sajtó, sem a pekingi rádió nem közöl semmit ezekről a gyűlésekről. A napokban a pekingi utcákon az alábbi feliratok jelentek meg: „Megtisztítjuk sorainkat minden szennytől!” „Le az ultrabaloldaliakkal!” „Mindhalálig védelmezzük Mao elnököt és Csou En-laj miniszterelnököt!” olyan fal- ragaszok jelentek meg, amelyeken az olvasható, hogy a Csou En-laj miniszterelnök ellen fellépő ..osztályellenséget és ellenforradalmarokat meg fogják semmisíteni”. Pekingben megerősített katonai járőrök cirkálnak. Az utcákon igazoltatnak és a feltételezések szerint azokat a fiatalembereket fogják el. akiket falusi körzetekbe irányítottak és „jogtalanul” visszatértek a fővárosba. A külföldi sajtó Kínából érkezett személyek állításaira hivatkozva közli, hogy a január végén és február elején rendezett pekingi gyűléseken nyilvánosan ítélkeztek' illegális csoportok tagjai felett és az ilyen bíráskodások után általában a helyszínen végrehajtották a halálos ítéleteket. A hongkongi lapok állításai szerint a pekingi túá'eoff. Aími2" BONN: Abba Eban izraeli külügyminiszter hétfőn Bonnban megkezdte az NSZK és Izrael kapcsolatainak normalizálására irányuló tárgyalásait, amelyekről p maga azt állította, hogy azok „a' béliét és megértést szolgáló küldetésnek” nevezhetők. Első látogatását Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszternél tette, aki előtt kifejtette Izrael álláspontját a közel-keleti konfliktusban. A két oi'szág közötti viszony és a közel-keleti helyzet mellett szóba kerültek a Közös Piaccal kapcsolatos kérdések is. Abba Eban később találkozott Gustav Heinemann államelnökkel és Willy Brandt kancelláiTal. BUDAPEST G. Bildesheim, igazgató vezetésével hétfőn FÁO-kül- döttség érkezett Budapestre. Az ENSZ mezőgazdasági es élelmezésügyi szervezetének magas rangú képviselői a FAO Budapesten megrendezésre kerülő európai regionális konferenciájának előkészítéséről tárgyalnak. A tárgyalásokon a. magyar delegációt dr. Karosai Károly, a FAO magyar nemzeti bizottságának főtitkára vezeti. Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke hétfőn fogadta G. Bildesheim igazgatót. (MTI) PÁRIZS Hétfőn délután Párizsban megnyílt a Közös Piac hat tagországa külügyminisztereinek értekezlete. Az ülésen Valery Giscard d’ Estaing francia gazdasági és- pénzügyminiszter elnököl. A hétfő délutáni ülésen megvizsgálták az EGK költségvetését. a Közös Piac különböző országaiban elért gazdasági fejlődést, a költségvetési problémákat és a pénzügyi rendszerek összehangolásának lehetőségét. Az AFP értesülése szerint Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter és Witte- veen holland pénzügyminiszter kedden reggel kapcsolódik be az értekezlet munkájába. \ (AFP) 13*0. február 24., kedd MOSZKVA Malik indonéz és Gromikn hétT ^yrninuJtTl két élésén a feleu kölcsönösen érdekln GrZu-nT°í-T SZÓ- S G:romiko ebedet adott az in- d Hétf?en*é.g tiszteletére. Novikad QdtííUtan Vlagyimir n*k h i s^ovjet miniszterélfoaádt Vei ,eS a Nemiben teyadta Adam Malikot. Este az indonéz küliiqyminister ZZ0«* ad°“> aZ7yen \gZkheln °<fk°V minisztereidet hivat t}eS es mds szovveudkrS SZemélyi^ek (TASZSZ) RANGOON szikitól4 váraUanul lelbe- szakxtotta rangooni látogatásat es úgy döntött, hogy még York-baeSte ViSSZauta2lk Név/ riataaő°fnáfn'?eSflg>'eIök a fotxtkar valószínűleg keletMwd SÚlyosb°d° Ä keleti helyzet miatt/tér vis^S2a ENSZ székhelyére köm A: (AP) jsstss megmozdulásokon, amdh/e- %j* vasarnap szervezett aoldali K°,mmunista Pért, baloldali kormány alakítását jelelve. Miközben a négy fái-’ kereszténydemokra- tak, a szocialisták, a szociál I nZ°kTák és, a republikánusok képviselői hétfőn új-\ sák tá%e, lek’ ,h°9y f°lytas-1 sak targyalasaikat, a névtö™P,ek, Wozottan tiltakoz- j nuk olyan kormány lehetősege ellen, amelyben a ke- 7s aeT\ydem°.krata jobboldal es a szociáldemokraták lennenek hangadók, tehát egyJü Unnen k°nzervativ *«*udni9VSZPb?SÜ megmozdulá-\ lasok voltak Rómában, Milánóban, Firenzében és más olasz váro&okban a sztrájkoló dolgozók elleni megtorlások miatt is — azt nyitva, hogy a baloldali for- “ széles mozgalom követeli az országban. (CAPUTO) AMMAN: I A jordániai kormány bel-1 ugyminisztere, Raszul Keila-1 H,«f-yUJ,t0tta lemondását. Husszein királynak — közöl Akkil °,San Amman ban. A király a lemondást elfogadta. (AFP) 0 stadionban január 27-én rendezett „nagygyűlésen” 19 ifjút ítéltek halálra. A külföldi sajtó állításai szerint Kína más városaiban is folynak ilyen nyilvános bíráskodások, de a kínai saj^ tó és a rádió szigorú utasítást kapott, hogy semmit se közöljenek az ítéletekről és a kivégzésekről. Ha valóban adtak ilyen utasításokat, akkor Sanhszki tartomány székhelyén, Taijüan városnak a rádióadója megsértette ezt a rendelkezést, mert közölte: Shanszki tartomány délkeleti „forradalmi bizottsága” és Hangcsenghsziang „forradalmi^ bizottsága” február 10 —11-én nagygyűlést rendezett 50 000 ember részvételével, hogy halálra ítéljék a jelenlegi rendszer aktív ellenfeleit. „Az ítéletet végrehajtották” — e szavakkal fejeződött be a közlemény. Külföldi megfigyelők a jelenlegi megtorló akciókat öszefüggésbe hozzák az ifjúság fokozódó elégedetlenségével. A maoisták amikor inár nem volt szükség a „vörösgárdistákra”, szervezeteiket feloszlatták, őket pedig örök időre, vagy „átnevelós- re” távoli mezőgazdasági körzetekbe irányították. A jelekből ítélve azonban távolról sem valamennyien nyugodtak bele ebbe a helyzetbe. Sokan vi sszaszöknek a városokba és igyekeznek helyreállítani szervezeteiket. A kínai sajtóban szórványosan megjelennek olyan hírek, hogy a kegyvesztett ifjúsági szervezetek képviselői próbálják helyreállítani befolyásukat és egyes helyeken láthatólag támogatásra is találnak. A pártszervezetéle helyreállításáról szóló közlemények azt tanúsítják, hogy egyes helyeken a „vörösgárdisták” megrópálták kezükbe ragadni a pártbizottságokat. Az utóbbi időben, Peking- böl olyan hírek érkeznek, hogy a fővárosban és Kína más nagy városaiban volt vörösgárdistákból illegális, „ultrabaloldali” szervezetek alakultak. Ezek táptalaját a fiatalok tömegei alkotják, azok, akik a hatóságok engedélye nélkül tértek vissza a városba. Számuk több tízezerre tehető. Ezek a fiatalok igazolvány nélkül, élelmiszerjegyek nélkül bújkál- nak. Vannak olyan hírek, amelyek szerint egyes tartományokban fiatalok ilyen csoportjai „ki akarták sajátítani” a ban kolca t és megpróbáltak fegyvert szerezni. Az „ultrabaloldali” szervezetek vezetői úgy vél ük, hogy a „kulturális forradalom” pekingi vezetői becsapták és elárulták őket. (MTI) Pompidou Pompidou francia elnök február 23-án Washingtonban megkezdte tárgyalásait Nixonnal. Formailag a látogatás viszonzása Nixon 1969 elején tett párizsi vizitjének. Politikailag azonban jóval többről van sző. Egy esztendővel ezelőtt Nixon Párizsban még de Gaulle-lal nézett farkasszemet, akinek belpolitikai bázisa meggyengült ugyan, külpolitikája azonban még változatlan erővel képviselte az amerikai politikától való függetlenülés eszméjét. A tábornok azóta magányából figyeli az eseményeket, és az amerikai elnök látogatását olyan utód viszonozza, akit általában a politikai átmenet emberének tekintenek. Az átmenet emberének abból a szempontból, hogy átformálja az amerikai hegemóniával való szembenállás gaulle-ista politikáját és kialakítsa a Párizs—Washington közötti megértés légkörét. Ez az, amit a francia politikában „glissement”- nak neveznek; azaz „csú- szás”-nak az atlanti, pontosabban amerikai pozíciók felé. Hogy ez mennyire így van, azt a francia kormányon belül kibontakozó feszültségek is mutatják. Ezek egyik pólusa az atlanti orientációt képviselő Schuman külügyminiszter, a másik a gaulle-ista hagyományokat leginkább őrző Debré had• ■ | Á würlingeni erdőben lezuhant svájci repülőgép 47 utasa vesztette életét. A képes: az áldozatok holttestét szállítják cl. (Telefoto: — AP—MTI—KS)' Napi külpolitikai összefoglalónk TfiSZSZ-komnseatár a svájci gép katasztrófájáról Nagyköveti konferencia Golda Meirnél Ng;í-NSZK tárgyalások A nemzetközi közvéleményt továbbra is élénken foglalkoztatja a Tel-Aviv felé tartott svájci utasszállító gép katasztrófája. A szomorú ügy körül nagyon sok a tisztázatlan elem, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a tragédia tovább élezte az amúgy is robbanásokkal terhes közel-keleti helyzetet. Mint ismeretes, izraeli részről azt állítják, hogy a tragédia arab szabotázs következtében történt, ezt azonban még a svájci hivatalos álláspont sem erősítette meg. A svájci szövetségi kormány minisztertanácson foglalkozott az üggyel. Az ezzel kapcsolatos közlemény is úgy fogalmaz, hogy a kabinet a szükséges lépésekről akkor hoz határozatot, ha kiderül, hogy „valóban szabotázs-cselekmény okozta a gép vesztét”. A szövetségi hatóságok ölvenfőnyi, szakértőkből álló vizsgáló bizottságot bíztak meg a nyomozással. Ennek vezetője, dr. Kurt Lier kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy pillanatnyilag nem lehet határozottan megállapítani a szabotázst. Jó néhány, a sajtókonferencián megjelent újságíró valószínűleg nem fogadta kitörő örömmel dr. Lier tárgyilagosságra törekvő nyilatkozatát. A nyugati sajtó egyértelműen kész ténynek veszi a szabotázs tényét — nyilvánvaló politikai okokból. A felszított arabellenes tömeghangulatra jellemző, hogy Párizsban az egyiptomi, Bécsben a libanoni légitársaság irodájának ablakait kővel betörték. A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentárban foglalkozik a svájci tragédiával és az azzal kapcsolatos nyugati politikával. A TASZSZ kommentáto- ra rámutat, hogy a nyugati fővárosokban mindent elkövetnek az arabellenes hisztéria szítására, pedig a Palesztinái Felszabadítási Front elhatárolta • magát a " SWISSAIR-ügytoL A szovjet hírügynökség hamisítványnak nevezi azt az állítólagos közleményt, amelyre — ammani keltezéssel — egyes nyugati lapok hivatkoznak. Természetesen Izrael is igyekszik valamifélé tőkét kovácsolni a svájci gép tragédiájából. Golda Meir miniszterelnök-asszony hivatalában konferenciát rendezett az Izraellel légi kapcsolatot tartó országok nagyköveteinek és ezen „közös intézkedéseket” követelt „a polgári légi közlekedés elleni arab terrorista támadások” miatt. Üjabb, ezúttal technikai lépés hozta közelebb az NDK—NSZK kormányfői találkozót: .'P. bonni részről Sahm osztályvezető, berlini részről pedig Schuessler, a minisztertanácsi hivatal helyettes vezetője telefonbeszélgetés során személyes találkozóban állapodtak meg. Honecker, az NSZEP politikai bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, egy berlini beszédében ismét kifejtette: a közelgő államközi tárgyalásoknak csak abban az esetben van értelmük, ha az NDK és az NSZK között egyenjogú jogi kapcsolatok jönnek létre. „felfedezi” ügyminiszter, Pompidöu már hivatalánál fogva is centralista, kiegyenlítő szerepet ■ tölt be ebben a harcban. Ám a haladás iránya világosan meghatározható: a szakadék szűkül Párizs és Washington között. Amerikai részről ezt már röviddel Pompidou hivatalba lépése után elégedetten állapították meg. Sulzberger, az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb publicistája a New York Timesben azt írta: „Szembetűnően megjavult a francia—amerikai viszony ... enyhült az az abnormális feszültség, amelyet az Egyesült Államokban a francia nagyságkövetelése támasztott.” Ez a Pompidou-utazás háttere. S a cél nyilvánvalóan az, hogy új egyetértési pontokat találjanak Párizs és Washington között. Mindez természetesen távolról sem azt jelenti, hogy Párizs egyszerűen „ráállt volna az amerikai vonalra”. A közeledés általános áramlatán belül továbbra is jelentős nézetkülönbségek, sőt ellentmondások rejlenek. Ezeket azonban ma már mindkét fél sokkal árnyal- tabbnak és finomabbnak tekinti, mint egy esztendővel ezelőtt. így a nézetkülönbség és az egyetértés sajátos keveréke alakult ki a JesAmerikát fontosabb kérdésekben, jelezve, hogy a francia—amerikai viszony az átmenet állapotában van. A legdöntőbb kérdésekben, Franciaország és a NATO viszonyában is megmutatkozik ez a kettősség. Amikor annak idején de Gaulle visz- szavonta a francia hadsereget a NATO integrált parancsnokságának hatásköréből, egyesek azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy Párizs felmondja NATO- tagságát. Pompidou utazásának időpontjában a francia magatartást az jellemzi, hogy nincs szó a katonai in-, tegráció visszaállításáról — de ugyanakkor Pompidou legutóbbi nyilatkozatában a legkategórikusabban hangoztatta Franciaországnak a NATO iránti hűségét. Sőt, azt' a lehetőséget sem zárta ki, hogy a NATO-n belül „új jellegű kapcsolat” alakulhat ki Franciaország és az Egyesült Államok között. Pompidou arra is célzott, hogy e kapcsolat alighanem Nixonnal folytatott tárgyalásainak egyik lényeges napirendi pontja lesz. A második rendkívül lényeges pont, amelyben az atlanti pozíciók felé való „csúszás” a közelmúltban megnyilvánult: Nagy-Britan- nia közös piaci belépése. Utazása előtt tett sajtónyilatkozatában Pompidou hangoztatta,. hogy; „munkahipotézise”: Nagy-Britannia csatlakozása a Közös Piacihoz. Ezt a nyilatkozatot alátá- » masztja, hogy a francia diplomácia a közelmúltban hivatalosan is megnyitotta Nagy-Britannia előtt a csatlakozás lehetőségét, s ez lényegében véve ma már sokkal inkább a brit, mint a francia politikától függ. A legkomolyabb, helyesebben a legfeltűnőbb nézetkülönbségek a közel-keleti helyzet megítélésében jelentkeznek. Leegyszerűsítve a dolgokat: Nixon az izraeli álláspont, Pompidou pedig az arab álláspont támogatójának tűnik. Az Izraelnek irányuló francia fegyverszállítások embargójának fenntartása és a Líbiával kötött repülőgép-szállítási szerződés meglehetősen „dramatizálta” is ezt a nézetkülönbséget. Pompidou azonban a látogatás előtti napokban mindent elkövetett, hogy a fennálló nézetkülönbségeket más perspektívába állítsa. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy nemcsak Franciaország, hanem az egész nyugati világ általános érdekét szolgálja, ha Párizs jó kapcsolatokat tart fenn az arab világgal, erősíti a „francia jelenlétet” Észak-Afrikában és általában a Földközi-tenger térségében! Nagy általánosságban megállapítható, a Pompidou— Nixon tárgyalások küszöbén, hogy inkább Franciaország politikájában következtek be hangsúlyváltozások. G. E.
