Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

'5' ' i cél: 70000 lakás felépítése Az ÉVM illetékeseinek nyilatkozata — Pótkeret lakásépítkezésre a vidéki tanácsoknak — Előkészületek a negyedik ötéves tervre NAGYON MEGLEPŐD­TEM, amikor hosszas kere­sés után végre sikerült rá- J I akadnom. Ügy képzeltem, , hogy az 1948-ban megalakult [' első gyöngyösi tsz-nek az el- j aöke ma már nagyon öreg, nagybajuszt!, csendes mozgá­sú, reszkető hangú ember le­het Helyébe egy nagyon fia­talos temperamentumú, jó erőben levő férfi nézhettem meg a Kitérőgyártó Üzem szerazámgazd á j aként. Még messze a nyugdíjjogosultság­tól. Harminchat éves volt ak­kor, amikor a városi pártbi­zottságra behívatta Gyurkó Lajos, az akkori titkár, a ké­sőbbi vezérezredes, és közöl­te vele, hogy ki kell mennie Encs-pusztára, ahol a volt cselédek közül néhányan már próbálkoznak a közös gazda­ság szemezgetésével. Vegye át ő a irányítást Faragó József örült is a megbízatásnak, nem is. Űrült azért, mert a mezőgazdaság­ban nőtt fel, mehetett vissza tehát kedves elfoglaltságá­hoz, de nem örült amiatt, hogy alakuló házaséletét kénytelen lesz megzavarni a nem várt pusztai élettel. A felesége csakugyan zsör­tölődött, az apósa viszont aki még 19-es mozgalmi em­ber volt, szívből örült a do­lognak. Emlegette is, amikor még ők kezdték el a földbir­tokok szocializálását a kom­mun alatt..-1 Bár nem volt mit sajnál­niuk Faragóékinak, hiszen Gyöngyösön egyetlen szobá­ban heten laktak az apósok­nál Csak a sarokba állított vaságyat mondhatták a ma­gukénak, meg a ruhát amit viseltek. ENCS-PUSZTÄN ismerő­sök fogadták Faragó Józse­fet A FÉKOSZ, a földmun­kások gyöngyösi szervezeté­nek is ő vezette az irodáját innen nagyon sok paraszt­embert ismert. Így Igliczki Józsefet, aki ma tsz-nyugdí- jas. Varga Jánost, aki most a gyár mellett lakik,. Mazu- mel Józsefet, aki ma a kór­házban dolgozik talán, Nagy Mihály tsz-nyugdíjast, Buda Ferencet, aki már meghalt, Csiba Ferencet, a későbbi bányászt és Nagy Ferencet, a ma is még tsz-ben dolgo­zó sorstársat. Ök már kijár­tak abban az időben Encs- pusztára dolgozni. A puszta Gyöngyöshöz tartozott. Kint a pusztán is ismerősök volt. Farkas János, például. Később a városi köztisztasági üzem munkás lett. Búzás Já­nos már nem él. Özv. Galy- csó Fercncné, akinek a fia a Parlament fegyvere^ őrségé­nek tagja lett, ma is ott tel­jesít szolgálatot. Koczka Gá­bor még mindig kint él a pusztán, akárcsak Szűcsi Gá­bor. MILYEN csodálatos Is az ember: szivet cserél, holdra száll, mérni tudja a fényt, a hang sebességét, kutat a ten­gerfenéken, a bolygók kö­zött. Kincseket talál, élete­ket ment, hosszabbít meg. De milyen felelődön, ér­téktelen, ostoba is tud az ember lenni: néhány száz forintért kirabolja a barát­ját, képes ölni, halálba ker­géim, halált okozni önmagá­nak, másoknak. Értelmén, eszén hatalmán sajnos gyak­ran lesz úrrá a kapzsiság, a felelőtlenség. És gyűlnek, sza­porodnak a tragédiák. A számok riasztóak: me­gy ónkban az elmúlt évben 4SS0 három napon túl gyó­gyuló — 93 520 kieseti mun­kanap — és 24 halálos bal­eset lórtcnt. Huszonnégy ha­lálos baleket. Egyetlen egy év al a .1. ■ • És sajnos a folytatás sem maradt el. Egy tragédia már ismét történt. A felelőtlenség . egy 24 éves fiatalember életét követelte... A rendőrségi, a szakszer­vezeti, a vállalati vizsgalat méft tart. De már papírra kö­rűitek a tragédia okai. Már elhangzottak a vallomások, már össze lehet, rakni törté­Dji»U° február lg., vasátn&j? Egy üres irodában jöttek össze. Akkor még Misák Je­nő, bérlő volt a gazda a ta­nyán. Igaz, volt bérletének jó részét már kiosztották a régi cselédek között. Azon a megbeszélésen vagy 10— 11 ember vett részt. Meghall­gatták Faragó Józsefet. Ma­guk közé fogadták. Ettől kezdve elnöknek szólította mindenki. De ő is úgy dol­gozott, mint a többi. Az ő részesedését a legtöbbet szer­ző tag részesedésének mér­tékében állapították meg. Nem is volt az csekélység. Hiszen Igliczkyék csak kész­pénzt kaptak 18 000 forintot az első év végén. Jelentkezett a volt bérlő is. Azt mondta, ő a neki meg­hagyott 25 holddal nem tud mit kezdeni munkások nél­kül. Vegyék be maguk közé, tagnak. Behozza magával a felszerelését is. Nem csekély értékről volt szó. Két trak­torról, két cséplőgépről, hat pár lóról, 12 anyakocáról, ugyanannyi süldőről,, 25 bir­káról, hatvan mázsa búzáról és 300 mázsa szálas takar­mányról. Amikor a leltárt felvették, kétszázezer forint­ra rúgott a végösszege. Majd törlesztik, így állapodtak meg. A bérlő pedig ott dol­gozott ettől kezdve a többiek között. Nagy gond volt: sikerül-e a bolgárkertészt, Kristóf Jordánt is megnyerni a tsz- nek. Mert nélküle tönkre­ment volna a kertészet. A volt féleskertész végül is megmaradt. De még két csá- nyi dinnyést is szerződtettek 25 hold dinnyére. Egyiküket talán Forgácsnak hívták. — Azt mondtam az embe­reknek — emlékezik Faragó József —: három évig fo­gadjatok szót. Ezalatt, ha én alszom, ti is aludjatok, ha én fennvagyok, ti is legyetek fenn. Ha három év után nem lesztek megelégedve, itt akasszatok fel, a tanya köze­pén. nekilátták a mun­kának, Bérhizlalást vállal­tak, amin hathónaponként harmincezer forint tiszta hasznot értek el. A nemzeti vállalattól anyakocát vettek át 35-öt. A szaporulattal fi­zettek a kocák helyett. Pap­rikából 240 mázsát szedtek le holdanként az öntözéses ker­tészetből. Az öntözőcsövekért Pestre mentek. A hatszáz méter hosszú árkot egy va­sárnap kiásták a csövek he­lyének. Így vezették be a Gyöngyös patak vízét a ker­tészetbe. Burgonyából is 150 mázsa termett holdanként. Aki baromfit akart nevel­ni, annak a tsz hitelt adott. Egy-egy család 100—120 ka­csát tartott. Az ocsút a pesti Gizella Malomból vették. Persze, akadt másfajta em­ber is a tanyán, nem csak törekvő. Olyan is, aki a ba­romfi takarmányát Gyön- gyöshalászra vitte, borért ad­ta el. De olyan is, akinek a családja mindent felevett év közben. A hatforintos pap­rikából tíz kilót vitt, a pri­mőr dinnyéből 50 kilogram­mot. Sokan is voltak, szeret­ték is a gyomrukat. Mintha a régi koplalások miatt akar­tak volna kárpótlást szerezni. Nem is maradt az év végi osztásra pénzük. Szépen fejlődött a csoport. Állandóan hoztak vendégeket is hozzájuk. Égjük autóbusz a másik után állt meg a pusztán. Ázsiából, Ameriká­ból való emberek jöttek kí­váncsiskodni. Megcsinálták a másfél ki­lométeres bekötőutat. 1949- ben, Sztálin születésnapján kigyulladt a villany is a ta­nyán, Volt öröm. Az áram a munkát is könnyítette: haj­totta a gépeket 1950 elején Puszta-Pallag- ra küldték az elnököt iskolá­ra. Közben megrágalmazták, leváltotta a tagság. Ügy hív­ták haza. Megtartották a közgyűlést. A városi mező­gazdasági osztály vezetője Hegedűs István volt. Ö is segített tisztázni a dolgokat. Volt még két tanú is, aki bi­zonyította, hogy Faragó Jó­zsef nemhogy elherdálta vol­na a tsz vagyonát, hanem di­cséretes módon megtetézte. A rágalom tehát alaptalan. — Nem szégyellem beval­lani, elsírtam magam azon a gyűlésen. Azt mondtam: Em­berek, becsüljétek meg azt, aki utánam jön. Én nem ma­radok tovább. Pedig csak ketten szavaztak ellenem akkor. Nem mertem marad­ni, mert tudtam, hogy nem lehet már maradásom. Be­mentem a városi pártbizott­ságra. Kértem, adj ónak va­lami munkát, én máshová megyek dolgozni. Másnap már Galyatetőn voltam az üdülő gazdaságában, aztán ötvenegyben a' kiterogyárhoz kerültem. Azóta is itt dol- gdzom. Egyszer járt kint az elmúlt évek során Encs-pusztán. Fájt a szíve akikor azért, amit ott látott. Mennyi min­dent akart elérni a tsz-ben és mi lett belőle? FURCSA IRÓNIÁJA SORSNAK: az Encs-pusztán 1948. szeptember 1-től 1950. február 9-ig eltöltött idejét a nyugdíjjogosultságba nem számítja be neki az SZTK. — Mennyeivel más volna, ha még ma is a szövetkezet­ben lehetnék! — tör fel be­lőle a sóhaj a búcsúzáskor. Érdekes, a hivatalos fó­rumokon senki sem tartja nyilván ma. Elszálltak felette az évek. G. Molnár Ferenc Az MSZMP Központi Bi­zottságának határozata sze­rin 1970-ben 70 000 lakást keli felépíteni. — Vajon a megvalósítás feltételei megteremtődtek-e már? — fordultunk a kér­déssel az Építésügyi és Vá- rosfejlesztséi Minisztérium il­letékeseihez. — Ha az elmúlt négy év statisztikai adatait vizsgáljuk, kiderül, hogy a lakásépítés fokozatosan növekedett. 1966- ban 55 600, 1967-ben 62 600, 1968-ban 67 100, 1969-ben 63 100 lakás épült, s az 1970- es terv 70 000 lakás felépí­tése. A most befejeződő, har­madik ötéves terv 300 000 la­kás felépítését tűzte ki cél­ul. Ebből a terv szerint 100 000 lakás állami erőből, 200 000 magánerőből valósul meg. — Az előbb ismertetett számok alapján jelentős sza­kaszt zártunk le a lakásépí­tésben. Az elmúlt években elég sok vita folyTt nálunk is a korszerű technológiák be­vezetéséről. Ma már senki sem vitatja, hogy a házgyá­rak, a panelos építkezési mó­dok korszerűbbek a korábbi lakásépítő technológiáknál. — Milyen feladatok vár­nak az építőiparra a harma­dik ötéves terv lakásépítési feladatainak teljesítésében? — A felépítendő lakások számára elsősorban a köz­művesített területet kell biz­tosítani. Örömmel állapíthat­juk meg: tanácsaink sokat tettek az elmúlt években, hogy a kialakítandó, új la­kótelepek közműhálózata már az építkezés előtt elké­szüljön. Bontják az utakat, új csővezetéket fektetnek le, egyre több helyen épül új vízmű, gázvezetéket kapnak a városok, korszerűbb felté­teleket teremtenek a városi élethez. Az állami lakásépít­kezéseknél az arányok elto­lódtak a korszerűbb techno­lógiák felé. A budapesti ház­gyárak mellett jövőre már Győrben, Debrecenben ugyancsak termei a házgyár, a szegedi 1971-ben kezdi munkáját, de továbbra is so kát segít a kaposvári, szol­noki dunaújvárosi panelké­szítő üzem és a békéscsabai téglapanel üzem. — Az elmúlt években sok gondot okozott a amgánépít kezőknek az anyagellátás Várható-e javulás? — A magánépítkezők 1969- ben 40—41 000 lakást emel­tek. A jövő évi terv 3—4 szá­zalékos mérsékelt növekedés sei számol. A többletet sze­retnénk társasház-építésben realizálni. 1969-ben 8 700 la­kás épült társasházban, 1970- ben 10 300 lakást szeretnénk így felépíteni. Ez nagy fel­adatot ró az építőiparra, biz­tonságosabb anyagellátást igényel és magasabb műsza­ki színvonalat követei meg. Itt kell szólni arról is, hogy a negyedik ötéves terv első évében már 80 000 lakás fel­építése a feladat. Ehhez ma­gas fokú szervezettségre van szükség. — Vidéki városainkban mi­lyen a lakásépítés? — A kormány gazdasági bizottsága a közelmúltban hozott döntést, amely lehe­tővé tette, hogy a vidéki ta­nácsok pótkeretet kapjanak a lakásépítés meggyorsításá­ra. Ennek eredményeképpen az állami lakásépítés 25 szá­zalékkal nő, és ezzel messze meghaladja a korábbi évek eredményeit. Ebből a szem­pontból vizsgálva az 1970-es előirányzatot, 26 620 bér- és szövetkezeti lakást építenek. Miskolcon több mint 1500, Győrben 1500, Veszprém me­gyében közel 1300, Pécsett és Szegeden közel 1000—1000, Debrecenben 700, Nógrád me­gyében mintegy 300 lakás épül. Ezek központi lakás- fejlesztési terv keretén be® valósulnak meg, • — Milyen feladatok vár­nak a negyedik ötéves terv előkészítése során tanácsa­inkra? — Ha a két számadatot összehasonlítjuk, az 1966-os induló 55 600-at, az 1970-es 70 000 lakásai, szembetűnő — közel 15 000 — az emelke­dés. 1971-ben már 80 000 la­kást szeretnénk felépíteni. A negyedik ötéves terv elő­irányzata 400 000 lakás. Ki­egyensúlyozott fejlődést kell tehát biztosítani. Az előbb említett gazdasági bizottsági határozat épp ezt tette lehe­tővé, hiszen a tanácsoknak nyújtott, lakásépítési pótke­ret nemcsak az ez évi fel­adatok teljesítését tette le­hetővé, hanem alapot terem­tett a jövő évi és az azt kö­vető évek nagyobb lakásépí­tési terveinek megvalósításá­ra is. Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium arra törekszik, hogy a köz­ponti bizottság által hozott határozat. végrehajtásának műszaki és anyagi feltételeit megteremtse — fejezték be nyilatkozatukat az ÉVM ille­tékesei. Dóczi Imre Ui I lupéi !eiraÉ motorszerelőt. géplakatost, í ! autóvillamossági szerelőt, : hálózati villamossági j szerelőt. i Fizetés megegyezés alap- i ' ján. Jelentkezni lehet: Gyöngyöspata, „Béke” Mg. | Tsz. központi irodájában. | Miért halt meg Szekrényes Gyula? Egy tragédia történet netét: hogy 1970. január 23-án, délután fél hat óra tájban hogyan, milyen körül­mények között halt meg Szekrényes Gyula 24 éves, markazi fiatalember, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vallalat kotróvezetöje. MI IS TÖRTÉNT tehát 1970. január 23-án Egerben? Mi előzte meg a tragédiát? GÖCZŐ GÉZÁTÖL, a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelőjétől kértünk vá­laszt a kérdésekre. — Az említett napon Bé­res Oszkár, a vállalat gép­kocsi-előadója (!) az egri Zom bori út 2. sz. alatti la­kásához vezényelte áz E 302 —01 számú kotrógépet' és két vezetőjét: Szekrényes Gyulát és Nagy Istvánt, továbbá Lo­ra-« Benedek és Helgert Ist­ván dömpervezetőkel, akik természetesen a dömperek­kel együtt, és a Béres által kitöltött C-menetlevélle! ér­keztek meg a gépkocsi-előadó lakásához. A feladatat vala­mennyien ismerték pincét kellett ásni Béres Oszkárnak. — Volt-e a gépkccsielő-adó­nak gJiho? PS'J hogy o száz­ezreket érő gépeket plnce- ásashoz elvezényelje? — Nem! Szó sincs róla. ö azonban megtelte. A gépek es az emberek simán megér­keztek a megbeszelt helyre és elkezdődött a munka. A kotró szedte és rakta a tói­dét, a dömperek pedig a kö­zeli vízmosásba, később pe­dig Miskolci Sándor Temes­vári utca 7. szám alatti kert­jébe szállították a kitermelt földet. Pár forduló után a Lovas Benedek által vezetett dömper alatt megsüppedt a fagyos föld, és nem tudott a dömper kimenni. Erre Szek­rényes Gyula is odament, az elakadt dömperhez. Lovas ki­szállt a vezetőfülkéből és szidni kezdte a differenciál­zárat. majd anélkül, hogy meggyőződött volna, a töb­biek nem állnak-e túl közel a géphez,, megfogadta Béres tanácsát és kiürítette a döm­per „puttonyát.” A hatalmas súly lebillent és a közelben álló Szekrényes Gyulát maga alá temette. A szerencsétlen fiatalember szörnyethalt. A felelőtlenség egy fiatalember életébe került. A pincét ásók valamennyien felelősek a tör-; téntekért...,» .......,....- ....... — JOGA VOLT-E BÉRES­NEK ahhoz, hogy a pince- ásáshoz igénybe vegye a vallalat gépeli? -- tettük fel a kérdést KÖTELEK l D&- NESNÉK, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vallalat főmérnökének? — Nem volt joga. Vissza­élt a beosztásúval, engedély nőikül vitte el a vállalat gé­peit. — Az elvitt gépek hány forintot érnek? — A kotró félmilliót, a két dömper pedig, mivel hasz­nában velük, 50—50 ezer fo­rintot. — Tudvalevő, hogy a vál­lalatnál az átlagosnál is sok­kal szigorúbban megkövete­lik a rend, a fegyelem meg­tartását. Hogyan történhetett meg mégis, hogy a három ér­tékes gépet a gépkocsielő­adó elvihette a pinceásás­hoz? — Csak azt tudom monda­ni, hogy Béres Oszkár visz- szaél t a beosztásával, tör- vénjtelenül, szabálytalanul vete igénybe az említett gé­peket. Az gyakran előfor­dul, hogy dolgozóinkon segí­tünk, ha benvutatják pz épít­kezési engedélyt, a vállalat Igazgatója, vagy főmérnöke engedélyezheti, hogy C-me netlevéllel bizonyos időre igénybe vehetik az építtetők teherautóinkat. De Béres Oszkár nem kért tőlünk se­gítségek engedélyt, és a pin­ceásáshoz nem is volt építési engedélye. Teljesen önké­nyesen vette igénybe az em­lített gépeket. Erkölcsileg nehéz helyzetbe hozta válla­latunkat. Bennünket is meg döbbenteti, a tragédia, rend kívül sajnáljuk a történte­ket.. Mi bízunk vezetőinkben bíztunk Béres Oszkárban sajnos ő azonban visszaélt beosztásúval, visszaélt a bi­zalommal ... Ennyi a tragédia története Egy elmaradhatott, egy el­kerülhető'' tragédia története Mégis megtörtént. Mégis be­következett. Mert az ember nemcsak csodálatos, hanem ostoba, kapzsi, felelőtlen is tud lenni. Ezért, halt meg Szekrényes Gyula, Fiatalon, élete teljében. NEM A SEBEKET akar­tuk felszaggatni. Azért tet­tük. azért mondtuk el, hogy Szekrényes Gjmla tragédiája legyen intő példa. Valaroeny- nviünk. mindenki számára. Hoav az egyéni, a kollektív felelőtlenség, az önkény, a kapzsiság, a hatalommal, a bizalommal való visszaélés ne követeljen több tragédiát. '‘■»HiäÄtfe1 í Koós József Vi (óriásbajó — gyű faszáiból A fafaragás, a modellkészítés a hobbyja, s ennek a kedvte­lésnek hódol szabad idejében Kubik József, a Szolnoki Cu­korgyár fiatal raktárosa. Fafaragó zsebkésével körösfenyőből, nyárfából hal-hét óra alatt készít el egy — herendi porce­lánfigurára emlékeztető — kócsagcsaládot. Egyik legsikerül­tebb alkotása a többárbocos vitorláshajó. Képünkön: a gyu­faszálból készült vitorláshajó és alkotója. (MTl-íoto — Kovács Gyula felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom