Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

Casit fissal ke!! az IL-ről Jó egészséget - falura, tanyára ... A sajtóból, a rádióból és a televízióból arról értesülünk, hogy határainkon újra ko­pogtat az 1068. nyarán Hong Kongból elindult. A2. vagyis a Hong- Kong-vírus. A nyu­gat-európai államok után tő­szomszédságunkban. Jugo­szláviában, Ausztriában és Csehszlovákiában is elég sok ember betegedett már meg. Sőt. Tolnában, Baranyában is észleltek szórványosan cso­portos megbetegedést. Néz­zük meg tárgyilagosan, mi­lyen esélyeink vannak és ho­gyan védekezhetünk. Opímista prognózis Egyetlen rendszabályunk sincs, aminek betartása tö­kéletes biztonsággal védene a vírusfertőzéssel szemben. Vi­szont sokat tehetünk annak érdekében, hogy szerveze­tünk kondícióját erősítve, még tényleges fertőzés ese­tén is tünetmentesen, vagy enyhe betegségtünotekkel vé­szeljük át a fertőzést. A leg­fontosabb teendőket, ame­lyekkel részben a fertőzés esélyét csökkenthetjük, rész­ben szervezetünk erőnléti ál­lapotát növelhetjük, az aláb­biakban soroljuk fel. Aranyszabályok: ellen, de az A-vitaminnal egyetemben erősíti a szerve­zet kondícióját. Ezért sárga­répa, savanyúkáposzta, al­ma, citrom, burgonya és ál­talában a sok főzelékféle, különösen járvány időben ne hiányozzon a mindennapi ét­rendből. Ha valaki még erő­teljesebben kíván védekezni. Viroma-szörpöt, vagy C-vita- min tablettát is vásárolhat magának. 4. Az alkohol, akár tö­mény, akár híg. nem fertőt­leníti a légutakat. Ha az influenzától lázas felnőtt egy-egy csésze forralt bort iszik, könnyebben vészeli át a láz és hidegrázás kellemet­lenségeit de a „kalapkúra” vagy a nagymértékű alko­holfogyasztás alkoholmérge­zést okoz, jelentősen csök­kenti a szervezet védelmi rendszerét és mintegy előké­szíti a talajt a fertőzés szá­mára Még rosszabb, ha az italozás éjszakázással társul, mert a fáradt, kimerült és részeg ember prédája a fer­tőzésnek. 5. Járványidőben a mű­kedvelő kocadohányos ne szívjon cigarettát, a szenve­délyes dohányos pedig pró­bálja mérsékelni felére, egy- harmadára megszokott napi adagját. A nikotin ugyanis csökkenti a légutak nyálka­hártyájának önvédelmét. Halálos bűn! Aki önmagán a náthának, vagy a Hong Kong-influen- zának tüneteit észleli, ne lá­togasson olyan helyiséget, ahol csecsemő, idős ember, vagy súlyos beteg van. Ezek­nek természetes védelmi rendszere nehezebben tud megbirkózni a fertőzéssel, ezért a következmények és a szövődmények e három cso­portnál akár súlyosak is le­hetnék. Megbocsáthatatlan bűn tehát, ha valaki a fel-' sorolt veszélyeztetett ember- csoportot oktalanul teszi ki fertőzés veszélyének. Ha pe­dig kénytelenek lennénk be­tegen egy helyiségben tartóz­kodni az említettekkel, hord­junk maszkot orrunk és szánk előtt. A csecsemőhöz csak fehér kötényben vagy kö­penyben, maszkkal nyúljunk — természetesen előzetes kézmosás után. A kézmosás egyébként étkezések előtt mindenkor, de különösen járványidőben elengedhetet­len. Dr. Szende! Ad ám A SZÜLEI FALUSI nép­tanítók voltak. Maga is az irodalom iránt érdeklődött — középiskolás, egyetemis­ta korában verseskötetei je­lentek meg. Aztán orvosnak tanult. Ma az egész országot tanítja. Népnevelő, tudo­mány-népszerűsítő, a köz- egészségügy lelkes szószóló­ja, egészségügyi szakíró és népszerű ismeretterjesztő könyvek szerzője, lebilincse­lő előadások, rádiós orvosi tanácsok előadója, az Egész­ség című lap főszerkesztője. Túl a huszadik könyvön, az ezredik rádióelőadáson, az évi 100—200 előadáson a falusi közönség legnépsze­rűbb orvosa, tanítója, dr. Buga László. Két évvel ezelőtt nívódí­jat kapott rádiós orvosi ta­nácsaiért. De legnagyobb si­kerének azt tartja, amikor falun, tanyán százak gyűl­nek össze egy-egy előadásra és rongevá olvasva hozzák magukkal valamelyik köny­vét Miért és hogyan lett nép­művelő? , • — Még otthon, az Eszter­gom melletti Ebeden (a köz­ség neve törökül hajnalt je­lent) medikus koromban, csendes vasárnap délutánon­ként a falusi kispadon kö­rülültek az öregek és bajok­ról, betegségekről kérdeztek. Én meg meséltem, meséltem megtörtént eseteket, kitalált történeteket. Valahol itt kez­dődött az én ismeretterjesz­tő munkám. Ezzel egyeztet­tem irodalmi indulásomat, érdeklődésemet. És rájöttem, hogy a kettőt össze lehet kapcsolni. Ügy adok taná­csot, ismertetek házi gyógy­módot, egészségtelen jelen­ségekre úgy hívom fel a fi­gyelmet, hogy humoros-ko­moly történettel fűszerezem. Olyan sztorit mondok hoz­zá, róla, ami élményként Rögzíti az emberekben a mondanivalómat. „CSODALATOS EMBER ez a Buga doktor, a magyar falu egészségének fáradha­tatlan apostola. Orvos — aki egyúttal a szavakkal is tud bánni, de nemcsak a tudo­mányos kifejezések világá­ban otthonos, nem is csak egyszerűen orvos, író-ember, hanem a falusi, tanyai nép nyelvének is nagyszerű is­merője. így aztán igazán rit­ka tulajdonságok találkoz­nak benne: a tudomány megállapításait, a tudomá­nyosan megfogalmazott is­mereteket és egészségügyi tennivalókat bámulatos mű­vészettel fordítja le a min­dennapi falusi élet nyelvére és ami ennél is fontosabb: gyümölcsözően, mert Buga doktor a legtudományosabb kifejezéseket is tiszta, vilá­gos, mindenki számára ért­hető módon csempészi be az olvasók tudatába. Mesél, me­sél, bájos duruzsolással hun­cut anekdotákat, csattanós történeteket mond — s az ember egyszer csak észreve­szi, hogy ez a Buga már megint „becsapta” — mert hiszen nem is maga a törté­net volt a fontos, hanem az abban elrejtett tanulság.” — Joggal írja róla egyik köny­vének bevezetőjében író-új­ságíró barátja. Húsz könyve jelent meg, legutóbb az Egészség az esz­tendőben és a Gyógyitó szó. Mert Buna doktor azt vall­ja „szóval annyi mindent el lehet érni”! Vigasztaló szót mond a betegnek, meg­nyugtatja. útbaigazítja. Okos felvilágosító szóval elérhető az egészséges életre nevelés. LEGHASZNOSABB KÖNY­VÉNEK a kétkötetes „Jó egészség falun, tanyán” cí­műt tartja. Az első rész, Az egészség útján, általános hi­giénés témakört ölel fel, ta­nácsokat ad a megelőzésre, az egészséges életre. A má­sodik kötet címe: Beteg a háznál — arra ad tanácsot, mit tegyen a falusi ember, ha megbetegszik, diétás ét­rendeket, házi betegápolási tanácsokat ad. — Melyik a legkedvesebb könyve? — Az orvosi almárium. Ebben van egy ids irodalom is. Történetekre épül a könyv, az ódon orvosi almá­rium. egy falusi orvos em­lékeinek gyűjteménye. (A felszabadulás előtt Muzslán volt körorvos, majd Tokodra került bányaorvos­nak.) ► *♦ • • •• get. Feléjük ugyanis csak er­dő van, őzek, meg muflonok, de jobb mezei nyállal kez­deni ... — olvasták az okos érvelést. És egy-kettőre meg is született a döntés. „Jöjje­nek csak, már miért ne jö­hetnének!'’ — így az egyik. „Írjuk csak a választ máris!” — ajánlotta a másik. „Meg aztán van itt nyúl úgyis éppen elég!” — helyeselt Gazsó Lajos, miközben rava­szul hunyorított, arra gon­dolva, hogy kocavadászoknak aztán édesmindegy. Este csípte el a fiút, Bö- röcz Sanyit, a gazdasági épületek között. — Hallod-e, Sanyo? Tudsz-e titkot tartani? No, ha igen, akkor ma este zar- gasd ki a nyulakat a mező­re. Ügy hát! Mit mereszted a szemed. Gyere csak, majd elmagyarázom! De bármennyire kocava­dász legyen is valaki, azt tudja, hogy belgaszürkék nem tenyésznek a mezőn. Ha pedig nem tenyésznek, hogy kerültek egyre-másra puska­cső elé! Ez biz’ csodálatos' Nem értik. S ez az, amiért az elnöknek pavrikás a han­gulata. Az elnök nem is várat magára sokáig. Míg a szekerén a vendrgrúdra tű­zik a nyulakat. fülüknél fog­va cipelve őket, maga is fülön csípi a Sanyi gyere­ket. — Megmondtam-e neked, mihaszna, hogy szedd ki kö­zülük azt a néhány szür­két? Sanyi szepeg. rá se néz az elnökre. Érzi, hiába minden szó. De azért megkockáztat­ja. — Hál hiszen ki látta őket a sötétben? Nyúl, nyúl... S mit lehet erre a válasz­ra felelni? Carla László Szemléletesen ír, mintha példázatokat sorolna — trombózist, a vakbélgyulla­dást, a tetanusz-mérgezést, a fagyást a legközvetlenebb példákkal magyarázza. A szervi elváltozásokat és az ideges panaszokat így: „Ha két egymásba kapasz­kodó fogaskerék közül az egyiknek kitört a foga, ak­kor akadozik. Ez a szervi baj. A másik az, ha mindkét kerék ép, de nem illeszke­dik pontosan össze, a fogak nem kapcsolódnak kellően egymásba.” ÍR TÁPSZEREKRŐL, gyógyszerekről, vitaminokról, ártalmakról és mérgezések­ről, öltözködésről, tisztálko­dásról. . — Beszéljünk a rádiós elő­adásokról! — A rádió egészségügyi adásait annak idején be­mondó olvasta fel. A taná­csok, üzenetek meggyőzőb­ben hangzanak az orvos szá jából. Már korábban is tar­tottam előadást a rádióban, de 19ö2-től rendszeresen ve­zetem az orvosi tanácsadást. A tömegesen érkező leve­lekből válogatom ki az ér­deklődésre számottartó té­mákat. Váltogatom a for­mát is, hol én adok elő egy s más tudnivalót, hol neves szakorvosoktól beszélgetés formájában tudakolom a betegség ismérveit — Mi lesz a levelekkel? — Ö, a levelek! Ezrével jönnek. A java a témát ad­ja. Az olyat, amelyre feltét­len válasz kell, áthozom a Szabad Földhöz. Mert meg­alakulása óta, 1949-től írom a lap orvosi tanácsait. Ma: is 30 levélre válaszoltam. A rádiós előadások alap­ján könyv íródott. Lesz-e könyv a levelekből? — 40 ezer levelet tettem félre — az érdekesebbek kö­zül. A válasz is megvan hozzá, szeretném megírni a falusi orvos testamentumál. Tavaly 143 előadást tar­tott. Az idén Miskolcon lesz az első. A csallóközi kultu­rális napokon hatszázan. hallgatták meg Buga dok­tort Kilenc éve a TIT egész­ségügyi országos választmá­nyának titkára. Megalakítot­ta a Semmelweis-brigádot — a „tudomány vándorszínész társulatát” — amellyel az or­szágot járják. Amikor 60 éves lett, kitün­tették. Van Munka Érdem­rendje, Kiváló népművelő­oklevele, érdemes orvosi cí­me, mégis annak örül leg­jobban, ha látja, tapasztal­ja: megfogadták tanácsait, élnek vele. Buga doktor higiénés szakorvos, volt körzeti or­vos, de ma már nem prakti­zál. Lefoglalja, kitölti életét a népművelés. Szép beszédű, közvetlen ember. Egyszer elkövette azt a „szentségtörést” a tv do­hányzás ártalmairól szóló kerékasztalánál, hogy pipára gyújtott. Nem akart más lenni, mint amilyen. ÉLETÉNEK MOTTÖJA le­het, amit egyik könyve aján­lásául írt: „A jó egészséget szeretném elküldeni minden­felé falura, tányéréi, ahol olyan népek élnek, akik meg is becsülik. Mert az egészség olyan, mint a mesebeli ma­dár, aki nem becsüli meg, attól elszáll és sokszor éve­kig hiába lohol utána.” Néptanító akart lenni — neki sikerült! Kádár Márta 1919. január IL, nasár&sg) 1. Kerüljük a meghűlést! Régi tapasztalat, hogy latya­kos. esős, vagy havas időben a lábbeli átnedvesedése hűlé- ses huruttal, megfázással járhat. Nyilvánvaló, hogy a test túlzott lehűlése akár láb felől, akár máshonnan, csökkentheti a nyálkahártyák ellenállóképességét és meg­könnyítheti a vírusok táma­dását. Ezért hordjunk ned­ves, latyakos időben jól záró, vízhatlan cipőt, meleg gyap­júharisnyát. nedvszívó alsó­ruhát, amely verejtékezéskor a nedvességet felfogja. A túl aggodalmaskodó szülők azon­ban ne feledjék, hogy a túl- öltöztetés sem jó. A hógolyó­zó gyermek átmelegedve könnyen hajlamos arra. hogy kabátot, sapkát, sálat eldob­jon és így hűljön meg. A könnyű, habszivacsból ké­Az Országos Közegészség­ügyi Intézet ez év tavaszán közzétett „Hong Kong-záró- jelentése” szerint a járvány során durva becslések szerint félmillió ember betegedett meg a Hong Kong-vírustól Magyarországon, és lett ezért valószínűleg védett az újabb fertőzéstől. Emellett a meg­betegedettek többszöröse esett át úgy a fertőzésen, hogy nem betegedett meg. de védettségre, immunitásra tett szert. A természetes úton vé­dettek mellett viszonylag nagyszámú ember, különösen az egészségügy, a személy­szállítás és az élelmezés dol­gozóinak többségét védőol­tásban részesítették. Ebből következik, hogy az ország összlakosságának tetemes hányada eleve védett a Hong Kong-virus fertőzéssel szemben. Tehát a vírus Ma­gyarországon netm számíthat nagy sikerre. S ha mégis fogékony em­berre talál, miből áll a be­tegség? A fertőzéstől számí­tott néhány óra, vagyis 1—3 napos lappangás után bor­zongás. hidegrázás, láz, fel­sőlégúti hurut, végtagfájda­lom, gyengeség és főfájás jelezheti a betegséget. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden téli meghűléses hurut, amit köznapi nyelven „megfázásnak” vagy „meg­hűlésnek” szoktunk nevezni — és amit. ugyancsak vírus- fertőzés okoz — lényegében ugyanezekkel a tünetekkel jár. Ebből következik, hogy még tényleges járvány ese­tén sem származik minden „hűlés” Hong Kong-vírustól. De ha még valóban attól származnék is, nincs ok túl­zott aggodalomra. A Hong Kong-vírus okozta megbete­gedés ugyanis viszonylag jó­indulatú és következményei alig súlyosabbak a közönsé­ges lázas, hűléses hurutnál. 4—5 napos ágynyugalom, bő folyadék és A+C-vitamin el­látás mellett a megbetege­dettek döntő többsége mara­déktalanul meggyógyul. Az orvosol: általában lázcsillapí­tón kívül mást nem szoktak rendelni. Csak ha a láz el­múltával újabb lázkiugrás következnék be — ami kis­gyermekeknél, csecsemőknél, öreg és beteg embereknél fordulhat általában elő — hívjunk újra orvost, mert ilyenkor kell könnyebb, sú­lyosabb szövődménnyel szá­molni. Mérsékelt óvatosság Járvány idején sem állhat meg az élet! Senki sem zár­kózhat be lakásának falai közé. Gyakran éppen azokat tréfálta meg a vírus, akik beteges félelmükben legszí­vesebben magukra zárták volna az ajtót. A Hong Kong- vírus terjedésének szinte egyetlen és legfontosabb út­ja a cseppfertőzés, ezért a i.bezárkózás” sem nyújthat abszolút védelmet. A fertő­zött ember beszéd közben, köhögéskor, tüsszentéskor láthatatlan mikróosep pék­ben sok-sok ezer vírust jut­tat a levegőbe. A mikró- aseppekben lebegő vírusok belégzéskor kerülnek felső légútjaink nyálkahártyájá­ra és okoznak fertőzést. Ter­mészetesen megtapadhat tá­nyéron, evőeszközön, törül­közőn és ágyneműn is. Ha a családtagok, vagy az embe­rek közösen használnak olyan tárgyakat, amelyek orr. vagy a száj váladéká­val érintkezhettek, így is fertőződhetnek. Könyv, ru­hanemű vaay rr's használati Hár°y révén a Hon-’ Kon.n- Víms téri rdírének vn^-'zúrl- eége elhanyagolhatóan cse my. szült ..anorak” jobban védi a lehűléstől a szervezetet, mint a súlyos, nehéz téli- kabát. 2. Lakásunkat és munka­helyünket naponta legalább háromszor szellőztessük. Elég 2—3 percre kereszthu­zatot csinálni, hogy a levegő kicserélődjön, de a falak és bútorok ne hűljenek le. A meleg levegővel együtt a le­vegőben lebegő vírusok is kimennék a lakásból. A friss levegőről pedig — ép­pen néhány hónapja mutat­ták ki —, hogy vírusölő ha­tása van. Éljünk tehát ezzel a lehetőséggel. A levegő kel­lő páratartalma is védi a fel­ső légutak nyálkahártyáját a vírusokkal szemben. Ne fe­ledjük ezért a fűtőtestre, vagy a kályhára egy-egy edénybe vizet tenni, hogy szobánk levegője ne legyen túl száraz. 3. A C-vitamin nem cso­daszer ugyan, amely teljes biztonsággal védene a vírus A hajtők és a vadászok nagy szemekkel merednek az imént lőtt nyálra. Böröcz Sanyi meg az elnökre, Ga­zsó Lajosra, aki a helyi va­dásztársaság elnöki tisztsé­gében néhány szót hebeg a mezei állatok természethez való alkalmazkodó képessé­géről. Magában azon füstö­lög, — s ezt már mint a he­lyi termelőszövetkezet elnö­ke teszi, — miként utalhat­na ki néhány rögtönzött nyaklevest a Böröczék Sa­nyijának. Mert az tény, hogy rászolgálna, mégpedig a kö­vetkező indoklással. Azaz, várjunk csak! Hogy megért­hessük. a dolgot, némi ma­gyarázatra szorul a história. Tavaly ősszel kilenc nyug­díjasa lett egyszerre a Hala­dásnak. Az első napokban még csak bírták a henyé­lés fáradalmait a jó öregek, hanem az ötödiken már nem kellett az újság. nem ízlett a pipa se. sehol sem találták helyüket. Óránként térültek- fordultak az irodában, téb- láboltak az ólak körül, tá­masztották az ajtófélfát az istállóban, egyszóval, vissza­lopták magukat a tsz-be, csak éppen munkájuk nem akadt. Olyanok voltak, mint gyerek a lakodalmas ház­nál, aki mindenkinek csak útjában van. Birizgálta őket az érzés, hogy ők már csak amolyan tessélc-lássék tar­toznak a tsz-hez. Addig-ad- dig pusmogtak egymás közt, mígnem egyszer megállítot­ták az elnököt az udvaron. — Hát nézd csak, Lajos — kezdte az öreg Szegi —, fenemód nehéz mesterség ez a nyugdijasság. Olyan se kint. se bent érzi magát az ember. Hanem úgy gondol­nánk, te segíthetnél rajtunk. Vajami munka kéne. Olyan szerződési été, mint az asz- } szonyoknak. Persze, nem a libanevelés, mert hát az mégse férfiembernek va­ló. .. Szóval, no ... majd csak kitalálsz valamit... És mivel az öregek később sem hagyták annyiban a dolgot, az egyik délután e szavakkal fogadta őket az el­nök: — No, ha csakugyan szer­ződést akarnak, ajánlanék valamit — kezdte ünnepé­lyesen, hogy elérje a hatást. — Azt gondolnám — bökött a szín alatti ketrec felé —, hogy szerződjenek nyulakra. Éppen hogy vannak, jófor­mán senki sem gondozza őket. A háztájiban nagyobb hasznot hajtanának a füle­sek ... No, áll az alku? Az öregek gondba mélyed- ten hallgattak. A csizma or­rával a porban turkáltak, forgatták az elnök javasla­tát. — Szóljanak hát, magukon a sor! — sürgette őket Gazsó. — Hm... Aztán hogy gon­dolod a fizetséget? — aggá­lyoskodott Szegedi, a szószó­ló. — Egyszerűen. Felesbe! Takarmányt vihetnek a tsz- ből, meg maguknál is akad hulladék. No, csak vigyek őket, aztán jó munkát! ... Így hát megvolt az alku. Az öregek szívében szűnőfclben volt a számki- vetettség érzése, az elnök is , nyugalommal végezhette dol­gát, nem nyaggatták már. Teltek a hetek, a hónapok, s közben szaporodtak a nyú­lok. Mindaddig senki sem tö­rődött velük, amig ezt a háztájiban tették. Hanem, amint egyre gyakrabban szállingóztak vissza a szín alá a ketrecek, s egyre töb­bet káromkodtak az állat- gondozók, amiért már a jász­lak alja is tele van fülesek­kel. az elnök kezdett megi­jedni saját javaslatának eredményétől. Erre nem szá­mított! Azt hitte, az öregek majd csak beleunnak a bab- ramunkába. És még ijesz­tőbb volt, hogy hiába oszto­gatta fűnek-fának, hiába ütötték tucatszám nyakon „közös vacsorá”-ra a fránya jószágokat, csak nem akar­tak fogyni. — Ennek már a fele sem tréfa — vakarta fejét Gazsó. — Valamit ten­ni kell! De mit!? Január elején aztán erre is megszületett az ötlet, ami­hez egy levél segítette hoz­zá, éppen a legjobbkor. A helyi vadásztársaság levelet kapott az egyik nagyüzem vadásztársaságától. A levél lényege: meghívnák-e őket gyakorló vadászatra, nyülaík- ra. A helyzet ugyanis az, hogy az üzem vadásztársasá­ga a közelmúltban alakult, tagjai között sokan vannak, akik még életükben sem voltak vadászaton, hát az ő kedvükért kérnék a szívessé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom