Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
I leg kell tanulnunk hektárban gondolkodni Száműzik a császári em ló keket □ „V sszavonu * a hold □ Rózsaszentmárton jón már áttérték □ Változások a íöidnyilvántoTtásoan JF& Bfb <7ff C* o ^ Jf'-f 4Q (TM b9 lO-kdt dldtt OTZ'ilC TflOTldjuk, Jld Vdlü— nupa — pancetnaxoan mire M!)VO, vigyáznak. De mit szóljunk akkor a liltnct Kvótához, a labda rúgósport nagy értékű dijához, amely valóságos páncélházba kerüli *&j mexikói bankban? (Telefoto — AP—MTI—KS) Egyi a megvalósításig Mind több szó esik arról, (különösen mostanában, hogy hazánkban a földterületek nyilvántartásánál a hóid helyett bevezetik j hektárt Nos époen ideje, rit-Zen már a névadó Ausztriát un — ahonnét hajdan. még az 1350. évben császári pátenssel elrendelték, hogy a birodalomban ez utóbbi mértékegységgel jelöljék a holdkeltétől holdnyugtáig ekével magszántható földet — a múlt század végétől a tízes számrendszerű métert használják, s ugyancsak a hektárt emlegetik más szomszédainknál, Csehszlovák.!' oan, liomá- niába.n is. Világ 3is»r!e hektárral S elmondhatni, hogy most már világszerte is a hektárral mérnek, a hektárra vonatkoztatják a legjellemzőbb mezőgazdásági mutatókai, például a terméseredményeket az állat- sűrűséget vagy éppenséggel a felhasznál» műtrágya mennyiségét. Talán nem is kell hangsúlyozni, hiszen annyira nyilvánvaló, hogy mindezekre az adatokra nálunk is egyre nagyobb szükség van, miután — mint az élet annyi más területén — a világszínvonal elérésére törekszünk, s ehhez nélkülözhetetlen a nemzetközi összehasonlítás Különben az egységesítéssel lényegesen leegyszerűsödik a kisebb vagy nagyobb területek átváltása — mivel a tizes számrendszert már az általános iskolákban tanítják — főleg pedig a nyilvántartása, amelyeket így már a mai kor legmodernebb számítógépei végezhetnek. Már el is kezdődött a nagy munka — amelynek során Magyarországon nem keveNapjainkban nagyon sok szó esik arról, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a termelőszövetkezeteknek nem elég a régi módon termelni, gazdálkodni, igazodniuk kell a kor követelményeihez. Ehhez a megállapításhoz nyugodtan hozzátehetjük még azt is, hogy gondolkodni sem elég mára régi módon. Logikus és természetes is ez, hiszen a gazdálkodás reformja elképzelhetetlen a gondolkodás reformja nélkül. Be kell azonban vallani, hogy az új gondolati mechanizmus megvalósítása nem megy minden zökkenő nélkül, nagyon sok régi, visszahúzó elem nehezíti a gondolkodás megreformálását. Elég, ha csupán a közgazdasági szabályozókat, azok érvényesülését vizsgáljuk, s nem nehéz megállapítani, hogy ha valaki — éppen a régi gondolati mechanizmus alapján — nem számol kellően és időben velük, akkor könnyen érheti kellemetlen meglepetés. Régebben ugyanis a különböző tervutasításók szabták meg egy-egy közös gazdaságban a gazdálkodás irányát, s a különböző szervek adminisztratív eszközökkel igyekeztek az utasításokat betartatni. Ma ezt a szerepet a köz- gazdasági szabályozók töltik be, s nyugodtan állíthatjuk, hogy sokkal jobban, ugyanis a szabályozók érdekeltté teszik a szövetkezeteket abban, hogy helyesen és gyorsan döntsenek. Sajnos, azt lehet elmondani, hogy egyelőre még nem sebb, mint 8 930 000 földrészletet kell négyszögöl, kataszt- rúlis hold helyett árra, hektárra átszámítani —, Békés, Győr—Stpro#» megyéikben és Pcsft négy Járásaiban megtör- vagy éppaa mostanában fejeződik be *«•, .14 térés. Még ugyaneblwa a* Svban Vas, Komámct., tfoáér, Cscngrád. Szolnok «e Hajdú—Bihar megyében végeznek hasonló fel • adattal. Ami viszont hozzánk közelebb áü: a rendeletnek visszhangja van ,.szűkebb hazánkban” is! Mint a Heves megyei Földhivatal vezetőjétől, dr. Bíró Lajostól és Bolla Antal csoportvezetőtől megtudtuk: két éve, az új térképekhez hektárban mérik fel a helységek belterületeit, s kísérleti jelleggel Rózsaszentmárton- bau már a telj« birtokterület átszámítását elvégezték. Ez utóbbi során összesen 1126 birtokíven változtattak, s 1693 hektárban állapították meg a községhez tartozó föld nagyságát... Jövőre Hevesben is Rózsaszentmártan persze csak amolyan ízelítő volt a tulajdonképpeni munkából, amire egyébként valójában jövőre kerül sor. A már megyeszerte végzendő vállalkozás nagyságára jellemző, hogy együttesen 632 114 katasztrális holdnyi területen, 361 ezer földrészletet — kert, szántó, legelő, erdő stb. — kell majd az új rendszerű nyilvántartásba venni, s ez hozzávetőlegesen 6030 munkanapot igényel a megyei és a járási földhivatalok dolgozóitól. Elvégzésére ugyanis nem szerveznek önálló csoportokat, a rendkívüli feladatok a mindennapi teendők közé, az éves minden termelőszövetkezetben értékelik súlyának megfelelően az ösztönzőket, s ez negatívan hat a gazdálkodásra, a szövetkezet anyagi helyzetére. Példaként említhetjük, hogy megyénkben több szövetkezetét kellemetlenül érintett a sertés- és szarvasmarha-telepek építése után járó hetven százalékos állami támogatás közelmúltban történt csökkenése. A szövetkezetek egy részének akkor jutott eszébe, hogy építkezni kellene, amikor megjelent a csökkentésről szóló határozat Mindez azt mutatja, hogy a közgazdasági szemlélet hiánya, a késedelmes gondolkodás és döntés komoly összegektől fosztja meg a termelőszövetkezeteket. Persze, nem akar senki rábírni egyetlen közös gazdaságot sem arra, hogy megfontoltság, elemzés, számítás nélkül fejest ugorjon egy bizonytalan kimenetelű üzletbe, ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni, hogy a gyorsaság, az üzleti bátorság, az ésszerű kockázatvállalás manapság egyre nélkülözhetetlenebbé válik a szövetkezetek életében is. Különösen azért, mert a közgazdasági ösztönzők nem örökéletűek, élettartamukat behatárolja a népgazdaság igénye. Érthető tehát, hogy az ösztönzésre fordított pénzösszeg mindig oda irányul, ahol a leginkább szükség van rá. Lebontva ezt a hétköznapi életre, azt lehet például megemlíteni, hogy elképzelhető az is: a szakosított telepek után jelenleg járó ötvenszázalékos állami támogatás egy idő után tovább csökken vagy meg is szűnik. A támogatási pénzösszeg pedig más termék, terményféleség előállítását ösztönzi. Mindez egyre inkáhb tómunka torvbe épülnek. Segítséget csupán az adatfeldolgozó gépek jelentenek... MegleheUibon nehéz a iöld- hivataliak munkája — de nem kevésbé lesz könnyű a hektárt megszokni... a hold hetyett. MindnnRsss'cre megpróbálnak a lehetősetek szervi enyhíteni az átmeneti nehézségeken' a nagyüzemeknek mvavalcftati is megküldik majd az átszámított adatokat, a magántulajdonosok: számára pedig a településeken kifüggesztik az őket érintő, érdeklő változásokat így értesülhetnek földjeik új egység szeri tr i áiéról, művelési ágazatáról, valamint átszámított aranykorona-értékéről. Egységesen, mindenhol 1 Körültekintéssel, alapos előkészítés után, „menetrendszerűen” térnek át hazánk- ban a holdról a hektárra. Mindez megnyugtató, — ám valami mégis kétséget hagy az emberben, aggódásra készteti a szemlélőt. Mert az átszámítást — tudomásunk szerint is — mind ez ideig csak az állami földhivatalok részére jelölték ki feladatul, s máshol, például a telekkönyvi hivatalokban még nem írták elő. így előfordulhat, hogy az egyik helyen az új, a másik helyen a régi nyilvántartást vezetve egymásnak és a birtobtulajdonosoknak állandó zavart, bosszúságot okoznak. Ez pedig annál is inkább furcsa lenne, mivel már hét év óta — az 1963/32. trv. szerint — kötelező az állami földnyilvántartás adatainak egységes használata. Jó lenne tehát az átszámítást is párhuzamosan végezni! Gyom Gyula zonyítja, hogy mennyire szükséges napjainkban a gondolkodás reformja, a régi, megcsontosodott szokások felszámolása, a közgazdasági szemlélet rohamos térhódítása. Az új gazdaság- irányítási rendszerben a termelőszövetkezetek tevékenysége kibővült, szélesedett, új vonásokkal gazdagodott. A feladatok nagyobbak s megoldásukhoz nem csupán, a gépekre, hanem az elemző, körültekintő gondolkodásra is szükség van. A VÁLLALATOK, a gyárak és a gazdaságok irányításában egyre inkább érvényesül az egyszemélyi felelősség elve. Sokan azt mondják, hogy a vezetők a dolgozók véleményének megkérdezése, a kollektíva javaslata nélkül fontos döntést ne hozzanak, mert nálunk utasításokkal, parancsokkal ma már nem lehet vezetni. Még hangosabban és nem is kevesen azzal érvelnek, hogy jól, helyesen döntsenek azok. akikre tartozik, akiket ezért fizetnek. A vezetők mondják meg, hogy mit kell csinálni és fizessék meg jobban a munkást, ez az igazi új mechanizmus. Tehát két ellentétes vélemény érvényesül, azt is mondhatnánk, hogy ahány ház, annyi szokás. De melyik a helyes módszer, milyen vezetési elv felel meg társadalmi rendszerünknek, a dolgozóit igényeinek és a mai vezetőknek, milyen módszerek meghonosítására törekedjenek? GYAKRAN HALLJUK, magunk is tapasztaljuk, hogy a tudomány és a technika rohamosan fejlődik. Egy-egy gyárat ma már mérnökök és közgazdászok irányítanak, a vállalati tervezés, termelés- szervezés, a hazai és különösen a külföldi értékesítés olyan bonyolult feladat, hogy ezt az átlagos munkás meg sem érti, tehát érdemben bele sem szólhat. A munkásokat hagyják dolgozni és keresni, ne gyötörjék őket termelési tanácskozással, tervismertető előadásokkal és nehezen érthető idegen fogalmakkal. Ezt a gondolatat mások úgy indokolják, hogy az üzemi demokráciát nem is célszerű szélesíteni, a munká6-vezető értekezletekre nincs szükség, sem idő, mert a demokratizmus bővítése csökkentené a helyes döntések lehetőségét. Tehát csak a vezetők tekintélyére, szaktudására és tapasztalataira számítsunk és mondjunk le a munkások véleményéről és javaslatairól? Amihez nincs közünk, amibe nem engednek beleszólást, azt nem érezzük a magunkénak, azzal szemben közömbössé válunk és ennek következtében csökken az iparkodás, de növekszik a selejt, szaporodnak a bajok. Ez pedig szöges ellentétbe kerülne az új mechanizmus célkitűzéseivel, ennek mindnyájan kárát vallanánk. Mi a feltétele annak, hogy a vezetők és a dolgozók munkája közelebb kerüljön egymáshoz, kölcsönösen kiegészíthesse egymást és sikerrel előmozdíthassa a közös célkitűzések megvalósítását? A demokrácia szélesítése nem ellentétes a gazdaságirányítási reformmal, sőt a kettő feltételezi, igényli és élteti egymást. A dolgozók már a célkitűzések meghatározásából. a vállalati tervek ösz- szehasonlításából vegyék ki részüket. Az új mechanizmusban a munkásoknak és alkalmazottaknak joguk és egyben kötelességük idejében tudni arról, ami az üzemben és az országban történik. De ahhoz, hogy a vezetésbe érdemben beleszólhassanak, kellő tájékoztatásra van szükségük. A LEGTÖBB VÄLLALAT már elkészítette 1970-eá évi tervét. Olyan nagy vállalatnál, mint a Mátravidéki Fémművek, a Finomszerel- vénygyár, vagy az Egyesült Izzó és a Mátraalji Szénbányák. a beosztott alkalmazottak és a munkások nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a vállalat egészére vonatkozó tervezési és gazdálkodási kérdésekben. De munkahelyükön, a műhelyekben, a gépeknél, gazdag tapasztalatokat szereztek, nagy szakmai tapasztalatokra tettek szert, sok olyan részletkérdést alaposan ismernek, , amelyre a vezetők figyelme nem terjedhet ki. A munkások helyzetükből adódóan nem ismerhetik, hogy milyen hűtőgépkompresszorból, tubúsból. diódából, szerelvényből és faházból mennyi adható él a hazai és a külföldi piacon, de a dolgozók hasznos tanácsokat és nélkülözhetetlen javaslatokat adhatnak a gyártás ésszerű megszervezésére. az állásidők csökkentésére, a gépek és a terme- 1 »berendezések célszerű elhelyezésére, gazdaságosabb kihasználására, a selejt csökkentésére és a minőség javítására. Ezért a most sorra kerülő tervismertető termelési tanácskozásoknak kettős feladatuk van. Egyrészt a vezetők világosan érthető-'' en ismertessék a kötelezően előírt fontosabb tervmutatókat, a vállalati célkitűzéseket. Ne számadatokat soroljanak. hanem magyarázzák meg. hogy miért vált szükségessé egy-egy korábbi termék gyártásának megszüntetése. vagy az új bevezetése Most. az év elején értessék meg a vezetők, hogy miért elkerülhetetlen a technológia módosítása, az üzemek és a műhelyek átszervezése és, mindez gyakorlatilag mit jelent a dolgozóknak. Szükséges, hogy a vezetők ismertessék a részesedési alap és a bérszabályozás új rendelkezéseit, már most. az év elején értsék a munkások, hogy mit, mikor és mennyiért kell gyártani és eladni, s a tervek teljesítése esetén hány százalékos, milyen ösz- szegű béremelésre, mennyi részesedésre, prémiumra és jutalomra számíthatnak. A vezetőknek kötelességük és egyben érdekük, hogy mindenről tájékoztassák a dolgozókat. El kel! ezt mondani összevont termelési tanácskozáson, de a műhelyekben részletesebben HA AZ EMBEREK ismerik a vállalat főbb célkitűzéseit és a megfelelő tájékoztatás után megértik, hogy az üzem munkájával, a népgazdaság fejlődésével hogyan függ össze sorsuk és boldogulásuk, akkor magukénak érzik a közös gondot és hasz- nosz javaslatokat fognak tenni az anyagtakarékosságra, a gépek kímélésére és jobb kihasználására, a biztonságos munkafeltételek megteremtésére, a termelés ésszerű szervezésére, a munka hatékonyságának fokozására. Megyénkben közel 20 ezer szocialista brigád működik, tények és eredmények bizonyítják, hogy ez a mozgalom egyre terebélyesedik, erősödik, A brigádtagok többsége az üzem gazdájának érzi magát, többet vállal és teljesít^ mint amennyi kötelessége. Bízzunk az üzem legjobb, leg- öntudatosa' *b munkásaiban. Az üzemi demokrácia szélesítése a legjobb módszer a vezetők és a beosztottak ösz- szefogására, a közömbösek megnyerése és az eredmó^ nyék fokozására. Pr0 Fazeka* Lászlé Közgazdasági szabályozók és üzleti bátorság Az ésszerű kockázatvállalás nélkülözhetetlen Kapóst Levente Régi ismerős — Csakhogy találkozunk!... — kiáltott, a váltamra ütött, hevesen megrázta a kezem. — Hogy van, hogy van... Legalább tíz éve nem láttam. Jöjjön, ezt megünnepeljük. Iszik egy duplát? Ez a presszó, itt a sarkon, éppen jó lesz... Pincér... két duplát! Maga alig változott! Na, ja! Persze, én sem pa- naszkodhatom, bár még most is reggeltől estig dolgozom. Hiába, a munka felfalja az embert. A család? Tudja, nálam az a helyzet, hogy csak hébe-hóba találkozom velük. Már it lenne az ideje, hogy lazítsak és többet törődjek az asszonnyal, meg a gyerekekkel. Na igen... hogy el ne kiabáljam! Ismeri p fiamat? Hogyne ismerné! Éppen most kaptam tőle etet táviratot. Képzelje, sikerült neki! Letette az államvizsgát. Előtte a világ. Ügyes fiú. Közgazdász. Mit mondjak, úgyis tudja, ezzel a szakmával bárhol, elhelyezkedhet. Ezek a mai fiatalok, ezek aztán alaposan kiveszik a részüket az életből... Aztán itt van Vera. a kicsi. Magának mondom, hogy kicsi, mikor biztosan hallotta, hogy két hete aalt ez eljegyzése* Itt a fiú fénykép, micsoda parti! A vasútnál dolgozik, előadó. Ragyogó kilátások! Hát igen. így van ez! A feleségem? Nna, fogjuk rá. hogy jól van az öreglány. Egészséges. Nem haragszik, mennem kell. Hiába, ez a taposómalom.. ’ Pincér, fizetek! V : dupla. Felhív? Hál persze, hogy felhív* az Ági nagyon örülne. A számomra teljesen Ismeretlen férfi a presszó ajtaja fele indult. Elképedlen bámultam utána. Az : Hóban hirtelen megtorpant és visszajött. Bizalmasan megfogta a kabátom gombját: — Nehogy azt higgye, hogy bolond vagyok. Tudom, hogy nem ismerjük egy- i "t. De mondja már, az is számít? Tudja, én egyedül •lek. • • 1': "n, se csa- "k •' ő nekem is jólesik elbeszélgetni... Wolfgang AI ten dor? (Fordította: ■nfe Beeső)
