Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

................................................................................................. H allottam egy mesét Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy főnök, akik összebeszéltek, aztán miután jól összebeszélték egymást, összeadták zsebpénzüket, s egyik beosztottjuknak névnapjára egy táskarádiót vettek ajándékul. A be­osztott nagyon meghatódott, nem is akarta elfogadni, hiszen még ma­napság sem olcsó mulatság egy tás­karádió, de a négy főnök együtt bi­zonygatta, mennyire tisztelik és sze­retik ezt az egy beosztottat, s kü­lönben is magasabb az ő fizetésük és összefogásuk révén és családjuk különösebb megkárosítása nélkül • voltak képesek megoldani ezt az ajándékozást. Amikor mindezt az egy beosz­tott megtudta, megnyugodott és ta­lán még ma is hallgatja a névnap­jára a négy főnöktől ajándékba ka­pott táskarádiót, — ha szerkentyűje és jótállása el nem romlott. Ami egyébként nagyon is elképzelhető. Nos, aiki most erre azt mondja, hogy ilyen még a mesében sincs,, hogy ilyet csakis egy álmodozva unatkozó újságíró gyanús agya ta­lálhat ki, mármint, hogy a főnök vesz ajándékot a beosztottjának (férfibeosztott!), — annak igaza van. Valóban, még a mesében sem fordul eiő, hogy a jobban, vagy jól kere­ső főnök egymagában, vagy kisebb- nagyobb főnöktársaival összefogva venne ajándékot egyik szorgalmas és jól dolgozó beosztottja számára. Ám a valóságban — és ez bizony nem mese, gyermekek — az gyak­ran előfordul, hogy a beosztottak KOKTÉL Ajándék a főnöknek vesznek ajándékot a főnöknek. Fél­reértés ne essék, nem szerény és kedves ajándékot, amelyben az a legfőbb érték, hogy adják, hanem nagyon is értékes, néha csak száz­forintokkal mérhető „megemléke­zést” nyújtanak át, amelynek az a legfőbb értéke, — ami az árcédulán van. A minap például egy szőnyeg­ügyben kaptunk levelet. Mármint egy főnöknek ajándékozott szőnyeg ügyében! Aki csak egy keveset is tájékozott a kereskedelmi élet ber­keiben, az már tudja, hogy egy sző­nyeg, mégha nem is perzsa, mégha nem is faltól faiig érő, valamivel mégiscsak többe kerül, mint egy le­mez, egy könyv, egy szál virág, vagy egy üveg itóka. Nem, azt nem merem állítani, hogy a „főnökök”, legyenek azok brigádvezetők, igazgatók, műveze­tők, vagy főkönyvelők, — elvárják, hogy megajándékozzák, avagy ép­pen hogy drágán ajándékozzák meg őket. De mindig akad néhány, aki ha először nem is várja el, de az­tán megszokja és a szokás hatalma nagy úr ám névnap, vagy születés­nap idején. Különösen nagy úr, ha beosztottjai környezetében akad eme úrnak hitvány lelkű szolgája is, aki „kiszimatolja”, mi lenne jó a góré- naik, aki nem rest megszervezni is a nemes ajándékozási aktust, aid nemcsak a születésnapot, névnapot tartja számon, hanem azt is: ki adott és ki nem, s aki adott, az mennyit, Az effajta hitvány lelkek, akik nem restek más pénzén talpat nyal­ni, egy furcsa és sajátos korrupció vírusai, akik ellen a leghatározot­tabb eszközökkel kellene védekez­ni főnöknek, beosztottnak egyaránt. Mert ezek azok, akik a becsületes, emberi kapcsolatokat, a munka ter­mészetes hierarchiáját a k. u. k.-hi- vatal-nokság szintjére süllyesztik, mert ezek azok, akik puszta ügy­buzgalomból képesek megrontani a kicsit is gyengye lábon álló főnöki jellemet és beosztotti gerincet. Mondami sem kell, hogy nem ők az egyedüli felelősek az ízetlen ajándékozásokban. Felelősek termé­szetesen és elsorban azok, akik nem restek ezt elfogadni, akik hivatali stallumuknak tekintik, hogy ilyen formában megvámolják kiskeresetű beosztottjaik jövedelmét. De felelő­sek ám a tisztelt beosztottak is! Akik gyávák. Akik hagyják magu­kat megfertőzni egy jellemoeteg em­bertől, s akik talán maguk is úgy vélik, jobb adni, akár erőn felül is, mert ugye, akkor talán kapni is le­het, még a lehetőségeken felül is. A levél, ami az íróasztalomra ke­rült, szőnyegről szólt. Egy másik ügy, amiről tudok, az rádió. Egy harmadik, vagy negyedik ügy. ami­ről önök, olvasók tudnak, más és ismét nem olcsó értéktárgy. Nem, semmiképpen nem az ajándékozás szépsége és öröme, a kölcsönös meg­becsülés eme nemes formája és igazi tartalma ellen emelek szót. Sőt! Éppen a nemes tartalom mellett. Hogy az ajándékozás megemlékezés legyen. Hogy a főnökben az embert tiszteljük meg, s ne azt, aki béralap felett rendelkezik. Hogy ne áruvi szonyok legyenek az emberi viszo nyok. S hogy a főnök is megemlé- kezzék beosztottja névnapjáról, — ^ például! Egyszóval, hogy a mese valóság és a valóság végre csak mese le­gyen! VU 10- S la- 8 Téli esték Tenken Wsssssssssssssssssssssssssssssssssssssss+^SSSSS, A falu utcáin már kószál t téli este. Árnyai körül- jzökdösík a hazafelé siető emberek alakját A házak ablakszemei még legtöbb helyen álmosan pis­lognak a közelgő estére. Fénybogarak nyomán ju­tunk el a tanácsházára... OO O O Itt még teljes a műszak. Korozs István vb-elnök iro­dájában vendégek: Mészáros József pedagógus és felesé­ge. Előttük ihktáCBOrrió.-«*mA ifB^ti.jwagramunk: ■ népszótnjáláf .utólagos ad­minisztrációjának Hadműve­leté. É téren ákad tennivaló. Különösen sok munkát je­lent az úgynevezett kódolás. Ami idő még fennmarad az estéből, az már a pihenésé. EÍgy feleségnek, mégha ta­nítónő, még ha férjéhez ha­sonlóan végzi is a népszám­lálást, marad otthoni teen­dője: — Három gyerek után rendbe tenni mindent, nem kis dolog. Ha vége a nép- stimlálásnak, akkor jó né­hány estét lefogta’ majd a mosás, takarítás, vasalás. A Mészáros csalód legked­veltebb téli szór»<cozás:& a televízió. Egymásnak ige­néivé Idézik a szilveszteri műsort. — Eddig egyik legkel’e- mefebb téli esténk volt, nem is vártunk ilyen szóra­koztató,; ötletes összeállítást. O O O O A: Icuacselnök s.amára el- fogk..'ragok sorát hozza c tél.- .Vág győzni r-z esték gazdag programját. Jó, ha este le! körül haziKiiül a tanács.»ázáról, de -sak ak­kor, ha nincs valamilyen niegbesíélés vagy politikai oktató'. És készülni kell a marxista esti egyetem anya­gából is. Kedveli az olva­sást, de nem jut rá ideje. — Ha nappal nem olva­som el az újságot, akkor es­te se. Nemegyszer annyira erőt vesz rajtam a fáradt­ság, hogy még a tv híradó előtt elalszom. Legkelleme­sebb till estém a karácsonyi és a szilveszteri volt. Kará­csonykor végre eljutottam erdőtelki szüléimhez, a szil­veszt írestét viszont a csa­láddal töltöttem O O O O Zsák Józseféknel, a tisz­taszobában, otthonosan du­ruzsol a kályha, körötte a család. A két fiú, Jóska és Tamás diákok, számukra a tél a pihenés heteit adta. Ta­más különösen jól érzi ma­gát, mert végre hosszabb ideig lehet otthon, a tanu­lás tíz hónapja idején ugyanis az egri iparitanuló- *>tthon lakója. — Most éppen a kultúr- fiázba készülünk, az ifjúsá­gi klubba hiekünk tuen nincs tévénk, s fiatalok kö­rében nézni mégis más, mint szomszédolással zavarni má­sokat. Az édesanya öröme a két gyerek: — Szeretek velük estén­ként elbeszélgetni, mert van miről. Jóska most negyedik gimnáziumba jár. AHg fél év, s pályát kell választa­ni. Nem kis gond ez. Lehet ezen eleget töprengeni. Jóskáról hamar kiderül, hogy irodalomkedvelő, ö hozza mutatóba bátyja ver- ' sert,' majd több mint ötszáz­kötetes csajádi könyvtáruk­hoz vezet: — A verseket kedvelem... S mutatja kedvenc köte­teit. Apjuk számára a téli es­ték legnagyobb öröme a pi­henés. — Igaz, hogy nyugdíjas vagyok, de az állatok körül mindig akad munka, ezért reggel hatkor kelek, de este hétkor már elfog az álmos­ság a duruzsoló kályha mel­lett. Még elolvasom az újsá­got, aztán kell'erőt gyűjteni a holnapi napra is. O O O O Vass Mártonná tsz-tag la­kása udvarán szorgoskodik. Invitál a szobába. Űj tévé, gonddal rendben tartott la­kás. S ez annál inkább elis­merésre méltó, mert Vass Mártonná, amióta férje 1944- ben eltűnt a fronton, saját maga nevelte, iskoláztatta, nősítette fiát. Hogy ehhez egyedül előteremtse a pénzt, nem keveset kellett dolgoz­nia. Szorgalmát természetes­nek találja: — Csak munka nyomán terem a forint. Eddig reg­gel hattól este hatig tartotta dohány csomózása. El kel­lett még látni emellett az állatokat is. Így aztán es­ténként még a tv-nézésre sem futotta erőmből, csak úgy lesegettem, amíg a kály­ha mellett el nem nyomott az álom. Most egy kissé nyugodtabb időszak követke­zik. Aztán az is kiderül, hogy a pihenés napjai alatt is akad azért „izgalom”. — Közeleg a zárszámadás: egyre latolgatjuk: mennyit fizet a közös. Tavaly meg­volt egységenként az ötven­két forint. Hogy most meny­nyi lesz, nem tudjuk, mert bármennyire puhatolódzunk, senki sem mondja. Jó lenne, ha meglenne a tavalyi, mert kell a pénz. O O O O Az utcákon már csípőssé vált az este. Kocsik bir­kóznak a makacs latyakkal. Egyre több ablakszem für­készi az est komor arcát. A messze fehérségből há­rom sötét folt rémlik. Hala­dunk feléjük, már jobban láthatók. Három apróság, vakációzó, „felfedező” kőr­útról visszatérő kisdiák. Igyekeznek a vénülő esté­ben .., hazafelé... Pécsi István Tizenhat éves amatőr régész A veszprémi Lovassy László Gimnázium II. osztályos ta­nulója, Nemeskéri Ernő évek óta képezi magát, régészeti tevékenységet folytat. Pályamunkát írt az utolsó betyárról, Savanyú Jóskáról, akinek öngyilkossága előtt írt búcsúlevele, tarisznyája és pisztolya régészeti gyűjteményének legérté­kesebb darabjai. Őriz még egy eredeti Bartók-portrét, a tollrajz alatt a zeneszerző aláírásával. „Kincseivel” és a velük kapcsolatban írt kutatásaival a Tudományos Akadé­mia is foglalkozott. (MTI fo£o — Kunkovács László felv.) „Vasárnap is forgalmazunk..."(?!) A címben idézett nyelvi forma egyik boltunk kiraka­tában olvasható. Szóvá se tet­tük volna a hirdetésben sze­repet vállaló ige nem megfe­lelő használatát, ha nem ta­lálkoztunk volna vele napi­lapjaink hasábjain is. Idéz­zük a következő mondatot: „A városi tanács kérte az ál­lami és a szövetkezeti válla­latokat, hogy mozgó árusítás­sal az utcán is forgalmazzák (?) a karácsonyfadíszeket.’* (Szolnok megyei Néplap, 1969, dec. 25.) Mindkét közlés egyszerű tényt, Információt kívánt, kö­zölni. Nem szakembereknek szánták, hanem a közönség­nek, a vásárlóknak. Valójá­ban azt akarták tudtul adni, hogy vasárnap is árulnak, árusítanak, nyitva vannak, ki­nyitnak stb. A hírlapi közle­ményben is elegendő lett vol­na az árul, árusít, elad sza­vak szerepeltetése. A forgalmaz ige használa­tával ugyanis feleslegesen szakszerűsítettók. hivatalosí- tották az egyszerű közlést. A forgalmaz szó kereskedelmi szakszó. Az 1850-es évek óta használják, s valójában a forgalmítani nyelvújítási szót váltotta fel. A kereskedelmi szakszókincsben azonban töb­bet jelent, mint árul, árusít, elad, s jelentéstartalma utal arra is, hogy a forfalmazá vállalat, bolt bizonyos össze­get, értéket üzleti forgalom­ként elér, felmutat. Helyes a használata a következő szö­vegösszefüggésben: „Vállala­tunk havi több millió forintot forgalmaz.” A forgalmaz szó azonban semmiképpen sem helyette­sítheti az egyszerű beszéd­helyzetekben, közlésekben az árul, árusít, elad, illetőleg megvételre kínál szavakat, nyelvi formákat. Az egyszerű kifejezendő Szándékot, tartalmat, infor­mációt felesleges szakszerű- södéssel ne tegyük körülmé­nyesebbé. A forgalmaz szó nem meg­felelő használatáról azért is szólni kellett, mert újabban típushibává válik egy-egv szónak nagyitó értékben való használata, aminek a követ­kezménye az elhivatalosodás, az elhivatalositás. Bizonyos esetekben és helyzetekben a szakmai kifejezések, a szak­szók Igen jól teljesítik nyelvi szerepüket. A forgalmaz szó az idézett beszédhelyzetekben, szövegösszefüggésekben nem erre ad követendő példát. Merjünk tehát hasonló infor­mációik közlésében egyszerűb­ben fogalmazni, s ne forgal­mazzunk, hanem áruljunk, árusítsunk. Dr. Bakos József •^WVWWVN-v^WVWWMVWWWWWWVWV ­- fVVWVtfVWWWyWVWy^’V'WWbVVVW^VWWViVMWir^WVWWWWWVNiVS^W^^ Egyéni fejlődésem elég furcsán alakult. Hatéves ko­romban, mikor iskolába ad­tak, nem nagy kedvem volt az egészhez. Hat év alatt ugyanis megszoktam, hogy nem járok iskolába. Szüleim akkor azt mondták, ez a gye­rek konzervatív. Soha sem lesz belőle reformer. Lehet, hogy ez a vélemény kissé el­hamarkodott volt, később ugyanis, amikor csak estén­ként kerültem haza az „is­kolából”, apám azt mondta, meglátjátok, ennek a gyerek­nek az életben még sok ba­ja lesz. Ez mindent meg akar reformálni. Ez is maradt a formám. Mikor aztán beköszöntött a reform, azt gondoltam, na végre, eljött az én időm. Most aztán, kiélhetem _ ma­gam, nyitva az ajtó, előttem az érvényesülés perspek­tívája. Sajnáltam a maradia­kat, mert arra gondoltam, mi lesz most velük. De csalód­tam. Mikor ugyanis véletle­nül találkoztam egyik köz­ismerten konzervatív nézetű barátommal (elhanyagolt hajzatot, piszkos inget, ér rojtos nadrágot vise’ ., ' félve mertem neki em1 ni a reformot. Nem akar­tam ugyanis* hogy köztem. Melléheszélek mint a reform híve, és köz­te, min közismert konzerva­tív közölt, kiéleződjön a helyzet. Egy darabig hallga­tóit aztán nekem támadt. Mallébeszélsz, mondta ne­kem, és ott helyben kiokta­tott arról. hogy mi a reform lényege és jelentősége. Hiá­ba mondta végül, vannak sajnálatos esetek, amikor az egyén nem tud lépést tarta­ni a fejlődéssel. Egy szóval se mondta, hogy rám céloz, de messzibenéző, obrándos tekintetéből kiolvashattam lemaradásomat és egyben azt is, hogy ő a nagy álmo­dozó. Búcsúzóul, hogy vissza­vágjak, célzást tettem pisz­kos ingére, és rojtos nadrág­jára. Jóindulatot és sajnál­kozást színlelve megkockáz­tattam a megjegyzést, hogy így mégsem, járhat egy mai ember. Tévedsz, mondta, ép­pen ez a divat. És lenézően vizsgálta frizurámat, amely- lyel éppen akkor jöttem a fodrásztól. i .... ■■ egyéni j íodésem továbbra is elég furcsán alakúit, 40 éves ko­romban valahogy tudomást sem vettem arról, hogy be­töltöttem a negyedik ikszel, minthogy 40 év alatt sem tudtam megszokni, hogy egy­szer negyvenéves leszek. Továbbra is úgy viselkedtem, mint azelőtt. Például papírról olvastam fel egy előadást a reformról, de az előadás vé­gén csak egyetlen megjegy­zést hallottam: ez egy kon­zervatív pali, még most is leírt szövegből szövegel. A nyáron szemrehányást kap­tam egy boltvezetőtől, mint­hogy patáliát csaptam, mert kánikulában nem kaptam sört. Ott helyben meg is be­szélték az eladókkal, hogy a fej, mármint én, egy kon­zervatív pali. Az egyik oda is szólt nekem: tudja, hol él maga, apuskám, én meg­mondom, a múltban. A na­pokban szidtam a házmes­tert, mert hajszál híján el­vágódtam d havas járdán. Viszonylag szolid kiselő­adást tartott arról, ha nem tudnám, még nincs tisztázva, hogy a járdatisztítás az ő kötelme, vagy a köztisztasági hivatalé. Meg is gyanúsított, hogy én még mindig azokra a bizonyos régi időkre gon­dolokamikor ez egyértel­műen az ő kötelme volt. Egyéni fejlődésem így hánykódott teljes bizonyta­lanságban. Magamban azt hittem, hogy reformer va­gyok, és időnként megrendü­léssel értesültem arról, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Nagy kő esett le a vál­tamról, mikor a minap talál­koztam régi barátommal, a nagy reformerrel. Most leg­alább kiönthetem a szivem, gondoltam, mindent bele, ami csak a reformba fér. Félóráig hallgatott egy dup­la és kétszer három konyak mellett, sűrűn bólogatott, hagy ő megért engem. Mikor befejeztem, váltamra tette a kezét és őszintén azt mondta: nézd, én tisztelem a nézeteidet, de hallgass rám, azt tanácsolom neked, hogy ne olyan hevesen. Meg­rendülésem láttán (a fo­gyasztást is én fizettem) ha- vcrságból karonfogva, haza­kísért, hogy ne érezzem ma­gam olyan egyedül. De ez már az év utolsó előtti nap­ja volt. Bánatomban, hogy egy nagy reformer is igy be­szélhet, Szilveszter napján már reggel elkezdtem piálni. Feleségem meg is jegyezte, már megint, kezded, úgy, mint tavaly. Te semmit sem változol. Most, hogy 1970-et kez­dünk majd írni, bevallom, a legnagyobb zavarban va­gyok. Ismét egy év van mö­göttem, és én úgy viselke­dem, mintha semmi sem tör­tént volna. Változatlanul gondolathiányban szenvedek, mint az már az eddigiekből is kiderült, mert ha lenne egy kis eszem, azt monda­nám, volt ami volt, holnap­tól új életet kezdek. De ezt már mégse! Mert amióta az eszemet tudom, mindenki ez­zel akarja elkezdeni az új évet. És akkor már tényleg én lennék a legkonzervatí­vabb reformer, messze a ha­tárban. .. Kerekes Imre I97W január U, vasár nejt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom