Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

J­ÖT KATEDRA MARADT ÁRVÁN EGERBEN AZ ELMÚLT ESZTENDŐBEN. ÖT TANÁR — NÉGY KÖZGAZDÁSZ ÉS EGY MATEMATIKUS — HAGYTA EL A TA­NÁRI PÁLYÁT ÉS CSERÉLT HIVATÁST, MUNKAHELYET. MIÉRT? CSAK A FIZE­TÉSSEL MINDEN NEM MAGYARÁZHATÓ... EGYET KÖZÜLÜK — KÁNTOR IMRÉNÉT — FELKERESTEM ÜJ MUNKAHE­LYÉN, HOGY VÁLASZT KÉRJEK: MIÉRT HAGYTA EL AZ ISKOLÁT. S VAJON HOGYAN ÉRZI MAGÁT EGY pedagógus katedra nélkül ? A kérdés cseppet sem lepi i meg, nyíltan, őszintén vála­szol: — A gyerekeim bizony nagyon hiányoznak. Szeren­csére tartjuk továbbra is a j kapcsolatot, én bejárok az iskolába, a tanítványaim pe­dig felkeresnek. — Végeredményben miért f hagyta el a tanári pályát? — Nem tagadom, itt az AKÖV-rrél jóval magasabb a fizetésem, az igazi ok még­sem csak a forintokban ke­resendő. Bonyolult ügy ez, ahogy mondani szokás, sok minden összejött — ez az igazság... Ott kezdem, hogy 1961-ben szereztem a diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen. Tehát közgazdász vagyok. Az egye­tem után Egerbe jöttem férj­hez, így kerültem a közgaz­dasági technikumból. Tartán diplomám akkor még nem volt, ezért levelező szakon még három évet tanultam, s megszereztem a középisko­lai tanán képesítést is. Szerettem tanítani, tetszett az iskola, belevetettem ma­gam a munkába. Sokat dol­goztam, mint pártössaekötő mindennel foglalkoztam, az iskolakönyvtártól kezdve a diákbálokig. És tanítottam öt osztályban, négy tantárgyat heti 12 órában. És osztály­főnök is voltam és irányí­tottam 1? KlSZ-alapszerve- zet munkáját. Naponta nyolc­tól hatig engem mindig meg lehetett találni az iskolá­ban. Mindezt nem panaszkép­pen sorolom, de ezek té­nyek. S azt is tudom, hogy sok pedagógus van még, aki­nek így összeszalad a mun­kája. Az az igazság, hogy a társadalom túl sokat vár a pedagógusoktól, Nem az ok­tatási, vagy a nevelési fel­adatokra gondolok, inkább, arra, hogy o pedagógusoknak mindenütt ott kell, vagy leg- alábbi illik ott lenniük, legyen az gyűlés, mozi, összeírás, ■Daradicsomszedés, vagy szü­ret. S ezzel a Sok munká­val, ezekkel a szerteágazó feladatokkal nincs arányban az erkölcsi elismerés, — Például? — Hadd mondjam a sa­ját példámat. Az egri közép­iskoláknál a pártösszekötő egyúttal nevelési igazgató- helyettes is. Csak a mi is­kolánknál nem sikerült ezt elérni. Pedig ez a kineve­zés havi négyszáz forintos pótdíjat jelentett volna ne­kem a 2100 forintos fizetés­hez. Nem beszélve arról, hogy mint igazgatóhelyettes­nek 12 helyett csak 4 lett volna a kötelező óraszámom. Ekkor még eszembe sem jutott, hogy odébb álljak. De aztán ismét azt tapasztal­tam, hogy hiányzik a megfe­lelő erkölcsi elismerés. Mon­dok egy példát. Ha a peda­gógusok fizetésemeléséről yan szó, gyakran halljuk a választ, nehéz megoldani, so­kan vannak a pedagógusok, •rengeteg pénz kellene hoz­zá. Ez igaz, csakugyan sokan vagyunk. De mindjárt ke­vesen vagyunk, ha a kitünte­téseket, jelvényeket, vagy okleveleket adják. Érdemes lenne egyszer megvizsgálni, hogy a dolgozók hány szá­zaléka kap kiváló jelvényt egy vállalatnál és egy tan­testületben. Meglepő ered­ményre jutnánk! De még a pályán belül is vannak elto­lódások. Ha például egy mér­nök ipari szakközépiskolában, tanít, 15 százalékos pótdíjat kap. Miért nem kaphatja azt a 15 százalékot a köz­gazdász? Ez háromszáz fo­rintot jelentene nekem ha­vonta! Nem nagy ügyek ezek, de amikor minden összejön... Például Edit ügye. Ez a ' legnagyobb sérelmem. Edit három évig volt nálunk KISZ-titkár, nagyon jó fejű gyerek és hozzáteszem, nagy­szerű ember. Azok közé tar­tozott. akit egyformán sze­rettek fent is és Lent is , Megegyeztünk, hogy az érett­ségi előtt felterjesztjük arany koszorús KlSZ-jelvény- re. Elkészítettük a javasla­tot és beadtuk a városi KISZ-bizottsághoz. Edit nem kapta meg a jelvényt. És higgye el, nem is az bán­tott, hogy nem kapta meg, inkább az, hogy válaszra sem méltattak bennünket. Annyit sem mondtak, hogy nem... Én jól kisírtam magam és azt hiszem, akkor érlelődött meg bennem az el­határozás: más pályát vá­lasztok. — Edit miatt? — Igen. De azért nem olyan egyszerű ez. 1968. de­cemberében számba vettem, milyen feladatok várnak rám a második félévben. Renge­teg munkám volt. Elmentem a művelődési osztályra és kértem, csökkentsék az óra­számot. 1969. májusáig nem kaptam igenlő választ Eb­ben az időben volt az Edit ügye is. És ekkor kaptam az AKÖV-től egy ajánlatot: szükségük van egy közgaz­dászra, a fizetés 3200 forint, plusz 35 százalékos prémium és kettes kategória. Gondol­kodási időt kértem Ismét felmentem a tanácshoz, de nem kaptam biztató választ. Helyette 200 forinttal fel­emelték a fizetésemet. Né­hány nap múlva igent mond­tam az AKÖV-nek. Az elő­dömnek megvolt a havi 4300 forintja és ehhez jött még az év végi nyereségrészese­dés. Hát mondja meg őszin­tén. maga mit csinált vol­na a helyemben? — Nehéz kérdés. Igaz, nem vagyok közgazdász. — De én közgazdász va­gyok! Itt most a számviteli osztályt vezetem, két csopor­tom van, 21 dolgozóval. Szó­val, egy kis iskolai osztály — így mondogatom magam­ban. Jól érzem itt magam, kezdem megismerni a mun­katerületemet, azt hiszem, van benne fantázia. De azért a gyerekek nagyon hiányoznak. Hiába, nyolc évig tanítottam! Még sze­rencse, hogy a III. a. osztály egyik brigádja vállalatunk gazdasági helyzetéről készít egy pályaművet, s őket én patronálom. Így gyakran ta­lálkozunk. Nélkülük bizony nehezebb lenne.., Feljegyeztem, amit elmondott. Nem vádlóan beszélt, inkább tényszerűen. Sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudok. Ha másokat kérdezek, bizonyára változnak a fe­leletek is. A miértre mindig egyéni a válasz, csak a tennivaló, a megoldás közös. Gondunk és tennivalónk bőven akad, hogy javítsunk a pedagógusok anyagi helyzetén, élet- és munkakörül­ményein. De mindez csupán a kérdés egyik oldala. Az is igaz, hogy a közgazdászok most divatba jöttek, kicsit a matematikusok, fizikusok és kémikusok is. Az üzemek, vállalatok nem neveltek maguknak szakembereket, s most a kész után nyúlnak, a katedrák mellől szólítják el a pedagógusokat. Megyénkben eddig hat középiskolai pe­dagógus vált meg hivatásától. Nem nagy szám ez, mégis jelez valamit. És ez a hat is hiányzik! Hiányzik, mert az elárvult katedrák egyáltalán nem javítják oktatásunk színvonalát. Pedig az élet — és a szóban forgó üzemek és vállalatok is — hozzáértő, művelt embereket, szak­embereket várnak az iskoláktól.., Márkusz László IfeM. Jaassáí 11* w&sá: ii»9 Az ember tragédiája arab nyelven A napokban, Bejrutban arab nyelven megjelent Ma­dách Imre drámai költemé­nye, Az ember tragédiája. Madách művét Germanus Gyula professzor irányításá­val, Isza An-Naouri, ismert jordániai író és műfordító ül­tette át arab nyelvre. A könyv megjelenését a Kultu­rális Kapcsolatok Intézete és az UNESCO segítsége tette lehetővé. Isza An-Naouiri 1965- ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására ha­zánkban járt és találkozott Germanus professzorral. Ha­zatérve, az ő ösztönzésére fo­gott hozzá — angol fordítás­ból — a tragédia átültetéséhez. Az ember tragédiáját az Ouajdát, a libanoni főváros egyik legnagyobb kiadó vál­lalata jelentette meg. Madách remeke most a Marokkótól és Afrikától a Szovjetunió köze­péig húzódó, hatalmas arab nyelvterületen is megkezdheti diadalútját, «MTI) Szubjektív mérleg az Egri Megyei Színpad 1969-es évérői Első nyilvános fellépésük óta figyelemmel kísérjük és követjük az Egri Megyei Színpad fiataljainak a mun­kásságát. Sikereiknek elisme­réssel adóztunk, igyekeztünk elképzeléseiket elemezni, s amikor úgy éreztük, hogy egyik-másik műsorukban megbotlottak, azt is felje­gyeztük. Évek múltán aztán észre kellett vennünk, hogy a mozgalom keretein belül már országosan is tudomásul vették, hogy az Egri Me­gyei Színpad nemcsak léte­zik, de kezdeményezései ér- delilődást váltanak ki, hang­vétele újszerű és friss. Fiatalság és frsseség Ha ez alkalommal a múlt évi teljesítményüket tesszük mérlegre, kényszeredettség nélkül megállapíthatjuk, hogy ezt a pódium-együttest a fiatalság és a frisseség jel­lemzi. ötven főből áll ez a Szívós József rendezői rutin­jától függő együttes, és több mint a fele ennek a létszámnak á húsz év körüli fiatal. Sőt merész és indokolt újítással az elmúlt esztendő­ben néhány tizenéves is meg­erősítette ezt a kedélyes és jó összetartó erővel rendelkező baráti társaságot. Nemcsalt az irodalomnak, egymásnak is barátai ők, akik klubsze­rű munkásságukban mindazt megtestesítik, ami a közös munkához kedvben, energiá­ban szükséges. Az egri színházban bemu­tatott és egész estét betöltő műsoraik jellemzik igazán ezeket a fiatalokat. Az el­múlt év sikerei, a Kamaszok, a Rejtő Jenő műveiből ösz- szeállátott csokor, a Bürok- ronézia és az Édes hazám programjához fűződnek. Nem mintha az Egri nyár egy-egy produkciója nem ér­demelne említést, de az együttes új arculatait, új tö­rekvéseit ezek az esték vés­ték emlékezetünkbe. A kortáns-irodalom művei biztosítják a térképet, ahol a legszívesebben utaznak és ahol a legjobban ismerik a tájakat, az alkotásokat, a szépségeket. Érthető is. hi­szen a mai élet színe és visz- szája színes írásokban tük­röződik, versben és prózában hű krónikákat írnak költők és írók a mai fiatalságról, a mai emberről, gondjairól, örömeiről, hibáiról. Tudjuik, hogy egy ilyen együttes egyben tartása a friss, mai irodalmi alkotá­sokkal könnyebb is ezért. De nagyobb a veszély is az el- siklásra, a buktatók itt gyak­rabban jelentkeznek. Mert egy-egy műsort érdekessé kell tenni szatírával, a tör­ténelmi háttér megteremté­sével, tények szellemes, vagy izgalomba hozó feltárásával és mindennek végül is olyan harmóniát kell eredményez­nie, amely használ az együt­tesnek is, a közönségnek is. A pódium hatni akar Ezek a fiatalok 1969-ben is azért léptek mindig színpad­ra, mert mondanivalójuk, mai témáik voltak és azt akarták, hogy ezekre a té­mákra a közönség figyeljen oda Itt van például a Ka­maszok című műsor' esete. Az egész összeállítás, a két­órás ..kamasz-mosdatás” be­vallott és tudatosan vállalt célja az volt: megmutatni a fiataloknak saját magukat, de úgy. hogy a pedagógusok és a tizenévesek szülei is odafigyeljenek, mit kell ki- nek-kinek észrevennie. Mi­lyen hangnem lehetséges a mai fiatalokkal szemben, az ő érdekükben is, a szülők között és a felnőttek oldalá­ról is, hogy a nemzedéki vál­tás ne fulladjon értetlenség­be, indokolatlan konfliktu­sokba. Aki ezt a mai szer­zőktől származó pódiummű­sort végighallgatta, az első haliakra talán meghökkent némely passzusnál, de tap­solva érezte meg a helyes szándékot és azt, hogy erről a témáról közérthetően és feszengés nélkül beszélni kell. A fiatalok kipirulva ás felnőttesen komoly csendben hallgatták végig az egyes számokat, nem kuncogtak a bakizásokon sem, mert a hoz­zájuk hasonló fiatalok azt mondták nekik a szín pap fényfüggönyei mögül, amit ők éreztek. Az megint más kérdés, hogy a szives invitálás elle­nére is csak néhány szülő és tanár vette a fáradságot és az időáldozatot a Kamaszok című műsor meghallgatására. Pedig a pódium — ha nem is tanári katedra —, nevelni akar. Hivatásának érzi — minden viszolygás é6 ellen­érzés legyőzésével —, a fia­talság megszólaltatását. Azt akarja elérni, hogy a kor kérdésed hangozzanak fel, amikor ők színpadra lépnek. A Bürokronéziában sná mindent összehordtak a stempli-kukacok ellen? Osto­rozták a szemléletet, amely a papírt és a tintát csak esz­köznek és alkalomnak tekin­ti megélhetésre és arra, hogy a könyökvédősök másokat kínozhassanak. A packázás tegnapi és mai hőseit úgy ütötték néha fültövön egy- egy megjegyzéssel, hogy a nézőtéren in érezni lehetett a szándékot: fel kell mutatni a hibát, a közönség elé kell vinni ezt a fajtát vázlatosan megírt természetrajzával ifc, hogy élritkuljanak a világ­ból. S amíg a tudósok és pub­licisták Egerben összegyűli.- keztek, eszmét cserélni éa megvitatni a hazafiság mo­dern gondját, addig ezek. a fiatalok Vorösmartyíóí kiin­dulva szóltak a hazafiságról, a pódiumról, a versek nyel­vén. mai írók vallomásaival. És itt azért hangsúlyozzuk a mái írókat, mert a mai ma­gyar irodalom derékhada néha a nyerseségig őszintén vall saját érzéseiről. Az roda mi pódium haszna Az előadók azért lépnek fel a pódiumra, hogy önként vállalt kötelességüket telje­sítsék. De ezt a kötelességtel- jesítést komoly tanulás előzi meg: behatolni az irodalom mélyebb rétegeibe, az egyes alkotások lelkét kihámozni és technikailag felkészülni arra. hogy a kitűzött cél mi­nél gazdagabb eredménnyel megvalósuljon. Ehhez szív és hit kell! És ezt az áldoza­tot évek óta vállalja az együt­tes. A másik, ugyancsak fontos haszon: kialakult az a kö­zönség, amely az egri irodal­mi amatőrök műsorait „le­reagálja”. Hogy ez a közön­ség lehetne szélesebb? Meg­próbálják szélesíteni. A* idén például úgy, hogy a Kamaszok műsorára meghív­ják a megye középiskoláinak osztályfőnökeit és magyarta­nárait, azzal a nemesen pro­vokatív szándékkal, mondják el véleményüket, gondolatai­kat a Kamaszok kapcsán. Azt mondják, ennek as irodalmi színpadnak nincs! profilja: sem módszerében* sem témáiban nem köti sem­mi. Csak a fiatalság! Az iro­dalom mindig fiatal és első­sorban a fiatalok kell, bogy értsek! Valóba® net kösse őket a forma, sem a téma, sem a módszer. Dolgozzanak hittel, lelkesedéssel és Ifié- ki ismerettel. És mert ezt te* szik. máris éteeebbe» i&je& profiljukat. Örömünkre szolgál a gárdának most már évek óta töretlenül folyó munká­ja azért is, mert Heves me­gyében egy nagymúlté diák- színjátszást élesztget, amsei: alapjait akarja újra biztosí­tani. Példát szeretne mutat­ni, hogy a tizenévesekbe® hogyan lehet és kell a mai élet finomabb és művészibb árnyalatait megkeresni <fe megtalálni. Ezért írtunk smt is ezekről a fiatalokról!! 9. — Az asszisztensnője va­gyok fél éve, a szeretője va­gyok két éve. És a felesége is szeretnék lenni. Még hosz- szabb időre, ha lehet. — Világos. Én is rögtön válaszolok a maga előző kér­désére. Nem vagyok alkoho­lista. Sosem voltam az. Éle­temben még nem voltam be­rúgva Sőt, az az igazság, hogy kifejezetten utálok min­den töményebb szeszes italt Kocsis Andrea szeme ke­rekre nyílt a csodálkozástól. — Nem értem. Azt mond­ta, hogy az alkohol miatt akart végezni magával Vagy rosszul hallottam? Honda tehetetlenül Maria szét a karját —- Jól hallotta. Ezt mond­tam, mert így igaz. Csak­hogy ezt nem lehet égy-két szóval megmagyarázni. Meg aztán olyan hihetetlen és fantasztikus az egész, ha el­mesélem, maga is bolond­nak fog nézni, vagy kinevet. — Szó sincs róla. Mondjon el mindent részletesen. Ne felejtse el, orvos vágyóik, ha csak állatorvos is, és... — Ezzel nálam nem szerez­het jó pontokat. Nem bízom az orvosokban. Akihez csak fordultam, vagy nem hitt nekem, vagy nem akart, vagy nem tudott segíteni. Megsüthetik a tudományu­kat. — Slzóval, valami beteg­ség? — Olyasféle. Már a hídon említettem, hogy technikus vagyok. Elektrotechnikus. Tavaly nyáron történt, egy építkezésen ellenőriztem ép­pen a villanyszerelési mun­kákat. A csoportvezető rosz- szul kötött be egy csillag­delta szellőztető motort. Uta­sítottam. hogy áramta'anítsa a vezetéket, majd én átkö­töm. A részletek mellékesek, a marha nem a szükséges biztosítékokat csavarta ki, áramütést kaptam. Nem ez volt az első, d * ez volt a leg­erősebb, mert nedves kövön álltam. Különösebb bajom így sem lett, mert esés köz­ben kiszakadt a vezeték a ke­zemből. Csali a homlokomat vertem be egy kicsit. Leg­alábbis eleinte azt hittem, hogy szerencsésen megúsz­tam. Aztán kiderült, hogy az áram, vagy pedig a hom­lokomat ért ütés, vagy a ket­tő együtt, valami zavart oko­zott a fejemben. —- Értem — bólintott a lány. — Időnként erős fej­görcsök, szédülések ... — Nem. Semmi fájdalom, semmi szédülés. Hanem oly­kor egyszerűen élbambulok. Nem tudok rá jobb kifeje­zést. Élbambulok. Látok, hal­lok körülöttem mindent, re­gisztrálom az eseményeket, de nincs véleményem, nem tudok gondolkozni, nem tu­dok cselekedni. Ez az álla­pot eleinte csak percekre következett be, aztán már félórára, órára, mind hosz- c-abb időre, mindig várat­lanul. Orvostól orvosig sza­ladgáltam, hiába. És akkor jött az alkodat. — Bánatában rászokott. — Rászokott a fene. Mondtam már, hogy utálom. Korábban tömény szeszt so­ha nem ittam, még most is undorodom a szagától. De egy vállalati ünnepségen, haj. naltájt, amikor már tetőfo­kára hágott a hangulat, de­mokratikus nekibuzdulásá­ban maga a vezérigazgató jött oda épp hozzám, két po­hárka barackpálinkával. Igyunk pertut. Nem utasít­hattam vissza. Aztán lehúza- tott velem még két kupicá­val ... És mit gondol, mi tör­tént napközben? — Macskajaj, hányinger, rossz közérzet. A vezérigaz­gatója pedig nem emlékezett a pertura. ■— Egyik következtetés sem helyes. A vezér azóta is te­gez, más lapra tartozik, hogy én nem • tegezem vissza. & maoskajaj sem volt! Olyan pompásan éreztem magam, mint egy esztendeje soha. És nem jött elő a bambúlás sem. Nem hogy egy félórára, egy órára, még egy pillanatra sem. Sőt, kapaszkodjon meg, az derült ki, hogy szesz ha­tására egyszerűen zseni le­szek. Titán. Szellemi feno- mén. Én. Honda LáS2Űő. Eh­hez mit szól? Saengaaeeére Eásösa a&Bü ® pillanatban jelent meg a kü­szöbön, nagy tálcával á ke­zében, általános csörömpölés közepette. A vendég önkény­telenül oda nézett és fesp nem vehette észre, hogy » lányból majd kipukkad a visszafojtott nevetés. Hisz a látogató valóban mindenniA látszott, csak lángésznek nem. Mire Honda megfor­dult, már egy fegyelmezett arcocska komoly érdeklődési tükröző szem párja viszonozta a pillantását Ez úgy derült ki — foly­tatta az öngyilkos-jelölt, mi­után a házvezetőnő távozott; —, hogy vita támadt valami költségvetés felett, az ira­tok valahogy elkallódtak, mire én, saját legnagyobb megdöbbenésemre, fejből fel­soroltam a panaszos félnek mind a százhét költségvetési tételt, az eredeti sorrendben, az egységárakkal, az össze­sítésekkel, és a végösszegek­kel együtt. A kollégák á mű­szaki irodában majd lefor­dultál:.. a székről. Nem hisz nekem, ugye! Andrea behúzta a fejét a vállai közé, most már való­ban zavarba került.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom