Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Si peso latok és távolságok| Ú| év és azúj tervidőszak küszöbén Már jobb nem is lehetett volna a hangulat. A zenekar lassú tangót játszott, a sarokban egy társaság halkan magyar nótákat énekelt, az ajtó melletti asztalnál pedig hatalmas hullámokat vetett a víg kedvű nevetés. A brigád vezetőjét két asztal között fogtam el. — Kikkel ül együtt? — Ott van közöttünk az elnök, a főmérnök, a főkönyvelő, akkor én és a legjobb haverom, a Sanyi. Meg az asszonyok. — Miről beszélgetnek? — Mindenről. Az előbb a főmérnök a termelésről mondott néhány szót. de a főkönyvelő leintette. És vicceket mondott. — Mit csinálnak az asz- szonyok? — Mit csinálnának? Ülnek, figyelnek, nevetnek, hallgatnak, isznak egy-egy kortyot. — Táncolt már a főmérnök feleségével? — Hogyne. Nagyon csinos asszony. Már túl van a harmincon, de akármelyik menyecske megirigyelhetné. — Elmondta ezt neki is? — Hogy képzeli! — És Sanyi feleségének sem mondaná meg ezt, ha róla lenne szó? — Hát az más, ő a haverom felesége! ö közénk tartozik. — Miért? A főmérnök fe- ’ lesége nem? A főmérnök más ember? — Ö is olyan ember, mint én, ha így gondolja, de mégis más az, hogy főmérnök, én pedig csak egy egyszerű melós vagyok. — Eddig tart csak a proletár öntudat? — Mit vacakol? Nem szeminárium ez. azonnal tegezödik. Nehogy azt higgyük; felvág. Van olyan is, aki alig múlt húszéves. de elmegy mellettem köszönés nélkül. Nem is .veszem észre, mintha levegő lenne. Látom rajta, hogy neki kellemetlen. De azt gondolja, ő mégsem köszönhet nekem, hiszen ő orvos- feleség. — Mi a véleményük a közvetlenségről? — Az első percekben elválik, ki közeledik őszintén az emberhez, ki pedig csak kényszerből, nehogy megszólják. Az egyik ugyan tegez, de soha két mondatól sem vált velem. A másik viszont mindig magázódott, mégis barátságos, kérdezősködik. — Van, mondjuk ápoló és főorvos között az intézetben barátság? — Tudok példát arra, hogy az egyik ápoló szívesen keresi az orvosok társaságát. Dörgölődzik, ahogy mondják. Mindenki mosolyog rajta. Messziről köszön az osztályvezető főorvosnak; Szervusz, főorvos úr! Látná csak, mások hogyan fogadják ezt. Az embernek felfordul a gyomra. — Mit szólna hozzá, ha magához közeledne egy kis konyhalány? Ha keresné a barátságát? — Én nem is tudok meglenni közösség nélkül. Hogy itt dolgozom, annak is ez az egyik oka. Az ajtóin mindig nyitva áll mindenki előtt. Hozzám bármikor bejöhet egy konyhalány is. — Elfogadná barátnőjének is? — Nekem alapvetően zárkózott a természetem. Hozzám bárki lehet bizalmas, de én nem tudok így megnyilatkozni mások el óit. sem mondja a főnököm, hogy Katika, ö is megadja a tiszteletet. Szabó elvtársnő! Mert így illik. Nem pedig odakiáltani, hadd hallja mindenki, hogy: Pistikém! Mondtam is az uramnak, hogy vigyázzon erre a Kovács elvtársra, mert aki ennyire nem adja meg a tiszteletet a főnökének, attól minden rossz kitelik. Elmondta még, hogy gyak- . ran találkoznak össze ün-1 népségeken, színházi előadásokon vezető állásban levő emberekkel: igazgatókkal, funkcionáriusokkal, tanárokkal. Az asszonyok mindnyájan tegeződnek, de legtöbbjük az utcán már meg sem ismeri a másikat. Hiszen itt is csak annyira telik az idejükből, hogy megkérdezzék: Hogy vagytok? Mutasd, de csini vagy! Hol vetted ezt az édes kalapot? Az egészségügyi intézetben egy kis szobábáfi beszélgetünk. Velem szemben egy negyven év körüli asz- szony üli Húsz évet töltött el betegék között. És orvosok és ápolók között. — A legtöbb orvosfeleség nálunk éppen olyan egészségügyi dolgozó volt, mint amilyen én vagyok. Főként asszisztensnők. Az több, mint az ápolónő. Egy részük Ezt is megtanultuk Hányszor bosszankodtunk, hányszor nevettünk, amikor hallgattuk a tipikus hazai reklámszövegeket a rádióban, olvastuk az újságokban, láttuk a televízióban. Cipőt a cipőboltból, bizsut a bizsuboltból, készruhát a készru- na-szaküzletből. Az antirek- lám iskolapéldáját valósítottuk meg hosszú éveken Mi- resztül. A hatvani ímsz-áruház a nagy karácsonyi vásárlások idején, a környező falvak lakóinak azt az ajánlatot tette, hogy: „Ha nálunk vásárol, ingyen utazhat,’’ mert költségeit, legyen ;.z autóbusz vagy vonat, megtéríti az áruház. Azért érdemel nyilvánosság előtt pár szót ez az ötlet, mert kitört a sablonok keretéből, mert talán először alkalmazta azt az elvet, hogy a vásárló szemszögéből mérlegeljen, hogy a vásárlók gondolkodásán keresztül szóljon az áruházba betérőkhöz. Miért fontos ez? Nagyon fontos, mert alapállás, nézőpont és megváltozott szemlélet tükrözik belőle. A vásárló szereti, ha érzi: Nekem kínálják az árut, én vagyok az, aki választ belőle. Én vagyok az, akit meg akar szerezni az áruház vásárlójának, én vagyok az, aki választhatok az áruházak között is, az üzletek a kényelmemet keresik. A jó reklám nemcsak a reklámozóknak hasznos, hanem a vevőnek is. A kulturált kereskedelemhez éppúgy elengedhetetlenül hozzátartozik, mint a minőségi áru. Lám, ezt is megtanultuk. Bö választékban, udvarias ki szolgálásban várjuk a folytatás i. i te. a.) j Elég magas pozícióban van a férje, ő maga semmi kis állásban tevékenykedik. Valamikor falun éltek, nagyon egyszerű körülmények között. Most saját házuk és autójuk van a városban. A két gyerekük közül az egyik tanár, a másik most járja a gimnáziumot. — Nem azért mondom.de az én férjem soha nem vágott fel. ö mindig tudja, hogy a beosztása mit követel meg tőle. És mégis, milyen furcsák némelyek. Ott van a Kovács elvtárs. Akár társaságban van, akár az utcán, de még az étteremben is csak odakiált messziről: Szevasz, Pistikém! Mert ő osztályvezető a férjem keze alatt. Hát illik ez? Miért nem tudja azt mondani, hogy Szabó elvtárs? Higgye el, amikor én keresem a férjem a munkahelyén, én sem azt kérdezem a titkár-, nőjétől. hogy beszélhetnék-e Pistivel. Hanem úgy mondom: Szeretnék beszélni, kedvesem, a Szabó elvtárssal. Mint ahogy nekem Nem, az embernél aligha ahad háládatlanabb láng ezen a földön, amely föld most fordult át az új esztendőre, hogy e föld lakói másévesre igyák magukat örömükben: na végre, vége az óévnek. Hát nem, embertársaim, hát nem! Éljen a boldog óesztendő, sohase legyen rosszabb nála. Nemcsak azért mondom, mert nagyon jól emlékszem, hogy alig tizenkét hónappal ezelőtt, milyen lelkesen köszöntöttük a hetedik évtized utolsó évéi —, bár egymagában már ez a tény is elgondolkodtató a hálátlanságot illetően. De hát olyan rossz év volt ez? Gondoljunk csak bele. Ebben az esztendőben fizették ki a kategóriákat és törülték el a kategóriákat. Hol volt még olyan esztendőének óla ebben az országban, amikor egyszerre vezetnek be valamit és szüntetnek is meg? Ebben, pontosabban a b- b an az óévben közölték velünk, hogy annyi a szén, hogy nem is kell annyi bánya, s pontosabban abban, vagy ha úgy tetszik ebbe" az óévbe~ derült ki, ' n valami kis zűr azért A főmérnök gondterhelten nézett a cigarettája füstjébe. — Tudom, hogy nálunk demokrácia van, hogy az emberi értékek nem a beosztástól és a megbízatástól vagy a munkakörtől függnek. Elég sok olyan melós van az üzemben, aki technikumot végzett, gimnáziumban érettségizett vagy most járja esti tagozaton a felsőfokú technikumot. Rendes srácok. Mégis... — Kikkel barátkozik? — Egyetlen igazi barátom van, ő egy másik cégnél a titkárság vezetője. Még csak nem is lakunk együtt. Itt bent, a vállalatnál oldottabbak vagyunk ugyan mi, a vezető garnitúra, de ez is más. Legfeljebb a foci, a belső pletykálkodás a téma, ha nem a termelés van terítéken. Próbáltam már én azt is, hogy az üzemben haveri hangot üssek meg. Ügy néztek rám, mintha be lettem volna rúgva. A melós nem szereti, ha komáznak vele a főnökei. — És otthon, a házban, a szomszédokkal ? — Jó napot! Kezét csókolom! Szép időnk van. Sétálni mennek maguk is? Két-három férfivel még le- geződöm is. Van közöttük egy melós is. Az egyik vasárnap összeverődtünk ultizni. Azóta. De ettől semmi több. Most mit magyarázzak? Hivatkozzam a politikai és ideológiai képzettségemre? Az eszemmel tudom, az ösztöneimmel felfogom, és mégis ... Mindenki marad a saját fajtája mellett, a hasonszőrűek körében. A fene érti ezt! G. Molnár Ferenc Gyorsan peregnek a naptár lapjai, már 1970-et írunk. Kinek mit hoz az új év, ezt még nem tudhatjuk. De azt meggyőződéssel állítjuk, hogy ez az esztendőváltás kiemelkedő jelentőségű. Hiszen 1970. harmadik ötéves tervünk utolsó éve és egyben a negyedik ötéves terv felkészülésének ideje. Tehát kétszeresen indokolt, hogy megvizsgáljuk: hol' tartunk, meddig jutottunk és mire vállalkozhatunk jövőre, majd öt év múlva. Mégis, mos» az eredmények felsorolását mellőzzük. figyelmünket arra "ordítjuk, hogy mit, s hogyan kellene jobban tenpi. Nedobjuk még el a régi naptárt, nézzük csak. hogy milyen bizonytalanul és menynyi tévedéssel kezdtük az 1969. évet. Az ipar és a kereskedelem alábecsülte a keresletet. Milyen vontatottan és későn írták alá a szerződéseket, túlzott óvatossággal rendelt a nagy- és a kiskereskedelem. Mi lett ennek a köyetkezménye? Sok olyan terméket eladtak külföldre, amire itthon is nagy szükség lett volna. Nyilvánvaló, hogy ez áruhiányt, kapkodást és elégedetlenséget okozott. A kereslet alábecsülése eddig is zavarokat és károkat okozott, bár a lakosság igényeit egyes szakmákban és árucsoportokban a korábban felhalmozott készletekből úgy-ahogy kielégítették. De ezt az üzletpolitikát 1970-ben már aligha lehet folytatni, mert a keresett cikkekből , a készlet kimerült, vagy jelentősen csökkent, tehát indokolt. hogy a tényleges szükségletnek • megfelelően növeljük a termelést és a forgalmat. Mit bizonyítanak a tesztek ? A Gazdaságkutató Intézet tájékoztatót te.tt közzé arról, hogy az ország ipari és kereskedelmi vállalatai hogyan ítélik meg fejlődési lehetőségeiket. Az iparvállalatok becslése 1970-ben 5,3 százalékos termelésnöveléssel számol. De a kiskereskedelmi vállalatok 1970-re csak 4.8 százalékos forgalomnövelést terveznek és még ennél is kisebb ütemű belkereskedelmi értékesítést becsülnék az ipari vállalatok vezetői. Vajon mivel indokolják ezt? A rendkívül óvatos és visz- szahúzódó magatartásra a tesztelt aligha adnak kielégítő választ. A kiskereskedelmi vállalatok 1970-ben miért számítanak csak 4,8 százalékos forgalomnövekedésre, holott 1969-ben 9—10 százalékkal nőtt a forgalom? Talán a vállalatok még tapasztalatlanok a terv- és a prognóziskészítésben? Ez nem valószínű. Annyi tapasztalat bizonyára rendelkezésükre áll, hogy a lakosság fogyasztása évről évre többé-kevésbé liasomló ütemben emelkedik. Milyen adatokból indulhatnak ki, amikor az új év termelési és forgalmi terveit készítik? Ismeretes már, hogy az iparvállalatok létszáma mintegy két százalékkal nő, az átlagbérek évente két-három százalékkal emelkednek. Az iparban tehát legalább ötszázalékos bérnövekedéssel számolhatunk. A parasztság pénzbevételei ennél is Egy év tizenkét hónap, 365 nap. Tavasz, nyár, ősz, tél. Születésnap, névnap, házassági évforduló. Hogy mi ebben az új? ♦ Naiv ember. Eldobta a tavalyi naptárát, s most azt hiszi, hogy vele együtt eldobta az emlékeit is. ♦ Az előrelátó ember már január elsején megnézi, hány napos az idei karácsony, és hogyan esik az új esztendő. Nincs keservesebb dolog, mint majd az év végén kapkodni! ♦ — Üj életei kellene kezdeni — sóhajtott fel, de aztán rezignálton legyintett... — Érdemes erre az egy évre?! ♦ Január 1.! Érdekes, szegény feleségem megint öregebb lett egy évvel. Hogy öregszenek ezek a nők! N <-á) akad a szénnel, mert utóvégre mégsem {üthet mindenki olajkályhával. Nem is füthet, men az is kiderült, hogy olajkályha se volt elegendő az óévben, s milyen pompásat tudtunk diihöngeni. amikor emlékeztünk az illetékesek nyilatkozatára. mely szerint annyi olajkályha lesz, hogy mind a tíz olajos ujjúnkat megnyalhatjuk gyönyörűségünkben. Kezünket a szivünkre: mikor szidhattuk ilyen jóízűen ilyen országos népi nemzeti, egységben o kereskedelmet? Évekkel ezelőtt örültünk, ha szétosztanak a kereskedelem jóval4 óból közöttünk valami árut, az elmúlt évre a kereskedelem megtanult kereskedni. — No nem jelesre, mondjuk elégségesre. de megtanult. Igaz a tar,: 16- pénzt mi fizettük, de a jót:o érdekében ennyi áldozatra kutya kötelességünk képesnek lenni. Azután: hol volt még olyan esztendő, amikor ezer forintos pulcsit is lehetett kapni, meg hatszáz forintos női cipőt, s nem is kellett elmenni érte Pestre, a Váci utcába? Na ugye, hogy még az öregek sem emlékeznek ilyen esztendőre. Na, persze kétszáz forintos pulcsi, vagy százötven forintos női cipó, amit' hordani is lehet, az ugyan nem volt, de mindenki beláthatja, hogy egy magas életszínvonalú országban ilyen olcsó cikkekre alig van kereslet. Alig egy-két milliárd. Esetleg £s milyen pompás év volt a Balaton partján. Ahol szabad volt magyar forintért is u vízbe menni, sőt voltak I olyan helyek, aliol a rubelt is elfogadták. Nemcsak a dollárt, vagy a fontot. Mert az elmúlt esztendő a Balaton partján igazolta, hogy a magyar forint is pénz, ha mi adjuk ki, de igazán csak a dollár az, ha a vendéglátóipar veszi be. Es még mennyi gyönyörű kis és nagy bosszúságunk volt az elmúlt esztendőben, m$rt az emberek rendszerint csak a bosszúságokat jegyzik fel, — és meg. Igaz, volt néhány jelentéktelen örömünk is, szóra sem érdemes öröm: béke volt, gyarapodás volt, új lakásokat adtak át, új üzemeket építettünk, de úgy vélem, ilyen bagatell dolgokra nem is érdemes szót vesztegetni. A lényeg az, hogy szép, izgalmas, morgás óesziendönk volt, az egyik legjobb óesztendő a sok-sok óesztendő között. Igenis: boldog óesztendőt! Rendben van: éljen az új esztendő is. Bár tudom, hogy tizenkét hónap és már ez az új se lesz jő nekünk. (egri) gyorsabban emelkednek, hi-, szén a kormány több mező- gazdasági termék felvásárlási árát emelte, másrészt 3 beruházások, a telepítések növelik a terméshozamot é$ a jövedelmezőséget. Szerény mértékben, de emelkedő? a kifizetett nyugdíjak, családi pótlékok összege, bővítik a hitelakciót. És megyénkben egymilliárd forint körüli a takarékbetétek összege. Mindent egybevetve a lakosság pénzbevétele 1970-ben legalább hét-nyolc százalékkal emelkedik és ennek jelentős része vásárlóerőként jelentkezik. A kereslet-kínálat törvénye, a piaci egyensúly fenntartása tehát azt követeli, hogy a vállalatok aktív, dinamikus üzletpolitikát folytassanak, a keresett cikkekből az eddiginél többet gyártsanak, többet értékesítsenek. Gyorsabb ütemű fejlődés Az országgyűlés jóváhagyta a népgazdaság 1970. évi tervét és ennek főbb adataiból, a piackutatás eredményeiből kitűnik, hogy azok a vállalatok, amelyek a keresletnek megfelelő termékeket szállítják, termelésüket már 1970-ben jelentősen növelhetik. Ezt a kereslet feltétlenül indokolja és lehetővé teszi. Egyes szakmákban az anyagellátás javulni fog, a megfelelő munkaerő is rendelkezésire áll és a fej-, lesztési alapból, esetleg hitelből a kapacitás bővíthető. Mégis, az ipari vállalatok 1970-re átlagosan miért csak fél százalékkal több termelést terveznek, mint 1969- ben, a kiskereskedelmi vállalatok pedig a 9—10 százalékos forgalomnövekedéssel szemben miért csak 4,8 százalékos növekedésre számítanak? A Gazdaságkutató Intézet közzétett adataiból azt a következtetést vonhatjuk ie, hogy a vállalatok és a szövetkezetek többsége csak a kínálkozó alkalommal él. de nem folytatnak dinamikus üzletpolitikát, aligha vállalnak kockázatot. Miért mondanak le a gyorsabb fejlesztésről és a nagyobb haszonról? Azért, mert ezt tehetik anélkül, hogy nyereségüket és főleg nyereségrészesedésüket csökkentenéfk. Az új mechanizmus első két évében az ösztönzők főleg a kereskedelmet aligha késztették a forgalom növelésére, sőt, a készletek csökkentésével sok esetben jobban jártak. Ezen változtatni kell és az ösztönzőket bizonyára módosítják is, a vezetők nyereségprémiumát minden bizonnyal úgy állapítják meg, hogy a lakosság ellátását javítsák. Újabb lehetőségek Nyugtalanító tünet, hogy több vállalat nem sokat tö-' rődik a hazai piaccal, egyre inkább külföldi megrendelő-j két keresnek. Ügy tűnik — tisztelet a kJ-» vételnek hogy vállala-. taink többsége a kényelmesebb és a biztonságosabb megoldást választja. Itt az ideje, hogy közgazdasági módszerekkel, az ösztönzők célszerű módosításával a vállalatok vezetőit a lakosság igényeinek jobb kielégítésére, a keresett cikkek fokozott termelésére és értékesítésére a versenyképp ség megtartására és fokozására késztessék. Ez rent megy máról holnapra, 1970. valóban a negyedik ötéves terv felkészülésének éve legyen. Dr. Fazekas László 197*. január L, csütörtBI
