Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

Nem az volt a becstelen­ség, ahogy Horthy ók be­lementek a Szovjetunió elleni háborúba, hanem az, hogy résztvettek ebben a hitleri Németország oldalán. Termé­szetesen, ami ok az okozat, s ae okozat egyben ok is: a magyarországi fasiszta rendszer objektív létéből fa­kadt ama vak gyűlölet a szovjet országgal szemben, amelyet jól egészített ki a területrabló politika koránt­sem szubjektív elhatározása — s amely végül is Voro- nyezshez, a nyilas hatalomát­vételhez és egy elpusztított országhoz vezetett. A teljes pusztuláshoz, lefelé ,.a lej­tőn”, az állomások egész so­ra vezetett, s ezeknek az ál­lomásoknak irodalmi megfo­galmazása, nemzeti önvizs­gálata — például a Hideg napok — nemcsak jogos, de kötelességszerű is számunk­ra: a múlt konzekvenciái ta­núságot és tanulságot jelen­tenek holnapunkat illetően. Örkény István péntek es­te. a televízióban bemutatott Voronyezs című drámája e szembenéző, önviasgáló „mű­faj” egyik alkotása, ha nem is reprezentánsa, de "kétség­kívül őszinte, feledni nem akaró és nem is tudó vallo­mása a második világháború egyik legvéresebb „Mohács”­áról. Örkény drámájában az okozatot vizsgálja ekként? a becstelen háborúban a becs­telen vezetés miatt a legkez­detlegesebb felszereléssel résztvevő 2. magyar hadse­reg pusztulása kerül figyel­me középpontjába egy sajátos szerelmi történet ke­retében. Azon most vitatkozni, hogy hihető-e egy magyar katona és egy szovjet tanítónő sze­relme a második világhábo­rú idején, — naivitás lenne. Nemcsak azért, mert egy há­ború éppen a hihetetlent va­lósítja meg véresen hihető formában, de azért is, mert minden olyan szituáció hi­teles lehet az emberi kapcso­latokban, amelyeket azzá tud teremteni az írói, művészi al­kotó erő. Nos, úgy érzem, hogy Ádám Ottó egyébként jő ritmusú rendezése, at­moszférát teremtő ereje sem tudott azonban megbirkózni ezzel a szerelemmel. Nem előttünk bontakozott ki ez a szerelem, hanem egysze­rűen szinte készen kaptuk, mintha az író gyorsan-fris- san túl akart volna lenni a férfi és a nő kapcsolata ki­alakulásán, hogy minél előbb ráépíthesse erre a kapcsolat­ra konzekvenciáit: nincs, nem is lehet egyéni békekö­tés, a világégésen még a leg­Az illetékes válaszol s Mi vol! a késedelem nka ? „Nem lehetne még las­sabban?’’ címmel cikk jelent meg a Népújság 1969. de­cember 12-i számában. A megjelent közlésből az öl- v ásóközönség téves következ­tetéseket vonhat le a te­lekkönyvi hatóság munkája-; ró!. Dornán András adásvételi szerződés alapján tulajdonjog átírási kérelmet nyújtott be 1969. január 28-án a telek­könyvi hatósághoz. A kére­lemhez csatolt többek között egy 1968. szeptember 26-án kelt igazolást arról, hogy nincs közadótartozása. Már­pedig az 5/1958. L M. szá­mú rendelet 5. § 1. bek. ér­telmében visszterhes ingat­lan átruházása esetén az adóbizonyítványt a kiállítá­sának keltétől számított há­rom hónapon bélül lehet az adóhátralékmentesség igazo­lásául elfogadni. így törvény­szerű volt a kérelmező fel­hívása az 1969. július 11-én kelt végzéssel, új, három hó­napnál nem régebbi keletű adóigazolásra. Az új adóiga­zolásokat a kérelmező becsa­tolta, s ennek alapján ügye 1969. december 9-én — te­hát a kérdéses cikk megje­lenése előtt három nappal — elintézést nyert. Január 28-i kérelemnek de­cember 9-én történt elinté­. zése — kiszakítottan szem­lélve — valóban késedelmes. De e késedelemnek az oka volt: ... maga a kéreleme- ző is, amikor régi keletű iga­zolást csatolt. Feltétlenül fi­gyelembe kell venni, hogy a megyében a földtörvény végrehajtására mintegy ti­zenötezer elmaradt hagyaté­ki ügyet kellett a közjegyzői és a telekkönyvi hatóságok­nak feldolgozni, valamint a községek belterületi telek­könyvi átalakítását biztosí­tani. E közérdekű, nagy horderejű munkálatok mel­lett az állampolgárok: egyéni kérelmeinek elintézése a sür­gős természetűek kivételével — a fontos oknál fogva — szükségszerűen lassabban tör­ténik. Voronyezs erősebb a híd, a szerelem sem ívelhet át tartósan. Ahogy e sorokat írom, s visszagondolok a látottakra, érzem és tudom, hogy min­den szava, minden szituáció­ja igaz. Bár gyerek voltam abban az időben, s bár ha felnőtt lettem volna is, ak­kor sem tudhattam volna meg az igazságot a hátor­szágban a „szemérmes” Hor- thy-propaganda jóvoltából, — de ma már mindenki, előtt nyilvánvaló a voronyezsi tra­gédia. A primitíven felsze­relt hadsereg, a tél tábornok, az ostoba vezetés, a tiszti gőg és a gyávaság, az em­bertelenség és még ezernyi inás vétek már eleve elran- delten vezetett 200 ezer ma­gyar pusztulásához. És még­is Örkény drámája, azoknak a fiataloknak, akik csak most és tanulmányaikban találkoz­nak e történelmi tragédiá­val, nem tudott teljességgel hiteles képet adni. Mintha túlságosan is kész klisék mo­zogtak volna a képernyőn! Egy jó, i .egkapó drámára sejdítő sikeres vázlatnak tűnt a Voronyezs, amelynek ugyan minden kockáján át­sütött a mélységes döbbenet és felháborodás, a keserű rádöbbenés, a kegyetlen vád ereje, — átsütött, de nem teljesedett ki. A színészi játékban mara­déktalanul Tomanek Nándor alakítását tudnám dicsérni. Vcnczel Vera, ahol mód és lehetőség nyílt rá megkapó és líraiam szép egyéniség tu­dott lenni. Sztankay István a búcsú jeleneteiben jelesre vizsgázott, egyébként mintha maga sem tisztázta volna szerepének belső alkatát „Feledni és megbocsájta- ni: rokon jelentésű igék... De nincs és ne is legyen fe­ledés, nincs és nem is lehet feloldozás arra, ami rosszat, oktalan szenvedést, hiába­való halált egyik ember a másikra zúdított...” — vall­ja Örkény István drámája kapcsán. A Voronyezs, hibái ellenére, e hitvallást becsü­lettel teljesítette. Nemes szándéka hitelét jobban szol­gálta volna a jellemek és sor­sok mélyebb, szélesebb áb­rázolása. Gyurkó Géza VONÓ IGNÁC Fejes Endre rádió játéka Fejes Endre írásaival új­fajta hősök, jellemek vo­nultak be a magyar iroda­lomba. Ezek az egyszerű és nagy álmú kisemberek, úgy az első világháború táján élni vagy cselekedni kezde­nek a hatalmas és föléjük tornyosuló időben. A hatal­mát mindig tudva és érez­ve szolgálnak a föléjük tor­nyosuló társadalmi, nagysá­goknak. A mindenkori je­len függvényei ok, a zsú­folt kislakások levegőjével, filléres anyagi világban, a jókedvnek a korsó sör tá­ján megszabott kocsmai mértékével és atmoszférájá­val. Vonó Ignác is ezek közül való. Álmodik a zöld sze­mű, nagyon szép asszony­ról, de ötvenéves koráig sem jut túl agglegénységén és özv, Mákné nyolcadik kerületi j pesti albérleti szo­báján. Az olasz fronton el­lőtt fél karjával megvásá­rolta altiszti méltóságát, ahol módja van a fix fize­tés áldásait élvezni és meg­törölni a tanácsos úr poros cipőjét. Merészsége nem ragadtathatja el soha, sem­miféle lázadásra, ö az a férfi, aki kiszolgáltatottsá­gában és megalázottságában nem szenved. Mindent tu­domásul vesz. Azt is, hogy az ugyancsak nyomorék öreglány kikosarazza, azt is, hogy özv. Mákné az albér­let rabszíjára fűzi őt. S hogy semmi nem változik körülötte és benne, arra bi­zonyíték a születésnapok változató a láncolata, az a rigmus által megvalósuló poézis, amivel újra meg új­ra feléleszti álmait. Igaza van Máknénak is, amikor gúnyolja ezt a meg­határozatlan jellemű, bár­hova sodorható embert. Szidja is, a legkülönfélébb gúnynevekkel díszíti fel, , azokat mind a szemébe vág­ja. De itt, ebben az egy vi­szonylatban, a főbériőjével szemben Vonó Ignác is szó­kimondó. Amiket rokonta- lanságában senki nem hall­hat tőle, azt kiönti ennek a kisigényű özvegynek. Fejes Endre világában igen kicsiny az összetartó erő, az a kohézió, amely ezt a né­hány embert összetartja. Mindenki magának él itt Rövid és magvas mondato­kat mondanak a hősök, a kisemberek egymásnak, de anélkül az igény nélkül, hogy a választ megkapják gondolataikra. Tulajdonkép­pen minden hős, Vonó Ig­nác, Mákné, Virág Tekla, a tanácsos, Mater Terézia, a pap is, Csatáry is mondják a maguk monológszerú szö­vegüket, amiből a másik Milyen a filmek propagandái a? Országos tanácskozást rendeznek Egerben Milyen a filmek és a mo­zik propagandája? — erről a kérdésről rendeznek két­napos országos tanácskozást — amelyet a Heves megyei Tanács V. B. Művelődés­ügyi Osztály és a Heves me­gyei Moziüzemi Vállalat kezdeményezett — részt vesznek a filmszakma, a filmforgalmazás vezetői, szakemberei. A referátumot hat mun­kabizottság országos tapasz­talatok alapján készítette elő, megvitatása bizonyára jelentősen elősegíti a fil­mek és a mozik propagan­dájának, reklámjának meg­javítását, a színvonal emel­kedését. A legjobb reklám- éspro- pagandamódszereket kiállí­táson mutatják be a tanács­kozás mintegy másfélszáz résztvevőjének. érthet, ha ákar. Azért v rí­nak csak, azért élnek és cse­lekszenek ezek az emberek, hogy tanúi legyenek az idő­nek, amelyben annyi min­den adódik és annyi min­dent meg lehet jegyezni a jövő számára. Vonó Ignác sorsa az álom­szerűség költészetével még­is vonzó. Hazája az a majd­nem petróleum szagú nyol­cadik kerület Pesten, ahol nyilván ma is élnek ennek az altiszti világnak zöldsze- mú asszonyokról álmodozó, apró gondokkal küzdő, ilyen vagy olyan megalázottság- ban élő, mindig csak a szol­gálatot ismerő és azt min­denek fölé emelő leszárma­zottai. Akiknek egy zsibo- gón megszerzett címeres ci­garettatárca már a valósá­gos arisztokráciát testesíti meg, még akkor is, ha ez az arisztokrácia a rádiójáték idejében már semmi rangot és társadalmi megtisztelte­tést nem adhat. Vonó Ignác és közvetlen társai ebben a játékban reá­lis figurák így, erkölcsi gyo- kértelenségükben is. Tőlük, és általuk olyan a levegő, amilyen. S jó, hogy ezt az ala­csonyan járó poézist adja Fejes Endre írásaiban, őszintesége és egyenessége meghat. N A rádió kitűnő szereposz­tásban prezentálja a közön­ség díjára is pályázó művet. Rácz György rendezése az itt-ott versszerúen tömör szöveget a lírai részek han­gulatának erősítésével dol­gozta fel, tette hatásossá ezt az emlékképekből álló játé­kot Latinovics Zoltán elhi- tetésre törekedett, érzelmek­ben széles skálán mozogva. Ruttkay Éva, Sütő Irén, Kál­lai Ferenc és Bulla Élma erősségei Fejes Endre darabjának. (farkas) uj Megjelent a Jelenkor decemberi száma Változatos tartalommal, ér­tékes szépirodalmi és tanul- mányanyaggal jelent meg a pécsi irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A versro- vatban többek között Csorba Győző, Nyerges András, Ró­zsa Endre és Simor András költeményeit olvashatjuk. Bertha Bulcsú interjú-soro­zatában ezúttal Thiery Ár­páddal ismerkedhetünk meg. A prózaíró regényrészlete mellett Sobor Anita! és Pál Rita új elbeszélése képviseli a szépprózát. Az új szám képzőművésze­ti illusztrációit Szabó Iván és Nagy Albert műveinek fotóiból, állította össze a szerkesztőség. Vm. december Ifi, kedd ^Ä/////z»z«aaAy//r/////y^//////////Äoy//////////////////////wy////////////////////////////^^^ SK fi ILII f. Éjszakák és nappalok Mielőtt elindultam, több­ször láttam a MALÉV csábí­tó hirdetését. Az Ezeregy éj­szaka csodáit Ígérte, hallat­lan rövid idő alatt. Mind­össze néhány órai repülés után. Amikor Ferihegyen be­szállni készültem, olvastam a kurta hírt: az izraeli lé­gierő vadászbombázói vég­rehajtották első légitámadá­sukat a Szuezi-csatorna déli részén. Az Ezeregy éjszaka csodái földjén sokan nem érték meg a következő éjszakát. És Kairó földjén már nem az Ezeregy éjszaka csodáit vár­tam. Annál is kevésbé, mert a gép landolásának időpontjá­ban a csatorna mentén új­ból dörögtek a fegyverek, szórták a százszoros halált a vadászbombázók. Az Ezeregy éjszaka csodá­it Kairóban elfedik, eltakar­ják az ember szeme és fan­táziája elől a házak kapuja elé épített mellvédek. S azok az arabok sem a régi meséik visszaidézgetésével foglalkoz­nak, akik a mellvédek mel­lett a padokon ülnek az est hűvösében. A vendég számára megle­pő, hogy Kairó szinte so­hasem alszik. Ennek az ál­landó ébrenlétnek szimbólu­ma a boáb (a mi fogalmaink szerint házfelügyelő, csak munkaköre, feladata egészen snásl. Éjjél ő az utolsó, akivel ta­lálkozik az em ber, s reggel ő az első, aki fogadjá a kö­szönést Napnyugtakor még ott ül a ház előtt a pádon, napkeltekor viszont már ott ül. Éjjel a kapu alatt al­szik egy priccsen, őrzi a há­zat. Kairóban nem ismerik a kapuzárást Liftkezelésből sem kell vizsgát tenni. Ha valaki bizonytalan kezelésé­ben, azt a boáb szívesen fel­viszi, egyébként zavartalanul tölti napját a kapu előtti ló­cán. Mellette táskarádiója. Mindig szól. Mindenről még fogalmam sem volt. amikor először kö­szöntem Kairónak reggel. A szállodai szobám erkélyéről — tiszta időben — majd’ a Nílus deltájáig lehet látni a házak felett. Ébredés után — ha tehettem —, első utam az erkélyre vezetett. Összesen -nem volt sok ilyen alkalmam, de ez a ke­vés is mindig rejtegetett va­lami meglepőt. Például azt, hogy a város, minthogy va­lójában nem aludt, nem is ébredt — csak folytatta 'éle­tét, de már a Nap fényénél. Nálunk reggelenként min­denki siet. Mindenki aggó­dik, hogy lemarad a villa­mosról vagy autóbuszról. Kairóban senki sem aggódik emiatt. Az emberek nem si­etnek. Mintha az idő az örökkévalóságig tartana min­denki számára, Már az első nap megláto­gattam a piramisokat. A mo­dem Egyiptom megtartotta jelképének e nagyszerű alko­tásokat, a szfinxszel együtt.. Persze ha valaki európai ritmusban akar Kairóban élni, közlekedni, egyáltalán létez­ni, az tulajdonképpen - ön­gyilkosjelölt Még a téiá hó­napok „hideg”, +30 fokos — napjai is nehezen elvisel- hetők; még a hivatalos, napi hatórás munkaidő mellett is. A nyár melege pedig — amelyhez még a 70—80 százalékos páratartalom is csatlakozik —, egyenesen elviselhetet­len, s nem­csak a jöve­vény számá­é­vá szar út a jövevény. a vendég, a lá­togató, a tu­rista, aki szintén csalk vonszolja ma­gát Kairó ut­cáin, s egyet­len alkalom­mal sem képes sietni —, mégis könnyen rá­süti a bélye­get az egyip­tomi ember­re: lusta; Az állitólag 4,1-usta” arab azonban minden reggel azzal kezdi napját, hogy végiglo­csolja féltve őrzött és gondo­zott virágait erkélyén, vagy az utcán. Azt is megteszi, hogy két vödör vízzel kilo­métereket gyalogol a sivatag szélére — ami a város végét is jelenti —, hogy az oda ül­tetett fákat megmentse az enyészettől. Nyilván, nem szalad a vízzel a 40 fokos melegben. Egyszerűen azért, mert másnap, harmadnap is akar még vizet hozni. Való­ban nem gyorsaság ez, de kitartás kell hozzá a végső­kig és mélységes türelem. Persze számunkra furcsa világ ez. És nehezen meg­szokható. Itt sokkalta fonto­sabb az emberekhez „akli- matizálódni”, mint másutt. Ha valakinek nem sikerül ARgMMMajlj gondolkodásmódjukhoz, élet- szemléletükhöz alkalmazkod­ni, az nemcsak idegen ma­rad mindvégig, hanem bol­dogtalan is. Megértettem ezt, s ez egy­ben azt jelentette számomra, valami csodával határos mó­don egyetlen alkalommal sem voltam türelmetlen, ha valamit nem tudtam azonnal elintézni. Habozás nélkül haj­lamos voltam árrá. hogy va­lóban elhiggyem; Allah netn akarta, ezért nem sikerült. Allah nem akarta, hogy a fényképész néhány óra alatt elkészítse a megrendelt iga­zolványképeket. S tudtam, hogy ő a maga részéről min­dent elkövetett a kérésem teljesítéséért, de hát.. s Szöllősy Tibor Következik: A háborús Kairó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom