Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

I . U:.:' v­KOSSUTH 8.20 I^ozart-zongoramŰvek 8.50 Gyerinekrátlió 3.26 Verbunkosok 10.05 Zenekari muzsika 11.00 A nagy október 11.20 Operaáriák 32.30 Melódiakoktél 11.00 A klubélet papíron és a valóságban 13.24 Mesejáték 15. :0 Rádióiskola 16.05 Mai témák —* mai dalok 16.35 Operaáriák 17.05 Moszkvai beszélgetés 17.20 Beethoven: C-dúr zongora- verseny 18.00 Népdalok \ 18.14 Ferenczi György zongorázik 38.28 Könnyűzenei híradó 19.25 A Szabó család 39.35 Dzsesszhangverseny 20.58 Életem, emlékeim 22.15 a négy arcú Japán 22.25 Népi zene 22.55 Élni tudni kell 23.15 Zenekari muzsika 0.10 Könnyűzene PETŐFI 8.05 Rátonyl Róbert műsora 9.05 Horváth Tivadar énekel 9.25 Barokk muzsika 12.00 Zenekari muzsika 13.05 Törvénykönyv 13.20 Kórusok 31.00 Kettőtől — hatig . .. 18.10 A tudományos közélet fóruma 18.42 szerelmi bájital. Vígopcra­közvetítés 21.23 Esztrádzcne 21.45 Negyedszázad magyar zenéjéből 22.25 Iskolai óra az Állatkert­iben 22.40 Haydn-vonósnégyes ■23.10 Nótacsokor MAGYAR 9.00 TTV 37.5« Hírek 18 05 Csak gyerekeknek 18.35 Bűvészbarátság. (Kisfilm) 18.55 Esti mese 50.10 Színházi jegyzet 19.15 Célfoto. Életrajzi kaland három felvonásban 22.00 Tv-,híradó 21.55 Tv-híradó POZSONYI 17.45 Victor Hugó életműve 19.00 Tv-híradó ’9.35 Dokumentumfilm 20.05 Telekvíz-műsor 11.20 Kis hitparádé 22.10 Tv-híradó I Fífn* I EGRI VÖRÖS CSILLAGi (Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél 6 és 8 órakor. A nagy korallzátony EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Vigyázat, hekus! GYÖNGYÖSI PUSKIN: Mint a bagoly nappal GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Tanár úrnak szeretettel FÜZESABONY: Az idő ablakai HATVANI KOSSUTH: Vadállatok a fedélzeten HEVES: Modern Monte Christo ugyiiet Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Szitazler 69/10 Nemzetközi Szilveszter ki­tűnő hangulat, színvonalas kiszolgálás a Park és Eger Szálló összes helyiségében. Szórakozzon ön is velünk! 1 Helyfoglalás az üzletveze- | üknél. I Béli ruhában a lev*%5 fkrohfttai Nemzetközi galambkiállítás Kőbányán íme a világ első gépjárműveinek egyike, amellyel 200 évvei ezelőtt Nik. Joseph Cugnot, a jármű gazdája és alkotója 4 km/óra rekordsebességgel utazott. A kőbányai vásárváros fe­lett ismét zászlók lobogtak: a galambászok nemzetközi színe a kék és fehér zájszló- szárnyakba kap bele a de­cemberi szél. A kék és feh ét- zászlók közt pedig nyolc nemzetiszín lobogó: nyolc nemzet hozta el legszebb ga­lambjait a budapesti nem­zetközi galambkiállításra. A kőbányai megnyitón 5300 galamb „fogadta” a vendé­geket. E szép sportnak sok- ezer szerelmese van, s még több a természet, a madár­kedvelő, aki ugyan nem te­nyésztő. de vendég, látogató. Külföldről társasutazásokat szerveztek a galambászok ki­állítására, külön buszok, vo­natok futottak be a" megnyi­tás napján az . NDK-ból. Csehszlovákiából, Romániá­ból — és nem a kiállítók, a tenyésztők — hanem a láto­gatók. A galambsportnak nálunk majd 7000 hivatásos művelő­je van. Ki gondolná, hogy Budapest szívében, például a Szófia utcában „Fehér ke- ringők” kerengenék a Hu­nyadi tér felett? Lelkes ga­lambászok jóvoltából nem egy pesti bérház padlásán ga­lambok költenek. A hazai mezőny teljes: 94 fajtából közel 4200 magyar galambbal mutatják be a ga­lambtenyésztés mai színvo­nalát. Milyen ez a színvonal — kérdezem a szövetség egyik vezetőjétől. — Vegyük például az idei röp-rekordokat, a „Budapes­ti magasszálló” (ez a fajta neve), egy-ogy falikúja 20— 24 darab egyszerre röppen fel és mint könnyű, puha fel­hő körbe-körbe, spirál alak­ban emelkednek a magasba, míg el nem tűnnek szem elől. A versenybizottság pe­dig stopperórával és távcső­vel nézi a röptűket. Az idei rekord: 550 perc. Turbékolás, pergés, brugás fogadja a látogatót és a ga­lambok „báli ruhája”. Azért is. rendezik télen a nemzet­Hamarosan elkészül a Volgán a nyolcadik vízierő­mű, amely a Csuvas Auto­nóm Szocialista Köztársa­ság fővárosa, Csebokszári mellett épül. Ez a Volgán az első vízi­erórnű, amelynek építésénél a gátak és töltések összekö­téséhez szükséges földet ki­zárólag víz alatti homokbá­nyából termelik ki. Teljes egészében a folyómederben áll a vízi erőmű öblözete is, ezért nagy szerepet kapott közi versenyeket, mert a nyári vediés után őszre öl­töznek át a galambok, s télre lesz legszebb, legfénye­sebb tollruhájuk. Ének, sze­relmi vallomás nem hallat­szott, majd csak tavasszal zendítenek rá. De tollruhá- zatuk már a tavaszi rande­vúkra készen áll. Láttunk az „Egri kék”-bol egy párt — ezekből az ezüst­nyilakból —: kiveszőben le­vő fajta, kevesen tenyésztik, pedig a világ legsebesebb re­pülői. A galamb legnagyobb ellensége ugyanis a sólyom, s ezek az Egriek — közel a Bükit, sok a sólyom —, a lé­gi kalózokkal is felveszik a versenyt repülésben. A Bu­dapesti zöldnyakú keringek a magasság rekorderei. A pi­lóták már többször találkoz­tak velük hatezer méter ma­gasságban is. Több szép „Keleti pergő”-t is láthat­tunk, ők a levegő akrobatái. Fölszállnak a magasba és pe­regve, bukfencezve, szédüle­tes sebességgel peregnek alá. Igaz-e a mondás: „Úgy él­nek, mint a galambok.,.” Nem szakmai kérdés ez — furcsállják is a kérdést e ko­moly kiállításon a vezetők, vde egyikük így válaszol: — Az úgy élnek, mint a galambok, csak legenda. A galamb szerelmes természe­tű madár, de nem hűséges. Nekem volt egy galamb-pá­rom, kilenc 'évig csak együtt élitek, a tojó nem fogadta el más hím udvarlását A hím sem udvarolt másfelé. De ez az egyetlen eset, amit a ga­lambok hűségéről tudok. Pe­dig 42 éve vagyok már ga­lambász. Tavasszal a párosí­tásnál vigyáznia kell a te­nyésztőnek, hogy a hím ne tépje meg, szemét ne verje ki a tojónak. Ezért mielőtt összeköltöztetné őket, a ká­lit j alkat — garzonlakásai­kat — egymás mellé kell ten­ni, hogy előbb rácson át nézegethessék, szokják meg egymást K. Gy. az építkezés során a hidro- mechanizálás. A tavaszi áradásokig még néhány millió köbméter föl­det szándékoznak megmoz­gatni a Volga bal partján, amelyet a későbbi gát létre­hozásánál használnak majd fel. Nem véletlen, hogy itt található az ország egyik legtermelékenyebb földki­termelő vágata, amelynek termelékenysége ezer köb­méter íöld óránként. (APN) I négykerekO Furcsa bálvány ez. Kiuta­lásra adják, várakozni kell rá, s fizetni érte. Valameny- nyi négy keréken gurul, dö­cög, suhan, száguld. Ahogy éppen mot-rja. típusának évjárata, tulajdonosának ve­zetési készsége, vagy felelőt­lensége engedi, s hajtja. Va­lamennyi négy keréken fut., de mégsem egyformák. Für­ge kicsik, méltóságteljes na­gyok. s a kettő közötti átmé­rnetek követik, előzik egy­mást az ország betonból, vagy csupán zúzott kőből formált érhálózatán. A hu­szadik században gépkocsi­ra ült, illetve ül a világ. Majd nyolc évtizede, 1392- ben nyolcezer gépkocsi pö­fögött a vilá­gon, gyalo­gost. fiáikerest rcmisztve. lo­vat vadítva, 1907-ben „már” 125 ezer géperejű jármű futott a kontinense­ken. 1921-ben 12.6 millió. A .gyors térhódí­tást még in­kább igazol­ják a további adatok. 1939- ben 46. 1950- ben 63,2/ 1960-ban 117.7 millió gépkocsi gu­rult, vágta­tott, tüleke­dett a vilá­gon. Számuk 1963-ban meghaladta a 220 milliót... Hazánkban 1900-ban jelent meg az első. a géperejű jár­művek közlekedését szabályo­zó rendelet, amely kimond­ta: a jármű vezetőjének me­net közben állandóan tülköl­nie kell. hogy idejében fi­gyelmeztessen mindenkit a közeledő veszélyre. A követ­kező esztendőben, 1901-ben már 38 kocsinak adtak ki rendszámtáblát, s még ennél is többen, n egyvenkílen cen szereztek hajtási bizonylatot, azaz jogosítványt... 1914­ben ezer magánautót „vonul­tattak be”, a, fővárosi Vér­mezőn volt a gyülekezőhely — a hadseregbe... 1969. ja­I nuárja és szeptembere kö­zött 18 729 személygépkocsit hoztak be az országba . .. Múlt cs jelen. Múlt: moso- lyogtató. ködbe vesző emlék. Jelen: igényele, lehetőségek, adottságok csatája. 1950-ben összesen annyi személygép­kocsi volt az országban, amennyit tizenöt esztendő múlva, 1965-ben, egyetlen év alatt importáltak. Mégis: Ke­vés !i kocsi. Ezért annyira áhított, már-már önálló „személyiséggé” avatott hol­mi. bálvány. 1950-ben összesen 13 054 személygépkocsi volt hazánk­ban. Közülük csupán néhány tucat — művészek, csodacsa­tárok. professzorok, magán- személyek kezében. 1960-ban 31 268-ra gyarapodott a sze­mélygépkocsik száma, s kö­zülült már 18 499 viselt C, azaz „maszek” rendszámot. A növekvő behozatal eredmé­nyeként 1968-ban 163 636 sze­mélygépkocsi futott az or­szágban, s míg a közületi gépkocsik száma alig, a ma­gánosok tulajdonában levőké egyre gyorsabban nőtt, s 140 974-re gyarapodott. Az utakat megtöltő, ben­zinkutak előtt türelmetlenke­dő, s sajnos, nemegyszer egymásnak rontó kocsdára- datbói a vidék mondhat ma­gáénak többet: 106,5 ezer személygépkocsit, ebből 95,4 ezret C-vel kezdődő rend­számmal. A fővárosban 56 ezerből 45,5 ezer a magán- kocsi. Nem vigasz azoknak. akik csak 1970-ben, vágj 1971-ben várhatják áhítat' Trabantjukra a kiutalást, de ebből a típusból fut a leg' több: 34 ezer. Az országutal kissé lenézett, de közkedvel. vándorát a legelterjed tobt kocsitípusok sorrendjében í Moszkvics követi. 28 ezei van belőlük. /Őket a Skoda majd a Wartburg, de talál­ható néhány tucat ritkasá| is a kocsifolyamban, negy­venesztendős, fakarosszéri á* Mercedes — a műszaki vizs­gán is simán átment —, há­ború előtti Austin, s a leg­újabb japán Toyota ... Ha egyik oldalró] nézzük: típusok, köbcentik, pénztár­cák vetélkedője. A másik ol ­dalról: hasznosan szolgáié eszköz sokak munkájában, utazást, hazát és világot megismerni könnyítő négy kerék. Bálvány? Nem az, csak vannak, akik azzá avat­ják. Ma már eltűnőben a legújabb típusú, külföldi rendszámú „csatahajóit” cso­dáiéinak csoportja, s mind több mosolyt arat a kocsi­ját szénit áhítattal emlegető, azzal minduntalan büszkél­kedő ember is. Mert ahogy egyre több lesz a négykere­kű vándorból — márpedig egyre több lesz, hiszen ép­pen a közelmúltban került nyilvánosságra, hogy a ne­gyedig ötéves tervben 340 ÍJJ tlgiiasEa \íril erőmű a Cs ei va h ü öz f ű r sa sál gba ai Ez pedig a japán autóipar egyik 1970-re tervezett újdonsága, aDatsun 2000-res, amelynek utazósebessége alkalmas útviszonyok között elérheti az óránkénti 180 km-t is. Bementünk az iro­dába, ott egy jóképű, magas férfi hellyel kí­nált, leültünk. Kisvár­tatva a titkárnő hozta a pálinkát és a mé­regerős feketét. —■ Az igazgató elv­társ is szereti, ilyen erősen — mentege tőd- zött a titkárnő. — Jó gusztusa van az igazgatónak — mondtuk mi. Azután beszélgetni kezdtünk. Pártmunkás vagyok, de rossz természetem van, semmiféle diplo­máciai érzék nincs bennem, néha még a tapintat is elszáll a tel­kemből. Azonnal java­soltam, hogy ne kerül­gessük a forró kását, beszéljen csak az igaz­gató elvtárs nekünk arról, milyen az értelmi­ségi helyzete itt a vál­lalatnál. — Remélem, nem kétséges, hogy miért pont önöknél vizsgál­juk ezt a témát, hiszen — tudomásunk szerint — itt e Vállalatnál több mint. ezer értel­miségi dolgozik — fűz­tem még hozzá. Az igazgató azonnal kijavított: — Kérem ez nem vállalat, ez int-mén'i. És a másik: itt nem ezer, hanem kétezer Kwwinológia értelmiségi dolgozik. Kutatók, mérnökök, vegyészek, techniku­sok, nem sorolom, hi­szen önök is tudják. Egyébként szívesen ál­lok az elvtársak ren­delkezésére. Nem bírom, ha ki­oktatnak. Azonnal rá­csaptam. — Először talán a saját munkájáról, ha lenne szíves. Ez szer­vesen összefügg a mi vizsgálatunk témájá­val. Az igazgató okos, higgadt ember. Nyu­godtan, megfontoltan, szabatosan és ízesen beszélt. Fél óra múlva megállapítottuk, hogy ez egy nagyszerű fic­kó. Érti a szakmáját, jó érzékkel vezet és lendületből, semmi erőlködés, semmi fals dolog. Szóval ezt taní­tani kellene. Pedig autodidakta. segéd­munkásként kezdte, itt. Amikor idáig jutot­tunk gondolatainkban egy meglevő és várat­lan fordulat követke­zeit. Hirtelen nem is értettük, mi történt, azután szótlanul, za­vartan a cipőnk orrát bámultuk. A hiú ember akkor bukik meg, ha kime­részkedik az ismeret­lenbe. Az ismeretlen csábít, meg azután senki se higgye, hogy ő valamihez nem ért. Váratlanul mégte- szi hát • szellemi űr­földre, de ha elkezdte, nem lehet befejezni. Az igazgató is, amikor végigszárnyalta köny- nyedén a munkáját, az intézmény eredményeit beszélgetésünk köze­pén izzadva, erőlködve talán maga sem tud­ta, hogyan, belekeve­redett valami tőle ide­gen tudományos hínár­sétáját. És ez okozza a tragédiáját, mert ezt az űrsétát küldőkzst- nór nélkül végzi. Ott lebeg, kalimpál súly­talanul a semmiben. Az ember érzi, hogy már visszatérne a biz­tonságot nyújtó anyu­ba. A lélektanról. 7; emberismeretről tar­tott egy meglehetősen furcsa kis előadást. „Az emberek sze­me... és ha sápadtak... szóval sok itt a gya­nús elem, az értelmi­ségig kózött~£ Itt felnevetett és nagy­sándori gesztussal pró­bált kiverekedni az útvesztőből. „De hát az ujjunk sem egyforma, az em­berek sem lehetnek egyformák. Egyébként is ez van, ezt kell sze­retni”. Hát elég ízetlen do­log volt, de azért egyi­künk sem reagált. Lementünk a labo­ratóriumba. Érdekes, a főmérnök nagyon ha­sonlított az igazgató­hoz. aki már nem jött velünk. — Hogyan jön ki az igazgatójával? Tudnak együtt dolgozni — ezt megint én kérdeztem, mert kíváncsi ember vagyok. Azonkívül mindenképpen választ kerestem erre a lélek­tani fals eszmére. — Nagyszerű ember az igazgató. Okos, nig- gadt, jó vezető, csak... — Csak? Mit akar ezelle mondani? — Igazgatónk most kriminológiával, illet­ve egész precízen bú- nözéslélektannal fog­lalkozik. Csak úgy .. Ez a hobbyja. így azután... tetszik érte­ni? Persze ériem. S. A, ezer kocsit importálnak —. úgy oszlik el a ritkaságával kiérdemelt misztikusságának köde is. A gépkoosipiac 1972—73-ra várható viszonylagos telített­sége leemeli majd a négyke­rekű bálványt végképp ta­lapzatáról. Leteszi a — föld­re. Pontosabban: az utakra. S ez az, ami már a több gépkocsi után következik. Aa utak állapota, kiépítettsége, a töltőállomások, szervizek hálózata, a javítás, alkat- rószutánpótiá6 megszervezé­se, a parkolási, garazsírozá- si lehetőségekről már nem is beszélve. Nehéz, mert bonyo­lult, s nagy anyagi áldoza­tokat követelő gondok ezek. A Minisztertanács közel­múltban hozott — a szolgál­tatások egészére vonatkozó — határozata kezdete lehet egy átfogó, s megnyugtató ren­dezésnek. a gyorsan gyarapo­dó gépkocsiállomány célsze­rű, zökkenőmentes üzemelte­tésének. Mészáros Ottó 1969. december 16., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom