Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

Pofon a tisztességnek Mélyre süllyedtek a mélyépítők Napirenden: H telepüiés- hálózat fejlesztésének feladatai Ülést tartott a magyei népfront bizottság A Hazafias Népfront He­ves megyei Bizottsága pén­teken délelőtt tartotta ülé­sét a népfrontszékház nagy­termében, ahol dr. Horto­bágyi István, a megyei ta­nács terVoSztályának veze­tője tartott előadást a te­lepüléshálózat fejlesztésé­nek, a korszerű település- szerkezet kialakításának feladatairól. A hozzászólá­sokra válaszolva elmondta, hogy figyelemmel a társa daimi szükségszerűségekre, a további eredmények érde­kében egy-két egyéni érdek „rovására” ts meg kell va­lósítani a feladatokat; de csak akkor, íia a negelőző felvilágosító munka ered­ményeképpen az „érintet­tek” egyetértenek a kisajá­tításokkal, amelyek során természetesen figyelembe veszik az anyagi érdekelt­séget is. Az ülés második napirendjében fóti Jenő megyei népfronttitkár az el­nökség 1970. első félévi elő, melyet a bizottság tag- munkatervét terjesztette jai egyhangúlag elfogadtak. MM« A KEMÉNYRAKÖ (Adamik Miklós felvétele: & December fejfákkal Ami igaz, az igaz: jó hír­nevét, gyors, kifogástalan munkával érdemelte ki az Egri Városi Tanács Mélyépí­tő Vállalata. A megrendelők — termelőszövetkezetek, gyá­rak, vállalatok — szinte na­ponta kilincseltek a vállalat központjában, ahol mindig „megszakadt” a szíve vala­kinek: „Jó, rendben van. De csak munkaidő után, és a munkabért készpénzben kér­jük kifizetni”. Az alku leg­többször csak pillanatokig tartott, és a megbeszélt na­pon szinte minden esetben sor is került az ünnepélyes kápa-, illetve csákányvágás­ra. Aztán kitűzték a „má­jusfát”. majd a vállalat fő­nöke benyújtotta a számlát, megitták az áldomást, az utolsó pohár után magasba emelkedtek a kalapok, és másnap minden kezdődött elölről. A vállalat „szekere” egyre több felé futott, gyor­sult a tempó, szaporodtak a magasba röppenő kalapok, vastagodtak a pénztárcák, egymást licitálták a dicsérő, az elismerő jelzők, nőtt a mellény, gyűlt a forint. Aztán egyszer csak le­csapott a villám. A becsü­let, a tisztesség, az erkölcs, a törvény kártyavárként omlott össze az éveken át dicsfényben fürdő vállalat­nál. Megjelent a rendőrség és a nagy halaikat „kifogta” a zavarosból... A jegyzőkönyvek már ki­lókra rúgnak, s bár nem ke­rült még pont a vizsgálatok végére., de az eddigi „példa­tárból” már világosan kiraj­zolódik a nagystílű, szélhá­mos társaság fényes tün­döklése és bukása. Ezek után nézzük meg közelebb­ről: mi is történt tulajdon­képpen az egri mélyépítő vállalatnál? Csalás, sikkasztás, meg ami belefért A vállalat marsallbotját 1962-ben kötötték DOROZS­MAI LÁSZLÓ oldalára. Nagy lendülettel látott munkához. Egyre jobban szervezte, irányította a vál­lalat életét, munkáját. A vállalat fő profilja, a gazda, a városi tanács narancsainak teljesítése volt: város szé­pítése, korszer űlítése. De ezek a munkálatok nem mindig haladták meg a „cég” kapacitását, illetve erejükből „idegen” munká­latokra fis jutott. így 1966- tól egyre több termelőszö­vetkezet, vállalat kötött ügy­letet a mélyépítőkkel. Az ügyletkötés pedig a követke­zőképpen történt: „Építkezni szeretnénk. Ügy hallottuk, önök kitűnően értik munká­jukat” — adta elő kérését az építtető. „Rendben van. De csak munkaidő után, és a munkabért készpénzben kér­jük kifizetni” — hangzott a válasz. így kerültek „kun­csaft! ” kapcsolatba a vál­lalattal a verpeléti, az eger- szóláti. az egeríarmosi, a he­vesi Kossuth, a kerecsendi Aranykalász termelőszövet­kezetek, a posta, a Finomsze- relvénygyár, a vízmű, a Ti­szántúli Gázszolgáltató és a Heves megyei Állami Épí- teőipari Vállalat is. A parancsot minden eset­ben- Dorozsmai hirdette ki. A munka végeztével a főnök összeállította a bérlistát, az emberek felvették a pénzt, majd visszaadták Dorozs­mainak, alti most már „Igazságosabb” alapon szor­tírozta szét az összeget: „te ennyit dolgoztál, ezért csak ennyit kapsz. Te húztál, te többet érdemelsz.” Termé- , szelesen magáról sem feled- 1 kezelt meg. Sőt, munkaidő i utáni bitumenezés címén , még a vállalat főkönyvelője, ! bérszámfejtője, raktárosa és ! könyvelője is felvette a „do- i hányt”. Hogy nem is voltak j ott? Hogy azt sem tudták, ! hol dolgoznak az emberek? ! Dorozsmai nem szerette a kicsinyeskedést: a pénzt et­től függetlenül is kiutalta, fe hogy mí lett aa ísni©ret­len, a vállalatnál nem is dolgozó, az idő közben meg­halt emberek neveire felvett pénnzel? A főnök sohasem habozott: a nevek engedé­lyével kerültek fel a listára, a pénz pedig minden esetben gazdára talált. Egy kis „aprópénz" a főnöknek Dorozsmai szerette az „ap­rópénzt” is. Az adakozók közül a kerecsendi Arany­kalász Termelőszövetkezet volt az egyik legnagyobb ga­vallér: a háromezer forintos tiszteletdíjat postán küldték el Dorozsmainak. Többször meg a „ceruzával” volt baj: az egyik alkalommal 16 947 forint értékű munkát vég­zett a „rohambrigád”. A számlára azonban csak 8440 forint került. A főnök majdnem elcsúszott a „té­vedésen”. de azián „megke­rült” a másik 8400 forint is, és egy hivatalos levél után az ügy lekerült a napirend­ről. Ha egy üzlet beindul: szervezett Dorozsmai egy kismozdonyvezetői tanfo­lyamot. A „tanulgatás” olyan jól -sikerült, hogy csak 5334 forinttal került többe a tan­folyam a tervezettnél. Néha a főnök rosszul is emléke­zett: a bérjegyzék szerint az egerfarmósi termelőszövetke­zetben vállalt munkát tizen­nyolcán végzetek. A „téve­dés” csak később derült ki: nem tizennyolcán,, csak né­gyen dolgoztak. Dorozsmai ki sem látszott t a ..munká­ból”. de azért arra szakított időt, hogy az 5334 forintért kiruccanjon Egerfarmosra. Az alattvalói szerint Do- rizsmiai a lelkét is odaadná a vállalatért. Érdemeit ma­ga a főnök is büszkén han­goztatja: ,,Amikor átvettem a vállalatot, 15 dolgozója volt. A vállalat ma már 22 milliós tervvel dolgozik és hatszáz embernek ad ke­nyeret. Ha szükség volt rá, még két-háromszáz liter bort sem sajnáltam a vállalatért”. Arra viszont már „nem em­lékszik”, hogy honnan, vette a bort és kinek adta ... Bízva a főnök jó szívé­ben, gyakran indultak „por- tyázni” a beosztottak is. Az egri Petőfi Termelőszövetke­zet almával, szőlővel fize­tett a sok száz liter gázola­jért. A egri Kisboldogasz- szony Plébánia pedig Az egri főplébánia halotti anyakönyve. Az anyakönyv rubrikái: elhalálozás éve, ha­va, napja; az elhalt és élet­tár.sa neve, lakása; 'életkora; betegség vagy egyéb halál- nem. Az elhalálozás éve. hava, napja: 1944. december 12. ... Kovács István földmí­ves, Rófusz Julianna férje, Felnémet, Sánc u. 385. 63 éves, testroncsolás repülő­bomba által. Pelle Bernát földmíves, Mihályi Rozália férje, Eger Langelotti u. 17., 47 éves, hasi lőtt seb. Bóta József, ny. MÁV s. tiszt, Ke­lemen Mária férje, Beth­len u. 21. 59 éves, testroncso­lás repülőbomba által. Aztán már csak az utcák szerint csoportosítok: Dobó utca 13.: Mile Anna (Szepesi János napsz. üzve- gye), 60 éves; Szepesi Kál­mán 8 éves és Erzsébet 5 éves (Barta Erzsébet gyer­mekei) ; Űjvilág utca 14.: Ba­logh Sándor 10, Balogh Gyu­la 4, Balogh László 2 éves (Szepesi Ilona gyermekei). Mindannyiuk halálát repülő­bomba általi testroncsolás okozta... A háború befejeződött és újrakezdődött. Egy német hadnagy ment az utcaközépen géppisztollyal kezében a sarkig, ha eljutott. Az emberek föllobogóz- ták a házakat. , Pár napra Stukák bombázták a várost borral honorálta az olcsó gázolajat. A cseretarifa: 10 liter olajért I liter bor. Eltűntek, hiányzanak a számlák Dorozsmai jobb keze CSÁK JÓZSEF, a vállalat főkönyvelője volt. Mint ba­rát, állítólag kiváló emberi tulajdonságokkal rendelke­zik. Főkönyvelői pályafutá­sa azonban inkább egy ki- világítatlan, koromsötét, és sok-sok kilométer hosszú alagúthoz hasonlít. „Érde­meit” meglehetősen nehéz csokorba szedni, mivel az iratkezelés, az okmányok, a számlák megőrzését csak szükséges rossznak tartották a vállalatnál. így nagyon sok okmánynak, számlának ma már csak hűlt helye van a dossziékban. De az vi­szont biztos, s ez mindent elmond a főkönyvelő mun­kájáról, hogy többek kö­zött egy 48 568, egy 20 935, egy 10 198, egy 42 487, egy 158 226 és egy 51 131 forin­tos összeg befizettetéséről egyszerűen „megfeledkezett” a főkönyvelő. Oldalakon sorolhatnánk még a „részvénytársaság” cselekedeteit. A főszereplők mellett tucatnyi melléksze­replő, statiszta vett részt a különböző vállalkozásokban. A jogtalanul eltulajdonított összegeket, az okozott kárt csak százezrekben lehet mér­ni. Nincs még pontos szám, a vizsgálatok még nem feje­ződtek be. Nagyon sok a kérdő- és a felkiáltójel is az eseményekben, a vallomá­sokban: ki engedélyezte a munkaidő utáni „kiruccaná­sokat”? Honnan vettek hoz­zá anyagot, gépeket? Ki el­lenőriziä a vállalat munká­ját? Mikor, s hogyan ellen­őrizte? Hogyan történhetett meg, hogy 1966 óta senkinek sem tűnt fel, hogy a zava­rosban úszlcál a vállalat? Az ügy rendkívül bonyo­lult, kusza és zavaros. A rendőrség a főkolomposo­kat kivonta a „forgalomból”, de még nagyon sok kérdés­re nincs válasz. Még javá­ban tan az ügy felderítése. Reméljük, a mélyre süly- lyedt mélyépítők, a fő-, a mellékszereplők, a statiszták mielőbb elnyerik méltó ju­talmukat. Koős József Memento 1911. A német csapatok 1944. no­vember 30-a reggelére kény­telenek feladni Eger déü városnegyedét. Estére pedig Egerbakta és Felnémet felé vonulva, teljesen kiürítik a várost. Eger felszabadul. A németek felnémeti és baktai harcállásaikról gyilkos tüzet zúdítanak a városra. A sza­badság krónikáját is vérrel kezdjük írni. A háború befejeződött és újrakezdődött. Hitler harckocsijai fogták körül a Szabadságot. Vaksin pillogott a nap a tetők felett. Az éjszakát gyilkos fények cafatra tépték. Éjszaka és csönd. Sehol egy fénysugár. Az ég fekete, a házfalak sem látszanak, eltűntek a vaksötétben. Nyir­kos permet szitál. Csak itt- ott koppannak az őrjáratok léptei, s belemerülnek a po­csolyákba, mintha porba süppednének. A város alszik. Nyugodt az álma annyi nyugtalan éj­szaka után. Nem villognak gyilkos fények. Ügy tűnik, annyi tűz és lánctalpcsikor­gás, annyi robbanás és jaj­veszékelés után a fergeteg elvonult. Olyan a csönd és nyugalom, mint még talán soha. A háború befejeződött és újrakezdődött. A boltok redőnyeit lehúzta a mohó ravaszság. Bitang szavak árnyékai suhannak át a frissen ragasztott plakátokon. Pirkad. Elállt a nyirkos permet. Korán kelő embe­rek vágnak ablakszemet a hajnali utcák golyószaggat­ta kövezetére. Féketős-ken- dős asszonyok görnyednek a répák és zellerek, mély pin­cék homokjában megőrzött zöldségek csokrai s fehér gyökerek terhe alatt. Szaka­dozott ruhájú férfiak von­szolnak kétkerekű kocsikat — fonnyadt, diónyi almák­kal. S az utca egyszerre nyü­zsögni kezd. Zaj és lárma mindenütt. Kérdések, kiál­tások. Az embí ek, akik elő­másztak a pincékből, a föld odvábái, kiszáradt szájpad­DINNYES lattal kérdezgetik: ki él? ki halt meg? Jóska bácsi nem él? ... Hová tűnt a sarki házból az a sánta öreg? Né­ked és néked hány ablakod törött ki?... Az ablakokat és az élete­ket számolták akkor az em­berek. Idézet egykori jelentések­ből: 1944. dec. 12.: e nap az üzletek és a boltok is kinyi­tottak. Nyüzsgött az ember­sokaság a piacon, Dobó fel­emelt kardú szobra tövében. S a levegőeget repülőgépek moraja járta át... Az emberek számolták a repülőgépeket A repülőgépek alacsonyan szálltak. A fémmadarak orrában emberek ültek. Egy gyerek vékonyka hangján Ujjongva felkiáltott, integetett a repülőknek. A felnőttek is integettek a repülőknek. Azután a porba feküdtek. Tíz körmükkel kapartak a betont, s bújtak volna alá, hogy testüket eltakarja. Idé2el egykori jelentések­ből: A Stukák és Messerschmld­tek gópíogyverttlaet sú­(Molnár Gyula felvétel: 4 pemv dítottak az utcákra, a piac­térre. Bombázták a váróé több pontját. A bombák romba döntöttek a Cifrakapu tér egész kör­nyékét, a Lyceum mögött egy épületet. 6 lerombolták a ritka műemléket, a XIII. századból fennmaradt úgy­nevezett Harangöntő-házat. Az Irgalmas-kcrház patak felé eső szárnyát is leberet- válta a bomba. A terrortámadás mérle­ge: 33 halott és 87 sebesült„ Megrongálódott és összedőlt több mint 20 ház... Rozália-temető. Hatvani temető. Kisasszony-temető. E sírkertekben hántolták el a halottakat. A halotti anyakönyv egyik rovata: ré­szesült-e a haldoklók szent­ségeiben? A válasz egyete­mesen: nem! A halotti anyakönyv lap­jain megfeketedett azóta &, tinta. A fejfákon megkop­tak a betűk. Eger újkori életrajza e sírfeliratokkal kezdődik, tör­ténelmi megszületése halot­ti bizonyítvánnyal:. Halha­tatlansága a vértanúk em­lékezetével ... Pataky Dezső 1969, dceembeff lé., vmée®»}

Next

/
Oldalképek
Tartalom