Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

1

■J&

MŰVÉSZET

ÉLŐ IRODALOM

A szerbhorvát irodalom kistükre

Az Európa Kiadó gondozásában megjelent fenti antológia a szerbhorvát irodalom fejlődéstörténetének keresztmetszetét rajzolja fel a kezdetektől 1945-ig. Noha az utóbbi negyedszázadban a magyar olvasó alaposabban tájékozódhatott a déli szláv népek csoportjához tartozó szerbek és horvátok irodalmában, ez a rendszerező igénnyel készült kötet most mégis sok meglepetést tartogathat; a felfedezés számtalan lehetőségét kínálja.

A szomszédság megismerését Ady óta szorgalmazza századunk irodalmának — sőt zenéjének is! — számtalan képviselője (Adytól József Attilán, Bartók Bélán, Németh Lászlón át Nagy Lászlóig terjed a névsor!) — éspedig „a létfontosságú megértés jegyében” (Nagy László). A szerbhorvát irodalom fejlődésének tüzetes megismerése ebből a szempontból elsőrendűen fontos, hisz a történelmi múlt közös hagyományai, az évszázadokra visszanyúló együttélés ténye a legújabb időkig gazdagította az irodalmaink közötti kapcsolatokat. Elég csupán olyan közismert adatokra utalni, mint a magyar felvilágosodás és reformkor költőinek (Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Bajza) a xzerb verselés, az ún. szer- Jmt manier iránti érdeklődése; a magyar szabadság- harcot felelevenítő Jakov Ignjatovic-regény, a Respek- t.us Vdsza; vagy éppen századunk európai rangú alkotóművészének, Miroslav Krle- zának a magyar irodalmat, í lletve Adyt méltató Írásai. Am a jelen kötet anyaga •kés bizonyság lehet arra is, hogy a közvetlen kapcsolatokon túl is mennyi motívumrokonság fi^elhető meg népeink irodalmi fejlődésében.

A szerbhorvát irodalom kistükrének szőveganyaga Cirill és Metód korától 1945- ig iveL A nyitány a népköltés; hősi énekek, népballadák és népdalok. Szerencsés válogatás: a szerbhorvát folklór magyar vonatkozásaiból éppúgy ízelítőt ad, mint a balkáni népköltészet sajátos hangulatvilágából s hozzá kitűnő fordításokban. A középkor szerb és horvát kultúrájának bemutatása nyilván azért lesz izgalmas a magyar olvasó számára, mert benne egymás mellett találja két kultúra (a bizánci és a nyugat-európai) balkáni lecsapódásának és találkozásának dokumentumait, mi több: már itt felfigyelhet az említett motívumrokonságra. Az alábbi, jellegzetesen középkoron belüli, világi tendenciákat megszólaltató vers olvasásakor pL nyomban a mi Apáti Ferencünk Feddö- énéke (Cantilenája) jut eszünkbe:

Bíborosok, püspökök és apáturak

Isten helyett tisztelnek csak aranyakat.

Szájuk lelkek vigaszára már nem nyílik,

Csak ha pénzzel nékik azt jól megfizetik.

A reneszánsz és a barokk európai szinten mérhető alkotások egész sorát eredményezi a szerbhorvát irodalomban; a nagyepikai törekvések, a törökellenes tematika, a dráma műfajának népszerűsége egyaránt jellemző vonás gyanánt említhető. 3 milyen izgalmas dolog felfedezni: mennyi a rokonság pL a horvát barokk nagyepika és a karcára magyar epikus költészet fejlődésvonaláoan', s mennyire sajaiosan közép-európai szerepvállalás, ■ eszmeiség, tendencia jellemzi mind Gundulicot, az Osman c. nagy délszláv barokk eposz szerzőjét s a mi Zrínyi Miklósunkat.

Amíg a XVI—XVII. században elsődlegesen a latin töltésű horvát kultúra egyeduralmára figyelhettünk fel, addig a XVIII. században, a felvilágosodás századában már a szerb irodalomé a vezérszerep. Dositej Obrado- vic és a magyar irodalmi kapcsolatairól híres Lukiján Musicki életműve vitalitásról, erőről, az új törekvések iránti fogékonyságáról tanúskodik. Kár, hogy legalább egy, Musicki magyar kapcsolatait illusztráló szöveg nem került be a válogatásba.

A XIX. század a szerbhorvát irodalomban is a romantika, majd a realizmus irányzatának kifejlődését, diadalát hozza meg, hogy aztán a századvégen az európai modem törekvések erjesztő hatása is megfelelő módon érvényre jusson. Jelentős időszak ez — s a kötet szemelvényanyaga pregnánsan szemlélteti is —, „az irodalom elsődleges nemzeti szükségletté, a délszláv népek életének fontos tényezőjévé és a nemzeti függetlenségért folytatott harc jelentős eszközévé válik”. Kiváló romantikus és realista művek egész sora születik meg a montenegrói költő, püspök és fejedelem, Petar Petro- vic Njegos Hegyek koszorúja c. művétől (szövegét betéve tudja minden iskolai végzettségű montenegrói!) August Senoa nagy hatású történelmi freskóin át Vojislav Ilic finom hangszerelési lírai verseiig. S lám: a magyar olvasó szemével lapozva e periódus szövegeit a kötetben, megdöbbenéssel kell tudomásul venni, hogy mennyire ismeretlen világ ez számunkra még mindig, pedig a rokontematika és a rokonhangvétel bőven megvan itt is.

Az antológiának a felét a szerbhorvát irodalom XX. századi eredményeinek dokumentumai töLtik meg. Színpómpás, tematikában és művészi formában egyaránt gazdag szemelvényanyagot kapunk itt, miközben nagyon plasztikusan kirajzolódnak a csúcsok is: Krleza, Ivó Andiié és Milos Crnjanski (Örökös vándorlás c. nagyszabású, magyar vonatkozásokkal teli történelmi regénye nemrég jelent meg magyarul is!) oeuvre-jében. Noha az egyik legviharosabb időszak volt ez, mégis azt tapasztaljuk: a szerbhorvát—magyar irodalmi kapcsolatok továbbra is léteztek, sőt az azonos történelmi fejlődés determinációjaképpen az áttételesebben jelentkező párhuzamok is megmaradnak egészen 1945-ig, ahol a kötet anyag zárul.

Példátlanul gazdag ez a

XX. századi szerbhorvát irodalom és nemcsak, mert Ivó Andric Nobel-díja, Miroslav Krleza európai szintű és rangú munkássága fémjelzi, hanem mert a történelem viharainak viszontagságait legyőzendő, minduntalan az európai szinthez való igazodni akarást érezni ki belőle .,.

Reméljük, hogy e szép, tartalmas és * anyaggazdag kiadvány kivívja a magyar olvasók érdeklődését...

Lőkös István

ZELK ZOLTÁN:

Törli a bút homlokáról

öregeknek ifjú voltam, fiatalok közt öreg, nem is széna, nem is szalma volt a sorsom, de törek.

Ha fennhangon nem is mondták hallottam én. hogy „Mi fán termett ez?” és: „Ha nem kérik, minek húzza a cigány?”

Nyirettyűmből vándorbot lett, hátamon q hegedű, nem húztam én, mégis szólt a vidám is, meg keserű.

így bolyongtam, vándoroltam, kótám lett a nagyvilág, rétek hátán, patak habján olvastam a muzsikát.

Ezért volt, hogy fű ha biccent, ág ejtette levelét: hegedűm már tovább búgta ezt a hangja sincs zenét.

Ezért éhét ha üvölté, fagyhalálát, farkas, eb: hegedűm is égre Sírta véle ezt az éneket!

Halkan, mint a füvek tánca, máskor vonított a húr — csoda-e ha ily cigánynak nem fizetett senki úr?

Most, hogy éltem alkonyulna, hajnalodik a világ, törli a bút homlokáról, mint ablakról a homályt.

Hegedűmről is letörli ezt a hosszú éjszakát?

Ne szakadjon, ja), ne mondjon húrja még jó éjszakát!

JANKOVICH FERENC:

i

A vezetőfülkében ketten öltek, Tóth a kormánykerék mellől sandított a kísérőre. „Szerencsétlen dolog — gondolta, ha egy idegennel keli végigvánszorogni az utat!”

Egyenletesen futottak. Az út tükrét fényesre foncsorozta a permetező eső.

— Régien jártam erre — mondta Tóth, amikor már csaknem kiszáradt a torka a hallgatásban — Lehet húsz esztendeje is.

— Pedig nem nagy az ország — mondta a kísérője.

— Igaz. Csakhogy én mindig Pesten fuvaroztam.

Újra beborította őket a csend. A bádogtetőn egy-egy kövérebb esőcsepp koppant Kanyar következett, s ahogy kibukkantak, egy lányt pillantottak meg az út szélén. Két karral integetett a közeledő autónak. Tóthnak megrándult a szemöldöke, nagyobb sebességre kapcsolt. Kicsit kerülnie is kellett, mert a lány any- nyira belegázolt az útba, reménykedve a sofőr jóindulatában.

— Miért nem állt meg? — kérdezte a kísérő, — Hiszen van még egy helyünk.

— Senkit nem veszek fel! — mondta keményen Tóth.

— Hogy lehet ennyire szívtelen? — Hagyjon engem békén!

„Furcsa szerzet az ember — gondolta Tóth. — őrizget magában emlékeket, akár a padláson a haszontalan lomot. Ni, most hogy néz ez az idegen! Otthon majd elmeséli, micsoda ócska alak volt a sofőr, aki elhozott!” — Idehallgasson — szólalt meg —, gondoljon rólam, amit akar. Az én dolgom, hogy felveszek-e valakit, vagy sem!

— Képzelje magát a lány helyébe! Ilyen esőben ácsorogni az országúton !

— Talán el is tudom képzelni — mondta csöndesen Tóth. Elsápadt, kapkodta az ablakon beáramló levegőt.

— Mi baja van? — hajolt hozzá az utasa. — Rosszul érzi magát?

— Üljön vissza a helyére! — Tóth fél kézzel fogta a kormányt, a másik kezével visszanyomta a kísérőjét. — Még sokáig megyünk együtt,

elmondom. De le is tagadom, ha kell.

— Miért? Mesélni fog?

— Nem. Ez az igazság. Csak minek azt másoknak is tudni? — Egy darabig hallgatott. — Szóval, ez még negyvenhatban vagy negyvenhétben volt. Alig a háború után. Segédvezető voltam egy régi sofőr mellett. Nagy szó volt akkoriban, örültem, hogy bekerülhettem valahová, s nem kellett csavarognom, mint a hozzám hasonlóknak. Egyszer. sötétedés előtt, ezen az úton, egy nő integetett, hogy álljunk meg. De nemcsak a kezével, az egész testével, akaratával, mit tudom én! Szóval úgy, mint aki ne': nagyon fontos, hogy felszállhasson. Megálltunk, a sofőr kiszólt. — Mit akar, kislány? — A varosba kell menPinceszeren

Két ága van a Holdnak, pinceszeren danolnak,

Őszi tó és arany híd, rózsa feje hanyatlik.

A Nap-rózsa hanyatlik- őrös fény az aranyhíd «hengerek garatja iirtök raját zúzatja.

Teton kádban gerezdek,

(•öccse loccsant keresztek; askercket szerkesztek, ám tűz az ég, vereslek.

‘•yertya lobja a késen,

*1 tncol a szeg a présen —

Vörös fény az aranyhíd, a Nap-rózsa hanyatlik.

Pinceszeren danolnak — most indul el a Csolnak... öt ága van, hat ága van, száz ága van a Holdnak.

w'jissssssssjrsssssssss^sssssfsssssssssssssssssssjrrsssssyrsssssssssrfj'sjrjjwsjrssssjsj&fpssssjvss^ssfs's'

nem.., sürgősen. — Na pattanjon fal — nézett végig rajta a sofőr. Nekem meg intett: 7— Eredj, segíts neki! Immel-ámmal kászálódtam, mert akkor is így szemetelt az eső. Felsegítettem a lányt, visszamentem, elindultunk. A sofőr vigyorgott — De soká jöttél? Talán leltároztál? — Pedig fél percig se voltam hátul. Elvörösödtem a gondolatra is. Mentünk egy darabig, egyszer észreveszem. hogy lassít meg is áll. — Vedd át a kormányt! — mondja erélyesen. — Minek? — néztem rá kábán. — Hallhatod! Mondom, vedd át ne kérdezősködjél! Nekem más dolgom akadt! — mondta nevetve, s már szállt is kifelé. — Hová megy? — Akkor támadt bennem világosság. — Csak nem... — Mit kotyogsz annyit mint a félig töltött kulacs? Átveszed a kormányt, ha jelzek, indítasz, meg sem állsz, amíg újra nem jelzek. Ha nem tetszik, tessék, mehetsz, amerre látsz! De, hogy nem lesz belőled sofőr, azt garantálom! — Akaratos, goromba ember volt, a garázsban is mindenki tartott tőle. Odamásztam a kormányhoz, remegett a kezem. Vártam a jelt. Megzörgette a fülke tetejét, indítottam. Lassan el is feledkeztem mindenről, értheti, hiszen alig volt gyakorlatom a vezetésben, lekötötte a figyelmemet az út. A dörömbölásre riadtam. Gyorsan fékeztem, mint amikor egy gépbe jelzést táplálnak. Még lassítottam, amikor a sofőr már szaladt előre. Beugrott, ellökött szinte a kormánykerék mellől, rákapcsolt. Jó kedve volt. fütyöré- szett. Iszonyodva néztem. — Mit csinált? — kérdeztem sokára, összeszedve minden bátorságomat. Mosolygott. — Ellenőriztem a rakományt! Jogom vun hozzá, elvégre én felelek érte! — Elágazáshoz értünk, de nem fordultunk a város felé. — Rossz irányba ment! — szóltam rá. Nem válaszolt. Forgalmasabb lett az út., szekerek döcögtek előttünk, lassítanunk kellett. Jó darabon csak lépésben haladhattunk. Aztán jó messzire az elágazástól megint rákapcsolt, majd egy fél óra múlva váratlanul megállt. — A fene essen belé, elfáradtam! — sóhajtott^ akár egy jóllakott állat. Cigarettára gyújtott. Fújta a füstöt, én meg gubbasztottam. Hirtelen intett. — Eridj hátra, nézd meg, mi van vele! Megmondhatod neki, hogy leszállhat, majd egy másik sofőr hazaviszi! — Tétovázásomat látva, durván rám ordított. — Eridj már! — Botladozva kimásztam az ülésből. Sohasem gyalogoltam még olyan hosszú utat, mint akkor, a kocsi elejétől a hátuljáig. Felkiabáltam. — Kisasszony! — Csend. Vártam egy darabig, aztán felmásztam. Széttúrtam a rakományt, bevilágítottam a ládák közé. A lány sehol. Percekig álltam mozdulatlanul, bénul tan. Remegve le- másztam, visszamentem. Meghök- kenve nézte elfehéredett arcomat.

— Mi van? — Nincs. — Hogy-hogy?

— Eltűnt. — Bolondozol? — kérdezte még kötekedve, bár láthatta rajtam, hogy semmi kedvem a mókához. Dermedt csend. Majd hirtelen áthajolt az ülésen, megragadta a karomat. — Akkor még mire vársz? — Berántott a kocsiba, bőgve indított a motor, nekilódultunk. Fél kézzel fogta a kormányt, a másik, ökölbe szorított kezével az arcom előtt hadonászott. — Utas nem volt! Senkit fel nem szedtünk! Hát láttál te valakit? — Elcsöndesedett, később, mintha el akarta volna hes- segetni a gondolatait, maga elé motyogott: — Hát persze! Amikor a szekerek közé kerültünk, lemászott. Szekérrel ment .tovább. Hiszen cammogtunk. akár a sánta csiga! — Hallgatott, majd hozzátette: — Remélem, nem nézte meg a rendszámunkat! — Hetekig vártam, hogy értünk jönnek. De semmi $em történt. Aztán Pestre kerültem, ottragadtam.

Elhallgatott. A kísérő nem felelt.

— Na. mit szól? — kérdezte Tóth. A másik még mindig’ hallgatott. Tóth egy pillanatra felkattintotta a fülke lámpáját, s oldalra nézett. Az ember elszundított, meg-megbi- csaklott a feje. Tóth nagyot sóhajtott. Leoltotta a lámpát, nézett előre. — Én még ma is hís«*k abban, hogy le tudott mászni én felvette edv másik kocsi — motyoc'n maga elé. Az elágazáshoz értek. Befordult Nem is messziről látszottak már n város szélső házai.