Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Egy ember kilépett az * I rrv fr» időből Ment enyém a föld. Ku­tat ástam. Szárazság les«, Öntözöm. Másnak nincs kútja... Nem bánom...” A GÁZ gépkocsi kereke aagyokat szusszant a hegyi sárban. A szőlő mellett lelas­sít, megáll. A szőlőben föld­ből gyúrt kunyhó dülöngél — „szekrény nagyságú”. Kö­zepéből almafa nő ki, lomb­ja esőtől, széltől védi a ka­lyibát. A gyermeknyi ajtóhoz le kell guggolni, bemászni csak négykézláb lehet. Díszlet az Ember tragédiá­ja eszkimó-színéhez — a va­lóságban. A kunyhóban sötét, lassan oldódik a kormos feketeség. Rongyokból eszkáibált vac­kon öreg ember bóbiskol, összeragadt szakálla horpadt hasát veri, barma karmos uj­jal a semmit markolják. Az öreg felriad. Lakoniku­san fogadja az érkezőket. Gyufát kór, hogy „meleget” teremtsen vendégeinek. Kály­ha nincs, a tepsire mutat, itt lehet fűteni, a füst majd kimegy a tetőn. Zizeg sza­káikul a dér. A sarokban két rothadt alma hever. Kérik, keljen fel. Jöjjön velük, meleg szobába viszik. Az öreg megpróbál felállni. Visszaroskad. „Nem is tud­tam, hogy nem tudok járni” — mondja. A gépkocsivezető felemeli, csendben szól: „le­het vagy 25 kiló”. Kilépnek a fényre, a két kar között elveszik az öreg. Beültetik a GAZ-ba. — fiüBlgriyfc. Sie az ajftéit, nehogy tavaszig valaki bánt­sa a kunyhómat... — ez öreg hangját elnyomja a mo­tor zúgása Kerek Kálmánná, az egri szociális otthon vezetője: — Ebéd után két órakor állt meg a gépkocsi, ölben hozták be a bácsit. Borzal­mas volt, én még ilyet nem láttam. A háború után nem érkezett hozzánk ilyen el­esett ember. Télapó-szakái la egyberagadt, mint a piszkos vatta, csomóikban lógott a haja. — Levetkőztettük az öre­get. Csont és bőr. A szavak teljes értelmében, szinte nincs hús a bácsin. A kony­hából hordtuk fel a meleg vizet. Nem mertük mosdatni, féltünk hogy kikezdjük a bőrét Oldottuk a koszt Négy kád víz lett sötét, sáros. Más­nap még két fürdő követke­zett — Este meleg tejet kapott, jól aludt Másnap megkér­deztük tőle, hogy érzi itt magát? Azt válaszolta: „Jó itt lenni, de a kunyhóban jobb”. A „pipázóban” üJdögébiek az öregek. A sarokban ágy, rajta nagy fehér dunna. Az öreg sehol. Nem mehetett el, hiszen nem tud járni A ve­zetőnő felhajtja a dunnát, az ágy közepén összehúzódkozva kisgyermeknyi ember alszik. Felhúződzkodik a párnára: szemei élénken vizsgálják az érkezőt A kérdéseket kiabál­va kell feltenni, a hetven­nyolc éves Majoros Sándor nagyot hali — Mióta vagyok a szőlő­ben? Negyven, vagy ©tven éve. Egy hold szőlőm volt, ott állt a kunyhóm. A régi. Az kőből volt, a tetején ké­mény, a falaikban ablakok. — Miért nincs meg? El­vették a fődet, az új határ ott ment el, ahol a kunyhóm állt Jött a gép, lerombolta a kalyibát Azt mondtam akkor a vezetőnek; „Tégedet itt lőnélek agyon...” — Az új kunyhóban Sfc, hat vagy több éve lakom. Ez csak olyan összerakott, de — Mit ettem? Míndenfor­ma húst Régen meglőttem én a fácánt is; meg a nyulat Aztán nyárson megsütöttem. Van gyümölcs, dió, meg bor. Ittam. Olyan ebédeket főz­tem, hogy minden ujját nya­logathatta az ember. Szeredi Mihály, az otthon másik lakója régről ismeri Majoros Sándort — Orwadász volt a Sándor­Puskája van neki, huszárka­rabély. Vaddisznót, őzet is lelőtt. így lett övé az egész határ. , — Világja volt a szabad­ság. A szőlő, a hegy, a föld. Furfangos ember, az egész családja furfangos. Én min­dig féltem tőle. Puskája is volt neki, huszárkarabély. Majoros Sándor diótól sár­ga keze erőtlenül csüng a párnán. 'flall.n- it»St nr «4 s‘mmt jshctajCCIJJ ‘aßSs^aaSTaoLcri, o&> len, nyáron. Kapáltam. Min­dig ledolgoztam a megámét Vigyáztam a földre, én még éccaka is kimentem megnéz­ni. Nem merték ám bántani a szólót — Haragudtak rám az em­berek, mert az igazságot ki­maradtam. Kiásták az oltvá­nyomat megverték a fámat leütötték a szemes barackot a gallyról. Tőlem féltek. Ha nekem bajt csinálnak, a fe­jükbe vágom a baltát — Az otthon földjén is le­het oltaná? De nem haladok előre. Ha itt maradok, a fö­dém miért van? Amit ón csi­nálok, annak mindig tának kell lenni. Aztán Re­teszek”. A „bástyán” tótok gokon lakik. A remete fia szűk konyhában fogadott Majoros András leült a díványra, és kért, meséljem el, mi történt az apjával. Aztán én is kérdezhettem, — Kint érezte jól magát a vagyonban. Ha felásott egy kis területet arra nagyon büszke volt Megszokta az életét Milyen élete volt a kunyhóban? Semminő. ' — Én nem tudok segíteni. Három gyerek után fizetek tartásdíjat a fizetésem öt­ven százalékát. Télen velem lakott Határozottan nem le­het hatni rá. A bátyámra és a húgomra nem haragszom. Nagynéném nevelt fel ben­nünket — Tényleg meghalt volna, ha nem viszik be? Apámat két hete láttam. Fél liter bort vittem neki. Majoros András, SfcSBsetob férfi, szorgalmas kőműves, az ő rokoni köteléke: unoka­őees. — Miért élt így? Mindem köteléket elszaggatott Kis igényű. Borotvát vettem neki. nem borotválkozott Tehetet­len volt télen mosdani sem tudott. — Sokan eljártak a kalyi­ba mellett A Nagy József Tsz tagjai, a szőlőszomszéd, és úgy hallottam, hogy a vá­rosi tanács is alkudozott!?) vele, hogy menjen otthonba. Én is adhattam volna helyet, de hát van gyereke: tartsa el az! A remete fia felállt a dí­ványról. Vasárnap feltétlenül meg­látogatom az apámat. Hol van a Hajdúhegy? Már vá­rom a vasárnapot Viszek ne­ki cigarettát meg fél liter bort. Nem, lehet, hogy egy litert.— A szociális otthon „pipázó­jában” megigazítják a reme­te ágyneműjét. Sovány, kis arcából világítanak a szemek. — Mert enyém a főd. Ku­tat ástam. Szárazság lesz. ön­tözőim. Másnak nincs kút­ja... Nem bánom... Egy ember évtizedekkel ez_ előtt kilépett az időből. Nem a múltba szállt évszázado­kat pergetve vissza a naptá­rton — szétszaggatta az időt. Összeszedte évezredek túlha­ladott anakronizmusát. Kilé­pett a térből, a társadalom­ból. „Furfangos” fejében ösz- szefoglalta az emberi nemlét összes adottságait: a robot­munka szűk célszerűségét, a csak önmagéra számítás csontos magabiztosságát, az irtózást, a rosszhiszeműséget az emberekkel szemben és kiépítette a vad „bátorság” védőpajzsát Fokról fokra váltak le róla az élet szánéi, és gyengült el, hajolt le, hogy bemásszon fe­kete, sáros állati lakába. Egy ember tragédiája ez, igaz, mások is segíthették, hogy az eszkimó-szín fősze­replője legyen. Életén már csak részben lehet segíteni, de története figyelmeztet; aki hátat fordít az időnek, a tár­sadalomnak. azt az időnek, a társadalomnak kell vissza­fordítania. Bármilyen nehéz, ablakhoz vezetni, hogy kilás­son az életre... Fóti Péíer S3F0T0ZZ0II VIHAR ELŐTT (Köles Aladár felvétele: 3 pont) PASSZIVITÁS (Várhegyi György felvétele: 2 pont) Hogyan lettem újságírót SOMODT JÓZSEF Tulajdonképpen sport iránti szere te­temnek köszönhetem az egészet A fel- szabadulást követő időkben ugyanis sportvezetőként működtem különböző funkciókban, s természetes, hogy élért eredményeinket szereltem volna az újság hasábjain is látná. 1948-ban írtam az első tudósítást egy labdarúgó-mérkőzésről, s ettől kezdve — miután biztatást kaptam a szerkesztőség­től —, rendszeresen adtam a lap számára sportanyagokat. Eleinte csak a labdarú­gó-mérkőzésekről, aztán jöttek az MHK- riportok, portrék, s egyéb más műfajú írások, amelyek akkor végtelen büszke­seggel töltöttek el — ma már csak mosolyogni lehet a naív sorokon. De hát kezdő lépésekről volt szó... Délelőttönként a Lakatosárugyár egyik irodájában te­vékenykedtem, délután az akkor hetenként kétszer meg­jelenő Népújság sportrovatát szerkesztettem. Az 1958. év aztán döntő változást hozott az újság életében: napilap lett. Alaposan megnövekedtek a követelmények, most már nem lehetett „fél kézzel” szerkeszteni a sportrovatot, „egész kéz” kellett hozzá. így keiültem 1958. január 1-ével a szerkesztőséghez, ahol a munka mechanizmusa már nem volt új számomra, hiszen mintegy tíz évig tanulóskodtam külső munkatárs­ként Az ez alatt szerzett ismereteket később hároméves újságíró-akadémián bővítettem. A rovat vezetésében egy cél vezetett és vezet most is: mindig rajta tartani a kezet Heves megye sportjánál:, ütőerén. És ha ez. az olvasó megítélése szerint csak egy kicsit is sikerült, nagyrészt a jól működő tudósítói háló­zatnak köszönhető. A sportrovat munkájában ugyanis át lagosan 30—35 tudósító vesz részt rendszeresen. Hogy mik a terveim? Természetesen olyan sportro- vatot szerkeszteni, amilyen mindenkinek tetszik. Ez azon­ban — sportról lévén szó —, aligha sikerülhet. Itt min­dig vannak győztesek és vesztesek, elégedettek és kevésbé elégedettek... PILIST ktjKwlÉIIss GyakomokesKoeásdvri idején magyarázta egy idős pályatársam: ha valaki képes egy fogós kérdést megfogalmazni, az nagy dolog. Abból már lehet újságíró Is... Nos, ez egy ilyen kérdés. Mert mit válaszolhatok erre én, ráadásul nagyon röviden? „Azért, mert sze­rencsém volt... úgy alakultak a dolgok, hogy éppen jókor startoltam ... stb ... stb.” Más se kellene a Kedves Olvasónak. „Na, persze, ehhez Is éppen úgy protekció szükséges, mint az egyetemi felvételhez, vagy a szövetkezeti lakáskiutaláshoz ..Arra gondolni sem me­rek, mit mondanának a volt Iskolatársák, ba­rátok, akikkel a labdajátékokban, a salakon, vagy a matematika ismeretében versengtem, mintsem a toliforgatásban. „Az a... — már­mint én — annak igen, annak mindig.. Hát kell ez nekem? Mondjam inkább azt, hogy addig elfojtott, s hirtelen kirobbanó te­hetség juttatott ide ...? Nem hiszem, hogy a szerkesztőmnek, vagy akár kollégáim közül la egynéhánynak no lenne ehhez néhány keresetlen szava ... Találjak ki én is egy szép mesét, amit éppen úgy nem hin­nének el, mint az igazat? De érdemes egyáltalán hazudni? Hát olyan jól fizető szakma ez? Apropó ... amennyiben ezért is ho­norárium jár, az más! Most sajnálom, hogy a portrét magamról nem én készítettem... (Amennyiben lehetne még néhány sor­ral több...) Telefonnal kezdődött... Akkoriban olyan számún:; volt, hogy a felületes telefonálók, ha mellétárcsáztak, a hívé; hozzánk futott be. S vidám fickó lévén, ezt nem hagytam tréfa nélkül. Azután egyik nap túlontúl is jól sikerült a vicc... Bűntudatom írásra ösztökélt, s humoros történetet kanyantot- tam belőle. A szerkesztő, akinek bemutattam, nem nevetett rajt.. Ezután egy komoly témának gyüdkóztem neki. Ezen mán- jóízűen neve.tett. s megveregette a vállam, majd annyit mondott: „Hét­főtől jöljön he. fiatalember, majd szerzünk valahonnan egy Író­asztalt.” A hétfői napokat azután mégsem ennél az íróasztalna., hanem az újságíró-iskolában töltöttem jő ideig. Azután újabb évek teltek el tanulással és közben a toliforgatás mellett jo vi­szonyba kerültünk a fénvkénezögépemmel is. Néha belckontár- kodom — most már szerkesztői beleegyezéssel — a lap törde­lésébe is. Általában minden érdekel. Most a KRESZ-t tanulón,. Kocsim ugyan nincs, de lelkiismeretem lázadozik az ellen, hogy közlekedési cikket Írja a közlekedési szabályok ismerete nélkül. Egy Idegen nyelv ismerete se lenne rossz. S végül nem eleg csak újságot Írni, Jő újságíróvá is kellene lennem . .. Addig te maradjunk a hagyománynál, kérdezzek cs-k én, s legyenek ne­kem is fogós kérdéseim. KAPOSI LEVENTE; Kezdő újságíró voltam, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy kétnapos útra kísérjek el egy fiatal olasz polgármeste­rekből álló csoportot. Nagyon örültem a megbízatásnak, s magamban elhatároz­tam. hagy színesen, érdekesen beszámo­lok ’majd a két nap fontos eseményeiről. Néhány jegyzettömbbel és töltőtollal fel­fegyverkezve, él is indultam a nagy útra. amelyik azóta is emlékezetes maradt szá­momra. Különöse® azért, mert az .olaszok kö­zött én voltam az egyedüli fekete hajú, s ezért általában engem néztek a fő olasz­nak. Amikor például megérkeztünk a haj- dúszobosálói gyógyfürdőbe, egybőíl mellém telepedett a fürdő főorvosa, s szerinte „tört olaszsággal” elmondta, hogy a vízben milyen ásványi anyagok találhatók. Én kaptam az első hatalmas virágcsokrot is, és bevallom, az út vége felé már meg sem mertem szólalni, nehogy 6zét- foszlassam az illúziókat. Mindezekből úgy éreztem, hogy ha jó vagyok ólasz polgármesternek, akkor valószínű újságírónak is bevá- lok. Nagy lendülettel kezdtem hozzá színes beszámolóm megírásához, s szerintem rendkívül szűkszavúan, mintegy 4—5 gépelt oldalon össze is foglaltam az eseményeket Ro­vatvezetőmnek büszkén nyújtottam át az anyagot. Amikor átvette, rám nézett és azt mondta: bizonyára jó az írás Ezután olvasatlanul bedobta az első két oldalt a papírkosárba majd az utolsót is. Megdöbbenve figyeltem, s látva megrökönyödésemet azt mondta: — Az újságírás nagyon egyszerű. Csupán azt kell megtanulnod, hogy miről mennyit kell írni, valamint azt, hogy mi legyen az írás e éjén, a közepén és a végén. Aztán a megmaradt lapokat visszaadta és arra kért, hogy abból írjam meg újra az anyagot Bevallom őszintén, azóta jó néhány cikket megírtam, de még mindig egyfolytában tanulom, hogy mi legyen aá> anyag elején, a közepén és a végén. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom