Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Hogyan lettem újságíró? MÁRKüSZ LÁSZLÓ; Ügy kezdődött, hogy megmaradtam. Ne úecsék mosolyogni, nagyon komoly dolog ez. Higgyék el, nem is volt olyan könnyű meg­maradni abban az időben, túlélni 1944 sötét napjait. Azt hiszem, itt kezdődött. Előbbre nem tudom visszavezetni, mert bármilyen ki­ábrándító is. be kell vallanom, gyermekko- tfomban nem írtam verseket, ennél fogva eszem ágában sem volt, hogy újságíró le­gyek. Báró szerettem volna lenni. S mert ab­ban az időben járta a mondás: „Ha már sza­bó, mindjárt báró”, kitanultam e tisztes ipart. Aztán jöttek a már fentebb idézett bo arús napok, majd kitisztult az ég, s én keres­ni kezdtem, hol a helyem. Ez s,em volt valami könnyű, ez a helykeresés. Mindjárt az elején a kultúrával kacérkodtam. Szerveztem szín­játszó csoportot, rendeztem előadásokat, sza­valtam verseket, s megízlelve a siker ízét, elhatároztam: színész leszek. Jelentkeztem is a színművészetire, de -. „ Ezt nem részletezem, helyettem felvették a Szirtest, meg a Szemes Marit. A színpadot azért nem hagytam el. Ha már nem lehettem rossz színész, leszek jó műkedvelő — gondoltam. Azt hiszem, ez sikerült, hiszen még a Népújság is dicsérően méltatta színpadi szerepléseimet. így kezdődött kapcsolatom az újsággal... Később már nem rólam írtak, én írogattam másokról. Las­san aztán hűtlen lettem a színpadhoz, újabb szerelmem a fény­képezőgép lett. Kezdetben bizony kérlelni kellett a témát: szí­veskedjék a lencsém elé állni. Ilyenkor szaporán kattogtattam, majd kíváncsian vártam az eredményt, s igencsak meglepődtem, amikor felismerhető kép lett a felvételekből. Néhánnyal beko­pogtam a szerkesztőhöz, ő azt mondta, kipróbálja: elbírja-c a ^nyomdafestéket? Elbírta, innen kezdve — a rossz nyelvek sze­rint — még éjnek idején is a nyakamban lógott a fényképezőgép. Amikor már jól begyakoroltam a fotózást, b nem kellett len­ese elé könyörögni a témát — 1957. elején — a Népújság fotó­riportere lettem. Kezdetben sokat fényképeztem és keveset ír­tain, aztán egyre többet írtam, s kevesebbet fényképeztem. Ügy látszik, ez feltűnt a szerkesztőnek, mert egy napon levette a válláráról a masinát. A fotózáshoz így lettem hűtlen, s így új­ságíró. Hű csak a színpadhoz maradtam —1 úgy látszik, ez tartós szerelem — persze, csak olya® formában, hogy témát ad, hogy árok róla. Most, hogy írom e sorokat, belém döf a gondolat; tni lett volna, ha én leszek színész, újságíró pedÁg a Palánca vagy a Kanalas? S dSk írnak, rólam kritikát;? FAZEKAS ISTVÁN; Ügy hiszem, elsősorban nagybátyám- •mák köszönhetem, hogy újságíró lettem, ö ugyan rádió- és villanyszerelő volt, de -rengeteget olvasott — szép kis könyv­tárral rendelkezett — és engem is korán rászoktatott a könyv szeretetére. Ezek után érthető, hogy gimnáziumi éveim alatt a hatalmas könyvtár első számú látogatójává, olvasójává váltam. A köl­csönzött könyvekről kritikát kellett mon­dani, írni az olyan önképzőkör szerűen működő irodalmi szakkörben, amelyet drága és feledhetetlen magyartanárom, későbbi jó barátom, Lemle Rezső — is­mert nyelvész és Gárdonyi-kutató volt — vezetett. Neki mutattam meg első verseimet is, ö biz- catgatott: írjál, minél többet... Az ő tanácsára küldtem el első versgyűjteményemet is az újságnak, amelyből többet közöltek. Soha nem fe­lejtettem el, öt darab Népújságot vettem, — ugyanis csak ennyire Jutotta zsebpénzemből, máskülönben fel­vásároltam volna az egészet — és két órán át nézegettem, olvasgattam egy kis pádon a Népkertben szonettnyi ter­jedelmű versemet. Ekkor szerettem meg az újságot. Nagyon! Húszéves múltam, amikor váratlanul nagy szeren­cse ért. Megkérdezték tőlem: igaz-e az, hogy szeretnék újságíró lenni? Igennel válaszoltam és másnap, 1958. áp­rilis 1-ével az újsághoz kerültem. Először nem is akartam elhinni, hiszen április elseje, a „bolondok napja” volt, és arra gondoltam, hátha csak a bolondját járatják velem — ilyen berkekben ez könnyen előfordul —, másnap azonban kiderült, hogy nem. Hát így kerültem az újsághoz. Közel tizenkét éve már ennek. Dolgoztam az ipari rovaton, öt évet a mező- gazdasági rovaton, néhány éve pedig a lap sport- és hon­védelmi rovatának vagyok a tagja. Ennyi év után kristá­lyosodott ki bennem igazán az a szép vágy, hogy valóban szeretnék jó újságíró lennie, PÉCSI ISTVÁN; Évekkel ezelőtt, valahol Dél-Magyaror- szágern, egy tízezres lakosú nagyközség­ben nagyon nekikeseredett egy fiatal ta­nár. A lámpássors kényszersallangj ai: pi­tiáner intrikák, másik hiúságából, presz- tizsfaltósbébő.1 füstbe ment tervek jutot­tak eszébe, helyi nagyságok kénytelen eltűrt szellemi intenciói dühítették. Egye­temi éveire gondolt: tisztán szálló gon­dolatokra, érdekmentes tervekre, az egyetemi lapban megjelent írásaira;.. Akkor, azon az estén döntött: felhagy a láliputra méretezett szélmalomharccal, de :nem a majd fulladt tervekkel: újság­író lesz. És megírta a leveleket, néhány vidéki szerkesztőségnek, csatolt néhány publikált írást még a hajdanvolt időből. Négy nap után jött a válasz. Lényege: a részletek megbeszélésére utazzon hozzánk stb. stb. Közel ötszáz kilométer vonatút után folytatódott a beszélgetés, immár szóban. Visszautazás, újabb négy nap, s kezdődhetett a csomagolás, aztán, újabb ötszáz kilométer a vonaton. Később egy fehérre meszelt, puritán bútorzaté szoba, egy minden alkatrészében beteg írógép még a K. u. K.- idökböl, no meg írólapok. Elbűvölő lehetett, mert az új­donsült újságíró azt is elfeledte megkérdezni melyik rovatban dolgozik. Gyarapodtak a sorok, egy üti jegyzet le’kes mondataival teltek az oldalak. Mi tagadás, jólesett számára az elismerés — az a jegyzet sosem jelent meg —, s egyáltalán nem háborgott, hogy szakképzettségével tel­jesen ellenkező területre rendelték. Idővel már annyira jól érezte magát, annyira megkedvelte munkahelyét, hogy néhány napon belül. Egerben keresett terveinek teret. Azóta sokszor ötlik emlékezetébe a korrektül fehérre pingált négy fal, az a múzeuminak is beillő írógéproncs, s az a bölcs dőrelátás, amely annyira megkedvelteibe ve­le a gyors elhatározásokat Ha erre gondol számvetés közben, csak így összegezheti újságírói pályafutásának ta- jjaszíalatait: érdemes volt, megérte. Kiskapuk és nagykapuk az árcédulán Miért drága a gyermekruha? A vásárló pénztárcája tökéletes szeizmográf, mindjárt ' megérzi a változást, az áringadozást, különösen, ha felfelé hullámzik az ár. Mostanában a gyermekruhák árára pa­naszkodnak sokan, és joggal kérdezik: miért emelkednek az árak? A kiskereskedelem is panaszkodik, mondván: alig győ­zik írni és átírni az árcédulákat. A vásárlókkal ezek után kár lenne vitába szállni, hiszen mindannyian a „piacról" élünk s tapasztaljuk, valóban emelkedtek egyes gyermekru­házati cikkek árai. Vita helyett keressük az okokat... Az áj gazdasági mechaniz­mus bevezetésekor senki nem ígért fix árakat. Arról volt szó, hogy számos áruféleség­nél a piac szabja meg, vagy legalább is döntő módon be­folyásolja az árakat. Az új gazdasági rend tehát már jó előre jelezte a mozgó árakat. Csakhogy a vásárlási tapasz­talat most azt jelzi. hogy ezek az árak gyakorta mo­zognak felfelé és csak rit­kán és keveset lefelé. Külö­nös paradoxonként hat ez az áremelkedés a gyermekhol­miknál, már csak azért is, mert az egyik oldalon az ál­lam egyre jobban támogatja, segíti a gyermeknevelést, míg a másik oldalon különböző okokból emelkednek a gyer­mekruházati cikkek árai. Vegyüli sorjába: miért? 2. Minden az alapanyagnál és a termelésnél kezdődik. A termelői árak pedig emelked­nek. A gyár magyarázata: drágább lett az alapanyag, a kellék, és módosítottak a modellen. Ez utóbbira érde­mes külön is felfigyelni, mert az ipar szinte varázspálca­ként használja ezeket a mó­dosításokat az árak emelé­sére. S ez a varázspálca még a Il-es kategóriába tartozó cikkek árait is feltornássza, pedig köztudomású, hogy eb­ben a kategóriában szigo­rúan maximált a fogyasztói ár. Igaz, a termelői ár sza­bad, de csak elméletileg, mert a kötött fogyasztási ár korlátot szab a termelői áraknak is. (Nem is gyárt szívesen az ipar olyan árut, amelyik a Il-es kategóriába tartozik!) Ekkor jön a bűvös módosítás: egy másfajta gomb, egy cipzár, öv, vagy gallér, és az újabb modell már új kalkulációra ad lehe- . őségét. Az eredmény: magasabb ár. A kereskedelem pedig nem akar ráfizetni, ezért ké­ri az új fogyasztási ár meg­állapítását. A III. kategóriában még nagyobb a lehetőség, hiszen nincsenek maximált fogyasz­tási árak, lehetséges az 5—15 százalékos áringadozás. Eb­ben a kategóriában lehet al­kudni — mondják a szakem­berek. Na persze, nem a fo­gyasztónak, hanem a keres­kedelemnek és az iparnak. Csakhogy nagyon is egyol­dalú ez az alku. A gyárak ugyanis ma még diktálnak ... 3. Levél a Május 1. Ruha­gyárból: A gyár értesíti a nagykereskedelmet, hogy mó­dosítja IV. negyedéves szer­ződését, és számos ruhanemű A gyöngyösi MÁV-állomás restije mögött, csepergő, hi­deg időben négy korsó sör mellett ült négy gyerek. A legidősebb tizennégy eszten­dős volt... Hogy miért it­ták a korsó söröket? Mert kiszolgálták őket. Az URH- járőrrel botlottunk béléjük, s azóta bizonyára már követ­kezménye is lett a dolognak. Rejtély — vagy nem? —, hogy másutt is és elég gyak­ran, kiszolgálják a fiatal­korúakat, kiszolgálják a ré­szegeket is. Szeszes itallal. S a következményt ki vál­lalja? ... Eger vezet... Az első félévben a megye­székhely a kevésbé megtisz­telő első helyezést vívta ki a fiatalkorúak és az ittas emberek kiszolgálásában, il­letve az azt követő eljárások számában. A megyében az első félévben 50 feljelentés született, ebből 39 esetben felelősségre vonás, 9 eset­ben figyelmeztetés, két esetben pedig felmentés lett a következmény. Az ütvén esetből 22 Eger­ben történt, s 3 kivételével megszületett az elmaraszta­ló végzés. A megyeszékhely után e szabálysértésekben Hatvan, majd Gyöngyös, aztán termelői árát — köztük a bakfis télikabátét és kosztü­mét — utólag 10 százalékkal megemelte. Ez a tíz százalék a fogyasztói árban már mint­egy 15 százalékos emelkedést jelent: egy 800 forintos ka­bát 920 forintba kerül. De vaj cm mi történik, ha a kereskedelem nem fogad­ja el ezt az áremelést? A nagykereskedelem válasza: akkor nem kapjuk ezeket az árukat s nem lesz az üzletek­ben. Másütt ugyanis nem tudjuk beszerezni. A nagy gyárak monopolhelyzetben vannak s erősen specializál­ták magukat bizonyos cik­kek gyártására. Ma már a helyi ipar, a ktsz-ek is nagy szériában termelnek, s leg­szívesebben csak olyan cik­keket, amelyek a TV-es ka­tegóriába tartoznak. Mert ott szabad árak vannak. Egy példa: bemutatták a kereskedelemnek egy bakfis téli kosztüm mintadarabját. Irányár: 900,— Ft Gyártás közben módosítottak a mo­dellen, s 1400 forint lett az ára! Másik példa: az elmúlt év­ben 430 forintba került egy szivacs átmeneti kabát, most 520,— Ft A termelői ára 156 forinttal emelkedett, de a nagykereskedelem ebből csak 90 forintot hárított át a fo­gyasztókra. Ha majd lesz bő árukész­let, akkor a nagykereskede­lem bizonyára nem fogadja el az ilyen1 és ehhez hason­ló áremeléseket. Igen, ha majd árukínálat és gazdag választék lesz... Pedig az új mechanizmus árpolitikája világos, és egy­értelmű: a szabadabb ármoz­gás, áremelkedés érdekelteb­bé teszi a termelést, több lesz az áru, nagyobb a kíná­lat, és aikkor olcsóbbak az árak. De ismét egy csak­hogy: mindezeknek eddig csak az egyik fele valósult Füzesabony és Heves követ­kezik a „sorrendben”. A következmények Ha mentséget lehet talál­ni, csupán egyetlen lehetne, bár — és szerencsére! — a törvény ezt nem veszi figye­lembe, hogy minden egyes kiszolgálással az egyébként alacsony fizetésű vendéglátó­ipari dolgozók — a több ju­talék érdekében — nem na­gyon válogatják meg. hogy ki szolgálnak ki. Ebben pél­dául Egerben vezet a Tűz­oltó téri, a Vörösmarty utcai, a Rózsakért, a Kacsa és a Makiári úti italbolt. El­vétve az éttermekben is fel­fedeznek hasonló szabálysér­téseket, de a „prímet” a pe­rifériák kocsmái viszik. A „reprezentatívabb” szóráko- zóhalvekkel kapcsolatban ép­pen a Grillben történt'ilyen súlyos szabálysértés — még­hozzá „többszörös” —: egy ré.’zeg embert szolgáltak ki „közvetve” — barátja ren­delte az italt. Az üzletvezető és a „barát” ellen eljárás in­dult ... A makiári i talhoH vezetőt 400 forintra büntették, mert kiszolgált egy ittas embert, Hasonló szabálysértésért büntették 300 forintra a mát- raderecskei, 200 forintra a sir oki piricemulatä, 2Ö0 tö­meg, az árak mozgása ugyan­is még nem hatott vissza az iparra... 4. Magyarázni lehet az ár­emelkedést azzal is, hogy ez év májusában egyszerűsítet­ték s egyben módosították a forgalmiadó-kulcsokat, több áruféleséget a II-esből a III- as kategóriába, a Hidasból pedig a IV-esbe soroltak. Sőt, ezen túlmenően szűkí­tették s egyben csökkentet­ték az egyés áruféleségek ál­lami dotációját is. Bár eze­ket az intézkedéseket is több­féleképpen lehet indokolni, az eredmény mindenképpen zsebbe vágó. Nem beszélve arról, milyen fonák helyzet alakult ki a módosítások nyomán... Ismét néhány példa: A bébi Krisztina blúzt 25 százalékkal dotálja az állam. Nyilván azért, hogy a fo­gyasztó olcsóbban vásárol­hassa. De ugyanakkor a IV- es Iptegóriába tartozik, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kereskedelem bármikor emelheti az árát. A bébi nylon velúrkabát­nak tavaly 34 százalékos volt a forgalmi adója. Ebben az évben' 15 százalékra csök­kentette az állam. Hogy ol­csóbban vásárolhassuk! De most a IV-es kategóriába tartozik s az ára maradt 420 Ft. Az Egzotic, nagyon köz­kedvelt öltöny. Az elmúlt év­ben 17 százalékos volt az adó­ja, s így 543 forintba került. Ügy látszik, ezt az állam is sokallta, mert ebben az év­ben levették az adóját, sőt ötszázalékos dotációt is leap, mégis 550 forint az új ára. Igaiz, közben kategóriát cse­rélt ez az Egzotic, a III-asból a IV-esbe került. Vajon miért? A példákat hosszan sorol­hatnánk... rintra fiatalkorú kiszolgálá­sáért a parádsasvári italbolt dolgozóját. Hova vezet?... A büntetések elég enyhék — a maximum 3 ezer forint, illetve fiatalkorúak lerésze- gítése esetén 5 ezer forint, — de az alapos mérlegelés, az egyszeri elkövetés és más „enyhítő körülmények” alap­ján elérte a célját így is a büntetés. Ismétlődő esetekkel csak elvétve találkoznak. Ér­demes azonban megemlíteni, hogy az ittasok kiszolgálása — közvetve — súlyosabb cse­lekmények forrásául is szol­gálhat, P. F. egri lakos, mi­után otthon majd egy liter bort megivott, összeismer­kedve néhány andornafctá- lyai emberrel — akik látták, hogy pénz is van a zsebé­ben! — elment az italboltba, ahol kiszolgálták az alaposan ittas embert. Megittak há­rom liter bort és néhány fél­decit, majd ismerősei kira­bolták az ittas embert! Az ugyancsak egri K. G. ittasan bement, a Tűzoltó té­ri italboltba, ahol még „rá­fejelt” — kjszolgálták!1. —, s aztán a közeli építkezésen az a kevésbé vidám ötlete tá­madt, (ugyanis munkaidőben ivott), hogy méaszel lefröcs­köljön egy járókelőt. Amikor az megjegyzést tett erre a váratlan inzultusra» még az A gyermekkonfekciónak mintegy 70 százaléka tarto­zik a IV-es kategóriába, 28 százaléka a III-asba és csak. 0,5, vagy esetleg egy száza­léka a Il-esbe... 6. A gyermekruházat 1-től 16-ig számoz. A felnőtt mé­ret a 42-essei kezdődik. Régi sablon ez! Időközben ugyan­is erősebbek, vállasabbak let tek a gyerekek s gyakori eset, hogy felnőtt méretet leap a 14—15 éves gyerek. Hol végződik tehát a gye- rekszám? ... 0 Az árubőség alapja nyil­vánvalóan a termelés, a ter­melékenység. De lehet vál­toztatni a kialakult szemlé­leten is. Arról van szó, hogy az utóbbi időben túlságosan az oltárra helyeztük, miszti­fikáltuk a nyereséget s mott ott tartunk, hogy iparnak és kereskedelemnek egyformán érdeke a magasabb értékű áruk termelése és értékest■■ tése. De más az érdeke a fo­gyasztónak! S erre is figyel­ni kell, sőt csak erre kell fi­gyelni. Az ipar és a kereske­delem feladata elsősorban’ a termelés és az ellátás, és csak másodsorban á nyere­ség biztosítása. Ennek a szemléletnek kellene érvé­nyesülnie minden vonalon, de különösen akkor, ha a gyerekekről van szó. Ez nem­csak egyszerűen gazdasági kérdés, sokkal több annál! Biztosan van megoldás. Többek között a kockázati alapot is fel lehetne hasz­nálni a gyermekholmik „há­zi” dotációjához, nem beszél­ve arról, hogy mennyire vi­tatható a kereskedelem ár­réspolitikája: egyenlő ha­szonkulccsal forgalmazza s felnőtt- és a gyermekruhá- kai. Az új mechanizmus ármoz­gása nagy lehetőséget tarto­gat az ipar. és a kereskede­lem számára. Éppen ezért^ hasznos lenne figyelemmel kísérni: miből van a nyere­ség? A termelékenység, il­letve a forgalom növekedésé­ből. vagy csak egyszerűen s magasabb árakból? ★ Drágák a gyermekruhák — panaszolják a szülők. Iga­zuk van. Bízunk benne, mennek még lejjebb is az árak. Az új mechanizmus kezdetén vagyunk, meg kell fizetni a tandíjat. De miért csak a fogyasztó viselje az iskolapénzt.. ? Márkusz László orrához vágott egy téglát súlyos sérülést akozva ... A kritérium A szabálysértésekben el­járó szervek nehéz helyzet­ben vannak, amikor dönte­niük kell. Ugyanis megvan a részegség „kritériuma” is, fehéren-feketén, hogy: az a részeg, aki már a megjele­nésével botrányt kelt, nem­csak dülöngél, hanem ruhá­zatának — s ezt már szavak­kal nehéz lenne kifejezni, milyen állapotának... — látványa s közundort, l;cz- megbotránkoztatást vált ki, Ha egy tulajdonképpen jó­zan ember egy liter pálinkát kér a kocsmában, megkapja. Ha ugyanezt a mennyiséget apródonkéryt, féldecinként issza, már a kiszolgálót ter­heli a felelősség, ha nem va­lamelyik „barátja” kéri. S a mérlegelésnél azt is figye­lembe kel] venni, hogy a tizennyolc esztendő előtt né­hány héttel, vagy két-hárona hónappal álló fiatal kiszolgá­lása vajon olyan súlyos-e, mint egy 15—16 évesé?Xlapoe mérlegelések után születik a tanulságos és megszívlelendő döntés, s nem is eredmény­telenül. Ez persze nemcsak á felügyeletet gyakorló szer­vek, vagy a rendőrség fel­adata lenne. A jóérzés, az emberi magatartás azt is megköveteli, hogy ittas „fe­lebarátunknak” ne kérjünk még egy rundót, hogy ne le­gyünk .jófiúk” mások egész­sége, sőt: mások jövője rftt Akiket nem kellett volna kiszolgálni... Plusz három liter — Ki az „igazi" részeg? Fiatalkorú miatt 5 ezer forintig... \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom