Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Farkas Ferenc Egri ünnepi nyitányáról A jubileumi évforduló em­lékezetes ünnepségeinek ma­gasan kiemelkedő zenei ese­ménye volt vasárnap este a Gárdonyi Géza Színházban Farkas Ferenc. Kossuth-dí- jas zeneszerzőnk Egri ünne­pi nyitányának ősbemutató­ja. A művet a szerző az Egri Szimfonikusoknak írta, zenei anyaga részben Tinódi Lan­tos Sebestyén Históriás éne­kének dallamára támaszko­dik. A bemutatott nyitány meg­erősíti azt a meggyőződésün­ket. hogy a magyar muzsi­kusok — hasonlóan a sorsu­kat a magyarságukra és ha­zaszeretetükre feltevő líriku­sokhoz — műveik legjavát azoknak az érzéseknek a megörökítésére fordították, amelyeket e nép sorsfordulói támasztottak bennük. Gon­doljunk itt Erkelre, aki a Hunyadi Lászlóban, Dózsá­ban annyi mindent el tudott mondani a magyarságról. Vagy Lisztre, alá rapszódiái­ban, Szent Erzsébet legendá­jában vallotta magyarságát Bartók zenéje, Kodály Psal­mus Hungaricusa, Budavári Te Deuma a magyar törté­nelem egy-egy szakaszának hangokban megfogalmazott históriája. Ez a történelemírás ér­ződik Farkas Ferenc most bemutatott művén is. A na­gyok egyszerűségével és val­lani akarásával írja le és ír­ja meg a hangok nyelvén azt a hősi küzdelmet, amelyet ez a város, ez az egykor vég­vári sorsú népesség, itt. a Flamingók Délnyugat-Afrika főváro­sától, Windhoektől 400 kilo­méterrel északra, az Etosha- tónál valóságos tragédia kö­vetkezett be: körülbelül 60 ezer flamingó elpusztult. Ezek a szép rózsaszínű ma­darak ismeretlen okból az idén nem a tóba ömlő folyó­torkolatnál rakták le fész­keiket, mint rendesen, ha­nem az erősen sós vizű tó közepén. A flamingók 32 na­pon át gondosan ügyeltek a tojásokra, de amikorra a kis Bükk lábánál vívott sza­badságáért. / Ez a szabadság azonban nincs megrázkódta­tás nélkül, a szabadságot nemcsak felhőtlen ég alatt, ragyogó napsütésben fürdő napok követik. A mű má­sodik — lassú — részében ennek a Városnak a sorsa is, mint cseppben az óceán, tükrözi a válságokat, a fáj­dalmas megrázkódtatásokat. A hit és bizalom, az élni és teremteni akarás azonban erősebb a visszahúzó erők­nél: az alkotásra, munkára szólít az idő. Ebből a dina­mikus harmadik részből nő ki az a himnikusan szárnyaló befejező rész. amely Tinóid i dallamával hirdeti: az ősök példáján lelkesedve, a ha­gyományok erejében bízva, jövendő céljait kitűzve hal­hatatlan a nép. E rövid beszámoló nem ad lehetőséget a mű mélyebb elemzésére. Azt azonban meg kell állapítanunk egyszeri hallás •után is, hogy ez a nyitány nemcsak Egernek hírnévben, az egyre magar sabbra lépő Egri Szimfoni­kusoknak erkölcsi elismerés­ben és repertoárban nagy nyeresége, de — úgy tűnik — mérföldkő a zeneszerző mun­kásságában is. Eddigi kom- pozíciós formáihoz és hang­vételéhez képest sok új ele­met fedezhettünk fel a nyi­tányban. Négyrészes nagy tablónak látjuk ezt a művet, amelyben markáns fúvós­részletek tarkítják, teszik drámaivá a harmóniákat. Mintha a beszámolók elején tragédiája flamingók kikeltek, a tó vi­ze annyira elpárolgott, hogy egész felületét vastag sós ré­teg borította. Az élelemtől és a víztől megfosztott tehe­tetlen madarak elindultak a sivatagon keresztül, hogy új víztárolót keressenek, a se­gítségükre érkezett embe­reknek 20000 madarat sike­rült elfogniuk és teherautó­kon más tavakra szállítani­uk, de a hatalmas flamingó­csapatnak csupán ötödrészét sikerült így megmenteniük. említett művészi történet- írás szándéka formálná az eddigi Farkas-művekhez ké­pest hősibbé, határozottab- bá, fenköltebbé a nyitány hangzatait. A szépség, a han­gulat itt nemcsak elringatni akar, erkölcsi példázatot is leltár a zene: az egyéni sor­sokon túl és felül van a közösség, a közösségen belül és azt irányítóan van az eszme, amely a jövő felé vezeti a szorgalmas, az ér­telmes, az önmaga megélé­sére rendeltetett emberi vi­lágot. A himnikus befejezés ezt a hitet, ezt a köznapok­tól sem független, azokon nyugvó ünnepi érzést fogal­mazza meg. Az ősbemutató közönsége nagy lelkesedés­sel köszöntötte a nyitányt vezénylő szerzőt, aki az_ Egri Szimfonikusokat valóban nemes érzéseket keltő mu­zsikálásra késztette. Az együttes ez alkalommal is jelesre vizsgázott ügyszere­tetből és fegyelmezettségből. (farkas) A kalandozás valóban de­rűs volt, — és okos is. Dr. Grétsy László kandidátus be­bizonyította azt az egyszerű tételt, hogy a legkomolyabb dologról is lehet derűsen, és a „legtudoményosabb” kérdé­sekről is'mód van közérthető könnyedséggel beszélni. Még olyan kérdésről is, mint a nye1 vészét, amely ugyan az utóbbi években populárissá vált éppen nyelvészkedő tu­dósaink jóvoltából, de ame­lyet hiába beszélünk perc mint perc, mégiscsak valami­féle elvont tudomány maradt az átlagember számáfa. S hogy a szép magyar be­széd, a nyelv nemcsak a tu­dósok „szent” ügye, azt szé­pen és önzetlenül példázták e szabálytalan nyelvtanóra ke­retében fellépő művészek, akik a „halandzsa nyelvtől” a bakiig mindenre készek voltak és képesek is, hogy szemléltető módsze­rekkel mutassák be mil­lióknak: élő virág a nyelv, megérdemli gondos ápolását. „Egy boldog nyár Budapes­ten” címmel Kerekes János zeneszerző műveiből sugár­zott szombaton este a televí­zió egy kis összeállítást — Kerekes János közvetlen han­gú konf^-álásaval. Nem e ki­tűnő művész zeneszerzői kva­litását akarjuk most itt hang­súlyozni — felesleges is lenne —, mint inkább azt a sze­rény-szerencsés válogatást, amelynek nyomán, alig fél óra alatt sikerült meglehető­sen teljes képet adnia önma­gáról. A' válogatás igényes­sége, á közreműködők művé­szi tolmácsolása, a műsor szerkesztése is igazolja, hogy egy művészi pálya kereszt- metszetének értékét nem az idő méri: mármint nem a műsoridő! Sommerset Maugham Caro. linja aligha tartozik a nép­szerű, bár klasszikusnak álig- ha nevezhető író és színpadi szerző legjobb alkotásai kö­A Béke és Szocializmus no­vemberi száma folytatja azoknak !az anyagoknak a közlését, amelyek a ftioszk- vai tanácskozás eredményeit elemzik. Ezekiasz Papaioan- nu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára „A reakció és a háború el­len” című cikkében hangsú­lyozza, hogy a tanácskozás új távlatokat nyitott az im­perializmus minden meg­nyilvánulása elleni harc szá­mára. Gus. Hall, az Egyesült Államok. Kommunista Párti­jának főtitkára „Az éles tör­ténelmi fordulat és az impe­rializmus válsága” című írá­sában rámutat arra, miként változtatta és változtatja meg a világforradalmi folyamata világ arculatát, s megvilá­gítja az imperializmus álta­lános válságának okait. A szabálytól 021 nyelvtanóra Kerekes János estje Caroline zé. A nyugatnémet televízió* változat — úgy érzem — nem sokat javított az amúgy sent „mély” vígjáték színvonalán. A társalgásra épült drama­turgia, az angolos „spleenek’’ meglehetős darabossággal pe­regtek a néző előtt. A sze­replők egy része ily megfor­málásban a kreténségig ju­tott el, pedig Maugham min­dig vigyázott gúnyos fintorai­ban is, hogy hősei komikus, de semmiképpen sem imbeeil alkatok legyenek. Azt hiszem a Carolint csak azért és úgy lehetett kibírni, hogy kitűnő szinkronhangok kísérték a nyugatnémet sze­replőgárda tevését-vevését a színpadszerű környezetben. Fritz Umgelter nyugatnémet rendező nem remekelt ezzel a vígjátékkal, bár kétségtelen, hogy Maugham írói készsége, szí n pad i smerete, dialóguste­remtő ereje még így is nyil­vánvaló. A „Lenin születésének szá - zadik évfordulója előtt” cí­mű rovatban Erwin Scharf „Az antiimperialista harc formáinak leninista szellemű tökéletesítéséért” címen írt cikket. Bonifatyij Kedrov szovjet akadémikus arról ír, hogy Lenin milyen intenzí­ven foglalkozott a termé­szettudományos eredmények filozófiai általánosításával. A folyóirat közli i/Camilla Ro- veránák, az olasz testvér­párt egyik alapító tagjának visszaemlékezéseit Leninre. V. Ny. Petrov a szovjet űr­kutatás legújabb eredmé­nyeiről, Jean Suret-Canal, az afrikai szociális és etnikai differenciáció kérdéseiről ír. Tökéletesen nyugodt vagyok. Es tökélete­sen elégedett. Nem kell ugyanis többé kétsé­gek között vergődnöm, hogy hány angyal lé­tezik és egyáltalán kik számíthatnak angyal­nak. Gustav A. Davidson amerikai teológus kiadta Az angyalok lexikona című művét. A lexikon tartalmazza a bibliában említett valamennyi angyal nevét és rövid élétrajzák Mert az angyaloknak is van lám életrajzuk. S nsm, angyal az, aki nincs benne ebben a lexikonban. Hát ezért vagyok tökéletesen nyu­godt és tökéletesen elégedett. Nekem ezek után hiába jön a feleségem azzal, hogy an­gyalként éli mellettem mártírok sorsát, csak fellapozom ezt a hiánypótló lexikont és fölé­nyes, kacagó gúnnyal jelenthetem ki: — Angyalom, te sose itoltál angyal! Nem ■vagy benng a lexikonban.-I ..iß e-ó) (gywrkó) Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Hitler a januári kudarc után nem mondott le arról, hogy visszafoglalja Budapes­tet és szétzúzza a 3. Ukrán Front védelmét a Dunántú­lon. Utasítására a 6. SS pán­célos hadsereget az ardenne- ki arcvonalról a Dunántúlra irányították. Guderian vezér­kari főnök ellenvetéseit Hitler a magyar olaj nélkülözhetet­lenségére hivatkozva hárí­totta el. „Ha ön nem kap üzemanyagot — mondotta neki — harckocsijai nem tudnak mozogni és a repülők nem szállhatnak fel. Ezt ön­nek is be kell látnia. Az én tábornokaimnak azonban fo­galmuk sincs a hadigazdál­kodásról.” A 6. SS páncélos hadsereg­nek a 6. hadsereggel együtt a Velencei-tó és a Balaton kö­zött délkeleti irányba kellett támadnia: egyidejűleg a 2. páncélos hadseregnek Nagy­bajomnál kelet, az „E” had­seregnek pedig a Dráva déli partjáról, Dőlni Miholjac tér­ségéből észak felé kellett csa­pást mérnie. E három talál­kozó irányú csapással tervez­1*69. december 2., kedd te a német hadvezetés szét­zúzni a 3. Ukrán Front csa­patait, s maradványaikat visszavetni a Duna mögé. A támadócsoportosításba öez- szesen 431 ezer katona és tiszt, 5630 löveg és aknavető, 807 harckocsi és rohamlöveg, valamint 850 repülőgép tar­tozott Budapest felszabadítása után a 2. és 3. Ukrán Front csapatai a főhadiszállás feb­ruár 17-i utasítására meg­kezdték a bécsi támadó had­műveletek előkészítését. Ezen a napon Komarno körzetéből 400 német páncélos váratlan támadása érte a 2. Ukrán Frontnak a garami hídfőben védő 7. gárdahadseregét. Foglyok vallomásából kide­rült, hogy a támadást a 6. SS páncélos hadsereg I. pán­célos hadteste indította. A szovjet főhadiszállás kezdet­ben kétkedett az adat valódi­ságában, mert Marsall ame­rikai vezérkari főnöktől olyan értesítést kapott, mely szerint a németek ezt a had­sereget Bécs és Moravska— Ostrava körzetébe csoporto­sították át, hogy csapást mérjenek vele Lodz irányá­ba. Az események azonban bebizonyították; Marsall tá­bornok információja téves. Ez után a főhadiszállás uta­sította a 3. Ukrán Front pa­rancsnokságát: készüljön fel szívós védelemre és véreztes- se el a támadó német csapa­tokat, majd legkésőbb már­cius 16-án menjen át ellen- támadásba. Rövid idő állt rendelkezésre, de a szovjet csapatok ezt maximálisan ki­használták és március 5-én estig több védelmi terepsza­kaszt berendeztek. Különös gonddal szervezték meg a páncélelhárítást azokban az irányokban, amelyekben az ellenséges páncélosok táma­dásával lehetett számolni. A 3. Ukrán Front állományába 407 ezer katona és tiszt, 6890 löveg és aknavető, 407 harc­kocsi és rohamlöveg, vala­mint 965 repülőgép tarto­zott. Létszám, tüzérség és re­pülőgépek tekintetében az erők tehát nagyjából egyen- lőek voltak; de harckocsikat illetően a németek kétszeres túlerővel rendelkeztek. 1945. március 6-án reggel három irányból megkezdő­dött a német támadás. Tíz na­pon át hallatlan hevességgel tombolt a küzdelem, amely egyúttal a szovjet hadsereg utolsó védelmi hadművelete volt a Nagy Honvédő Hábo­rúban. A főcsapás irányában védő szovjet csapatok rettenthetet­len bátorsággal álltak helyt a német páncélosok szünte­len rohamaival szemben. Egy-egy kiemelkedő hőstett híre futótűzként terjedt el az arcvonalban, s a példa kö­vetésére lelkesítette a kato­náikat. Két testvér, Ceemüh And­rej és Vaszilij géppuskások állását egy csoport hitlerista rohamozta, harckocsi fede­zete mögött. A géppuskások sűrűn pásztázták a gyalog­ságot és nagy pusztítást vé­geztek soraikban. Ám a pán­célos vészes gyorsasággal kö­zeledett. Félő volt, hogy her- nyótálpaival egyszerűen elti­porja a géppuskafészket. A két testvér azonban nem ijedt meg. Lehúzódtak az árokba, bevárták, míg a kolosszus el­halad fölöttük, amikor pedig megfordult, hogy földbe ti­porja őket, kézigránátjaikkal felrobbantották. Rendkívül véres harcok és nagy veszteség árán az el­lenség március 15-én estig a Sió- és a Sárvíz-csatorna kö­zött kijutott Simontornyáig, a Velencei-tó felé támadó cso­port pedig elérte Gárdonyt. Itt azonban megtorpantak, a szívós ellenállás annyira fel­őrölte erejüket, hogy kényte­lenek voltak átmenni véde­lembe. Tippelskirch volt német tá­bornok szerint a kudarc Hit­lernek „a csontja velejéig hatott. Az itt bevetett SS- hadosztályok részei, köztük saját testőrsége, akiknek hű­ségére ő 6ziklaszilárdan épí­tett, nem állták meg a he­lyüket. Ök is a végén voltak az erejüknek és a hitüknek. Határtalan haragjában meg­parancsolta, hogy fosszák meg őket a nevét viselő kar­szalagoktól.’’ Nem járt eredménnyel a Dráva déli partjáról és Nagybajom térségéből indí­tott német támadás sem. A Dráván átkelt németek két kis hídfőt létesítettek ugyan, de a sikert nem tudták ki­fejleszteni. Az 1. bolgár had­sereg csapatai, egy szovjet hadtesttel megerősítve, már­cius 22-ig szétzúzták az át­kelt ellenséget. E harcokban együttműködtek a 16. jugo­szláv hadosztállyal, melynek vajdasági magyarokból szer­vezett XV. Petőfi Sándor Ro- hamdandára Bolman—Tor­janci—Beremend—Luc térsé­gében küzdött a fasiszták el­len. Nagybajomnál szovjet és bolgár egységek verték visz- sza a német rohamokat. Hősi helytállásuk elvéreztette a támadókat, s az áttörés ezen a szakaszon sem sikerült Slzovjet, bolgár és jugo­szláv katonák a balatoni vé­delmi hadműveletben meg­hiúsították Hitlernek a hábo­rú elhúzására irányuló ter­veit. Harcaik során nem csu­pán állásaikat védték a rátö­rő ellenséggel szemben, ha­nem önfeláldozásuk biztosí­totta, hogy az ország felsza­badított területein megszüle­tett népi demokratikus állam - rendben megkezdődjék a dolgozó nép honfoglalása. Van valami jelképes abban a véletlen egybeesésben, hogy amikor a 3. Ukrán Front erői a Dunántúlon megállították a német előretörést, majd tá­madást indítottak hazánk fel­szabadításának befejezéséért, azokban a napokban eldőlt a magyar parasztság ezeréves pere. Megszületett a földre- formtörvény, s a föld a zé lett, aki azt műveli. Következik: Irány Bécs! Tóth Sándor: A FELSZABADÍTOK 10. Á Balaton és a Dráva mentén

Next

/
Oldalképek
Tartalom