Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

fNe felejtsd el Csuvaslát...1" (Befejező ré_sz.) Mennyi feledhetetlen ta­lálkozás, mennyi feledhetet­len emlék!... Fel sem tudom hirtelenjében mérni, mit adott nekem ez a nagyszerű utazás, mit hozok magam­mal. Noteszomat lapozgatom... Ezek itt a művész-énekes Gyenyiszcrv „kínnal” rajzolt betűi. Szeretettel üdvözlöm a NÉPÚJSÁG olvasóit.. Jó félóráig tartott, amíg a cirillikához szokott keze a latin betűkkel bajlódott. Sza­badkozott erősen, hogy csak így sikerült az írás és nem jobban. De kárpótlásul éne­kel még, én meg pótoljam a betűkihagyásokat. Nem pó­toltam. Az üdvözlet így hite­les. ...Aztán egy névjegy, Pe- du Chuzangaj... November hetedike előestéjén találkoz­tunk Csebokszari színházá­nak egyik külön szobájában, ahol a központi díszünnep­ség elnökségének tagjai gyü­lekeztek. Pedu Chuzangajt Aida, a kulturális ügyek mi­niszterhelyettese mutatta be nekem: „A legnagyobb élő csuvas népköltd...” A 62 éves Chuzangaj — ötvenet mutat valójában — szerény- kedve tiltakozott a jelzők el­len. És egyszerre megszólalt. Magyarul. Szépen, tisztán, dallamosan ejtette a hango­kat: „Éljen Magyarország!...” Valami kimondhatatlan jó érzés szorította össze a szí­vemet. És akkor újra szólt: „Éljen Arany Jánosi...” Restelltem, hogy én csuvas nyelven semmit sem mond­hatok. A közös gyökérre, ősi rokonságunkra is Pedu Chu­zangaj ébresztett rá. Szava­kat sorolt: „... alma, tükör, barázda, széna, bab, szalma, cseresznye ...” Hiszen ezek magyar szavak! ..Igen, úgy- úgy” — bólogatott. Közös szavak. Megőrzött szép sza­vak. A csuvasok megőriz­ték ... Órák óta a Kárpátok vad­regényes völgyeiben kanya­rog velünk a vonat. Fejünk felett a hegycsúcsok kopá­rak/ a sziklahátak úgy vil­lannak, mint fehér csontvá­zak — felhőkbe burkolt szemüregekkel, napfényben porladó bordákkal, lassan széthulló odvas tagokkal. Az erdőket gyászoló, hatalmas, néma, kihalt és kopár, víz­pusztította, szélverte kövek hegyfokai, akár a természet mauzóleumai. Az ember fel­tekintve eszi, agyon­lő ELVESZÜNK 1 tr Ír* eioadoi munka­körbe kereskedelmi gyakorlattal rendelkező munkaerőt; va­lamint 2 íö mezőgazdasági gépszerelőt. Jelentkezni lehet a válla­lat munkaügyi előadójánál. Heves megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat. AGROKER, Eger, Makiári u. 154. nyomja valamely kolosszus, hogy fölrepít a semmibe, vagy lehullat a mélybe, s foglya maradsz örökre e táj nak. Csap határállomásán órá­kat állunk, míg rrerelvá­Egy kedves barát Csc- bokszariból: M. M, Mihajlov. Artista és zenész. A szovjet sport mestere, 65-szörös baj­nok, s emellett a csuvas te­levízió koncertmestere. nyünk nla+t a tengelyeket magyarra cserélik. Fiatal szőke nő a vámos. Oroszul kérdezget, de csupa olyan szavakat hallok, amiket nem értek. Nyögdécselek pár szót magam is „málenkij gavar- ju” védjeggyel ellátva, és mosolygom magamat, amúgy önkritika helyett, lássa, mennyire tudatában vagyok annak, mire is kötelezne vi­lágjárói rangom: jobban kel lene tudnom oroszul... De neki nem riler.e tudni más nyelven? ... S gondolataim újra csu­vas földön járnak. Csicsikov elvtárs a búcsú­zás perceiben megkérdezte tőlem: „Nem haragszol, hogy ilyen hideg télben fogad­tunk titeket?” Hol van itt hideg? „Te nem fázol?” Be- vallanám, ha úgy lenne. És bizonyságul felhúztam nad­rágom szárát, nylonzoknim fölött, én csak így járok. Ügy magához ölelt, féltem, megindul az orrom vére „Érdemes volt nálunk időz­ni?” Érdemes. Csuvasiát szív­vel szerettem meg. Szorokin Vaszilij Jefimo- » vies, a televízió főszerkesz­tője feleségét is kihozta bú­csúztatásunkra, hogy bemu­tathasson neki. Félrevont, s belső zsebéből egy kisüveg konyakot húzott elő. Meg kellett innom, utolsó csep- pig. Levelezőlapokat adott át. Egyikre azt írta fel:„De- zsi! Egerben folytatjuk a be­szélgetésünket ...” Űtravaló- ul teletömte zsebemet dió­val. Másikba jókora, olajban sütött volgai halat dugott. „Ezt is meg kell kóstolnod...” Sorra elköszöntem bará­tainktól. Tömve volt az állo­más emberekkel, s ismét szóltak a trombiták, kürtök és tubák, mint érkezésünk napján. Kovaljov elvtárs, a városi pártbizottság titkára átnyúj­totta a Csebokszari 500 éves jubileumára készített díszes emlékplakettet. És egy jel­vényt is feltűzött kabátom gallérjára. A jelvényen Cse­bokszari címere: kék égben öt fehér sirály. Megölel-csó- kol, a jelvényre mutat: „Ha ránézel, mindig jusson eszedbe .városunk ..Jel­vény nélkül is eszembe jut mindig. Indulnék a vonat lépcsői felé — már mindenki a vo­naton van, csak én állok még mindig, utolsónak, a ha­vas csuvas földön — vissza­húz barátiam Újra ölelések és csókok. — „Ne felejtsd el Csuva­siát!" Nem felejtem el iff Univerzális autódaru Az NDK-beli TAKRAF- cég — az AVTÖKER ren­dezésében a napokban Bu­dapesten bemutatta a ma­gyar szakembereknek az ADK 63—2 típusú autó forgódaru hidraulikus vál­tozatát. A gyár korábbi tí­pusaitól eltérően az új da­ru univerzálisan alkalmaz­ható. Átalakítható marko­ló daruvá, mágneses teher- emelő berendezésével hasz­nálható ócskavasak emelé­sére, vákuumrendszerű szí­vó-rögzítő szerkezetével és teleszkópos gémjével pedig különösen az építőiparban alkalmazható. Képünkön: az új autódaru a marko­lóval ömlesztett anyagok rakodására használható. (MTI Foto: — Mező Sán­dor felvétele.) A továbbfejlődés kedvező alapjai A z MSZMP Központi Bi- ” zottságának háromna­pos tanácskozásán szereplő, szélws körű napirendről a megvitatásra kerülő témák társadalmi, politikai hord- erejéből következik, hogy ez alkalommal még korántsem méltathatjuk érdeme szerint a tárgyalások teljes anyagát, osupán néhány megjegyzést fűzhetünk a megjelent közle­mény legfontosabb megálla­pításaihoz, nevezetesen a gazdasági állásfoglaláshoz. A beható tanácskozás kö­zéppontjában állt a népgaz­dasági helyzet, az ez évi munka és a jövő évi népgaz­dasági feladatok megvitatása. Minden bizonnyal a széles néprétegek és különösen a gazdasági élet legkülönbö­zőbb posztjain tevékenyke­dők tapasztalataival és egyetértésével találkozik a múlt évben bevezetett gazda­sági reformról elhangzott je­lentős megállapítások egész sora, hogy a reform kedvező folyamatokat indított útjára, máris több a korszerű hazai tennék, árucikk, sok hasznos gazdasági kapcsolat jött lét­re, ésszerűbben, a korábbinál olajozottabban működik a gazdaság egész szerkezete. És ami a legfontosabb: a gaz­A nemzeti összefogás mérföldköve Emlékezik. Szeged, — ott tartja ünnepi ülését a Hazafias Népfront Országos Taná­csú, — s Szegeddel együtt emlékezik és ün­nepel az ország és a nép. Emlékezik a negyed­század előtti történelmi napokra, s ünnepi érzelmekkel veszi számba annak a politiká­nak az eredményeit, amelynek meghirdetésé­vel legjobbjaink azokban a sorsdöntő 'napok­ban az ország színe elé léptek. Huszonöt éve, december 2-án, Szegeden alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, s december 3-án a Dél-Magyarország- ban — amelynek szerkesztő bizottsága a kommunista Révai Józsefből, a parasztpárti Erdet Ferencből, s a kisgazdapárti Balogh Istvánból állt — megjelent a program is, amely felvázolta Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének útját. A frontban tömörült Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kis­gazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a Szegedi Szabad Szak- szervezetek képviselői hittel hirdették: lesz magyar újjászületés! Szükség volt erre a hit­re, erre az összefogásra, hisz valóban „Mo­hács óla nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország”. Sokan azt hitték azokban az idők­ben, hogy a nemzet végleg sírba száll, ám a nemzeti összefogás programja megmutatta az egyetlen kivezető utat: „Ha a nemzet kímé­letlenül leszámol az országvesztőkkel, ha ■minden becsületes magyar összefog a. Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Frontban az új, életerős, demokratikus Magyarország felépí­tésére. ha a nép veszi kezébe az ország ve­zetését, akkor Magyarország nem volt, ha­nem- l-esz!” Ady forradalmi kíméletlenségét, Széche­nyi. reformokat sugalló hitét ötvözte össze ezekben a mondatokban a kommunisták tu­dományos előrelátása, börtönök és bitófák edzette harcvállalása. Mert ezt a programot, u fasizmus és a luiború ellen vívott harc ide­jén a kommunisták partja dolgozta ki, hir­dette meg. A kommunisták vezetésével jött létre az az összefogás, amely egész negyed- százados fejlődésünk alapvető tényezője volt, és a szocializmus teljes felépítéséért vívott harc sikerének is zaloga. Annak a politikának a meghirdetésére emlékezünk, amelyről egy ízben Kádár János így beszelt a fiataloknak, akik számára min­dez már történelem: „.. .pártunk, politikája a munkásosztály vezette munkás—paraszt szövetségre, az értelmiséggel való együttmű­ködésre, a nép valamennyi haladó erejének tömörítésére épül. Más nyelven: a hazafias népfront eszméjére, a kommunisták és a pár- tonkívüliek. szövetségére”. Senki sem állítja, hogy ez a népfrontpo­litika az elmúlt negyedszázad során mindig töretlen volt, Sikerek és balsikerek egyaránt szegélyezték a népfrontmozgalom útját is. Am a sikerekből ás balsikerekből egyaránt okultunk. Okult az országot céltudatosan ve­zető párt, s okult a történelmi tapasztalatok­ban szakadatlanul gyarapodó nép. Amikor azt mondjuk, hogy nagy eredményeink csak a párt vezetésével jöhettek létre, ezt úgy is értjük, hogy azért, mert hatott és erősödött a munkás—paraszt szövetség, a kommunisták és a pártonkívüliek szövetsége. Ami kezdet­ben csak a kommunisták és a kommunista párt ügye volt, az nemzeti üggyé lett, s a szocializmust építő Magyarország az egész nép közös müveként jött létre. Kilábolni a mélyből, s ami ennél is több: felemelkedni! Ez volt a huszonöt éve meg­hirdetett program. Megvalósítottuk, s ennél, a mainál, is többet, sokkal többet akarunk: új és új magaslatokat meghódítani. S ehhez ma már nemze nyi hírünk és akaratunk van. s a felemelkedés útját sem egyedül járjuk. A Szovjetunió, amely felszabadított, nemcsak a halálos veszélyt túlélt nemzeti létünk lába­dozása idején támogatott bennünket, mellet­tünk ran ina is s mellettünk a testvéri, szo­cialista országok sora. A huszonöt éve bontakozó nemzeti össze­fogásra emlékezünk s a szocialista nemzeti egység erősítésen munkálkodunk.. S annyi balszerenese es oly sok viszály után ez al­egység teremti meg azt a szebb és jobb ha zát, amelyről ezer éven át annyi nemzedéi álmodozott. a R.) dálkodásból még ki nem kü­szöbölt régi hibákat és a ma tapasztalható újabb keletű nehézségeket egyaránt a re­form alapelveinek még követ­kezetesebb érvényre juttatá­sával lehet és kell leküzdeni! Nyilvánvaló, hogy ez volt a gazdasági vonatkozású megbeszélések legfőbb követ­keztetése, és a Központi Bi­zottság ilyen értelemben fog­lalkozott a népgazdaság fej­lődésének különböző jelensé­geivel és a küszöbön álló te­endőkkel. Az előbbiek sorá­ból csupán annyit ragadunk ki, hogy míg az utóbbi évek ipari produkciója megfelel a terveknek, addig a mezőgaz­dasági termelés, a nemzeti jövedelem, nemkülönben a munkások, a parasztok és az alkalmazottak egyéni jöve­delme nagyobb mértékben nőtt. mint ahogy azt az elő­zetes tervekben megjelölték. Ezzel párhuzamosan kedve­zően alakult hazánk külke­reskedelme is. KA indebben jelentős sze- repe volt már a re­formnak és az azt előkészítő munkának, amely jó ideje ereztette hatását a gazdálko­dásban. A jó összkép és szá­mos vállalat dinamikus fej­lődése mellett azonban még feltűnőbb a nem kis számú gyengén .működő vállalatok, szövetkezetek száma, a he­lyenként igen gyenge terme­lékenység. amely rontja az általános előrehaladást, olyan időszakban, amikor a széles körű munkaidő-csökkentés és a termelés szerkezetének na­gyon is kívánatos átalakítása, tehát minél több új. kelendő gyártmány bevezetése amúgy is . fékezi a termelékenység növekedését. Az egészében kedvező me­zőgazdasági helyzetben pedig a korántsem kielégítő állat tenyésztési eredmények fi­gyelmeztetnek a legsürgő­sebb teendőkre. Itt .említ­jük — részben ezzel össze­függésben — az áruellátást is, amely látnivalóan .bővült mennyiségileg' és választéká­ban is. miközben egyes, oly­kor igen fontos, olcsóbb áru­fajtákból időnként hiány van, ami különösen a kisebb jövedelmű családoknak okoz gondot. Mindez megoldható a reform eszközeivel. A jövő évi tervek néhány lényeges vonátsa is arra mu­tat, hogy kedvező alapokat teremtettünk a továbbfejlő­déshez. Hogy mást ne mond­junk: az előzetes számítások szerint mintegy hat százalék­kal növekednék az ipari ter­melés, hasonlóképpen a nem­zeti jövedelem is, 4,5—5,5 szá­zalékkal az egy főre jutó reáljövedelem, és már nem kevesebb, mint 70 ezer lakás felépítésével lehet számolni. A m a közleményből az ” is kitűnik, hogy a Központi Bizottság a kívá­natos arányokon túlmenőt:, behatóan megvitatta a vár­ható fejlődés nélkülözhetet­len tartalmi jegyeit is, utalt a legkeresettebb termékek folyamatos előállításának fontosságára, az építkezések, okkal, joggal elvárt jobb minőségére és ütemességére, a nagyüzemi és a háztáji ál­lattartás sürgősen megoldan­dó fejlesztésére, a nehéz, fe­lelősségteljes munka, az érté­kesebb teljesítmény fokozott anyagi-erkölcsi megbecsülé­sére, a kiegyensúlyozottabb áruellátásra, az árszínvonal alakulásának állandó ellenőr­zésere, az exportfeladatok jó teljesítésére a belöldi ellátás sérelme nélkül, mint olyan teendőkre, amelyeket minden politikai és gazdasági pozí­cióban elsősorban kell szem előtt tartani. És nem utolsó­sorban a társadalmi termelés hatékonyságára, ezen belül a munka termelékenységére, amelyek mindenképpen a legfontosabb alapok mind­ezek megoldásában; Fokozott segítség a inunkás-paraszt szülök gyermekeinek az egyetemi tanulmányokban A KISZ budapesti bizott­sága megvizsgálta a fővárosi egyetemek, főiskolák és más felsőoktatási intézmények hallgatóinak helyzetét. A KISZ foglalkozóin; a fi­zikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulási lehetőségei­vel is. Megállapította, hogy a munkás-paraszt szülők gyermekeinek aránya — mind a joléntkezök, mind a felvettek között tovább csök­kent. Elgondolkoztató, hogy a viszonylag nagy felkészültsé­gét igénylő szakra — nyelv, filozófia, pszichológia, elmé­leti matematika, fizika, mű­vészeti területek, építészei stb. — csak egészen csekély számban kerülnek fizikai dolgozók gyermekei. Ráadó sül a felsőoktatási intézmé­nyekben — elsősorban előze tes felkészültségbeli és ta­nulmányi okok, a segítsége adás hianya — miatt több mint 7 százalékkal magasabb a fizikai dolgozók gyermeke­inek lemorzsolódási aránya, mint a többi diake. Az ifjúsági szövetség ezért fontos tennivalójának tekin­ti, hogy fokozott segítsége nyújtson a tehetséges mun­kás-paraszt tanulók egye­temi felkészítéséhez es ön­képzésük kibontakozásához A felsőfokú oktatási intéz­mények KlSZ-saervezetei egyetemi előkészítő tanfo­lyamokat szerveznek n kö- . zépiskulákbon, s a KlSZ-ér- < lek védelmi, munkája során a felvételiktől egészen az elhe­lyezkedésig figyelemmel kí­séri és segíti a fizikai dol­gozók gyermekeit. Az els‘< főiskolai években a napi ta ni j I monyaikban is támogat­ják őket, (MTI) 196-9. december 2.. kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom