Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

'f*/ss/fs/'/ss?SfSsssssssrss'ss*rrf.'ssss/-ssfrrss-sssssfSSsssssssssssssssrsrssssrfsssrrrsss/sssfSfssfr'sf'srsss//Sf/s/sss/sj's'sssssrss'!<ss^^s*cvy?<s!<<>>

V

égy egy csepp mézet, egy csipet rtyl borsot, egy kis keserűt és egy /ás édességet: ilyen az élet. Nem az én receptem, nem is az én bölcsességem, olyan közhely ez, mint hogy n levegő jó, a napsütés kellemes, s i kenyeret nem lehet megunni. Csakhogy: a kenyeret valóban nem lehet megunni, s hogy jé-e, vagy sem a levegő, akkor tartsd vissza csak egy pillanatra a lélegzeted. És a napsütés, ó, a napsütés, amikor kék az ég felettünk! Ne irtózzunk hát a közhelyektől... Az élet igenis egy kis keserű, meg egy kis édes, kinek hogy hozta éve. sora: több

volt az édes, vagy több a keserűség

Mert hát, hogyan is élünk mi?

Hogyan éltünk az elmúlt hónapokban, években ebben az országiján?

Mert egy ország, egy nép, nem

Lagjainak egyszerű többszöröse: nálunk — mondjuk —tízmilliószorosa. Vegyél egy embert, nézd meg, hogyan élt az elmúlt hónapokban, aztán sorsát, dolgát, személyét szorozd meg tízmillióval és előtted áll a tiszta kép: így élünk mi Pannóniában. Vagy vegyél két embert: égy mézcsepegtette sorsút és egy méregkeserűség martat, add össze őket előzőleg öt-öt millióval megszorozva és máris tisztán áll előtted az ország valós képe: így élünk mi most ebben az országban.

A sorsok sokszorozódnak, osztódnak, ha jók, ha rosszak, van ki kicsi rossztól is a legrezignáltabb hangot üti meg, s van kit apró, szerényke öröm is lelkesít. A számok, adatok nem mondanak mindenkor mindent el, hiszen nem gépekről, azok teljesítményéről szólnak, nem kiszámítható matematikai modellekkel dolgoznak azok, akik e számok segítségével vizsgálnak különböző folyamatokat. Az ember részese,

r/rrrssftf.’tsrsswmssssssmffsjmrss/'.

Egy csepp méz ~ csipetnyi bors

szervezője, tervezője e legbonyolultabb társadalmi, vagy gazdasági folyamatoknak is, de... Igen: az ember maga nem folyamat. Társadalmi lény!

Lehet, sőt biztos, hogy ez is közhely, de nem lehet, hanem biztos, hogy másképpen szólni sem lehet józan becsülettel,, realitással arról, „hogyan is élünk”, ha nem mondjuk el ugyanakkor: társadalomban élünk. Szocialista társadalomban! És ezzel a „bővítménnyel” már lényegesen messzebb juthatunk, ha a kérdésre keressük a választ.

Mert az ugyan igaz, hogy nálunk !s élhet még nyomorban ember, család, sőt emberek és családok, de ez oly eset, mint mikor sorba oltanak betegség ellen, s valaki mégis megbetegszik, mert a szérum nem jutott el még hozzá. Személy szerint számára ez kétségkívül sovány vigasz. De viszont történelmi realitás, megnyugtató tény azok számára, akik tudják: hogy mindenhová eljut majd ez a „szérum”. Mert az ugyan igaz, hogy lehetnek filléres gondjaik embereknek, családoknak, vagy forintos töprengéseik, — de nem arról van szó többé, hogy nem lesz, hanem hogy mikor lesz több, jobb, ízesebb és gazdagabb a test és a szellem érték,e számunkra is.

Az emberi közösség, még a szocialista társadalmon belül sem képes egyszerre és mindenkinek, s főleg egyformán valóra váltani akár a földön járó álmait is. Egyéni sorsok, betegség és szellemi kvalitás, gyenge fizikum, vagy tudja ég mikor és hogyan elfuserált óét, szerelem és csalódás, jégverés, vagy tűzkár, — az ember a társadalom tagja, de egyéni sorsát éli e társadalmon belül. Még mindig vannak, bár egyre kevesebben vannak, akik az élet perifériájára szorultak, vagy már oda is züllöttek; mindig lesznek tragédiák, mert a halál az élő számára például mindig tragédia.

A „hogyan élünk” kulcsához azonban ott a zár, hogy társadalmi elhatározottsággal, mindig az adott erő és lehetőség fejlődőén változó keretein belül, az egész közösség igyekszik segíteni, még azon is, akin a nyárspolgári erkölcsi normák szerint nem is lehet, de nem is szabad. És itt nem üdvhadsereges csinnadrattáról van szó. nem meddő vénkisasszonyak, lelki eunuch megszállott férfiak lelkes, de ostobácska tenni akarásáról, holmi könyöradományról van sző, a társadalom

számkivetettjei számára.

Itt és nálunk nincsenek számkivetettek. Itt mindenki része, tagja a társadalomnak: maga a társadalom. Csak önmagát zárhatja ki ebből. Mindenki sorsa, dolga mindenkié: még akkor is így van, ha sajnos elég gyakran belesarkít lelkűnkbe a közöny és a nemtörődömség. A virágos kert attól még virágok nevelője, mert lábra kap, tenyészik ott a dudva is, — ne a virágot kárhoztassuk érte.

Nem, azt soha nem lehet elérni,

hogy az élet mindig nem is egy csepp, de egy egész bődön méz legyen. Nemcsak napi bosszúságok, hanem néha bizony lelket rázó méltánytalanságok is epével kenik be ínyét annak, aki éppen arra téblá- bolt sorsa országútján. Ám az sem igaz, hogy a cseppnyi méz csak arra való, hogy pillatnatnyi szünet legyen a keserűség ízében. Szépen élünk, jól élünk, becsületesen élünk, — mi, a társadalmunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne háborogjunk, mert van arra is ok: hogy néha ne fájjon az, ami rendre még mindig újraszüietik a mi társadalmunkban is, a dölyf és a butaság, antihumá- num és a demagógia, a letaglózó önteltség és a hatalmi mámor...

Nem. semmiképpen sem ezt jelenti. De talán odáig már eljutottunk, s nagy szó az, higgyék el, gondoljanak bele, hogy manapság már egy egész társadalmnak jut a csipetnyi bors mellé egy csepp méz.

Néha még több is, sokkal több, mint a vélt, vagy igaz keserűség.- Ss'sss/ssfsssssssssssssssssssssssssss . sssssssjcssssssssssssssssssssssssssssssssrsrsssssssrsssssssssssssssssssssssssfsssssssrrrssssssrsrsssssssrsssss/'ssss.’

Azóta minden karácsony szebb

7////V//' '

U ófedte, napfényben ■*szikrázó hegyek ölelik körül Szederkénypusztát. Olyan tiszta, olyan friss itt a levegő, hogy meggyorsítja t*. szív dobogását. Az utcán melegen bebugyolált gyerme- l;ek siklanak szánkóikon, és kacagásukat visszaverik a hósipkás bércek. Az egyik ® ivi varon „ravatal’* készül, o ; egembe? lapátolja a havat, helyet csinál a hajnali „gyil- j ághoz”, a disznóöléshez.

várom a havas, csúszós ; at és nem találom, amit resek. Hiába, ennyi eszten- , j után nehéz eligazodni ég ilyen kis helyen is, mint < : a megyénk csücskében meghúzódó kis falu.

Pedig jártam már én itt,

1 uszonöt évvel ezelőtt. S i sm akárhogy, lovon érkez- ■ m ide, ebbe a hegyi faluba néhány órával azután, nogy a németeket kiűzték innen a szovjet—román csapatok — ás egész Heves me- gve szabaddá vált. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy nem saját akaratomból ii’tem én nyeregbe a Sze- <, erkényp tisztától mintegy 40 kilométerre fekvő szülőfalumban. Hajnalban zörgettek fel a román katonák, lovat adtak alám — és még jóné- hányunk alá — hogy az utánpótlást, vagy 120 hátas lovat eljuttassuk a frontra.

Járom a csúszós, havas utcákat és végül is sok kérdezgetés után megtalálom azt a házat, ahol le- nyergeltünk és megszálltunk, ahol együtt ünnepeltük a karácsonyt a román katonákkal — a háziak, a vendéglátók nem nagy örömére.

Hát hogyan is örültek volna nekünk, amikor alaposan megritkítottuk baromfiállományukat és kiszorítottuk őket a lakásból. De hát tető keli az ember feje fölé, és mikor egyék tyúkot a frontkatona, ha nem karácsonykor, amikor éppen pihenőben van sok-sok harc és nélkülözés után?

uszonöt évvel ezelőtt Kotrocó Pálné volt az egyik szállásadónk és most vele, férjével, a nyugdíjas bányásszal együtt hármasban próbáljuk felidézni azt a negyedévszázados karácsonyt, amikor itt, Szederkénypusz- • n is megszületett az új messiás, a szabadság messiása. Hát bizony ez a két és fél évtized megkop- tatta már az emlékeket, de azéírí élénken él még az em 1 kezeiében az a szovjet júr- r ■. alti elsőnek lépett a faluba. hogy másnap kövesse ♦két a derékhad, amely úz- ta, hajtotta maga előtt az

ellenséget Nógrád megye felé, egészen Berlinig.

Bár csak azt a karácsonyt kutatjuk az emlékek tárában, mégis elő-előtömek a régebbi karácsonyok, az élet, azelőtt a karácsony előtt. Elnézem ezt a két idős embert, akik egymás szájából veszik ki a szót, hogy idézzék a leeserű múltat, és nekem az jár eszemben, hogy mennyit kibír egy ember, mennyit kell küzdenie, ha élni akar. Kotrocó néni 1939- ben maradt özvegy két gyerekkel. Tizennyolc évig szántott, kaszált, kapált, aratott és nevelte gyerekeit, egyedül, férfi nélkül. Később megoszlott, kevesebb lett a gond, amikor feleségül ment Kotrocó Pálhoz. Kevesebb lett a gond, és másfajták a ma gondjai. A gyerekek már mind családot alapítottak, de a szülők most is követik életüket osztoznak örömükben és gondjaikban egyaránt

A múltat lassan-lassan belepi az idő pora, néhány sóhaj után elrepülnek a keserű emlékek. Kotrocó néni és férje a kezükön számoljak, hogy csak ebben a kis településben vagy 50 ház épült —, ezért igazodik el nehezen az, aki ritkán jár

ebben a kis faluban.

Az élet az öröm,. a gond bizony együtt jár, ezt erősíti meg Tar Sándor, az isten- mezeji tanács elnöke is, — Szederkénypuszta az isten- mezeji tanácshoz tartozik — ő mondja el: hogy huszonöt év alatt 355 ház épült, hogy áruházat, kultúrházat, iskolát. üzleteket raktak az elmúlt évek karácsonyfái alá, hogy ebben a régen elmaradott községben mindem második házban televízió van, több a rádiók száma, mint a családoké, hogy autók, motorkerékpárok tucatjai bizonyítják: szorgalmas, iparkodó nép lakja a két községet. De hát az igényekkel nehéz lépést tartani. még több, még jobb kellene az emberelőnek.

Huszonöt évvel ezelőtt lépett a szovjet járőr a faluba, nyomukban jött a derékhad, és megszületett az új messiás, a szabadság messiása, amely csodát tett, megváltoztatta az életet, ebben a kis hegyvidéki faluban.

V

éres, nehéz karácsony volt a huszonöt évvel ezelőtti Szederkénypusztán, de azóta minden évben szebb és gazdagabb.

(p.)

Csillagszóró

„Pergola-üzletsor butikokkal..(? I)

Napilapjainkban azonos szöveggel adták hírül, hogy Budapesten elkészült a „Hotel Duna Intercontinental Szálló”, s épül a „pergola-üzletsor is, ahol fodrászat, virágajándékbolt és butik lesz”. Két levelet Is kaptunk e híradással, Illetőleg az idézett sorral kapcsolatban. Az egyik levélíró a pergola idegen szóról érdeklődik, és szeretné tudni, hogyan hozható ez a név kapcsolatba az üzletsor összetétellel.

A pergola hangsor olasz eredetű, alapjelentése Ingas, szőlőlugas. A nyelvhasználatban kialakult új jelentésváltozata is. Megnevezi egy-, részt a szabadon különálló, oszlopsorra helyezett favázszerkezetet, másrészt a lugasszerű építészeti kiképzésnek is nevet ad. A híradásból idézett összetétel tehát arra utal, hogy szabadon álló oszlopsor ad keretet majd az üzleteknek.

A másik levélírónk a butik szó használatát teszi rostára. Ügy érzi, hogy a butik hangsor ma már „deho- nesztáló” szó, és sehogyan sem illik bele a korszerű szálló környezetébe.

Valóban mai nyelvhasználatunkban ennek a névnek rosszalló értéke, illetőleg hangulata van. Szótáraink is „alacsony stílusértékű” szóként minősítik. S ha ezt a szót halljuk, vagy olvassuk, elhanyagolt, piszkos, rendszerint sötét kis boltra, italmérésre, falatozóra gondolunk.

Hogyan került mégis ez a szó elő? Ügy, hogy akik a híradás szövegét megfogalmazták, nem a magyat nyelvhasználat oldaláról értékelték a butik nevet. A nyugati nyelvekben ugyanis nincs ilyen rosszalló jelentéstartalma, s negatív hangulati értéke e szónak. A francia eredetű név igen széles körben elterjedt, s nagyon változatos jelentéstartalmakat képes megeleveníteni, s általában megnevezni a falatozót, a csapszéket, az ital- mérő boltokat. Az Idegen nyelvhasználatban csak a kisméretűség képzete társult hozzá, de nem idézi fel az elhanyagoltságot, a kulturá - latlanságot. A szó használói tehát az idegenek iránti előzékenységből, s talán egy kicsit idegenforgalmi érdekből éltek ezzel a szóval. Az idegenek valóban közömbösek lesznek e név iránt, ha fel- . írásként is jelentkezik. A magyarok közül néhányan eleinte megütköznek rajta, s aztán megszokják, s talán ezzel a szó új, pozitív értékű minősítést is szerez magának.

Dr. Bakos József- * ■.**» V^irt/VV’W^V^iéVVVirt^VVVVWVWW,rf>rfWWVWV«,‘<VWVWWtftfVVWVlWWWWVW^^^VWS>V* •

H'

A két srác úgy verte egymást az utcasarkon, mintha most emelték volna meg az egy órára jutó verés normáját, s nekik itt és most kellene bebizonyítaniuk : n hozzáértés gorú norma kereteit is képes szétfeszíteni. A két

*n es a a még oly szisrác nemcsak verte egymást nagy-nagy szakértelemmel, de legalább még oly szakértelemmel tartott előadást egymásnak és a világnak arról, hogy a tíz év körüli kor semmiképpen sem jelenthet akadályt, hat egy önmagára valamit is adó ember bátran akar meríteni a magyar káromkodások kimeríthetetlen kincsestárából.

Szülő vagyok, tehát örök pedagógus. Ahogy ott verték előttem egymás., t szembe jutott boldog gyermekkorom, amikor néha olyan pofonokat és rúgásolcat kaptam az ilyen utcasarkokon, amelyekhez fogható csak az volt, amit én sdtam gyorBékéltetek

san és keményen vissza. Szép idő volt, jó idő volt, de a kapitalizmus átkos ideje volt mégis, amikor a szülői társadalom mit sem törődött más gyermekével, akár meg is ölhették volna egymást, ha olyan hülyék lettek volna a gyerekek, mint amilyenek már akkor a felnőttek voltak. Ma azonban más világ van, szülői munkaközösség van, ifjúságvédelem van, kollektív szülői felelősség van, tehát... Igen, odamentem,’ szétválasztottam a két verekedő srácot, egyiket a jobb, másikat a bal kezemben tartva, igyekeztem a lelkűkre beszélni:

— Dolgozó, felnőtt és becsületes emberek lesztek, de csak akkor, ha már most megtanuljátok fiaim, az egymás kölcsönös tiszteletét és megbecsülését. Ti, gyermekeim, nem tudjátok, mi a háború... Ne rúgj belém, kisfiam, meri nem illik, hogy egy nagyobb

bácsiba csak úgy belerúgj... Köpni sem illik ... Szóval, kisfiúk, a békét, a békés egymás mellett élést már most, ebben a korban kell megtanulnotok. Ha a felnőtt bácsik, akik annak idején, de még manapság is háborúkat robbantottak és robbantanak ki...

... ne csípj a lábamba, kis kölyök, mert azt nem szeretem, hanem hallgasd csak tovább... szóval, ha a felnőtt bácsik már gyermekkorukban megtanulták volna szüleiktől, meg a felnőttektől, hogy a vitás kérdéseket... Ne mondj ilyen csúnyát, kisfiam, mert ez nagyon illetlen dolog... tárgyalások és ne az erő útján intézzék el, akkor más lenne már ma a világ. S ugye, ti is azt akarjátok, hogy másmilyen legyen a világ. Na, ugye ... mondtam már, hogy ne köpj le, mert az egészségtelen és gusztustalan is...

Látjátok, én most itt vagyok közietek. Ti vagytok most a két háborús fél, én vagyok, a közvetítő és szépen, hármasban megbeszeljük, miért haragudtok egymásra, mi a diplomáciai státuszotok, meg miegyebek... Te kis dög, ha még egyszer leköpsz... Te, ne rugdoss, az anyád keserűit... Én nem az anyádat szidom... Na, szóval, beszéljük meg...

... még hallottam egy kalapos öreg nő rikácsolását:

— Fogják meg a disznót ... Nem szégyellt magát, nagy marha lákli, és két ilyen kis gyereket odaáll megverni, a nyílt utcán! ,..

... zihálva ugrottam be egy kapu alá. Megmenekültem. A fene egye meg az én békéltető fejemet!

<egri)

1W