Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Családi élet 1969. Ha a család összegyűl, hamar felidéz ö&nek az emlékek. Az élet legszebb pillanatai mosolyt csalnak az r colira, a legmostohább eseményekre talán kár is emlé- ezni. Mégis elmeséljük a üícmeíen epizódokat is, ry mi:» mélyebb, meg vi- <';í2bb legyen a családi ün- rP- Emberi sorsokat villan- j.nk fei, a legek s'í'nr.á- ■*?., az ellentétek felsőfokában* lion a i eo'vónrt — A férjem elmerj a frontra. Soha sem felejtem el azt az érzést, amikor az arcvonásait véstem a szemembe, szívembe. Attól kezdve a két gyereket a három házzal arrébb levő, kis padra vitettem: „Itt várj átok rám estig” — szóltam rájuk. A földön mindenre gondoltam, csak a kezem járt, az volt gondtalan. A gyerekek napközben biztosan játszottál-:, este viszont ott kuksoltak a pádon, ültek ölbe tett kezekkel. — Elfogyott, a kenyér. Megindultam a dagasztókád- dai a szomszédba. Kenyér kell, s biztos voltam, hogy meg is szerzem. Robbantak az aknák, a fejem fölé emeltem a tok nőt. Egy robbanás szinte a testembe vágott. Vissza keli fordulni, nincs út a kenyérért. A kapu előtt „leemeltem’’ fejemről a tékáét. Akikor láttam, a repe- szek úgy állnak ki a fából, mint a sündsznó tüskék — Kenyér kell. Nem volt tüzelő a kemencében. Két asszonnyal elindultunk galy- iyat szedni. Haladtunk az erdő felé, amikor utolért a bombázás. Egy bunker előtt jártunk, ékkor közvetlen a közelünkben, robbant egy .gránát, szele bevágott bennünket a bunkerbe, s a föld ránk omlott. A föld alá kerültünk. Kézzel kapartuk a „humuszt”. A két özvegyasz- szonyra gondoltam, akikre egyedül számíthatnak az apróságok. Magamra is, hiszen a két gyerek csak velem együtt élhet. Kiástuk magunkat, nem mentünk tovább gallyért, hazarohantunk. — Újra indultunk-e ga- lyért? Néhány napon belül nálunk elhallgattak a fegyverek. Ütra indultunk a kenyérért, de nem volt ez többé hősiesség... — Áltálában volt mit ennünk. A nagy család megművelte a földet, állatokat tartottunk, mindig került valami a fazékba, a tányérokba. Csak pénz nem volt. Nem is pénzben számoltunk, csak így: eladjuk ezt a zsák búzát, és ami kell azt vásároljuk meg érte. A mi családunkban mindenki tudott gazdálkodni — de nem a pénzzel, nem „pénzben”. — A termelőszövetkezettől forintokat kaptunk. Én tudtam, mit kell csinálni a répaföldön, a kukoricatáblán, csak azt nem tudtam, hogyan bánjak a forintokkal. Mit. mikor vegyünk. A pénznek ©lőttem nagy becsülete van. — Ügy érzem, beletanultam a „gazdálkodásba”. Bolder voltam, amikor elhatároztuk hogy tévét veszünk. Szép. i dráiga televíziót. Van miből. Aztán Apcon Kovács Imré- né — felsőfokokról megfeledkezve tovább folytatja a vasalást. Küzdelem Az edények között rendezkedik. A konyha levegőjében kesernyés ízzel vegyül a lassan parázsló, nedves fa U- ! lata. Kiss Jánosné idebent is ! fejkendőt és szürke mellényt j visel. Megáll a kredenc előtt, ! úgy beszél. I — Azt mondjam meg. mi j az, aminek legjobban örül- ! tem az életben? Nem tudom j megmondani. Mindig volt | elég dolgom, arra kellett fi- i gyelri. Négy fiút neveltem i fel ember nélkül, nem sok i időm volt semmire. Az uram i a bányában halt meg. Azt mondják, amikor megtalálták őket a bányamentők. Úgy álltak odalent egymás mellett, mintha semmi bajuk nem lett volna. Az iszap az állukig ért. £969, december Zí, áttörtök, összefonja ölében a karját. — Az a fiam, aid a háborúban született, szívizomgyulladást kapott, mert mindig a pincében voltunk. ■ — Ö itthon lakik? — Igen, most már itthon. — Miért mondja, hogy most már? — A fiam két éve nősült. Ügy látszott, jól is élnek, Gábor rendes asszonyt kapott, örültem neki. Aztán a menyem most ősszel elszökött a háztól. — Miért tette? Megigazítja a kendő csomóját az álla alatt. _ Nehéz ezt elmondani id egennek. A legkisebb fiammal szökött el, Istvánnal. Nem is mertem volna ezt még gondolni sem. — Beszélt azóta Istvánnal? — Felénk se jött. — És ha eljönne, beszélne véle? — Igen. _ Mit érez vele szemben? — ö is az én fiam, ugyanúgy, mint a többi. Az ünnepekre mind a négyein haza szoktak jönni. Hát most nem tudom, hogy lesz. Jó lenne ha mind itt volna. — Nem is tudom, hogy kérdezzem meg, milyennek érzi az életet, mi az, ami boldoggá tenné vagy tette eddig? — Nem voltam boldog. Lehet, hogy voltam, de az kis ideig tartott Amikor elköszönök és ld- kísér az udvarra, a kerítés mellett már térden felül ér a hó, ahol összefújta a széL Kiss Jánosné lapátot fog, és nekilát hogy rendbe tegye a portát Szőlő és munka Sohasem ismertem még embert, üki ennyire tisztette, szerette volna a szőlőt, mint ő, s akinek az élete annyira összefügöft volna vele. — Még kisgyermek koromban megtanított az apám arra, hogy a szőlő, a bor, kenyér is az egri gazdáknak. Ebből éltek s míg máshol a búzát övezték a legnagyobb tisztelettel, itt a szőlőt. — Azt kérdezi, hogy az elmúlt negyedszázadban mi volt számomra a legnehezebb? Nem könnyű erre válaszolni. Az ember életében a gond és az öröm folyamatosan váltogatja egymást, s idővel majdnem minden esemény egyforma hangsúlyt kap. Mégis talán az volt a legnehezebb, amikor 1947- ben hazajöttem. Képzeljen el egy kiéhezett, beteg hadifoglyot, aki hazaérkezik egy romos városba. A munka visszahozott az életbe. S még egy megpróbáltatás, évekig nem a szőlő jelentette nekem a megélhetést. Az erdőgazda* Ságnál dolgoztam, s bár jól kerestem, mégsem tartottam azt igazi munkának. 1961- ben, amikor megalakult a Dobó Termelőszövetkezet, az első között léptem be. Végre igazán a szőlőnek áldozhattam minden időmet. — Hogy mi volt az elmúlt negyedszázad legörömtelje- sebb eseménye számomra? Két dolgot is említhetnék. Hát az úgy kezdődött, hogy 1962-ben hozzáfogtunk a szövetkezetben a korszerű, nagyüzemi telepítéshez. Megmondom őszintén, kezdetben én sem bíztam benne. De aztán mégis arra gondoltam, hogy jónak kell en- neik lennie. Állandó vitában, veszekedésben voltunk néhányan — akik hittünk — a többiekkel. S elképzelheti őzt a feszült várakozást, amikor a telepítések termőre fordultak. Szinte kint aludtunk akkoriban a szőlőben, lestük, hogyan fejlődnek a fürtök: S amikor mindenki látta, hogy az új felülmúlja a régit — csodálatos érzés volt Különösen egy magamfajta idős embernek. Fülöp Laci bácsi, az egri Dobó Termelőszövetkezet első férfi nyugdíjasa. De ma is dolgozik lankadatlanul. Sohasem láttam még embert, aki ennyire tisztelte volna a szőlőt. (fóti—szigethy—kapóst) Kinn a tél páncéllá dermedt haván bukdácsolnak a december végi nap bágyadt fénynyalábjai. Benn, a szerkesztőségi szobában — akárcsak másutt ilyenkor — karácsony előtti hangulat Karácsony, fenyőillat, . a megemlékezés, az együttlét, meghitt percei. Csillagszórók férrye villan, arcok kontúrjai tűnnek fel... együtt a rég látott család ... Karácsony kapcsán mindig azonos emlékképek ötlenek fel bennem. Egyik a gyerekkor mindig frissen élő emlékkészletéből: Vendégvárás hangulat, farr- táziaserkentő illatok száíldos- nak a konyhában. Anyám és a „női derékhad” a nagy vacsora, az ünnepi, haditervének valóra váltásán szorgoskodik. Apám meg a mun'kar- helyén... A másik nem is olyan régi keletű. Minden vonattal érkezik valaki, Lassan-lassan összegyűlik a messzire szakadt család, a hajdanvolt gyerekek. A konyhában nem szálldosnak fantázi aserkentő illatok. Anyám, apám még dolgozik. Csak késő délután kezdődhet a gyorsított hadművelet. a szerény ünnepi vacsora összeállítása... ■ ■ ■ A két emlék közt közel negyedszázadnyi a távolság. A család ma is a régi és mégis mennyire nem az a hajdanvolt, a régi. Negyedszázad őrizte meg annak ami volt, s negyedszázad formálta mássá ... Szükségszerű volt-e a családi élet átformálódása? Jobb volt-e a régi forma, s a mögötte rejlő tartalom? A mai család biztosítja-e azt a stabil vonzóerőt mint a régi? Megannyi kérdés, melyekre ki-ki emlékképei, kora, nézetei szerint másként válaszol. Az időszülte változás, formálódás azonban tény, tény amit vitatni, „fellebbezni” lehet, de lényegében megváltoztatni aligha... Nagyszüleimre emlékezem. Nagyapám csizmadia volt, kevés klienssel. Kilenc Bodó Béla: AJÁNDÉK Egy barátom meséli; a barátom festő, de olykor mu- zsilcál is. Vivaldi, Bach — szépen hegedül. Vagyis azt kell mondanom, hogy van fantáziája, képei élénkek. Tehát 5 meséli: — A feleségem — hiszen ismered — kedves, halk szavú, egyben igen határozott teremtés. Tíz éve vagyunk házasok, soha még egy komoly nézeteltérés nem volt közöttünk. Persze ez is határozott természetének köszönhető. Vagyis amit elhatároz, az úgy is lesz — engedékeny természetem következtében. Köztudott: adni még sokkal jobb, mint kapni, különösen az én esetemben, hiszen módfelett kedvelem a feleségemet. Vagyis lehoznám neki a csillagokat az égről, előzetes köminták bemutatása után. Mert nem mindegy, milyen csillagot! Álljon jól kék szeméhez, göndör hajához, szájrúzsához és mit tudom én... Nem tud örülni akárminek, s ez roppant megnehezíti a helyzetemet. Mit vegyek neki, aminek láttán nyakamba ugrik, úgy örül? Még emlékszem a fikuszhis- tóriára, néhány éve történt. Megleptem egy cserép fi- kusszal. Halkan köszönte, valahogy úgy, mint amilcor felveszem a földről, amit véletlenül leejtett. Se hideg, se meleg köszönés, hivatalos köszönet, amelytől méregbe gurul az ember... Két hét múlva volt Szilvi néni névnapja, elvittük neki a fi- kuszt ajándékba. A néni nagyon megköszönte, azután — amint sok havi magánnyomozásom kiderítette — a körzeti orvosának adta. A körzeti orvos valamiért elajándékozta § szegény fUeuszt egy maszek asztalosmesternek, aki valamit enyvezett számára. A maszektól, több áttételben eljutott a növény Kricsmirekhez, feleségem hivatalbeli kollégájához. Egyszer aztán a Kricsmirek házaspárt meghívtuk vacsorára — mit hozlak? Persze a fókuszt, amelyet én vettem a nőmnek. Amikor Kricsmirek kicsomagolta a zizegő selyempapírból, határozottan felismertem a vándorló fi- kuszt. Alsó levelei furcsán, ferdén nőttek, groteszk hármasban. Feleségem annak idején, amikor tőlem kapta, azt mondta, olyan bohémes a fi- kusz, rosszul nőtt levélei- 'vel, mintha hunyorogna — Hát mit vegyek ajándékul a feleségemnek? Ki kellene nyomozni. Retikül? Ra- vaszkodtam: Kovácsáénak olyan szép fekete retikülje van, mondtam, szebb mint a te barnád. — Igen — felelte —, akkor bizonyára Kovács- né is jobban tetszik neked ... Még nyomoztam, de eredménytelenül. Kis zsebkendők, új villanyvasaló, kölni — megbuktam! Kiderült, hogy van neki. ez is meg az is. Jól jdrtam txAmm • vülaryvasalóval, abból kettő is van fennhatósága alatt. Már türelmetlenül, hiszen szorított az idő, egyszerűen megkérdeztem. — Hogy mit vegyél nekem — mondta — egyszerű! Végy egy delfint, igen delfint, vagy várj, mégse, inkább egy szép, magas tornyot, vagy ha nem kapsz, valamelyik Duna-hi- dat! Na ugye? Delfint, tornyot, hidat nem lehet venni, hát mit csináljak? Mivel lephetném meg, mivel szerezhetnék neki nagy örömet, minek láttán ugrana a nyakamba? (Erdei Sándor rajza.) örömet szerezni milliószor nehezebb, mint bánatot okozni, s az örömszerzés az örömszerzőnek talán még nagyobb öröm. Hosszan fejtegettem ezt — az örömbumeráng nagyon is létezik, csak hozzá kell nyúlni... Ez tavaly történt, nem tudtunk megegyezni... Így érkeztünk el az ünnephez, ott a karácsonyfa, nem tettem alá- ja semmit, ami feleségemnek való lett volna. Aztán meggyerek várt mindennapi falatra, Az asszony nem dolgozott, a kevés jövedelemből otthon nevelte a gyerekhadat ... A férfi nyáron otthagyta a csizmákat, s elment részesaratónak, hogy legalább az évi kenyérszükséglet biztosítva legyen ... Személyes példára hivatkoztam, csupán azért, mert annyira jellemző a régenvolt családra, családi életre. 4 kenyérkereső általában a férfi volt, az asszony sok gondja közül a legnagyobb: a gyerekhad —, mert legtöbb helyen hat-nyolc apróságot neveltek emberré. Az ő munkaterülete az otthon, a családi ház volt. Így éltek nagyapáink, s ilyen családszsmlé- letet plántáltak apáinkba is. Az idősebbek ma is erre esküsznek, mondván, hogy az így nevelkedett gyerekekből talpig emberek formálódtak, akik minden idők jellempróbáló' világában emberke t tudtak helytállni. Akik így vélekednek, bizonygatják az anyai nevelés, az érzelmi alapon plántált világismeret hatásosabb minden intézményes gyermeknevelésnél. Nem vitatható, hogy érvelésük sok szempontból helytálló, hiszen alapozott voltát nemzedékek sora igazolta. *, ■ ■ a Az életforma változását azonban nem egyéni óhajol,-, hanem a társadalmi forgás „motorjai” irányítják. A hagyományos családi élet formálódása először városon kezdődött meg, jóval negyedszázad előtt. A munkássors már a Horthy-rendben is két embert, az apát és anyát parancsolta munkapad mellé, a mindennapi megélhetést csak így lehetett biztosítani. Lazult a régi forma, gyereknevelésre már nem maradt élég idő, az apróságokat életismeretre nemegyszer az utca „nevelte”. A falu azonban megmaradt konzervatívnak, a nagy létszámú gyerekhad neveléséről a házi munkát végző asszony gondoskodott, a felnőtté vált apróságok maradtak a tenyérnyi földnél, s ha szakmát tanultak pillantottam egy nagy fehér skatulyát. Mi van benne? — Meglepetés — mondta a feleségem. — Nekem? — Neked. Megcsókoltam a kezét. S kezdtem rosszul érezni magam. Igen, ebben a fehér dobozban van az én megszégyenítésem, az, hogy ő vett nekem ajándékot, s én pedig nem vettem neki semmit. — Nem nézed meg? -— kérdezte s felém nyújtotta a dobozt. — Még nem — válaszoltam. Arra gondoltam, lerohanok az utcára, feltörök egy kirakatot, hazaviszek több tucat zsebkendőt, egy hektoliter kölnit, ötven villanyvasalót, — hiszen csak megszégyenítésemet akartam megsemmisíteni, a kárt megtérítem, most adtam el egy nagy vásznat... — Na nyisd ki már — szólt rám a feleségem. Dobogó szívvel nyúltam a doboz után. Jó, ne javítson ki, tudom, hogy míg él az ember, dobog a szíve, de most nagyon dobogott. Aztán kinyitom a dobozt, mit gondol, mi van benne? Megmondom, úgyse találja ki. Egy pár gyönyörűséges fekete lakkcipellő, kis masnikkal, ennivaló női cipellő.., Nagyon ostoba képet vághattam, mert feleségem gyorsan hozzámsimult: — Tudom, hogy nagyon szereted, ha szép holmijaim vannak. Ennek a cipőnek nem tudtam ellenállni. Megvettem, hogy örülj neki, vagyis, ha úgy vesszük, ez a kis lakkcipő az én ajándékom, hogy nagyon örülj neki. — És örült? — kérdeztcir a barátomat. — örültem, — felelte, s tanultam belőle. As idén három szép nyakkendőt veszek, hasonló elgondolások alapjén. De azért — tette hozzá — lesz egy kis csokoládé is, kölni, és más apróság. is, maradtak a szülőfaluban ... A lényegbeli változás negyedszázáé kezdődött... A fejlődő ipar munkáskezekre várt; Női munkakörök garmadája csábította a vállalkozókat. És munkapad mellé álltak az asszonyok ’s. Már nem a megélhetés, hanem a jobb élet több forintjáért. A városon megindult folyamat negyedszázad alatt felszámolta a falusi konzervativizmust is. Növekvő igények, lakás, összkomfort, televízió, sőt nem egy helyen kocsi, dolgozó szülők kis létszámú családok ... Nem sokat tévednek azok, akik ilyen ok és okozati sorrendet idéznek. Riportutak során nem egy családdal ismerkedtem meg. Jó részüknél az apa, anya egyaránt dolgozik. A gyerekék — maximum egy-kellö — bölcsődében, óvodában. A férfiak nemegyszer kétszáz kilométerre járnak (dolgozni, mert ott nekik tetsző munkakörben többet keresnek, mint szülőfalujukban. Ha felnőttek a gyerekek, ők is az otthontól távol keresnek forinttermőbb életlehetőséget. A nagy család széthullt ... Beszélgettem pedagógusokkal, jártam napközi otthonokban, tanítottam, neveltem ilyen új típusú családban ifjúvá nőtt fiatalokat, hallottam sok igenlő és ellenvéleményt. Ezek közül egy megfontolandó. Tudja-e a;, új típusú család biztosítani a gyerekek jellemjormálásához olyannyira szükséges érzelmi hangoltságú ráhatást? Az esetek jó részében úgy látszik: nem. Az apa kéthetenként, .hetenként jár haza, az anya este, munkaidő után kezdhet csak otthoni tevékenységéhez, gyermeknevelésre alig jút egy-két órája, de ennyi se legtöbbször. A gyerekeket elsősorban az iskola, a napközi nejjel!, formálja, a szülők égy részének még a rendszeres ellenőrzésre se jut ideje. Az érzelmi kapcsolatok sokszor elkerülhetetlen szegényedése nem kevés meglepetést okoz egynémely szülőnek, hányán kérdezik későn: ilyennek neveltem a fiam, a lányom? ■ B ■ Karácsonykor azért most te összejön az ilyen család is. És ilyenkor még inkább aktuális a kérdés: miként lehetne ezt a szükségszerű változást negatívumoktól mentessé tenni? Sokan hangoztatják — nem is alaptalanul —, hogy érzelmileg hatékonyabbá kell tenni az iskolai, a napközi otthoni nevelést. Ez azonban önrnagá ban nem oldja meg a dilemmát. Hogy a család valódi összetartó erő, jellemformáló tényező legyen, azért legtöbbet a szülők tehetnek. Ha bármilyen nehézségek árán is, de biztosítani tudják az otthon érzelmi töltését, ha rendszeresen foglalkoznak gyermekeik lelki fejlődésével, akkor remélhető, hogy az apai, nagyapai családok alapvető erénye — az érzelmi hangoltságon alapuló összetartó, egyéniségformálő erő — átmentődik — sőt, ami a lényeg — új tartalommal telítődik napjaink családi élete. ■ a ■ Karácsonyi hangulat:.: fenyőillat ... a megemlékezés, az együttlét meghitt percei... Csillagszórók férrye villan ... együtt a család ... Arcok kontúrjai tűnnek fel... A karácsonyfa körül örömfényezte tekintetű apróságok, a holnapok fiataljai, későbbi családfői, anyái... Azok alatt a fenyőfák alatt nemzedékek találkoznak ... Nagyapáihoz fut az unoka, apához fia ... Ez az ünnepi összetartozás a mindennapok családi életének, a holnapok család» életének akkumuláló jaI Pécsi Istvi* j Emberi sorsok — felsőfokon
