Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
XX. évfolyam, 299. szám ARA 1,20 Ft xí7i>«7, uvctniDcr (>s'JtonoK fTLAG PROLETÁRJAI, BGTWtJt.ffrmt' A2 MSZMP HEVES MEGYEI BiZOT TSAGA ES A MEGYEI TANA CS (VAP t /»P /. /f karácsony" gondolata és a gondolat karácsonya A ma gyermekei már nem, egy volt kor volt ^/érmékéi, a mai nagyon is felnőttek, még emlékeznek azokra a rémisztő mesékre, amelyeket a Horthy-kurzus hivatalos „mesemondói” a vasorrú bába mellett és helyett terjesztették —, például: karácsony sem lesz. Mert abban az időben egy „semmisem” országban, amit úgy hívtak, hogy Horthy-Magyair- ország, egy olyan országban, ahol sem munka, sem becsület. sem nyugodt élet, sem holnapban bízó remény nem volt, arról szónokoltak, hogy a bolsevizmus még a karácsonyt is elveszi. A karácsonyt is —, természetesen. Meg a húsvétot, meg a családot, meg a gyereket, ás csajkát dug az emberek markába és földkunyhóba sorvasztja az embert és egyáltalán embertelen lesz az ember. Egy embertelen társadalom azzal ré- niszgetett, hogy a kommunista társadalom, a kommunisták eszméje veszi d az emberséget, a ma gyermekei már nem, egy volt kor volt gyermekei, a mai nagyon is felnőttek még emlékeznek erre. Nem, szó sincs róla, hegy egy negyedszázad után most és itt azt analizáljuk, hogy milyen volt az élet ebben az országban a felszabadulás előtt. Nem mintha nem lenne rá szükség továbbra is szembenézni egy ország és egy nép múltjával; nem mintha nem akadna ma is és holnap is bőven okulni-, következtetni- való történészek, politikusok, vagy egyszerűen csak az emlékezni tudó és akaró emberek számára. Az effajta ana- üzációtól csak azért tekintünk most és itt el, mert bár a vonatkozó pont egy olyan kor volt, amely nem tudott ■emberséget adni az embernek, minthogy nem is akart adni —, nos, szóval azért tekintünk el, mert szűkebb témán belül nyűik mód a töprengésre egy szélesebb gondolatkört illetően. vezetik ezt az országot. Nem üzleti, kereskedelmi fogás, hogy elkeljen az áru, hogy forogjon a forint, nem az semmiképpen sem például a karácsonyi vásár. A fenyőfa- vásár. A csdllagszóró- és gyertyavásár. És semmiképpen nem „üzleti” fogás, hogy hivatalos, hogy fizetett ünnepnap hazáinkban a karácsony két napja. A karácsony igaz gondolatának, a békének, az igazi emberi szeretetnek, a családnak és a gyermeknek lett az ünnepe nálunk ez a két nap, megőrizve igaz tradícióit, s igyekezvén megtisztítaná e tradíciót a rárakódott misztifikációktól. Megőrizve és megújítva a karácsony gondolatát, óvó ujjal vigyázva szépségét, a kor és a társadalom szelleméhez igazítva fényét, lett ünnep nálunk továbbra is, sőt tartalmasabb. az egész nemzetet jobban, igazabban átfogó ünneppé, a karácsony. H etek óta tart a készülődés a bensőséges családi ünnepre. Hetek óta sürög-forog egy ország, kommunista és pártonkívüli. öreg és fiatal, mind a két nembeli, hogy ajándékot vegyen, hogy karácsonyfát válasszon, hogy díszeket csillogtasson majd a fán. Kereskedelmi vállalatok készültek és készülnek az ünnepekre, gyárak termelnek felfokozott tempóban, az újságok, a rádió méltatlankodik, ha valamiből nincs, vagy kevés van, amit az emberek az ünnepek orvén keresnek, hogy kölcsönösen megajándékozhassák egymást. A vállalatok, a gyárak, a szocialista állam kezében vannak! A rádió, a televízió. a sajtó döntő többsége a párt hivatásos orgánuma és szócsöve. Kommunisták szervezik meg az ország erőit, hogyne legyen semmiben fennakadás vagy, hogy legalább is minél kevesebb legyen; mert legyen szép és tartalmas ünnep a karácsony. Soha semmilyen társadalom nem volt képes egy nép szép és tiszta tradícióját úgy megőrizni és úgy továbbfejleszteni, hogy tartalmában gyarapodjék, fényeiben csillogóbb, gondolatában igazán emberi legyen — mint a szocializmust építő ország társadalma. Nincs mindenki karácsonyfája, de van mindenkinek karácsonyfája. Nincs Robert bécsi konyhájának nyomorenyhítő akciója, de mindenkinek van konyhája, ha még nem is mindenkinek teljes a fazeka. Nincsenek kolduló betlehemetek, legfeljebb betlehen. mai járkáló és kantáié kis kölykök, egy régi népszokás lassan már utolsó hátvédei. N incs melegedő az otthontalanoknak, csak otthon melegedő emberek vannak.., És ma már nincsenek „ellenkarácsonyok” sem. mint hogy voltak ilyenek, egy időben nem értve a karácsony békéjének szintézisét a béke politikájával. A karácsony mélységesen családi ünnep —, ezzel egyetérteni nem lehet politikai megfontolás tárgya. De az sem. hogy a család léte, az ember léte elválaszthatatlan a béke meglététől: s így mélységesen politikai tartalmú ünnep is a karácsony. Nem politikai fikció, erőltetett beiemagyarázás, még keverné valamiféle taktikai manőver azt hirdetni hát, hogy a karácsony ünnepe, a család ünnepe elválaszthatatlan a béke, a haladás gondolatától. a holnapok építésének, az ország ereje gyarapításának feladataitól. Amikor a kommunisták védik és óvják a karáasony gondolatát, nem a háromkirályok csillagára gondolnak, hanem azokra a csillagokra, amelyek felettünk ragyognak. Hogy fényüket ne homályost tea el füst, karom, vagy a tüzek vöröse, hogy a távoli csiülagvilágotk fényei majdan ne egy kipusztult bolygó ember és élet nélküli világára küldjék híradásaikat az esetlegesen ott létező életről. Amikor karácsonyról van szó, az ünnepi terített asztalra tekintve nemcsak a csámcsogó megelégedésre gondolnak azok, akiknek nagyon ic fontos az ünnep békéje, de a méltányos türelmetlenségre is; hogy évről évre több és jobb legyen az asztalon, a fénylő fák alatt A munkára is. Az alkotó-teremtő munkára, amely erőt az az emberséghez, a békéhez, a gyarapodáshoz. Ez is politika. Ha úgy tetszik, karácsonyi politika. De ez, az ilyen politika tette valóban ünneppé az ünnepet, emberré az embert, teremtett békét és száll szembe minden olyan próbálkozással bárhol történjék is a világban, amely ezt az alkotó, teremtő. emberi bókét veszélyezteti. Tradíciók ápolása! E gy holttestet is lehet ápolni, gondozni. Mi az élő gondolat, a fejlődő szellemiség, az emberesedé társadalom tradícióját gondozzuk. Nem múzeumország ez, mi nem engedtük, hegy nyy:í váljék, ahol a múlt mu- mifikálódott relikviái konzerválják a levegőt, a gondolatot, az életet. Hanem lüktető, fejlődő, eleven valóság színhelye ez, ahol a tradíciók éppen úgy eleven életet élnek, mint napjaink legfrissebb tervei, szokásai. S ez az igazi karácsonyi gondolat, amelyet mindenki bátran vallhat és ápolhat magának. j <Gy. GJ S oha senki nem tagadta, sőt minden kommunista, minden párt- és állami fórum vallotta és vallja, hogy ennek az országnak hivatalos ideológiája a materializmus alapján áll. Az istent letettük a trónról és embert ültettünk a helyére, permanens vitában vagyunk és egyáltalában nem vagyunk defenzívában a vallásos világnézettéi, nem hiszünk a mennyekben, de a pokolban sem. valljuk, hogy mindkettő itt van, illetőleg itt lehet a földön. Ha ember az ember, akkor a mennyország jön le a földre, ha embertelenné válik, akkor a poklot szabadítja magára, ha úgy tetszik a mélyből. — De — lám, milyen érdekes! —. talán soha nem volt olyan kultusza és lehetősége még kevésbé nem, ebben az országban a karácsonynak. yiiru amióta a kommunisták Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkárának nyilatkozata Karácsonyi koktél Azóta minden karácsony szebb Egy asszony kétszer születik Csempészek, orgazdák, esetek Napjaink ifjúsága Irodalom, művészet (10—11* oldalon) Ot világrész köszöntője (12. oldalon) Spoi tolók — élmények —1969 (14. oldalon) (3. oldalon) (5. oldalon) (5. oldalon) (8. oldalon) (8. oldalon) (9. oldalon)
