Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
Megyénk az irodalomban BAJZA JÓZSEF A magyar reformkor talán legmarkánsabb egyéniségét sok szál kapcsolja Heves megyéhez: 1804. január 31-én a megyénkben Szűcsi községben látta meg a napvilágot, majd középiskolássá cseperedve a gyöngyösi gimnázium falai között töltött néhány esztendőt, jogi tanulmányainak kezdetén a megyében patvaristáskodott, majd meg az országgyűlésen (1825—27 között) lesz a megyei követ írnoka. A fiatal Bajza lírájával lett a korabeli magyar irodalom ismert egyéniségévé, versei 1822-löl jelentek meg különféle almanachok lapjain. A sikeres fellépéshez Toldy Ferenc segítette, majd meg Kisfaludy Károly, akit tanítómestereként tisztelt, s' akinek közvetlen baráti köréhez is tartozott. Bajza lírájának újszerűségével lepte meg a kor olvasóközönségét: egy addig nálunk nemigen honos lírai műfajnak, a dalnak lett jeles művelője. Már az első próbálkozások — melyek a nyilvánosság elé kerültek — „nagy műgondról”, sajátos, de igényesebb nyelvi stilizálásról tanúskodnak, s magukon viselik a XVIIL századi német szentimentális Ura néhány divatos képviselőjének hatását éppúgy, mint a Kazinczyét s Köl- cseyét „Az édesbús merengés, érzelgős fájdalom húrjait szólaltatta meg, költői képei a völgyi magány, az erdőmélye, a sírdomb körül zokogó patak, a bús esti szél, a borongó őszi alkony, a sejtelmes hold világát idézik fel, pesszimista életérzést sugallnak.” (Tóth Do: zső) Az 1925—27-es országgyűlés eseményei, melyeket mint Heves megye követének írnoka személyesen átélhetett, nála sem maradtak nyomtalanok. Részben Vörösmarty példája, részint a fellendülőben levő hazafias szellem tematikai váltást eredményez költészetében: ekkor írja legjelentősebb hazafias tárgyú verseit, a Boréneket, a Száműzött honszerelmének vallomását s az AndalgásokaL K ésőbb, mint kortársainak javarésze, Ő is érdeklődéssel fordul a népdal, a népköltészet világához, bár talán sohasem kerül olyan mértékben a népdal vonzáskörébe, mint pl. Kisfaludy Károly. Amit mégis tesz ez ügyben, az viszont számottevő: Köl- cseynek a népköltéssel kapcsolatos fejtegetéseihez kapcsolódva Erdélyi János elméleti munkásságát készíti elő effajta gondolataival: „Azt kívánnám a népdalköltő művésztől, hogy ne ő ereszkedjék le a néphez, hanem egy magasabb pontot találjon, s oda emelje magához a népet Vagy, hogy világosan szóljak, ne a költő vetkezze le a maga mű- vészségét, hogy a néphez hasonló legyen, hanem a nép szájában támadt dalt öltöztesse művészi alakba, nemesítse meg művészi gonddal ” Mint a kor népköltés iránt érdeklődést tanúsító költőinél általában, nála is jelentős szerepe van a herderi ösztön '^snek. K üA Ionosén az európai népdal- kincs iránti vonzódása mutatja ezt: Herder gyűjtéséből fordít pl. magyarra egy skót népi szöveget, egy népballadát; ugyancsak német nyelvi közvetítéssel egy lengyel népdalt, s ő is bevonult az ún. szerbus moniert meghonosítani kívánó kor- társ-lírikusok közé, nyolc szerb népéneket ültettek át magyar nyelvre. Noha Bajza lírája egészében a kor lírai költésének szintjét nem is éri el mindig maradéktalanul, verseinek jelentőségét mégsem tagadhatjuk. Részint a már említett, nálunk általa meghonosított műfaj, a dalköltészet művelése okán, részint pedig azért, mert 6 lesz az, aki „meghonosítja az intim lírai közlés, a bensőséges költői érzelemkifejezés, a kedves, meghitt poézis tónusát” (Tóth Dezső) szabadságharc bukása utáni idők versei mutatják aztán igazán meg Bajza igazi költői vénáját; ekkori „költeményeiben az eltiport ország panasza mellett a zsarnok elleni lázadás és megvetés indulatai kapnak hangot rendkívüU erővel...” Ekkor írt verseinek kétségtelenül leg- szebbike a Mióta érzek... kezdetű, mely töredék maradt ugyan, de páratlan iz- zású, szép vers. Irodalomtörténet-Írásunk Bajzában minden költői erénye ellenére sem a lírikust, hanem a kritikust és irodalomszervezőt méltatja elsősorban — és joggal. A felvilágosodás, még nagyon gyermekcipőben járó kritikai kezdeményei után alighanem 6 az első igazán vérbeli kritikus alkat irodalmunkban. Ebbéli képességeit már egy 1828-ban irt tanulmányában. Az epigramma teóriája e. írásában megcsillogtatta, s csak természetes, hogy amikor Kisfaludy Károlyék körében felvetődik g magyar kritika megteremtésének gondolata, Bajzát szemelik ki erre a posztra. 1830-ban Indulhatott meg a magyar kritikai irodalom maradandó értékű fóruma, a Kritikai lapok, melynek beköszöntőjében az alábbi programot hirdette meg Bajza. „Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető és kemény kritika, de részrehaj lattan, de igazságos. Ki kell irtanunk a hizelkedést, a szolgai csúszás lelkét; ledöntögetnünk szobrait a bálványozásnak; elrettentenünk a lelketlen- séget; kimutogatnunk egymás vétkeit, botlásait, kimutatnunk az utat, melyen nagy nemzetek példájaként a tökély magas pontjához vergődhetünk.” A lap hasábjain megjelent Bajza-írások közül kétségtelenül a legizgalmasabb és egyben egyik legjelentősebb A románköltésről címen közreadott regényelméleti értekezés. „A kritikus Bajza legjobb erényeinek érvényesülését figyelhetjük meg ebben a tanulmányban. Jól ismeri a műfaj elméletének teoretikus világirodalmát, jó esztétikai érzékkel vonzódik a valóban értékes regényekhez (Goethe, Walter Scott stb), elemző kedve nem ragadja öncélú, elvont, hatástalan elméletfaragásra, hanem éppen ellenkezőleg: elméleti készségét anyagközeiben tartja lényeglátó, a valóságot érzékelő irodalomszemlélete.” Különösen figyelemreméltó érdeme e tanulmánynak, hogy leszámol a felvilágosodás kori magyar regény Dugonics-féle pro- Tincialisztikus változatával, s Kisfaludy Károly, illetve Fáy András munkásságát teszi meg — helyesen — értékmérővé. L írája, kritikusi és lapszerkesztő tevékenysége mellett Igen figyelemreméltó érdemel vannak a magyar színháztörténet terén is, mint színigazgató, a magyar színjátszás nemzeti jellegének kivívásán munkálkodott, s nem Is eredmények nélkül. Mennyire sajnálni való, hogy viszonylag fiatalon, ahogy ma mondjuk: alkotóereje teljében, ötvennégy éves korában ragadta el a halál... Lökös István SZÉP SZAVAK HÓESÉSE PAUL ELUARD: AGOSTINHO VETO: Erdei vad vagyok Almaim terhe alatt Erről beszélek ezt kiáltom dalom Nevetés csörgedez a halott hó alatt Hajnal és nevetés öröm hogy élhetünk Gyümölcs tükrében arcát nézi a virág Holt hó alatt alusznak hajnalig Barátaim és nyugtalan szívük A földet zendülésre bújtogatja Egy napon felteszi koronáját a nyár fis száz Nap csörgedez a halott hó alatt fis száz simogat ást takar a hólepel fin nem halok meg időmből kilépnek Rövid időmből mit a földön éltem én Vérem zuhatag-lüktetései CESAR VALLEJO. Itt élek, helyesebben — létezem a világ hallgatag külvárosában, ahol nincs élet, nincs fény. Sötét utcákon barangolok álmaim terhe alatt, az óhajjal, hogy ember lehessek. Bolyongok, rabságba botlom. Rabok negyedei. Nyomor vidéke. Komor, félelmetes. Itt szétolvad az akarat, egybevegyülnek emberek és tárgyak. Az utca lámpák nélkül ismeretlen. Tapogatózva lépkedem a félelem titkain át kisértetekkel karonfogva. •Angolai költő. Nagyság és nyomorúság Kinek nincs ünneplő öltönye? Nem kiabál, aki szabványosan haldoklik, Ki az, aki nem reggelizik és csak annyiban sír, amennyiben? s nem utazik a villamoson, Én, aki magányra születtem —, Árva zsebeikkel s cigarettájával, semmi többié, mely elkerülhetetlen, minta pont? “»Sunyna születtem —, senki más. ÍH aMvl rak salel&ra «MM Ki *k tói esy MrarakA, «earagtott . meg életében? semmi tooo, én vagyok, az, aki magányra születtem Ki nem ír levelet az ünnepekre? Eh, én vagyok, az, alti magányra'Stt^-; Ki az, aki a fontos, halálosan senki más fontos dolgokról •Perui költő, (1892—193% PIMEN PANCSENKO: Éjszakai hangok Kezem a rádió gombján. Ujjam alatt mintha a Föld forogna. Twist, fütty, valaki prédUL A hangok hegyes ágai* angyalhaj-surrogó«. Szép szavak hóesés. Csendes az «Jmska, olyan hangos a világ, Kinek a tütty, kinek a fütyörésaé* kinek a hang, kinek a hallgatás Milánóból operaária. Marseille-bői karácsonyi Brüsszelből mól a fisakon hóvihar. daL Hullámok tornyosainak, halászhálót himbál a szCL Mormanszkból üzenet: „Édesapám, apukám, nagyon vigyázz magadra várunk!” •Bjekxmsz költő. Vékony gyerekhang. íme a fény a hangok ágain, a szelek ágain. (Válogatta és fordította: Kassai FerencJ W//////////////////A ’***s*sssrf&sx&s&ssfsyrssss*ssj'ssssss'sx/,&ir&rrsssssssssssssssssss*st>sssssssssssssssssssssssssssssrssssssssssssj9w Galambos Lajos: MÁMUSKA ö, de nehéz idő nett az, fiam. Karácsony előtt két nappal beszállásaitak hozzánk öt katonát szekérrel, s két lóval Ugyanez a házunk volt, mint most, de nem így kipucolva. rendbe téve. S miféle bútorok voltak akkor a két szobában? Padló sehol. A pitvarban meg a konyhában kő? Ugyan. Föld mindenütt. A katonák a Kötöny- domb alól, egy nagygazdától hoztak szalmát, leterítették ebbe a szobába, amelyet most maga vett ki, s arra hevered- tak. Kötényből hoztak a lovaknak szénát is. Látták a szegénységünket, nem zavartak bennünket egyáltalán, tán azt is restelltek, hogy láb alatt vannak, de hát háború volt. Beszélgetni se nagyon tudtunk, mutogatásokkal próbálták megértetni magukat. Eljött a karácsony előtti nap, a vigília. Hát most mit csináljak ezzel a családdal, mát adok nekik az ünnepen enni? Volt egy kis lisztem, egy kis zsírom, két rossz tyúkom, gondoltam, ezeket Krisztus urunk születésének MS9. december 25* csütörtök j, első nagjáa kvúeant ha afe az dBg a katonák el nem ütik a lábukat De nem nyúltak azok semmihez, fatesebb emberek voltak, nem valami su- haneók. Az uram mondta is, azért osztották be őket a Irénhez, mert a harchoz már gyengék, de a szekeret -lovat még él tudják hajtani. Néha egy kis meleg vizet kértek: — Mamuska. És a fiaim arcát megsimo- gatták. • Mármost a valóságos ünnepen a két tyúk csak kiadja a kasztot, gondoltam, de mit eszünk Jézus úr születésének estéjén? Hal illene és mákos bobályka, Az uram tervezte, hogy a kölykökkel lemegy még reggel a Körösre, s estig csak akad a horogra valami; hajnalban azonban már fanspontra kellett menniük. Előző este ugyanis egy trónszekér a Tisza felé vezető, cserkei úton, a nagy kanyarban felrobbant A németek tették oda. a kanyarba az aknát, s épp egy ilyen ártatlan szekér ment rá öt emberrel, mint amilyc -> nálunk volt, s amelyik pokrócokat vitt a Tiszánál állókhoz. A kubikosok tették rendbe QB6rí$£6iZOl&e ig. Még csudálkoztam is, milyen hamar kész lettek véle, délután háromra már itthon voltak. Találtak még a különböző kanyarokban öt aknát, azokat az orosz tűzszerészek megsemmisítették. Én egész nap csak arra gondoltam, mi lesz az ünneppel? Mákot adott a szomszédasszony, hát az már volt. De például egy fia krumplim se volt. Karomra vettem a kosarat és elgyalogoltam a község másik végébe Kaku- kékhoz. A mostani tsz-el- nök édesanyját kéltem meg, adjon egy kosár krumplit. Pedig ők is sokan voltak, hatalmas, nagy család, de volt krumplijuk, s adtak. Még egy kilónyi savanyú káposztát is kaptam. Azt a boldogságot! Immár mái:os bobályka mindenképpen lesz s ha tojna egy tojást valamelyik rossz tyúk, süthetnek egy kis káposztás längest is. Két tojás volt, mire hazamentem. Oda tojtak a tyúkok a félereszű istálló jász- hiba, ahol mind ez ideig még csak egyetlen tehén állít valamikor. s az sem sokáig; most xaeí • két hadiig pb henrte hosszú utak fáradalmait Tüzelőnk volt Két szekér venyigét szereztünk még októberben Cserkén. Alágyújtottam a kondémak, s befutót tem a kemencébe. A katonák nézegették, mit csinálok? Hát mit csináltam volna Míg a víz melegedett, s fül- lött a kemence, fölmázoltam a szobát, pitvart, konyhát Az uram, megjővén a köűy- kökikel, ollóval, fésűvel megnyírta őket. Aztán bele a forró vizet a taposókádba — még az uram hozta valahonnan házasságunk első esztendejében —, s fürdés. Szappan nem volt. De jó lúgos vizet csináltam venyigeha- muból. Levitte a koszt, különbül, mint most a pipere- szappan. Az alsó gönceiket is ebben a jó lúgos vízben mostam ki, s kiterítettem a kemence búbjára, hogy Jézus születéséig megszáradjanak. Közben már készítettem a káposztás láng őst, meg abo- bálykának valót. Mindezt a katonák csak nézték. S a maguk nyelvén és mutogatva kérdezték: — Mi ez a készülődés? — Éjfélkor születik a kás- jézus. Nevetek és nem hitték. Azt magyarázták. hogy náluk csak két hét múlva lesz. Én is nevettem és moodtmi __________________ — Hát nálunk most van. Akkor a fejüket csóválva azt kérték az uramtól, hegy hát őket vajon nem nyímá-e meg? Az lírám, nyugosztalja isten, leültette őket 6orba a székre, ahol nem sakkal előbb a rossz olló alatt még a fiaim vinnyogtak. Hát persze, milyen nyírás volt az. gondolhatja. Menjen a nagyja a fenébe, s éppen csak maradjon valami. Megköny- nyezték a maguk nyírását ők is, az arcuk kiveresedett, mert az ollónk életlenebb volt tán, mint a kalapálatian kasza. De tűrtek és nevettek egymáson. Egyszer csak azonban as uram odajön hozzám: — F ürodjenek ők is — mondta. — Hát melegítsenek a kom- dórban vizet. Víz még van, hála Istennek. — Most ki az alsónem üiket — Én? — Hát ld? És akkor én azt mondtam nekik: — Mindent le. De mindent. Csavarkózzatok lópokrócba. Ügy engedelmeskedtek, mintha tán a parancsnokuk lennék Melegítették a vizet, csinálták a lúgot, ahogy ruháikat egy csomóba hányták. fürödtek. Mondhatom, volt műnk* s&ég. A katonáik, feJjső ruháé”
