Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
PAKK AS ASMtf A béke madarat nyugodtra festik... \ bárány tamáss A béke madarát nyugodtra festik. Picasso is és Htncz is Budapesten A lélek rendjét mérik, nem a testit. Hogy a jövendő sorsa jobb lehessen. A harc. a munka reggeltől napestig. Folyton folyik hogy új utat keressen. A küzdelem bővül és majd kitetszik, Holnap mi lesz Párizsban, Budapesten? Be — kik az Embert méltón tisztelik És érdekében mindennap tehetnek: Nyissák meg rendezett zsilipjeit A bízva-bízó, tiszta szeretetnek. Tegyék termővé békés áradását. Hogy a munkát mindig aratni lássák! SCOA ISTVÁN: Nincs más megoldás Építem tisztaságaimból oltalmamat, végváramat, Korunk százezer voltja csendben lelkem huzalán áthalad. Magányos hőerőmű-álam dolgozik, termel. A világ észre se veszi míg fogyasztja e különös energiát. Nem sajnálom hisz érte ég ál együtt az egész és a rész, atomjaira saéthasadva az öröm és a szenvedés, tudva, hogy a mindenség roppan: törvénye erre is fetól: hogy, ami van az van és többé nem tűnhet és nem veszhet éL Nem hiúság és nem is kókler számítás, ami áldozík. Az anyagmegmaradás elvte igán, az i& átváltozik a vágy, a jóra tiszta szándék, a mindig volt, a kezdeti öröm, hogy az emberiséget mocskából úgy emelje 3d, mint méhe gyümölcsét a rángó a vanagló boldog fájdalom, lüaeäs vagyunk. Nincs más megoldás' Mit tegyek? Én la vállalom.,. HEGEDŰS LÁSZLÓ; Kintit izompár Mit sem tudok az életéről, csak annyit róla, tanít valahol. Kitekint a robogó Hévből, cseveg társnőivel, könyvre hajol. Vékonyka váll, vékonyka termet. Mindig választékosán öltözött. Ajkán téglaszín rúzs. Merenghet, csupán egy a sok csinos nő között. Egy volna, ha as a sötétíti, riadt szempár nem lenne, — égő, meleg fénnyel amint uralkodik egész lényén, mely nélküle alig mondhatna többet sablonoknál. Két szem, oly szép szinte most fáj. kát, persze még fehérnemű nőikül, magukra húzhatták, azt sem tudták, miben segítsenek. Kipirosodva, megfúrod ve, megboirotválkozva, megnyírva, mintha újjászülettek volna. Dalolni jött kedvük. Fűtöttek a meken- cébe, mint az ördögök. Ki- hordták a szalmát a szobád j ükből, s felmázolták ők is. Lehintettem a szoba földjét szép, sárga homokkal, aztán mehetett vissza a szalma. Megszépült a világ. A bobályka; meg a káposa=. tás lángos elkészült, már csak a kemencére vártak azok is. — Lesz annyi, hogy ők is egyenek? —: kérdezte az uram — Lesz. Lesz annyi — mondtam. Mintha semmi gond és semmi felhő nem lett volna már. Az én családom alsóne- műi megszáradtak, a vasalóba parazsat tettem, hogy egy kis vasalás is legyen rajtuk az éjféli misére, aztán óda- terítettem a kemence búbjára a katonák fehérneműit is. Már a bobályka megsült a kemencében, éppen csak le kellett volna forrázni és meghinteni cukros makkal, , amikor parancsot hoztak a katonáknak. — Készülni. Indulni.'Azonnal Én odaadtam a parancs- Auzo elé: »= A subájuk vázas. Siess Az ért karácsonyaim Ilyenkor, decemberben, rendszerint lázongok. Arra gondolok: mennyi mindent megszüntettünk már a régi világ rossz beidegzései közül, mennyi káros szokást számoltunk fel — csak egyet nem sikerült: ezt a fenyőfaünnepet,, vagyis, hogy is mondjam csak, szóval ezt a Itarácsonyt.... Amióta az eszem tudom, november derekától össze- összeránduló gyomorszájjal számolgatom a pénzem, itt van, ugye, a rendes decemberi költségvetés, aztán itt van a mikulás, itt a karácsony, s ha mindez nem volna még elég, vigaszomul itt van a szilveszter... Szegény Gergely pápa, ha tudná, mily kevés tisztelettel adózom, különösen így, december táján, naptárlcészí- tői képességének, bizony megfordulna a sírjában. No, mindegy, közös sorsunk ez nekünk, férfiaknak, hozzászokhattunk jócskán; abba is hagyom a zúgolódást. Másról beszélek: a tavalyi és az idei karácsonyomról. Gyermekeim az idők folyamán lassan felserdültek, kiterjedt rokonságom van, így aztán nemcsak nekem okoz gondot karácsonykor az ajándéklista — én is gondot okozok a mások listáján ... Ezt onnét tudom, hogy tavaly, ilyentájt, észrevettem, hogy furcsamód megforrósodik körülöttem s levegő; családom, rokonaim, barátaim mindegyre óhajaim iránt faggatásnak. Feleségem egyik este, minden különösebb indíték nélkül, hirtelen megkérdezte, hogy volna-e szükségem egy melegebb sálra. Akkoriban, 1932-ben — mifelénk — mintha as isten is szegényebb lett volna. Még egy vékonyka hópalástot sem dobott a földre. A sár megfagyott ugyan, s reggelenként dér csipkézte a lombtalan fák ágbogait, de szürkés-fekete volt minden, vigasztalan idő, amely inkább hasonlított halottak napjára, mint a karácsony közeledtére. Akkor még csak tíz karácsonyt láttam. Ez lett volna a tizenegyedik. — De amelyikre emlékeztem, az mind havas vdt, olyan Igazi, ahogy azt a felnőttek elbeszéléseiből is hallottam. Azért a kántálásra készültem. Az ádvent estéin a tűzhely ajtaján és lapján ki- áradó meleg és fény ölén fújtuk a karácsonyi énekeket aranyszívű nagyanyámmal, kishúgaimmal, Fwm elmerülten kutatott a könyveim közt, s meglepve jegyezte meg: érdekes, hogy nem találja Plu- íarkosz Párhuzamos történeteit — lehetséges, hogy meg sem vettem? Leányom a többszínű nyomósceruzám egyes színeit vizsgál gáttá: vajon nem kelle- ne-e új betét a helyükbe? Akkor leültem, és részletes listát készítettem. Az ember végre is legyen figyelmes, s könnyítse meg szerettei dolgát, ha már azon törik a fejüket, hogy örömet szerezzenek neki. Arra különös gonddal vigyáztam persze, hogy öt- ven-hatvan forintnál ne rúgjon nagyobbra az ajándék ára — elvégre másnak is december van decemberben, nem csak nekem! így került aztán a listára egy kis üveg konyak, egy üveg egri bileavér, egy sötétzöld nyakkendő, egy új könyv, egy könnyű, tavaszi selyemsál, egy műanyag írómappa, negyed kiló Extra kávé, egy többszínnyomású, művészi állónaptár, egy ernyő az olvasólámpára, egy olcsóbb fajta képzőművészeti album és egy doboz, elegáns levélpapír. Majdnem egy egész délutánomba tellett, míg a listát sikerült nagy gonddal összeállítanom, számot vetvén a rokonok és barátok pénztárcájával, lakhelyével — mert végtelen figyelmességemben még arra is ügyeltem, ki lakik Ápisz, ki könyvesbolt, ki pedig minőségi italáruda közelében. Óhajaimat aztán titkon tudtára adtam mindenkinek, akit illetett, majd Dávid József: nyakamba vettem a várost, hogy emyedeilen buzgalommal magam is beszerezzem az ajándékokat •— megajándékozóimnak. No, a fojtogató, boltban tipró, cipekedő, buszon-vil • Vámoson taposódó, iszonyatos napoknak is csak végük, (Erdei Sándor rajza) lett egyszer, és a dolgok örök törvénye szerint eljött a karácsonyeste. És most valami érdekeset: hiába kezd őszülni az ember — ilyenkor mégis gyermek megint. Bevallom hát, bizony magam is izgatottan vártam egész délután a csengő hangját, akár apró kölyök- koromban. Lélekben ott ültem már az új lámpaernyő alatt, előttem a felbontott konyakosüveg — s kint a konyhán már főtt is a vadonfriss kávé ... Lelki füleimmel szinte a pöfögését is hallottam. Nos, a csengő végre megszólalt, és jött hát a télapó, vagyis megkezdődött a fenyőfa ünnepe . Értik. A fa alatt, mint az világszerte szokás, ott hevert, fenyőgallyas papírban, a sok-sok ajándék. Mindenki megkapta a magáét, aztán feleségem intett, hogy én következem. S bontotta az első csomagol ■■(/y gyönyör Parker golyóstollat: ez tőle kaptam S bontotta másodikat: égy Parker betét; ezt ■ ■- leányomtól. Hullott harmadik . papír: Parkerbetét. Ezt a fiamtól. Örömem leír hatatlan volt: úgyis regényírásra készülök, jó, ha van tartalék tinta a háznál ... A negyedik csomag: újabb Parker-betét, mellette egy levél: „Tená- lad ez mindig elkél... Szeretettel csókol: Olga nénéd”. Az ötödik csomag — szintén egy betét... Minek cifrázzam: összesen tizenhárom Par- ker-betétet hozott tavaly a télapó; három regényre is futná belőle. Btylyen elgondolkoztam. S éppen ezért idén már nem sokat törtem a fejem a kívánságlistával. Családomtól, összes rokonomtól, barátomtól Parker-be- tétet kértem —, s most egy merő izgalommal várom; vajon mi minden váratlan meglepetés, változatosnál változatosabb ajándék vár majd a fa alatt, az ünnepi gyertyák meghitten lobogó fényében? Kutyaeiie karácson* ettek. Csak egy órácska már az egész Mi az az órácska? De hiába könyörögtem; csak menni és menni Úgy vették fel azok a szegények az ingüket meg a gatyájukat féhszárazon. —■ Hótt betegséget kaptok — mondtam. — Hát micsoda világ ez, hogy csak menni? Én sírtam. Ök meg a kezemet csókolgatták és titkolták a párás tekintetüket és csak mondogatták : — Mamuska. Mumus-ka. Befogták a szekérbe a két lovat. Abból a száraz, bo- bálykának való tésztából. a kezükbe nyomtam, darabol. (Szőnyi Gyula rajzaü Az isten segítsen benneteket. Aztán szó nélkül ettünk. Vasalt ruhában mentünk az éjféli misére. Körülöttem a népek tiszta szívvel én ékelték: Pásztorok, pásztorok, jó estét, idekirat szép csillag költ megkérdezzük hangos szóval jól vagytok-e jézus úrral aki mostan született, s Betlehembe érkezett. Be én esak arra az öt szegény katonára gondoltam, aki félig vizes ruhában, agy rossz szekérrel, s két rosoz lóval a nagy éjszakában ú- isaduA & „Pásztoraik, pásztoraik keljünk fél., Ezen a karácsonyon tulajdonképpen én lettem volna a megváltó, — amire persze már csak később felnőtt fejjel döbbentem rá — a kisjé- suska, aki ember képében összeszedi azt a szeretetek amit az isten a földre saorá, Arra nem Is gondoltára, hogy mi szegény kis fa- árvák miért maradtunk ki a nagy ajándékozásokból, de azt sejtettem, hogy ünnepi emlős kalács gyönyörűségébe*» esak sikkes? lesz részünk, ha a szentestén kürülkásn- táíom a falut Lámpa- gyújtáskor a nyakamba Is akasztott tam a vA~ azontarisznyát a as öreg utcán a _ e mberek ablaka alá. ^Szabad-e az sstesnt _ esémi ?” Erre a kérdésre a legfösvényebb ember sem mert nemet mondani. Dió helyett jobban örültem a kalácsnak, vagy a fillérnek, de köszöntem óit az almát - is a darabka kenyeret. Rokonaimnál beljebb is invitáltak, de én siettem, mert nagy volt a tarisznyám. A magam és testvéreim étkea- sége meg még nagyobb, s tudtam, úgy várnak háza, Bűnt az isten angyalát. Végígkántáttam a fiahit, s már fordultam volna hazafelé. amikor összetalálkoztam Rigó Jani pajtásommal, aki lelkendezve mesélte, hogy a Sümegi máhóságosékhoz is be tehet menni. A Petró-fiúk is voltaik, s nemcsak kalá- Gsot, hanem agy-egy pengőt is kaptak. A móltóságos asz- szony meg a végén telerakta a zsebüket ssaloncukoiral. 0 S^I^SSsSSíiSii de mire szóhoz jutottam volna, Jani már él is tűnt. De hát felmegyek én oda egyedül is, aztán amennyi éneket csak tudok, azt mind elfúj om, szépen. El én, hiszen azért a... A templomtól fed a Szitásdombra, a kastélyhoz vezető á&sorb&n olyan a Időnként a zsebembe is kaptam, hogy dióval bolon- dítsam őket, s időt nyerjek, és legalább két-három darab kalácsot megőrizzek kicsi hűgaimiiak, de nem voll irgalom. A dögök egészen a fasorig szorítottak, s ha ma- radoztak is, még mindig félelmetesen közelinek éreztem a veszedelmet Mire visszaértem a faluba, üresen lötyögött nyakamban a hosszú vászontarisznya. Most hogy állítsak így haza? Amikor énrám elindultam módosabb dimisst a marhában. Rí már nem villan az útra csak a csillagok fénye, ha az is lenne, mert borús, fekete az ég, az ember csak tapogatódaik, mint a világtalan. Na de a pengő . Az nagy pénz, ha csakugyan adják. Nem főlek én! Mitől is félnék ,,., Már idelátszik a kastélykert csupasz fái közül az ablakok fénye., És a nagy kovácsoltvas kertkapu is tárva. Mégiscsak igaza volt Rigó Janinak. ... Szaporáztam a lépést, de egy hajintásnyira sem jutottam, amikor elvakkantotta magát egy kutya, utána mindjárt még kettő. Jósasrmí lélegezni ss alig mertem. Öszetönösen nyúltam a tarisznyámba és a. legközelebb jutó dög elé odavettem egy darab kaláoeot. Hátráltam és nyúltam a másik ctarab kalácsért, mert a távolság a kutyák s köztem egyre fogyott. Már-már az arcomra fröcskölt a kutyák nyála, soványka lábikrámba ipart éles foguk, de qdég líé&g wM a tesáEESE^rísas, ('Szőnyi Gyula rajza) ágy várnak éhes Sás testvéreim, mint az isten angyalára... Én lehettem volna a karácsony, az élő szeretet, a jóság, a tiszta öröm. Maga a kisjézus. ... De hát nem tudtam egy röpke téli estére sem megváltani akkor a nyomorúságunkat ...... Azt gondoltam — ahogy könnyes szemmel hazafelé bandukoltam —, bizony jobb lenne lefeküdnöm a kásásodé folyóba, vagy kint a vasúton szembeálini a tíz- órási vonattal.... De hát még a szegénységnél is erősebb az élet, így azért esak hazavitt a lábam. Szerencsére kis húgaim már aludtak, s mire a napkeleti égen hasadt a hajnal, aranyszívű nagyanyám kisütött vagy három tepsi méz- édes kukorieamálét... 5969. deeerabar Sk; ssttöetiÉl
