Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
Oké, San „Örök szerelemmel.. A statisztika: Naponta kb. száz fiatal érkezik vidékről a fővárosba azzal a céllal, hogy itt alapítson magának új egzisztenciát. A valóság: Mondjuk negyvennek sikerül: Az indíték: Van, aki egy meg nem kapott fémszálas estélyi ruha miatt határozza el az új életet, vannak, akik csak azért akarnak a fővárosban élni, hogy minden szombaton meghallgathassák kedvenc zenekarukat. Menyasszonyok és vőlegények a szombat esti ösz- szeveszés után vasárnap Budapesten, „na, majd én megmutatom, hogy lehet nélküle is” felkiáltással. Nemrégiben egy neves iáncdalénekesünk fényképet kapott egy lánytól. A fénykép hátára ezt írta a lány: ,,Halálosan forró, örök szerelemmel: Tiédr’ Néhány nap múlva levél érkezett a táncdalénekes- nek, amiből néhány sort idézek: „Kétségbeesetten közlöm önnel, hogy lányom megszökött tőlünk. Augusztusban, mikor ön itt énekelt, teljesen megváltozott, mintha kicserélték volna, semmit sem akart, csak az Ön levelét várta állandóan. Képzelheti, milyen fájdalom egy súlyosan szívbeteg anyának, akiben már csak az injekciók tartják az életet. Kétségbeesetten kérem önt, összetett kézzel, ha önhöz feljön, vagy debreceni új lakáscímet közöl, írja meg nekünk, hátha így rájövünk, hol tartózkodik.’1 Az egynapos Éjfél. A Nyugati pályaudvar előtti villamosmegállóban barna, farmemadrá- gos lány áll, kezében sporttáska. — Nem a hatosra vár? — Nem. — Más villamos pedig nem jár éjjel. — Nem? Akkor nem is várok tovább. — És elindul gyalog. A „LUXOR” presszóig feloldódik a bizalmatlanság. Meghívom egy kávéra. Látszik, hogy most van itt először. Félszegen ül le. — Ha nem rendőr, akkor mit kérdezősködik? — Érdekel. Mivel foglalkozott N-ben. — Eladó voltam a tejboltban. Minden reggel négykor keltem, hogy beérjek háromnegyed hatra. Akkor kezdődött a bolondokháza. Én a kimért tejet adtam. A fél város nálam reggelizett. Kilencig kiadtam vagy háromszáz liter tejet félliteré- vel, három decijével. A szüleim azt szerették volna, hogy orvos legyek, de kimaradtam a gimnáziumból másodikban. Az öcsémet felvették az egyetemre, Miskolcra. Mindig vele példálóztak, hogy így meg úgy. Alig várták, hogy férjhez menjek. Jártam egy fiúval, több mint egy évig. Nem lett volna mire összeházasodni, meg aztán azt hiszem, nem Is akart elvenni, de úgy is nagyon jó volt. Aztán az apám kijelentette, hogy vagy elvesz feleségül, vagy ne jöjjön ide többet Másnap már nem is jött Az anyám azt mondta, hogy megérdemlőm, ha nem tudom megfogni a fiút. ö is úgy fogta meg az apámat, összecsomagoltam a holmim és feljöttem Pestre. Van hatszáz forintom, holnap majd keresek albérletet — Hol fog ma éjszaka aludni? — Nem tudom. — Fáradtan csillog a szeme. Két napja nem aludt A kétnapos Trojka bár Népköztársaság útja Füst. Rossz zene. jegyes társaság. Valaki leteszi bezárt öklét az asztalomra. — Akármennyit dugsz, három. A negyedik partinál lány ül oda hozzánk. Nézi a játékot, ráüt egy részeg vasutas kezére, aztán csipőjét ügyetlenül ringatva, átmegy a helyiségen. Utána nézek. — Kell a csaj? A snóblis, látva tanácstalanságomat, már intézkedik is. Nem telik bele egy perc és ott ül mellettem a lány. Klasszikusan indít. — Na, mi van? Fizess egy konyakot Fizetek. — Hová megyünk? Nekem van kéglim, csak a két kilót előre oda kell adni az öregasszonynak. Fizess még konyakot! — Az Elektromos Müveknél dolgoztam K.-n. Díjátalánykalkulátor voltam, n£r vetséges, mi?! Négyig dolgoztam, aztán hazamentem főzni, meg ilyesmi. Szombatonként elmentem táncolni. Soha nem voltam valami kapós lány. Nem nagyon akadt meg rajtam a férfiak szeme. Az első fiúval, aki egy hétnél tovább járt velem, lefeküdtem. Gépszerelő volt, vagy valami ilyesmi, mert mindig olajos volt a keze. Egyszer egy kolléganőm kapott Ausztráliából csomagot és én megvettem belőle egy felszabott ujjú kék lurex pulóvert, meg egy buklészoknyát. Mikor először felvettem, kicsit nekem is merésznek tűnt. Olyan szűk volt a pulóver, hogy nem fért alá melltartó, de azért bementem benne dolgozni. Majd kiesett a férfiak szeme. Először a kollégáim találtak meg — négy férfivel dolgoztam egy szobában — aztán a főnököm hívott be, hogy valami hibát talált egy számlán, aztán a nagy szigorúságból egyszer csak azt vettem észre, hogy a mellem után nyúlkál. Kirohantam a szobából. Épp ebédszünet volt, már nem is mentem vissza dolgozni. Beültem az eszpresszóba. Nem hazudok. mindenki engem nézett, klassz is volt, meg nem is. Megittam két vagy három konyakot, mert nagyon Iá voltam borulva, aztán megismerkedtem három pesti sráceal. Klasszak voltak, meg jó dumájuk volt. Valami kiállítást jöttek le megszervezni. Még egy jó csomót ittam és közben símán beleszerettem az egyikbe. Szőke volt, és bőr lemberdzsek volt rajta. Fel akartak vinni magukhoz a szállodába, de a portás megismert, meg látta, hogy részeg vagyok, nem engedett fel. Akkor kimentünk a ,.Szedres”-re és én lefeküdtem mind a háromma! A másik kettővel csak azért, mert a szőke kérte, hogy a barátaival Is. Megbeszéltük, hogy másnap este megvár a Keletiben és nála lakhatok, amíg szerzek lakást. Mikor hajnalban hazamentem, az apám véresre vert, mert már megtudta valakitől a szállodai dolgot. Kirúgott, összepakoltam és feljöttem Pest re. A pályaudvaron, egész éjjel a szőke srácot vártam. Aztán felszedtek Malacék — Malac az a fiú, akivel snóbliztál —, azóta senkivel nem feküdtem le és nem is fogok soha. Gyűlölöm a férfiakat Az öregasszony kégli is csak szöveg. Ha már eleget ivott a pasas, elviszem egy átjáróházhoz és azt mondom, hogy két perc múlva jöjjön utánam a második emeletre, én meg a másik kapun meglépek. Ott várnak a srácok. Ha alhatok nálad, akkor lelépek a MalacéktóL Nem alhatott nálam. Néztem, ahogy kicsit csalódott arccal feláll az asztaltól és csípőjét ügyetlenül ringatva megy keresztül a helyiségen. Mesdnger István Sammy Daviesnek. az énekes-táncos pantomimsEínész- nak legalább annyi ellensége van, mint csőd álója. Egy-két igen nagy sajtóbotrányt mondhat magáénak ez a most negyvenkét éves néger énekes és ezek a botrányok oda vezettek, hogy Sammy ma Amerika egyik legkeresettebb és legjobban fizetett színésze. Beleszületett a szakmába. Születá. Sammy és Elvira Davies orfeumi táncospár volt már azokban a bizonyos polgárjog előtti időkben is. Foglalkozásuk nem jelentett sem egzisztenciát, sem életbiztosítást. A mulatókat fehér emberek tartották fenn és fehérek látogatták. A „néger-szerződések záradéka minden esetiben az volt: a tulajdonos semmiféle felelősséget nem vállal az esetleges Inzultusokért .. Sammy és Elvira Davies Philadelphiától New Orleansig mindenütt felléptek, ahol csak vándorlásuk során megfordultak. A társulat harmadik tagja a rendező. menedzser, és alkalman- kint beugró színész partner, Will Mastin volt... Természetesen az ifjabb Sammy is a társulattal tartott. Alig múlt egyéves, amikor már a színpadon volt. Hároméves korában megnyer egy amatőr táncversenyt és attól kezdve „aH round professional”. „Igazi showmanék vontak a szüleim — írja jó néhány évvel később megjelent a Yes, I Can (Igen. én tudok) eímű önéletrajzi könyvében —. pokoli körülmények között dolgoztak. Előfordult, hogy hetekre nem kaptak szerződést, és Ilyenkor négyesben éheztünk: szüleim, Mastin meg én. _ Ha apá- móknak nem sikerült valami fényesen az előadás, akkor pénz és vacsora nélkül mentünk tovább és még örülhettünk, hogy ép bőrrel” A keserves évek alatt határtalanul megedződik és szinte mindent megtanul, amit ezen a pályán tudni kelL Tizennyolc éves korában behívják katonának. Így fr erről a könyvében: „Egészen eddig azt hittem, hogy ember vagyok. De amikor először átléptem a Fort Warren kiképző tábor kapuját, rögtön meggyőztek arról, hogy ez távolról sem így van. Amikor leszerel, egy darabig még a Will Mastin produkcióban utazik, aztán rá- mosolyog a szerencse. Meghívást kap a hollywoodi Ciro-klubba — egyetlen estére. Ezen az egyetlen éjszakán sztár lesz. Másnap behívják az egyik stúdióba és azonnal több filmre kap szerződést. A sajtó dicshim- nuszoka' zeng róla. „Egyre többet kerestem - írja könyvében — és ennek pont a dupláját költöttem el Inni kezdtem és előfordult, hogy egy éjszaka húszezer dodilárt ruletteztem el La- Vegasban . .. Sikerült elérnem, hogy az első sztárév végén kétszázezer dollár adósságom volt. Nem emlékszem pontosan, hogy mire ment el ez a pénz, de rémlett. hogy jó néhány kocsit kinyírtam ... Valaminek történnie kellett, hogy megállítsa ezt a lavinát...” Történt. 1954. végén Las Vegasbói Hollywood felé utazik kocsiján és belerohan egy nyergesvonitatóba. Borzalmasan összetöri magát és elveszti fél szemét. Iszonyatos szívóssággal kilábal a halálveszedelemből és nemsokára újra Hollywoodban dolgozik — hatalmas fekete kendővel a szemén. A kendőtől csak erre a rábeszélésre válik meg egy évvel később: „Jó énekes vagy, Sammy, nincs szükséged mankóra”. Nagyobb sikere van, mint bármikor, és többet is keres, lassan ki tudja fizetni adósságát, de mégsem boldog; Üjabb és újabb esztelensé- gekbe hajszolja magát — öngyilkossági kísérlet a vége. Autóstól akarja levetni magát egy szikláról: a kocsi fennakad egy kászögeülésen. Megmentik —, az eset felrázza eddigi letargiájából. Élnie keü De a dicsérő kritikák mellett egyre több az, amelyik Sammy ellen uszít. Hogy elterelje magáról a figyelmet. elvesz egy néger táncosnőt feleségül, de a házasság természetesen nem tart sokáig. A kiábrándult énekes 1960ban ismerkedik meg Hollywoodban May Brittel, a pólya csúcsán álló svéd filmsztárral, néhány hónap múlva összeházasodnak. A szőke svéd sztár és a botrányhős Sammy házassága minden eddiginél nagyobb port ver fed Amerikában. Ért Bezzeg a mi időnkben... Vannak dolgok, amelyekről az esetek többségében kísértetiesen egyezik az emberek véleménye. A tél hideg, a nyár meleg, a nappal világos, az éjszaka sötét, a főfejtés nehezebb munka, mint a tájképfestés, a füsti fecske mindenképpen kedvesebb állat, minit a víziló. Az ilyesmiből sohasem lesz újságcikk. Szerencsére akadnak dolgok, amelyekről meglehetősen eltérőek a vóleménvek. Olyannyira, hogy tíz megkérdezettből csak elvétve akad kettő-három, aki hasonlókép- ben látná az ügyet. Ez az ideális cikktéma ... A kérdés: hogyan látja a mai fiatalokat, különös tekintettél a .......bezzeg a ml i dőn.kben”-re? AZ AGGODALMASKODÓ: — Én igazán nem is tudom, mi lesz ebből, tisztelettel. Anarchia, nihilizmus. De, hogy valamelyik lesz... Persze, az sem kizárt, hogy mindegyik egyszerre. Jóra nem vezethet, az biztos. Megyek a villamoson, felszáll három táknyos. Az egyik megkérdezi tőlem: „Nem tetszik tudni, hol kell leszáll™ a Kösöntyű utcához?” Hallgattam, mint a sír, világos. hogy kötölőzködni akarnak. Megkérdi még egyszer, most már hangosabban. Képzelje osak el! Tőlem, aki már akkor is tudtam, hogy hol a Kösöntyű utca. amikor ó még a legelőrelátóbb családtervezésnél «tim igen kerülhetett szóba. Persze, bennem emberére talált; én nem hagyom magam provokálni. Hallgattam. Erre a másik: „Hagyjad, lehet, hogy süketnéma az öreg ...” Hát tessék. Ért kapjuk tőlük: süketek vagyunk, hülyéit, szenilisek. Most mondja meg nekem; milyen alapon? Mikor hárman együttvéve sem tudnak annyit, mint én egyedül: hogy merre is van az a Kösöntyű utca? A KATONÁS: — A szigor, az hiányzik manapság, kérem. Engem minden reggel, délben, este elvert a faterom. Hétfőn- szerdán-pénteken szíjjal, ked- den-csütörtökön -szombaton nádpálcával. Vasámáp pihent az öreg, isten nyugosztalja. Meg is nézheti a lapomat! Ügy megvan minden hónapban a 130 százalékom, mint a pinty! AZ ERKÖLCSÖS: — A moziban. Pont az orrom előtt. Ott csókolódznak a szégyentelenek. Mondom a férjemnek: „Te, Guszti, vágd már nyakon valamelyiket!” De addigra már abbahagyták, mert hogy megint lövöldözni kezdtek a filmben. — És. hogy öltözködnek? Ha egy .ilyen lány leül velem szemben a villamoson, még azt is megmondhatom, volt-e vakbálműtétje. Ha sokáig hagyják ezt a rrúnidi- vatot. .. A KARÖRVENDO: — Ügy kell a demokráciának, hehe. Lovat adott alájuk, ment a dédelgetés. Most aztán megnézhetik a kedvenceiket! Isznak, dohányoznak, ló versenyeznek, néznek, dor- bézolnak, táskarádióznak. Én már megmondtam akkor, de ki figyelt oda? Egyáltalán, ki figyel egy Pattantó Bélára? Pedig érdemes lett volna? Ha rám hallgatnak, most nem itt tartanánk! Nem kellene félnünk, hogy öregségünkre a saját gyermekeink küldenek bennünket nyugdíj bal AZ ELNÉZŐ: — Hagyná kell őket, hadd tombolják ki magukat. Csak szórakozzanak, játsszanak kedvükre. Majd megunják. Mi is meguntuk, pedig mi aztán tudtunk hecceket csinálni! Én például az iskolában rendszeresen akácmézei töltöttem a szivacsra. Ügy beszívta, hogy az gyönyörűség! Aztán megfogta a tanár ... Volt röhögés! A haveromnak meg az volt a nagy száma, hogy összeró- gott papírgalacsinokat vágott a plafonra, pont a tanár asztala fölött. Ahogy megszáradtak; pakk! Hullották, mint a legyek. Volt úgy. hogy elmaradt a matekóra, mert az öreg már nem bírta idegekkel. Ezek? Semmi fantáziájuk. Kérdem a fiamtól, mit játszottak ma? Azt mondja: tüsszentőport tettünk az osztálynaplóba. Elképesztő. Hetedikes korukban, kérem. Az embernek lesül a bőr a képéről: ezt a hülye viccet mi már másodikban untuk... Az érem másik oldala: A kérdés más hiszen mások a megkérdezettek is: „Hogy látjátok az életet, ti gyakran csukló, mai fiatau*.r* fokozza egy váratlan siker-; önéletrajzi könyve több kiadást ér meg és az amerikai bestseller-piac egyik nagy slágere lesz. EZután elvállal egy tizenöt előadásból álló Tv-showt-t — egyik előadását mi is láttuk a Magyar Televízióban. Egyszemélyes hangverseny- turnét szervez, 1966-ban beutazza az egész országot. A hangversenykörút reklámja: „Csak állóhely van, hogy mindenki beférjen!” Sammy csillaga újra felfelé ível. 25 ezer dolláros Rolls Royce- jába televíziót, stereo magnetofont, lemezjátszót és bárt épít be. Két zeneműkiadó vállalat és egy hanglemez-társaság tulajdonosa. Ruháit Európában csináltatja, cipőit Hong- Kongban. Évente kétmillió dollárt keres. Ne higgyék, hogy könnyű dolog ez — írja könyvében —, minden este le kell győzni a közönséget. Olyan ez, mint egy jó kis bunyó a Madison Square Gardenban. As győz, aki a gyorsabb. Nevet, elkínzott arcán ősz- ■Beszaladnak a ráncok, komé- diázák, énekel, táncol, minden este úgy lép a közönség elé. hogy: „OKÉ, fiúk, lássuk, kinek a fegyvere gyorsabb” — és már tüzel is. Az előadás szünetében titkára rendszerint azzal nyit be az öltözőibe: „OKÉ, Sammy, ma megint te voltál a gyorsabb”. A MEGFONTOLT: — Néad, kérlek szépen. En nem is tudom. Azt hiszem, elégedett vagyok. Bár a fene tudja: Lehetne jobb is. Hát, konkrétan csak ennyit. Ami az általánosságokat illeti; ha a reálbér növekedésének üteme meghaladja az igényeim emelkedését, azt hiszem, egy idő múlva 110 forintos bérletet veszek— A VILÁGMEGVÁLTÓ: — Így nem lehel előrehaladni : lassan, óvatoskodva, fél szemmel a konvenciókon! Bátran, robbantani kell! Vezessék be a négyórás munkaidőt, az önkéntes munka- bérmegállapítást, és az ingyen mozit. Valamit, valamiért! Akkor majd mi is megmutatjuk, mit tudunk .. AZ IGÉNYTELEN: — Nekem megvan a betevő farmernadrágom, a táskarádiómban vadonatúj az elem, a hajam is szépen nö- vöget. Semmi értelme, hogy még lelkizzek is... AZ OVATOS: — Most milyen szempontból kérded? EÜvi síkon, politikusán, vagy csak úgy glo- bál? Szóval, konkrétan én, mint öt évig úttörő-őrsvezető, mint hatodik éve KISZ- tag, és főleg mint brigád- kultúrfelelős, azt hiszem, nem mondhatok mást, mint hogy a gyarmati népek felszabadító mozgalmait tiszta erőmből támogatom. Ja. és majdnem elfelejtettem, meggyőződésem, hogy harcunk nem lesz hiábavaló ... 1969- december 25„ csütörtök
