Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

Héhány hét múlva — 1970. január 1. és 10 között —, népszámlálási biztosok kere­sik fe Magyarország vala­mennyi lakosát, hogy össze­írják személyi és lakásada­taikat A népesség egy ne­gyedére kiterjedően — minden negyedik számlálókörzetben — tüzetesebben érdeklőd­nek majd a számlálóbiztosok — többségükben pedagógu­sok —, a családtagok, vagy akár egyedülállók élet- és munkakörülményeiről, szak- kézettségéről, foglalkozásá­ról, lakáshelyzetéről. A mé­lyebbre hatoló adatgyűjtés­hez a statisztikai matema­tika segítségével választják ki azokat a körzeteket, amelyek területileg, a település jelle­gét illetően és társadalmi ré­tegződés tekintetében a né­pesség egészére vonatkozó képet alkotnak; vagyis az itt szerzett adatokból levonható következtetéseket általánosí­tani lehet A tízévenként le­bonyolított népszámlálások során összegyűjtött adatkincs nélkül ma már elképzelhetet­len az állam gazdasági, tár­sadalmi életének és a köz- igazgatás irányítása, a fej­lődés tudományos vizsgálata. Az újkori magyar népszám­lálások sorozata 1869-ben, tehát éppen száz esztendeje kezdődött. Ezt megelőzően is voltak összeírások, de ezek céljaikban is alapvetően kü­lönböztek az újkoriaktól; nem a népesség megszámlá­lása érdekében, hanem adó­zási vagy katonai célokra ké­szülteit és nem terjedtek ki mindenkire. Károly Róbert idejében például a jobbágyportált ka­puja volt az adókivetés alap­ja. Egy jobbágyporta elvileg egy jobbágycsaládnak felelt meg. Az adókötelesek úgy bújtak ki az adózás alól, hogy az egy közös telken megtelepült családok csak egy kaput építettek, s az ősz- szeírás nyomán kivetett adót megosztották maguk között. Miután a királyi kincstár jö­vedelme így megapadt, a ké­mények összeírására került sor; a hadi kiadások fedezé­sére az adót füstönként szed­ték. Az egy füst alatt élők lettek az adóalanyok. 1569-ben a zsellérek, a szénégetők és a bányászok is összeírásba kerültek, hogy adót hajthassanak be rajtuk. Az adóztatás alapjául szol­gáló összeírások elsősorban a jobbágyság vagyoni helyzetét firtatták. A XVIII. században kezdődött meg egyházkor­mányzati célokból a népesség átfogóbb vizsgálata. Az egy­ház ismerni akarta a hatal­ma, „gondozása” alatt élő né­peség számát. E század utol­só évtizedeiben készült egy­házi összeírások már nemcsak vallási adatokat tartalmaz­tak, hanem a lajstromba vet­tek nemét, családi állapotát, foglalkozását is feljegyezték. II. József, mint felvilágo­sult uralkodó, nem nélkülöz­hetett átfogó statisztikai ada­tokat. Az általa elrendelt, lÍ84-es általános népszámlá­lás gyakorlati célja az újonc­állítás és az adókivetés jobb megszervezése volt, eredmé­nyességét tekintve rendkívüli jelentőségűvé nőtt. Eddig az összeírásig ugyanis az ország lakóinak száma nem volt is­meretes. A II. József-féle népszámlálás azonban a ne­mesekre minden rendű, ran­gú lakosra kiterjedt, még a foglakozási megoszlást is fel. tárta. Az első ilyen modem jellegű népszámlálás fényé­nél elindulhatott az állam- igazgatás fejlődése, a föld­rajz- és történelemtudomány elevenebb művelése. Az ösz- szeírás gyengesége volt, hogy csupán a férfinépesség ada­tait kérdezte részetesen, a nőkét nem. A nemesség jogai csorbítását látta az összeírás­ban és nemkülönben abban, hogy katonai közegeket kel­lett fogadnia otthonában. Így II. József halála után, az 1790-es országgyűlés által megszavazott népszámlálásra nem került sor. 1802-ben ismét felmerült a népszám­lálás szükségessége magyar ezredek állításához, de ezt már csak azzal hagyta jóvá A Központi Statisztikai Hivatalban új géptermet rendeztek be a népszámlálás adatainak gyors, pontos feldolgozására. Az itt elhelyezett számító- és adatfeldolgozó gépek műszaki próbáit most végzik a szakemberek. (MTI foto — Kovács Gyula felvétele) az országgyűlés, hogy neme­sekre ne terjedjen ki. A II. József-féle és az I869-es, első hivatalos nép­számlálás közötti időben az egész lakosságra kiterjedő összeírást nem végeztek. Az első hivatalos összeírást 1869-ben, osztrák mintára szervezték, lajstromosan vé­gezték az adatfelvételt; fo­lyamatosan írták fel az adat- szolgáltatók nevét, nemét, születési évét, vallását, csa­ládi állapotát, keresetét, fog­lalkozási viszonyát, szülőhe­lyét, de például a nemzeti­ségi hovatartozás kimaradt az összeírásból. Miután eze­ket az adatokat decentrali­záltan összesítették, és a feldolgozás is igen kezdetle­ges volt, nem adott teljesen tiszta képet a népeséget érintő minden lényeges kér­désről. Az 1900-as népszámlálás az első, amelynél lére jött a kél nem összeírási egyenjo­gúsága. Ezen túl nem külön férfi és női számlálólapon, hanem csupán egy külön kérdés keretében tudakolták az összeírtak nemét. Az 1910-es ' összeírás összefüggött a hely­ségnevek törvényi szabályo­zásával. Korábban ugyanis 826 olyan helynév volt az or­szágban, amelyet több köz­ség is viselt, az is gyakori volt, hogy más néven ismer­ték hivatalosan a helységet, mint ahogy a község lakói nevezték. Ez a bizonytalan­ság nem kevés zavar otkozott a közigazgatásban. Az eddig lezajlott tíz nép- számlálás közül az 1920-aisra az iskolai végzettség körül­tekintőbb adatfelvétele jel­lemző; a szakképzettséget is behatóbban tudakolták. 1930-ban az önálló iparosok­ra és kereskedőkre vonatko­zóan történt külön adat­gyűjtés. A következő népszámlálás­nál:, a kialakult gyakorlat­nak megfelelően, 1950. de­cember 31_én kellett volna le- zajlania. Az első népgazdasá­gi terv az összeírás előbbre- hozását tette kívánatossá. A húsz évvel ezelőtti népszám­lálás a háborúval kapcsolatos népességmozgást és a földre­form nyomán bekövetkezett változásokat vette alaposab­ban szemügyre. Az 1960-as népszámlálás bővítette a fog­lalkozási kérdések körét és első ízbon dolgozta fel a csa­ládi és háztarási statisztikát. Az 1960-as népszámlálás újí­tásai közé tartozott a lakos­ság 1 százalékára vonatkozó úgynevezett reprezentatív felmérés, továbbá az, hogy a feldolgozást gépekkel bo­nyolították le. Mit hoz az 1970-es nép- számlálás? Ezt valamennyien érdieklődéssel várjuk. (Ny. Ä.) Áruellátás, minőség, választék, árak... Ami a pultról hiányzik — Tisz.ességteen haszon — 130 ezer forintos kária aní ás — Csúcsforgalomban is legyen ellenőr Módosítani kell a közgazdasági sza t áiyozókat Tíz évvel ezelőtt megyénk­ben 1,6 milliárd forint volt a kereskedelem forgalma, ma már 3.5 milliárdnál tart Ez lényegében a vásárlói igé­nyek folyamatos kielégíté­sét is jelenthetné. Csakhogy a fejlődés az élet egyetlen területén sem állt meg. Ko­rábban a városi boltok ellá­tása volt jobb, ma már ugyanez nem mondható el. Sőt... Tíz évvel ezelőtt 60— 40 százalékos volt az állami és a szövetkezeti kereskede­lem aránya, most majdnem egyénlő. Akkor falun élt a lakosság 76 százaléka, 24 vá­roson, most az arány 71—29. A paraszti jövedelem aránya is magasabb, mint a bérből és fizetésből élőké. Megvál­tozott a paraszti vásárlóerő, a paraszti életmód mindin­kább városi formát ölt. Nem elég, ha van a pul­ton elég liszt, kenyér, zsír, cukor és más alapvető élel­miszer. Az igény olyan, hogy az időszakonként hiányzó szalonna, lisztes áru, olcsó töltelékáru, tepertő, olcsó konzerv, élesztő és ecet is problémákat okoz. Az sem vet jó fényt a kereskedelem­re, ha a háziasszonyok köré­ben népszerű mosószerek „eltűnnek” az üzletekből és helyettük drágábbak, újab­bak kerülnek forgalomba. Bízzák a vásárlókra a vá­lasztást, s általában nem árt, ha jobban odafigyelnek a fogyasztó véleményére. A Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának elnöksége is inkább a fogyasztó oldalá­ról vizsgálta legutóbbi ülé­sén a megye áruellátásának, a minőség, a választék és a fogyasztói árak alakulásá­nak, valamint a kereskede­lem és a vendéglátás kultu­ráltságának helyzetét. Mi van az üzletekbenf A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 2. számú méteráru boltjában a vizsgálat napján kettő 1.70x2.40 méteres szőnyeg volt. Kisebb méretű szőnye­geket szinte nem is árultak az első félévben. Bútorszö­vetből a választék: 3 féle szin, összesen 80 méter. A közgazdasági ösztönzők a nagykereskedelmi vállala­toknál is készletcsökkentést eredményeztél:. A RÖVI- KÖT 1968. június 30-i kész­lete közel 230 millió forint volt, idén csak 180 millió, 1968. december 31-én 200 millió, egy hónappal ezelőtt 135 millió forint Az 1102. számú ÁBC áru­házban 10 Rapid mosópornál 39 dekás súlyhiányt állapí­tottak meg. Az iparcikk 44. számú női cipőboltjában egy idény alatt a vásárlók jogos minőségi kifogásai miatt 130 ezer forint kárta­lanítást fizettek ki. Levizs­gáztak a Fővárosi Cipőipari Vállalat és a Minőségi Cipő­gyár termékei, valamint a spanyol és az olasz import szandálok. A TÜZÉP vásár­lói joggal kifogásolják, hogy a megvásárolt szén húsz százaléka port tartalmazhat a rendeletek szerint. Az árak alakulása sem mindig kedvező. Az Olympia étteremben két évvel ezelőtt 2.20, tavaly 2.80 és idén 3 fo­rint egy adag burgonyaleves, a sertésflekken 13.70 volt most Í7.30, a sertésborda natúr 16.60 helyett 18.30. Né­hány III. árkategóriába tar­tozó' cikknél már a nagyke­reskedelem az engedélyezett legmagasabb árat szabja meg. Mi nincs az üzletekben? A nyugdíjas és az alacso­nyabb jövedelmű fizikai dol- dozók hiányolják az olcsóbb élelmiszereket; a leszállított áru cipők nem láthatók a boltokban; igény van olcsó ruhákra. Romlott a női szem­biztos harisnyák minősége. Hosszabb ideje nem lehet kapni férfi és női szintetikus szövetet, pehely és danaion paplant, bőrből készült kis­mama száras cipőt, autórá­diót. Időszakonként hiány­cikk: az olcsó műszálas ta­karó, a női harisnyanadrág, a leányka nylonnadrág és kombiné, kávéfőző-alkatrész, televízió, fürdőkád, bizton­sági lakat, facsavar és szeg, csomagolt zsír, margarin, ecet, májas hurka, gyermek tréningöltöny... ■ ifi Városainkban és különös sen a megyeszékhelyen a ke­reskedelmi hálózat korsze­rűtlen, alig felelnek meg a kulturáltság követelményei­nek, a vevők jogos igényeinek. Általában nincs összenangolt hálózatfejlesztési törekvés. A peremkerületek fejleszté­sére alig, vagy egyáltalán nem költenek a kereskedel­mi vállalatok, pénzeszközei­ket a forgalmas helyekre épülő új üzletekbe adják. Egerben egyre inkább szük­ség van a vasárnapi nyitva- tartásra is, de ezt munka­erőhiány, bérfeszültség miatt a vállalatok nem tud­ják az eladók túlterhelése nélkül megoldani. Tizenkét­ezer túlórát fizettek ki, ezer nap szabadságot nem tudtak eddig kivenni a dolgozók. ■ ■ ■ A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál a múlt évihez képest — as év első háromnegyedét te­kintve — kilenc százalékkal növekedett a forgalom, & nyereség viszont 25.3 száza­lékkal! De valamennyi ke­reskedelmi vállalatnál ta­pasztalható ilyen. A jelenleg érvényben lévő közgazdasá­gi ösztönzők lehetőséget ad­nak arra, hogy vállalati ér­dekeiket helyezzék előtérbe, saját dolgozóik és még in­kább a fogyasztók nagy ká­rára. A gazdaságvezetési mérséklésre kell szorítani: a forgalmi költségek csökke­nése, a magasabb haszon­kulcsú áruk forgalmazása, a szabadáras cikkek árának emelése, a készletek túlzott csökkentése közérdekeket sért. A társadalmi kritika már nem elég, sürgősen felül kell vizsgálni a kereskedelmi vállalatok készlet- és hitel­politikai alapelveit, hogy az áruellátás, a minőség, a vá­laszték és az árak alakulása megfeleljen mindenki igé­nyének. Pilis? Elemér 336$. Dovejnber 7., péntek A párád i üveggyár idei exportterve több mint 27 millió forint Angliában, In­diában, Ausztriában ég Ausztráliában selyp! és hat­vani cukrot, illetve konzervet fogyasztanak, az egri borokat ismerik és isszák szinte a vi­lág minden nagyobb városá­ban. De ma már nemcsak az állami és a tanácsi vállala­tok, hanem a szövetkezetek is külföldöm értékesítik ter­mékeik jelentős részét Heves megye üzemeinek műszaki fejlődését és az ex­port jelentőségét érzékelteti az a kiállítás, amely most Egerben, a Megyei Művelő­dési Központban látható. A kiállított termékek, a színes rajzok és grafikonok önma­gukért beszélnek, a gazdasá­gi, a politikai okok és össze­függések keresésére ösztönöz, nek. A világ kereskedelmi for­galma évenként több mint 100 milliárd dollár, gyorsab­ban fejlődik mint ä termelés és a nemzeti jövedelem. Gaz­dasági együttműködés, koo­peráció; ez a nagy varázsszó ma a kelet—nyugati kereske­delemben. Az évszázad nagy üzletének nevezik az olasz Fiat-cég és a Szovjetunió szerződését. Lengyelország 60 millió dollárért francia mű­trágyagyár teljes berendezé­sét vásárolta meg, és egyré több szocialista ország vál­lalata köt gazdasági együtt­működési szerződést tőkés cégekkel. Bár a kapitalista hatalmasságok, főleg az Eu­rópai Közös Piac országai hátrányos megkülönböztetés­ben részesítik a szocialista országokat, a termelés egyre kevésbé tűri a szűk határo­kat, a kereskedelem és $ Korunk követelménye Q nemzetközi gazdasági együttműködés termelés mindinkább nem. zetközi. Az amerkiai Ford-gyár a Mustang-típusú gépkocsi gyártási előkészületeire, a ka­rosszéria tervezésére kilenc­millió dollárt költött, a ter­melési berendezések átalakí­tása további 15 millió dol­lárba került. A termelés vi­lágszerte — Keleten és Nyu­gaton is — nagyüzemekben koncentrálódik, a termelő és a fogyasztói igények rendkí­vül gyorsan és igen differen­ciáltan növekszenek. A mo­dern nagyipari termelés egy­re többet költ kutatásokra és kísérletekre. A gépesítés, az automatizálás milliókba ke­rül, ezzel szembe,í a piaci verseny azt diktálja, hogy olcsóbban adják az árut. De ez csak akkor lehetséges, ha nagy sorozatban gyártják és nemcsak a szűk belső piacon, hanem minél nagyobb téte­lekben külföldön is értékesí­tik a termékeket. Ez a gaz­dasági törvényszerűség ér­vényes a Ford-gyárra, a szovjet Fiat-kooperációra, de a Finomszerelvénygyár— svéd MECMAN együttműkö­désre, a Mátravidéki Fém­művek, a Gyöngyösi Egye­sült Izzó exporttörekvései­re — természetesen az adottságoktól és az igé- 'nyelctől függő más-más arányban. Bármelyik kis ország ter­melheti-e mindazt, amire szülné ge van? Törekedhe­tünk-e arra, hogy félmillió különféle gépet és alkata részt, több százezer köz­szükségleti cikket gyárt­sunk, de mindenből egy ke­veset? Nem, ez képtelen­ség lenne. Magyarország számára különösen fontos a nemzetközi együttműködés, mert hazánk nyersanyagban szűkölködik. Sok nélkülöz­hetetlen alapanyagot, száz százalékban importálunk, de' nagyrészt külföldről, főleg a Szovjetunióból szerezzük be a vasércet, a villamos ener­giát, és a fenyőfűrészárut. A magyar ipar jóformár egyetlen napig sem dolgoz­hat import nyersanyag nél­kül. Köztudomású hogy a vá­sárolt cikkekért fizetnünk keld, főleg áruval. Ezért a külkereskedelem hazánk gazdasági életének fontos tényezője. Magyarország külkereskedelmi forgalmá­nak 65—70 százalékát szo­cialista országokkal bonyo­lítja le. Sokan kérdezik, hogy mi­ért a KGST-országokkal bonyolítji k le a küiksresl-v • delmi forgalom 70 százalé­kát, és miért csak 30 száza­lékos a nyugati áruforga­lom részesedése? A keleti áruforgalom magas aránya természetes, mert a szocia­lista országok társadalmi, gazdasági rendszere azonos és a jó szomszédság, a föld­rajzi közelség fs indokolja, hogy az árucsere-forgalom nagyobb része a KGST kere­tei között történjék. Külföldön és itthon bírá­ló, vagy éppen ellenséges megjegyzések hangzanak el a magyar-"—szovjet külkeres­kedelmi forgalomról. Nem csinálunk titkot belőle, sőt lényeges eredménynek tart­juk, hogy a magyar—szov­jet kereskedelmi forgalom az elmúlt húsz év alatt kö­zel harmincszorosára nőtt, évente egymilliárd rubel, és jelenlegi kereskedelmi for- "almunk egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Mit szállítottunk a Szov­jetunióba és mit kapunk cserébe? Áruforgalmunkra az jellemző, hogy a Szovjet­uniónak ipari és mezőgazda- sági késztermékeket adunk el, és cserében nyersanyago­kat, villamos energiát és fű­tőanyagokat, valamint gép­ipari termékeket kapunk. Sok hazai élőmunkát expor­tálunk, ezzel szemben a Szov­jetuniótól olyan nyersanya­gokat, félkésztermékeket im­portálunk, amelyeket itthon csak jelentős élőmunka- és tőkelekötéssel tudnánk ter­melni. Ha a Szovjetuniótól nem kapnánk különböző nyersanyagokat, azokat tőkés országokból kellene vásárol­nunk, de azok egy részét aranyért sem adnák, mert a nyugati hatalmak ma is em­bargólistán tartják. A nagyüzemek modern gé­pei nagy szériában ontják az árut, a piacokért harc folyik. De a Szovjetunió szinte kor­látlan mennyiségben megve­szi * magyar exportot, A vasúti gördülőanyag, a folya­mi hajók és daruk, a gyógy­szeripar, az orvosi műszer és berendezés, a zöldség és konzerv exportját csak szov­jet megrendelésekre fejleszt­hetjük. A magyar termékek szá­mára a szovjet piaci fettéte­lek — beleértve az árat, a minőségi, a szállítási, és az átvételi megállapodásokat i< — kedvezőek. A különböző textil- és cipőipari termékek egy-egy típusából (szín, min­ta, modell) kis országunkban is nagy szériákat gyártha­tunk, mert a Szovjetuniónak nagy tételeket adhatunk el Különösen előnyös, hogy a Szovjetunióval több évre kö­tünk szerződést, és ennek alapján gazdaságos gyártás­ra, biztonságos és tartós ér­tékesítésre rendezkedhetünk be. A szocialista országok ér­dekazonossága, tervgazdálko­dásának hasonlósága lehető­vé teszi a szakemberek, a tu­dományos kutatók és kísérle­tek kölcsönös cseréjét, a kapcsolatok további fejlesz­tését. Az egyes országok fejlett­sége és gazdasági szerkeze­te különböző, tehát egyrészt objektív okok, másrészt ér­tetlenség és ellenséges ”1- szálykeltés akadályozza a kapcsolatod fejlődését. Számunkra biztató a tudat, hogy a gazdaság nem választ­ható el a politikától. A nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok, azok sokoldalú bővítése jelentősen enyhítheti a poli­tikai feszültséget. Ezért ér­demes úgy dolgoznunk, hogy a magyar áruk — köztük me­gyénk termékei — a béke kö­vetei legyenek. Dr. Fazekas LássM ' A népszámlálás krónikája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom