Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
'SJWSSfSSSSSSSSSSSSSérS/rSSS/SSS/SSSSS/SSSSSXSSéS.'SSASSSSS/S/SfSSSS/MSSfSSSSSSSSSfSyYrf/SSSSSSSSSSSS/SfSSSSSSSSSS/yrSSSS/S/S/SS/SS/SSSfSSSS* Az ege«: negyven méter hosszú, s ?. jól összepréselődnek az emberek gondolom — ötszázan Ls elférnek •nüanyagtető alatt. Létét és létre- ■ tét minden bizonnyal nem jegyzik •\ sem most, sem később az a«nale- k, s bár tervezőinek, szervezőinek >ve belemarattatott a vastraverzek »lába, úgy gondolom, hogy még ők sem a halhatatlanságra, mint inkább egy kicsinyke praktikumra és az önszervez te alkotás jó ízére gondoltak. Fedett lelátó épült Selypen. Gyári ámogatással, kevéske állami pénzzel, ram kevés társadalmi munkával és ok-sak lelkesedéssel. A jogos és ért- lető elfogultságot félretéve — úgy ’élem — maguk a selypiek, a cukor- jyáriak is egyetértenek, hogy az ;gész végtére is „nem ér többet”, nint egy hírt az újságban. Mármint rnaga a létesítmény. (Borzalmas szó, ie hivatalos!) — ... a gyári közérzet ezen is múlik. Közös, munkán túli, gyáron íuvülá alkotást, tennivalót adni az •mbereknék. Ilyen kis helyen ez is •ultúra, szellemi frissítő — igy nomdta majdnem szó szerint Vrabecz Mátyás, a gyár igazgatója. És ez a vtegállapitós, illetőleg az, amit e negált api tás takar, már nem egy lírt, hanem legalábbis egy kis töprengést feltétlenül megérdemel. Mert nem másról, mint arról van ■ízó, hogy sem itt Selypen, vagy násutt az országban, sem a megyében nem lehet csak a borítékkal, a érjegyzék szalagjával az üzemhez ötni az embereket. Lehet fárasztó, lehéz, idegesítő a napi nyolc órai s&rsssss/ssssss/ssssssssjyssrsssssssssssjrsssssssjw KOKTÉL Ami egy hírnél többet érdemel munka, de a szabad idő, a felszabaduló idő — különösen kisebb településű üzemek környékén — még mindig annyi energiát rejt. hogy azt fel- és kihasználatlanul hagyni — vétek. Lehet unatkozni egy több milliós metropolisban is, lehet beletunyulni a szellemtelenség langyos vizébe két lépésre színházaktól, moziktól, presz- szoktól és kluboktól is; áikapcaszaka- dásdg ásítva élni, vagy jobbik-rosz- szabbdk esetben tokrészegségig inni nem elsősorban a maroknyi települések sajátja csak. De fordítva is igaz: kis települések kétségtelenül jobb melegágyai a szellemi, lelki pangásnak. És hazánkban nem milliós, még csak nem is százezres városokba tömörültek még az emberek: kis városok, üzemi kolóniák, falvak jelentenek otthont és munkahelyet manapság az ország lakossága kétharmadának is. Itt van Selyp. Voltaképpen csak név, mert Lőrinci község ez valójában. Itt van egy régi, sok szempontból inkább patinás, mint korszerű gyár, amelynek ugyan termékei eljutnak még az arab félszigetre is, de amely belső felszereltségével egyelőre még legfeljebb a munka örömét, mintsem a korszerű munka kényelmét tudja csak adni. Lehet jól keresni ebben a gyárban? Általában igen. Nem könnyű, nem mindig éppen az alkotás örömét adó munkával, de lehet keresni. S mit lehet a nyolc órás műszak után csinálni? Asszonynak, műszaki értelmiségnek, adminisztrátornak, szakmunkásnak, vagy éppen a vagonrakó segédmunkásnak? A gyári közérzetnek nemcsak a gyár, mint fnunkahely a formálója, de mint szellemi kezdeményező, kulturális erjesztő is, — a falakon túl is. És természetesen nem csak Selypen! Félreértés ne essék, eszembe sem jut, hogy egy focipálya fedett lelátójából, mégha áz egyéni kezdeményezésből, társadalmi összefogással is épült, mégha tervezése szellemi, kivitelezése kollektív fizikai erőfeszítést is igényelt, — hogy ebből az egy tényből világmegváltó nagy kezdeményezésre következtessek. Égy azonban kétségtelenül igaz: minden olyan lépés, tegye azt üzemi, vagy termelőszövetkezeti vezető, amely a „közérzet” irányába hat, minden olyan lépés, amelyet közösen tesznek meg egy közös és kollektiv hangulat megteremtése felé, — örvendetes, elismerésre méltó és szót érdemel. Az „üzemi közérzet” nem maradhat meg a gyár, vagy a termelőszövetkezet „falai” között, mint ahogy a munka utáni idő szellemi, kulturális tartalma, vagy tartalmatlansága is messzemenően visszahat a napi munkára. E kettő elválaszthatatlan egymástól, s aki nemcsak felismeri ezt a tényt, de valamit tenni is akar és valamit tenni is tud, az mindenképpen elismerést érdemed. Az egyik helyen fedett lelátót, másik helyen üzemi klubot, a harmadik helyein kultúrházat, vagy „csak” járdát eredményez a munka utáni összefogás. És úgy tűnik, gyakran nem is a létrehozott épület, a megépített járda az igazi érték, hanem a kollektiv munka, az összefogás, az emberi teremtő, alkotó kedv felszabadítása, a szabad idő kulturált felhasználásából fakadó emberi, jellemi gyarapodás az igazi érték. És ez az érték már valóban többet érdemel egy hírnél! 2 ezer ember konyhája Tariixnj'ázás helyett, terített asztal *— Hány embernek főznek, terítenek naponta? — Több mint 22 ezernek. Két megye: Heves és Nóg- rúd tartozik hozzánk. „Bérletes” fogyasztóink jórészt bányászok, építők, ipari munkások, iskolák, intézmények tanulói, dolgozói. — .Mennyi a vállalat egy «api hús-, krumpli-, hagyma-,kiadása" ? — Húsból 20, nyers burgonyából 100, hagymából hat mázsa. Éves „tojásadagunk” nem kevesebb, mint ötmillió. Ha pedig szárnyas a menü, gy ebédre „csak” 40 mázsa jaromfit kell megsütni, megfőzni. — És ha nir.cs az üzletben hús, a piacokon krumpli, hagyma? — Ez bennünket nem zavar. Anyagellátásunk folyamatos és biztos. Jubilál az üzemi vendéglátás. Ezekben a napokban tölti be huszadik évét. Születéséről, küldetéséről, munkájáról, eredményeiről Tóth Lászlóval, a Felső-magyarországi Űzetni Vendéglátó Vállalat igazgatójával beszélgettünk. — Valamennyien tudjuk, valamennyien emlékszünk a múltra: 1945 előtt senki sem törődött azzal, hogy hol ebédel, mit eszik a bányász, a paraszt, a gyári munkás, az ipari tanonc. S azt is tudjuk, hogy hol ették meg a szalonnát, a liagymát, a kenyeret: a küszöbön, az árokban, az olajos gépek padjain. Szóval, innen indultunk ... — S hogyan kezdődött? — Ma már szinte el sem hiszi az ember. Üstökben, gépek nélkül, a szabad ég aktit főztünk. Nem volt még választás, nem volt második fogás, csak „egytálételt” adtunk az embereknek. Legtöbbször gulyást, és hasonló tömény ételt, — És ma? — Bevezettük az önkiszolgálást, szinte valamennyi étteremben választani is lehet az ételek közül. — Mind a 22 ezer embernek jut kés, kanál, villa? — Természetesen. Bár nem akarok ünneprontó lenni, de egy kétemeletes irodahazat már felépíthettünk volna az eltulajdonított kések, kanalak, tányérok árából. — Huszonkétezer tagú család ül naponta az asztalokhoz. A két-három tagú családban is előfordul, hogy meleg a leves, s hideg a krumpli... — Igen, értem mire gon- Mol. Egy pillanatig sem ringatjuk magunkat abban a hitben, hogy mór a maximumot adjuk vendégeinknek. De úgy érzem, az akarattal, a lelkesedéssel nincs baj. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mindent elkövetünk, hogy kulturált körülmények között étkeztessük vendégeinket, s hogy mennyiségben és minőségben is megkapják pénzük értékét. Nem öndicséret: óriási a fejlődés. Egy-két kivételtől eltekintve ma már kulturált, tiszta, steril éttermeink vannak, és rendkívül vigyázunk a tisztaságra, a minőségre. Ha pedig jogos kifogás, reklamáció éri munkánkat, nem vitatkozunk, hanem azonnal cselekszünk... — Igen, szépülünk és gazdagodunk. Hogy csak egri példákat mondjak: vállalatunk építtette a Platán Éttermet, megosinosítottuk az Otthon Kisvendéglőt, és ugyancsak a vállalaté a Taverna is. Már elkészült a terve az új Vörös Ráknak is. Kétszintes lesz, meghagyjuk romantikáját, s a három helyiségben 80—80-an tudnak majd egyszerre ebédelni, vacsorázni. Közel ötmillió forintba kerül. Fiatalok szövik ezeket az álmokat a pince mélyén. Hozzájuk illő. kemény álmok ezek. Csak csodálni lehet őket ezért. És segíteni nekik, hiszen lényegében nem is kérnek sokat. o o o o Kinyitjuk az udvari tölgyfaajtót. Sárgás fény vetődik a meredek lépcsőkre, amelyek téglával boltozott pincébe vezetnek. A bejárattal szemben két, egymásba kapcsolódó helyiségbe jutunk. Itt meg kell állnunk. Nemcsak azért, mert a fejünket nagyon óvatosan forgathatjuk az alacsony mennyezet miatt, hanem azért is, mert a talaj is elbizonytalanodik a talpunk alatt. Szorgos kezek szedik ki a földet a pincehelyiség aljából. Néhány rossz lapát, ásó. veder és naponta legalább húsz fiatal. Ennyi a brigád. Jönnek, lapátolnak, vödörbe öntik és abban hordják ki a földet. Valamikor vizes volt a pince, a víz ellen akartak úgy védekezni, hogy a talaját telehordták földdel. Most cipelhetik ki az udvarra. Itt is, de a pince többi részén is. Tágas a föld alatti tér. Több helyiség kapcsolódik A jövő évben már az építése is megkezdődik. Gazdagodik gépparkunk is: 1951-ben még mindössze félmillió forintot értek gépeink, ma ez a szám már 26,5 millió. 35 konyhás éttermünk és 86 kereskedelmi egységünk van. .Kialakult a törzsgárda, dolgozóink szakképzettek, és gondolunk az utánpótlásra is. Közel negyven szakmunkás- tanulónk van. És még egy érdekesség: vállalatunk dolgozóinak mintegy háromnegyed része nő. ■ — Ha jól tudjuk, nemcsak a vállalat, hanem az igazgató is jubilál, — Igen. Tizenöt éve vezetem mái5 ezt a vállalatot. Solt gonddal, bajjal és nagyon 6ok, szép örömmel, eredménnyel. — Mire e sorok megjelennek, már véget ért a jubileumi ünnepség. Múlt időben kérdezzük tehát: mi volt a jubileumi ünnepség „egytálétele” ? — Hortobágyi húsos palacsinta. betyármarasztaló fel- vidékiesen, és gesztenyével töltött vajaskifli.. > j Koós József /> Janet Abercombie 14 éves kislány, az angol és a walesi műugróba jnokság győztese, a pörtsmouthi kikötőben egy repülőgép-anyahajó fedélzetéről a tengerbe ugrott. Biztonság kedvéért békaemberek követték a merész kislányt. (MTI Külföldi Képszolgálat) Fejel A Hevesen megrendezett Röpülj, páva népdalversenv hallgatói előtt levetítették azt a rövid filmet, amelyben bemutatták az egri múzeum népművészeti kincseit. A filmbeli beszélgetésben elhangzott a címben idézett szó is. Mit nevez meg ez a fejel hangsor? Amit a keleti magyar nyelvjárásterületen párnának, a nyugati nyelvjárásterületen vánkosnak, ván- kusnak, vidékünkön, a palócok területén fejelnek hívnak. Nem véletlen tehát, hogy ezzel a hangsorral oly gyakran találkozhatunk. Eger város régi jegyzőkönyveiben is. Ezt bizonyítják az alábbi idézetek: „Maradott kevés javacskái között három ovit fejel, egy Derek ally...” (1716) — „Egy bőrös ládában találtatott egy ingvállnak való bulya vászon. négy pamutos fejelhajnak való varrás, egy pamutos fejelhaj(1731). A fejel szó valójában az eredeti magyar fejal, ma már nem használt összetételből keletkezett. A két alkotó elem, a fej és az al hangtani egybeolvadásának eredményeképpen alakult ki a palóc vidékeken még ma is ismert és használt fejel szó. Az eredeti összetételben a természetes szemléletnek megfelelően nevezték el a párnát, a vánkost fejalá valónak. Míg a párna és a vánkos szavak a köznyelvben és az írott nyelvben már állandósult nevek, a fejel szó megmaradt a palóc nyelvjárási szinten. A fejel elhomályosult ösz- szetétel ma már valójában éppen az egynemű hangrend következtében egyszerű szóvá vált Az egynemű hangrend nemcsak a hangjelenség simább . lefolyását segíti elő, hanem biztosítja a gondolati tartalom egységét is. A két összetételi tag hangtani egységbe olvadására még több példát is idézhetünk. A borstörő összetétel a böstörő hangtani egységbe olvadt. Ugyanezt a jelenséget tapasztaljuk a tiüszel, ühel elhomályosult összetételeknél is, hiszen valójában a tűzhely és az újhely összetételű tagoknak hangtani egybeolvadásából jött létre. Ebbe a sorba tartozik bele Erdély magyar neve is. Eredetileg ez is összetétel volt, s a Transsylvania latin szónak megfelelően az erdőn túli jelentést hordozta. Az eredeti hangalak ez volt: Erdeü eleü. Ez a két elem olvadt össze az egynemű hangrend segítségével a ma is használt és is..’.ért Erdély hangsorba. Dr. Bakos József Almok a pmce mélik, hogy álmaik megvalósuljanak, de csak önerejükre támaszkodva — reménytelen lenne a pinceklub kiépítése és berendezése. egybe. Kisebbek, nagyobbak. A fantázia már be is rendezte azokat. o o o o A bejárattal szembeni két, összefüggő helyiség lenne az előadóterem és a tánctér. A falak mentén lócák húzódnának. hogy könnyebb és olcsóbb legyen az ülőhelyek kialakítása. Néhány asztal is jutna ide. A jobbra eső első helyiségben állítanák fel a bárpultot. Ök így mondják: bárpult, pedig csak üdítő ital, kávé és esetleg sör volna kapható a bárban. Jól hangzik így: bár. Má- sabb, mintha söntésnek neveznék. Beljebb a játékszobába jutunk, onnan a zeneterembe, ahol magnetofon, és lemezjátszó várná a zenekedvelőket. Egyben itt raktároznák a már meglevő zenekari felszerelést is. Villany és víz már található a pincehelyiségekben. O O O O A tervek szerint hetvenezer forintot csupán kellene szerezniük ahhoz, hogy ezeket az álmokat megvalósíthassák. Az összeg akkora, hogy azonnal kellemetlen érzéseket vált ki. Ennyi pénz! Adjon a tanács? Miből? De a művelődési háznak sincs honnan elővenni ennyi pénzt. — Mi magunk erejéből megcsinálunk mindent, amit tudunk. De a gyerekek kedve is csak addig marad meg, amíg úgy látják, hogy érdemes törniük magukat. Naponta vedrezni a földet a pincéből...! Csak ha van értelme. Siegítséget várunk. Az érvelés megalapozott. De az összeg sok. — Itt van a mozgalom: minden iskolának televíziót. Mi is valami hasonlóra számítunk. — Segítsenek a vállalatok? — Igen. Van közöttünk építésztechnikus, agronó- mus, vasipari munkás és még sok más. Mindegyik valamelyik vállalat dolgozója. Elmegyünk ezekhez a vállalatokhoz és megkérdezzük, mit tudnának l ékünk adni. Van egy selejtezésre szánt asztalsuk? Megköszönjük. Hason; ló székeket, berendezési tárgyakat, amiket a vállalat már nem tud használni. Majd mi kijavítjuk. — Bíznak a vállalatok segítségében? — Természetesen. Hiszen nem vagyunk mi szerénytelenek. o o o o Az ifjúsági klubról van 6zó. Amelynek évek óta csak papíron van önálló helyisége. De bármi legyen a művelődési házban, azonnal szükség van erre a helyiségre is. Jönnének a fiatalok a klubba, de az éppen ruhatár célját szolgálja — mondjuk. így nem lehet rendszeres klubéletet élni. Mi a jobb, kérdezik, ha csavarognak esténként a városban, presz- szókban ücsörögnek órákon át, vagy a szervezett ifjúsági klub programját fogadják el és tartják meg? A szűkös helyiség-lehetőségeket jól ismerik. Ezért kérték a művelődési ház pincéjét. ami különben üresen állt. Saját magúkat sem ki; Persze, a pinceklub romantikusabb is. Ebben is nekik van igazuk. Legyen az a klub a pincében, miért is ne lehetne ott. o o o o Kell tehát egy kis pénz. amiből az elkerülhetetlen kiadásokat fedezni lehet és egy kis segítség, ami pótolja a pénzt is és az ő lelkesedésüket is. Akár a különböző KISZ-brigádok is eljöhetnének: földet megmozgatni, villanyt és vizet szerelni, lebetonozni a pince alját, habarccsal bevonni a falakat. Egy-egy szombat délutánon nagyon sokat tudnának tenni ezek a brigádok. Ha jól belegondolunk, nem is olyan nehéz ezeknek a gyöngyösi fiataloknak az álmait megvalósítani egy kis összefogással. Volt már ilyenre példa. O. Molnár Ferenc 1969, november 3«., vasáraar
