Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-30 / 278. szám
BBC ünnepek határköve íj JA reggelt, friss szemű ég! Jő reggelt, nyújtózkodó ut- íj > cák! Jó reggelt, szőlőkarós bércek, bérceknek integető tor- i : nyok, betonszemöldökű házak! Jó reggelt, Eger, öregen is | ^ legifjabb város... Az élet ünnepli ma a békét, a béke ün- <, nepli ma a munkát, s ma ünnepli a holnapot... Kerek negyed százada a háború járt erre. Régen volt? < Nem olyan régen. A háború sebet még magunkban bord> juk. De nem felszaggatni akarjuk, inkább megsimogatni a j sebeket... Akkor, november utolsó napján is, hasonló őszi 5 nap volt, mint a mostani. A csönd hiányzott. Agyúk és 4 aknák, gyilkosvad robbanások tűzboltozatai alatt, bőgő motorokkal vágtattak be — Szalók felől — a szabaditó tankok. Itt csaptak össze az útjukat álló németekkel. Ugyan mit kerestek erre a németek, mikor egyetlen fűszál se volt ismerősük? Semmit se kerestek a halálon kí^ vül; a halált hordták szét vak parancsra, gyilkos vándorút- ^ jukon. 5 Temetőinkben szovjet emberek pihennek. Katonák '> nyugosznak. Azok, akik a gyújtogatókat, a világ rontóit lejt győzték, s életüket adták e városért, a magasodó fákért, a messzire futó utakért, életüket — az életért. Kegyelettel tisztelgünk. Emlékezik a gyermek, a fel- 't nőtt. Emlékezünk meghatódva, virággal és a csend áhíta> távaL És emlékezünk a felemelkedés, az átfogó széítekin- ^ tés boldog közérzetével. Számot vetünk tetteinkkel, elmúlt > őszökre és jövünkre gondolunk, elaltatjuk gyermekeinket, > akikért érdemes élnünk. Huszonöt évünk pergett el azóta. S az idő ezután még > gyorsabban röpül. Ha az évek száma változik is, 1944. no> vem bér 30., ez a dátum, a messzi idők ködében is Eger vi> iágitőtornya marad. Ünnepek határköve.^. Milyen a város közérzete? Válaszol ; Sípos István, a városi pártbizottság első titkára Az iparosodás mérföldkövei A javakorabeli emberek saját tapasztalatukból tudják, hogy a felszabadulás előtt Egerben a dohánygyár, két kisebb téglagyár, valamint a fürdő mögött a lemez- és fűrészárugyár jelentette az Ipart. Tehát 25 évvel ezelőtt egy kezünk ujjain megszámlálhattuk az ipari üzemeket. Milyen körülmények között, ■is összesen hány ember dolgozott a gyárnak alig nevez- íető üzemekben? Ne bolygassuk a múlt sivár emlékeit, mert a negyed- százados évforduló ünnepén kevés időnk maradna arra, az ipari fejlődést jelző ildkö veket megemlítik. Milyen nehéz volt az sítást elkezdeni! Ugyanra elegendő pénzünk, sem tapasztalatunk nem Egerben akkor a munkásoez, ■— jó ideje sen összeforrott egenforgálommal. hét a f elmér ések- sba évente mint- , ezren kirándul- ymillióra is tehető ■ imára, akik ilyen u. :i, t céllal — turista- írlóként, dolgozó- •.gyüttesen megfor- egyeszékhelyünkön. < . - I népszerűségére mi mzőbb jobban, mint i szinte évről évre nő látogatóinak serege ín az idén mintegy íren időztek Egerben rszágokból — csehek, fe, németek, jugoszlá- nciák s mások — és z autóskempingben vendégnapot töltött-ó: íjárult mindezekhez, hogy az utóbbi időkben az A felszabadulás után megkezdődtek az államosítások, de az egri Lakatosárugyár és a kisebb üzemek csak 1948. márciusában kerültek állami kezelésbe. Államosították a nagykereskedelmet, majd 1949-ben megszervezték az állami építőipari vállalatot és ez biztosította a gyorsabb ütemű ipari fejlesztést. Az 1950-ben kezdődő első ötéves terv célkitűzése a szo- ciálista iparosítás, a nehézipar elsődleges fejlesztése volt. Mindezt a mai fiatalok már tankönyvekből tanulják, de apjuk, vagy idősebb testvérük tenyerét feltörte a csákány és lapát nyele, amikor a Finomszerelvénygyárat, vagy a mai Vörös Csillag Traktorgyárat építették. A Finomszerelvénygyárnak Budapesten ma már gyáregysége és bemutatóterme van. Önálló exportjogot szereztek, a egriek az eddiginél is von• zóbbá igyekeztek tenni városukat. Csinosodtak, bővültek a vendéglátóipari egységek, növekedett a szállodai férőhelyek száma, s például a Heves megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala a magánházakban is %8 szobát tud már biztosítani összesen 187 ággyal — ami ugyancsak egy szállónak felel meg... Még ez utóbbiakhoz kívánkozik: több más mellett, rövidesen megkezdik a Kossuth Lajos utcai, volt Buttler-ház hozzávetőlegesen kétmillió forintos korszerűsítését, felújítását, hogy a diákszálló is komfortosabb legyen végre, azaz, évi 20—30 ezer fiatal, aki igénybe veszi, még kellemesebben érezhesse magát ezután . Egyetlen kérdésre kértünk választ Sipos Istvántól, a városi pártbizottság első titkárától: — Milyen a város közérzete? — Három szóval kifejezve: normális, fiatalos és optimista. Megpróbálom röviden elmondani, mit értek ez alatt. Az utóbbi időben sikerült Egerben kialakítani egy nagyon normális és hadd tegyem hozzá, reális politikai közhangulatot. Mindez persze része az országos politikának is, mégis hozzáteszem: az emberek szeretik Egert, szeretnek itt élni. Huszonöt évvel ezelőtt 29 ezer lakótelep, a gyár és Eger között autóbusszal utaznak, a svéd MECMAN-elemek gyártásával a bervai munkásak nemzetközi sikert arattak, és a magyar gépgyártás további fejleszéséhez, automatizálásához jelentős segítséget adnak. Eger déli ipartelepén, a Vörös Csillag Traktorgyár szomszédságában a VILATI új csarnokaiban kapott helyet a város új iparága, a híradástechnika. Huszonöt évvel ezelőtt Egerben néhány asztalos és kárpitos kisiparos dolgozott A bútorgyár kinőtte a Grónay utca szűkös méreteit, a VILATI mellett épül új üzeme és remélhetően termékeihez méltó helyet kap a Heves megyei Bútoripari Vállalat is. Sokszor elégedetlenkedünk a közlekedés miatt, pedig konflis helyett csuklós autóbusszal, vagy ha pénzünk van rá, taxival juthatunk el a vasútállomásra a szépasz- szony-völgyi kisvendéglőbe, a gyermekvárosba, vagy az érckutató laboratóriumhoz. Az egri dombok évszázadok óta édes szőlőt, híres borokat teremnek, de a városba érkező idegennek ma már inkább az olajkutak és -tartályok tűnnek fel, mintegy jelzik, hogy a történelmi múltú város peremén új iparág, az olajbányászat telepedett neg. Eger hajdan a papok városa, szorgalmas földművelők és kapás parasztok lakóhelye volt. Ma már több mint 12 ezer ember dolgozik a város, ipari üzemeiben, a felnövő nemzedék szakmát tanulhat, állandó és biztos megélhetést talál. Egy emberöltőnél rövidebb idő alatt sorsdöntő gazdasági és társadalmi átalakulás történt. volt Eger lakóinak száma, ma közel az 50 ezerhez! A város szeretete természetesen nemcsak a hangulatos utcáknak, az ódon műemlékeknek, vagy a város történelmi hírének szól, elsősorban a mának, napjaink társadalmi, politikai és gazda- dasági eredményeinek. Arról van szó, hogy jobbára megfelelő munkaalkalmat és viszanyjag jó kereseti lehetőséget tudunk biztosítani az embereknek. Ezért is szeretnek Egerbe jönni. Ha győznénk lakással, még nagyobb ugrással növekedne a lakosság száma. A normális légkört bizonyítja az is, hogy a város lakói aktívak, politizálnak, bátran beleszólnak a város dolgaiba és ezt nyugodtan elmondhatom valamennyi társadalmi rétegről. És fiatalos is a város, nem csoda, több mint tízezer diák tanul Egerben. A város hangulatához, vagy hogy a kérdésnél marajak, közérzetéhez, a diákok nagyot akaró lelkesedése, lezser jókedve is hozzátartozik. Egri diáknak lenni ma is büszkeség. Jönnék is tanulni ide a fél országból. Persze, az egrieknek is vannak gondjaik, problémáik. Olyanok is, amelyeket ma még nem tudunk megoldani. Mégis így jellemezhetem: optimista a város közérzete. Egyre nagyobb a vállalkozókedv, gyarapodnak a családok, nőnek a gyerekek s épülnek az új lakások. Egyre szélesebb az a társadalmi réteg, amelyik fölismeri, hogy az állam támogatásával, de saját erőből oldja meg lakásgondjait. Az új arcú FF I FF SZÓID Ha Eger nevét említik bárhol az országban, sőt mér. határainkon kívül is, rögtön asszociálnak a borra. Az egr' bor valóban világhírű és nem méltatlanul. Ezt nagyon sokan tudják. Azt azonban már kevesen, milyen határtalan erőfeszítésbe kerül1 hogy megteremtőjét, alapanyagát, az egri szőlőterületet megmentsék a teljes pusztulástól 1949-ben ezerhatszáz hold régi, karós, bakhátas művelésű szőlő került a megala kuli három egri termelőszövetkezet gazdálkodásába. Az ötvenes évek elbizonytalanodó agrárpolitikája következtében a háború idején amúgy is elhanyagolt szőlők állapota katasztrofálissá vált, kihalással fenyegetett. Ekkor határozták el a termelőszövetkezetek, hogy felszámolják az eddigi állományt. Az emberek nekiláttak kivágni a saját szőlőjüket, nekiláttak, hogy olyan újat hozzanak létre, amit még so ha nem láttak. Ezerháromszázhatvan hold régi szőlői vágtak ki. Egyetlen hold új szőlő telepítése, amelyet a legkorszerűbb gépi művelésű Lenz-Moser mintára hoztak létre. 80—120 ezer forintba került. Az új szőlő tehát kiszorította a régit, csak még semmi hasznot nem hozott, még nem termett. Ez időben a termelőszövetkezet tagjainak, évi átlagkeresete 6—7 ezer forint volt és nem lehetett mást tenni, várni kellett, hogy mit hoz az új. A kimondhatatlanul nagy áldozatvállalás lassan meghozta eredményét. Az idei esztendőben 35o hold új telepítés adott termést, kereken 20 ezer mázsát, a megmaradt kevés öreg szőlővel együtt. A régi 1600 holdnyi szőlőterület össztermése 21 ezer mázsa volt. A tagok átlagjövedelme több mint duplájára emelkedett. Ma Eger határa egybefüggő szőlőrengeteg, melyet mértani formákba zárnak a kordonok, a betonoszlopok. Az emberek maguk előtt látják kezük valósága testesült: munkáját. Jövőre már 500 katasztrá- lis hold termését takaríthatják be a közös gazdaságok Az új szőlőterületek telepítése két-három év múlva befejeződik, s 1975—76-r.a a egri szőlő minden dombhuj* latban, minden teraszon termőre fordul. Ebben az dó- szakban az évi termés 45 ezer mázsa lesz. A kiöregedett karók stafétabotját átvette az új, u dróthuzalokkal és a betonnal összefonódó szőlőkacsok regimentje. Miéit szép? — Az óvoda utcában a házak közül nekem az tetszik, amelyik új és emeletes. A banképület... és a buszmegálló, ami csak az egyik oldalon földszintes. — A vár a legszebb... meg a versenykocsik. — A Dobó tér, meg a nagytemplom. — A tájak, az erdők, amikor szépen ki vannak zöldülve. — A várból láttam a minaretet, az új iskolát, ahova testvérem jár, csak a mi házunkat nem láttam... Lubai Éva, Gyarmati Csaba, Leit- ner Tamás, Kálmán Jutka és Pánczél Árpi együtt annyi idős, mint a város szabadsága. Óvodások. Nyitott szemmel, nyiladozó értelemmel, szüleik jobbjába kapaszkodva, vagy az óvónénivel csoportosan, vagy éppen apuka Trabantjának ablakából ismerkednek környezetükkel, Egerrel. Csak az marad meg emlékezetükben, ami jó, ami szép... Véleményük a városról naiv. de őszinte. Miért szép? Egyikük szerint a strand miatt. „Miért?” — „Mert apukám ott dolgozik.” A másik fiú. Ö az.autók- ra esküszik. „Újfajta Wartburgot még nem láttam, de láttam Fiat Cou- pét, Skodát, régi Wartburgot, Volgát, Opelt, Ford Mustangot, Ferrarit. Jaguárt...” „Ettől szép a város?” „Igen, mert nekünk ts van Trabantunk.” — Hol laktok? — A Csiky Sándor utcában. — A Felszabadulás téren. Az ötös számú házban. — Mi a legszebb házakban... második emeleten. — A mi utcánk a városban a legeslegszebb! — Miért? — Mert nagyon sok virág van... (Lubai Évával egyikük sem vitatkozik.) Amikor születtek, a város csodájára járt az első kilencemeletes toronyháznak, amikor először átlépik az általános iskola küszöbét, megkezdődik a Káposztás réten az új, húszezer lakosú városrész épületeinek alapozása... Hős vendégfogadó
