Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

Vietnamért tanulunk —- Gyöngyösön 18 kérdés egy fiatal szakemberhez Egy üzemrész, kitelne be­lőlük. A csoportjuk húsz. szakmunkásból, tíz mechani­kai műszerészből, négy tech­nikusból és két mérnökből áll. Vietnamjaik. Lányok és fiúk vegyesen, Valamennyien fekete hajúak, nekünk szo- icatlanul töré­keny terme- tűek, nagyon előzékenyek és mindenre kíváncsiak. Ők a gyár kedvencei, babusgatnák, dédelgetnék őket a mun­katársaik, kü­lönösen az asszonyok, ha nem lennének végtére is felnőttek. Gyöngyö­sünk az Egye- > sült Izzóban már hetek óta ők állnak az érdeklődés középpontjá­ban. ★ pihenőjük, amikor valamit, sportolhatnak. A foci ked­venc szórakozásuk nekik is. De a mosás is rájuk vár. legfeljebb a lányok segíte­nek a fiúknak, ha úgy jön. Szórakozás? Elmentek meg- lézni egy fűmet. Persze, a magyar szöveget nem értet­— Majd Ho Doan Thi Tál a parányi alkatrészekkel anyó segít ismerkedik a tranzisztor-gyártásban. Révai magának Károlyné segít neki, mindenben. Körülnéztem, kerestem Ho anyót. Helyette egy fiatal, mosolygós asszony állt előt­tem. — Vargha Balázsné va­gyok, de itt már mindenki Ho anyónak szólít. Ugyanis rám vannak bízva a vietna­miak. Megmondom, nekem nagyon tetszik ez a beosztás, valóban szeretek anyáskodni. Együtt mentünk fel a má­. téls rendesen, de azéirt jó. volt. Egy kis változatosság a kollégium mellett. Korán kelnek és későn fekszenek mindennap. A munkát nagyon komo­lyan veszik. Két évig tanul­ják a szakmát, mindegyikük a végzettsége szerint. Aztán otthon. Vietnamban, nekik keli níajd irányítaniuk a egyike. Valamit jegyzetelt, amikor megálltunk az aszta­la mellett. Műszaki leírást csinált — magyarul. — Már értem, előbb lefor­dítom vietnami nyelvre, az­tán írom le magyarul. Furcsán, kissé raccsolva ej­ti az r-eket, minden szónál hozzáigazítja a nyelvét a hangokhoz, mint egy kisdi­ák. Mégis: egy év alatt így megtanulni magyarul — alig hihető. Aztán precízen felsorolja a feladatának egy részét: öt­vözés, harmatpont-mérós. Ér­deklődöm a távoli' otthon fe­lől is. Édesanyját említi, aki várja haza. Édesapja mór nem él. Huszonegy éves. Társaival együtt harcim évet tölt sok ezer kilométer­re távol hazájától azért hogy tudásban és szakmai gyakor­latban megerősödve otthon még hasznosabbá tegye ma­gát, mint eddig. Bárkitől érdeklődtem a gyáregységben, mindenki csak az elismerés hangján tudott szólni arról az akarat­ról, amely szinte fáradhatat­lanná teszi ezeket a fiatal vietnamiakat. Mintha min­dent egyszerre akarónak meg­tanulni, vagy talán a min­dennél is valamivel többet, de — rögtön. A mi szokásaink eléggé furcsák nekik, ahogy az övék is így tűnik nekünk. Ebből az a sajnálatos eset is szár- urazik időnként, hogy vala­mit félreértenék. És ha azt gondolják, hogy valaki a ma­gyarok közül nincs velük va­lamiért megelégedve, szinte apókig rágják magukat Tamaőrs, Dózsa Tsz. Á főmezőgazdasz, Tóth István. 26 éves. Fiatalemberrel be­szélgettem a munkáról, a kö­zösségről, a faluról,. az élet­ről. Arra kértem, őszintén tárja fel gondolatait,; ő azt válaszolta: csalt így érdemes beszélni. Egy óra múlva, közösen kértük egymást: folytassuk még a .,kérdés-felelet” játé­kot. Folytattuk. és most. ahogy visszagondolok az iro­dai beszélgetésre, úgy ér­zem, semmi különöset neon kell hozzátenni. Szabadjára engedem a noteszt, követ­kezzenek a kérdések és a válaszok, a maguk termé­szetességében . ■ ■ ■ — Mi a rossz o munkád­ban? — Ebben a hivatásban- semmi rosszat nem látok. AM a munkájában valami rosszat talál, el se kezdje. Hiba? TaLan az értelmiség­nek ezt a részét nem isme­rik el eléggé. — Nem vagy egyenértékű .a község többi értelmiségijé­vel? — Tizenhat évet ülünk az iskolában. Nem igaz, hogy r.em kell tanulni. Mégis fel­teszik a kérdést: szakember? Nem úgy fogadott az értel­miség, mint egy diplomást. — Mennyi megbecsülést vársz? — Nem azt várjuk, hogy az emberek reggel fél nyolc­kor bekopogjanak: tud-e már jönni? Nem, mi ötkor felkelünk. A rangot — rossz szó — a munkánk után mérjék. — Milyenek a diplomás községi életfeltételei? — Alkalmazkodni kell. a lehetőségekhez. A tv sokat segít. A városi ember sem lát mindent a valóságban. És teljesen mindegy, hogy a Duna-pairt mellől ' nézi-e a kasból. — Falun begyepesedhet, visszafejlödhet-e egy mező­gazdasági szakember? — Csak raj.ta múlik, de a városban is. -A faluban is kötelessége képeznie magát. Sokán- mondják róla: le­mond az ifjúkori tervekről. Pedig községben könnyebb produkálni. - különösen egy gyenge tsz-ben. — A könnyebbet választ­ja az a fiatal, aki alacsony szintet akar emelni és nem. magasat továbbfejleszteni? — Az erős tsz biztos ala­pot ad, ahol lassacskán ja­vítva is lehet dolgozni. A gyenge tsz-ben nincs biz­tonság, megalapozottság, ott mindent gyorsan kell meg­változtatni. Szerintem ezért, nehezebb ez. K u m — Nehéz emberekkel fog­lalkozni? — Nem könnyű. Az em­berekkel együtt kell len­nünk. Leülünk velük a kocs­mában is. Aztán ''visszahall­juk a véleményeiket: közvet­len ember, italos, vagy ép­per.' lealázkodó. Ha nem jö­vünk össze velük, az ítélet: felvágós. — Hogykn hatnak a diplo­másra az egyszerű emberek? — Az egyszerű emberek között a vezető közel kerül ■az élethez. Lát, érez min­dent. Reálisain tud gondol­kozni. Nem szabad elszakad­ni tőlük. — Melyek az együttlét, az együttgondolkodás rossz ha­tásai? — A pálinkázók ivócimbo­rája lesz, elfelejt kulturál­tan beszélni, tisztán, gondo- zottan öltözködni? A diplo­máson múlik,, hogy ez a társasélet mennyiben árt. n ■ ■ — Mennyit álmodozhat egy mezőgazdasági szakem­ber? — Elsődleges cél: a ter­melés. Üj technológiáról. lá­Dánia—Magyar ország mér­kőzést, vagy a tamaőrs; la­A sold csempe V egignientünk a kis Tárná •menti falu főutcáján, a ház előtt levertük cipőnkről a ragadós sarat. Ránéztem a fiatal főmezőgazdász arcára, hát nem irigylem. Mindennap elmerül­ni ebben a tengerben. Beléptünk a lakásba, és elfelejtettem a sarat odakint. Végignéztem a könyvszekrényt a legmodernebb új televíziót, a bútorokat, a konyhát; amely ugyanúgy lehetett volna Győr­ben vagy Budapesten mint Tamaörsön. Igazán akkor lepődtem. meg, amikor a méreteiben is hang­súlyozott fürdőszobába léptem. A talpas, halványzöld mosdó- Icagyló fölött zöld csempe futott körbe a falakon, a beépített fürdőkádig. Túlzás, különcködés, elrugaszkodás a valóságtól? Nem! Duong Van Uoe. a diődatű-hegesztő gépnél dolgozik. .sodik emeletre, ahol Ngp- yen Tan Bau csoportvezető­vel és Trinh Dúc Cuong fi­zikussal. ismertetett össze. Bemutatkoztunk, és én se­gítségkérőén néztem szét — Nem kell tolmács —ér­tette meg tanácstalanságo­mat Vargha Balázsné. — Elég jól beszélnek már ma­gyarul. Egy évig csak magyart ta­nultak. Akkor már megis­merkedtek a nyelvünkkel, azután jöttek le az Izzóba, hogy itt a félvezetőgyártás­sal ismerkedjenek meg. — Majd otthon ezt fogjuk csinálni — mondta Nguyen Tan Bau. Vegyészmérnök, 35 éves. Hanoiban Végezte a tanulmá­nyait. Édesapja most is ott rendőr. Havonta egyszer vál­tanak levelet. A budapesti nagykövetségről rendszere­sen lejönnel, hozzájuk és ér­deklődnek itteni életüli felől, í: — Az étel kicsit nehéz — sajnálkozik Trinh Dúc Cu­ong. — A savanyú, a zsír, a káposzta kicsit ízlik. Reggelizni, vacsorázni el­járnák az üzeanélelmezési vállalat éttermébe. Ez elég sok időt elvesz tőlük. Jó vol­na. ha tudnának főzni a szál­láshelyükön, hogy otthoni izeket élezhetnének újra. Idejük eléggé kiszabott. Ál­talában csali este van kevés 8969« november 23., vatámaj» gyártást. Úgy, ahogy itt el­lesték. Arra a kérdésre, van-e már félvezetőgyártás Vietnamban, azt válaszolták, még nincs, de ők azért vanak itt, ná­lunk, hogy legyen. * Pham Thi Nhien a lányok Manapság már aligha szükséges különösebben bizo­nyítani a szaikkönyvek, köz­tük a mezőgazdasági szak­könyvek jelentőségét, hasz­nosságát. A gyorsuló időben az em­beri tudásanyag hamar el­avul, korszerűtlenné válik, egy friss diplomával rendel­kező agrármérnök, ha nem tanul, nem képezi magát, öt­tíz év múlva aligha állja meg a helyét a mezőgazdaságban. A meglevő tudásanyag megőrzésének, továbbfejlesz­tésének rendkívül sok eszkö­ze, formája van — köztük egyik legfontosabb az önkép­zés, a szakkönyvek állandó olvasása. Sok is — kevés is Megyénk termelőszövetke­zeteiben évente mintegy há­rom-négyszázezer forintot költenek szakmai müvek vá­sárlására. Látszólag tehát je­lentős összeg segíti minden esztendőben a műveltség gyarapítását. a korszerű módszerek elsajátítását, a tu­domány új eredményeinek megismerését. Ha csupán a könyvvásár­lásra fordított összeget néz­zük, akkor a kép eléggé mes* (Foto: Adamik Miklós) e2>ért. Mert ők a legjobbat akarják, mert ők minden erejükkel a rájuk rótt fel­adat teljesítésére töreksze­nek. Vietnamiak, meg civilben is harcosok; G. Molnár Ferenc Elrugaszkodás a sártól! Hol van az megírva, megszabva, hogy alltalmazltodnunk kell a rossz környezethez? Ne cipeljük be az utcán levő sa­rat az előszobánkba, a fürdőszobánkba, vagy éppen mindenna­pi munkánk, gondolataink közé. Az igényi mindenhová vi­gyük magunkkal, és tartsuk ébren az igény utáni érzéltenysé- get, mert csak így tudjuk elérni, hogy ne a sáros utcához for­máljuk lakásunkat, hanem az utcát alakítsuk lassan hozzá. Ezért örültem a zöld csempének a főmezögazdász lakásá­ban, és örülnék, ha egyre több - helyen találkoznánk vele a falu házainak fürdőszobáiban. Sz. A : T szszakköny vtárak Megtérülnek-e azok a nyugtató, hiszen, ha ez a pénz nem is túlságosan sok, de nem is kevés. Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy a megvásá­rolt szakkönyveknek — mint munkaeszközöknek — a ha­tékonysága mennyire jelent­kezők egy-egy termelőszövet­kezet gazdálkodásában vagy a tudatformálásában, akkor már korántsem lehetüiic elé­gedettek. Jó néhány termelőszövet­kezetet megnéztünk — ho­gyan vannak a könyvek el­helyezve, mennyire bozzáf^- hetőek, s vajon hányán és luk olvassák. A kép, néhány kivételitől eltekintve, eiégge elszomorí­tó. A legtöbb közös gazda­ságban egy-két könyve-pol­con összezsúfolva, minden rendszerezés nélkül sorakoz­nak a művek. Sajnos még ez is a jobbik eset, mert elég- sok szövetkezetben ennyi tiszteletet sem váltanak ki a kötetek: szekrények mélyén p-jrosodnaka egymásra hal­mozva. Könyvtárt® — aki­nek ez lenne a mellékfoglal­kozása vagy másodállása — sehol sincs. Az olvasók több­ségé a szövetkezetek legfőbb vezetőiből kerülnek ki, nem csupán azért, mert őket ér­dekli leginkább a szakiroda- lom, hanem azért is, mert a kötetek dzsungelében több- nj ire csak ők tudnak eliga­zodni. Általános megoldás az. is, hogy a könyvszekrények kulcsa vagy az elnöknél vagy a főmezőgazdasznól van. Ön­kéntelenül felmerül a kér­dés — vajon más miképpen tud a könyvekhez jutni, mi­kor éppen az elnök és a fő-/ mezőgazdász tartózkodik a legkevesebbet a szövetkezeti irodában? Nemcsak elhelyezés kérdése A negatív példákat nincs ertehne tovább sorolni, va­lószínűleg ebből is kitűnt, hogy a szakkönyvek kérdését nem lehet megoldottnál-: te­százezrek ? ián ten i. Bárki felvetheti, hogy ez a dolgonak csupán az egyik ol­dala,’ nem lehet pusztán a rossz elhelyezési körülmé­nyekre fogni, hogy kevés az olvasó. Ez is igaz. de talán sokat segítene, ha minden szövetkezet egy mini szak- könyvtárat létesítene, ren­deznék. rendszereznék a kö­teteket, s főképpen, ha lenne egy könyvtáros is, aki néni csupán kölcsönözne, hanem felhívná az érdeklődést, a fi­gyelmet a művekre. Példaként lehetne eniliteni az atkári Űj Élet Termelő­szövetkezetet ahol már hoz­zá is kezdték ehhez a mun­kához. S nem csupán a szak­könyveket „teszik rendbe” és megbíznak valakit a könyv­tárosi feladattal, hanem ar­ról is gondoskodnak, hogy a felső és középszintű vezetői: még a szaklapokat, folyó­iratokat is rendszeresen meg­kapják. Ma már egy gyárat él sem itthte képzetei műszaki sédetekről álmodozni fölös­leges. Ezért vannak a kuta­tóintézetek. A gyakorlati ve­zető kísérje figyelemmel a változásokat, a kezdeménye­zéseket. Próbálja megvalósí­tani. Akkor már eredményt ért el. — Mit erzei. hu a hasz­nosat nem lehel megvaló­sítani? — Ha az ember tisztába, van a realitásokkal, a meg­valósíthatatlan nem veszi ei a kedvét. Tudni kell várni Az ember kicsinek születik, idő kell, amíg nagy embe­lesz. — A termelőszövetkeze’ vezetői mechanizmusában gátolja-e valami az alkotást': — Ez a többi vezetőn mú­lik. Én eddig nem éreztem. ■ ■ ■ — Parancsol a vezető, uta­sít. vagy kér? — Nem kívánja az ember, nem is kívánhatja, hogy olyan- hangulat legyen a kö­zösben, mint a régi urasab­ban. Aztán, rosszul nézne ki. Iia egy 26 éves ..alkalma­zott” parancsolna egy 56 éves „gazdának”. Inkább el­igazít. Tgen, ez a jó szó. — Milyen „harci eszközö­ket” használsz az újat, c korszerűt meg nem értők­kel szemben? — Az emberé!-: megértik az újat. Várják. Egyetérte­nek vele — fenntartással. Az első javaslatnak okvet­lenül be kell válnia. Igy megnyerhet egy közösséget. Aztán már az emberek jön­nek: miért nem. veszünk olyan gépet... — Milyen gondolati meg­csontosodás ellen kell küz- dened? — Az enyém, tied szem­lélet ellen. Nem mondok so kát, mjndenütt 20—30 szá­zalékkal javulna az ered­mény, ha a birtokos jelzők megváltoznának. A közös., gépet úgy kezelnék mint á 'sajátjukat, a földön úgy dol­goznának. mint a’ háztáji­ban. — A pályád ívét befolyá­solja, hogy hol dolgozol? — Többen mondják, aki messzire kerül a tűztől, las­san melegszik. Szerintem, alá jól dolgozik, arra felfi­gyelnek, bárhol 'tészi is azt. — Mit tartasz karriernek'' — Egyesek azt tartják kar­riernek, hogy főmezőgazdá­szok, mások ha miniszterek. Első munkahelyemen hat­ezer holdon a növényter­mesztést irányítottam. Nem mondok sokat, az életem vé­géig megelégedtem volna e feladattal. .Büszke voltam. A mostani követelmény talárt túl-- nagy. Fiatal vagyok. ■ K ■ — Sikerélmény? — Beszéljenek az. ered­mények. Járuljak hozzá, hogy elegedertek légyénél: az emberek. Fóti Pét.ej könyvtál- nélkül. Olyan mű­szaki könyvtár nélkül. ahol. nem csup n kölcsönöznek, hanem V.. - földi műveket be is s.el­veznek, sőt, le is fordít- c. .Ebből kiindulva, még fur­csábbnak tűnik az, hog: egy modern, lassan iparszerűen termelő mezőgazdasági üzemben nem érzik egy akármilyen kicsi, dt- mégis rendszerezett könyvállo­mánnyal bíró könyvtár hiá­nyát. Központi kön*, vtár? Sót továbbmentő — u/ vi­szont egyáltalán nem lenne furcsa, ha a tsz területi szö­vetségek szervezésével úgy­nevezett központi szakkönyv­tárak létesülnének, melyek az ipari szakkönyvtárakhoz hasonlóan külföldi művek beszerzését, fordítását is el­végeznék. Természetesen megfelelő díjazás ellenében. A döntés ezekben a kérdé­sekben nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezeteké. Mégifi érdemes még egyszer meg­említeni: a könyvekre ki­adott százezrek a jelenleg* formában alig-alig térülneüi meg. Kaposi Levente-

Next

/
Oldalképek
Tartalom