Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
H Teljes szívvel — félállásban... Ha találkozunk, megölel, megcsókol kétfelől, nem kérdi. mi szél sodort, vagy mi járatban. — Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál... Hozott az. égi — ennyit mond csak. így hát az ember rögtön otthon érzi magát nála. Ha igaz u tétel: a község kulturális igényének foka határozza meg — ha nem is kizárólagosan — a kultúra hajlékának nagyságát, milyenségét, kihasználásának módját, akkor mondhatjuk: Gál Mihálynál, Recsk művelődési központjának vezetőjénél, aE egész falu otthon érzi magát. Kitűnő teljesitmenyek, bámulatos eredmények vág:? lehangoló sikertelenségek, gépies tengés-lengések kapcsán egyre többet beszélünk a falusi értelmiség munkájáról, a falun zajló népművelés kérdéseiről. Nagyon jellegzetes kép: az egyik faluból tekintélyt kivívó tanárok, szenzációs termelési színvonalát jelentő' mezőgazdászok, agrármérnökök, és hősies munkájú orvosok, híre érkezik. Két-három kilométerrel odébb a másik falu esetleg.. ennek éppen az ellenkezőjét mutatja: közönyös tantestület, tekintély nélküli szakemberek, bizalmatlansággal övezett orvosok. Egyik helyen kongó, üresen ásítozó művelődési otthon, másik helyen állandó telt ház, pezsgő, tartalmas, változatos élet. Recsk művelődési élete nem tartozik az átlagesetek közé. A bányász-kultúr- otthon tevékenységét, a legjobbak között emlegetik. Megújított falai között, á mátrai táj hangulatába illő „alpesi'' stílusú fedele alatt a példamutatás, az- alkotó kezdeményezés érzelmi és szellemi energiái hatnak,* munkálkodnak. A recski kultúra hajléka nemcsak bálterem, nemcsak deszkából összetákolt színpad, mely inkább a zenészek védelmét, mintsem a. színjátszást szolgálja. Itt a jó hagyományok ápolása, a munkalendület szellemének ébren tartásg az elsődleges, s éppen ezért maradandó nyomot hagy a falu fejlődésében. — Csak meleg odaadásra van szükség, kitartásra. Es a ..titok1' nyitja ... Gál Mihály fiatal évei, mondhatni gyerekkora óta benne él a falu kulturális életében. Színpadra termett legény volt, s jóllehet most már felnőtt, családos gyermekei vannak, unokája,, töretlen kedvé, örök-fiatalos lelkesedése még mindig a legintenzívebb hajtómotor. Még mindig színpadra áll, még mindig játékmester. A színjátszás Recsken régi hagyományokban gyökerező, s hiába a televízió, minden újabb produkció nagy érdek’ Időst vált ki. E-gy-egy próba 'telt háznyi fiatal ül végig csendben, pisszenés nélkül. S ez a tény nem lebecsülendő: a fiatalok sajátjuknak érzik a kultúra hajlékát, ismerik szándékait, törekvéseinek célját, s nem csak akkor akarnak értesülni a munka eredményeiről, mikor az kész termék formájában élébük kerül, hanem már menet közben, az előkészületek érdeklődéscsigázó időszakában is megvan bennünk az éltető, serkentő érdeklődés, figyelem. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a kulturális élet irányítója hozzáértéssel, „szakmai” önérzettel s az ebből fakadó és adódó személyes fellépés biztonságával, ugyanakkor céltudatos következetességgel végzi tevékenységét, mérhetetlenül többet teljesít és mérhetetlenül nagyobb jelentőségre tesz szert a falu életében, elismerés szempontjából is, mint azok, akik igyekeznek „úgy, ahogy lehet” dolgozni és mpglenni. Gál Mihály éppen a személyes fellépés biztonságával, céltudatos következetességével vívott ki magának tekintélyt — tevékenysége hosszú-hosszú évein át-. Ö nemcsak tudomásul veszi, nemcsak vállalja a feladatom kát és a körülményeket, de megvan benne a képesség, hogy a feladatoknak és körülményeknek föléjük kerekedjék. Fölébük kerekedik azért, mert nemcsak valami szakmai célt lát maga előtt, hanem olyan eszményeket, amelyeknek alapján önmaga és a művelődési otthon sugármezőjében élő emberek életformája is magasabb szintre emelhető. S mert ő nem alkalmazkodni, nem manőverezni, nem lavírozni akar, természetesen több a nehézsége, több a, konfliktusa, mint másoknak, hogy megküzdjön az értetlenséggel, bürokráciával is. Nem hiányzik belőle a magas fokú hivatástudat, a kötelességvállalás és szívósság, ebből merít energiát, s nemcsak küny- nyebben viseli, ezeket az ösz- szeütközésgket, de megkeresi a megoldás gyakorlati módjait is, érvényt szerezve a maga igazának. Nem várja, hogy fontos feladatokat mások végezzenek el az ő érdekében. Ő az, aki meglátja, hogy hol, mikor és milyen mértékben kell neki a helyi szervek segítségére lennie, és mennyire azoknak az ő munkájában. Nem függvénye tehát a falu életének, hanem cselekvő tényezője. A művelődési otthon fedele alatt, a színpad, nézőtér, öltöző mellett van könyvtár és klubterem is. És a terem estéről estére gyakran megtelik. Szívesen eljönnek ide a fiatalok. A 'társas érintkezés baráti kapcsolatot teremt közöttük és tovább mélyíti a már meglévőket S a klubélet nemcsak a falu és a fiatalság kapcsolatát erősíti, de kihat a viselkedésre, a beszédmodorra, az öltözködésre. A televízió, a sakktábla, s a könyvek köré gyűlt fiatalok itt is bebizonyíthatják, hogy éppen művelődési otthona révén került közelebb a falu ahhoz az életmódhoz, amely eddig kizárólagosan a város sajátja volt. — Ahogy dolgozni mindenütt kell, úgy kell művelődni, szórakozni is mindenütt egyformán, hogy ki-ki ott érezze magát otthon, ahol él.. Gál Mihály nem „főhivatású” népművelő. Nem függetlenített kultúrotthoni igazgató. Az ércbányánál dolgozik, a kincseket rejtő Lahóeza oldalában, innen kapja fizetését, amiből megélhet. Ha munkaideje letelt, siet a kul- 1 túroithonba, s késő éjszakáig talpon kell lennie, hogy népművelői feladatának is eleget tegyen. Munkáját néhány száz forint honorálja, de amit csinál, nem pénzért teszi, az pénzzel nem is mérhető. (pataky) UN a Já'Mw: Az egri nyomdászat történetéből Kereken fél évszázaddal ezelőtt adták ki először az" Egri Népújságot, s ugyancsak az idén éppen, húsz esztendős megyei lapunk, a Népújság. A jubileumok keltették fel Sebestyén Sándornak, a megyei könyvtár fiatal munkatársának érdeklődését, hogy egy kicsit a múltban búvárkodva, ösz- szeallítsa az egri' nyomdászat „történetét”. A gyűjteményből kiderül, hogy megyeszékhelyünkön kétszáztizenöt esztendővel ezelőtt jegyezték fel az első adatokat erről a sajátos iparról. Ezek szerint a főpap Barltóczy' Ferenc meghívására telepedett meg Egerben ay. első könyvnyomtató, a pozsonyi Royer Antal Ferenc, aki röviddel ezután megindította üzemét. A líceumi nyomda kezdő kiadványa az 1755-ben megjeleni. négy levélből álló, úgynevezett, libellus * graduate. amelyet egy négy esztendővel azelőtt közzétett nagyszombati munka elé kötötték. Rovertől a vezetést később sógora, Bauer Károly József vette át, s eközben ez üzem eredeti helyéről — a mostani Agria Taverna épületéből — átköltözött a felújított Collegium Foglari- a'.mmba. Püpöki nyomda néven vált ismertté a mostani Kossuth Lajos utca 8. szám alatt Bauer. illetve Eszterhdzy Karoly irányítása alatt működött üzem. amelynek kiadványai „Typis Scholar Episcopate” impresszummal jelentek meg. A munkát később az érseki líceumi nyomda folytatta, • ismét újabb helyen, a Líceum földszintjén. 1919. július 15-től. az 1 évfolyam 1. számától, itt nyomtatták a Szocialista Kommunista Munkások Ma gyarországi Pár' mk helyi hivatalos lapja . naponta megjelenő Eyr. Munkást, mmid megszűnésé utá^ . augusztus 7-től az Egri Népújságot. Az üzem utóbb, 1936- tól, Szt. János Nyomda megjelöléssel bocsátotta ki különböző termékeit. A Széchenyi utca, illetve a Bródy Sándor utca 9. számú házában dolgozott az 1893-ban. alapított Egri Nyomda Rt, amelynek irodavezetője, majd vezérigazgatója negyvenkét éven keresztül König Ferenc volt. Érdekessége, hogy 1908-banj a Londoni Világkiállításon •nagydíjai nyert speciális színházjegyeivel, s, ennek mintegy hagyományait foly-, tatya ma, a Heves megyei Nyomda Vállalat központi üzemeként as ország egyetlen jegynyomdája. Kohnék, Széchenyi utca 14. számú nyomdáját 1878. és 1894 között különösen a Füllentő című szépirodalmi lap készítése, illetve a fiatal Gárdonyi Géza benne megjelent első kísérletei tették nevezetessé. Egyébként mar a, század elején négy nyomda is versengett egymással a megye- székhelyen. A líceumin kívül legrégibb ezek közül Lőw Sámuel 1894-ben alapított üzeme, amely később, 1909. Októberétől Dobó Nyomda Rt: impresszummal bocsátotta útjára termékeit, a Marx Károly utca 9., illetve Jókai .utca 3. szám alatt, s a Tanácsköztársaság alatt az Egri Vörös Üjsagot is készítette. Előbb a Dobo tér 2., majd az Alkotmány utca 13. számú házban dolgozott a Baross Nyomda, ami később — miután a gépeit, berendezéseit eladták — papírkereskedéssé vált. s a Bajcsy-Zsilinszky utcában volt a Földes Nyomda 1920- ig. A Széchenyi utca 18-ban kapott helyet 1918-iói, az Egri Lapkiadó Rt. üzeme, ahol a* Tanácsköztársaság korában az Egri Vörös Hírlapot is nyomták. A Bajcsy-Zsilinszky utcát idővel, valósággal uralták a kisebbfajta nyomdák. Itt működött Fleischmann Dávid üzemén kívül Horváth Jenő és Rabecz István Hungária Könyvnyomdája, valamint Rand Barna „Merkur Nyomdája” is, miután az üzemet az Alkotmány, utca 7. szám alatti Ábrahám Mártontól 1933-tól átvették. A sok üzemből ma mindössze egyetlen nyomda dolgozik Egerben. Itt készül a NÉPÚJSÁG isw LENGYEL KISLÁNY (Fejér István felvétele: 3 pont.) APRÓLÉKOS MUNKA (Adamiik Miidős felvétele: 4 pont.) rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.VSSSSSSSSrSSSfmSfSSSSS7SS7SSSSrjJS/fSJSStSSSSS7S7SS/S/J///SS/JJ7SJSSSSSAfSJMJSSSSSSS7SSSSSfSSSSSSSS7SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS7SSSSSSSSSSSSy.-, l&Önihöl Botra támaszkodva járó, szemüveges férfi állt meg a ház előtt és rövidlátó kíváncsisággal nézegette az egyik földszinti ablakot. Lábujjhegyre állva próbált benézni a lakásba. Ekkor odalépett hozzá egy teljesen kopasz férfi, aki eddig a kapualjból figyelte és megkérdezte, hogy kit keres. A szemüveges zabart.au hebegett, hogy senkit nem keres, csak erre Igkotl 21 eve, itt szemben, feni, mutatott a magas bérpalotára, a hetedik emeleten es azóta se . járt erre. — Kérem, kérem! — mondta elégge barátsagtala- yul a kopasz ember —, de miért nézett ebbe a lakásba? — Egy kis emlékem van innen akkoriból, — dadogta az idegen — és hát nem jártam erre azóta sem. — 'Miféle emléké?! — lépett egészen közel a kopasz férfi —, ez az én lakásom! Akkor is az volt! Követelem, mondja meg! A botjára támaszkodó ember néhány pillanatig gondolkozott. — Szeretnem — szólt —, ha nem haragudna rám és utólag elfogadná a bocsánatkérésemet. A kopasz megragadta a karját: beszéljen márf? — Nem tudom, emlékszik-e 21 évvel ezelőtt, 1948- ban volt, egy vasárnap kora délután, én onnan fentről egy paradicsomot dobtam ennek a lakásnak az ablakába, mert el- viselhetetlebelőle. Emlékszem, 'kirohantunk az utcára. — Kicsit vitatkoztunk. — Mi az hogy, — Jcacagoit a kopasz — pertuba lettünk. Én kiabáltam, hogy te csibész, tróger, gyere le! én pedig leszóltam, nül hangos zene szűrődotí ki és nem tudtam aludni. A hop azember szeme felragyogott. — Persze. hogy emlékszem. Néhány hete költöztünk ide. Fiatal házas vol- . ■ tam. Ő volt a második feleségem — nevetett —, micsoda szép idők! — Nagyon sajnálom, hogy ilyen neveletlen — voltam ... — Ugyan mar — vágott szavába kacagva. — Remek móka volt. Az a paradicsom úgy szétpattant az cblaktes- ten, hogy mindenkinek jutott hogy piszok hangoskodó, gyere fel, ha akarsz valamit! A kopasz nagyot csapott a szemüveges vállára. — Isteni dolog volt. Milyen szép idők voltak. És mondd, miért nem jöttél azóta se felénk? — szorongatta á szemüveges kezét. — Még azon az őszön kiköltöztem a városból. — Nagyon sajnálom — mondta a kopasz — Én egyébként — súgta bizalmasan —, azóta még három asz- szonyt elfogyasztottam. A mostani — mutatott be az ablakon —, a hatodik feleségem. És te? — Még mindig nőtlen va- gyök. — Ó te szerencsés! — ölelte át a kopasz. — Különben„ mi van veled? Én már két éve nyugdíjban vagyok. — Én most megyek, — válaszolta a szemüveges. — Éppen az ezzel kapcsolatos dolgokat intézem, azért jöttem be a városba. Na, egy kis időd azért akad. A találkozás örömére koccintunk egyet. Gyere be, pajta::, a család örülni fog neked. Szeretettel átkarolta a szemüvegest es baratian bc- invitálta a Iákásába, ahol egykor olyan hangosan bömbölt a rádió. A rádióban éppen a delet harangozták. A szemüveges fülelt, majd így szólt a kopaszhoz: ■ — Erősítsd már a hangot, hadd halljam a híreket. Ordas Nándor >
