Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

Remete lett Ákolháton Október rideg szele csap dosta a tépett lombkoroná­kat. a Hanyi-ér partja a kö­zelgő téltől borzongptt. Fogytak a kilométerek. Egy — kettő ... hét, nyolc, már Hevestől... az akolháti ta­nyaközpont mégsem látszott. Kiienc körül mutatott már a kilométeróra, mikor fel­tűntek a szétszórt település házai. Sehol egy fa, amely eny­hítené a magányt sugalló ősz komorságát. A tanító az iskolaépület előtt fogadott. Régi ismerős­ként üdvözöltem. Alig ne­gyedéve még a hevesi járá­si -könyvtár vezetőjeként is­mertem. S most ide jött ki, az isten háta mögötti, volt urasági tanyára, ahol szinte megállt az idő, ahol az élet remetesors. Érdekelt az indítóok, a nem mindennapi elhatározás mozgatórugója... O O O O A hevesi lakásról beszel. Mondja, hogy bérlet volt, nem kis áron. Állt három helyiségből, közülük csak egy volt lakható. Fürdőszo­bás lakása sosem volt, pedig jóval túl már a negyvenen. Lassan érteni kezdem a hir­telennek tűnő elhatározási. Ám beszélgetés közben na­gyon is lényeges mellékkö­rülményekre is fény derült, s kirajzolódik előttem egy törekvő, de túlontúl szerény ember markáns portréja. Egy Heves - környéki falu küidte a világba, iparoscsa­lád gyermekeként, kubiko­sok rokonaként. Szavak va­rázsáról -álmodott. Pestre Indult, többet látni. Am a család visszahúzta dolgozni a hazai földre. Tudásból csak hat elemire mért adag juthatott neki. A betűk von­zása megsem hagyta nyu­godni. Kocsin, útban ki a földre, mindig tudott né­hány percet szakítani olva­sásra. Negyvenöt, után, új kor­szak kezdetén, elsők között kérte felvételét a pártba. & kezdte bepótolni a kénysze­rű lemaradást. Akkor égető szükség volt tennivágyó, lelkes embe­rekre. Hamarosan vezető funkcióba került. Volt járá­si művelődési osztályvezető, majd népművelési , felügye­lő, s utána hosszú éveken át a járási pártbizottság mun­katársa. Elkényélmesedhe- tett volna, mert a látszat- hozzáértés sablonmondatait könnyű megtanulni, 'i Kell hozzá egy kis póz, meg egv jó adag nagyképűség. Oláh András nem ilyen ember volt. .Elővette a tankönyve­ket, megszerezte az általá­nos iskolai bizonyítványt, elvégezte a középiskolát, s megküzdőit a főiskolai dip­lomáért is. o o o o Tanult, dolgozott, egyedül tartva el családját. Az tin megkérték: vállalja el a já­rási könyvtár vezetését. Gyermekkorától könyvbarát volt, szívesen engedett a felkérésnek. Egy-két év, után úgy érezte, valami nyugtalanítja: — A munkakörben sok volt az üresjárat, mondhat­nám úgy is: a nyári idősza­kok nyugalma, idegőrlő semmittevése bántott; sose kedveltem ugyanis az ál­landó sziesztát, Aztán la­káskörülményeim is eszem­be jutottak, elhatároztam: tanítani megyek: így lega­lább pedagóguskölcsönnel felépíthetem a rég óhajtott otthont is. Az igényt be Is jelentette a művelődésügyi osztályon, kapott is határozott ígéretet arra, hogy a hármas számú iskolában, Hevesen kap majd státuszt. A kinevezés ‘ azonban késett. Érdeklődni ment augusztus közepén. A válasz meglepte: — A helyet már betöltöt­tük. Lehetőség van, egy he-. lyen: kinn a tanyavilágban,’ Ákolháton.' A volt könyvtáros nem háborgó természet, csak azt kérdezte: lakhat-e majd kinn,'' lész-e' szolgálati ' la­kás? — Természetesen: kétszo- ba-összkomfort, rendbe hoz­zuk a lakást... Többet nem kérdett, ment a volt uradalmi tanyára, a magányérlelő szeptember­ben. o o o o Azóta két hónap telt el. A fák dermedt leveleit kamasz szelek tépik. Két hónap is­merkedésre bőven elég... — Osztatlan iskola, 22 gyerek, állandó felkészülés. Ezzel telt el kétszer har­minc nap. Szűkszavú, de a tények szólásra késztetik. Járjuk a szolgálati lakást. Még ma is üres, megkopott festés, omladozó vakolat,. fürdőszo­bának nyoma se. Betértünk egy tanterembe. Az egyik sarokban gonddal megvetett ágy. . — Az enyém, két hónap óta... A lakásból ugyanis mindeddig nem lett , sem­mi. — Az ok? — Állítólag forinthiány. Mondják: közel 30 ezer forint kell a renoválásához, s erre nincs elég pénz. — A megoldás? — Én csak egyet tehetek: várok.,. Vár egyedül az akolháti pusztán. Elszakadva családjá­tól. Igaz, amíg a jó idő tart, kethetenlcént hazajárhat ke­rékpáron. Ám minden haza­utazást izgalom előz me: va­jon milyen lesz a másnapi időjárás. Csak eső ne lenne, mert ha nekicsordul az ég, már csak lóháton lehet kijut­ni a „világba”. Aztán ha itt a tél, vagy a lucskos novem­ber, akkor teljes a rezervált- ság, lehet hallgatni a nyers szelek száguldását a fényva­kult éjszakában, s gondolkod­ni egy friss csalódás okain. o o o o Nehezen vall keserűségé- ; ről. Először optimizmussal ta- ; karózik: — Néhány százzal — ez a területi pótlék — több a fisé- [ tés. Elég szép summa a heti • 12 túlóra — iaaz, ehelyett; másfélszeresét keú tartani - így összejön a havi 1200 fo­rint többletkereset. „ Érdekes újdorságok a „TECHNlKÁ"-ban KA címoldalán találkozunk a cikkel, talán első helyen kel­lett volna említenünk a szí­nes információ-csokrot, mely­nek. címe: „Autókról — in- nen-onnan”. Megtudjuk, mi lesz a világ autógyártásának, kínálata 1970-ben. Ezzel azonban korántsem merült ki az „autós téma”. Nagy ér­deklődéssel várt beszámoló j keretében közli a TECHNI- ; ICA a legújabb, 50 lóerős mo­torral ellátott Wartburg-gép- j kocsi vizsgálati eredményeit.; A növekvő népszerűségű au-; íótesztrovatban megjelent; Wartburg-cikk nélkülözhe-; teilen tanácsokat ad a helyes; üzemeltetés vonatkozásában, i •— fítí a reggeli, ebéd, va- ó csora, a család eltartása? — Azt hittem, szeptember- ■ re kész a lakás... | De nem renoválták, s ki | tudja mikorra valósul meg az < ígéret. Olyan hírek is járnak, | hogy a puszta megszűnik há- í rom év múlva. A forintok s rendelkezői ezért úgy véle- > kednek: kár ilyen rövid idő- s re, ennyire céltalanul beru- > házni. s Az akolháti remete ezt < megértené, de ígéretek jutnak < eszébe, határidősek... < Mégsem háborog, hanem > dolgozik, mutatja a korszerű < szemléltető eszközöket, poli- < technikai elképzeléseit idézi: | — Sok az elmaradás, nem > egy hatodikosom van, aki > még szorozni gém tud. ? És bizakodó fények villan- s nak tekintetében... s o o o o í Indulunk. Egyre tágul az > októberi látóhatár. Az akol- > háti remete integető alakja | egyre fogy a hervadt moso- ) lyú délutánban. ? Sorsán töprengek. Tenni s vágyott, adott is mindig ön- > zetlenül, kérni mindig fázott, > s amikor egyszer reményei > sarkallták és megtette, ismét | csalódott, megfeledkeztek ró- ? la, mint a „remetékről” szó- I käs. 1 Most él a fogyó őszben, egy < isten háta mögötti települő- < sen, családja nélkül, egy tan- s terembe préselt ágyon. _ s November zordsága vár rá. ? Otthont keresett... < Pécsi István > cAAAAAAAi»WWWVVNAAA9V'AA/VWW> ' A TŐ PARTJÁN (Gyöngyösi József felvétele 1 pont.) KOMPOZÍCIÓ (Vásárhelyi János felvételé 2 pont.) Kétmilliárd tonna kőolaj — s ennek mind nagyobb há­nyada szolgálja a háztartá­sok fűtési igényeinek fedezé­sét, vagyis: mindennapi ké­nyelmünket. Az olajtüzelés nálunk is (hasonlóan az ipa­rilag legfejlettebb országok­hoz) rohamosan terjed. Ah­hoz, hogy olajtüzelést léte­síthessünk, természetesen bi­zonyos előkészületekre van szükség, s’ erről a TECHNI­KA című folyóirat igen rész­letes, sokoldalú áttekintést nyújt. A lakás kényelmét azonban a fűtés mellett a megfelelő légtechnikai vi­szonyok is meghatározzák. Nemcsak a levegő hőmérsék­lete, • hanem portartalma, nedvességtartalma is befo­lyásolja közérzetünket. Ezért a klímaberendezések jelen­tősége — amint erről a TECHNIKA eg}' másik cikke beszámol — rohamosan nö­vekszik. S hogy a klimaíizá- lás'ma már nem luxus, arról számos érdekes példa kereté­ben győz meg a TECHNIKA színes beszámolója. Vajon mit kínál majd a Világ ipara 1975-ben? Ezt az érdekes témát boncolgatja a lap, egv további beszámoló­ja. A falra függeszthető la- pps tv-Vészülék (remélhetőleg : nem ..lapos” műsorral!) s a vi- I deo'-’efon egyaránt minden- ; napi életünk megszokott tar­tozéka lesz az elkövetkező év­tizedben!,' amint arról a TECHNIK A információja tá­jékoztat. Ehhez azonban mé: «számos kutatási folyamatot kell végrehajtani. Éppen, ezért érdemel figyelmet az a beszámoló, am elv az olvasót elviszi a szovjet tudomány kutatóbázisaira, a dániai Tlanfoss-gyárba. az NDK-be- li légtechnikai fejlesztési köz- Uontba. S mivel a TECH NT­— Dolgozni akarok, de nem hagynak. Mit tegyek, hová forduljak, hol inté­zik el ügyemet? Ősz hajú,, egyenes tartá- sú, szikár ember mondta cl panaszát. Nem látszik , , rajta, hogy 65 éves. — De hiszen nyugdíjas, miért akar dolgozni? — Azért, mert a tsz-ben már nem, bírtam a mun­kál. Nyugdíjaztak, de csuk 400 forintot kapok. Ebből nem lehet megélni: Érdekes, ha nem éppen ti­pikus eset. Azonban biztos, hogy havi 400 forintból alig­ha lerujt megélni. A fia tart­sa el? Hiszen, ő családos, és a szülőktől távol éh De a nyugdíjasnak van egy kis darálója és fűrészgépe. Per­sze a termelőszövetkezet na­gyobb. es korszerűbb gépe­ket vásárolt. De a tsz dará­lója kint van a tanyán, a községtől távol. Ott a közös jószágállományr.ak darálnak, a tagoknak csak a hét meg­határozott napján. Ám ott­hon a hízónak, a tehénnek és az apróléknak naponta kell a dara. Kis mennyiség- ■ gél r.em érdemes a távolab I bi tsz-darálóba menni. Nincs takarmány, egyre többen lemondanak a jószágtartás­ról. A nyugdíjas a falu kö­zepén lakik, mindig ráér, be-' kapcsolja a daráló/ akár asz­Hagyjuk dolgozni a nyugdíjasokat szony, akár gyerek hozza . a terményt. A községi tanács igazolta, hogy a háztáji állattenyész­tés és a takarmányozás könnyítése miatt szükség van a darálóra, a lakosság tűzi­fát, alkalomadtán gerendát és deszkát is akar íűrészel- íetni. Ne álljon kihasználat­lanul a gép, és ne üljön tét­lenül gazdája. Amíg az »ott­honi munkát bírja, a nyug­díjas kapjon iparigazolványt. Ezt javasolta a helyi tanács. De előbb mondjon le a nyugdíjról, csak akkor kap­hatja meg az iparigazol­ványt, ezt válaszolták pana­szosunk kérésére. Hogyan mondjon le a 400 forintos nyugdíjról? Hiszen darálni- es fürészelnivalót többnyire csak ősszel és télen hoznak, máskor legfeljebb csurran- cseppen valami. A kereset időszakost és nagyon bizony­talan, ezert nemigen vállal­kozik rá más, legfeljebb nyuedíias ember. Az 1938-ban- hozott kor mányhatározat csak a nyug­díjas szakmunkásoknak biz­tosítja azt a kedvezményt, hogy működési engedéllyel javító és szolgáltató tevé­keny,«eget- folytathatnák, ken reshetnek, és nyugdíjukat is megtarthatják. De darálásra, fűrészelésre, az úgynevezett szabad ipar gyakorlására, csak akkor adnak iparjogo­sítványt, ha a kérelmező le­mond a nyugdíjáról. Nincs összesített adatunk, de 'tapasztalatból tudjuk, hogy sok nyugdíjas nagyon kis' összegből, nagyon szeré­nyen kénytelen élni. öreg napjaikra főleg a tsz-nyugdí- jasok és azok kerültek ne­héz helyzetbe, akik a szük­séges tíz évnél nem sokkal több éves jogviszonyt szerez­het, és alacsony átlagkere­set után állapították meg nyugdíjukat. Érthető és jogos igény, hog>' nyugdíjakat emeljék fel. De hazánkban ma na­gyon sok nyugdíjas él, ösz- szehascnlíthatatlanul több, mint a felszabadulas előtt és a következő evekben egyre többen szereznek nyugdíj jo­got. Ezert a nyugdíj rende­zéséhez rnilHárdokra van ■zükség. Előbb a pénzügy' fedezetet kell megteremteni, csak aztán lehet felemelni a nyugdíjakat. Addig is, amíg erre sor kerülhet, amig 400 —500 forintos nyugdíjakat kézbesít a posta, miért nem hagyjuk dolgozni azokat, akik dolgozni tudnak és akarnak? A jogszabály lehetővé te­szi, hogy indokolt esetben a nyugdíjas darálást végezhes­sen, kosarat fonhasson, vagy más szabadipart folytathas­son. De az engedély kiadá­sához miért szükséges a kü­lönböző hatóság és hivatal ügyintézésé, véleménye, és javaslata? Az egyszerű fa­lusi ember ügyét miért kell Budapesten, a Kisiparosok Országos Szövetségében in­tézni? A falu igényét, az idős nyugdíjas gondját-ba- ját Pester: talán jobban is­merik, mint lakhelyén? A bonyolult ügyintézést, a túl­zott központosítást túlhalad­ta az élet, ezért módosítani kell. Megyénkben 1968 óta két hasonló kérelem fordult elő, de még egyiket ífem in­tézték el. Remélhetőleg elérkezik az az idő és nem is nagyon so­kára. arrftkor az ipari és r mezőgazdasági nyugdíjé nyugodtan pihenhet és ne -' lesz ráutalva, hoey munkát vállaljon. De addig is szük­ségesnek látszik, hogy az ala­csony nyugd-lakat az ország teherbíró képessegének meg­felelően felemeljék. Közérdek, hogy mindenki ott dolgozzék, ahol sokévi megfelelő gyakorlatot szer­zett. Ha az idősebb embe­rekre szükség van, ha fel­adatukat 55, illetve 60 év után is el tudják látni, ak­kor ne nyugdíjasként és ne havi 500 forintért dolgozza­nak . inaokolt, hogy a nyug­díjasok 500 forintos kere­setkorlátozását felülvizs­gálják. Mindenképpen na­gyobb lehetőséget kell adni ír. nyugdíjasoknak, hogy ipari és szolgáltató tevé­kenységet folytathassanak, vagy egyéb munkát vállal­hassanak. Ezzel nemcsak az idős emberek anyagi gond­jait lehet enyhíteni, hanem a szakemberhiány is csök­kenthető. egyszersmind a szolgaltatasokat is lehet ja­vítani. Mindehhez nem viillwrdókra, csak a 'ogsza- baly módosítására és gyor­sabb, rugalmasabb ügyin­tézésére van szükség. Dr Fazekas 1 ászló november vasárnap Olajtüzelés a lakásban — A* 50 lóerős Wartburg1

Next

/
Oldalképek
Tartalom