Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

XV. A szocialista fejlődés meggyorsulása az ellenforradalmi lázadás leverése után A z ellenforradalom meg­” semmisítése, novem­ber 4-e után két vonalon folytatódott. Egyik vonalon rendészeti úton le kellett számolni, azokkal az ele­mekkel, akik tevékenyen részt vettek az ellenforradal­mi cselekményekben, másik vonalon pedig meg kellett tisztítani az emberek tuda­tát attól az ideológiai káosz­tól, amely az ellenforradalom következtében alakult ki. A párt és a kormány a kom­munistákra támaszkodva ké­mény kézzel vetett véget az ellenforradalmi mozgalom ­nak. Nem titkolták el a nép előtt az ország leromlott gazdasági állapotát és éppen ennek megszüntetése érdeké­ben megkövetelték minden­kitől a termelés fokozását. Egerben és Heves megyé­ben az ipari üzemek dolgo­zói már november 6-án fel­vették a munkát. Az ellen­forradalmi beállítottságú munkástanácsok számos üzemben igyekeztek meg­akadályozni a munka meg­kezdését és újabb sztrájk­mozgalmak kirobbantására törekedtek. Az ellenforradal­mi erők visszaszorítása He­ves megyében is komoly har­cot kívánt és csak lépésről lépésre történhetett meg- 1956. novmber 9-én jelent meg az MSZMP ideiglenes megyei elnökségének felhívá­sa, melyben felszólítják a kommunistákat, hogy a járá­sokban alakítsák meg az ideiglenes elnökséget a kom­munisták sorainak rendezésé­re. Ettől kezdve megindult a párt újjászervezése, mely ko­moly feladatot rótt a megye kommunistáira. A helyt» politikai intézke­dések mellett elősegítették a konszolidálódást a gazdasági intézkedések is. A forradalmi munkás—paraszt kormány eltörölte a parasztság számá­ra sérelmes beszolgáltatás! rendszert, s helyébe az álla­mi felvásárlás elvét léptette. Az üzemekben megszüntet­ték a gyakori normarende- y.ósi, mely az üzemek terme­lését ingataggá tette es beve­zették a nyereségrészesedést, mely a munkásságot nagyobb mértékben érdekeltté tette a termelésben. A gazdasági ne­hézségek ellenére a . kor­mány az ipari munkásság részére már 1957-ben bér­rendezést hajtott végre, melynek kedvező hatása csakhamar megmutatkozott. Heves megyében 1957 végére a megye össziparának terme­lése 7,6 százalékkal haladta meg az 1955-ös szintet. A z ellenforradalom után " kialakított szövetségi politika meghozta a maga eredményét. A dolgozók érez­ték, hogy a párt bízik a nép­ben és támogatták, politiká­ját. A párton kívüli dolgo­zók nagy tömegei is maguké­vá tették a szocialista épí­tés ügyét ós nagyobb fele­lősséggel intézték a rájuk bí­zott feladatokat. A beindított hároméves tervet már az egész nép magáénak tekin­tette, harcolt annak megvaló­sításáért, s munka közben kiemelkedő eredmények szü­lettek. Gazdasági téren rend­kívül lényeges volt, hogy a kormány a vállalatok ele a termelés globális növelésén túlmenően a termelékenység fokozását és az önköltség csökkentését is célul tűzte ki. 1959-ben a termelékeny­ségi mutatók mintegy 11,6 százalékkal voltak magasab­bak, mint 1958-ban. Mindez azt mutatta, hogy a megye ipari munkásai megértették a párt felhívását, s harcoltak a kitűzött tervek valóra váltá­sáért. * Az edért gazdaságig® poli­tikai eredményekre támasz­kodva 1958. őszén újra elő­térbe kerülhetett a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sének megvalósítása. A szo­cialista mezőgazdaság meg­teremtése Heves megyében két lépcsőben történt meg. 1958— 59 telén mintegy 30 ezer paxasztcsalad lépett a szövetkezés útjára, s ezál­tal a megye földterületének 76 százaléka a szocialista mezőgazdasághoz tartozott. 1959— 60 telén tovább folyta­tódott' a szervezés és meg­történt a megye mezőgazda­sagának teljes átszervezése. 3960 tavaszára a megye föld­területének már 96 százalé­ka tartozott a szocialista szektor birtokába. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésével lehetővé vált az egész népgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztése. A második és harmadik öt­éves terv idején nagyarányú beruházások történtek He­ves megyében is. 1961 és 1965 között. több mint 7 milliárd forintot, a harmadik ötéves terv első három évében pe­dig már több mint 5 milli­árd forintot ruháztunk be a népgazdaság különböző ága­zataiba. Ezek a beruházások részben már meglevő gyá­rak, üzemek továbbfejlesz­tését szolgálták, részben’ tel­jesen új létesítményeket ala­poztak meg. A legjelentőseb­bek a visontai Thorez külszí­ni lignitbánya és az 'erre épülő Gagarin Hőerőmű, va­lamint a kiskörei vízlépcső és öntöző rendszer. Ezek és a többi ipari beruházás nem­csak a megye gazdasági szer­kezetét változtatják meg, ha­nem közvetve átalakítják ma­gát az itt élő, itt dolgozó né­pet is. A megye mezőgazdasága is korábban szinte elképzelhe­tetlen változáson, fejlődésen ment keresztül az utóbbi tíz év alatt. A szülőterületnek megváltást jelentett a szocia­lista átszervezés. 1960-ban a megye szőlőterületének 50°íO-a öreg volt és direkt teiinő. A szőlőterület rekonst- ruaciőját a jó fajtajelleggel bíró, gépi munkára alkalmas kordonművelésas táblákat csak nagyüzemi szinten lehe­tett kialakítani. A szőlőterü­leten túlmenően is, csak a nagyüzemi mezőgazdaság tet­te lehetővé a gépesítést és a fejlett agrotechnikai eljárá­sokat, amelyek az egész me­zőgazdaság ugrásszerű fejlő­dését eredményezték. Nem hisszük, hogyr jól gazdálkodó szövetkezeteinkben lenne ma olyan gazda, aki visszasírná az 1950-es évek kisparaszti tulajdonát. A gazdasági élet egész- ■ seges fejlődése és a politikai terén kifejlődött szocialista demokrácia kiváló keretei annak a nemzeti egy­ségnek, mely a dolgozó tö­megek között kialakult a szocializmus építésének idő­szakában. Az egyre növekvő anyagi jólét a garanciája a Magyar Szocialista Munkás­párt. helyes politikájának, s egyben mutatója annak is, hogy ha negyedszázados fej­lődésünk nem is volt egye­nes vonalú, mégis rátértünk arra az útra, melyet Lenin 50 évvel ezelőtt jelölt ki a szocializmust építő népek számára. Induló — fiatalos ritmusban A lannyal, Juhász Máriá­val először a Budapesti Ker­tészeti Egyetem 211-es tan­terme előtt találkoztam. Az első benyomás: tisztán gon­dolkozhat ez a lány, őszin­tén, egyszerűsítve, tele jóin­dulattal — ezt rajzolják a vonásai. Aztán órákkal később be­szélgetni kezdtünk és vár­tam. hogy a szavak igazolják az arc kifejezését. A beszélgetés kezdetén a nacionálé már a birtokom­ban volt. Juhász Mária szü­lei Gyöngyöshalászon lak­nak. a lány Gyöngyösön vé­gezte a gimnáziumot. Első nekirugaszkodásból felvették az egyetemre. Sikerek, min­den jól ment. — Az első kudarcod? — A tudományos diákkör­ben borászati témát dolgoz­tam ki.. A borász szakra nagy a túljelentkezés. A zöldség- termesztő szakra vettek fel. Nem jelentett különös tra­gédiát. — Nem kutiarc a tervről való lemondás? — Nem. A zöldség is tet­szik. — Az egyetem felkészít a munkára, az életre? — igen. Nagyon sokat ta­nulunk. Az előadók elismert szakemberek, külföldiek is tartanak ismertetőket, — Milyen áldozatot tud­nál hozni munkádért? — Nem minden tsz bizto­sít lakást. Az albérletet vál­lalom. Nincs annyi szórako­zás, de nem is igénylem. Azt hiszem, nem fosom érezni, hogy a lemondás: áldozat. — Próbáld elképzelni, meg­fogalmazni egy falusi vasár­nap programját. — Délelőtt mosok, takarí­tok, főzök — délután motor- kerékpárra ülök és átme­gyek a szomszédos városba' kulturéletet élni, szórakozni. — Nem félsz, hogy meg­szólnak a motor miatt a köz­ségben? — Nem. Minden mezőgaz­dász motorkerékpáron jár. A férfiaknál megszokták, miért gúnyolnának engem? Mert nő vagyok? Azt gondo­lom: ezért nem. — Nem aggódsz a sok fa­lusi élőit élet miatt? — Nézzük csak: nem ciga­rettázom, az öltözködésem nem túl kirívó. Majd rábe­szélem magam, hogy ért­sem, miért élnek az előítéle­tek. Egyébként sok előítélet­nek van is alapja. — Létezik olyan előítélet; amelynek alapja van? — Igen. — A fiatal szakemberre, különösen ha nő, lehet, hogy nem hallgatnak az időseb­bek. — Ha akarom, hogy hall­gassanak rám, bizonyítsam be, hogy tudok valamit. Min­denkivel hozzájuk hasonló hangnemben szeretnék be­szélni. — Milyen férjet képzelsz el magadnak? — Szakmailag hozzám ha­sonló legyen a férjem. Sok problémát együtt tudjunk megoldani. Ne legyen kicsa­pongó, de egy kissé helyes lehet. — Megtalálod az ilyen fér­jet a faluban? ■— Meg. — Optimistán nézel a jö­vő elé? — Nagyon optimistán. El­keseredetten nem érdemes kezdeni. A lány tisztán gondolko­zik, őszintén, egyszerűsítve, tele jóindulattal. Nagyon op­timistán. Nagyon optimis­tán? A fiúval, Gurisatti Gábor­ral szintén az egyetemen tá- lálkoztam. Az első benyo­más: jóképű, belevaló le­gény. Az arcán értelem, a ,.jég hátán is megélés” ma­gabiztossága. Bármely egye­temen találkozhattam volna vele. Miért pont a mezőgaz­daságin? Rövid eleliajz. Gurisatti Gábor Pesten, a Madách Gimnáziumba járt. Szülei Egerben élnek. Egerbe ké­szül mezőgazdasági szakem­bernek. — Miért választottad ezt c: pályát? — Nem születtem kertész­nek. a családnak semmi kö­ze a mező • ’ ....'«hoz Va­d ászkönyvekkei zdődöti. aztán az állattenyésztésiek­kel. Végül bovásztanvtló lel­tem. — Változatos az út. Meg­értettélti d:téredet? — Valamit megszerettem. A haverok között voltak, akik megértettek. — Hiányozni fog a város. — Nem. Utálom az életrit­musát: reggeli, tömeg a bu­szon, villamoson, nyolc óra munka, utána kifáradás, ide­gesség, tv. alvás. Aztán, haj­rá: kezdjük elölről. — A falunak nincs életrit­musa? — De igen. Hozzám köze­lebb álló életritmusa. — Mi a vossz az egyete­men? — Kevés a gyakorlat. A városi ember nem ért meg mindent csak elméletben. — Megtanulod a 'Korsze­rűt, mit fogsz szólni a kor­szerűtlenség láttán? — Sehogy sem akarok megalkudni. Csak a korsze­rűt fogom hajkurászni. Min­dent ki lehet hajtani... — Sokat ki lehet hajtaná, de megértik-e, hogy miért akarod? — A tagságot meg lehet, győzni: az értelmes ember megérti, a többi meg bele­nyugszik. — Jövendő munkahelye­det ismered? — Az egri Rákóczi Tsz-t nem. De nem is baj. azt hi­szem. egy év után úgyis el kell húznom a csíkot Eger­ből. — Miért? — Sok a szakrmber, kevés a tsz. — Mi a jelszód i munka­kezdéshez? — Anyagi érdekeltség. plusz közös érdek. így lehet győzni és bizonyítani. A fiatalember értőn gon­dolkodik, realistán, de ambí­cióval. Az első benyomás nem mindig találó. Két jövendő szakember ennyit vallott életről, mun­káról — Budapesten. Fóti Péter (Foto: Szalay Béla) U/ művelődési központ Népművelési munka az egri járásban A tsz-zárszámadások vezérelve: ti ia**oii is, maradjon i* • • * Az egri járásban az elmúlt két év alatt új művelődési ház épült Bodonybari és Er- ciőkövesden, korszerűsítették és bővítették az egerbáktai művelődési otthont, új ifjú­sági klubot építettek Bükk- szentmártonban, Fedémeaen az iskolai tanterem leválasz­tásával hoztak létre egy új klubkönyvtarat. Terpesen egy volt iskolai tanteremben mű­ködik. a klub. új könyvtár épült Mátraballán és Vár­aszón. Klubkönyvtár építését tervezik Nagytályán és mű­velődési házat kap Novaj. Eri­nek ellenére a községek túl­nyomó részében nagyon ked­vezőtlen körülmények között, megfelelő anyagi eszközök hiányában működnek a kul­turális intézmények — álla­pították meg szerdán, az eg­ri járási tanács végrehajtó bizottságának ülésén. Szó volt a népművelők kö­rében megnövekedett fluktu­ációról. Ennek okai. között, említették, hogy egyoldalúan növekedtek a népművelőkkel szemben támasztott társadal­mi igények, a községekben élő értelmiségiek nagy része nem vállal népművelési fel­adatokat, s közrejátszik az is. hogy alacsonyak a népmű­velői tiszteletdíjak. A népművelési munka ér­tékelése során megjegyezték, hogy a jubileumi évfordulók kapcsán különösen fellendült mozgalom. Eredményeseik voltak a politikai, állami ve­zetőkkel és írókkal való ta­lálkozások. Tartalmilag és módszertanilag is gazdago­dott a szakmai ismeretek ter­jesztését segítő népművelői munka. Egyre több szerepet kapnak a népművelési ter­vekben a műszaki-technikai, programok. A műkedvelő művészeti munkában az iro­dalmi színpadok, a gyermek­kórusmozgalom, a néptánc és a bábjátszás fejlődött. Ezek a csoportok, szépen szerepel­tek a tanácsköztársaság! mű­vészeti szemle járási és me­gyei bemutatóin. Elmaradtak viszont a filmművészeti és képzőművészeti nevelés te­rén. Az ötnapos munkahét egyre több dolgozót érint az egri járásban, s az így meg­növekedett szabad idő hasz­nos felhasználásában sok le­hetőség és tennivaló jelent­kezik a népművelők előtt, A megye közel égy harma­dát kitevő egri járásbab a népművelési munka irányítá­sa a járási szakosztály kere­tében mindössze egy előadó feladata, ezért a végrehajtó bizottság elfogadta azt a ja­vaslatot. hogy járási műve­lődési központot hozzanak létre. Az új művelődési köz­pont Egerből irányítaná, s hangolná össze a népművelői munkák az egri Járás-terüie­Az utolsó negyedévnek csu­pán a közepén járunk, az esz­tendőből hátra van még jó másfél hónap. A jó termelő- > szövetkezeti főkönyvelő azon- 1 ban már most készülődik a zárszámadásra.. Nézegeti, nyil­vántartásait, hogy azok nap­rakészek, megbízhatóak le­gyenek, alkalmasak az össze­sítésre. Vizsgálgatja a mag­tárakat, raktárakat, gépszíne­ket, hogy azokban rend le­gyen, simán dolgozhassanak majd a leltározó bizottságok. A' feltételek kedvezőek. Tu­dott dolog, hogy a munka alapelvei lényegében azono­sait a tavalyival, sőt egy fél éve már a vagyonfelhaszná- lás részletkérdéseivel is tisz­tában lehetnek ;/ szakembe­rek. A tavalyi zűrzavar tehát nem ismétlődik. Nyilvánva­ló az is, hogy a tsz-gazdasá- gok túlnyomó többsége jó esztendőt zár. Ritka gazdag termést takarítottunk be az idén, általában javult az ál­lattenyésztés, szép pénzt hoz­tak a melléküzemágak. A . pénzügyi és a termelési ered­mények javulása persze nem lesz pontosan párhuzamos. Az ipari eredetű anyagok fel- használásának fokozódása és az ipari áremelkedés vala­mit lefarag majd az ered­ményt jelző százalékokból. Mit kellene hát már most eldönteni? Sokszor hallják még ezt a szót az illetékesek, de mond­san: azért, hogy jusson is, maradjon is, ügyelni kell az arányokra! Nevezetesen ar­ra, hogy a személyi jövedel­mek növekedése és a felhal­mozás növekedése ne sza­kadjanak ed egymástól. Bár­mily népszerű dolog is so­kat osztani, arra mindig ügyeljünk, hogy az osztás ne menjen a felhalmozás rová­sára, amit kiadunk, az ne növekedjék gyorsabban, mint az, ami bent marad. Sokszor hallják még ezt az érdekeltek, de higgyék el. nem öncélú mondogatás ez. Azt talán nem is kéLl ismé­telni, hogy a jövőjét eszi meg az a közösség, amely meg­gondolatlanul sokat rak a borítékokba. Termelését fej­leszteni ma már csak az a gazdség képes, amely lépést tart a technikával. Étihez pe­dig pénz kell. sok pénz, fel­halmozás. Azt is megemlít­hetjük, hogy nemcsak a ter­melőszövetkezetek fejlődése, hanem egyáltalán a népgaz­daság egyensúlya is nagy mértékben ezen, a személyi jövedelmek és, felhalmozások helyes arányán múlik. Hazánkban mintegy 11 ezer gazdasági egység működik, ezek fele állami vállalat, má­sik fele tsz, fogyasztási szö­vetkezet kisipari szövetke­zet. A vállalatok bérgazdál­kodását az állam szorosan kezében tartja. Ezt kívánja az egyensúly. A szövetkeze- wws&iaái.. De náluk ezért még fonto­sabb, hogy szabad elhatáro­zásukból ügyeljenek a saját pénzük felosztására, saját arányaik betartásara. Nem­csak önös érdekeiket szolgál­ják ezzel hanem a forint szi­lárdságát is. A „saját elhatározás” kife­jezés persze kicsit pontatlan. Az állam ugyanis közvetett módon befolyásolja döntései­ket. Például, aki az arányo­kat a személyes jövedelem javára felbillenti, az regulativ adót fizet. Kimondhatjuk nyugodtan: előrelátás nélkül vezetik azt a gazdaságot, aho­vá regulativ adó fizetésére kötelező felszólítás érkezik. A „minden áron való osztás” jövőt kockáztató gyakorlata lassanként ki is megy a di­vatból, belátják a tagok is, hogy a bent maradt pénz szintén az övék. Legfeljebb az majd jövőre kerül a bo­rítékba és addig fiadzik is egy kicsit. A legkedvezőbb arányokon azonban már most érdemes töprengeni! & már most gondolni kell arra is, hogy az úgynevezett szociális-kulturális alapot vi­szont ne mérjék szűkmarkú- an. Az öregek támogatása, a fiatalok művelődési-szórako­zási igényeinek kielégítése, a betegek segélyezése egyre több pénz emésztő feladut minden közösségben. Az e eäbetL -äsfreiteö, majd jövőre okosan kiadott pénz ugyan­csak az életszínvonalat, a t.agsag közérzetét javítja. Más módon, mint a személye jö­vedelem. de csaknem ugyan­olyan jelentőséggel. Másfél hónap van hátra a kezdésig, két hónapnál is több, amíg a zárszámadás a tagság elé kerül. Gondolkod­ni már egyáltalán nincs ko­rán. Mégpedig nem a fő­könyvelőnek egyedül, hanem mindenkinek, akinek a szö­vetkezet irányításában rang­ja, szerepe van. A főköny­velő dolga, hogy ne számla­hegyeket, hanem jól váloga­tott, következtetések levoná­sára alkalmas adatsorokat, értékeléseket terítsen az el­nök, a vezetőség, a pártszer­vezet asztalára. A vezetők feladata pedig, hogy már most latolgassanak, elemez­zenek: készüljenek tel, hog; az űrlapokba annak idején majd bölcs döntések kerülje­nek, A zárszámadás a. szövetke­zeti demokrácia érvényesülé­sének fontos mozzanata, a végső döntést a tagság hozza meg. De amennyire baj, hn a döntések meghozatalára csak a zárszámadás technikai munkálatainak megindulása­kor gondolnak, legalább any- nyira baj az is, ha a tagság csupán a zámszámactö közgyű­lésen ismerkedik meg ae egész évi közös erőfeszítése­ket sűrítő adatokkal és úgy emeli fel a kezét szavazás» ra, hogy esetleg azt se** tudja, mit fogadott el!­frökteátü BH» heljjtörténeti te«> / ­Dr. Nagy lózsef: ** szocializmus építése Heves megyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom